Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #73307
    Az MFI / LFI program kvázi bukása után 2002-ben indították a PAK-FA (nagyon durva fordításban: a frontlégierő fejlett repülő rendszere) programot, amely az amerikai F-22 és F-35 vadászgépek ellenpólusát kell képviselje, és nem mellesleg az orosz légierő egyre inkább elöregedő gépparkjára is gyógyírt kellett volna (eredetileg) nyújtani. A méretét és tömegét is a két amerikai gép közé lőtték be, és fontosnak kiáltották ki az árát is, azt szabták meg, hogy az F-35 tervezett 30-35 millió dolláros árán legyen elérhető (érdekes fricska a történetben, hogy az F-35 ára időközben jól elszállt, jelenleg inkább 100-150 millió dollár közé esik). Az új vadászgép tervezését és kivitelezését a Szuhoj cégre bízták (a belső jelölése T-50), ám a MiG és Jakojlev gyárat is be kell vonni alvállalkozóként. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az orosz vezetés véget akar vetni az egymással torzsalkodó és versenyző irodáknak, amelyek párhuzamosan hasonló programokra dobják ki a pénzt, így aztán 2006-ban létrehozták az Egyesült Repülőgépgyártó Társaságot. Ez egybevonta a Szuhoj, MiG, Tupoljev, Jakoljev, Iljusin és Irkut tervezőirodát, noha ezek - legalábbis eddig - nem veszítették az identitásukat, a közös felső irányítás arra utal, hogy a PAK-FA-nak nem lesz házon belül kihívója.

    A PAK-FA vadászgéptől elvárják a lopakodó képességet, vagyis azt, hogy a radarok számára nehezen felderíthető legyen; elvárt a szupercirkálás képessége, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagéhes utánégető használata nélkül is képes legyen a gép a hangsebességnél gyorsabban repülni, és továbbá a lehető legmodernebb fedélzeti elektronikával lássák el. Az MFI program rémképe azonban itt is hamar visszaköszönt, az elvárások között szerepelt, hogy a prototípusnak 2006-ban fel kell szállnia, és a rendszerbe állításnak 2012-ben meg kell kezdődnie. Utalnék ismét arra, hogy az F-22 esetén is jó 15 év kellett az első felszállástól a rendszerbe állításig, és a mai modern összetett vadászgépeknél, mint a Rafale vagy az Eurofighter hasonlóan hosszúra nyúlt a fejlesztési idő. Mindössze 10 év alatt a semmiből egy vadonatúj, rendszerbe állításra érett gépet prezentálni még akkor is hatalmas kihívás, ha a pénzösszeg rendelkezésre áll. Az orosz vezetés másfél milliárd dollárnak megfelelő rubelt ígért 2010-ig a programra, ám a légierő évente összesen mindössze mintegy 200 millió dollárnak megfelelő összegből gazdálkodott, és ennek döntő többségét sem a PAK-FA-ra, hanem egyéb sürgős feladatokra vonta el. A másfél milliárd dollár még csak a főbb fedélzeti avionikai rendszerek fejlesztésére lenne elég, az új (eredetileg a MiG 1.44-be szánt) hajtómű fejlesztésének befejezéséhez a Roszaviakozmosz vezetői szerint 600-800 millió dollárra lenne szükség, és akkor a fegyverrendszerekről, a lopakodást biztosító anyagok kifejlesztéséről még nem is beszéltünk.

    Ezek után nem meglepő, hogy a PAK-FA körül nagyon nagy volt a csend. Pár adat nyilvánosságra került, például hogy a gép két hajtóműves lesz. Ezen túl azonban mindössze a különféle profi és amatőr grafikusok fantáziarajzain repülhetett a gép. Ez persze nem tántorította el a légierő vezetőit attól, hogy újabb és újabb kijelentéseket tegyenek a várható első repülés és a rendszerbe állítás időpontjáról. A prototípus első repülését 2006-ról először 2008-ra, majd 2009-re csúsztatták, végül 2010. január 29-én valóban meg is tette. Ez volt egyben a gép első bemutatkozása is a nyilvánosságnak.


    A PAK-FA bemutatkozása


    A PAK-FA kialakítása leginkább a szemből és oldalról/alulról érkező radarjelek ellen van optimalizálva, pontos értékeket talán a CIA sem tud, szóval max. találgathatunk. A találgatások szerint pedig a PAK-FA az F-35A alatt lesz valamivel észlelhetőség szempontjából, de messze a Dassault Rafale és F/A-18E/F szintű "csökkentett észlelhetőség" felett.

    A nem 'S' alakú szívócsatorna kérdéskört nagyon finoman értinteném. A végleges hajtómű első repülését nemrég tolták vissza 2018-ra, addig marad a Szaturn 117Sz alapú AL-41F1. Erősen valószínűtlen, hogy teljesen átépítenék a sárkányt az új hajtómű miatt, szóval feltehetően igazak lehetnek azok a nézetek, mely szerint a szívócsatorna és a hajtóműgondolák kialakítása megmarad olyan, amilyen a prototípusokon. Viszont én úgy látom, hogy azért annyira nincs tiszta rálátás a hajtómű sűrítő fokozatának lapátjaira...



    Ami pedig azt illeti, ugyan tudom, hogy a "Russia Strong" team-et nem mindig kell komolyan venni, de erősen a gyanúk, hogy a T-50-5R proto nem véletlenül kapott ilyen érdekes festést a jobb félszárny és vízszintes vezérsík alsó felére (feltehetően RAM festés-teszt)