1002
-
phantom66 #562 Már pusztán az életképessé teszi szerintem a kishajót, hogy tüzérségi megfigyelőként pontosíthatja a pályaadatokat (miközben megvédi magát az ellenségtől, lelövöldözi az ő elfogóit), persze kérdés, mekkora méretű pontosan az a hajó, ami képes órákon át manőverezni 1-2g vel.
Elkellhet hozzá ionhajtómű, szupravezető tárológyűrű, nukleáris elem, távhajtás stb. A pontos paramétereket, hogy mekkora, majd a jövőben fogjuk tudni.
Ami Cifu adatait illeti, még 1* : a 1000, meg 100 km/sec a terjouleos, vagyis kilotonnás tartományban mozog.
Arra nincs semmi elméleti fizika korlát, hány védőháló van a hajó körül, van 3 háló mondjuk mindegyiken átjut lövedék 10% eséllyel úgy hogy megőrzi manőverező képességét. Szó szerint hálót is lehet alkalmazni, mert ekkora sebességeknél egy gram tömeggel való ütközés, vagy egy hűtőmágnes melletti elrepülés is biztos hogy legalább az elektronikát elintézi. Oké 1000ből egy talál mennyinél is járunk, egy megatonnánál. :DD
Ja atommal én is tudok izmozni, én az aggresszor városai ellen vetném be, majd leszoktatom arról, hogy ilyesmikkel hajigáljon. :P
Reméljük az ilyen emberekből nem lesz döntéshozó politikus, akkor meg az energiafegyverek hatásos lőtávjából kell kiindulni.
A jövőben valóban jót fognak röhögni az ilyen topikokon, mint ahogy azokon röhögnek, akik levezették szépen, hogy levegőnél nehezebb repülő szerkezetet alkotni képtelenség. :D -
Cef #561 "Oké sikerült rájönni, hogy interkontinentális atomrakéta jobb mint gyalogság... Attól még utóbbira szükség van."
Az űr egy teljesen más hadszíntér mint bármelyik itt a földön. Anno a 19.században a légi hadviselést úgy képzelték el, hogy óriási léghajók ágyúzzák majd egymást nagy komótosan, mint a tengeri ütközeteknél. Ugye milyen hülyén hangzik? Na a mi sci-fijeink is pont ilyen benyomást fognak kelteni pár száz év múlva.
Hiába van több kis hajód, ha egyetlen egy nagy hajónak nagyobb a deltaV-je, a gyorsulása, a hatótávja és a manőverezési kapacitása. Ahogy Cifu is írta lejeb, az egyetlen életképes megoldás a kishajóra a drón (automata űrvadász). Akkor legalább gyorsulásban odaverheti a cirkálót. Ha földi párhuzamot akarnánk vonni, akkor űrvadász=bicikli, űrcirkáló=sportkocsi (és még nem is nagyon túloztam). Űrvadász=ember a sivatagban 2 napi élelemmel és vízzel, űrcirkáló=ember a sivatagban fél évi vízzel, élelemmel egy megtankolt terepjáróval. Remélem, hogy már kezded érteni miért nem jó a gyalogság/interkontinentális rakéta hasonlat. Egy gyalogos katona harcértéke itt a Földön ezerszer nagyobb, mint az űrvadászé fent az űrben.
-
phantom66 #560 Köszönöm a normális választ.
Következő fogás : oké, tegyük fel torpedó felgyorsul tényleg 1000 km/s re.
A tömege is kicsit több egy kilónál...
Becsapódásnál az energia több TeraJoule, vagyis minimum egy kilotonna...
Oké küldj 10 ilyen eszközt a hajóra, és találjon abból mondjuk egy darab, oké nem lesznek a védelmi eszközök olyan jók mint elképzelem.
Én meg küldök 10 ilyen torpedót a városaidnak, azokat még el is találják... Na ki járt jobban?
Oké sikerült rájönni, hogy interkontinentális atomrakéta jobb mint gyalogság... Attól még utóbbira szükség van. -
Ninju #559 Szerintem Te is beleestél abba a hibába, hogy túl fiatalon kezdtél el sci-fi -t nézni. A Star Wars meg Star Trek filmek (könyvek) nagyon látványosak, meg epikusak, de sajnos nem mások, mint tündérmesék a jövőben.
Ezzel egyébként nincs semmi baj. Nagyon szórakoztatóak és élvezetesek, csak sajna semmi közük sincs a valósághoz.
Nekem is meg volt az a korszakom, mikor Battletechet meg hasonlókat olvastam és tényleg úgy képzeltem el az űrcsatákat. Na meg a földiket is. :)
Aztán volt valaki aki rávilágított bizonyos részletekre (pl.: hatásfok, newtoni fizika) és sajna rá kellett jönnöm, hogy jól néz ki, meg látványos, de nem HATÉKONY. Ha olvastál pár A. C. Clark könyvet, akkor az ott leírtak vannak talán a legközelebb a valósághoz. Ráadásúl nagyon jól megmagyaráz jópár dolgot, h miért nem működik.
A lényeg az, h nehéz volt átalakítanom az űrhajózásról alkotott képemet, de ha reális alapokon akartam hozzáállni, akkor muszály volt.
Ennek a topicnak meg az a vezérszála, hogy reálisan megközelítve hogyan képzeled el.
Félreértés ne essék én is keresem a fogás Cifun már hónapok óta, de még nem sikerült találnom. :)
Szóval tényleg számolj utána pár dolognak és rá fogsz jönni, hogy nem olyan egyszerűen mennek a dolgok, mint nagyon sok filmben és könyvben. -
phantom66 #558 És ha a torpedók még többen jönnek, még masszívabbak és gyorsabbak, akkor meg lehet olyan kishajókat meg elfogó rakétákat indítani, amik kilométeres hálókat feszítenek ki, a csomópontokban mágnesekkel, amint a torpedó áthalad köztük olyan erős elektromágneses indukció lép fel, hogy tuti hazavágja a rendszereit.
A hajók napmágnes vitorláit is fel lehet használni (vagy kicsit módosítani) akár mikrohullámok előállítására is, egy kilométeres parabolaantennával egymillió kilométerre is lehet fókuszálni, és azzal elintézni a szenzort, ha a torpedó nagyon gyors, a Doppler effektus gondoskodik róla, hogy a fotonok nagyobb energiával is csapódjanak be.
http://en.wikipedia.org/wiki/Magnetic_sail
Ha ezek után netán 1000 ből egy torpedó közel ér, be lehet vetni kis mennyiségű antianyagot is akár, na nem az egészet annihilálni, az orr pici része bőven elég. Vagy ha akkora raj megy flotta felé, egyik hajót kiüríteni és csalinak használni, és sikerült egy hajóra pazarolni a torpedókat.
Szerintem aki jót akar, inkább bolygóvédelemre használja a torpedókat a meteorbombák ellen, az ellen érnek is valamit. :)
Szóval rendesen energiafegyverekkel kell küzdeni, a kishajók közelről jobban tudnak fókuszálni, oldalról megrongálhatják a manőverező hajtóműveket, tudnak tüzérségi megfigyelőként működni, hogy pontosítsák a pályaadatokat.
Ember jelentősége ott lehet, hogy miután hajó ionizáltsága elér egy adott szintet, robotagy megbízhatatlanná válik, ember még használhat egy robosztusabb lőelemképző célgépet, ha az is kisül, még visszatérhet az anyahajóra és nem veszik el a hardver. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#557
Van kísérletezgetés, mind kémiai, mind szilárdtest lézereknél. Ám a belefektetett erőforrásokat jelenleg rövid távon nem adják vissza ezek, és mivel amúgy sincs eleresztve senki (még az USA sem) nagyon, ezért sorra döntik be a látványos, de kétséges sikerű programokat. Ennek a kaszának lett az áldozata a free-electron lézer is. -
#556
Őszinte tiszteletem a tied amiért még szóba állsz egy ilyen természettudományos ismereteket ponyva scifiből tanuló trollal...
Ha én lennék moderátor, lehet, hogy az első 2 sületlen hsz után ment volna banra:) -
#555
Nem. -
EnxTheOne #554 Már kezdtem örülni hogy kisérleteznek megint valami lézer fegyverel, de akkor ezt is kaszálták. :(
Egyébként ha egy apro ponton éget 6m/s-el, akkor ha több ilyen "lézer ágyut" egy vonalban tüzel, ketté tudják vágni a hajot nem? :D:D
Huh, bekopcsoltam a tvt, star trek TNG ment, átkapcsoltam másikra, ott meg a DS9. :D -
#553
http://www.wired.com/dangerroom/2011/02/unexpectedly-navys-superlaser-blasts-away-a-record/
Írni tudsz, olvasni és értelmezni miért nem?
Idézzünk együtt:
Right now, the free-electron laser produces a 14-kilowatt beam.
Jelenleg 14kW-os nyalábnál tartanak. Emlékeztetőleg, a lenti csónakos videón egy 15kW-os lézert használtak.
If it gets up to its ultimate goal, of generating a megawatt’s worth of laser power, it’ll be able to burn through 20 feet of steel per second.
Ha sikerül elérniük a végcélt, egy megawatt teljesítményű lézer energiát, akkor képes lehet 20 láb vastag (legyen hat méter, na) acélt átégetni másodpercenként. Upsz, de ez mit is jelent? Azt, hogy egy aprócska ponton képes átégetni azt! Te elvaporizálni akarsz rakétákat. Én 1TW-ot adtam meg erre, vagyis 1000x nagyobb felületen ugyanerre legyen képes a dolog...
Szerencsére mások jobban tisztában vannak vele, mire lehetnek képesek az energiafegyverek, és rengeteg pénzt ölnek a kutatásukba. :)
Szintén Wired. Júniusban megvonta a szenátus a támogatást a Free-electron lézertől. Szerencsére jobban tisztában vannak vele, ahogy mondod?!? :D
folyékony hidrogénnel el lehet vezetni, aztán felforrósodott anyag egy részét kispriccelni, máris van delta-V is.
Folyékony hidrogénnel? Komolyan? Mennyi is a hidrogén forráspontja? És te hőt akarsz elvezetni vele? Milyen nyomáson kívánod tartani, hogy folyékony maradjon? :D
Szerinted miért nem folyékony hidrogént használnak hőközvetítő anyagként? Miért Freont, vizet, glykolt és hasonló anyagokkal próbálkoznak azok az ostobák? :D
Én feladom. Te is. :) -
#552
Mármint mondatban. Anno ki voltak máshol tárgyalva az "apró" bibik és csúsztatások + megválaszolatlan kérdések. -
#551
Index és tudomány egy szóban. Megalol. -
phantom66 #550 http://www.wired.com/dangerroom/2011/02/unexpectedly-navys-superlaser-blasts-away-a-record/
http://index.hu/tech/2011/02/23/hat_meter_acelt_ateget_az_amerikai_lezeragyu/
Szerencsére mások jobban tisztában vannak vele, mire lehetnek képesek az energiafegyverek, és rengeteg pénzt ölnek a kutatásukba. :)
A jövőbeli csatahajókra fel lehet tenni ilyen fegyókat, amik vaporizálják azt a kevés lövedéket, ami ellen a rövidtávú elfogó rakéták meg DIRCM rendszerek nem elegendőek.
Hulladékhő : folyékony hidrogénnel el lehet vezetni, aztán felforrósodott anyag egy részét kispriccelni, máris van delta-V is. Illetve nemrég fejlesztettek ki egy új anyagot a napkollektorok számára, ami sokkal jobban tárolja a hőt, nem fognak azok a hajók csak úgy felizzani.
Majd akkor ha rájuk küldenek annyi torpedót, ami többe kerül mint a csatahajó. -
#549
Ha egy rakétának 1000 km ről csak egy szögpercet kéne korrigálnia (mert egy szondára telepített zavarórendszer csak ennyit elér), de ezt nem tudja megtenni, mert szenzor kisül, amihez nem kell terrawattos energia, akkor kb 300m re eltér a kívánt iránytól, úgy már egy jó nagy hajót is elhibázhat.
Mikor írtam én olyat, hogy a lézer vakítás illetve aktív védelem nem működhet egyáltalán? Azt írtam, hogy a lézernek csak ilyen feladatkörben lehet létjogosultsága. Illetve hogy erősen igénybe lenne véve egy falkában támadó rakéta-támadás esetén. Gondolj bele, hogy akár csak 8 rakéta esetén mennyiszer kellene lőnie a védelmi rendszernek. 1000 km effektív távolság esetén 10km/s beérkező sebességnél ugye 100 másodperc lenne erre. És akkor még ugye az is probléma, hogy csak egy harci fejjel számolunk rakétákként.
Illetve nem számolunk azzal, hogy az elvakított rakéták még kaphatnak céladatokat a többi rakétától (méhraj-taktika, angolban swarm-tactics) egy adatkapcsolat megléte esetén. A szovjet P-700 robotrepülőgépek például már az 1970-es évektől kezdve így közelítették meg a célpont flottacsoportot (egy P-700-as nagy magasságban repülve követi és beméri a célpontot, majd az adatokat továbbítja a tengerszint felett haladó társainak, ha lelövik a nagy magasságban haladót, akkor az egyik P-700-as elkezd emelkedni, és megkeresi a célpontot, majd folytatja a lelőtt társa feladatát).
Ezért írtam, hogy ez korántsem egyszerű helyzet, de viszont ilyen léptékben ez a leghatékonyabb harci formula. Mivel a rakétákat bolygóközi viszonylatban is lehet indítani, így csak a rakéták mesterséges inteligenciájától függ, hogy mennyire lesznek hatékonyak. Arra meg már jó ideje képesek a meglévő eszközeink is, hogy maguktól felderítsék, kategorizálják és kiválasszák a célpontjukat.
A lézer védelem esetén viszont komoly problémákkal kell számolni, lásd alább...
Ami meg a gladiust és számszeríjat illeti : ezek miatt talán nekiláttak kiselejtezni a kardot, pajzsot, vértet? NEM.
Hol írtam én olyat, hogy kiselejteztek bármit is? Sehol. A példám arra vonatkozott, hogy a védelmi és támadó eszközök bizonyos esélyt adnak. Hogy jutottál el onnan ide?
A rakéta egy méregdrága egyszer használatos eszköz, az energiafegyver, ami képes lelőni, sokszor tüzelhet, energia van bőven, erről a reaktorok gondoskodnak, illetve az ellátó járműnek akár óriás napkollektorai is lehetnek.
Megint sorolhatom a már leírt dolgokat...
1.: Méregdrága, de hatékony, hiszen messze képes leküzdeni a célpontot. A hasonlatod olyan, mintha a levegő-levegő rakétákat (amik több száz ezer dollárba kerülnek) hasonlítanád a gépágyúkhoz (amiknek a lőszere ugye olcsó és sok van belőle). Mégis mikor küzdöttek le utoljára gépágyúval ellenséges repülőgépet? A vietnami háborúban. Még a sokat emlegetett gépágyú hasonlat is fals Vietnam esetén, hiszen az F-8-asok például hiába rendelkeztek végig gépágyúval, a légi győzelmeik bő 90%-át légiharc rakétákkal érték el...
2.: Két féle lézer létezik jelenleg, a kémiai (nagy energiamennyiség, viszont üzemanyag kell a működéséhez, tehát nem korlátlan a lövés lehetőség), és a szilárdtest lézer (ez az, amihez "csak" energia kell, viszont komoly problémák vannak az elérhető energiamennyiség terén). Kémiai lézerekkel jelenleg is tudunk 1MW-nál nagyobb energiát biztosítani. Szilárdtest lézereknél pár tucat kW-nál járunk jelenleg.
Én annyira engedékeny voltam, hogy 1MW-os szilárdtest lézerrel számoltam. Azonban ott van a másik említett probléma, 1MW-os lézer esetén mondjuk 30%-os hatásfok (megint nagyon optimista vagyok) esetén 3,3MW elektromos teljesítményt kell prezentálni. A maradék 70%-ot elfűtöd, tehát 2,3MW hőteljesítményt kell radiátorokkal elvezetned! (Kémiai lézer esetén annyival könnyebb a helyzet, hogy a keletkezett hulladékhőtől az üzemanyagból származó reakciótermék kidobásával megszabadulsz jó részben).
Emiatt nem tudsz folyamatosan tüzelni a lézerrel, mert előbb utóbb szépen elpárolg a saját hajód is...
3.: Napkollektorokkal elég macerás lesz ezt az energiamennyiséget biztosítanod. Az ISS Alfa nyolc nagy napelemtáblája összesen 3360 m2 felületű, és 262 kW elektromos energiát termel. Hát a 3,3MW elektromos teljesítményhez tényleg méretes napkollektorra van szükséged. :)
Megjegyzem, hogy ha arra célzol, hogy majd tárolod valahogy az elektromos energiát, akkor erre még ma sem nagyon vagyunk képesek, a kondenzátorok és akkumulátorok is továbbá nehéz és nagy méretű dolgok - nem véletlen, hogy tömegérzékeny helyeken a nukleáris energia kerül elő.
Már csak azért is, mert mi van, ha a Naptól távolabb kell harcolnod? A napelemek hatásfoka ugye távolság növekedésével csökken...
Az kimaradt a mikrohullámú hajtómű kapcsán, hogy az is sugárhajtómű, csak nagyobb hőmérsékletet lehet elérni vele. Így szerencsére a tervezők komolyan foglalkoznak vele. :)
Továbbra is: mekkora a hatásfoka? Mit említettem vele kapcsolatban? Akkor mi a fenéért terelsz és kötekedsz megint? -
#548
Most is van GPS, kémműholdak ballisztikus rakéták, mégsem állnak neki fejlett országok leselejtezni, eladni anyahajókat, repülőket, hogy harmadik világbeli országok bohóckodjanak velük.
Ezen rendszerek funcióját láthatólag nem érted meg.
Amerika villámháborúra törekszik, de egy komolyabb konfliktust nem tudna pusztán rakétákkal meg robotrepülőkkel megoldani.
Ezek a rendszerek pont az, hogy komolyabb háborúra és nem 8-10 év afganisztáni bohóckodásra készültek meg arra, hogy százszámra repüljék az eseménytelen on call CAS bevetéseket 15 ezer dollár / óra áron... Irgalmatlan rövid ideig, de irgalmatlan szinten kell teljesíteni ezeknek a méregrdrága fegyvereknek. Lásd Sivatagi Vihar.
-
phantom66 #547 Egyébként én is számolgattam. Ha egy rakétának 1000 km ről csak egy szögpercet kéne korrigálnia (mert egy szondára telepített zavarórendszer csak ennyit elér), de ezt nem tudja megtenni, mert szenzor kisül, amihez nem kell terrawattos energia, akkor kb 300m re eltér a kívánt iránytól, úgy már egy jó nagy hajót is elhibázhat.
Ha csak megsérül, és nem tud úgy manőverezni, akkor is ki lehet térni.
Ami meg a gladiust és számszeríjat illeti : ezek miatt talán nekiláttak kiselejtezni a kardot, pajzsot, vértet? NEM.
Mert egy elhúzódó konfliktusban többször használatos eszközök kellenek.
Mikor rendszerbe állították a puskákat, akkor sem selejtezték ki a kardokat még évszázadokig, míg meg nem jelentek az ismétlőfegyverek.
Most is van GPS, kémműholdak ballisztikus rakéták, mégsem állnak neki fejlett országok leselejtezni, eladni anyahajókat, repülőket, hogy harmadik világbeli országok bohóckodjanak velük.
Amerika villámháborúra törekszik, de egy komolyabb konfliktust nem tudna pusztán rakétákkal meg robotrepülőkkel megoldani.
A rakéta egy méregdrága egyszer használatos eszköz, az energiafegyver, ami képes lelőni, sokszor tüzelhet, energia van bőven, erről a reaktorok gondoskodnak, illetve az ellátó járműnek akár óriás napkollektorai is lehetnek.
Hulladékhő, igen, kellenek hatékony eszközök a kezelésére, ennek gyakorlati, nem elvi akadályai vannak.
Az kimaradt a mikrohullámú hajtómű kapcsán, hogy az is sugárhajtómű, csak nagyobb hőmérsékletet lehet elérni vele. Így szerencsére a tervezők komolyan foglalkoznak vele. :) -
#546
Reménytelen eset a srác... -
#545
A vietnámio példa teljesen irreleváns, mert olyan RoE mellett kellett harcolni, ami kis túlzással kimeríri a szánédkos veszteség okozást a saját erők oldalán. A balfasz politikusoknak volt köszönhető a helyzet. -
#544
Ami a kishajók visszatérését illeti, oké X az odaút, utána csak lassítani kell és hagyni hogy a hordozó utolérje őket, szóval a visszautat közel sem Xnek mondanám. (Az oxigénnek persze ki kell tartania emberes eszköz esetén.A visszatéréshez szükséges energia egy részét a hordozó is sugározhatja talán. )
Még mindig a Newtoni és Kepleri fizika körül kellene kezdened.
Ha a te kis vadászaid elindulnak egy irányba X delta-V sebességgel, és a hordozó utól akarja érni őket, akkor a hordozónak pontosan ugyanekkor X delta-V-t kell prezentálnia. Szóval akkor mi értelme volt az egésznek? Kimentek a kis vadászok, majd utánuk rohanhat a hordozó, és begyűjtheti őket, jó esetben még mielőtt megfulladnak? :)
Akkor miért nem dob ki a hordozó egy komolyabb hajtómű nélküli kis "űrbázist", szépen elsertepertél a közelből, megvárja, amíg a beérkező lövedékeket a bázis kilövi (vagy azok a bázist), és ha a bázis megmarad, akkor sertepertélhet vissza a bázist begyűjteni. A 2x X delta-V igény így is megvan... :)
Oké legyen ionhajtómű a nagyobb utak megtételéhez. A gyors manőverekhez, ha ki kell térni egy rakéta elöl, még el kellhet az általam említett kémiai rakéták segítsége.
Még egyszer, sokadszorra: a léptékeket vedd már figyelembe. A világűrben nem fogsz 10g-s manővereket végrehajtani egy személyzettel rendelkezű űrhajóval. Nincs értelme. Mire használnád? Hogy kitérj egy rakéta elől? Fat chance, ahogy az angol mondja. Az űrhajó maximális gyorsulási értékét a törékeny emberi szervezet határozza meg, ami tartósan 3-6g gyorsulást képes elviselni (3g-t általánosan, 6g kellő fizikummal és egészségügyi felkészítéssel rendelkező személyzet esetén), nagyon rövid ideig (pár másodperc) 6-12g-t. Egy 20g-s gyorsulás, amit alant sikeresen összehoztál a vadászgépek katapultülésének működésbe lépésekor jellemző érték. Pár század, esetleg tized másodpercig. A katapultálás után sok esetben azonban fizikai károsodás is fellép (gerinc- és/vagy nyaksérülések). Mit tud egy légvédelmi rakéta ma? 60-90g! Úgy, hogy ezek a rakéták az aerodinamikai okok miatt hosszúak és vékonyak (így a legkisebb az ellenállásuk), vagyis szerkezetileg nem éppen ideálisak az éles fordulóhoz. A világűrben egy rakéta olyasmi lehet, mint egy gömb, vagy legalábbis tömzsibb alakú. Ilyen alakkal azonos szerkezeti szilárdság esetén 120-150g is talán kivitelezhető. Vagyis közel tízszer élesebb manővert tud csinálni, mint az ember vezette űrhajó.
Dekódolva: egy embert szálító űrhajó nem nagyon fog kimanőverezni egy rakétát.
A kémiai hajtómű ettől még nem rossz dolog, dokkoláshoz, pályaváltoztatáshoz, stb. De nem kell 10-20g-s érték, 1-3g bőven elegendő...
Attól függ mekkora energiával tüzelünk rá, kellő energiával el lehet hamvasztani,
Mekkora energiával akarsz rátüzelni?
1.: Ez esetben már alapból nem arról beszélünk, hogy kinetikai lövedékkel (magyarul gépágyú, ágyú, elektromagnetikus ágyú, stb.) próbálod szétlőni a közeledő rakétát. Ott ugyebár nem fogja a lövedék megállítani a sokkal nagyobb beérkező lövedéket.
2.: El akarsz égetni egy egész beérkező rakétát? Semmiség... Nézzük mire képes egy 15kW-os lézer:
Whaooo... képes volt több másodperces "tüzelés" hatására meggyújtani egy műanyag burkolati elemet! Ehhez kis távolságra kellett lennie (a felvétel a lézerrel felszerelt hajóról készült).
Keményebb lézer kell, hát ide nekünk a YAL-1A 1MW-os lézerért:
Hát megint bajban vagyunk, még az 1MW-os lézernek is másodpercekig kellett égetnie a célrakéta papírvékony aluminium burkát, hogy átégjen (a célrakétát a saját berobbanó üzemanya semmisítette meg).
Ahhoz, hogy egy több száz kg-os, ne adj isten több tonnás fémtömeget te elpárologtass, ahhoz bőven a terrawattos tartományba kellene mozognunk...
Visszautalnék a korábban írt dologra. Tegyük fel ott van a terrawattos lézered. Lősz vele, és ha csak 1%-os veszteséged is van (eszméletlenül jó érték, szent grál kategória), akkor is hirtelenjében van 10MW-nyi hőenergiád, amitől sűrgősen meg kell szabadulnod (most hagy ne álljak neki kiszámolni, hogy hagyományos víz-glykol radiátoroknál mekkora radiátorfelület kellene, hogy tűrhető szinten szabadulj meg tőle (ergo ne olvadjon szét egyből a lézered és a hűtőrendszered), de én tippre vagy egy négyzetkilométert vizionálnék...
Bizony, ha valamit el akarsz vaporizálni, ahhoz olyan energiaszinten mozogsz, amely fegyvernek minden egyes lövése a saját hajódat is rendesen megterheli... :P
Az energiafegyverek hatékonysága még klasszisokkal fog nőni, fókuszálás, részecskegyorsítók hatékonysága stb. E téren szerintem még messze nincs elég adatunk.
Ha megnézted, én már eddig is előre tekintettem. Jelenleg nincs működő, életképes VASMIR hajtóművűnk, nincs olyan lézerünk, amely 1000 km-re megfelelő fókusszal rendelkezik és 1MW-os teljesítménnyel fegyverszinten használható. Sorolhatnám tovább.
Én a reális jövőben feltételezhető dolgokról beszélek.
Arról felesleges értekezni, hogy mi lenne, ha valóban megtalálnák az unobtaniumot (fikcionális fém, ami végtelenül könnyű, és mégis végtelenül erős), mert mi van, ha mégse találják meg? Ez innentől színtiszta fikció...
Azt a kort átugortad, mikor a nehéz lovagi páncél volt a hatékonyabb, mint a nyíl.
Ha innen nézzük, akkor a ballisztikai mellény is hatásosabb ma, mint a lövedék. Hurrá... de akkor mégis hogy halhatnak meg a katonák a hadszíntéren? Esetleg mégse képes a ballisztikai mellény minden helyzetben 100%-os védelmet nyújtani mindenféle lövedék ellen? Bizony ez a helyzet. Ahogy a nehéz lovagi páncél is átlőhet volt számszeríjjal...
Utóbbira küldtem a korábbi gömbvillámos linket, hogy nem elvi lehetetlenség.
Még 1x, utoljára: a gömbvillám nem kategorizált jelenség. Van egy elmélet, amely szerint lehet, hogy plazma. Igaz csak egy feltevés, de lehet. Meggyőző...
Ez szerinted máris nem elvi lehetettlenség?
Pompás. Tényleg lehengerlő érv...
Szerintem meg még nem nincsenek elég fejlett zavarórendszereink, mert nem olyan rég fejlesztették ki a kellően fejlett célkövető rendszereket. Tökéletesség lehet hogy nincs, de kellő hatékonyság igen
A termodinamika törvényeit meg majd átírjuk a kedvükért, igaz? Az energiatermelés hőfejlesztéssel jár. A hulladékhőval valamit csinálnod kell. A kör bezárult. Ideig-óráig lehet vele játszani, elvonni, elfedni bizonyos irányból, hogy abba az irányba kevésbé legyél feltünő. De a túloldalon meg dupla annyira kellene fűtened úgy, hogy közben a "hideg" oldal ne vegyen át semmit az így fejlesztett hőből...
Ami meg az optikai érzékelést illeti, attól hogy látok egy legyet, még nem azt jelenti, hogy el is tudom találni irányítatlan lövedékkel legalábbis nem.
Hát több ezer, tízezer, százezer kilométerre nem is célszerű irányítattlan lövedékkel lőni. Ezért beszéltem én végig irányított lövedékekről...
Én meg továbbra is úgy gondolom, hogy ha még elvi akadálya is lenne a DIRCM hez hasonló berendezések továbbfejlesztésének, hogy több rakéta ellen is jók legyenek akár, jövőben más lesz a helyzet.
Anno a lézerek kapcsán kifejtettem mi a probléma, most megint álljak neki kifejteni? Nem fogom, olvass vissza.
Tömören: ez a támadó irányított lövedékek és a védekező lézer vagy kinetikai ágyúk illetve elfogó rakéták harca. Nem azt mondtam, hogy egyértelmű az egyik fölénye, hanem azt mondtam, hogy mindkét oldalról megvannak a maguk kis nehézségei. Ugyanúgy, ahogy ma se garantált, hogy egy DIRCM-el felszerelt repülőgép vagy helikopter minden létező veszélyforrás ellen védve lenne...
A kishajónak a tömegéhez képest van nagyobb felülete, ezért jobban tudja kisugározni a hőt, mint egy óriás, aminek számos nem harci rendszert is kell működtetnie.
A hőt te a hajó testén keresztűl akarod kisugározni? Elég rossz megoldás, mert nem tudod szabályozni, így már egy olyan egyszerű helyzet is problémát okozna, mint a Föld körüli keringés. Amikor a Nap felőli oldalon van, akkor meg fogsz sűlni benne, amikor árnyékban, akkor meg meg fogsz fagyni.
A hőháztartás gondosan méretezett dolog, nem véletlen, hogy még az egyszerűbb műholdak esetén mindenféle trükköket vetnek be a megoldására (folyamatosan forog a műhold, így elosztva a hőterhelést, majd amikor a Föld leárnyékolja a Napot, akkor meg a fedélzeti elektronikát elektronikusan fűtik).
Itt radiátorokból beszélünk alaphangon. Az meg nem a hajó méretétől függ, hanem a megszabadulni szándékozott hőteljesítménytől. E téren pedig egy működő lézerágyú többet jelent, mint egy lakómodul vagy egy növénykert hulladékhője...
a kishajó harcra optimalizált rendszer, a fregattnál meg fontos szempont a hosszú távú űrutazás.
Űrvadászokról indult a téma a topic nyitóposztjában. Az űrvadász olyan jármű amely mondjuk legfeljebb 24 óráig élet és harcképes az "anyahajója" nélkül. Egy olyan hajó, ami már napokig, hetekig életképes, és rendelkezik a kellő delta-V-vel, az már szerintem ez a kategória. Ez az űrfregatt vs. űrkorvett lehet már. Az előbbi képes lehet a bolygóközi repülésre (mondjuk Szaturnusz-Föld viszonylag) és hónapokig, évekig képes függetlenül tevékenykedni. Az utóbbi viszont rövid távú hajó, egy bolygó gravitációs kútját nem képes elhagyni önerőből, és pár napnál, hétnél tovább nem életképes egyedül.
Akkor a te modelledben ahogy elnézem hadihajókra kb semmi szükség, mert a kellően fejlett nagyhatótávolságú torpedók meg robotok az ellenség bolygóját, meg egyéb gyárait, flottáit is elérhetik.
Pontosan ez a lényege a mondandómnak, ezért nincs értelme ember vezette rövid távú vadásznak. Mert ez az, amit a robotok jobban, egyszerűbben megvalósítanak.
Viszont ha már meg akarod hódítani a bolygót, akkor szükség lehet az űrflottára. Ahogy ahhoz is, hogy mondjuk megvédj egy konvojt (ami mondjuk a Cerestől a Marsra tart) a Mars-ellenes Földi erők bolygóközi rakétáitól. -
phantom66 #543 Akkor a te modelledben ahogy elnézem hadihajókra kb semmi szükség, mert a kellően fejlett nagyhatótávolságú torpedók meg robotok az ellenség bolygóját, meg egyéb gyárait, flottáit is elérhetik.
Ez is egy reális lehetőség valóban, aláírom ezt.
Csak én másképp látom, szóval ki lehet tiltani...
Kezdetnek :
"A méret nem számít. "
Ezért raktam be az elején a DIRCMes linket. A kisebb nem tér ki könnyebben, ha elvakította a rakéta célkeresőjét?
Vegyünk 1000km effektív lőtávot, amelyről el lehet vakítani célkeresőt, rakéta jön 1000km/sec el van egy másodperc kitérni, mindegy hogy 1mp alatt 10 vagy 100 vagy 1000 méterrel kéne odébb kerülni, hogy ne találjon el?
Vagy szorozzuk a dolgokat : ellenrakétára szerelt eszközzel 10.000 km ről elvakítani, megrongálni célkeresőt (de magát a rakétát nem sikerül eltalálni), és 10.000 km/sel jön a rakéta.
Vagy még XX variáció lehet ezekre a paraméterekre, de nem mondanám, hogy a méret nem számít.
"Miért nem indítasz pilóta nélküli elhárító lövedékeket, amelyek a beérkező lövedékeket "elfogják", nekiütköznek, vagy valami más módon megrongálják, megsemmisítik, aztán repülnek tovább (nem kell visszatérniük, egyszer használatosak). "
Használnék ilyeneket is.
Viszont igen, EGYSZER használatosak, egy hosszan elhúzódó konfliktusban meg egyáltalán nem mindegy, hogy hányszor lehet felhasználni valamit... -
phantom66 #542 Ami a kishajók visszatérését illeti, oké X az odaút, utána csak lassítani kell és hagyni hogy a hordozó utolérje őket, szóval a visszautat közel sem Xnek mondanám. (Az oxigénnek persze ki kell tartania emberes eszköz esetén.A visszatéréshez szükséges energia egy részét a hordozó is sugározhatja talán. )
Oké legyen ionhajtómű a nagyobb utak megtételéhez. A gyors manőverekhez, ha ki kell térni egy rakéta elöl, még el kellhet az általam említett kémiai rakéták segítsége.
"Csak ha irányítattlan lövedékkel lősz rá. "
" Az aktív védelem esetén sem vaporizálódik semmivé a rakéta. "
Attól függ mekkora energiával tüzelünk rá, kellő energiával el lehet hamvasztani, illetve a kisebb szilánkok nem tesznek elég kárt egy kellően fejlett, vastag páncélban.
Az energiafegyverek hatékonysága még klasszisokkal fog nőni, fókuszálás, részecskegyorsítók hatékonysága stb. E téren szerintem még messze nincs elég adatunk.
""Ez így volt már a Gladius és a bőrvért / láncing esetén is, ugyanez él jelenleg egy harckocsira kilőtt páncéltörő rakétára és a harckocsi passzív (ködgránátvetők, füstfejlesztés) és aktív (infravörös vakítóreflektorok, elhárító töltetek) védelmére, és ez lesz igaz egy esetleges űrharc esetére is. "
Azt a kort átugortad, mikor a nehéz lovagi páncél volt a hatékonyabb, mint a nyíl. A franciák azért vesztettek az angol íjászok ellen, mert a lovaik beragadtak a nagy sárban, aztán volt idő, hogy tényleg annyi nyilat kapjanak, hogy leestek a lovukról, de pl a honfoglaló magyarok, meg mások ellen is eredményes volt a nehézvért.
Aztán valóban megjelentek a puskák, pedig biztos számosan esküdöztek, hogy ez lehetetlenség...
Most ilyen új koncepció pl elektronika elleni ionágyú, részecskefegyver, plazma lehet. Utóbbira küldtem a korábbi gömbvillámos linket, hogy nem elvi lehetetlenség.
" Ahogy már többször leírtam, nagyon nehéz (szerintem lehetettlen) tökéletes álcázást vagy csalit a világűrben prezentálni. Ha a rakéta többféle érzékelővel (IR, látható fény, passzív és/vagy aktív radar) is el van látva, akkor pedig a zavarás közel lehetettlenség. "
Szerintem meg még nem nincsenek elég fejlett zavarórendszereink, mert nem olyan rég fejlesztették ki a kellően fejlett célkövető rendszereket. Tökéletesség lehet hogy nincs, de kellő hatékonyság igen.
"Ez az 1970-es évek óta folyamatosan fejlődő képességük. Az optikai képalkotás esetén hasonló módszereket használnak arra, hogy az Föld körül keringő műholdakat "ne vegyék észre" a Föld-közeli aszteroidák keresésénél. "
Utóbbi példa esetén nem hátrány, hogy nagyjából ismerjük a műholdak pályáját.
Ami az optikai képalkotást illeti, jelenleg ha el kell olvasni valamit, ami egy bonyolult háttéren van, még mindig az ember a jobb.
Ami meg az optikai érzékelést illeti, attól hogy látok egy legyet, még nem azt jelenti, hogy el is tudom találni irányítatlan lövedékkel legalábbis nem. Én meg továbbra is úgy gondolom, hogy ha még elvi akadálya is lenne a DIRCM hez hasonló berendezések továbbfejlesztésének, hogy több rakéta ellen is jók legyenek akár, jövőben más lesz a helyzet.
Infrazavarás alatt is DIRCMhez hasonló eszközökre gondolok.
A kishajónak a tömegéhez képest van nagyobb felülete, ezért jobban tudja kisugározni a hőt, mint egy óriás, aminek számos nem harci rendszert is kell működtetnie.
Egy helyes analógia a kisebb hajók vs közepes hajók szerintem a vadász vs nehézbombázó, azok is azonos közegben mozognak, de ha nincs is légellenállás, akkor is, a kishajó harcra optimalizált rendszer, a fregattnál meg fontos szempont a hosszú távú űrutazás. Nagy csatahajók meg nagyon jók, de nem tudnak mindenütt ott lenni, hogy pl teherszállító konvojokat is meg tudjanak védeni. -
#541
Nem lehetne egy hajó/szonda hőkibocsájtását csökkenteni olyan kémiai anyagok felhasználásával, melyek endoterm reakcióban egyesülnek?
Gyakorlatilag a lényeg az, hogy a hulladékhőt kezeld valahogy. Hosszú távon természetesen marad az a verzió, hogy kisugárzod a világűrbe, de ezzel "világítani" fogsz. A nagyobb probléma, hogy irgalmatlan jó hőszigetelésre lesz szükséged. Az emberek, de sokminden más sem szereti, ha a háttérhőmérséklet szintjére hűtik le, hogy ne legyen feltűnő a csillagközi háttérben.
Amit írsz, az egy lehetséges módszer, de vannak ennél egyszerűbb módszerek is, az Apollo-program esetén (ha jól emlékszem) viasz-tartályt használtak. Az elektromos berendezés fűtötte a viasztartályt, ami szépen elkezdett felolvadni, mikor pedig nem használták a viasz szépen visszahűlt és megkeményedett.
A te megoldásoddal az a baj, hogy elég sok reakcióanyagot igényel, ez pedig tömeget jelent, amit magaddal kell cipelned. Rövid ideig tehát működhet a dolog, hogy infravörös tartományban álcázod magad, de utána mi lesz?
És a másik gond: oké, infravörös tartományban álcáztad magad, de mit teszel a látható fény tartományában? Nem elég, hogy matt feketére fested a hajó külsejét, mert akkor még mindig ott van az a probléma, hogy eltakarhatod a téged kereső hajó szemszögéből a háttérben lévő égitesteket.
Egyszóval ideig-óráig lehet csökkenteni a felfedezés esélyét, de iszonyatos erőfeszítések és erőforrások igénybevételével. Megéri mindez? Aligha hiszem...
Ezt továbbgondolva, akár aszteroidába rejtve bolygófelszínt támadó fegyvereket is elég hatékonyan lehetne használni.
Az Aszteroida-űrhajó vagy -űrbázis nem új ötlet, a sci-fikben már bő fél évszázada feltűnt. :)
Természetesen sok előnnyel jár ez a megoldás, de hátrányokkal is. Az aszteroida mozgatásához iszonyatos energiára van szükség. Ennek igazából egy "gazdaságos" módja van, az un. Mass-driver, vagyis az, hogy az aszteroida anyagát magát gyorsítod fel, és lököd ki, így hozva létre tolóerőt. Maga az aszteroida tehát az üzemanyag is. Viszont ez esetben miért nem csak pár Mass-driver hajtóművet szerelsz egy pár aszteroidára, és indítod őket a célpont bolygó felé? Ez a bolygóközi bombázás egyik lehetséges forgatókönyve.
[center]![]()
Ez a fordított verzió - egy Föld felé közeledő aszterida lehetséges eltérítése:
Mass-driver-szondák szállnak le a felszínére, és magát az aszteroida anyagát használják fel arra, hogy eltérítsék -
F1End #540 Az álcázással kapcsolatban lenne egy felvetésem:
Nem lehetne egy hajó/szonda hőkibocsájtását csökkenteni olyan kémiai anyagok felhasználásával, melyek endoterm reakcióban egyesülnek?
Gyakorlatilag egyfajta folyadékhűtést lehetne ezzel előállítani, így az infravörös kisugárzás csökkenthető lenne annyira, hogy ne, vagy csak jóval kisebb távolságból lehessen észlelni/megkülönböztetni a háttértől a járművet. Ha emellett a radarképe és alakja egy aszteroidára emlékeztetne, meglehetősen közel lehetne kerülni az ellenséghez a támadás megindítása előtt.
Ezt továbbgondolva, akár aszteroidába rejtve bolygófelszínt támadó fegyvereket is elég hatékonyan lehetne használni. Egy nagyobb hajó kilövi egy sínágyúból a célzott terület irányába, majd mikor pár hónap múlva belép a légkörbe, elég a kőzet burok és a szabaddá vált MIRV -ek mehetnek a célpontjaikra. -
#539
A korábbiak alapján elég reménytelennek tartom a dolgot, hiába érvel az ember alátámasztva akár fizikai képletekkel a mondandóját, akkor sem érted meg... Ja, a figyelmeztetés áll továbbra is.
A jelzavarást ki lehet terjeszteni infratartományba is, hogy hamis jelek tömegével árasszuk el a szenzorokat.
Ahogy a mai infravörös szenzorok esetén is, a csalik megkülönböztethetőek különféle módokon, egyfelől a pályájuk (Földi analógia: repülési jellemzőik) alapján, másfelől intenzitásuk alapján. Korábban már írtam, hogy a tökéletes csali gyakorlatilag egy, a "védendő" hajóval azonos méretű, tömegű és hőteljesítményt leadó másik űrhajó. Lehet bizonyos szintig játszani természetesen a csalikkal, ám manapság már annyira inteligensek a rakéták célelemző allogaritmusai, hogy nagy eséllyel kiszúrják mi a csali és mi a valódi célpont hőképe közötti különbség. Emiatt is kezdtek el megjelenni a DIRCM-hez hasonló lézeres aktív védelmek.
Távcső nagyon jó amíg egy nagy célpont kiszámítható pályán mozog, ha kicsi összevissza cikázik, akkor kevésbé...
Már sokszor, sokféle képpen le lett írva, hogy a világűrben a méret nem számít. Rossz a tengeri vagy légi hadviselés analógia (felteszem onnan veszed ezt az erőltetett hasonlatott), mert a világűrben nincs (pontosabban elhanyagolható) a közegellenállás. Következésképpen az, hogy egy hajó milyen pályán mozog nem a méretétől függ, hanem a rendelkezésre álló üzemanyagmennyiségtől. Egy nagy hajó is ugyanúgy tud "cikázni". Sőt, ugyebár alant már az űrfregatt vs. űrvadász összehasonlításnál ki is fejtettem, hogy miért jobb a nagy űrhajó: a fajlagos tömegaránya jobb lehet, sőt, egyes, jelenleg felvázolható meghajtások, mint nukleáris és fúziós meghajtás csak bizonyos méret felett rentábilis elgondolás.
De még ezen is lépjünk túl, mi a fene köze van a távcsőnek ahhoz, hogy mozog a célpont? Miért lenne nehezebb egy cikázó célpontot követni, mint egy stabil pályán haladót? Éppen az ellenkezője igaz. Ahhoz, hogy cikázni tudj, működtetni kell a hajtóművet -> energialeadás -> hőtermelés -> nagyobb célkép, hiszen forróbb lett a hajó. Egy passzív hajtóművel pályán haladó űrhajó ehhez képest ugye csak annyi energiát termel, amennyit az elektromos rendszerei igényelnek, vagyis kisebb a hőképe, kevésbé feltűnő. Bizony, egy cikázó űrhajót, amelynek folyamatosan működésbe lépnek a hajtóművei éppen hogy könnyebben követhető...
Ha több rakéta megy a hajó felé, több elhárítórendszernek kell foglalkoznia velük.
Pontosan erről szólt a rakéták alant említett rész korábban.
Nem hiszem hogy lenne olyan kombinált rendszer, amit a világon semmi nem zavar meg.
Nincs 100% rendszer. Se támadó, se védő oldalon. Minden egy adott esélyt jelent. A kérdés mindössze az, hogy a támadó vagy a védő rendszere közül melyik kerekedik felül. Ez így volt már a Gladius és a bőrvért / láncing esetén is, ugyanez él jelenleg egy harckocsira kilőtt páncéltörő rakétára és a harckocsi passzív (ködgránátvetők, füstfejlesztés) és aktív (infravörös vakítóreflektorok, elhárító töltetek) védelmére, és ez lesz igaz egy esetleges űrharc esetére is.
A rakétát a hajótesttől 100m re, vagy még rövidebb távon is ki lehet lőni gépágyúkkal, energiafegyverekkel.
Egy 10 km/s relatív sebességgel haladó rakéta esetén 100 méteres távolságot egy század másodperc alatt tesz meg. Ha 100 méterre lövöd szét a feléd közeledő rakétát, akkor annak a roncsait már nem fogod tudni elkerülni semmiféle képpen. Az aktív védelem esetén sem vaporizálódik semmivé a rakéta.
Szintén volt már szó a lézeres aktív védelemnél ugyebár erről, akkor és ott 1000 km-es hozzávetőlegesen effektív lőtávval számoltam. Miért engednéd magadhoz ilyen rohadt közelre a rakétát? Nemhogy 100 méter, de 100 kilométer is irgalmatlanul kis távolság a világűrben.
Ha valamit nem tudnak pontosan bemérni, akkor annak esélye hogy zárótűzzel eltalálják, a távolsággal szvsz négyzetesen csökken, ugye területképlet alapján
Csak ha irányítattlan lövedékkel lősz rá.
Tehát ha nem tudják pontosan bemérni a 100km re levő kishajót, akkor nagyságrendileg milliószor kisebb az esély az eltalálására, mint a 100m re levő torpedó esetén, a torpedó meg nem gyorsabb milliószor.
Jajj.... Szerinted 100 km még mindig iszonyatosan nagy távolság a világűrben? Tényleg azért bukok ki, mert hiába írom le, támasztom alá képekkel ([URL=http://www.sg.hu/listazas_msg.php3?id=1267449198&no=292]#292-es hozzászólás[/URL]) hogy hol tart a civil képalkotás és észlelés jelenleg, még mindig ezt kell újra és újra elmagyarázni.
Tehát sokadszorra: 45 méteres meteorit, 20 millió km-ről (tehát 200 000x messzebbről, mint az általad említett 100 km), a Föld légkörének torzításán keresztűl:
![]()
Vagyis ilyen távolságból egy nagyobb légköri vadászgép méretű tárgy mozgását lehet követni. Ha pedig követed, akkor a mozgásából kiszámítható a pályája, relatív sebessége, ez alapján pedig máris tudsz rakétát indítani ellene.
Mit olyan nehéz ezen megérteni?
Tehát szerintem azután érdemes bevetni őket, hogy az energiafegyverek megrongálták eléggé a védelmi rendszert.
Ezt magyarázom a kezdetek óta, hogy az ismert elvű energiafegyverek (lézer, mézer, részecske-ágyú, stb.) nagy távolságokból nem kellően hatékonyak különböző okokból (ezt is kifejtettem már, lézernél a fókusz, részecskefegyvernél a töltött részecskék egymással való taszítása miatt, stb.), plusz ugye a "lag" miatt még csak 1 millió km-ről is a fény sebességével haladó lézernek is bő három másodperc kell, hogy odaérjen. Ha nincs elég energiája, hogy egyből átégesse a célpont burkolatát (itt megint említettem a fókuszt: én a lézer esetén ezért állapítottam meg 1000km-es effektív lőtávot).
Ezért van nagy távolságból az irányított lövedékeknek előnyük...
Ha az érzékelt adatokat kivetítik képernyőre akkor a kérdés az, hogy lehet egy kaotikusan kavargó masszában azonosítani az ellenséges hajót.
Attól függ, hogy milyen zavarásról és milyen körülményekről beszélünk. Ahogy már többször leírtam, nagyon nehéz (szerintem lehetettlen) tökéletes álcázást vagy csalit a világűrben prezentálni. Ha a rakéta többféle érzékelővel (IR, látható fény, passzív és/vagy aktív radar) is el van látva, akkor pedig a zavarás közel lehetettlenség.
Az ilyen jellegű képfelismerési feladatokban egyelőre az ember a jobb.
A mai vadászgépeken alkalmazott radarok úgy képesek a Földháttérben mozgó célpontok (repülőgépek, helikopterek, robotrepülőgépek, sőt, földi célpontok) befogására, hogy a számítógépük elemzi a beérkező jeleket, és bonyolult számítási képletekkel kiszűrik a zavaró háttérzajokat, amiket a földháttérből visszaverődő radarjelek okoznak. Ez az 1970-es évek óta folyamatosan fejlődő képességük. Az optikai képalkotás esetén hasonló módszereket használnak arra, hogy az Föld körül keringő műholdakat "ne vegyék észre" a Föld-közeli aszteroidák keresésénél.
Most az olyanokra nem is térek ki, hogy pontosan milyen frekvenciákat is akarsz zavarni, hiszen ez a másik probléma az egésszel. Amennyiben nem mímelsz tökéletes másolatot a védendő hajóról a csalikkal, akkor azokat könnyű lesz megkülönböztetni a védendő vadásztól. A zavarást pedig infravörös tartományban fogalmam sincs hogy képzeled. Ahogy nő a felbontása az érzékelőnek, úgy egyre nehezebb elvakítani ilyen módszerrel, ezért kezdtek eltűnni a helikopterekről a "diszkólámpák", mert a régi, kis felbontású érzékelők (1. generáció: 16x16, esetleg 32x32 pixeles felbontás) még nem tudtak egyszerűen elég finom képet alkotni ahhoz, hogy megkülöböztessenek egy forró levegő-"buborékot" a valódi hajtóműtől, a mostani rakéták orrában lévő érzékelők már akár 1024x1024-es felbontással is rendelkeznek. Két-három kilométerről meg tudják különböztetni a hajtómű hőjét a légellenállástól felmelegedett belépőélek melegétől.
Egy kishajó lehet nem a legjobb légköri vadásznak, de ettől még funkcionálhat pl bombázóként, nehézhelikopterként.
Én a kezdetektől azt hangoztattam, hogy a dedikált légköri vadász technikai fölényben van azonos technikai szint esetén a légűr (kettős feladatkörű) gépekkel szemben. Manőverezőképesség, sebesség, hatótávolság, stb. terén. Ez nem azt jelenti, hogy a légűr vadász harcértéke nulla, hanem azt, hogy a harcértéke alacsonyabb, mint egy dedikált vadásznak. Vagyis ha a bolygót védő vadászokból van mondjuk 100 darab, akkor a légűr vadászokból kell mondjuk 150-200 darab, hogy egyenrangú ellenfelek legyenek, és ekkor még mindig nagyon nagy a rizikófázis.
A mikrohullámú hajtóművek hatékonysága... ha az az alappremissza hogy 100 meg 1000 év múlva is ugyanazok a műszaki paraméterek lesznek mint most, akkor abban tényleg nem tudok résztvenni...
A hatékonyságra alapvető fizikai tételek vannak, ahogy a gőzgépek hatékonysága, úgy a diesel-motorok vagy a gázturbinák és rakétahajtóművek hatékonysága is nagy pontossággal megjósolható. A fény-tolásnál detto. Ott ugye két elv van, az egyiknél maga a fotonok energiája adja a tolóerőt, de a fotonok e téren meglehetősen rosszul teljesít ugyebár, mert nincs mérhető tömege. A másik elv pedig az, hogy a lézer fényenergiája felforrósítja a "hajtóműként" szolgáló részt, és a felmelegedő levegő hoz létre tolóerőt - ugyebár minél ritkább a légkör (minél magasabban jár) annál kevesebbet. A lézer hatásfoka a befektetett energia és a kinyerhető energia terén kémiai lézereknél 5-10%, lézerdiódák esetén max. 35% (jelenleg azért használnak nagy energiájú lézereknél mégis kémiai lézereket, mert a fény-diódák egyszerűen nem lehet csak úgy "felfújni", és 1 MW-os lézerdiódát csinálni). A sugárhajtóművek hatásfoka akár 60-70%-ot is elérhet.
Ennyit a hatékonyságról...
Hajtóművek alatt nem mindegy, hogy hosszútávú ionhajtóművekről vagy kémiai hajtóművekről van szó. Tehát egy kishajó is képes lehet 10-20g s manőverekre is akár, kémiai hajtóművekkel, pár óráig.
Facepalm. Double one.
Légyszíves számold már ki nekem, hogy mégis milyen tömeg-arányú az a kishajó, amely (legyen csak 10g-s) manővert képes "pár óráig" fenntartani.
Segítek: 10g-s manővert úgy tudsz csinálni, ha a hajtóműved teljesítménye a tömeged tízszerese. Tehát legyen 100 tonnás a kishajód, 1000 tonnányi (9806 kN) tolóerőt kell hozzá prezentálnod. Az űrsikló SSME Block II. főhajtóműve 2183 KN tolóerőt ad le egyenként, vagyis négy és fél SSME-re van szükséged ehhez. Egy SSME 3,2 tonnát nyom, vagyis ha csak négy hajtóműved van (8732kN tolóerő összesen) akkor is a hajtóművek önmaguknak 12,8 tonnát nyomnak (a kis hajód tömegének 12,8%-át!). Az SSME hajtóművek egyenként 510 kg üzemanyagot égetnek el másodpercenként (hozzávetőleg 72kg LH2 és 438kg LOX). Vagyis a négy hajtómű másodpercenként 2040 kg-ot.
Merjünk nagyon-nagyot álmodni, a te kis hajód hajtóművei legyenek másfélszer jobb hatásfokúak (komoly áttörést értünk el a kémiai hajtóművek tervezése terén, hallelúja!). Ez esetben adjunk meg akkor a szükséges üzemanyag fogyasztásnak 1500 kg-ot másodpercenként. Természetesen ahogy fogy az üzemanyag, úgy egyre kisebb teljesítményre lenne szükséged a 10g-s gyorsuláshoz, így 50 tonnás tömegnél már csupán 750kg-ot használ fel üzemanyagból, 10 tonnás tömegnél (a négy SSME többet nyom, tehát ez már kevesebb, mint az űrhajó abszolut minimum tömege) pedig mindössze 150kg-ot. Vigasztaljon a tudat, hogy 10 tonnás tömegnél már akár 100g-s manővert is végre tudnál hajtani a hajtóművek teljesítménye alapján, már ha azt szerkezetileg kibírja. :)
Kezded kapizsgálni, hogy mekkora zöldséget írtál már megint le? Még ha a hajó száraz szerkezeti tömege 20 tonna, és 80 tonna üzemanyagot viszel, akkor is csak mintegy két percig manőverezhetsz 10g-s gyorsulással ! Te meg órákról beszélsz...
(bónusz feladvány: ez 2 percig 10g-s manővet hány km/s delta-V-t is jelent?)
A nagyobb hajónak is lehetnek óriás kémiai rakétái, vagy brutál erős ionhajtóművei, de szvsz egy idő után akkor is komoly probléma lesz, mit fognak kezdeni a hulladékhővel
Jujj. Brutál erős ion-hajtóművek? Azok mégis milyenek? Az ion-hajtóművek a fizikai törvények miatt mindig kis tolóerejűek, mivel töltött részecskéket gyorsítasz fel, a keresztmetszet, amelyben gyorsulnak, meghatározza mekkora tolóerőt tudsz kinyerni belőle. Mivel azonos töltésűek, ezért taszítják egymást, vagyis van egy fizikai korlát, amenynél több részecskét hiába próbálsz gyorsítani, egyszerűen az elöttük lévő részecskékbe ütköznek, amelyek a taszítás által leleassítják őket. Vagyis a "nagy teljesítményű" ion-hajtóművek gigászi nagy felületen okádják magukból az ionokat, ám még így is szerény tolóerőt adnak csak le. Nem véletlen, hogy az ion-hajtóművek esetén mindig minimál-energiás pályákkal számolnak.
Az ion-hajtómű előnye, hogy nagyon hatékony. Vagyis adott üzemanyag-mennyiségből sok Delta-V-t tudsz kinyerni. Viszont a tolóerő roppant pici, tehát amíg azt a Delta-V-t eléred, abba bizony beleőszülsz... :)
A kishajónak nagyobb a felülete, amin át ki tudja sugározni.
Értem. A kishajónak nagyobb a felülete. Vagyis nem értem. Ha méretekről beszélünk, akkor azt hittema "kis" azt jelenti, hogy "kisebb". Ha viszont valami kisebb méretre, akkor hogy lesz nagyobb a felülete? :D
A hő leadásához ugyebár elég régóta radiátorokat használnak, tehát nem értem azt, hogy mi jelentősége van a hajó méretének ehhez. Pláne, hogy a hőtermelés mértéke adja meg, hogy mekkora hőleadó felületre van szükség. Szóval nekem ez (is) zavaros... :)
Pont az a lényeg, hogy a kishajók megvédjék a hordozót, mert azokat nehéz bemérni és eltalálni.
Lásd fent. 20 millió km-ről lehet követni egy 45 méteres tárgyat. A Föld felszínéről, a légkörön át. Ma.
Hogy képzeled a megvédés dolgot mégis? Előre mész a kis hajókkal, a közeledő rakéták és lövedékek elé, hogy a hordozótól távolabb tudd a beérkező lövedékeket megsemmisíteni? De ehhez felhasználtál X mennyiségű üzemanyagot. Újabb X mennyiségre van szükség, hogy visszamenj a hordozóhoz (nem ennyire egyszerű, ugyebár Newtoni és Kepleri fizika, de most számoljunk így). Akkor miért küldesz ki "kishajókat"? Miért nem indítasz pilóta nélküli elhárító lövedékeket, amelyek a beérkező lövedékeket "elfogják", nekiütköznek, vagy valami más módon megrongálják, megsemmisítik, aztán repülnek tovább (nem kell visszatérniük, egyszer használatosak).
Ha a kishajók 100 tonnásak, akkor egy ilyen elfogó lövedék lehet 20-30 tonna (nincs rajta személyzet, kevesebb, mint fele annyi üzemanyagra van szükség). Vagyis egy kis vadász helyett 3-4 elfogó lövedéket tudsz indítani, és nem kell a kis hajók személyzete miatt aggódnod.
Ha a kishajók lézerrel támadnak a szenzorokra, védelmi rendszerekre, azok elöl nehéz lesz kitérni.
Egy elhárító lövedékre is felszerelheted azt a lézert. A célbefogást a kis hajón sem kézzel fogja a személyzet végezni, hanem számítógép hajtja végre. Ahogy a mai hajófedélzeti CIWS fegyverek, vagy vadászgépek DIRCM rendszere sem igényel emberi közbeavatkozást, teljesen automatikusan működnek, ha üzembe hozzák őket. -
#538
Űrben "gépágyú"? Szerintem ezen még dolgozz egy kicsit... -
EnxTheOne #537 Na, akkor nyomjunk egy meccset. Te jössz ellenem pár motorcsonakal, én meg megyek egy cirkáloval, vagy romboboloval vagy valami nagy tüzerejü hajoval. :D
Szerintem kevesen fogadnának rád. :D -
phantom66 #536 És bocsánat az utólagos kiegészítésért :
Ha a gömbvillám a FTL hajtóműhöz hasonlítható, nagyon örülök, mert az előbbi biztos létezik. :)
Ha nem is marad hosszabb távon egybe, attól egy plazmasugár még mindig jó lehet rövidtávú rakétaellenes fegyvernek pl.
Igyekeztem mindent megválaszolni. -
phantom66 #535 Leírom az érveim, majd az olvasók eldöntik ki mit fogad el:
"A világűrben nincs légköri torzítás, úgyhogy az infravörös vagy optikai észlelés/rávezetés sokkal hatékonyabb lehet. "
1 : A jelzavarást ki lehet terjeszteni infratartományba is, hogy hamis jelek tömegével árasszuk el a szenzorokat. Ha ezt be tudják mérni, akkor ezt el lehet végezni pl apró szondácskák tömegével is. Ilyesmi nem csak egy kishajó érdekét szolgálhatja, hanem a hajótest felé tartó rakétákét is.
Távcső nagyon jó amíg egy nagy célpont kiszámítható pályán mozog, ha kicsi összevissza cikázik, akkor kevésbé...
Ha több rakéta megy a hajó felé, több elhárítórendszernek kell foglalkoznia velük.
Nem hiszem hogy lenne olyan kombinált rendszer, amit a világon semmi nem zavar meg.
A rakétát a hajótesttől 100m re, vagy még rövidebb távon is ki lehet lőni gépágyúkkal, energiafegyverekkel.
Ha valamit nem tudnak pontosan bemérni, akkor annak esélye hogy zárótűzzel eltalálják, a távolsággal szvsz négyzetesen csökken, ugye területképlet alapján. Tehát ha nem tudják pontosan bemérni a 100km re levő kishajót, akkor nagyságrendileg milliószor kisebb az esély az eltalálására, mint a 100m re levő torpedó esetén, a torpedó meg nem gyorsabb milliószor.
Tehát szerintem azután érdemes bevetni őket, hogy az energiafegyverek megrongálták eléggé a védelmi rendszert.
Ha nem is valósul meg az irányított EMP fegyver, mondok egy másik lehetőséget is. Két kishajó megy egymás felé, a zavarórendszerek gondoskodnak arról hogy szenzorok tömegét zavarójelekkel árasszák el.
Ha az érzékelt adatokat kivetítik képernyőre akkor a kérdés az, hogy lehet egy kaotikusan kavargó masszában azonosítani az ellenséges hajót.
Az ilyen jellegű képfelismerési feladatokban egyelőre az ember a jobb.
Egy kishajó lehet nem a legjobb légköri vadásznak, de ettől még funkcionálhat pl bombázóként, nehézhelikopterként.
A mikrohullámú hajtóművek hatékonysága... ha az az alappremissza hogy 100 meg 1000 év múlva is ugyanazok a műszaki paraméterek lesznek mint most, akkor abban tényleg nem tudok résztvenni...
""Viszont a nagy hajóknak az az előnyük, hogy több az üzemanyaguk, erősebb a hajtóművük (vagy legalább ugyanakkora), nagyobb a deltaV-jük, erősebb a páncélzatuk és akár hónapokig vagy évekig is üzemelhetnek, míg a kishajók max csak pár napig."
Hajtóművek alatt nem mindegy, hogy hosszútávú ionhajtóművekről vagy kémiai hajtóművekről van szó. Tehát egy kishajó is képes lehet 10-20g s manőverekre is akár, kémiai hajtóművekkel, pár óráig.
A nagyobb hajónak is lehetnek óriás kémiai rakétái, vagy brutál erős ionhajtóművei, de szvsz egy idő után akkor is komoly probléma lesz, mit fognak kezdeni a hulladékhővel. A kishajónak nagyobb a felülete, amin át ki tudja sugározni.
"Ha a cirkálónak sikerül kilőnie a kishajók anyahajóját akkor csak simán arrébb megy és megvárja míg a kishajókon elfogy az oxigén, vagy az üzemanyag. Vagy jó messziről sorban kilövi a kishajókat. "
Pont az a lényeg, hogy a kishajók megvédjék a hordozót, mert azokat nehéz bemérni és eltalálni.
" Feltételezhető, hogy a cirkálónak erősebb fegyverzete van, például erősebb sínágyúja, ami nagyobb sebességre gyorsítja a lövedéket mint a kishajóké és míg ő lazán kerülgeti vagy kilövi a kishajók lassabb lövedékeit, addig a kishajóknak ez nehezebb, főleg, hogy kevesebb üzemanyaguk van a kitérőmanőverekre.""
Ha a kishajók lézerrel támadnak a szenzorokra, védelmi rendszerekre, azok elöl nehéz lesz kitérni.
Nyilván erősen kérdéses, mekkora lehet az a legkisebb hajó, ami elég üzemanyagot tud cipelni. -
#534
Amennyiben delejor = phantom66, akkor javaslom most hagyd abba... -
#533
Itt szerintem még lehetséges lenne az is, hogy időnként ledobnának egy nagy üzemanyagtartályként szolgáló, egyszer használatos repülőeszközt, melyből a gépek újratölthetik magukat(illetve valami hasonlót, melyből lőszert vételezhetnek a levegőben).
Akkor már egyszerűbb lenne egy repteret elfoglalni, vagy ledobni egy utász csapatot, aki gyorsan kiépítene egy szükség-repteret. De ezt az opciót említetted később te is. :)
Természetesen ettől még opcióként lehetséges az ilyen repülő-utántöltés, de ez nem oldja meg azt a problémát, hogy a direkt légi vadászok fölényben vannak a kombinált légűr vadászokkal szemben.
Ami esetleg még használható lenne az a nukleáris meghajtás, valahogy úgy, ahogy a Project Pluto során tervezték.
Igen, sőt, ez komoly előny lenne a kombinált meghajtás terén (Hármas feladatkörű nukleáris meghajtás: energiaforrás, űrbéli meghajtás LOX utánégetővel és légköri meghajtás a légkört felhasználva), viszont gigászi nagy lenne ez a vadászgép... :)
Egy sztrato- vagy mezoszférában hiperszónikus sebességgel járőröző nagyobb repülőgép, mely rakétákat (az ASM-135 -höz hasonló módon) indítana a bolygóhoz közeledő ellenséges hajók felé, mennyire lehetne hatékony dolog?
A repülőgépről indított ASM (ez esetben akkor Anti-Space Missile) eredetileg azért jött létre, mert így a hordozó-indító eszköz mobil, lehetséges vele rövid reakcióidővel válaszolni a veszélyhelyzetre, adott esetben a kémműholdakra. A Földi vagy Tengeri telepítésű rakéták esetén ugyebár e téren bajosabbak, mert csak akkor indíthatóak, amikor a műhold (vagy a célpont) a fejük felett halad el.
Egy hiperszonikus gépről indítani azonban nem biztos, hogy kifizetődő, a rakéta egy "hagyományos" F-15 vagy MiG-31 szintű géppel is már a ritkább légkörböl, 15km+ magasságból indítható. A nagyobb sebesség és indítási magasság persze jár bizonyos előnyökkel, de cserébe egy(-két) fokkal bonyolultabb (és ezáltal drágább) az indító repülőgép. Ha persze akkoriban már olcsó és megbízható a hiperszonikus repülés, akkor nyilván élnének ezzel a lehetőséggel. -
#532
De pl lehetne Harrier kialakítású is ami le tud szállni helyben is, és akkor a "csata" után össze is lehetne szedni ha erre van igény.
Valóban lehetőség, de akkor inkább valamiféle "puha" landolást lehetővé tévő mentőernyő lenne optimálisabb. :)
Egy VTOL gép esetében (mint a Harrier vagy az F-35B) az üres tömeg 15-20%-át is kiteheti a helyből leszállást lehetővé tévő tecnhikai megoldások tömege. Egy alapból súlykritikus desing esetén ha egy mód van rá, nem nehezítenéd a saját dolgodat még azzal, hogy további súlyt pakolsz rá. :)
Sőt, én pont az ellenkező irányba mennék el. Egyszer használatos (vagy legalábbis nem hosszúéletű) vadászokban gondolkoznék. Ezek ugye könnyebbek lehetnek, hiszen a hajtóműnél nincs igény sokezer órás élettartamra, ahogy a sárkányszerkezetnél sem. Ha a támadás nem lesz sikeres az első nagy rohamnál, akkor már amúgy is komoly a probléma, hiszen egy elhúzódó háború ilyen esetben a támadó felet veszi igénybe jobban - hacsak nem olyan esetről beszélünk, ahol a bolygó erősen függ a más bolygókról, holdakról importált nyersanyagoktól, élelmiszerektől. -
Cef #531 "A technikai fölény meg önmagában még kevés a győzelemhez, legalábbis II VHben, Vietnamban még az volt."
Attól függ, hogy mekkora az a technikai fölény. 10-30 évnél még lehet, hogy kevés, de több száz évnél már elég komoly. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, hogy az angolok 19. században gazdasági korlátozást hoztak Kínával szemben, ami a kínaiaknak nagyon nem tetszett. Kivonult egy nagy kínai flotta az angol flotta ellen, a kettőjük közti technikai különbség 200 év volt (Kína: vitorlások, ágyúk, Anglia: gőzhajók, modernebb ágyúk). Egyetlen angol hajónak sikerült megfutamítania az egész kínai flottát. Igaz a mai világban ilyen már nem fordulhat elő, de mondjuk egy idegen faj elleni háborúban már megeshet.
"Ami a kicsi hadihajók alkalmazását illeti, szerintem életképesek, mert fontos szempont, hogy azoknak csak kémiai hajtómű, meg ágyú meg oxigén kell, míg egy Naprendszeren belüli hajónak nukleáris reaktor, ionhajtóművek (esetleg napvitorle), hosszútávú létfentartás, nagy raktér, orvos, szerelőműhely stb. Igen, a kishajók tömegét cipelni kell a hosszú utakra, de jobb ha kishajók felét lövik ki, mint cirkáló harmadát..."
Szerintem is lenne olyan helyzet, ahol az egyszemélyes űrhajók alkalmazhatóak lennének. Viszont a nagy hajóknak az az előnyük, hogy több az üzemanyaguk, erősebb a hajtóművük (vagy legalább ugyanakkora), nagyobb a deltaV-jük, erősebb a páncélzatuk és akár hónapokig vagy évekig is üzemelhetnek, míg a kishajók max csak pár napig. Ha a cirkálónak sikerül kilőnie a kishajók anyahajóját akkor csak simán arrébb megy és megvárja míg a kishajókon elfogy az oxigén, vagy az üzemanyag. Vagy jó messziről sorban kilövi a kishajókat. Feltételezhető, hogy a cirkálónak erősebb fegyverzete van, például erősebb sínágyúja, ami nagyobb sebességre gyorsítja a lövedéket mint a kishajóké és míg ő lazán kerülgeti vagy kilövi a kishajók lassabb lövedékeit, addig a kishajóknak ez nehezebb, főleg, hogy kevesebb üzemanyaguk van a kitérőmanőverekre. A kishajóknak akkor van előnyük, ha sokan vannak, és rövid hatótávon belül kell harcolniuk. De a legjobb, ha a kishajók személyzet nélküliek, mert akkor nem is kéne visszatérniük az anyahajóra, így több lenne az üzemanyaguk, nem kéne létfenntartórendszer, így kevesebb lenne a tömegük, és nem csak pár napig tartana az üzemelési idejük, ráadásul akár 30-50g-s manővereket is végrehajthatnának. -
r4pt0r #530 Szerintem ha majd Kína elér oda hogy robotvezérelt gépekkel tudnak menni, akkor fognak is. Mert nem az a baj ha meghal valaki, hanem hogy tapasztalt ne haljon meg, mert rengeteg idő és pénz kiképezni őket. -
phantom66 #529 (Sorry kevés az időm később pontokba szedve válaszolok.) -
phantom66 #528 Egyébként valóban jók lehetnek a robotvezérelt harci gépek a jövőben, de ez valahol kultúrális kérdés is. Ha mondjuk a mostani Kínából indulunk ki, akkor nehezen tudom elképzelni róluk, hogy ők majd robotokkal vacakolnának ember által irányított harci eszközök helyett.
A technikai fölény meg önmagában még kevés a győzelemhez, legalábbis II VHben, Vietnamban még az volt.
Ami a kicsi hadihajók alkalmazását illeti, szerintem életképesek, mert fontos szempont, hogy azoknak csak kémiai hajtómű, meg ágyú meg oxigén kell, míg egy Naprendszeren belüli hajónak nukleáris reaktor, ionhajtóművek (esetleg napvitorle), hosszútávú létfentartás, nagy raktér, orvos, szerelőműhely stb. Igen, a kishajók tömegét cipelni kell a hosszú utakra, de jobb ha kishajók felét lövik ki, mint cirkáló harmadát... -
F1End #527 Itt szerintem még lehetséges lenne az is, hogy időnként ledobnának egy nagy üzemanyagtartályként szolgáló, egyszer használatos repülőeszközt, melyből a gépek újratölthetik magukat(illetve valami hasonlót, melyből lőszert vételezhetnek a levegőben). Ami esetleg még használható lenne az a nukleáris meghajtás, valahogy úgy, ahogy a Project Pluto során tervezték.
Ha a gépeket felkészítik "durva" terepről való üzemeltetésre, akkor csak egy sík terepet kell találni, esetleg ledobni pár buldózert és valamit, ami előállít a rendelkezésre álló anyagokból valami burkolatot. Egy nap alatt kész is lehet egy leszállópálya.
Egy sztrato- vagy mezoszférában hiperszónikus sebességgel járőröző nagyobb repülőgép, mely rakétákat (az ASM-135 -höz hasonló módon) indítana a bolygóhoz közeledő ellenséges hajók felé, mennyire lehetne hatékony dolog? -
r4pt0r #526 "Egy űrbéli invázió esetén ha már mindenáron légi fölényt akarnánk kiharcolni, akkor ..."
Itt mondjuk akár lehetne gondolni táv vezérelt gépekre is, vagy esetleg önvezérelt gépekre és akkor már nem is annyira fontos a leszállás kérdése, felfoghatjuk egy drágább rakétának. :D
De pl lehetne Harrier kialakítású is ami le tud szállni helyben is, és akkor a "csata" után össze is lehetne szedni ha erre van igény. -
#525
Tisztelettel:
DIRCM: A gond csak annyi a DIRCM rendszerekkel, hogy csak rövid távon életképesek, úgy, ahogy erről a lézereknél már volt szó. Pár tíz, pár száz kilométeres távon belül valóban hatékonyak lehetnek, de egyfelől ~10km/s relatív sebességnél ez máris kevés lehet. Még ha 1000km-ről is képes megvakítani egy beérkező rakéta szenzorát, akkor is már csak 100 másodperc van a beérkezésig - és ugye ahogy a rakétáknál már kifejtettem, elképzelhető, sőt, ajánlott a résztöltetes megoldás. Vagyis a "hordozó" rakétát megvakítod 1000km-en, a rakéta meg erre kiold 4-8 résztöltetet, amiket újra külön-külön vakíthatsz meg, és erre van 100 másodperced. Ez esetben pedig még mindig csak egy beérkező rakétával számoltunk.
A DIRCM rendszernél is ez az egyik kritika felé -> mi van, ha egyszerre több rakétát indítanak?
Plusz a DIRCM csak az optikai rendszerek ellen hatékony. Egy radar-rávezetésű, vagy kombinált rávezetésű rakétával már nem tud mit kezdeni. A DIRCM csak a rövid-hatótávolságú levegő-levegő, illetve a vállról indítható légvédelmi rakéták ellen hatékony.
pl azért mert radar nélkül kicsit nehéz egy 100+ km re levő kicsi gyorsan mozgó célpontot eltalálni, radarzavarás meg már most is van.
1.: A világűrben nincs légköri torzítás, úgyhogy az infravörös vagy optikai észlelés/rávezetés sokkal hatékonyabb lehet. Már csak azért is, mert egy passzív rendszernél ugye a jelnek fele akkora távolságot kell megtennie. A radarnál ugye oda-vissza kell mennie a jelnek. Emiatt nem használnak bolygóközi térben radart, mert például egy soktíz vagy százezer km-re lévő aszteroidát optikai módszerrel gyorsabban és hatékonyabban lehet felfedezni, mint radarral.
2.: A radarzavarás létezik, ahogy a radarzavarás kihasználása is. Ha utánanézel, számtalan SEAD feladatkörű rakéta (ALARM, HARM, Kh-31P, stb.) rendelkezik azzal a képességgel, hogy a radarzavarás forrását követi... Vagyis a zavarás forrása nagyszerű célpontot jelent is egyben :)
Gömbvillám: A gömbvillámra (ahogy a linkelt Wiki szövegben is olvasható) nincs alátámasztott tudományos magyarázat. Hipotézisek, elméletek vannak. Ezek egyike a 'lebegő plazma'. Innen kezdve kijelentő módban így, hogy "létezik olyan plazma, ami nem fröccsen szét" olyasmi, mintha azt mondanám, hogy létezik a FTL hajtómű. Senki sem tudja miként és hogyan, de létezik. Sokra megyünk vele, én itt próbálok tudományosan és mérnöki szinten alátámasztottan értekezni az űrbéli hadviselésről.
Szabadjon megjegyezni továbbá, hogy a Gömbvillámot eddig csak a Földön figyeltük meg. Lehetséges, hogy létezéséhez szükségesek a Földi körülmények, úgy mint légkör vagy a Van Allen-öv. Tehát még amennyiben valóban plazmáról beszélünk is, akkor sem biztos, hogy a mélyűri körülmények között azt reprodukálni tudnánk és adott esetben fegyverként használni.
Skyhook: Miért nem rögtön az űrlifttel jösz? :P
Egy irgalmatlanul nagy építmény, amely számtalan problémát vet fel megvalósítása terén (pl. elég masszívra kell építeni, hogy a fikcionális légűrvadász csatlakozásakor fellépő erőket kibírja - ne feledjük milyen iszonyatosan nagy erőkarokról beszélünk!).
Ezen kívül érdemes belegondolni, hogy milyen pompás célpont is a masszív, stabil pályán keringő Skyhook. Akár támadó, akár védő szempontból nézzük, valószínűleg az elsődleges célpontok között találjuk. :)
Fényhajtás: A hatásfok szempontjából jelenleg alatta marad még a hagyományos hordozórakétáknak is. :)
Űrvitorlásoknál természetesen felhasználható, alant is említve volt a fény-tolás az Avatar film béli ISV Venture Star esetében. De a légköri használata szvsz eléggé esélytelen. Akkor már az elektromagnetikus gyorsítás (ami szintén évtizedek óta téma) jobb ötlet.
Vagy általában úgy, mint az emberek meg az építőanyagok...
Uhh... a légűr vadászoknál szerintem eléggé kifejtettem mi a probléma vele.
1.: Légköri vadásznak egy légűr vadász nem optimális, mivel rengeteg üzemanyagot kell cipelnie, ha önerőből akar visszajutni a világűrbe. Ha pedig "egyirányúan" is működik, tehát vissza már nem képes jutni, csak a légkörbe belépni, akkor meg hővédő pajzssal kell ellátni - ez megint olyan, amire egy légköri vadásznak nincs szüksége. Vagyis a tömeg-aránya egy csak légköri repülésre tervezett vadászgépnek mindig jobb lesz, mint egy légűr (tehát kettős célú) vadászgépnek.
2.: Egy légűr vadász és egy hipotetikus űrvadász (tehát csak űrbéli alkalmazásra szánt vadászgép) megint egyoldalú, mivel a légűr vadásznak aerodinamikus kialakításúnak kell lennie, és rendelkeznie kell szárnyakkal, vezérsíkokkal, levegőben használható hajtóművel, esetleg futóművel. Ezek a dolgok pedig mind haszontalanok egy űrbéli harc során, felesleges tömeget jelentenek. Ezt a felesleges tömeget viszont magával kell cipelnie a gépnek ígyis-úgyis...
3.: Egy űrbéli invázió esetén ha már mindenáron légi fölényt akarnánk kiharcolni, akkor a leglogikusabb megoldás az, hogy valamiféle droppod (dobóhajó, dobókapszula) gyomrában leküldünk egy hagyományos légköri vadászgépet. Adott magasságban ledobja magáról a droppodot / kiszáll a dropshipből, és harcolhat a "Földi" vadászgépekkel. Kérdés persze, hogy mit csinál utána, hiszen visszatérni a világűrbe nem képes, és elviekben ugye saját hazai reptere sincs, tehát leszállni se tud sehova, hacsak nem foglalnak el a saját erők egy ellenséges repteret...
EMP: Az adott cikkben hol is említenek olyan működőképes EMP megoldást, ami valóban bevethető harctéri alkalmazásban? -
phantom66 #524 Akkor linkek az olvasók kedvéért :
Miért valószínűtlen szerintem, hogy pusztán a torpedók célkeresői majd eldöntenek egy háborút :
http://www.globalsecurity.org/military/systems/aircraft/systems/ircm.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/Directional_Infrared_Counter_Measures
Majd azután érdemes torpedókat bevetni, hogy a nagy és kishajók ágyúi kisütötték a szenzorokat, szétszedték a védelmi rendszert.
Miért jó, ha egy nagy csatahajót kishajók is védenek, vagy támadnak, pl azért mert radar nélkül kicsit nehéz egy 100+ km re levő kicsi gyorsan mozgó célpontot eltalálni, radarzavarás meg már most is van. Közelre meg pontosabban lehet fókuszálni, így kisebb löveg is elég a védelmi rendszer ellen.
Létezik olyan plazma is, ami nem fröccsen szét egyből :
http://en.wikipedia.org/wiki/Ball_lightning
Hogy juthat fel akár egyszemélyes kisgép is orbitális pályára, vagy le, pl így :
http://en.wikipedia.org/wiki/Skyhook_(structure)
http://en.wikipedia.org/wiki/Beam-powered_propulsion
Vagy általában úgy, mint az emberek meg az építőanyagok...
Létezik már nemnukleáris EMP és hatásos is.
http://www.origo.hu/tudomany/20110417-gyenged-csapasmeres-hadviseles-elektronikus-rendszerek-katonasag-katonai-szempontok-nuklearis-raketak.html
Az irányított EMP fegyver valóban fikció, mint ahogy az is jelenleg, hogy drónok önállóan ellássák az emberkatonák feladatait, a távirányítást zavarni meg már most is lehet. Egy emberpilóta célzókomputer nélkül (egy vektorokkal számoló célgép amúgy klasszissal robosztusabb lehet, mint egy robotagy) is képes lehet valamire, ha másra nem, hát legalább az anyahajóra képes visszatérni, hogy ne vesszen el a hardver. -
#523
Ja, természetesen az, hogy a WH40k meg Asimov így gondolja, az nem bizonyíték semmire. :)
