Informatika és tudomány

Hadviselés a világűrben

  • [NST]Cifu
    #525
    Tisztelettel:

    DIRCM: A gond csak annyi a DIRCM rendszerekkel, hogy csak rövid távon életképesek, úgy, ahogy erről a lézereknél már volt szó. Pár tíz, pár száz kilométeres távon belül valóban hatékonyak lehetnek, de egyfelől ~10km/s relatív sebességnél ez máris kevés lehet. Még ha 1000km-ről is képes megvakítani egy beérkező rakéta szenzorát, akkor is már csak 100 másodperc van a beérkezésig - és ugye ahogy a rakétáknál már kifejtettem, elképzelhető, sőt, ajánlott a résztöltetes megoldás. Vagyis a "hordozó" rakétát megvakítod 1000km-en, a rakéta meg erre kiold 4-8 résztöltetet, amiket újra külön-külön vakíthatsz meg, és erre van 100 másodperced. Ez esetben pedig még mindig csak egy beérkező rakétával számoltunk.

    A DIRCM rendszernél is ez az egyik kritika felé -> mi van, ha egyszerre több rakétát indítanak?

    Plusz a DIRCM csak az optikai rendszerek ellen hatékony. Egy radar-rávezetésű, vagy kombinált rávezetésű rakétával már nem tud mit kezdeni. A DIRCM csak a rövid-hatótávolságú levegő-levegő, illetve a vállról indítható légvédelmi rakéták ellen hatékony.

    pl azért mert radar nélkül kicsit nehéz egy 100+ km re levő kicsi gyorsan mozgó célpontot eltalálni, radarzavarás meg már most is van.

    1.: A világűrben nincs légköri torzítás, úgyhogy az infravörös vagy optikai észlelés/rávezetés sokkal hatékonyabb lehet. Már csak azért is, mert egy passzív rendszernél ugye a jelnek fele akkora távolságot kell megtennie. A radarnál ugye oda-vissza kell mennie a jelnek. Emiatt nem használnak bolygóközi térben radart, mert például egy soktíz vagy százezer km-re lévő aszteroidát optikai módszerrel gyorsabban és hatékonyabban lehet felfedezni, mint radarral.
    2.: A radarzavarás létezik, ahogy a radarzavarás kihasználása is. Ha utánanézel, számtalan SEAD feladatkörű rakéta (ALARM, HARM, Kh-31P, stb.) rendelkezik azzal a képességgel, hogy a radarzavarás forrását követi... Vagyis a zavarás forrása nagyszerű célpontot jelent is egyben :)

    Gömbvillám: A gömbvillámra (ahogy a linkelt Wiki szövegben is olvasható) nincs alátámasztott tudományos magyarázat. Hipotézisek, elméletek vannak. Ezek egyike a 'lebegő plazma'. Innen kezdve kijelentő módban így, hogy "létezik olyan plazma, ami nem fröccsen szét" olyasmi, mintha azt mondanám, hogy létezik a FTL hajtómű. Senki sem tudja miként és hogyan, de létezik. Sokra megyünk vele, én itt próbálok tudományosan és mérnöki szinten alátámasztottan értekezni az űrbéli hadviselésről.

    Szabadjon megjegyezni továbbá, hogy a Gömbvillámot eddig csak a Földön figyeltük meg. Lehetséges, hogy létezéséhez szükségesek a Földi körülmények, úgy mint légkör vagy a Van Allen-öv. Tehát még amennyiben valóban plazmáról beszélünk is, akkor sem biztos, hogy a mélyűri körülmények között azt reprodukálni tudnánk és adott esetben fegyverként használni.

    Skyhook: Miért nem rögtön az űrlifttel jösz? :P
    Egy irgalmatlanul nagy építmény, amely számtalan problémát vet fel megvalósítása terén (pl. elég masszívra kell építeni, hogy a fikcionális légűrvadász csatlakozásakor fellépő erőket kibírja - ne feledjük milyen iszonyatosan nagy erőkarokról beszélünk!).

    Ezen kívül érdemes belegondolni, hogy milyen pompás célpont is a masszív, stabil pályán keringő Skyhook. Akár támadó, akár védő szempontból nézzük, valószínűleg az elsődleges célpontok között találjuk. :)

    Fényhajtás: A hatásfok szempontjából jelenleg alatta marad még a hagyományos hordozórakétáknak is. :)
    Űrvitorlásoknál természetesen felhasználható, alant is említve volt a fény-tolás az Avatar film béli ISV Venture Star esetében. De a légköri használata szvsz eléggé esélytelen. Akkor már az elektromagnetikus gyorsítás (ami szintén évtizedek óta téma) jobb ötlet.

    Vagy általában úgy, mint az emberek meg az építőanyagok...

    Uhh... a légűr vadászoknál szerintem eléggé kifejtettem mi a probléma vele.

    1.: Légköri vadásznak egy légűr vadász nem optimális, mivel rengeteg üzemanyagot kell cipelnie, ha önerőből akar visszajutni a világűrbe. Ha pedig "egyirányúan" is működik, tehát vissza már nem képes jutni, csak a légkörbe belépni, akkor meg hővédő pajzssal kell ellátni - ez megint olyan, amire egy légköri vadásznak nincs szüksége. Vagyis a tömeg-aránya egy csak légköri repülésre tervezett vadászgépnek mindig jobb lesz, mint egy légűr (tehát kettős célú) vadászgépnek.
    2.: Egy légűr vadász és egy hipotetikus űrvadász (tehát csak űrbéli alkalmazásra szánt vadászgép) megint egyoldalú, mivel a légűr vadásznak aerodinamikus kialakításúnak kell lennie, és rendelkeznie kell szárnyakkal, vezérsíkokkal, levegőben használható hajtóművel, esetleg futóművel. Ezek a dolgok pedig mind haszontalanok egy űrbéli harc során, felesleges tömeget jelentenek. Ezt a felesleges tömeget viszont magával kell cipelnie a gépnek ígyis-úgyis...
    3.: Egy űrbéli invázió esetén ha már mindenáron légi fölényt akarnánk kiharcolni, akkor a leglogikusabb megoldás az, hogy valamiféle droppod (dobóhajó, dobókapszula) gyomrában leküldünk egy hagyományos légköri vadászgépet. Adott magasságban ledobja magáról a droppodot / kiszáll a dropshipből, és harcolhat a "Földi" vadászgépekkel. Kérdés persze, hogy mit csinál utána, hiszen visszatérni a világűrbe nem képes, és elviekben ugye saját hazai reptere sincs, tehát leszállni se tud sehova, hacsak nem foglalnak el a saját erők egy ellenséges repteret...

    EMP: Az adott cikkben hol is említenek olyan működőképes EMP megoldást, ami valóban bevethető harctéri alkalmazásban?