#397
Távirányítást úgy értem, hogy a cél közvetlen közelébe, nem egyből rá a célpontra. Valami észlelési adatunk azért csak van az ellenséges hajóról, ami alapján a rakétát indítottuk. A hajónk adatait tudjuk, követjük az ellenséges hajót (legyen 500.000km, 1.6 sec lag az észlelésben ha optikai, 3.2 ha hajóról indított radar/lézer), a rakétánkat meg távirányítjuk egyre növekvő laggal. Mikor a rakéta a célpont közelébe ér, "kinyitja a szemét"(akár leváló páncéllemezzel, akár úgy, hogy kilő egy tucat irányítatlan kinetikus rakétát, amik addig a kis tömör testükkel takarták a szenzorokat), és rávezeti magát a célra.
De még nagyon szélsőséges esetben, és ha olcsó a rakéta, a teljes emberi távirányítást is elképzelhetőnek tartom. Joe ül a számítógépe előtt, a hajó és a rakéta szenzoraiból kapott adatokból próbálja a rakéta röppályáját ráhúzni az ellenséges hajó vélt helyére. Amúgy is arról van szó, hogy jól betippeljük előre az ellenséges hajó korrekciós manővereit, amit nem is baj, ha ember csinál. Esetleg ugyanez gauss-ágyúval, kis, gyors lövedékkel...
Illetve a rakétaelhárító cuccok ellen megoldás lehet az egyszerre több kilőtt rakéta is. Mondjuk ez sem olcsó.
Esetleg mindez kombinálva, kilőni egy drónt meg egy féltucat wire-guided rakétát, meg megszórni ágyúval, aztán a célpont válogathat, hogy a maradék egy-három percében melyik rakétára világít. Aztán el lehet indulni haza, tárazni. :P
#397