1002
-
#482
SW könyvekben próbálják menteni a menthetőt, hogy az a low-tech bolygókon lázadások alkalmával fasza. De már ebben a könyvben is említették, hogy már egy kisgyerek is tudja, hol van rés a páncéljukon. Na meg ugye az Endor... Azt a szégyent soha nem fogja magáról lemosni a Birodalom (és Lucas) :P -
harcu #481 off 2
Az aláírásodról jutott eszembe:
-Vádlott, miért lőtte le brutális kegyetlenséggel John Lennont?
-Lennon? Nem Lenin?
on -
harcu #480 off
Affenét Zsé, tripla A kategóriás. Az újabb részek nem érik el a régiek színvonalát. :)
on -
#479
OFF
Mai szemmel meg a SW akkora ZSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉé film, hogy ehaj. :)
ON -
#478
Ja. Nem ez az első hely, ahol megkérdezték, hogy mire jó az a testpáncél, ha mindennel kinyírták őket. Még a kis ewokok is...
A sisakban van rádió és display mondjuk ok. A ruha talán klimatizált? Energiaforrása? Hőcserélő hol van rajta? Hol zúg a hűrő? :)
A camelbag máshogy néz ki. -
harcu #477 A Star Wars egy mese.
A rohamosztagosok fegyvereit megnézve pl. látszik, hogy Sten géppisztolyok vannak náluk kicsit lézeresítve. Han Solo egy Lugerrel rohangál. Hiába na, nem volt nagy a költségvetés.
Mellesleg miért van a rohamosztagosok térdénél eltérő csizmaszár?.
Ja, és hiába vannak páncélozva, bármilyen lézerfegyverrel bármikor lelőtték őket, még Csubakka a lézernyílpuskájával is :) -
#476
Ami ráadásul csak áthatoló sérülés ellen védene ugyebár. Az ellen tehetetlen lenne, ha felrobban valami a közelben és a nyomásváltozás élettel összeegyeztethetetlen sérülést okozna. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#475
A páncélnál mindig három fő problémát kell összehozni:
1.: A veszélyforrások ellen kellő védelem biztosítása.
2.: A megfelelő mozgékonyság biztosítása.
3.: A páncél ára.
A kettő közötti arany középút az, amit mindig is kerestek a harctéren. Persze maga a harctér is meghatározza, mikor milyen szintű védelmet lehet nyújtani.
A történelem folyamán számtalan fordulat volt már a "kard és pajzs" játékában, és nem mindig volt kiegyensúlyozott a kettő közötti állapot. A lőfegyverek elterjedésével jó ideig semmiféle komolyabb védelem nem volt, például. Egyszerűen kellően könnyű és hatékony védelmet nyújtó páncél egyszerűen nem létezett.
Az általad felvázolt páncélt a jelenleg még nem elérhető. Vannak teljes testet befedő ballisztikai testpáncélok, a rendfenntartó erők "behatoló" egységeinél, de nyomnak 50-60kg-ot, szóval egy gyors, 5-10 perces akciónál több ideig viselni inkább büntetés, mint feloldozás.
Egy eféle páncél végül is van kilátásban, a nanocsövekből épített anyagok nagyon könnyűek és erősek lehetnek. A gond az, hogy jelenleg ez a technológia még csak a laborokban létezik, hétköznapi alkalmazásától messze vagyunk. Ha sikerülne is megfelelő testpáncélt csinálni, akkor csillagászati összeget kellene befektetni, és irgalmatlan macera lenne ebből felszerelni akár csak egy kisebb egységet is.
Ami a jövőt illeti, ott a fő probléma a már említett "kard és pajzs" páros. A nanocsövekből nem csak páncélt, de fegyvert is lehet építeni. Könnyebb, nagyobb tűzerejű fegyvereket. Márpedig ha a "pajzs", adott esetben a testpáncél hirtelen generációs ugrást hajt végre, akkor a másik oldalnak is lépnie kellé - olyan fegyvert kell letennie az asztalra, ami átüti azt a pajzsot, különben nincs értelme a fegyvernek.
Viszont mi alapvetően a világűrről beszélgettünk, illetve az azzal kapcsolatos hadviselésről. Ott pedig a teljes öltözék elkerülhetetlen, hiszen az vákumtól való életmegóvásához szükség van egy szkafanderre. Ezt könnyebben lehet páncélozni, ha nem is azért, hogy a fegyverek közvetlen találatától megóvjanak, a repeszek, kisebb behatások ellen még hasznos lehet. Tehát egy "űr-tengerészgyalogoson" bizony teljesen elvárható valami ilyen öltözék, bár én inkább egy kissé megerősített űrruhához hasonlítanám. -
EnxTheOne #474 És a gyalogsági testpáncélok elterjedésére van valami esély?
Nem valami uj golyo állo mellényre gondolok, hanem teljes test páncélra. :D Persze, tudom hogy a kerámia dög nehéz, de valami uj anyagal? (Pl. bioacél?) :D Nem powered exoskelletonra gondolok, hanem valami max 5-10 kg-os páncél, olyan sisakal amiben van HMD. :D:D:D:D
Tul sok star wars nézek :D:D
![]()
-
#473
Lézer: Mint nem-halálos (vakító) fegyver igen, egyre többet és többet foglalkoznak vele, jelenleg a fő gond egyfelől a méret (túl nagy és nehéz), másfelől a megfelelő hatékonyság (ne legyen maradandó a vakság, de ideiglenesen eléggé kiüsse a látását) biztosítása.
Plazma: Az a fajta plazmafegyver, amely plazmát hoz létre, és a plazma a célpontig repül valószínűtlen. A plazma külső gerjesztés nélkül "elsorvad" a légkörben, így nem túl sok értelme lenne.
Plazmafegyver alatt a laikusok olykor a fúziós fegyvert értik. A plazma ugye egy töltés tekintetésben semleges állapota pozitív és negatív töltésű ionizált részecskéknek. A plazmalámpában vagy egy villámban is plazmát láthatunk, de például a Föld légkörébe visszatérő űrhajót is plazma veszi körbe, ahogy a súrlódástól felhevül a levegő, amelyen áthatol. Tehát például egy "villám-fegyver" esetén az a gond, hogy a kisülés a legrövidebb utat keresi (gondolj a villámra), így pedig finoman szólva is nehéz elintézni, hogy pont oda "csapjon", ahova te akarod.
Olyan elképzelhető, hogy plazmagránát, amely egy területen olyan erős kisülést hoz létre, amely plazmaállapotba hozza a légkört, de ilyen kísérletről nem tudok.
![]()
Plazmakisülés hétköznapi formában
Bizonyos szintig egy termonukleáris bomba fúziós fegyver (egy fissziós robbanás hoz működésbe egy fúziósat, ez által pedig plazma is keletkezik), de kézigránát méretű termonukleáris fegyver nem létezik, a legkisebb ilyen fegyver elméleti szinten is legalább egy focilabda méretű.
Azt tudom hogy fejlesztenek egy boeing gépre, és egy terepjárora rakéta védelmi lézer ágyút. :)
A Boeing gépre fejlesztett lézerágyú (kódneve: YAL-1A) kaszát kapott, az ok a folyamatos csúszás (eredetileg 2006-ban kellett volna rendszerbe állnia) és a brutális túlköltekezés (már az eredeti költségvetés 4x költötték rá, több, mint 5 milliárd dollárt). Az első megépült YAL-1A ABL gépet tesztelésre használják tovább, de a költségvetését megtizedelték. A második gépet már nem fejezik be.
A YAL-1A problémái:
Durván 5-7 másodperc kell a lézersugárnak ahhoz, hogy egy rakéta vékonyka burkolatát átégesse, ehhez a lézersugárnak ugyanazt a pontot kell megvilágítania ezen idő alatt. A rakéta nem fog kitérő manővereket végrehajtani emelkedési fázisban, de egy repülőgép pilótája nyilván egyből kifordul valamerre, ha azt észleli, hogy olvadozik a gép körülötte.
A másik probléma az időjárás. Noha a YAL-1A ugyan akár több száz kilométeres effektív lőtávolsággal rendelkezik, elviekben a felhők felett repül, és megvárja, amíg a rakéta is elhagyja a felhőréteget (addig radarral követi). Na most itt a probléma, egy repülőgép nem fogja azt a kedvességet megtenni, hogy ne használja ki a felhőket, mint pajzsot a lézer ellen (a felhőkben a lézer energiája elnyelődik, ezért nem lehet rajta átlőni). A lézer gyorsan elveszti energiáját, ha ködön, felhőn, füstön kell áthatolnia.
Elviekben igen, használható a YAL-1A repülőgépek ellen is, de nagyon sok tényező korlátozza ilyen téren a használhatóságát, arról nem is szólva, hogy max. 6 lövést tud leadni, utána pedig mehet vissza a bázisra újra feltölteni a lézer kémiai tartályait.
Az USAF jelenleg szilárdtest lézerekben gondolkodik, de az még legalább 10 év, ilyesmit akarnak az F-35-öshöz külső függszetéssel.
A jelenleg egyetlen élő lézerprogram az AC-130-asba szánt ATL (Advanced Tactical Laser), ez 100kW-os, mintegy 5-7 tonnás tömegű rendszer. Az ilyen nagy teljesítményű lézerek (a YAL-1A 1 MW, az ATL program lézere 100 kW teljesítményű) még nem igazán reálisak efféle felhasználásban fény-generálta szilárd test lézerek (amihez energiaforrás kellene), ezek kémiai lézerek (a fényt egy speciális kémiai eljárás generálja, ami klórgáz, jód, hidrogén-peroxid és kálium-hidroxid reakciójából születik). Ebből következik az egyik nagy hátrányuk, mégpedig, hogy annyiszor "lőhetnek", amennyire elegendő üzemanyagot cipelnek magukkal. A YAL-1A például ha jól rémlik összesen hatszor lőhet az 1MW-os lézerével a fedélzetén hordozott sok tonnányi "üzemanyagból"... Az ATL sem sokat fog lövöldözni, 5-7 tonnás tömegből még 100kW esetén sem nézek ki többet egy-két tucat lövésnél.
További probléma az, hogy a kémiai anyagok erősen toxikusak. Annyira, hogy a YAL-1A személyzete a tesztlövészeteken vegyvédelmi ruhában volt a fedélzeten, mivel ha felszállás közben baleset miatt esetleg kifolyik a sok kémiai anyag, akkor nekik annyi...
Az oroszoknak is volt/van egy hasonló programja, ez az 1980-as években elég jól haladt, de aztán pénzhiány miatt 15 évre leállt. 2010-ben állítólag újra repült a gép, ám a lézere nem tudni, hogy működőképes-e. A gép mindenestre úgy tűnik repképes. Az elemzések szerint ez nem rakétavédelmi, nem is vadászgépek elleni, hanem inkább a kémműholdak megvakítására szolgálhat. Ehhez sokkal kisebb energiájú lézer is elegendő (az kémműhold optikája szépen összegyűjti a lézerfényt, és annak magas energiája így koncentrálva éri a CCD-t, ami ennek annyira nem fog örülni).
![]()
Berijev A-60 repülő lézerkomplexum
Volt még légvédelmi lézerprogram (MTHEL), de az is kaszát kapott, hasonló okokból. Utódján dolgoznak, de még legalább egy évtized, amíg szolgálatba állhat, ha egyáltalán (ismét a korábban említett problémák: nehéz, toxikus, időjárásfüggő).
Az amerikai haditengerészetnek van egy CIWS (közellégvédelmi) lézer-programja, ez nemrég hajtott végre sikeres tesztet, talán az évtized második felére az első példánya rendszerbe állhat. Ez szilárdtest lézer, tehát energiát kell befektetni (áramot magyarul), azzal gerjesztik a fényt. Hátrányai persze megvannak továbbra is (igaz, hogy a lézer fénysebességű, viszont az időjárás ugye ennek is betesz, a köd, eső, füst szétszórja a fotonokat, gyengítve a lézer energiáját).
![]()
Az amerikai haditengerészet LAWS tesztlézere
Amúgy a szovjetek igencsak az élen jártak a szilárdtest lézerek terén (ie.: az 1980-as években jártak ott, ahol ma az amerikaiak), még lánctalpas alvázra épített lézerjük is volt, amely az ellenséges aknagránátok, rakéták ellen védte volna a harckocsikat, illetve megvakíthatta volna az ellenséges optikákat (pl. harckocsik célzórendszerét) illetve a kezelőszemélyzetüket. A pénzhiány persze ezt is tönkrevágta, és rendszerbe sose állt ez.
![]()
A szovjet idők lézer-harckocsija...
Egyébként az ilyen energia fegyvereknek (gyalogsági) milyen elönyei, és hátrányai lennének a szilárd löszeres fegyverek ellen?
A fő gond már említve volt: a lézer energiáját elnyeli a füst, köd, eső, por, stb. kicsit kellemetlen, ha azért nem tudod a fegyveredet hatékonyan használni, mert éppen zuhog az eső...
A másik gond az energiakoncentráció. Ahhoz, hogy egy embert komolyabban megégess egy lézerrel, legalább olyan 1 kW energiájú lézerre lenne szükség. Itt most megint a lézer fajtájától függ a probléma. A kémiai lézer viszonylag egyszerűbb, egy 1kW-os kémiai lézer 20-30kg körül lenne olyan 5 lövésre elegendő üzemanyaggal. A baj az, hogy ahogy a YAL-1A-nál is, itt is erősen mérgező, toxikus anyagokból áll az üzemanyag. Szóval egy sérülés a tartályon, vezetékeken, és a saját fegyvered téged fog szétmarni. Aztán ott a lövésszám problémája, 5 lövés nem sok...
Szilárdtest lézernél maga a lézer még talán nem is annyira vészes, talán 10-20 kg körül lehet. Viszont az energiaellátása problémásabb. Egy ilyen lézer alsó hangon is 10kW energiát vesz fel működés közben. Kondenzátorokra van szükség (ami nagy és nehéz, minden lövés után újra kell tölteni) vagy egy 10kW energia leadására képes generátorra. Egy 10kW-os dízel-generátor olyan 1x1x1 méteres befoglalóval, és olyan 300-500kg-os tömeggel rendelkezik...
Milyen előnyei vannak? Nos a hiedelemmel szemben látható, hogy nem rendelkezik végtelen "lőszerrel". A kémiai lézerek üzemanyagot igényelnek minden lövéshez, nem keveset és nem veszélytelen fajtát. A szilárdtest lézer pedig megint problémás, mert az is áramforrást igényel, ami szintén fogyaszt üzemanyagot (hacsak a zöld hadviselés jegyében nem napelemekkel és szélenergiával akarod táplálni :D).
Amiben jók:
-Fénysebességű. Tehát effektíve azonnal odaér a célhoz, nem kell előre tartani és hasonló.
-Hatótávolság. Pár száz métertől pár ezer méterig lehet hatásos lézerrel lőni ilyen szinten. A gond az, hogy a légkör és a zavaró hatások (köd, port, stb.) ezt csökkentik. Szép idő kell hozzá. :D
-Nehezen felderíthető. A szilárdtest lézer működése maga alig ad ki hangot, a generátor / energiaforrás más kérdés. A kémiai lézer viszont sziszeg és nyivákol, ahogy a reakciótermékek távoznak a reakciókamrából. A lézernyaláb maga nem látható, csak ha megtörik valamin. Így ideális orgyilkos fegyver.
Amint látható az előnyök és a hátrányok jelenleg nem igazán állnak arányban. Túl sok a megoldásra váró probléma még. Ha lesz kis méretű, kompakt, könnyű és hatékony energiagenerátor vagy akkumulátor, akkor a szilárdtest lézerek talán előkerülhetnek, mint kézi lézerfegyverek. -
#472
Semmi értelme szerintem. Lézerpuskás gyalogság ellen elég lenne egy nagy hordozható tükör :DDD
Puha célpontok ellen szerintem mindig is valamilyen lövedéket fognak használni (vagy HALÁLSUGARAT!!!!44 :D). -
EnxTheOne #471 Egyébként szerintetek el fog terjedni a GYALOGSÁGI lézer, plazma fegyver egyszer?
Azt tudom hogy fejlesztenek egy boeing gépre, és egy terepjárora rakéta védelmi lézer ágyút. :)
Egyébként az ilyen energia fegyvereknek (gyalogsági) milyen elönyei, és hátrányai lennének a szilárd löszeres fegyverek ellen?
-
#470
Hoi!
"Szerintetek egy hadi-űrhajón lenne-e értelme komolyabb páncélzatnak, hiszen növeli a hajó súlyát, ráadásul olyan erős fegyverek ellen kéne védenie, amiket nem nagyon állít meg semmi."
A páncélzat meghatározás alatt hibás gondolkodás, hogy több méteres acél vagy hasonlóan sűrű anyagból készült "héjat" párosítunk hozzá.
A lézer és hasonló, jelentős hőenergiát felszabadító hatások ellen a jelenlegi űrhajóknál, űrszondoknál alkalmazott hőpajzs is nagyon hatékony védelmet jelenthet. Nyilván nem lehet vele mindent betakarni, de a kritikus komponensek védelmét meg lehet vele oldani.
A páncélzatnál már volt emmlítve a Whipple-shield, vagyis Whipple-pajzs. A cél az, hogy a becsapódó testet széttörje (hiszen a becsapódás nem csak a célpont, de a becsapódó testre is komoly hatásokat fejt ki), és az már ne rendelkezzen annyi energiával, hogy a valódi páncélzatot átüsse. A hátránya ennek, hogy jelentősen megnöveli az űrhajó befoglaló méretét, vagyis nagyobb célpont lesz tőle.
A dolog másik oldala, hogy a kard és a pajzs elmélete. Ha kifejleszt valaki egy "kardot", amely átvágja a bőrpáncélt, akkor a "fegyverkovács" előnybe kerül, de ha "páncélkovács" kifejleszti a lemezvértet, a bőrpáncél ellen hatékony kard hirtelen sokkal kevésbé lesz veszélyes fegyver - előnybe kerül a "páncélkovács". Erre válaszul a "fegyverkovács" viszont kifejlesztheti a buzogányt, amely elég ütőképes lehet a lemezvért ellen. Az egész egy állandó versengés.
Ez esetben arról van szó, hogy ha az űrharcra mindenki úgy készül, hogy a másik fél nem rendelkezik igazán komoly páncélzattal, akkor a fegyverei hatását is erre a szintre lövi be. Nincs szükség sokkal nagyobb pusztító erőre, az már pazarlás. Arra kell törekedni, hogy a lehető legkisebb erőforrással tudjuk elpusztítani az ellenfelet.
Viszont ha az ellenfél ezzel számol, akkor kellően erős páncélzattal hatástalanná teheti ezeket a fegyvereket, míg a saját fegyverei még mindig hatásos a hagyományos ellenfelekkel szemben.
Tehát egy vastagon páncélozott hajó akár hatékony eszköz is lehet, például hogy egy jól védett bolygó védelmét felszámolja. Viszont egy ilyen hajó igencsak drága és nehezen legyártható dolog. A Sci-fikben azonban már jó régen feltűnt a kézenfekvő megoldás: fogj egy aszteroidát, a szűkséges eszközöket, lakóteret, reaktort, stb. rejtsd el a felszín alatt, a felszínen széttelepíted a fegyverzetet, hajtóanyagnak pedig ott van az aszteroida anyaga maga (a korábban említett "Mass driver" hajtómű). Olcsó, rondó, és hatékony megoldás.
![]()
Meg azt szeretném még tudni, hogy lenne-e értelme a döntött páncélzat vagy valamilyen reaktív páncélzat alkalmazásának.
Abból a szempontból, ahogy pl. a harckocsiknál van, nincs értelme. De bizonyos szintig persze fel lehet használni hasonlóképpen. A világűrben a harcok nagy távolságból folynak majd valószínűleg, kézenfekvő, hogy úgy, ahogy például a harckocsik esetén is a páncélzat legerősebb része az, amelyik az ellenség fele néz folyton, úgy egy hadi űrhajón is csak egy kinevezett "oldal" (nem feltétlenül kell az orrnak lennie) lesz kinevezve "golyófogónak". Amikor az ellenfél támadására felkészül, ezt az oldalát (ami egyben lehetőleg a hajó legkisebb felülete is) mutatja az ellenség felé. A többi része nem, vagy csak szerényen páncélozott. Ennek az előnye, hogy tömegtakarékos, hátránya, hogy ha egyszerre több irányból érkezik a veszélyforrás, akkor bajban lesznek. -
Cef #469 Sziasztok!
Szerintetek egy hadi-űrhajón lenne-e értelme komolyabb páncélzatnak, hiszen növeli a hajó súlyát, ráadásul olyan erős fegyverek ellen kéne védenie, amiket nem nagyon állít meg semmi. Úgy gondolom elég lenne egy minimális páncélzat, ami a lassabb mikrometeorok meg az űrszemét ellen nyújt védelmet, és inkább a lövedékek kivédésén és a kárelhárításon(pl.lezárható rekeszek, tartalékrendszerek stb.) lenne a hangsúly.
Meg azt szeretném még tudni, hogy lenne-e értelme a döntött páncélzat vagy valamilyen reaktív páncélzat alkalmazásának. -
#468
Szerintetek mikor várható komolyabb űrfegyverkezés?
Ezt nehéz megjósolni. Az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején mindkét szuperhatalom (Egyesült Államok, Szovjetunió) komolyan foglalkozott a világűr katonai alkalmazásával. Nem azért, mert stratégiai fontosságú volt, hanem azért, mert egy új hadszínteret jelentett. Az akkori tervek jó része alapvetően arról szólt, hogy a nukleáris fegyvereket a világűrből, esetleg egy Holdbázisról indítsák el Földi célpontok ellen. Egy nukleáris robbanófej viszont stratégiai szempontból mindegy, hogy egy bombázógépről ledobva, egy tengeralattjáróról indítva, egy ballisztikus rakétával vagy adott esetben egy űrbázisról indítva éri el a célpontját. Ebből a szempontból pedig a világűr igazából haszontalannak bizonyult. Egy űrbázisról sokkal több erőforrásba kerül ugyanis a nukleáris csapásmérés, mint egy bombázógéppel vagy ballisztikus rakétával végrehajtva. Egyszóval gazdaságtalan lett volna.
A "második hulláma" az 1960-as évekbéli terveknek már a világűr kiaknázásáról szólt. Alapvetően a világűr ekkor a kémműholdakról szólt, arról, hogy ezekkel az ellenség titkait lehet megismerni. Magától értetődött, hogy az ellenség ilyen irányú törekvését valahogy korlátozni, megakadályozni akarták. Ezek a tervek az ellenség kémműholdjainak, kéműrbázisainak megvizsgálását, tönkretételét, elpusztítását célozta. A sors fintora, hogy végül a politikai vezetés egyik oldalon sem támogatta ezen terveket olyan komolyan, hogy azok eljussanak a megvalósáig.
Az "űrfegyverkezés" mindkét oldalon Földi indítású rakétákra korlátozodótt, az amerikai Nike-Zeus és Thor rakéták "egyszerűen" egy megatonnás szintű termonukleáris robbanással pusztították volna el a szovjet kémműholdakat. A szovjetek egy fokkal kifinomultabb ISz-A "vadász-műholdak" megoldását alkalmazta, ez egy olyan műhold volt, amely 2-3 Föld körüli keringéssel jut el a célpont (alacsony Föld körüli (LEO), tehát legfeljebb olyan 1000km-es) magasságig, és végül egyfajta repeszfelhőt kreálva rongálta volna meg. Az amerikaiak később F-15-ösök által indított ASAT rakétákra tértek át (ám valódi rendszerbe nem álltak ezek).
Az első valóban űrbe telepített fegyver a szovjet Almaz kém-űrbázisok (Szaljut 2, Szaljut 3 és Szaljut 5 néven ismertek, a szovjetek a civil Szaljut programba "rejtették" a katonai Almaz űrállomásokat - Cselomej állítólag örjöngött, amikor a konkurens tervezőiroda űrállomásának a nevét kellett használnia, a Szaljut-3 esetén a "Szaljut-3" felirat a legendák szerint ezért került egy olyan támasztógyűrűre, amely a hordozórakétáról való levállás után leoldottak, ilyen kicsinyes megoldások mindennaposak voltak :D) 23mm-es Nudelman gépágyúkkal voltak ellátva önvédelem céljából. A Szaljut 3 esetében a gépágyúval sikeres tesztlövészetet hajtottak végre. A negyedik Almaz űrállomáson az előkerült információk alapján a gépágyú helyett két önvédelmi rakéta lett volna, ám ezt az űrállomást nem fejezték be, az Almaz programot elkaszálták, helyette a személyzet nélküli kémműholdakra koncentráltak (az Almaz-ból született személyzet nélküli változat is, az Almaz-T).
![]()
Egy Almaz makett, a gépágyú fekete csöve a világosbarna tartókerettel együtt bal oldalt alul látható
A fegyverzet-orientált katonai űrprogramok az 1980-as években a Ronald Reagen nevéhez kapcsolt "Csillagháborús" (Star Wars) program keretében kerültek megint újra elő, ezúttal az ellenséges interkontinentális ballisztikus rakéták elleni eszközként. A szovjetek persze szintén nem akartak lemaradni, ezért ők is hasonló elképzeléseket dédelgettek. Az Energia-hordozórakéta első terhe, a "Poljusz" (Polyus), a katonai Skif program keretében lett kapkodva létrehozva. A Skif eredetileg egy Megawatt-szintű széndioxid-lézerrel, "önvédelmi" gépágyúval, sőt, egy fázisban nukleáris "aknákkal" is felszerelt, 100 tonnás harci műhold, amely ellenséges (amerikai) katonai műholdakat és/vagy amerikai ballisztikus rakétákra tüzelhetett volna. A Poljusz egy tesztjármű lett volna fegyverzet nélkül, de első sorban katonai céllal (többek között a lézer működésével járó gáz-kibocsátást szimulálták volna). Nem sokkal az indítás előtt Gorbacsov a világűr békés felhasználására hivatkozva a katonai célú teszteket kihuzatta a programból - a kapkodva összeállított Poljusz amúgy sem állt pályára egy hibás parancssor miatt.
![]()
A Skif harci műhold felvázolt terve (@astronautix.com)
A csillagháborús tervek közül egy sem valósult meg, de az űrbéli hadviselés nem került le az asztalról. Több amerikai 1980-as és 90-es évekbeli elemzés és meghallgatáson is kinyilatkoztatva lett, hogy a világűr feletti uralom létfontosságú amerikai stratégiai érdek, mivel az amerikai hadigépezet nagyon függ az űrbéli műholdaktól (a NAVSTAR navigációs műholdaktól, a kommunikációs műholdaktól, a ballisztikus rakétaindítást jelző műholdaktól, illetve áttételesen a különféle kémműholdaktól).
Ahogy alant is írtam, már jó ideje képben van egy teljesen fegyvermentes világűrt propagáló nemzetközi egyezmény, de eddig az Egyesült Államok ellenállása miatt nem került napirendre. A lent említett orosz kezdeményezés talán némi változást hozhat, mert az Obama-kormányzat már nem zárkózik el mereven az egyezmény ötletétől, de még nem biztos, hogy ettől azt alá is írják. Márpedig amíg az USA nem áll mögé, addig a többi nagyhatalom sem fogja ezt megtenni önként.
Én úgy képzelem, hogy a következő években elkezdődhet a Föld körüli pályán levő fegyverek esetleges telepítése
Jelenleg ilyen programról én nem tudok. Vannak ilyen irányú elképzelések (pl. az amerikai Brilliant Pebbles program keretében), de megvalósulás útjára még nem lépett egy sem.
valamint a Földről űrbe irányuló fegyverek további fejlesztése
Ahogy lent írtam, ezekre a világűr fegyvermentessé tétele nem is vonatkozik. A nagyhatalmak egyértelműen igényt tartanak ilyen fegyverre, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok rendelkezik is ilyennel, de gyakorlatilag mindegyik ország, amely képes műholdat Föld körüli pályára állítani, képes lehet ilyen fegyverrendszer megalkotására (Japán, India, Izrael, Franciaország, Ukrajna).
Az én feltevésem szerint, akkor jelennek meg esetlegesen nagyobb távolságok megtevésére képes katonai űrhajók, ha már lesz miért bevetni ezeket. Teszem fel már nyersanyag kitermelés folyik más bolygókon. Hisz, mint tudjuk a háborúk egyik fő mozgatórugója a nyersanyagokért folyó harc.
Az emberiségre jellemző a versengés, a hatalomvágy, az irigység. A történelmi visszatekintések alapján és a jelen világpolitikai helyzetet is figyelembe véve én kétségbe vonom, hogy egy Star Trek-hez hasonló utópisztikus, egységes emberiség létrejöhet. Annál gyilkosabb faj vagyunk.
Amint a világűr olyan stratégiai érdeket kezd el képviselni, hogy az uralma feletti vitákat generáljon, erősen valószínűsíthető, hogy katonai erővel fogják az érdekeiket védeni a felek.
Hogy miként, mikor és hogyan fog ez megvalósulni azt nem merném még csak megjósolni sem, de a lehetséges forgatókönyvek száma végtelen. Mindenestre, ha megindul a világűr kolonizációja, idővel valószínűsíthető az, hogy ezek a kolóniák nagy függetlenséget fognak maguknak követelni. Hiszen a kolóniákon születettek már semmiféle érzelmi kötődéssel nem rendelkeznek majd a Föld felé... -
Banderas1990 #467 Most találtam rá erre a topicra, egyből bele is vetettem magam az olvasásba.
Így kezdésnek szeretnék feltenni egy nyílt kérdést:
Szerintetek mikor várható komolyabb űrfegyverkezés?
Én úgy képzelem, hogy a következő években elkezdődhet a Föld körüli pályán levő fegyverek esetleges telepítése(ha nincs már esetleg valami prototípus fenn, de persze ez inkább csak elmélkedés a részemről), valamint a Földről űrbe irányuló fegyverek további fejlesztése(értem itt pl. a rakéta fegyvereket). A kérdés az ki teszi meg az első nyilván való lépést, e felé. Ez alatt azt értem, hogy pl. bejelenti, hogy fegyvert küldtek fel az űrbe(ugye Kína műholdjának lelövésével bár borzolta a kedélyeket, ott mégis inkább egy elérhető eszköz módosításáról volt szó).
Az én feltevésem szerint, akkor jelennek meg esetlegesen nagyobb távolságok megtevésére képes katonai űrhajók, ha már lesz miért bevetni ezeket. Teszem fel már nyersanyag kitermelés folyik más bolygókon. Hisz, mint tudjuk a háborúk egyik fő mozgatórugója a nyersanyagokért folyó harc.
Előre is bocs, ha valami nagy marhaságot írtam. -
Sequoyah #466 "A vasból készült hajóra is ezt mondták.
Mi a bizonyíték erre? Hogy a részecskegyorsítóban, ahol elektromágneses hullámokkal gyorsítanak, még semmit nem sikerült c felé gyorsítani?
Én se tudok vízszintes terepen egy autót a futási sebességemnél gyorsabban tolni, sőt...
De még ha ez bizonyított is, akkor is csak az általunk ismert térre igaz."
Pont a te általad említett régiek mondták ezen gondolatmenet alapján, hogy nem lehetséges pl levegőnél nehezebb dologgal repülni. Mert még senkinek se sikerült. Ma már működik az a bizonyos TUDOMÁNY-nak nevezett dolog, aminek a segítségével lehet bizonyítani, vagy cáfolni dolgokat. A tudomány sose állította hogy a föld lapos, sose állította hogy nem lehet repülni a levegőnél nehezebb tárgynak. -
#465
Elkezdtem anno írni az alant látható értetlenség (értelmetlenség) miatt egy pár alap dolgot, ám bokros teendőim miatt nem tudtam befejezni. Ha már félkész, végigírom, aki egy kicsit is komolyabban akarja megérteni az űrbéli hadviselést, talán hasznát látja... :)
Meghajtás és az űrbéli mozgás alapjai:
Gyakorlatilag csaknem minden űrben használható hajtómű azonos elven működik, x tömegű anyag áramol ki a hajtóműből y sebességgel, ez hoz létre tolóerőt. Egy egyszerű példával élve ha egy pisztolyt elsütsz, akkor a lövedék tömege és sebességével arányos erőt fejt ki a pisztolyra (és a kezünkre ez által), viszont az arányok fordítottak. Ha súlytalanság állapotában nézzük, a pisztoly tömege a lövedék tömegénél 100x nagyobb, a lövedék sebessége 300m/s, akkor a pisztoly elsütéskor 3m/s sebességre tesz szert.
A "csaknem minden" kivétele a napvitorlás (illetve a hasonló lézer-tolás és társai), illetve az elméletekben létező, de nem bizonyított meghajtásokat (mint az anti-gravitáció). A napvitorlás, lézer-tolás és hasonló megoldások esetén azonban szintén van energiaközvetítő közeg - maga a fény. A fotonok által kifejtett erő hajtja előre az űrjárművet, a forrásuk pedig lehet egy csillag (mint a Nap), illetve egy vagy több nagy energiájú lézer.
Térjünk vissza a pisztolyunkhoz, az már látható, hogy a sebesség és a kiáramló anyag tömege a lényeg. A különféle hajtóművek más-más arányban nyújtják nekünk ezeket. Pár példa a hagyományos kémiai hajtóműveknél:
Folyékony Hidrogén (LH2) + Folyékony Oxigén (LOX): 4 km/s
Kerozin (RP-1) + Folyékony Oxigén (LOX): 3,2 km/s
Hibrid rakétahajtómű (LOX+gumi): 2,75 km/s
Modern kompozit szilárd gyorsítórakéta (GEM): 2,2 km/s
Ion-hajtómű: ~200 km/s
LANTR (nukleáris-LH2): ~9 km/s
Megj.: Az adatok nem hajtóműspecifikusak, hanem alapértékek, befolyásolja őket a fúvóka és az égőtér hatékonysága.
![]()
A szilárd rakétahajtómű felépítése, az égőtér végén van a begyújtó szerkezet
![]()
Az STS szilárd (balra) és folyékony (jobbra) gyorsító-rakéta terveinek metszete még a fejlesztés időszakában
![]()
A Scaled Composites féle hibrid szilárd-folyékony rakétahajtómű felépítése
A folyékony hajtóanyag előnye a jó tolóerő, a szabályozhatóság. Hátránya, hogy bonyolult. Üzemanyagtartályok kellenek, csőhálózat kell, szivattyúk kellenek, és így tovább.
A folyékony üzemanyagok közül a LH2+LOX népszerű, mert ez adja a legtöbb tolóerőt adott tömeghez viszonyítva. Hátránya hogy mind a LOX, mind a LOX mélyhűtve folyékony csak, a folyékony hidrogént pedig nagyon nehéz tárolni (igazából huzamos ideig, évekig nem is tudjuk jelenleg hatékonyan).
A LOX+Kerozin nagyon népszerű a szovjet/orosz hordozórakétáknál, illetve most már nyugaton is kezd elterjedni, a SpaceX olcsó Falcon1 és Falcon9 rakétái is ilyen üzemanyagkombót égetnek el. Ugyan kevésbé hatékony, mint az LH2+LOX, viszont a sokkal könnyebb kezelés miatt mégis érthető a népszerűsége.
A Hibrid rakéták viszonylag új jövevények, itt az üzemanyag gumiszerű állagban van a hajtómű belsejében, és folyékony oxigén vagy más oxidálószert fecskendeznek a hajtóműbe, ez pedig begyulladva adja a tolóerőt. Az előnye hogy egyszerű, csak az oxigént kell tárolni és mozgatni (tehát elég egy szivattyú, például), a hajtómű leállítható (a hajtóanyag "kialszik" az oxigéncsap elzárása után), sőt a tolóerő szabályozható, tehát ötvözi a . Ilyen például a SpaceShipOne / SpaceShipTwo hajtóműve.
A szilárd hajtóanyag a legegyszerűbb szerkezet, a hajtóanyag és az oxidálószer keveréke van a hajtómű belsejében elhelyezve, egy hosszanti furattal. A begyújtás után a furat belső felén elkezd a hajtóanyag égni, és a termelődő gázok kiáramolva adják a tolóerőt. Az egyszerűségért viszont nagy árat kérnek, a hajtómű ha el lett indítva, akkor nem leállítható, továbbá a hatékonysága sokkal rosszabb, mint a folyékony üzemanyagú hajtóműveké.
A tolóerő mértéke tehát függ a kiáramlási sebességtől és az anyagáramlástól. Itt van pár példa, hogy adott hajtóműveknél mekkora tolóerőre lehet számítani (üres tömeg: a hajtómű tömege üzemanyagtartály és üzemanyag nélkül):
SSME (LH2 + LOX, üres tömege: 3,2 tonna): 2'278 kN
RD-180 (RP-1 + LOX, dupla égőtér/fúvóka, üres tömege: 5,5 tonna): 4'150 kN
Nerva (Nukleáris + LH2, üres tömege: ~34 tonna): 335 kN
Ion hajtómű (Xenon, üres tömege: ~1 tonna): 0,05 kN
VASMIR (LH2, üres tömege: ~10 tonna): 0,4 kN
![]()
A NERVA hajtómű fő részelemei
A tolóerő tehát már megvan, most jön a másik fontos dolog, a specifikus fogyasztás. Ez egy kacifántos fizikai számítás, leegyszerűsítve a hajtómű által generált impulzus (lendület) osztva a felhasznált üzemanyag (és oxidálószer) tömegéve adott időre vetítve.
A specifikus impulzus (Isp) számítása forrás):
Isp = F / (m * g0)
Isp (másodperc) = Tolóerő (Newton vagyis kg*m/s2) / (tömegáramlás (kg/s)) * földi gravitáció (9,81 m/s2)
Egy példa, az űrsikló SSME hajtóműve, ami LH2+LOX hajtóanyagot éget.
Tolóerő (vákumban): 2'278'000 N
Tömegáramlás: LOX: 424 kg/s + LH2: 70.3 kg/s = 494,3 kg/s
Isp: 2'278'000 / 494 * 9,81 = 2'278'000 / 4846 = 470 sec (vákumban)
![]()
Az 1970-es évek csúcstechnikája tovább finomítva, méregdrágán: SSME
Pár hajtómű ISP értéke:
Nagy kétáramúságú gázturbinás sugárhajtómű (utasszállító repülőgép): ~6000 sec (meg.: az oxigént és a tolóerő jó részét is a légkörből nyeri)
Nagy kétáramúságú gázturbinás sugárhajtómű utánégetővel (vadászgép): ~3000 sec (meg.: az oxigént és a tolóerő jó részét is a légkörből nyeri)
SSME (LH2+LOX): ~470 sec (vákumban, tengerszinten jóval kisebb, ~330 sec)
Hibrid hajtómű (LOX+gumi): ~290 sec (vákumban)
GEM (szilárd hajtóanyag): ~250 sec (vákumban)
Nerva (nukleáris + LH2): ~850 sec (vákumban)
Triton (nukleáris + LH2 + LOX): ~1000 sec (vákumban)
Ion-hajtómű: ~6000 sec (vákumban)
VASMIR: ~10'000 (egyes források szerint ~30'000) sec (vákumban)
A DeltaV értékek többségében adottak, már lent raktam be egy Föld-Hold viszonylatra vonatkozó Delta-V-ket tartalmazó ábrát,
de itt van pár érték még.
Az adott DeltaV-hez szükséges tömeg-üzemanyag arány kiszámítása:
MR = e^(dV/Ve) = 2,7183^(szükséges deltaV / (hajtómű ISP * 9.81m/s2)
(megjegyzés: az e értéke itt egyszerűsítve van, az adott pályatípustól függően változhat)
Például 10 km/s deltaV-t akarsz elérni, a hajtóműved tud 470 sec Isp-t (tehát kémiai hajtómű, SSME szint), ez alapján:
MR = 2,7813^(10000/(470*9.81)) = 8,74
Vagyis ha az űrhajód üres tömege 10 tonna, akkor 87,4 tonna üzemanyagot kell még magaddal vinni, legalább.
-
#464
Őszintén szólva nem ismertem eddig, az eredeti címe "An Illustrated Guide to Space Warfare", 1986-os könyv, de ennél többet így elsőre nem sikerült megtudnom róla. A címszavak alapján első sorban a ballisztikus rakétavédelemről, az 1980-as évekbeli "Star Wars" programról és annak lehetséges megvalósulásáról szólhat - de ez csak feltevés. -
Freeda Krueger #463 Anno volt egy ilyen könyv: ![]()
.
Erről a vélemények? -
#462
A stabilizálás a leírás szerint a forgatással oldották meg, ebből következik, hogy a kibontásnál is ezt a megoldást képzelheték el.
Hogy hogyan forgatsz meg egy 16km átmérővel rendelkező, de még összehajtogatott napvitorlát? No ezt már én is nehezen tudnám elképzelni. Felteszem tán belülről valamiféle gázzal "megfújják", és miközben elkezd felfúvódni, egy naplézerrel erőt fejtenek rá ki (de csak a belső felületét), miközben lassan elkezdik a tartókábeleknél fogva forgatni. Rémálom lehet megvalósítás terén, de nincs jobb ötletem. Hogy forgatsz meg egy ekkora testet? Ráadásul úgy, hogy a reakcióerő miatt a hajó ne forogjon az ellentétes irányba? A fene tudja. -
#461
Mekkora a tömege a hővédő pajzsnak fajlagosan egy Apollo kapszulán vagy űrsiklón...?
A hőpajzs tömege maga meglepően kicsi. A PICA (Phenolic Impregnated Carbon Ablator) ablatív (elégő) hőpajzs, ami a Stardust program visszatérő modulját védte, illetve ennek a továbbfejlesztett változata, a PICA-X, ami a SpaceX Dragon űrhajó hővédelmét oldja meg például ~270kg/m3 sűrűségű.
Meddig védettek a mai műholdak az elhárító fegyverek ellen?
A meglévő és eddig elkészült ASAT (műhold-elhárító) eszközök jellemzően LEO pályáig értek fel, igazából csak a "Star Wars" program keretében elképzelt lézer-rendszerekkel lehetett volna hatékonyan megsemmisíteni magasabb pályán keringő műholdat, mint például a NAVSTAR (GPS) / GLOSNASS műholdakat.
Az űrbéli fegyverek telepítésére ma mi az irányadó egyezmény?
Az Outer Space Treaty (~Világűr Egyezmény) megtiltja a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek világűrbe való telepítését, illetve kimondja, hogy a Hold és a többi égitest csak békés célra használható. Az egyezmény célja alapvetően a világűr békés célú használata. Az egyezmény széles körben elfogadott, ám nincs semmiféle retorzió vagy más korlátozás megállapítva benne azok ellen, akik megszegik a szerződést.
A szerződés nem tiltja meg a fegyverek világűrbe való telepítését, tehát a Szovjet Almaz űrállomások 23mm-es gépágyúja például nem sérti az egyezményt.
Van egy, az 1980-as évek óta készülődőben lévő egyezmény, ami jelenleg a Treaty on the Prevention of the Placement of Weapons in Outer Space, the Threat or Use of Force Against Outer Space Objects. A lefordítására nem vállalkoznék, de a lényege, hogy mindennemű űrbéli fegyvertelepítést tiltana. A 2007-ben benyújtott Orosz javaslat a korábbi (amúgy amerikai eredetű) hasonló egyezmény parkolópályára kerülése miatt született. Kína az oroszok mellé állt az egyezmény terén, az USA azonban George W. Bush idejében nem támogatta azt. Az Obama adminisztráció hatalomra kerülésével 180°-os fordulat lépet életbe, és jelenleg úgy tűnik, hogy ha a többi nagyhatalmat (ide értve Indiát is) sikerül megnyerni, akkor az egyezmény életbe léphet.
Fontos megjegyezni, hogy az egyezmény nem tiltja a Földi vagy Légi indítású műhold-elhárító rakétákat. Csak azt, hogy fegyvert nem lehet a világűrbe telepíteni.
Bolgóközi hadviselésről vitázni túl sok nincs.
Itt maga a hadviselés formációja volt a kérdés. Függetlenül attól, hogy ma vagy hatezer év múlva harcolnak, a fizikai törvények nem változnak. Ha valaki egy bolygó közelébe akar jutni, ugyanazokon a pályákon teheti meg. Lehet fejlettebb hajtásrendszer, ami nagyobb tolóerőt, jobb ISP-t (fajlagos üzemanyag-fogyasztást) jelent, de ettől még a Newtoni és Kepleri fizika alapján kell közlekednie. -
#460
Annyira értelmetlen volt, hogy kitiltottam. Továbbra se akarja megérteni a fizika alapjait (pedig a Newtoni és Kepleri fizika elviekben annyira nem átláthatattlan, ha valaki egy kicsit is meg akarja érteni). Amikor pedig egy irányított rakétalövedék "effektív hatótávolságát" egy "Kalasnyikov golyó"-hoz hasonlította elfogyott a türelmem. Én sem értek mindent, például bármennyire is szeretném, még mindig nem látom át a VASMIR hajtómű működését. Viszont ha valamit nem értek, akkor nem kezdek el fantáziám által kiszinezni a dolgot, és pláne nem kezdek egy tényszerűen beszélni a felvetéseimről.
De a kettős célú gép nem fog működni sohasem (legalábbis a mostani szinten biztosan).
Ez annyira igaz, hogy a "repülőgép" forma űrvadász-elképzelések, mint a MiG-105 vagy a Dyna-Soar mind csupán a légkörbe való visszatérés miatt voltak aerodinamikus kialakitásúak. Nem voltak kettős célúak, a légkörben nem tudtak manőverezni. A Dyna-Soar ugye Titan I / II. / III. hordozórakéta orráról indult volna a világűrbe, a MiG-105 pedig egy 50/50 fantázianevű hiperszonikus hordozó-repülőgépről.
![]()
Dyna-Soar és a javasolt hordozórakéták
![]()
Az 50/50 rendszer szétvállása, alul a hiperszonikus hordozó-repülőgép, felül a MiG-105 és a gyorsító-rakétafokozata
Mindkét "űrvadász" (illetve katonai űrrepülőgép helyesebb megfogalmazás, mert első sorban mindkettő kémrepülőgép lett volna, az űr-űr hadviselés csak opcionálisan szerepelt a tervekben) elképzelés csak LEO pályát képes elérni, és minimális orbitális manőverezési képességgel rendelkezik. Tehát a célpont műhold (vagy ellenséges űrvadász) leküzdése csak úgy lehetséges, ha nagyon közeli keringési pályára sikerült állítani.
Aztán mindkét elképzelés a kukába került. A Dyna-Soar ugye le lett lőve, helyét a Blue Gemini vette át (erről korábban raktam be képet), kémfeladatokra a MOL űrállomással együtt, "harci" alkalmazáshoz a Blue Gemini orrához csatoltak volna az Agena-hoz hasonlóan feljuttatott platformon 6-8 űr-űr rakétát.
A Szovjetek az 1970-es évekig próbálkoztak a MiG-105-el, de a hordozó repülőgép túl nagy technikai kihívás volt, a mai napig nem épült amúgy hiperszonikus repülőgép, legfeljebb méretarányos tesztgépekkel próbálják a felmerült problémákra a megoldást megtalálni (mint az X-43 program). Ők is a meglévű űrhajók köré építettek volna űrvadászt, a Szojuz PPK esetén a "szabvány" Szojuz 7K orbitális modulját elhagyták, a helyére egy keretre nyolc kis méretű rakéta került, ezekkel semmisítették volna meg az ellenséges műholdakat.
[center]![]()
-
#459
Közben én is megtaláltam. A 16 km-es vitrola az, amin kicsit lehidaltam. Tegyük fel, hogy elméletben létre lehet hozni azt a szupernanocsöves vackot. Maga a kiterítés és összehajtás az hogyan menne? -
#458
Az Avatarban levő hajó infói honnan vannak? Mert pont ez volt az, amit nem értettem a filmben, hogy az idő hogyan is alakul.
ISV Venture Star @ Pandorapedia -
#457
Az ok még, hogy feljut. Tegyül fel, hogy ennek a fafejűnek valami elképzelhetetlen helyzetben igaza van. És hogyna jön vissza? Mekkora a tömege a hővédő pajzsnak fajlagosan egy Apollo kapszulán vagy űrsiklón...? Mert errőd eddig sem regélt...
Igazság szerint jó lenne olyan témáról beszélni, aminek értelme is van, de MA.
Meddig védettek a mai műholdak az elhárító fegyverek ellen? Az űrbéli fegyverek telepítésére ma mi az irányadó egyezmény? Pályamódosítási lehetőséges védelmi lépésként? Műholdak EMP tűrése, stb. Ennek van értelme. Bolgóközi hadviselésről vitázni túl sok nincs. -
#456
De a kettős célú gép nem fog működni sohasem (legalábbis a mostani szinten biztosan). Ha a felszínről indítod, akkor nem fogsz kijutni bolygókörüli pályára - arról nem beszélve, hogy nem lesz meg a sebességed sem, hogy érdemben hozzászólhass az űrcsatához, de még ahhoz sem, hogy bedokkolj a hordozóra. Ha meg az űrből indítod, akkor lent ragadsz a felszínen, nem fogsz tudni visszatérni az anyahajóra.
Mit gondolsz, miért indítják manapság az űrhajókat baszomnagy 3000 tonnás rakétákkal? Azért, mert kisebbel nem tudják elérni azt a 11 km/sec-et, ami ahhoz kell, hogy ne essen vissza a hajó a felszínre. A SpaceShipOne tud kb 1 km/sec-et és 100km magasságot, de ugye annak is külön hordozógépe van az út első szakaszára. -
#455
Reménytelen vagy. -
delejork #454 "És pontosan ezért nem megy a kettős célú gép. A ritka légkör miatt elegendő aerodinamikai felhajtóerőt termelni lehetetlen + a gázturbina oxigén hiányában nem megy."
Épp ezért a marsi viszonyok meg az űrbeli viszonyok annyira nem különböznek, és működik a kettős célú gép, amit a nagyobb hajó szállít.
"Az hordozó / vadász koncepció is le volt már tárgyalva."
Mondom a csatahajó is értelmetlen akkor. Torpedósereggel meg drónsereggel le kell rombolni a másik iparát, aztán csapatszállítókat küldeni. -
#453
A lényeg azon van, hogy a vadásznak nem kell hosszú távú űrutazásra készen lennie. Pár órára elegendő üzemanyag meg oxigén kell neki.
Ez miből következik...?
Ha a Mars légterében akarnak repkedni, ott is ugyanúgy számolni kell azzal, hogy a légkör ritka,
És pontosan ezért nem megy a kettős célú gép. A ritka légkör miatt elegendő aerodinamikai felhajtóerőt termelni lehetetlen + a gázturbina oxigén hiányában nem megy.
Az hordozó / vadász koncepció is le volt már tárgyalva. Értelmetlen a vadász. Alá is volt támasztva számokkal, hogy miért.
Roppantul idegesítő egy alak vagy. -
delejork #452 A lényeg azon van, hogy a vadásznak nem kell hosszú távú űrutazásra készen lennie.
Pár órára elegendő üzemanyag meg oxigén kell neki.
Azt mindenképp meg kell oldani, hogy kellő mennyiségű hasznos teher jusson a bolygóról az űrbe, amíg ez nincs meg, addig felesleges csatahajókról meg űrháborúról vizionálni. :)
Ha a Mars légterében akarnak repkedni, ott is ugyanúgy számolni kell azzal, hogy a légkör ritka, oxigén alig, mágneses tér sincs, szóval kozmikus sugárzás ellen ott is kell védekezni...
A hosszútávú űrutazáshoz a vadásznak a csapatszállító vagy csatahajó oldalához kell csatlakoznia, és elindul, mikor a csatahajók elég közel érnek egymáshoz, hogy ágyúkkal lőjék egymást.
1000km es távok megtételéhez pályamódosításokkal együtt sem kell annyi üzemanyag meg oxigénkészlet, amit ne lehetne felrakni rá.
Utána valóban számolni kell azzal, hogy ott nem lehet olyan egyszerűen lefékezni, mint a légkörben, hosszabb idő kell a saját csatahajóra visszatéréshez. -
#451
Létfenntartás : nagyobb oxigéntartály kell rá, pilótának űrruha, hajtóanyag légköri meg űrbeli manőverezéshez is kell.
Menten lefordulok a székről... -
#450
Tehát szándékosan kúrod széjjel az egyik utolsó topikot, amit még nem leptek el a hülyék. Köszi szépen. -
delejork #449 Természetesen nem a vaskalapoknak írok, hanem a névtelen olvasóknak.
Az űrlift gondolatával komolyan foglalkoznak. :)
És ha az nem, űrkomp is van, mindenképp kelleni fog az űrkomp a felszerelés orbitális pályára juttatásához. Vagy hogy onnan lejuttassák a csapatokat a másik bolygóra.
Létfenntartás : nagyobb oxigéntartály kell rá, pilótának űrruha, hajtóanyag légköri meg űrbeli manőverezéshez is kell.
" A fő hajtóművek mindig védhetőek úgy, hogy pontosan ez ellenkező irányba néznek. Tudod, űrben vagy. Delta V gyorsítás után úgy pöröghetsz a tengelyed körül, ahogy nem szégyelsz."
Ja aközben remekül lehet a másik csatahajóra tüzelni. :DD
A vadászok körbe is vehetik az ellent.
-
#448
Te most úgy őszintén miért erőlteted ezt, mikor szemmel láthatóan senki nem kíváncsi itt ezekre a faszságaidra? Jól van, látjuk, elég élénk a fantáziád és eléggé hülye vagy a fizikához, rendben. Most már mehetsz. -
#447
Tényleg kezdesz idegesítő lenni. Nem kicsit, nagyon...
Már most képes a vadász a sztratoszférába eljutni
A Sztatoszféra igen tág fogalom. 17 km-től 50km magaságig első blikkre.
Statikus magasságként olyan 17-18 km a mai vadászoknál a plafon, de ezt is szinte kvázi fegyvertelenül, max. két légiharc rakétával tudják, 2 Mach sebesség mellett. Ide viszont nem jön le semmiféle űrhajó, ami még vissza is megy...
17-18km magasról a fenti állapotban ballisztikus pályán elvben 25-30 km-ig elmehetnének lendületből a gépek - magassági világ rekordokat csinálnak így mint itt- de ezt nem normál felszereléssel teszik, mert a pilóta vészhelyzet esetén, ha elhagyná a gépet 100%, hogy nem élné túl. Ugyanis nincs rajta hermetizált ruha és 17-18 km magasság felett olyan alacsony a nyomás, hogy a víz 37 fokon elforr. Az emberi test hány %-a víz? Eh... (Egyébként borzalmasan fájdalmas halálnem lehet.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a pilótán űrruha sincs, a gép pilótafülkéje totálisan alkalmatlan az űrrepülésre.
(A rekordrepüléseket efelett amennyire tudom mindig speciális ruházatban csinálták. Bár a MiG-25 üzemi tartománya afelett van, ahol katapultálva a pilóta megfőne tudtommal mégsem visel a pilóta túlnyomásos öltözéket. Viszont soha nem is kattintottak 18 km felett. Egyszer pont a határ táján volt egy eset, a pilóta asszem 2.4 (?) Mach felett és 17500 méter magasan kattinott. Túlélte. Valszeg egyszerre volt a legnagyobb sebességű és legmagasabb kattintás.)
Vissza az eredeti témához. Egyik esetben sem fogja be semmi, ami újra felvinné a gépet önerőből, továbbá a légköri vadász majd összes rendszere tönkremenne, ha kivinnék az űrbe. Miért? Mert nem oda lett tervezve. Ha oda lenne, akkor idelent lenne egy fos, mert iszonyat plusz tömege lenne. Pl. totál más létfenntartás + űrbéli hajmű + hajtóanyaga. Ergo ez orbiális marhaság.
Mágneses horgonyt? Honnan? Jó, hogy nem egyből űrlift...
( Az is már működő mechanizmus, hogy a nagy gép utántölti a levegőben.)
Már bocsánat, de túrót... Ugyanis a tankergép nem vontatja azt, akit tankol... Ja és azt nem 18 km magasan vagy ballisztikus pályán teszik.
A Földön is nagyszerűen elrepül a kalasnyikov golyó 1,5 kilométerre úgy hogy meg is öl valakit. Kár hogy a házfalat nem találja el...
Az effektív lőtáv az, ahol célba tud találni valami.
Az pedig az űrben sem lesz ám több millió kilométer. :D
Áááááááááá, még mindig sötét maradtál... :(
Ott keződik, hogy lövedék és nem golyó. Az effektív lőtáv az elég sajátosan értelmezett rakéta és csöves tűzfegyverekre is. Mert pl. egy AK-47 effektív lőtávja a Missouri csatahajó ellen 0 méter. Lényegében hol ütné át?
Vadász kicsi, nehéz eltalálni, több g-s gyorsulással képes manőverezni, és közelről precíz csapásokkal elintézni csatahajó hajtóműveit.
Mivel? Hogyan? A fő hajtóművek mindig védhetőek úgy, hogy pontosan ez ellenkező irányba néznek. Tudod, űrben vagy. Delta V gyorsítás után úgy pöröghetsz a tengelyed körül, ahogy nem szégyelsz.
Te továbbra is mindet úgy írsz, mintha nem az űr vákuumában lennénk...
Nem igaz, hogy ennyire fejlődésképtelen vagy. Emlékeztetsz sok sok már kibannolt álregre... -
#446
Az a fogalom mond neked valamit, hogy "első szökési sebesség"? -
delejork #445 "Egy olyan vadászgépről, amely képes önerejéből a világűrbe feljutni?"
Már most képes a vadász a sztratoszférába eljutni, onnan űrkomp felviszi, vagy űrbázisról leeresztenek mágneses horgonyt, ami felszedi.
( Az is már működő mechanizmus, hogy a nagy gép utántölti a levegőben.)
A Földön is nagyszerűen elrepül a kalasnyikov golyó 1,5 kilométerre úgy hogy meg is öl valakit. Kár hogy a házfalat nem találja el...
Az effektív lőtáv az, ahol célba tud találni valami.
Az pedig az űrben sem lesz ám több millió kilométer. :D
"Már írtam, hogy az "elhárítótest" csak akkor összetéveszthető, ha azonos a hozzávetőleges tömege, és a hőkibocsátása."
Az elhárítótest bevilágít infralézerrel rakéta szenzorába, hőkibocsátást összetéveszti. Tömege? Gravitációs szenzor? Közelről ugyanolyan erős a kis tömeg gravitációs mezeje, mint a nagy vadászé messziről. Miután az elhárítótest közelről elvakította a torpedót, már nem fog visszatalálni a vadászhoz.
Ha torpedónak meg kell tennie 2000 kilométert és közben manővereznie, elhárítótestnek 500 kilométert, akkor utóbbi gyártása kicsit gazdaságosabb.
Persze tény hogy azt is meg lehet csinálni, hogy hadviselő felek millió kilométerre nem közelítik meg egymást, csak számháborúznak a torpedóikkal... Akkor csatahajónak sincs értelme. :)
Nagy csapatszállító hajó kell a másik bolygó megszállására, annak a védelmére egy drón flotta.
Ha van megfelelő elhárítórendszer, akkor viszont sor kerülhet az ágyúkkal vívott közelharcra. Akkor 1000 kilométernél vagy annál is közelebb kell jönni. Vadász kicsi, nehéz eltalálni, több g-s gyorsulással képes manőverezni, és közelről precíz csapásokkal elintézni csatahajó hajtóműveit.
"Persze majd támadó szépen visszamegy Földre új torpedóért.
Hogy megy vissza?"
Sehogy, szerintem is röhejes lenne, azért kell az ágyúkat igénybe venni. Látom nem ment át az irónia... :)
Vadászgépnek elsősorban kémiai hajtóművet gondolok.
http://index.hu/tudomany/urkutatas/2010/04/16/a_fenynel_gyorsabb_objektumot_figyeltek_meg/
Itt tömeggel rendelkező test ment gyorsabban a fénynél.
Cserenkov sugárzás :
"A fényt az okozza, hogy a rádióaktív rudakból a bomlás során kirepüő részecskék gyorsabban haladnak, mint amilyen gyorsan a fény tud haladni a vízben."
Tehát részecske mehet gyorsabban, mint a fény egy adott közegben.
A vákuum is egy közeg, nem teljesen üres, ez már kiderült. -
#444
Az Avatarban levő hajó infói honnan vannak? Mert pont ez volt az, amit nem értettem a filmben, hogy az idő hogyan is alakul. -
#443
A srác véletlenül nem álreg...?
.
