22709
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#4813
azért az beteg már ha a könyveket többre tartja mint egy nőt mondjuk aki szereti:| -
#4812
Kivéve ha a fantasy-val megerőszakolja magát... -
#4811
Jó taktika.
-
#4810
Velem is volt már ilyen. :) Én is pont ilyen cipőben jártam, hát elértem, hogy a srác foglalkozzon velem. :)
Tudtam, hogy könyvmoly, azt is tudtam, hogy fantasy mániás, így nagyon feltűnően az orra előtt elkezdtem fantasyt olvasni. Naná, hogy nem bírta szó nélkül hagyni, és odajött hozzám beszélgetni a könyvről, aztán folytatódott a beszélgetés, már más témában is. :) Igaz, nem lett túl hosszú életű a kapcsolat (cserkészés + járás) 4 hónap, viszont az nagyon jó volt. :) A végén meg kiderült, hogy jobban szereti a könyveit, mint bármit mást, ezért inkább szépen elváltunk. :)
De azért próbáld meg!!! :)
Szerintem derítsd ki te is, hogy mivel szeret foglalkozni, és intézd úgy a dolgokat, hogy ő menjen oda hozzád. :) -
#4809
Közös óra vagy valami? Az elég jó ürügy a beszélgetésre. :) -
csajozz #4808 ez a megoldás:P és egyböl llesz sok jó csajotok:P egy próbát meg ér:P nekem be jött:)
http://www.nemreklámozok.com -
#4807
Erre azt tudom mondani - ami minden másra is ugyan úgy igaz: ki kell tapasztalni ;)
Mint ahogy megtanul járni is az ember...
___________________________________________
(Valószínű, hogy ha már járás előtt normál tudatánál ill komplexusainál lenne az ember nem tanulna meg járni...) -
#4806
úúh ezek közismert szexuális utalások, bár a hajjal játszás ilyen kényszeres betegség is lehet, olyan is van :D
Sztem ha egy férfi ezeket ismeri, inkább viccesnek fogja venni mint izgalmasnak :) -
#4805
ahahaah ez ismerős. Sztem ez ilyen büszkeség féle.
"één kezdeményezzek? na nemár, az olyan megalázó"
"ááá ez olyan átlátszó, még a hülye is tudja mire megy ki a játék"
én ilyesmik miatt nem kezdeményezek. Ha a lány kezd, az oké. Ismerős, és amúgy is volt közös témánk, ismerjük egymást, nem kell ilyen átlátszó kezdeményezés az is. de úgy hogy tetszik de nem tudom igazából ki az, és nem ismerem úgy nem tudok odamenni, mert félek a kudarctól (igen, utálok veszíteni), pl van barátja, nem vagyok szimpi, stb.
Rossz dolog ez, de én nemtudok rajta változtatni... bár néha amikor előjön a "szarokmindenre" hangulatom, akkor megtennék olyan dolgokat amit amúgy nem, csak ez még nem jött elő megfelelő időben :D -
#4804
"Játssz a hajaddal, a nyakláncoddal, a gyűrűddel. Ezt a finom jelzést a másik izgalmasnak fogja tartani"......hmm...eccer ennek pont az ellenkezőjét olvastam..... -
#4803
Nos, az édes kevés ha két ember csak optikailag jön be egymásnak...
Az "optikai tetszésből" nem következik emberi vegyrokonság*.
A kezdeményezésben ez segíthet: sat.)cikk
a #4787-kapcsán: türelem, álhatatosság, megfontoltság
Inkább ezek mint a meggondolatlanság, elhamarkodottság, s aztán ezek következményei...
Egyébként ezt szokás önuralomnak, önkontrollnak is nevezni.
_________________________________________________________________________________
*(életsítlus, életfelfogás, gondolkodás, értékrend, érdeklődés(i kör), tervek, célok, szabaidő, lekiség -
#4802
hát,majd még átgondolom 
-
#4801
Ugyanmá. Ha tetszik, odamész hozzá és szólsz. Vagy írsz neki. Engem pl. sosem zavart, ha egy nő rámmászott, feltéve, ha kultúráltan tette. Nem vagy már gyerek, légy őszinte, közöld az akaratod a célszeméllyel. Rosszabb úgyse lehet, minthogy nem jön össze (max. ha összejön). -
Rundstedt17 #4800 TÉK 
-
Rundstedt17 #4799 Még azok sem lennének biztos módszerek:D -
#4798
minden esetre olyan óvodás eszközökhöz nem fogok folyamodni, amit néhány csop.társam javasolt: ejtsem le a könyveimet előtte, jelöljem be iwien meg ilyenek....kizárt -
Rundstedt17 #4797 Magamból kiindulva tuti nem lenne semmi mert aligha mernék kezdeményezni:D.úgyhogy jah ha ő is úgy van mint te semmi sem lesz:) -
#4796
jójó....tegyük fel,hogy tetszem neki,viszont ő félénk vagy ő is ugyan úgy van ezzel,mint én. akkor sem lesz semmi.....:/ -
#4795
hmm..próbáld meg úgy felfogni, hogy ez is "másmilyen" esett, hátha akkor fejbe kicsit jobban össze tudod magad szedni
és egy jó tanács, ne agyalj olyan dolgon fölöslegesen ami még be sem következett, illetve, lehet hogy ha lépsz, soha nem is fog :)
kicsikét túlkombinálod, én is ilyen vagyok :) -
Rundstedt17 #4794 Még jó hogy nem egy nő nem kezdeményezhet kivéve ha tudod hogy egy félénkről van szó de mint tudjuk ez nem áll fent.Jah és még valami ha tetszel neki úgyis kezdeményez,ha meg nem tehetsz akármit úgyse lesz semmi. -
#4793
könnyű ezt mondani. én is tudom,hogy az élet túl rövid és általában nem szoktam várni,hogy a sült galamb berepüljön a számba, ha valamit meg kell tennem, megteszem. de ilyen esetekben..... 
-
#4792
így nem szabad nekiindulni hogy "valószínűleg semmi nem fog kialakulni közöttünk" :) ez így nem okés
mire vársz? az élet rövid, nem veszíthetsz vele semmit sem, egy próbát simán megér szerintem, biztos vagyok benne, hogy nem fogja leharapni a fejedet :) -
#4791
igen,lehet benne valami abban,amit írtatok,de azért én tényleg elég szilárdnak érzem azokat a bizonyos elveimet. 
viszont van benne valami "idegesítő" is, ha az embernek vannak elvei --> csak hogy egy hétköznapi példát említsek: marhára odavagyok valakiért, akit az egyetemen láttam (de semmiféle kapcsolatban nem állok vele), és valószínűleg semmi nem fog kialakulni közöttünk, hiszen azt tudom a srácról, hogy nem szereti az előre megtervezett dolgokat és nagyon spontán. ez még a kisebb gond, a nagyobb abban rejlik, hogy én nem szoktam kezdeményezni. annyira nem az én stílusom és nem is merek,meg nem is akarok. ha mernék se tudnék. mindig megvártam, míg egy fiú kezdeményezett. és ez egy sz@r mókuskerék.amiből nem tudok kijönni, ha akarom,ha nem, benne maradok....... ezen nem tudok változtatni....
-
#4790
vannak rendes lányok, az ismerettségi körömbe több is, és szerencsére az egyik engem választott
-
#4789
Na igen. Klissének tűnik, a: "soha ne mond, hogy soha" elv de a gyakorlatban sajnos igenis előjön.
Megtanított már az élet hogy bármi lehetséges. Az ember nem is hinné, hogy bizonyos dolgokat hajlandó vagy egyáltalán képes megtenni. De az igazság az, hogy mindenki megtenne bármit amit most elítélendőnk vaisszataszítónak, helytelennek talál is. Csak megfelelő körülmények kellenek hozzá, és már dobjuk is ki az elveket. Talán ez most radikálisnak tűnik, de sajnos így van. norbrevel egyetértek azonban abba, hogy mindíg jönnek új elvek. De ezek épp oly törékenyek, vagy épp rugalmasak.
Nem egyedi az esete. Egy kultúrember kibír hoszabb időket is, akár valaki mellett úgy, hogy nem történik "komoly" dolog. Végülis nem állatok vagyunk akik nem bírnak az ösztöneikkel...
(u.i.: Az azonban igaz, hogy a kultúrember egy erősen veszélyeztetett, kihalófélben lévő alfaja az emberi nemnek.) -
#4788
a világban minden változik és főleg fiatalabb korban az ember annyira nem tudja merre fog haladni, hogyan fog változni..
régen én is tele voltam elvekkel amiket sziklaszilárdnak hittem.. aztán idővel ezekből semmi nem maradt.. helyette lettek új irány-elvek.. -
#4787
hmmm.... egyedülálló eset lehet a tiéd. de azért megnyugtató,hogy van még olyan srác a földön, aki kibír egy nyomorult hónapot bármiféle "komoly" dolog nélkül. bár szerintem a helyzettől is függ, hogy mi történik, na meg mindkét féltől, ugyanis soha ne mondd, hogy soha: saját magamat tekintetbe véve-> vannak elveim, nem is kevés, amikből nem engednék bizonyos körülmények között sem, de mivel nem tudhatom előre, hogy kivel-mikor-hol hoz össze a sors, inkább nem mondom,hogy ezt vagy azt nem tenném meg... -
#4786
Áh... Sajnos a magyarban nincs elég szavunk a vágy és sóvárgás különböző fajtáira. De így már világos... Nagyjából egyről beszélünk. -
#4785
A második bekezdés kapcsán még: azt hiszem egyértelmű, hogy az az utolsó dolog ami után az emberiség sóvárog... -
#4784
A sóvárgás alatt olyan dolgok utáni sóvárgást értek, amik felemésztik az embert, amikkel emberileg sehova sem jutunk.
Az önismeret és Sophia utáni sóvárgás teljesen más történet.
A sztoikusok rendszerint olyan nemes célokat tűztek ki maguk elé, amikről tudták, hogy nagyjából elérhetetlenek így mindig töretlenül munkálkodtak. -
#4783
Ennek kifejezetten örülök.
-
#4782
egyetértek.. -
#4781
Az emberiséget a "sóvárgás" tette naggyá. Az hogy újra és újra, egyre többet kart tudni, meg akrta ismerni a világot, és teremteni akart valamit.
Persze aki megelégszik azzal amije van boldog. De ez nem egyenlő azzal hogy már nem érdekli semmi, nem akar fejlődni, csak "ül a jó meleg mocsárban".
Valahol kombinálni kéne a kettőt szerintem. Ezt úgy gonodlom hogy megoldható, méghozzá úgy, hogy mint egyén nem vágyunk többre mint amit el tudunk érni ("Az ember ambíciói ne haladják meg a képességeit.") de továbbra is, tegye a dolgát, és karjon elérni valamit. Nem hajszolva, csak törekedve. -
#4780
Az első bekezdés embere már tudja mi fán terem a dió,
míg a második bekezdés emberének elképzelése nincs róla,
s ő a lehetőségeitől függően vagy függetlenül továbbra is ugyan úgy sóvárgó.
szerintem -
#4779
megmondom őszintén nem tudtam róla hogy a lelki rész ebben az idézetben csak hamisítás vagy adalék, de egyetértek azzal hogy sok dolog van a világban amire csak azért vágynak emberek mert azt gondolják attól jobb lesz nekik, pedig nem feltétlenül.. hagyják magukat becsapni anélkül hogy gondolkoznának..
de ha azt az értelmezést nézzük hoyg én értelmeztem (), miszerint amiről nem tudsz az nem fáj, az után nincs sóvárgás, azzal nincs probléma.. nyilvánvaló hogy akik ebbe a csoportba tartoznak és úgymond "lelki szegények", csak hiszik hogy boldogok.. de valahol mindenkinek megvannak a korlátai és ha életünk végéig tanulunk is, lesznek dolgok amire nem lesz rálátásunk vagy amiről nem fogunk tudni, vagyis elméletileg mindenki valamilyen szinten lelki szegényen hal meg (erős kérdőjel) :D ennek ellenére én sem tudnám elképzelni magamról hogy "megálljak" vagy esetleg visszasüllyedjek
de ez már asszem kicsit távolabb esik a topik témájától, nem akarok nagyon offba elmenni :) -
#4778
Én is hasonló kérdések vizsgálatával indítottam, mint amilyeneket leírtál az első bekezdésben.
"boldogak a lelki szegények"
Pont pár hete olvastam, hogy a lelki rész szándékos hamisítás, adalék.
A lényeg nem az, hogy az ember csövesként boldogabb lesz, hanem rájön arra, hogy a boldogság nem világi javak halmozásától függő valami.
Miután megismeri az értékeket szerényen fog élni, ami a másikak ("be nem avatottak", "kívülállók") szemében nyomorult szegénységnek, és önsanyargatásnak tűnik...
Ergó: önmagában egy szegény ember aki világi javakra vágyik nem lesz boldog.
Horatius A boldog élet titka c. szatírájában szépen elmondja miről van szó.
De asszem' megint olyannak magyarázok aki mindezt már úgyis tudja...
-
#4777
Hát... Nálam ellenkezőleg. A nők elég sokáig nem érdekeltek. A tudás annál jobban. A "fiatalkorom" nagyrészét könyvtárakban töltöttem, és könyvesboltokban, antikváriumokban... A nők már csak később kezdek el érdekelni, de akkor már elég kiforrott jellemem volt... Persze mint mindenkinek, az enyémnek is vannak "hátulütői". :) A barátaim dolgoznak rajtuk, siker nélkül. :P
Én nem hiszek a "boldogok a lelki szegények" dologban. Ennek a magyarázata (ha már vallási idézetek):
"Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?" (Mágandija szutra; MN 75)
Valahogy így vagyok a dologgal. Nem boldogok a "lelki szegények" csak azt hiszik. De őszintén, inkább választanék egy életem végéig tartó (de intelektuális) melankóliát, mint az ostobaságot (lelki szegénységet)... -
#4776
érdekes hogy nálam részben a nők indították el ezt a folyamatot :) jobb akartam lenni mint azok akiknek voltak csajaik hogy nekem is legyenek, vagy jobb akartam lenni mint azok akikbe az én csajaim szerelmesek voltak :D aztán persze akaratlanul is rájöttem hogy mik a fontos, kevésbé fontos dolgok, és elkezdett kirajzolódni az a "világ" ami (ahogyan te is említetted) az alapjellememhez leginkább közel áll, és innen már a "csajos" célok lassan el is tűntek és azon kaptam magam hogy valójában magamat építem :)
na igen ez mindig nehéz kérdés, mármint másokat kívűlről megitélni.. mert ugye "boldogak a lelki szegények", csak kérdés hogy ez kinek mit jelent.. ha valaki egyszer eljut egy felsimerésre lehet-e azzal a felismeréssel együttélni ha közben másként cselekszik? nálam legalábbis ez mindig valamiféle "belső nyomást" eredményez ami előbb utóbb ki kell hogy jöjjön belőlem.. ha "szerencsés" passzban vagyok akkor pont azt a részt formálom ami ezt okozta és nem mégegy rizikófaktort kapok helyette :) -
#4775
Na igen. Én speciel nem kamaszos lázadásból kezdtem olyan lenni mint vagyok. Csak volt ugye egy "alap" jellemem, és formáltak a tanulmánozott eszmék, és az életem tapasztalatai. Most meg, sokan be akarnak állítani szépen a sorba és csodálkoznak, hogy nem férek be. :D Meg kedvem sincs beállni. Minek? TÖmeg ember mindenki tud lenni. Abban hol a kihívás? Ráadásul "túl sokat" gondolkodom ahoz hogy sorbaálljak... :D
Ellenben láttam több különleges embert, akit bár nehezen, de megtörtek annyira, hogy bekalapálták a skatulyába. És mostmár akkor se tudna kijönni ha akarna. Mindíg elszomorít az ilyesmi. -
#4774
nem is kell hogy elvegye :) akik bármikor is mások mertek lenni mint a tömeg azokat mindig próbálta visszahúzni a massza maguk közé.. és persze nem azért kell másnak lenni hogy mások legyünk, hanem ha már felismertük hogy mi másra vágyunk akkor merjük azt felvállalni.. de ha ide eljut valaki akkor már nem tudják elvenni a kedvét :)