22709
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
  • Fantomlovag
    #4773
    Igen, és ez mélységesen sajnálatos...
    Ráadásul nem csak ebben van így hanem az élet minden területén. Ráadásul ha az ember csinálja, még meg is támadják. Nem mintha ez különösebben zavarná pl az olyan makacs "őrülteket" mint jómagam, de egy kevésbé határozott jellemnek az életkedvét is el tudják venni ilyesmivel.
  • salsoul
    #4772


    Igen, nagyon kevés ember tör pálcát saját maga, saját értékrendje mellett

    A többség másokat majmol.
    Saját utat választani, kitaposni: beszari.
  • Fantomlovag
    #4771
    Igen. Csak nem ez a "módi". És sokan beállnak a sorba azok közül is, akiknek alapvetően lenne igényük egy kis romantikára, egy kis érzelemre, egy kis "játékra", mielőtt "zsupsz az ágyba"...

    Valahogy van bája annak a randizós dolognak...
  • norbre
    #4770
    egyébként volt egy éve egy csaj akivel több mint egy hónapig randiztam anélkül hogy akár egy csók is elcsattant volna és absz nem volt rossz, nem éreztem a sürgetést hogy mikor kerülünk ágyba stb.. azt mondta hogy kár hogy a pasik nagy része manapság már nem ilyen.. ez nyilván egy példa de vannak nők akiknek megvan ez az igényük..
  • Fantomlovag
    #4769
    Valahogy tényleg kár, hogy nem így működik már.
  • norbre
    #4768
    aranyos a kiemelt rész is, a cikk is érdekes
  • Orionk
    #4767
    áhh, csak gépet telepítek, és mellette olvasom egy laptop-on a fórumot. :D. De mostmár mindjárt befejezem, és megyek
  • salsoul
    #4766
    Olvasd el az egész cikket.

    Úgyis igen sok lett a szabadidőd amint látom... ;)
  • Orionk
    #4765
    ohhh, én meg már azt hittem, hogy ez veled történt
  • salsoul
    #4764
    "[URL=http://origo.hu/noilapozo/temegen/20090107-az-orok-szerelem-titkai-letezik-orok-szerelem-tartos-parkapcsolat-eletvezetesi.html]"Amikor mi összekerültünk, még nem úgy ment az udvarlás, mint ma, hogy a fiú azt kérdezi, "jössz", mire a lány rávágja, "hogy az istennyilába ne?". Én több, mint egy évig csak jártam Erzsi után, csak figyeltem és tanultam. Tanultam előtte más lányokat is, de valahogy egyik se volt az igazi, túl sokat mórikáltak vagy cicomáztak, hangosak voltak. Erzsike viszont egy év után is csak akkor tette a kezét a kezembe, amikor meggyőztem róla, hogy komolyan gondolom. Nem nagyon kellett nekem onnantól kezdve magyarázni semmit, szavak nélkül is kitalálta a gondolatomat" - meséli az öregúr.[/URL]"
  • Fantomlovag
    #4763
    Egyetértek. Sőt. Szó szerint egyet: "Ember legyen..."
  • salsoul
    #4762
    Kicsit viccesen akartam csak fogalmazni.

    Meg arra utalni, hogy az embernek igencsak használnia kell a saját fejét a szálak felgönyölítésére, mert ahány dolog annyi tömjénező és támadó van hozzá. S aztán ember legyen aki stabilan a talpán tud maradni...
  • Fantomlovag
    #4761
    NEm azért mondtam hogy félreértette, mert rosszul gondolkodna! Sőt. MEggyőződésem, hogy a létező leg élesebb elmék egyike volt a világ történelemben. Pusztán nem álltak megfelelő források a rendelkezésére. De ha megnézzük, hogy az akkor meglévő, számára elérhető források alapján mit értett meg, az fenomenális!
    Mostmár bizonyára mindent értene a dologból, és ezzel alkult volna az álláspontja. :)

    MAgm is sok ilyet olvastam. És hogy hol az igazság? Szerintem bennünk. Mindenkinek van egy saját igazsága, ami neki helyes. Én pusztán annyit mondok, hogy keressünk hozzá iránytűt. Az én iránytűm (mint azt már írtam) a természet. Az abszolút igazságokban nem hiszek, vagyis nem túl sokban. Pár azért van. Pl: "Ami keletkezett, elmúlik."
  • salsoul
    #4760
    "Nitzsche is félreértette"

    Ahány ember annyi félreértés.
    Minél inkább nem szeretnénk valamit annál inkább azt keressük, hogy félreértette.

    Nemrég görög filózófusokról olvastam.
    Az egyik szerző tömjénezi hol egyiket hol másikat, a másik pedig keményen leszólja. És fordítva.
    Hol az igazság?
  • Fantomlovag
    #4759
    Hát, muszáj a témában "toppon" lennem... Ez a fő "területem". Buddhista "teológus" leszek hivatalosan pár év múlva (többek közt). Emellett Indiai és keleti filozófiákat tanulok. Meg persze nyugatit is... És ez még csak az egyik szakom ;)

    Igen. Nitzsche is félreértette. Dehát az Ő korában sokkal kevesebb, és sokkal roszabb források voltak. De nem baj. SOkminden stimmel is. Pl a Buddhizmus tényleg az intellektülek vallása volt. Sok helyen ők voltak az értelmiség csúcsa. Miért? Mert a tudattal dolgozik a Buddhizmus megállás nélkül, és ez hihetetlenül pallérozottá. okossá és éles látásúvá tette őket. Maúgy nem ezért (buddhizmusról alkotott nézeti) imádom Nitzschét, hanem sok más dologért. :)
    Teszem hozzá, a Buddhizmusnak nincs is gonosz fogalma...

    #7457... Öreg vagyok már... 23 "nyarat láttam".
  • salsoul
    #4758
    "Azt hiszem a Buddhizmust éríntő ismereteid felületesek, barátom."
    Igazad lehet, nem vagyok nagy Buddha szakértő.

    Azért (jelenlegi ismereteimre alapozva) látok Nitzsche véleményében realitást:



    Mindentől függetlenül persze vannak jó gondolatok és meglátások a buddhizmusban - akár Korán-ban, akár Homéroszban sat. Kizárólagos frigyre azonban egyikkel sem lépnék.


    Félrefordítás, Páli kánon...
    Nos ez a legnagyobb gond. Mindenhol. Vannak nyelvek és kultúrák amik olyan fogalmakkal operálnak, amikkel a mi nyelveink, kultúránk nem, így lehetetlen visszaadni és megérteni az eredeti szöveget más nyelven, kultúrában. Ezért a nyugatinak a pl jóga a legjobb esetben is csak gimnasztika.
    Minek is magyarázom ezt neked, te ezt úgy is mind tudod - elég járatosnak tűnsz a témában.


    Az utolsó bekezdést illetően:
    Nagyjából egyetértek.
    Ám hogy mi az életet pusztító rossz... Melyik fél szemszögéből?
    Ez amolyan Alibaba és a 40 rabló: a rablók semmi kivetnivalót nem találtak a rablásban, amíg őket nem rabolták ki...
  • tigeroo
    #4757
    hát apja amióta olvasom a hozzászólásaidat itt..!
    hatalmasat nőttél a szememben!
    nagyon jó, teljesen szimpatizálok a gondolkodásoddal!
    nekem még nincs ennyire kiforrott és érett világképem..
    de sokban egyezik a véleményed az én elképzeléseimmel!

    hány éves vagy amúgy?
  • Fantomlovag
    #4756
    Azt hiszem a Buddhizmust éríntő ismereteid felületesek, barátom.

    Buddha azt mondta mindent kápzárázatként látunk. A 2 nem ugyanaz. Nem tagadta a dolgok létét, pusztán azt mondta, hogy minden információ amit róluk a tudatunkba gyűjtünk, már sokszorosan megszűrődött, tehát csak tudati képet észlelünk, nem a tárgyat ahogy valójában van.

    Azt hiszem összekevered a Buddhai tanokat a Dzsainizmus tanaival. Elismerem sokban hasonlóak, de a buddhizmus nem ennyire statikus. Buddha sosem mondta, hogy üllj és ne csinálj semmit. És nem célja a karma kikerülése, hisz maga Buddha mondta, hogy az lehetetlen. Minden tettnek van következménye. Annak is ha ott üllsz. Ez nem a nirvána. A nirvána egy tudatállapot. És nem a semmi, hanem a határok nélküliség. Nagyon távol áll a 2 dolog egymástól!

    Ami a mérges gombát illeti... Előszöris félrefordítás. Olvastam az eredeti Páli szöveget, nem gomba áll ott. De igaz, hogy ételmérgezés okozta a Magasztos végét. Viszont ha elolvasod a történetet, az is kiderül, hogy bár maga evett belőle, a maradékot elásatta, hogy más ne ehessen belőle. Vajon ez azt bizonyítja, hogy " nem vette észre nagy világosságában"?
    Persze most azt is mondhatod, hogy ez a rész már kitalálmány. De ennek csap épp annyi haszna lenne, mintha elkezdeném szépen mondatonként cáfolni a bibliát. Sőt... A Páli kánon, bizonyítottan atentikusabb, a történelmi részleteket tekintve... Tehát ezt az érvet elő se vagyük...

    Megjegyzem így is messze kerültünk a topic eredeti témájától.

    A szofisták eme módszerét nagyon kedvelem magam is. Sokszor alkalmaztam életemben, és remélem még sokszor fogom. Igazán pallérozza az elmét!

    Ami a jót és rosszat illeti, sokan mondtak sokfélét. Jómagam Albert Schweitzer megfogalmazását kedvelem: "Minden rossz mely elpusztítani tör az életet, és minden jó mi oltalmazza azt." Persze ehez hozzá kell adni még pár dolgot. Pl, az ilyen "megölni egy tömeggyilkost, mások megvédése érdekében" dolgokat én még a helyes kategóriába sorolnám. MErthát az is hozzá tartozik az élethez, hogy néha nehéz döntéseket kell hozni, és nem lehet megfutamodni előlük, a "nagy vérzőszívű humanizmusra" hivatkozva, mint a legtöbben teszik... Persze ez már magánválemény.
  • salsoul
    #4755
    A haramdik bekezdést én is akartam írni.
  • salsoul
    #4754
    Hiába cselekszel rosszat, az sem az. A jó sem jó.
    A szofisták csinálták ezt: egyszer előadták a védelmet megkérdőjelezhetetlenül úgy, hogy minenki egyetértett, aztán a vádat szintúgy. Na most akkor?
    Buddha is ezt mondta. Minden káprázat. Vagy nem?
    Módszere hogy kivonulunk az életből és leülünk a fa alá lótusz ülésben. És nem csinálunk semmit. Lehetőleg még a lélegzetünket és a szívünket is megállítjuk. A karmánkat pedig nem megoldjuk, hanem kikerüljük.
    Persze a karma a mérges gombával ismét kiütéses győzelmet aratott Buddha felett. Valamit mégsem vett észre a nagy világosságban...
    Nihilizmus: a dolgokat semminek értékelni. És máris a nirvánánál vagyunk...


    "Mi lenne az, ami nem VÉLT ESZKÖZ?"
    Hát ez nagyon jó kérdés.
    Az emberiség történetében nem született e kérdésre még válasz.


    Halál:
    Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények. A halálban például nincsen semmi szörnyű; hogy a halálról úgy vélekednek, hogy szörnyű, maga ez a tény a szörnyű.

    A születést Isten rendezi, a temetést pedig az emberek.
    S ahogy fogamzásra és szülésre sem járok, temetésre sem járok.


    "nem fog érezni semmit annak az embernek a halálakor, akit legjobban szeretett"
    Ugye elvileg az igazi szeretet nem ismer olyat, hogy preferált és kedvezményezett. Csak az önző. Az meg csak magával törődik. A többi magától értetődik...

    "A természet akaratát azokból a dolgokból ismerjük meg, amelyekre nézve véleményeink nem térnek el egymástól. Amikor például másnak a szolgája eltör egy poharat, kéznél van ez a mondás: "Ilyesmi előfordul". Tudd meg, hogy ugyanúgy kell eljárnod, amikor a tied törik el, mint amikor a másé. Ugyanezt az elvet terjeszd ki a nagyobb dolgokra is. Amikor másnak meghal a gyermeke vagy a felesége, mindenki kész van a megjegyzéssel, hogy emberi dolog; de mikor neked hal meg valakid, jajgatsz: "Ó, én szerencsétlen". Eszed-be kellene jutnia ilyenkor, hogy miképp viselkedünk, amikor mások felől halljuk ugyanezt."

    #4750:
    mióta ember az ember, azóta csak a kényelmet, könnyítést és a kéjt keresi, s állati ösztöneinek él - inkább vedel mint tanul
  • Fantomlovag
    #4753
    Valószínűleg ismered a halálverseket. Japán szokás volt Szamurájok és Buddhista mesterek részéről, haláluk utolsó pillanatában, utolsó erejükkel firkanteni egy pár soros verset, aztán meghaltak. Sok sok halálvers van, de az én kedvencem pusztán egy: "A halálversek baromságok, a halál az halál." Aztán meghalt aki írta.

    Temetést nem a halottnak rendezünk, azt az élőknek. A siratók bár úgy érzik a halottat temetik, és azért sírnak, valójában csak megrökönyödnek önnön halandóságuk eme emlékművétől. Egy barát, családtak, szerető, elvesztésénél a temetőben önmagunkat siratjuk, mert felötlik bennünk a saját halandóságunk.

    Ezt alá is kéne támasztani nemigaz? Legyen hát... Pszihológusok bebizonyitották például, hogy egy csúnya szakításnál, az ember tudatában ugyanaz a gyászreakció játszódik le, mint mikor meghal a kedvese. Meghalt valaki? Nem, de a gyászreakció mégis ugyanaz. Ha a barátom más kontinensre költözöik, és hallani sem fogok felőle többé, ugyanaz mintha meghalt volna. De nem siratom, mert bár olyan mintha számomra meghalt volna, nem ötlik fel a saját halandóság képzete. Ez is csak a tudat játéka!

    Sosem mondtam, hogy a saját igazam az egyetlen létező igaz. Pusztán annyit mondtam, saját suta ezközeimmel, hogy az igazam iránytűje maga a természet. És mi kérdőjelezné meg a természetet? Ki lenne képes a természet törvényei alól kivonni magát?

    Buddha nem volt nihilista. Sőt... Bár gyakori félreértés. És mielőtt Buddha "megvilágosodott" lett, olyan gazdagságban élt, melyet elképzelni is nehéz (akkori viszonokhoz képest). Az érzéki örömök mindegyikét maximálisan kiélte, majd megcsömörlött értelmetlenségüket látván. De mégsem torzította e el emberségességét. Vannak (Játaka) történetek, melyek Buddha korábbi életeiről mesélnek. Van köztük olyan, melyben Buddha embert ölt, hogy sok más embert megmentsen. Ezzel megcsúfolná a nem ártásba vetett elveit, vagy az emberségességét? Szerintem sokkla inkább megerősíti vele. Mert döntést hozott és vállalta a felelősséget. Tudta mit tesz, és miért teszi...
  • Orionk
    #4752
    mit értesz bash alatt?
  • sz4bolcs
    #4751
    Én küldtem be. :)
  • sz4bolcs
    #4750
    Még annyi jutott eszembe ehhez kapcsolódóan, hogy mióta ember az ember, azóta fáj neki, ha elveszít valakit, de most jössz te, és megmagyarázod, hogy amit te gondolsz, az természetibb természeti törvény.
  • Christiansen
    #4749
    Szab, valaki beküldött bash-re a pornó letöröltetős sztorival:D:D:Dd
  • sz4bolcs
    #4748
    A megtévesztett apácából, és Kortezből kiindulva most erre is lehetne azt mondani, hogy nem a szkepticizmussal, és a relativizmussal volt a baj, hanem azokkal, akik erre hivatkozva rosszat cselekedtek.
    A Római birodalom hanyatlásánál is, az egyik fele a kereszténységet hibáztatta, hogy elfordult a régi istenektől, a másik fele pedig a bálványimádókat. Mint ahogy az lenni szokott.

    Buddha ugyan miért lett volna nihilista? Ha valakiről, akkor róla elmondható, hogy járatos volt a bíbor palástban, ahogy a piszkos ruhában. Csak egy ember volt, akit ugyanúgy nem elégítettek ki az érzéki örömök, mint az isteni tudatállapotok.

    Mi lenne az, ami nem VÉLT ESZKÖZ?

    Szerinted aki nem kezeli a halált tabutémaként, aki tisztában van azzal, hogy mindenki meghal, aki életében vele volt és törődött vele, az nem fog érezni semmit annak az embernek a halálakor, akit legjobban szeretett?
    A halottainkat meg biztosan azért temetjük, hogy ne az útcán heverjenek össze-vissza, igaz? Csupán praktikussági, és egészségügyi okokból. De akkor minek mész temetésre? Vagy nem mész?
    Ha egy barátom más kontinensre költözik, egyetlen dolog, amiért nem gyászolom meg az az, hogy nem halt meg. :) Ha meg úgy hal meg, hogy nem tudok róla, akkor meg azért, mert nem tudok róla.
  • salsoul
    #4747
    A régi görög társadalmat is a szofisták relativizmusa és általános szkepticizmusa juttatta (politikai, erkölcsi, vallási) válságba, azzal hogy tagadtak mindenféle abszolút és mozdíthatatlan alapelvet.
    Szókratész önismeretre és a lelki képességek kézben tartását tanítva próbálta dolgot orvosolni, majd Platón az ideáival.

    Lehet hogy Buddha nagyon okos ember volt, de ugyanakkor az egyik létező legnagyobb nihilista. Az élet élését leszámítva mindenben járatos volt...

    Horatius mondta, hogy azt az embert kedveli aki a világi bíbor palástban is járatos (Arisztipposz), és a szegények, koldusok szakadozott piszkos ruháiban is (szinopei Diogenész).
    Arisztipposz kijelentette, hogy az ő belső egyensúlya lehetővé teszi számára, hogy félelem nélkül haladjon át a gazdagság, a hatalom, az erósz tengerén.

    A boldogság...
    Ez egy nagyon érdekes kérdés.
    Mi a boldogság: barátság, párkapcsolat, szerelem, gazdagság, hatalom, kényelem, luxus?
    Nem nem, ezek csak vélt eszközök az a boldogság eléréshez.
    Egyik sem vezet (el) oda. Elég csak körbe nézni...
    [Kölcseynek valószínű helyes a szimata mikor azt mondja, hogy az ember nem boldogságra (ernyedésre) teremtetett]
    Így az állításod miszerint a: "a boldogság(...) (...) azon múlik, hogy (...) mennyire fanatikusan képesek benne hinni, mennyire hiszik el, hogy a sajátjuk az egyedüli üdvözítő, igaz. " téves. Ez csak VÉLT ESZKÖSZ a boldogság eléréshez.

    A halált illetően.
    Mindenkivel az életeben kell vele lenni, s az életben kell teljességre törekedni. Halálkor már kár sírni.
    Halál ügyben a követendő eljárás az, ahogy más halála esetén viselkedünk. Meghalt egy ember - pont.
    Az orvos is akkor hibázik amikor vele szorosabb kapcsolatban álló embert kezel, mert nem tud objektív lenni. Ezért sem kezelnek velük szorosabb kapcsolatban álló embereket.
    De hogy visszakanyarodjunk a témához: aki a halált nem tabutémaként kezeli, és tisztában van azzal, hogy az emberek meghalnak (még a szerettei is), nem kerget illúziókat, akkor nem lesz semmi gondja, és az istennek sem fogja felróni a dolgot.
    A halál ugyan úgy természeti törvény mit a születés. Be kell kalkulálni, és a helyére kell tenni.
    Még valami: tegyük fel, hogy egyik nagyon szeretted elköltözik egy másik kontinensre, s lehet, hogy soha többet nem hallasz felőle, s mégsem rendezel gyászszertartást... akkor sem ha a tudtod nélkül hal meg...
  • sz4bolcs
    #4746
    Kíváncsi lennék, hogy hány általad idézett 'nagy embernek' volt rabszolgája. Hánynak volt ágyasa. Hánynak csaptak rá otthon a kezére, vagy mondták neki, hogy ejnye-bejnye.
    Vagy hányan csináltak olyat, ami akkor és ott elfogadott volt, most közmegvetés tárgya lenne.
    Legtöbb ember képtelen lenne meglátni akár egy pillanatra is, hogy a hite csak egy a sok közül. Belepusztulna.
    Én azt vettem észre, hogy még a boldogságuk sem azon múlik, hogy milyen az értékrendjük, sokkal inkább azon, mennyire fanatikusan képesek benne hinni, mennyire hiszik el, hogy a sajátjuk az egyedüli üdvözítő, igaz.
    Azért elég meredek, miután a szomszéd topicban azt írtad, hogy akit legjobban szeretsz, valószínűleg a halálakor semmit nem éreznél -itt osztani az észt az emberségről, az értékekről.
  • Rundstedt17
    #4745
    Valóban.Egyetértek salsoulal meg fantomlovaggal
  • Sir Quno Jedi
    #4744
    Avagy nyerni a hülye is tud, de elegánsan veszíteni, csak egy igazi lord!
  • Sir Quno Jedi
    #4743
    Nem csak úriemberként kell tudni élni, sokkal nehezebb úriemberként halni is! :D
  • Z
    #4742
    "odakint" --- Ez kész! da robot!
  • Fantomlovag
    #4741
    Nem értek egyet. Az emberi értékek nem kreálányok. Hisz ha az emberségesség csupán kreálmány, akkor éhező gyerekeken segíteni is az. Tehát ne tegyük, hisz csak korholmány az egész eszme amire épül. Dobjuk ki az együttérzést is embertársaink felé, hisz csak konvenció.

    Az emberség egy természeti törvény. Azthiszem a legjobban Pak Munsu tábornok fogalmazta meg, sok száz éve: "Ha valaki egy nálánál gyengébbet lát, és kihasználni, felemészteni, elpusztítani tör azt, akkor az nem ember. Az állat, nem külömb egy rovarnál, mely a nála gyengébbeket eszi. Ember az, ki ha nálánál gyengébbel találkozik, megóvni akarja azt, és segíteni neki, még maga is meg nem erősödik."
    (A fordítás valószínűleg nem teljesen pontos. Az eredeti Ó kóreait ugyanis nem értem, csak a klaszikus kínai fordítást. És valseg a tudásom sem tökéletes. De a lényeg mindenképp ez!)

    A zűrzavar és a Kháosz is a világ része. Igen. Mindíg is az volt. Ez nem azt jelenti, hogy hagyni kell, hogy elharapódzon és feleméssze a rendet, a stabilitást és az értékeket.

    A harc velejárója, hogy mindíg van aki veszít, igen. De az már az emberség része, hogy a legyőzötteket nem megalázzuk és elpusztítjuk, hanem győzelmünk ellenére segítünk nekik elfogadhatóan élni. Ezt sok nép nem tette meg a történelemben, igaz. De őket nem az emberség vezérelete, hanem a kapzsiság, csak ráfogták hogy emberség. Lássuk be, Kortez, (pl) nem "megtéríteni" ment az indiánokat, hiába azt az ürügyet adta elő. Rabolni ment! Tehát nem keverendő össze a 2 dolog.
  • salsoul
    #4740
    "Szerintem az emberi létnek az az aspektusa, ami ilyen ideákhoz (vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak) kapcsolódik -teljesen konvencionális. Emberi kreálmány. Ami szép, és jó, hasznos is, de csak emberi, és nem mentes hibáktól, és tévedésektől."

    Erre alapozva javaslom a maradék értékek teljes devalválását. Mert minden érték csak délibáb. Kezdjük mindjárt az emberi méltósággal.
    Aztán holnaptól ismét kezdődhet a klasszikus rabszolgaság... és a sárban való fetrengés...


    "Egész civilizációkat pusztítottak ki emberségre hivatkozva."

    Nem egészen.
    Az csak az álca volt amivel a kóbor apácákat meg lehetett téveszteni.

    "S így pőre gazságomat Bibliából
    ellopott kacatokba burkolom
    S szentnek látszom az ördög szerepében."

    "hogy egy kedves kolléga fogalmazott:"
    ""Ha a királyi székben hivatott ember ül és belőle életadó szellem sugárzik, az emberek között nincs betegség, a háziállatokat nem támadja járvány, a gabonát nem lepi el a gyom és a rozsda, a tartományok hercegei nem viszálykodnak, és a nép között nincsen szükség büntetésre." - "Ha pedig az emberek között fellép a betegség, a háziállatok között a járvány, a gabonát ellepi a gyom és rozsda - azért van, mert az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, de hogy az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, azért van, mert a templomok csarnokait elhanyagolják."
    Íme az analógia. Íme a dolgok között levő érzékfölötti azonosság, amelyet csak egyetlen ponton zavarjanak meg, az egész azonnal megzavarodik. A templom csarnokait elhanyagolják-keletkezik a járvány, a betegség, a rossz termés; a csillagok megváltoztatják pályájukat. Miért? Mert a háziállatok élete, az ember egészsége, a termés, a csillagjárás között rejtett azonosság van."
  • sz4bolcs
    #4739
    Szerintem az emberi létnek az az aspektusa, ami ilyen ideákhoz (vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak) kapcsolódik -teljesen konvencionális. Emberi kreálmány. Ami szép, és jó, hasznos is, de csak emberi, és nem mentes hibáktól, és tévedésektől. Én úgy gondolom, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Egész civilizációkat pusztítottak ki emberségre hivatkozva. Soha nem jutottunk volna el ide. Fején találtad a szöget. A feladás ugyanolyan emberi, mint a harc; ahogy egy kedves kolléga fogalmazott: egyensúly, és zűrzavar ugyanúgy a világ.
    Amég harc van, addig van bukás is. Addig vannak legyőzhetetlenek, és legyőzöttek.
    Saját kis igazsággal a jó és a rosszfiúk is, a jó és a rossz kislányok is. És mindenkinek csak az az igaz.
  • raulreal
    #4738
    Alapmű
  • Fantomlovag
    #4737
    Hát persze. Semmi sem örök. A Halhatatlanság minden szinten csak egy álom. Mindíg jön valami, valaki aki jobb, erősebb. De vannak örök dolgok. A természet törvényei például. És az emberségesség törvényei. Ezek azok melyeket senki nem írt le soha, megfoghatatlan is, de mindenki érzi hogy ott vannak. Hisz ha valaki "rosszat" csinál, az is tudja hogy nem az a helyes. Mégis megteszi. Az, hogy valaki két lábon jár még nem jelenti, hogy ember az illető. Ember az aki képes Emberségesen viselkedni. A feladás pedig nem emberi szokás! Ha az lenne sosem jutottunk volna el ide. Ígyhát ismétcsak azt mondom amit eddig: Akik nem hajlandók feladni azok legyőzhetetlenek, és azoknak van igazán joguk Embernek nevezni magukat és a földön járni!
  • sz4bolcs
    #4736
    Igen, lassan kezd úgy kinézni a világ, mint valami "kinek nagyobb a farka" bábszínház. Hidd el az Angol Birodalom sem fog örökké állni, lesz valaki, aki legyőzhetetlenebb, akinek magasztosabbak a céljai, és az eszméi.
  • Fantomlovag
    #4735
    Mikor adta fel az Angol birodalom? SOha! Még most sem, hogy "eredeti" mérete fregmentje. Még most is úgy viselkednek mintha övék lenne a világ. Azoka az emberek halnak meg akik feladják. Akik nem hajlandók feladni akik legyőzhetetlenek, és azoknak van igazán joguk Embernek nevezni magukat és a földön járni!
  • sz4bolcs
    #4734
    "-(...) Te szereted Britney Spearst?
    -Nem.
    -Miért nem?
    -Mert mindig kidugja a nyelvét, amikor énekel.
    -Pontosan.. erre gondolok. Valami nem stimmel itt. Nincs minden rendben a világgal. Folyton nézed a TV-t. Az MTV-t.
    Régen voltak ronda emberek is. Rondák, ...és tehetségesek. De mostanra. Mostanra mind eltűntek. Felszívódtak.
    Ma már csak szép embereket látni.
    Tudod mi lett a rondákkal?
    -Meghaltak?
    -Fogalmam sincs. Épp ezért kérdeztem.
    Ha valaki popsztár akar lenni, akkor ma első dolga, hogy tetováltasson magára valamit, meg magábarakat pár piercinget, vagy felpumpáltatja a mellét. És a..
    másikat is. Vagy kigyúrja magát. Szoláriumozik. Epilálja a testét.
    Olyan ez, mint ha egyre butábbá válna mindenki.
    -Mindenki?
    -Kivéve minket, Neon. Mert mi okosabbak, és ügyesebbek vagyunk. És vannak fegyvereink, meg telefonjaink."