Egyre emberibben társalognak a robotok

A platonizmushoz kötõdõ néprajzi kérdésekre visszatérve: az eszkimó nyelvekben megjelenõ térszemlélet is különös. (Nem állítom, hogy ebbõl le lehetne vonni azt a következtetést, hogy magunknak az eszkimóknak is más lenne a térszemlélete.)

Nyelvtani eszközök

Szokatlanul sok mutató névmás van. Az általam ismert nyelvekben kettõ, legfeljebb három van: ez, az amaz (néha megkülönböztetik a "te" és az "õ" irányát is az "én", a beszélõ személy irányától vagy környezetétõl.)

Ezzel szemben több szibériai eszkimó nyelv is számos mutató névmást sorkoztat fel, például:

tana: ez itt, kéznél
igna: az ott, valamivel messzebb, a beszélõvel szemben
syamna: az ott, a tengerhez közel, a déli oldalon
amna: az ott, a látóhatáron túl
agna: az, ami éppen elhalad itt melletünk
pikna: az ott a beszélõ fölött, emelkedõben
ukna: az a közeledõ dolog
kagna: az ott kinn

Lexikai eszközök

Nemcsak nyelvtani eszközökkel lehet gyorsan valaminek az irányát kfejezni, hanem a szókészlet, az egyes szavak is elõsegítik ezt. Nézzük csak, milyen szavak vannak a "rozmár" kifejezéséere a Szibériában élõ csaplini eszkimók nyelvében:

ajvük: rozmár
putukak (,,hurkolt''): lehajtott fejével a vízben lebegõ rozmár
ilgahtuk: vízben alvo rozmár, csak az orra látszik
akülugrak (,,csendes vendég''): céltalanul úszkáló rozmár
argugak (,,áramlat ellen úszó''): nyugat felé úszó rozmár
kavrük: észak fel úszó rozmár
manilguk (,,közeledõ''): a part felé úszó rozmárcsapat
uhszilgak: rozmárvacok
nunavak: jégtáblán lévõ rozmár (vagy más vad)
unkuvak: egyéves rozmár
unkuvagahpak: kis agyarú fiatal rozmár
mikszagak: fiatal rozmár
angüjügak (,,nagy''): falánk, felnõtt, egyedül élõ rozmár

Menovscsikov nyelvész véleménye szerint

Az eszkimók gyakorlati tudása különleges szókészletet is magába foglalt a vadászatra és más termelõ munkákra vonatkozóan. A tengeri nagyvadakra történõ vadászat során szükség van olyan jelzésekre, amelyek pontosak minden szempontból és észszerûen használhatóak gyors tájékozódásra és a lándzsával/szigonnyal való célzásra. Az eszkimók több mint tizenöt különbözõ kefejezést használtak a romzmárra, az állat vízben való elhelyezkedésétõl. korától és úszási irányától függõen. Ezek a kifejezések nemcsak megnevezték az állatot, hanem a megfelelõ irányba is fordították a vadász figyelmét.

Kedves Epikurosz,

Köszönöm a választ. Az Általad javasolt elvet a reformáció bibliai hermeneutikusai is javasolták a Bilia homályos vagy kétértelmû helyei jelentésének tisztázására (a párhuzamos változatok összevetése mellett): a korabeli nyelv pontos ismerete. Nekem is meg kellene szereznem az eredeti (feltehetõleg eszkimó nyelvû) szöveget. Addig is, leírom azt a német nyelvû szövegrészt, ami megvan nekem:

,,Als die Erde fruchtbar und lebendig geworden war, schuf der Rabe die Menschen. Manche erzählen, daß er sie aus Lehm formte, genauso, wie er oben im Himmel eine Gestalt nach seinem Ebenbild schuf. Aber andere behaupten, daß die Menchen ihre Entstehung einem Zufallverdanken, der noch wunderbarer ist, als wenn sie wirklich mit Absicht und Vorsatz geschaffen worden wären.

Vater Rabe wanderte umher und pflanzte Kräuter und Blumen. Da entdeckte er plötzlich eine paaar Schotengewächse, die er noch nie gesehen hatte. Er tritt näher an sie heran, um sie ordentlich anzugucken, Und da springt mit einem Male eine Schote auf, und eraus springt ein Mensch, wohlgeformt ung ganz erwachsen.

...

Da lachte Vater Rabe herzlich und sagte: »Ai, ai, ai! Du bist ein lustiges Geschöpf. Deinesgleichen habe ich nie gesehen!« Und der Rabe lachte und sagte weiter: »Ich habe ja selbst diese Erbsengewächse gepflanzt, ahnte aber nie, daß so etwas herauskommen würde!...«''

A forrásmegjelölés szerint a mesét Knud Rasmussen jegyezte le ez 5. Thule-expedíció során, 1921-1924 között a Noatak-folyónál. Az adatközlõ egy ,,Apákak'' nevû eszkimó volt. (Knud Rasmussen: Festens Gave. Eskimoiske Laskaaventyr. Andet oplag. Københaven 1929.) Newm tudom, hogy az erdeti eszkimó szöveg elérhetõ-e, vagy hogy egyáltalán valamelyik eszkimó nyelven lett-e lejegyezve erdetileg is. A Noatak-folyó miatt valószínû, hogy valmelyik Inupiaq dialektusról van szó. (Ebbõl szinte semmit sem értenék, mert én két egészen más eszkimó nyelvvel foglalkoztam.)

Azt nem tudom, hogy mennyire csavartak a szövegen a fordítók. Maga Knud Rasmussen nagyon jól tudott valamelyik eszkimó nyelven, eszkimó gyerekekkel együtt nõtt fel, és maga is részben eszkimó származású volt. Ugyanakkor Jean Gabus pozitv érzelmi elfogultsággal ,,vádolja'' Rasmussent, amit szerinte néha figyelembe kell venni.

A szövegösszefüggés szerint itt arról van szó, hogy a teremtõ nem ismer rá saját teremtése következményeire. Ez a motívum más mitológiában is elõfordul (Gluszkabi-mítosz). Nekem errõl az az analógia jut eszembe, hogy maguk a tudósok is járnak így: felfedeznek valamit, és aztán az, ami az elmélet mélyén kibontakozik belõle, már õket magkat is meglepi, noha az alapszabélyokat õk maguk írták fel.

Ugyan a reggeli kávé elõtt vagyok még, de nem tudom megállni, hogy el ne filozofálgassak még ezen a marxizmuson. Persze megint csak mogyoróhéjban.
Nem dõreség ezzel foglalkozni, ugyanis bármiféle tudományos fejlõdés társadalmi környezetben valósul meg, tehát sokat számít az ideológia.

A marxizmus azt vallotta, hogy az õsközösség felbomlásával megjelentek a társadalmi osztályok, és ezzel együtt a kizsákmányolás (a termelõeszközök egy maroknyi uralkodó csoport kezébe kerültek), amely kiváltotta az osztályharcot. A termelõeszközök fejlõdtek, a társadalmi rendszer változott a rabszolgatartó társadalomtól a feudalizmuson át a kapitalizmusig, de a kizsákmányolás, és ezzel együtt az osztályharc maradt. Marxék szerint - lényegében a nagy francia forradalom tanulságait levonva - a kizsákmányoltak társadalmi öntudatának fejlõdésével az osztályharc minõségileg új szakaszba kerül, és eljön a forradalom, amely felforgatja a társadalmi rendszert és újra elosztja a termelõeszközöket, ezáltal megszünteti a kizsákmányolást. A marxi ideológia alapján álló kommunista mozgalom a francia forradalmárokat másolta abban is, hogy a jakobinus szervezkedés mintájára létrehozta az élcsapat szereppel bíró pártot (arra hivatkozva, hogy a többség öntudata még nem elég fejlett), és átvette a jakobinusoktól a terror módszereit is, épp csak proletárdiktatúra névvel illette. Ezzel aztán meg is ásta saját sírját, pont úgy, mint a jakobinusok. A történet a kommunizmus esetében megismétlõdött, bár nem pár év alatt jött el az igazság pillanata, hanem 80-40 év alatt. A komcsik bukásával, amely persze nem járt az álkomcsik és fiaik, leányaik privilégiumainak elvesztésével, a fonalat a kapitalizmustól kellett felvenni, és tovább gombolyítani, és az idõközben továbbra is eldöcögõ nyugati kapitalizmus, és az általa megvalósított magasabb életszínvonal azt a téves benyomást alakította ki, hogy a kapitalizmussal nincs semmi baj, pedig rengeteg baj van vele. A kapitalizmus ugyanis rendelkezik mindazzal a rákfenével, amelyet Marxék diagnosztizáltak, sõt ma már többel is. Az, hogy kizsákmányolja az elnyomott társadalmi osztályokat tény, mint ahogy tény a természet, a Föld esztelen kizsákmányolása is. A proletárokat jól felszerelt és szervezett erõszakszervezetekkel és médiahazugságokkal féken lehet tartani, a Föld bolygó már keményebb dió, kapja is tõle a kapitalizmus a pofánveréseket és seggberúgásokat rendesen. Szóval, itt is közeledik az igazság pillanata, de errõl majd a következõ részben fogunk diskurálni.

Helló!

Marxot csak azért hoztam szóba, mert a Hegeltõl kölcsönvett és a társadalom fejlõdésére alkalmazott dialektikája (csak apró dióhéjban: fejlõdés az egyszerûtõl a bonyolultig; az ellentétek, mint a fejlõdés motorja - melyeket aztán a kommunista pártok eltorzítottak, sajnos) segít távlatokban szemlélni az általad említett primitív közösségeket is, és nem esünk az utópiák iránti vágyakozás hibájába.

Az egyik idézetben írod: „valójában az ember egy véletlen során keletkezett, ami még csodálatosabb, mintha szándékkal lett volna megteremtve”. Ez azért eléggé meglepõ, és õszintén szólva fordítói szorgalomra gyanakszom, ti. a véletlen fogalma nem hiszem, hogy ilyen tiszta, kifinomult formában jelen lenne ezeknél a népeknél. Igazából, nyelvújítás elõtti szavunkat kellene használni, de ki emlékszik már rá?
Amúgy, ha valamikor eszedbe jut más népek középkori szerzõit magyarra fordítani, elõtte feltétlen tanulmányozd a korabeli magyar írásbeliséget - feltéve, hogy van ilyen - ha valamelyest visszaadd az eredeti szöveg ízét és gondolkodásmódját.

Na, elég a sok okoskodásból, írjak valamit a topik tárgyáról is.


A mesterséges intelligenciából az emberi társalgás megvalósítása elsõ látásra nem tûnik annyira nehéznek, de ez csak látszólagos, ugyanis semmit nem tudunk az emberi értelemrõl, csak töredékeket látunk.
Az elsõ lépés az enciklopedikus és fordító-tolmács szolgáltatások megvalósítása lenne, mert ezek adatbázisfejlesztéssel elérhetõk. Olyanra gondolok, hogy felmerül bennem egy kérdés, például érdekel egy téma, és errõl interaktívan el tudok beszélgetni egy robottal, amely segíthet a nyelvtanulásban, lefordít nekem egy szöveget, tolmácsol stb. Ezek mind mechanikus feladatok. Ezek a robotok bizonyára unalmasak lennének, még akkor is, ha beléjük építenénk a viccmondás képességét. Mert meg lehet hallgatni egy kabarét CD-rõl - és ez lényegében az lenne - de mennyire más az elõre ki nem számítható élõ emberekkel folytatott vidám terefere.

Bevallom neked, én nem nagyon szoktam hallgatni zeneszámokat CD-rõl, vagy DVD-filmeket sem nagyon szoktam nézni. Úgy érzem ezek régi, holt termékek, sokkal inkább meghallgatok egy élõ rádiómûsort. Vagy: sokkal szívesebben megnézek egy 4 éve forgatott filmet a tévében, mint egy 2 éves filmet DVD-rõl. Vajon miért?
Azért, mert a tévében bemutatott filmet felkonferálja a bemondó, közben van reklám (ki lehet menni a WC-re), és ha valamilyen váratlan esemény történik, akkor meglehet szakítani a mûsort. A DVD-nél nagy a kísértés, hogy elõre tekerd a filmet, élõ TV-s mûsornál ezt nem lehet megtenni.
Oda akarok kilyukadni, hogy bár mind vágyunk a biztonságra, a kiszámíthatóra, úgy néz ki, hogy biológiánk jó mûködéséhez hozzátartozik az is, hogy szükségünk van az izgalmakra, a váratlan helyzetekre, a véletlenre.
Az ember - életében legalább egyszer, de inkább többször - kockáztat. Nem véletlen, hogy nem lehetett betiltani a szerencsejátékokat. Ez pedig ellentmond a józan paraszti észnek is, mert a szerencsejáték során nagyobb a valószínûsége annak, hogy veszítesz, mint annak, hogy nyersz. Hogy is van ez?

Gondolkodtam régen, hogy milyen módon tudnám életízûvé, nem unalmassá tenni az én robotom. Arra jutottam, mert jobb ötletem nem volt, hogy adott helyzetekben véletlenre bíznám a robot döntéseit, és így nem lehetne elõre tudni a reakcióit. Egy ilyen robottól azonban félni is lehetne, tehát a véletlenszerû választás csak adott határokon belül lenne megengedve, akár egy emberi párkapcsolatban. Mert ugye a saját párját, vagy szoros hozzátartozóját - már, ha egészséges emberrõl van szó - senki sem sodorja veszélybe a véletlen révén.

Le akartam írni egy érdekes személyes vonatkozást, de végülis töröltem, mert nem szívesen teszem ezt, mert nem szeretem kiadni magam...
(1 perc gondolkodás után)
Na, mégis, mert valahol már leírtam ezt.
Voltak olyan pillanataim, amikor nem tudtam dönteni apró dolgokban. Nem olyan rég jöttem rá a megoldásra: vettem 2 dobókockát. Ott vannak a zsebemben, de érdekes módon nem használom õket, mert nem is vagyok határozatlan. Persze, amúgy is csak apróságokban hagynám õket dönteni: például, mit igyak holnap reggelre, tejeskávét vagy teát?

Szóval, sok minden beprogramozható egy robotba, még a véletlenszerûség is, ám az érzelmekkel ez sokkal nehezebb, bár, ha mélyen belegondolunk ebbe is, a mi érzelmeink alapjait is valamikor néhány ember, általában szülõk, testvérek huzalozták belénk, és azokra építkezünk, akár úgy is, hogy teljesen átalakítjuk õket. Egy robotba is bele lehet szerintem ültetni, pontosabban át lehet neki adni az érzelmekre való képességet, persze kérdés, hogy milyen szinten, hisz az emberek között is - a szentimentalistától a rideg gyilkosig - hatalmas különbségek vannak.

Kedves Epikurosz,

A marxizmusból az õsközösség gondolata fogott meg engem gyerekkoromban, meg persze a végsõ kommunizmus eszméje. Ugyanezért érdekeltek a vadász-gyûjtögetõ kultúrák is.

Viszont most úgy tudom, a vadász-gyûjtögetõk kultúráiban individualisztikus elemek is jelen vannak, nemcsak közösségiek. Sõt egyes eszkimó anyagok alapján úgy sejtem, a dogok egyfajta kiegyensúlyozása hatja át a társadalmukat.

Még meglepõbbnek tûnik, de a társadalmi élet egyes szférái is bizonyos esetekben el vannak választva: az állatok lelkei és egyéb természeti szellemek nem valamiféle mindenható istenek, hogy minden bûnért (lopásért, gyilkolásért) bosszút álljanak, az õ haragjuk csak a rájuk tartozó ügyekben (tabusértés) gerjed föl, ,,magánjogi'' ügyekbe nem szólnak bele.

Mindebbõl a szempontból talán jobban emlékeztet engem az egész valamiféle kiegyensúlyozott, szétválasztott szférákra különített modern társadalomra, mint egy totalitárius utópiára. De sajnos távol állok még attól, hogy bármiféle összehasonlító tanulmányokat tehessek hiteles módon.

Úgy igazából sosem volt egyetlen konkrét pillanat, amikor a végsõ kommunizmus eszméjétõl elfordultam volna, sokkal inkább egyszerûen a dolog lassan feloldódott a vadász-gyûjtögetõ kultúrák tanulmányozásában, amirõl, mint írtam, kiderült, hogy valamivel individualisztikusabbak és pragmatikusabbak, mint ahogy az ,,õskommunizmus'' gondolata sejtetné, bár kétségtelen figyelemreméltó elosztási mechanizmusok is áthatják pl. az eszkimó, hadzapi kultúrákat.

Ami a marxizmus filozófiáját, antropológiáját illeti, nem valósznû, hogy egyáltalán tudtam volna róla felnõttkoromig. Gyerekként csak maga a kommunizmus-eszme jött le belõle.

Érdekes, hogy míg a középkorban hatalmas vallásháborúk dúltak kívülálló számára jelentéktelennek tûnõ ideológiai különbségekért, addig egyes eszkimó mítoszok meglepõen pragmatikusak, õszinték és nyitottak kozmológia ügyekben.

,,És akkor megjelent az elsõ asszony. Hogyan? Senki sem tudja.''

--- vallja be nyíltan tudatlanságát az egyik eszkimó mese, egy másik pedig még alternatív hipotézisek szemléjét is nyújtja:

,,Az elsõ embert a holló teremtette meg. De vannak, akik azt mondják, hogy valójában az ember egy véletlen során keletkezett, ami még csodálatosabb, mintha szándékkal lett volna megteremtve''.

Ennek analógiájára, engem is kevéssé érintenek már sarkosabb ideológiai viták, hiszen mostanra már hozzászoktam, hogy a vadász-gyûjtögetõkre vonatkozó terepmunkák eléggé árnyaltnak és összetettnek mutatják be életüket.

Magam sosem vettem rész vadász-gyûjtögetõk között terepmunkán.
Kamaszkoromban cigány nyelven tanultam, és terepen is voltam. A kora kilencvenes években meg számos utcagyerekkel volt módom beszélgetni anyanyelvükön. Románul is tanultam valaha, de pár leckénél nem jutottam tovább, úgyhogy mindig is nehézségem volt, ha valaki nem tudott magyarul vagy cigányul. Ma viszont inkább törekszem a szórványosan megmaradt ,,valódi'' vadász-gyûjtögetõk megismerésére (a szibériai eszkimókról rengeteg szovjet anyag érhetõ el a magyar nagykönyvtárakban, a busmanokhoz hasonló életet folytató hadzapik pedig ma is mûködõ közösségeket alkotnak). Jó lenne pár ilyen nyelvet is tanulni, a hadzapi nyelvrõl is elérhetõk anyagok közkönyvtárakban.

A lényeget mond kedves physis, a lényeget.
Ritkán szoktam ajánlani, de úgy érzem rád Marx megtermékenyítõleg hatna.

Javítás: ... a vadász-gyûjtögetõk nem annyira egyformák ... (az elõzõ változatban kimaradt a "nem")

Jó lenne, ha ismernénk idegen lényeket, hogy a platonizmus vitája a tapasztalattal ütköztethetõ tudományos kérdéssé válhasson. Addig is, a mai vadász-gyûjtögetõ népek kultúrája különösen érdekes marad a számomra, annak ellenére is, hogy biológiailag mindenképp, de valószínûleg kulturálisan is hatalmas közös örökségünk van velük. A matematikán túl az is érdekel, hogy hogyan állnak õk hozzá olyan kérdésekhez, amelyeket mi a tudomány révén is közelítünk meg. Persze mindez nem viszi leõre jelentõsen a platonizmus-kérdést, de mindenesetre meglepõ, hogy mekkora különbségek lehetnek még ,,házon belül'' is.

A példák elõtt elõrebiocsátom hogy, a vadász-gyûjtögetõk valójában nagyon annyira egyformák, és nem is olyan történelem nélküliek, mintahgy gondolni szoktunk rájuk. Mégis megpróbálok néhány részletet kiemelni.

Számok

A számokkal kezdeném, mivel e téma matematikával való kapcsolata viszonylag védhetõ. Az általam ismert vagdász-gyûjtögetõknek csak pár darab számnevet használnak.

Az eszkimóknál ötig egyszerû számnevek vannak, de az ennél nagyobb számnevek már (pár kivétellel) már a korábbiakból vannak összetéve, additív (néha szubsztraktív) logika szerint. E megy húszig (e szamnév neve az ember összes kéz és lábujjaira utal) Vannak ugyan még nagyobb számnevek is, akár négyszazig is, de ezek már összetételek összetételei, sõt a vége felé már annyira nehézkesek (szinte külön mondat-bonyolultségú körülírások), hogy az a sejtésem: csak a prémkereskedelem kényszerítette ki a megjelenésüket.

Elszigeteltebb vadász-gyûjtögetõ népeknél még szûkebb lehet a számnevek birodalma. Néha csak két-három darab számnév van, és ezekbõl esetleg ötig-hatig raknak ki "összetett" számneveket.

Hogyan megy akkor a gyakorlati célú számolás? Elkin szerint az általa tanulmányozott ausztráliai törzseknek nincs rá szüksége: az eszközöket szemmérték, súlyérzék, gyakorlat alapján készítik, a vadászat, gyûjtögetés gyakorlatában pedig megszámláláson alapuló nyilvántartásra nincs szükség, az élõszó elég a nagyságrend felmérésére.

Érdekes, hogy míg számnévbõl ilyen kevés van, az viszont elõfordul,hogy nyelvtani szám több is van, mint amit mi megszoktunk. Egy kivételével az eszkimó nyelvek ismerik a kettes számot is, Ausztráliában pedig nem ismeretlen a paucalis, a kevés szám külön jelzése sem.

Tér és idõ

Bár Elkin sok figyelmet szentelt az ausztráliai törzsek tér- és idõfogalmának bemutatására, csak kevéssé tudom megítélni, mit érdemes itt megemlíteni a matematika kapcsán. A helyismeret (nyomolvasás képessége, a környék minden zege-zuga-dülõjének ismerete) megdöbbentõen kifinomult. A mitológiában a közvetlen környék szinte kozmológiai jelentõségû. A távolibb, kinti világ viszont sokszor meg sem jelenik a mitológiában, és a mindannapok életét sem befolyásolja.

A naptár igazodik a természet ciklusaihoz: a ,,hónapok'' hossza, elnevezése, sõt száma is vidékrõl-vidékre változik, sõt valamelyest évrõl-évre is, mivel többnyire a helyi élõvilág életritmusához igazodik (vadászat, gyûjtögetés, esetleg csillagképek is).

Ismerik, hogy az élõvilágban mi minek a ,,jele'' a vadász szemszögébõl: amikor ez a csillagkép látható, vagy az a madár füttyül, akkor egyben az az idõ is itt van, amikor a földben rejtõzködõ ilyen-olyan állat már elég nagyra nõtt ahhoz, hogy érdemes legyen a kiásását megkezdeni. Ilyen módon az élõvilág ritmusa mint jelek hálózata jelenik meg.

Matematika?

Ezek után kérdésesnek tûnhet, hogy a vadász-gyûjtögetõk életébõl bármit is is érdemes-e a matematikával kapcsolatba hozni: ami kifinomult (pl a helyismeret), az nyilvánvalóan tapasztalati, ami pedig általánosnak tûnnék (számnevek), az meg látszólag igen primitv.

Ennek ellenére mégiscsak vannak olyan dolgok, amelyek kapcsán óhatatlanul eszünkbe jut a matematika. Például a rokonsági rendszer. Sok ausztrál törzs igen bonyolult, ún. osztályozó rokonsági rendszert szerint strukturálja a rokonságot. Az antropológusok furcsa, algebrai formalizmussal jegyik fel ezeket.

Reflexió?

Ez persze még önmagában nem lenne olyan különleges --- a baktérium is ,,tudja'' a biokémiáját, de nem képes arra kívülrõl nézni. Azonban az ausztrál törzsek néha igenis rékényszerülnek, hogy reflektáljanak a saját rendszereikre, és ekkor meglepõ teljesítményt tudtak felmutatni. Az egyes törzsek rokonsági rendszere ugyanis nem feltétlenül ugyanolyan. A törzsek közti találkozókon a különbözõ rokonsági rendszerek összeegyeztetése nem feltétlen triviális feladat, sõt egy esetben Elkin hangsúlyozza az általa megfigyelt törzsi összegyeztetési módszer ötletességét, matematikai érdekességét.

Tudomány

Daniel Quinn több helyen felveti, kifejlõdhetett-e volna a vadász-gyûõjtögetõ kultúrákból, azok lényegének megtartásával, fejlett társadalom. Érdekes már maga ez a gondolat is, és érdekes az egyik lehetséges válasz is: Barrow szerint az archaikus korok holizmusa lényegesen más volt, mint a modern tudományok közti összefüggések belátásából fakadó modern holizmus, és szükség volt a kettõ között egy tárgyiasító eltávolodásra.

Ez akart lenni a kamion dübörgése? Nem hallottam semmit. :-)