95001
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
JanáJ #73314 Nem akarom elOFFolni, de miért lenne elítélendő. A fegyverek azért vannak, hogy embert öljenek velük. A prec fegyverzet sem azért van, hogy csökkentsék a járulékost, hanem hogy egy gép több célt tudjon leküzdeni. Szép dolog a fegyverszabályozás, de látszott az utóbbi években, hogy minél rosszabbul áll valaki a harcban, vagy nagyobb hátrányban az ellennel szemben annál csúnyább fegyvereket vet be. A "vonat" bombát nem tiltja semmi, használták is a horvátok, meg a hordó bomba sincs betiltva. Kicsit álszent. És a nyugat/EU mindig valamivel hátra akarja kötni a saját kezét. Tudom, politika... -
#73313
Az tudni kell, hogy a légvédelmi rendszereknél a rendszer HMZ-jénél sokszor nem a rakéta kinematika a korlátozó tényező. Az rádió-parancsközlő Sz-300 55V5K rakétával 55 km-et tud, mint anno a Volhov. Efelett az RPK vezérlés már túl pontatan. Ehhez képest kvázi ugyanaz a rakéta,az 55V5R már 75 km-et tudott és az alig nagyobb 48N6 meg 150 km-et. A rakéta vezérlése lehetővé tette azt, hogy a ballisztikus elhajítást egyre durvábban alkamazza a rendszer.
A Patriotnál is ezt történt azzal a difivel, hogy egy adott rakétától a fém rakéta testből kompozit lett illetve a hajtó anyag spec. impulzusa asszem 30%-kal nőtt. Így lett a Patriot GEM MIM-104D-vel 220 km-es HMZ-jű, mikor az első Patriot HMZ-je MIM-104A-val 68 km volt. A rakéták mérete között tudtommal semmiféle eltérés nincs. Csak éppen a radar már más mögötte (kívülről ez sem nagyon változott). -
#73312
Amikor végre megkapják az engedélyt, a MiG próbál még valamit menteni a helyzetből, az 1.44 egy "leegyszerüsített "változatát akarják a piacra dobni, amelyet a MiG-29SzMT, így "elérhető áron" kínálva a repülőgépet.
Itt a szövegből mintha hiányozna valami. Azt akartad írni, hogy az akkori SzMT harcászati avionikáját kapta volna meg az 1.44? -
#73311
Szóltak két profi magyar 3D modellező és skinezőnek, akik számtalan skint készítettek nekem a Falcon MOD-om hoz. Nagyon segítőkészek voltak. -
#73310
Az oroszok egyébként sem írtak alá semmilyen erre vonatkozó egyezményt tudtommal. Morálisan el lehet ítélni, de egyébként meg nem. Hozzáteszem nekünk sem feltétlen kellett volna aláírni. Az USA sem írta alá a CBU miatt, de ettől még a taposóaknákra vonatkozó részt tudtommal betartja, tehát nem alkalmaz ilyen fegyvereket.
Lényegében az egyezmény megfogalmazása miatt a nagyhatalmak és a középhatalmak közül több nem írta alá a CBU fegyverek alkalmazása miatt. Nem mondhatnak le róluk. -
#73309
Az első két szeria példány
Egyébként a szu35-ös menyniben tér el szárkány szerkezetileg a szu27től?
Mert az orrkup mintha egy kicsivel tömbzsibb lenne vagy nagyobb átmérőjű és mintha jobban lógatná az órát. A Katapult is mintha feljebb került volna a jobb kilátásért .Vagy ezek csak optikai csalódások? -
#73308
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!![]()
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#73307
Az MFI / LFI program kvázi bukása után 2002-ben indították a PAK-FA (nagyon durva fordításban: a frontlégierő fejlett repülő rendszere) programot, amely az amerikai F-22 és F-35 vadászgépek ellenpólusát kell képviselje, és nem mellesleg az orosz légierő egyre inkább elöregedő gépparkjára is gyógyírt kellett volna (eredetileg) nyújtani. A méretét és tömegét is a két amerikai gép közé lőtték be, és fontosnak kiáltották ki az árát is, azt szabták meg, hogy az F-35 tervezett 30-35 millió dolláros árán legyen elérhető (érdekes fricska a történetben, hogy az F-35 ára időközben jól elszállt, jelenleg inkább 100-150 millió dollár közé esik). Az új vadászgép tervezését és kivitelezését a Szuhoj cégre bízták (a belső jelölése T-50), ám a MiG és Jakojlev gyárat is be kell vonni alvállalkozóként. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az orosz vezetés véget akar vetni az egymással torzsalkodó és versenyző irodáknak, amelyek párhuzamosan hasonló programokra dobják ki a pénzt, így aztán 2006-ban létrehozták az Egyesült Repülőgépgyártó Társaságot. Ez egybevonta a Szuhoj, MiG, Tupoljev, Jakoljev, Iljusin és Irkut tervezőirodát, noha ezek - legalábbis eddig - nem veszítették az identitásukat, a közös felső irányítás arra utal, hogy a PAK-FA-nak nem lesz házon belül kihívója.
A PAK-FA vadászgéptől elvárják a lopakodó képességet, vagyis azt, hogy a radarok számára nehezen felderíthető legyen; elvárt a szupercirkálás képessége, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagéhes utánégető használata nélkül is képes legyen a gép a hangsebességnél gyorsabban repülni, és továbbá a lehető legmodernebb fedélzeti elektronikával lássák el. Az MFI program rémképe azonban itt is hamar visszaköszönt, az elvárások között szerepelt, hogy a prototípusnak 2006-ban fel kell szállnia, és a rendszerbe állításnak 2012-ben meg kell kezdődnie. Utalnék ismét arra, hogy az F-22 esetén is jó 15 év kellett az első felszállástól a rendszerbe állításig, és a mai modern összetett vadászgépeknél, mint a Rafale vagy az Eurofighter hasonlóan hosszúra nyúlt a fejlesztési idő. Mindössze 10 év alatt a semmiből egy vadonatúj, rendszerbe állításra érett gépet prezentálni még akkor is hatalmas kihívás, ha a pénzösszeg rendelkezésre áll. Az orosz vezetés másfél milliárd dollárnak megfelelő rubelt ígért 2010-ig a programra, ám a légierő évente összesen mindössze mintegy 200 millió dollárnak megfelelő összegből gazdálkodott, és ennek döntő többségét sem a PAK-FA-ra, hanem egyéb sürgős feladatokra vonta el. A másfél milliárd dollár még csak a főbb fedélzeti avionikai rendszerek fejlesztésére lenne elég, az új (eredetileg a MiG 1.44-be szánt) hajtómű fejlesztésének befejezéséhez a Roszaviakozmosz vezetői szerint 600-800 millió dollárra lenne szükség, és akkor a fegyverrendszerekről, a lopakodást biztosító anyagok kifejlesztéséről még nem is beszéltünk.
Ezek után nem meglepő, hogy a PAK-FA körül nagyon nagy volt a csend. Pár adat nyilvánosságra került, például hogy a gép két hajtóműves lesz. Ezen túl azonban mindössze a különféle profi és amatőr grafikusok fantáziarajzain repülhetett a gép. Ez persze nem tántorította el a légierő vezetőit attól, hogy újabb és újabb kijelentéseket tegyenek a várható első repülés és a rendszerbe állítás időpontjáról. A prototípus első repülését 2006-ról először 2008-ra, majd 2009-re csúsztatták, végül 2010. január 29-én valóban meg is tette. Ez volt egyben a gép első bemutatkozása is a nyilvánosságnak.
![]()
A PAK-FA bemutatkozása
A PAK-FA kialakítása leginkább a szemből és oldalról/alulról érkező radarjelek ellen van optimalizálva, pontos értékeket talán a CIA sem tud, szóval max. találgathatunk. A találgatások szerint pedig a PAK-FA az F-35A alatt lesz valamivel észlelhetőség szempontjából, de messze a Dassault Rafale és F/A-18E/F szintű "csökkentett észlelhetőség" felett.
A nem 'S' alakú szívócsatorna kérdéskört nagyon finoman értinteném. A végleges hajtómű első repülését nemrég tolták vissza 2018-ra, addig marad a Szaturn 117Sz alapú AL-41F1. Erősen valószínűtlen, hogy teljesen átépítenék a sárkányt az új hajtómű miatt, szóval feltehetően igazak lehetnek azok a nézetek, mely szerint a szívócsatorna és a hajtóműgondolák kialakítása megmarad olyan, amilyen a prototípusokon. Viszont én úgy látom, hogy azért annyira nincs tiszta rálátás a hajtómű sűrítő fokozatának lapátjaira...
![]()
Ami pedig azt illeti, ugyan tudom, hogy a "Russia Strong" team-et nem mindig kell komolyan venni, de erősen a gyanúk, hogy a T-50-5R proto nem véletlenül kapott ilyen érdekes festést a jobb félszárny és vízszintes vezérsík alsó felére (feltehetően RAM festés-teszt)
![]()
-
messerharcos3 #73306 A pak/fa-t valószínű azért kezdték el tervezni, ahelyett hogy ezekről lesöpörjék a port, és folytassák ezen programokat, mert nem egy csökkentett észlelhetőségű gép kellett nekik, hanem valami ami az F-35öt megközelíti észlelhetőség terén? Mert ugyanakkor többen azt állítják, a pak/fa sem tudja azt, és nagyon is nagy a visszaverő felülete, mert a hajtómű kompresszorfokozataira rálátni szemből, ezek szerint azért mégiscsak ugyanakkor az előbbi két gépnél többet tudhat észlelhetőség terén, ha már ennyi pénzt és energiát beleöltek, nem? Vagy tudnak valamit, amivel nem is olyan nagy gond az, hogy nem s alakú a szívócsatorna? És egy huszárvágással, a J-20 észlelhetőségéről mit mondanak a hozzáértők?
Utoljára szerkesztette: messerharcos3, 2016.02.07. 16:45:44 -
#73305
Arra gondoltam hogy, van a panelről egy gyenge felbontású fotóm, és egy részletes rajzom.
Ha valaki értene 3d rajzprogramhoz, akkor ezekből megrajzolhatná egy fotó-realisztikus panelt. -
#73304
Nem, szerintem HPASP arra gondol, hogy ezeken fotókhoz hasonlóak alapján valaki egy 3D programban megcsinálná a textúrázott modelljét a kezelőpaneleknek. -
#73303
A fent említett probléma az lenne, hogy az adott esetben HI-LO repülési profillal lett volna alkalmazva a rakéta. Magyarul a végső megközelítést a rakéta kis magasságban hajtaná végre (ami a Föld görbülete miatt lehetőleg 20-30km-es távolságtól kezdve max. 10-15 méteren lehet elképzelni). Az, hogy ballisztikus pályán mekkora a hatótávolság, az annyira nem mérvadó eme esetben.
Az én felvázolt számaim olyan pályát feltételeztek, ahol a gyorsító fokozat ballisztikus pályán elindítja a rakétát, és a menethajtómű csak a ballisztikus pálya végén gyulladna be. Így sem sikerülhet szvsz 40-45km-nél messzebb eljutnia. -
#73302
Az AGM-158C egy átmeneti megoldás a légi indítású hajó elleni fegyverzetnél, 2017-2019 közötti hadrendbe lépésnél az US NAVY repülőgépeinél (ez még nagyon esélyesen csak az F/A-18E/F-et takarná) és az USAF gépeinél (B-52H és B-1B).
A VLS indítása az AGM-158C-nek demonstrálva lett 2014-ben, ám a haditengerészet nem tartott rá igényt - itt kerül elő az SM-6 hajó elleni képessége. Amennyire dekódolni tudom, a haditengerészet nem szándékozik az Mk.41 VLS indítókat "pazarolni" hajó elleni fegyverekre. A hajó ellen is használható SM-6 egy jó alternatíva, amíg nem lesz végleges megoldás.
Elviekben a végső megoldás a OASuW (Offensive Anti-Surface Warfare) Increment 2 által életre hívandó új hajó elleni fegyver lenne. Amit az FY17-ben fognak először pénzelni, és várhatóan 2024 előtt nem áll rendszerbe. -
#73301
A Mig 1.44-ről és a program törlésének okáról mit lehet tudni?
A Szovjetunió széthullása utáni években mind a Szuhoj, mind a MiG iroda a saját Szu-27 illetve MiG-29 típusokon alapuló családját fejlesztgette, számtalan alváltozatot létrehozva, és ezekkel próbált szerencsét a nemzetközi fegyvervásárokon (az Orosz légierő a pénzhiány miatt hosszú ideig egyáltalán nem rendelt új gépet). A Szuhoj elég sikeresen vette a kapitalizmus akadályait, és több országba exportálta gépeit, illetve Kínában és Indiában licencgyártás is el lett adva. A MiG iroda kevesebb szerencsével járt, és ez anyagi helyzetére is kihatással volt, egyre inkább elmaradt fejlesztések terén a nagy konkurenstől.
Az 1980-as években az Egyesült Államok a Szu-27, MiG-29 és MiG-31 gépekre válaszul egy új programot indított, amit ATF (Advanced Tactical Fighter, fejlett taktikai vadászgép) névvel jelöltek. A program első sorban légifölény-vadászgépet vizionált, amely kifejezetten a légtér uralmát biztosítja, vagyis az ellenséges repülőgépek elpusztítása a cél, a földi (vagy vízi) célpontok leküzdése a korábbi (és majdani) gépek feladata lenne. A minél hatékonyabb légi harchoz pedig az ekkor már bizonyítottan működőképes "lopakodás" eszköztárát kívánták felhasználniTömören csak annyit idéznék ezekből, hogy a lopakodás képessége nem láthatatlan vadászgépet takar, hanem azt, hogy az ellenséges radarok lehetőleg minél kisebb távból legyenek csak képesek észlelni a vadászgépet. A lopakodást a gép alakjának megfelelő kialakításával (ami a radarhullámokat lehetőleg minél jobban szétszórja, hogy a radarérzékelő felé, a lehető legkevesebb jelet verje vissza) és különleges bevonatokkal érik el.
Az ATF programban szereplő két gyártó protogépei (a Lockheed YF-22 és Northrop YF-23) 1990-ben szálltak fel, a szovjet légierő még 1983-ban (az ATF elindítása után) felállította az ellen-programját, az MFI-t (kb. többfeladatú frontvadász), és azt a Szovjetunió szétesése utáni kétségbeejtő helyzete ellenére is folytatni akarta az immár orosz légierő. E programba a MiG és a Szuhoj tervező csapata is beszállt, az ATF-hez hasonlóan egymással konkurálva két prototípust hozzanak létre. A Szuhoj egy előrenyilazott szárnyú gépet tervezett, amely Sz-32-vel, majd Sz-37-tel jelöltek. Az Sz a nyilazott szárnyra utalt, a szám pedig hogy hányadik ilyen terve ez az irodának, például a Szuhoj Szu-27-es belső gyári neve a T-10-es, ahol a T a deltaszárnyat, a 10 pedig azt jelenti, hogy a 10-edik deltaszárnyú vadászgép terve ez az irodának. A Szuhoj kiindulási alapnak vette azonban a T-10/Szu-27-est, amelyet alaposan átszabtak, előrenyilazott szárnyak kerültek rá, és szinte teljesen átdolgozták a törzs hátsó két harmadát.
![]()
A MiG "MFI", vagyis az 1.42 életnagyságú modellje, valamikor az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején
A MiG iroda egy hagyományosabb, deltaszárnyú elrendezést követett, ami távolról inkább az Eurocanard-okra emlékeztetett (az Eurocanard a három európai vadászgépre utal, a német–angol–olasz–spanyol Eurofighterre, a francia Dassault Rafale-ra és a svéd Saab Gripenre, e gépek közös jellemzője, hogy deltaszárnyúak (a félszárnyak háromszög alakúak), és nincs hátsó vízszintes vezérsíkjuk, ennek feladatát a félszárnyak előtt elhelyezett Canard-, vagy más néven kacsa-vezérsíkok látják el). Mindkét iroda leginkább a saját pénzéből építette a gépeket, és folytatta a fejlesztést, mivel 1990 után sem az államtól, sem a légierőtől nem kaptak pénzt, legfeljebb ígéreteket. Mivel a Szuhoj jobban állt anyagilag, ezért ők gyorsabban tudták legyártani gépüket, és az Sz-37 1997-ben meg is tette a szűzfelszállását. A MiG iroda gépét az 1.42 (később a prototípus már 1.44) belső jelöléssel látták el, és a pénzhiány miatt az 1990-es évek második felében gyakorlatilag semmilyen téren nem tudtak vele haladni, noha többször is szóban ígéretet kaptak az állami támogatásra. Jellemző a helyzetre, hogy a MiG iroda engedélyt kért arra, hogy a programot vegyék ki a szigorú titoktartás alól, hogy legalább a makettet és majd a prototípust bemutathassák a nyilvánosságnak - a MiG kimondatlanul abban bízott, hogy külföldi pénzt vonhat be a fejlesztésbe - de erre nem kapott sem 1995-ben, sem 1997-ben engedélyt. Amikor végre megkapják az engedélyt, a MiG próbál még valamit menteni a helyzetből, az 1.44 egy "leegyszerüsített "változatát akarják a piacra dobni, amelyet a MiG-29SzMT, így "elérhető áron" kínálva a repülőgépet. Az elképzelés több sebből vérzik (többek között ekkor még mindig nem repült az 1.44-es), és nincs rá kereslet.
Az 1.44 mindössze egyszer repült 2000 februárjában, ám az ekkora kialakult helyzetben már az iroda nem is reménykedett semmiben. A prototípus jól láthatóan pénzhiányos helyzetben született, az orrában nincs radar (fémből van az egész, az orrán pitot-csövek). A helyzetet jól jellemzi, hogy először arra hivatkozott a légierő, hogy túl drágánk lennének (akkori számításoknak megfelelően mintegy 70 millió dollárba kerültek volna darabonként - de a fedélzeti rendszerek még sehol sem voltak még, sőt, egyik prototípus sem emelkedett el a talajról). 1998-ban egyszer csak bejelentették, hogy az MFI programot felfüggesztik. Szintén a körülményeket mutatja, hogy azért 2001-ben a moszkvai repülőnapon, hogy az MFI tendert a Szuhoj nyerte meg, és az Sz-37-est átkeresztelték Szu-47-re, jelezve hogy kísérleti gépből aktív harci gép lenne már. Az igazság, hogy a Szuhoj nem kapott megrendelést, sőt, az orosz légierő az amerikai JSF (Joint Strike Fighter, kb. közös csapásmérő vadászgép) programra reagálva létrehozta az LFI (kb. könnyű frontvadász) tendert is. Az ígérgetéseknek és a pénzhiánynak az egyik következménye az lett, hogy például az Orosz légierő kiképzőgép-tenderét megnyerte ugyan a Szuhoj Szu-49 légcsavaros gép terve, de a Szuhoj az Sz-37/Szu-47 eset után nem volt hajlandó elkezdeni a fejlesztést addig, amíg nincs aláírt szerződése – mivel ez elmaradt (csak feltételes módban ígérték meg 1000 gép megvásárlását), a Szuhoj kvázi beintett, és hátat fordított a légierőnek e téren. Aligha lehet vitás, hogy ez volt az orosz légierő legsötétebb időszaka.
![]()
Az 1.44 proto az elmúlt másfél évtizedet ebben az állapotban töltötte a Zsukovszki légibázison, néha újrafestik, és a MAKS statikus során feltűnik...
Amit meg lehet állapítani róluk, az kevés. Sem a MiG 1.42/44, sem a Szuhoj S-37/Szu-47 nem volt igazi lopakodógép, hanem inkább a Dassault Rafale szintjén álló "csökkentett észlelhetőségű". Az Sz-37 manőverezőképessége elég decensnek minősül, a Szu-37-est állítólag ütötte keményen, pedig az sem volt piskóta. A fő probléma mégis az, hogy mindkét gép a fejlesztés kb. 20-25%-os részén volt csak túl. Sem új radarok, sem új fegyverek, sem új elektronikai hadviselés eszközök, adatkapcsolatok, sem más igazi újdonság. A plazma-alapú álcázás volt az egyetlen említésre méltó dolog (az orron egy plazmagenerátor működött, ami a gép elülső részét plazma állapotú anyaggal terítette be repülés közben, mely a rádióhullámok számára átlátszatlan -> radar számára nem érzékelhető a gép), de amennyi kiszivárgot, és amennyit hallani azóta a dologról (ami pontosan nulla), valószínűleg nem hasznosítható a való életben, a PAK-FA esetében már elő sem került.
![]()
A MiG 1.44 a MAKS statikus során, 2015-ben, 144-es oldalszámmal
A MiG 1.42/1.44 még a laikus szemnek is durva, darabos kiképzésű gépnek tűnik, nyoma sincs az YF-22 és YF-23 (vagy akár az X-32 és X-35) letisztult vonalainak, leginkább a MiG-25 / MiG-31 szériába lehetne beilleszteni. A papír sok mindent elbír, elviekben 176kN-ot tudó AL-41F hajtóművei lettek volna, amivel Mach 2.6-ot érhetett volna el, és a szupercirkálásra is képes lehetett volna.
A su-47 program célja végig a kezdetektől csak egy technológiai demonstrátor létrehozása volt?
Alapvetően az Sz-32 / Sz-37 egy technológiai demonstrációs gépnek indult. Nem foglalkoztak a fegyverzet vagy a radarok, érzékelők részével, csak a sárkány, hajtómű, irányítórendszer szentháromságra terjedt ki a fejlesztés. Ahogy az Eurofighter, F-22A és F-35 programokból tudjuk, ez messze csak az alapja egy vadászgépenk, a fedélzeti elektronika és a fegyverzet ennek akár a többszörösét is igényli erőforrások terén. Mintapélda, hogy miután Szu-47-re keresztelték, a gépen akkor sem volt soha sem fegyverzet, sem legalább függesztőpillon, vagy legalább nyoma annak, hogy belső fegyvertéren gondolkodnak (a PAK-FA első repüléseinél már lehetett látni a fegyvertér ajtóit a gép hasán - az Sz-32/Sz-37/Szu-47-esén sose láttunk ilyet).
![]()
-
Ilyen műszerpanel képekre gondolsz? -
#73299
Felrakom ide is, hátha valaki tud segíteni a SAMSIM fejlesztésében...
Mint a legtöbben már tudjátok, elfogytak azok a múzeumban könnyen hozzáférhető hidegháborús légvédelmi rakéta rendszerek, amelyeket le tudtam fényképezni.
Dvina, Volhov, Nyeva, Krug, Vega, Osza, Silka (SA-2, -3, -4, -5, -8)
Kub (SA-6) szolgálatban áll Magyarországon államtitok, így nem jöhet szóba.
Két lehetséges folytatását látom a jövőben a SAMSIM-nek ...
- Sz-25 Berkut (SA-1) az első szovjet lérak rendszer, aminek több(cél)csatornás képessége a mai napig egyedülálló
(Minden komplexum egy időben 20 cél ellen indíthatott rakétát)
- Nike Ajax / Hercules, a Volhov/Vega (SA-2/5) nyugati megfelelője
... sajnos mivel nem tudom a szükséges fotókat megcsinálni, így ezeket a rendszereket nem lehet szimulálni a segítségetek nélkül.
Ha ismertek valakit, aki 3d rajzprogramban meg tudná fotó-realisztikusan rajzolni a szükséges paneleket (ingyenesen), akkor ezek a rendszerek is bekerülhetnek a SAMSIM-be a jövőben... -
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Itt van egy rakétás könyv, de még csak a sm 2/3 van benne ha jól látom . Itt egy másik oldal ahol a SM-3 hatótáv, ha jó látom igen szépen növekedett.
Egy pdf. -
fonak #73297 Tudtommal az USA már letette a garast a szubszonikus stealth hajó elleni "rakéta" (nevezzük így, magyarul cirkálórakéta, manőverező robotrepülőgép stb.) mellett, ez lenne az LRASM (AGM-158C). Gondolom ez az alacsony észlelhetőséggel törne át a hajók légvédelmén, nem a sebességgel. -
messerharcos3 #73296 A Mig 1.44-ről és a program törlésének okáról mit lehet tudni? A su-47 program célja végig a kezdetektől csak egy technológiai demonstrátor létrehozása volt? -
#73295
![]()
-
#73294
Harcjárművek szíriában:
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!![]()
Első szériás T-90 még öntött toronnyal Szíriában.
![]()
T-72B szíriában, ami érdekes, hogy a tornyon vegyesen Kontakt-5 és Kontakt EDZ (kontakt-1) reaktív páncélzat látható, a test felső részén meg konkrétan semmilyen...
![]()
Furcsa Zsu-23-4 átépítés, a vaskos rácspáncélzaton túl a sofőr külön ballisztikai üvegből készült "szélvédőt" kapott
![]()
Feltehetően a légi felderítéstől / légi csapástól óvó "álca" egy T-55-ösön
![]()
A fenti használatban...
![]()
Egy érdekes, összetett rácspáncélzat egy T-55-ösön
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.02.07. 10:06:11 -
JanáJ #73293 ó fuck, én meg valami tök másra gondoltam és mindig csak a repcsit dobta ki. Köszi. :-) -
#73292
Ha balisztikus pályán mozog lehet könnyen deríthető, de nem könnyű lelőni lényegében amraam ami azértt tud manőverezni... de mért kéne végig magasan mennie? Egy HI-LOn is mehet. Mellesleg így is messzebb fog menni mint a harpoon. :)
Nem igazán mehet, az Mk104 menethajtómű égésideje ~15-20 másodperc. Legyen 20 másodperc, vízszintes repülésnél ez 20x 900m/s (hozzávetőleg sűrű légkörben) = 18 km. Ekkora távolságon működhet a hajtómű. Mondjuk a tehetetlenség elviszi még 5km-en irányíthatóan, ekkor 23km-es vízszintes távot jelent. Ehhez jön az Mk.72 gyorsító hajtómű, ami 6 másodperces égésidővel bír, ez ballisztikus pályán kb. 6-7km-ig juttatja fel, vízszintesen kb. 20km-ig viheti. Szóval az SM-6 az általad vázolt HI-LO üzemmódban hozzávetőleg 40-45km-es hatótávolsággal rendelkezhet...
Warheadot érzem problémásnak, ettől nem fog semmi elsülyedni. Persze ha jó helyen robban az sok machal beérkező 50kg? repesz is durván tud pusztítani.
Mivel nincs égésvégi gyorsító fokozat, így a beérkezés sebessége esélyesen nem lesz több másfél-kétszeres hangsebességnél. Ez nem kevés, de figyelembe véve, hogy a robbanófej alapvetően nem hajók ellen készült... Gyorsnaszádoknál komolyabb hajót ezzel nem süllyesztesz el, de harcképtelenné sem teszel, ha a rakéta nem kritikus rendszert (pl. radarokat) nem talál el.
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.02.06. 10:19:06 -
#73291
Ahogy lentebb írtam. Az indítás ballisztikus jelleggű, a rakétát a számított találkozási pont közelébe dobja és felülről közelíti meg a célt a végfázisban manőverezve, ahogy a Patrot vagy az Sz-300. Csak azér, mert egy ASM alacsonyan megy nem jelenti azt, hogy a te rakétádnak végig ott kell robognia.... -
fade2black #73290 E-2D Hawkeye
molni: akkor pár méteres magasságon közlekedő manőverező repülőkre, církáló rakétákra, hogy vadászik? Meert ez elsősorban arra van, másodsorban ABM -
#73289
Nem, nem mehet HI-LO-n. Egy kiégett rakéta alacsonyan M3-3,5 sebessgéről 20-30 sec alatt M1.0 táján van. Ez lényegében vagy a legoptimálisabb ballisztikus távra jó. -
JanáJ #73288 E2D ?? -
fade2black #73287 elhelyezésre röviden: Az SM6 kb egy 1500kgs extra nagy radaros amraam,
wikiről: "The radar seeker is an enlarged version adapted from the AIM-120C AMRAAM seeker (13.5 inches versus 7 inches). The missile may be employed in a number of modes: inertial guided to target with terminal acquisition using active radar seeker, semi-active radar homing all the way, or an over the horizon shot with Cooperative Engagement Capability. The missile is also capable of terminal ballistic missile defense as a supplement to the Standard Missile 3 (RIM-161)."
Nagyon komoly képessége még, hogy E2D is célra vezetheti. (és ha a nagy amraamot, akkor gyanus, hogy a simát is.)
imo az van/lesz, hogy mindenre jó de csak akkor használják pl ASMnek amíg nincs dedikált szuperszonikus ASM, vagy ha épp kifogyott. Arra tökéletes.
cifu: Ha balisztikus pályán mozog lehet könnyen deríthető, de nem könnyű lelőni lényegében amraam ami azértt tud manőverezni... de mért kéne végig magasan mennie? Egy HI-LOn is mehet. Mellesleg így is messzebb fog menni mint a harpoon. :)
Warheadot érzem problémásnak, ettől nem fog semmi elsülyedni. Persze ha jó helyen robban az sok machal beérkező 50kg? repesz is durván tud pusztítani. -
Az új KIA modell 
![]()
-
Papichulo #73285 ne tereljük ebbe az irányba a topicot
Rendben... igazad van... elnezest. -
#73284
hivatalos orosz szerv mondta? akkor már meg is van, hogy a hazugság mappába kell tenni, ne tereljük ebbe az irányba a topicot, van száz másik, de gyorsan leírnám, hogy a szárazföldi csapatokat is tagadták szíriában, aztán mostanában is elesett valami magasabb rangú és megint kiderült, hogy folyamatosan hazudnak. az ukrán válságot már fel sem merem hozni. -
Papichulo #73283 Nem is igazan a CBU hasznalata felett moralizalok, hanem a rengeteg fenykep es video ellenere azt gondoltak, hogy senki sem fogja felismerni azokon az RBK-kat amikor kijelentettek, hogy ilyenekkel nem rendelkezik a RuAF Syriaban? Ezt a hozzaallast nem tudom hova tenni. -
Szerintem amiről korábban beszéltünk miszerint ilyen egyenruha nélküli fegyveres emberkékre nem igazán vonatkoznak szabályok, azt lehetne elítélni ha civilekkel sűrűn lakott területen vetnék be egy gócpont kiiktatására.
Persze, az ilyen tömegpusztító fegyverekre függetlenül az egyezményekre is kell valamilyen szabályozás, mert az emberek igen pusztító szerkentyűket képesek alkotni és használni.
-
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
Találtam ilyet amin a kis szivar is fent van
![]()
F-16 with TRS MRP and LANTIRN
Itt ácsingóznak
![]()
Capt. Alan 'Tua' Talbert, 332nd EFS and Lt.Col. Bradford 'Francis' Everman, 332nd EFS Commander, perform pre-flight checks on F-16C block 30s #85-1559 from the 175th FS & #86-0209 from the 121st FS prior to departing on CAPs from Balad AB on April 28th, 2010. [USAF photo by MSgt. Andrew J. Moseley]
A 177.FW oldalán ezt írták a kép alá
![]()
A variánsok ?
![]()
link Lejjebb görgetve a 37 hsz.-nél van pár kép a Dán verzióról ?
ECS pod pár adat
RF-16/F-16(R)Recce Versions
April 23, 2004, issue: Staff Sgt. Daniel Hernandez and Senior Airman Chett Tyson, both with the 107th EFS, disassemble part of a TARS optical sensor pod from the F-16 for routine maintenance in a HAS. (USAF photo by Maj. Charles Anthony)
link
Modular Reconnaissance Pod a la google kép[/URL]
Utoljára szerkesztette: ximix, 2016.02.05. 17:46:05 -
Papichulo #73280 "“That’s Not a Cluster Bomb” – The Differences Between OFAB 250-270s and RBK-500s" (Teljes cikk)
Miert hozza magat - ilyen konnyen utolerheto hazugsaggal - ennyire kinos helyzetbe az orosz MoD? -
#73279
A nagyobb robbanófejnél az első probléma maga a nagyobb tömeg = rosszabb fajlagos imp. A másik meg az, hogy a súlyponttal jó reggelt mi a túrót csinálnak..? -
#73278
Leginkább az irányítórendszert érheti módosítás, e téren megy a találgatás, hogy GPS, adatkapcsolat, vagy önirányító módban fogja majd a hajóra irányítani a rakétát. A nagyobb robbanófej szvsz inkább álom kategória, az SM-6-nak továbbra is légvédelmi rakéta az elsődleges feladatköre, márpedig a nagyobb robbanófej kisebb hatótávolságot és sebességet jelentene - ez aligha elfogadható ár a képességéért cserébe... -
#73277
Az SM-6 lényegében egy végfázis irányítású ballisztikus rakéta szerű izé lenne. (Ahogy az Sz-300/400 és Patriot rakétái is, csak mivel azokon nincs aktív radar...)
Ha módosítás nélküli SM-6-tal képzelik el, akkor szerintem elég hülye ötlet. Persze igen, tipikus jenki személelet, maximális rugalmasság, hogy a hajón levő X rakéta az lehet ASM és SAM is, na de könyörgöm. Ennyiből....? Akkor maradjon a rakétatest, hajtómű, stb., de a rajta levő elektronika feleslegesen ne legyen overkill. Igen, ha a hajó ASM képességet akar, akkor csökken a tűzerő, na de mennyivel olcsóbb lenne...?
-
#73276
Szu-35Sz-ek úton Szíriába... -
SZUsszan #73275 Van ott román AK is.
