Berta Sándor
Részben már digitalizálták a világ legrégebbi bibliáját
A Lipcsei Egyetemi Könyvtár (Bibliotheca Albertina) sikeresen szkennelte a Codex Sinaiticus, vagyis a Sínai Biblia 43 oldalát, amelyek máris elérhetőek a felhasználók számára.
A világ legrégebbi, mintegy 1600 éves, kézzel írt bibliájaként számon tartott mű görög nyelvű. A csupa nagybetűvel, szóközök nélkül írt szöveg ókortudósok szerint négy különböző személy munkája, amelyet összesen hét korrektor javított. Az Újszövetséget hiány nélkül, az Ószövetséget részben tartalmazza. "Ez egy meghatározó lépés abban a folyamatban, hogy az emberek korlátlanul hozzáférhessenek a világ legrégebbi alkotásaihoz" - szögezte le Ulrich Johannes Schneider, a Lipcsei Egyetemi Könyvtár igazgatója. "A kódex szkennelése egyértelműen előmozdítja a kutatást, hiszen a 43 pergamenlap nagyon értékes, eddig alig volt hozzáférhető, ugyanakkor nagyon érzékeny. Ráadásul így sokkal több részlet ismerhető fel, mint az eredeti bibliában" - közölte Reinhold Scholl lipcsei professzor.
A digitalizálás több volt, mint egy egyszerű szkennelési folyamat, hiszen az érdeklődők, a magánszemélyek és a kutatók egyaránt úgy lapozhatnak a műben, mintha egy filmet néznének, változtathatják a megjelenített betűk méretét és megtekinthetik nemcsak az eredeti görög írást, de a fordítást is megtekinthetik. A 2006-ban indított programban a Bibliotheca Albertina mellett a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtár, a londoni British Library és az egyiptomi Sínai-félszigeten található Szent Katalin monostor tagjai vesznek részt. A tervek szerint 2009 kereken 390 oldalt fognak digitalizálni és az itt használt megoldásokat később más projektekben is alkalmazzák majd.
A Codex Siniaticus a világ legrégebbi még egyben lévő Újtestamentuma. Az iratokat évszázadokig a monostorban őrizték. 1844-ben Constantin von Tischendorf német teológus és kutató 43 pergamenoldalt elvitt Lipcsébe. A tudós 1859-ben további oldalak birtokába jutott és ezeket átadta II. Sándor orosz cár közvetítésével az Orosz Nemzeti Könyvtárnak. A szovjet kormány 1933-ban összesen 347 oldalt adott tovább a londoni British Library munkatársainak és csupán öt oldal maradt a szentpétervári könyvtárban. 1975-ben további tizenegy oldalt találtak a monostorban, így jelenleg 400 teljes oldal van a kutatók birtokában. Azonban a szakemberek további 330 ótestamentumi oldalt még mindig keresnek.
A pergamenlapokat az anyagot kímélő módon digitalizálták és meg is szépítették; még a szamárfüleket és a foltokat is eltüntették. A most digitalizált oldalak két helyen is elérhetők. Az egyik honlapon az egyes lapok JPG formátumú képekként hozzáférhetők, míg a másik helyen a szkennelt tartalmak megjelenítéséhez telepíteni kell a Microsoft Silverlight programot. A teljes fennmaradt Codex Sinaiticus 2009-ben kerül fel az x-manuscripts.org oldalra, ahol kultúrtörténeti háttéranyagok is segítik az olvasókat.
A világ legrégebbi, mintegy 1600 éves, kézzel írt bibliájaként számon tartott mű görög nyelvű. A csupa nagybetűvel, szóközök nélkül írt szöveg ókortudósok szerint négy különböző személy munkája, amelyet összesen hét korrektor javított. Az Újszövetséget hiány nélkül, az Ószövetséget részben tartalmazza. "Ez egy meghatározó lépés abban a folyamatban, hogy az emberek korlátlanul hozzáférhessenek a világ legrégebbi alkotásaihoz" - szögezte le Ulrich Johannes Schneider, a Lipcsei Egyetemi Könyvtár igazgatója. "A kódex szkennelése egyértelműen előmozdítja a kutatást, hiszen a 43 pergamenlap nagyon értékes, eddig alig volt hozzáférhető, ugyanakkor nagyon érzékeny. Ráadásul így sokkal több részlet ismerhető fel, mint az eredeti bibliában" - közölte Reinhold Scholl lipcsei professzor.
A digitalizálás több volt, mint egy egyszerű szkennelési folyamat, hiszen az érdeklődők, a magánszemélyek és a kutatók egyaránt úgy lapozhatnak a műben, mintha egy filmet néznének, változtathatják a megjelenített betűk méretét és megtekinthetik nemcsak az eredeti görög írást, de a fordítást is megtekinthetik. A 2006-ban indított programban a Bibliotheca Albertina mellett a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtár, a londoni British Library és az egyiptomi Sínai-félszigeten található Szent Katalin monostor tagjai vesznek részt. A tervek szerint 2009 kereken 390 oldalt fognak digitalizálni és az itt használt megoldásokat később más projektekben is alkalmazzák majd.
A Codex Siniaticus a világ legrégebbi még egyben lévő Újtestamentuma. Az iratokat évszázadokig a monostorban őrizték. 1844-ben Constantin von Tischendorf német teológus és kutató 43 pergamenoldalt elvitt Lipcsébe. A tudós 1859-ben további oldalak birtokába jutott és ezeket átadta II. Sándor orosz cár közvetítésével az Orosz Nemzeti Könyvtárnak. A szovjet kormány 1933-ban összesen 347 oldalt adott tovább a londoni British Library munkatársainak és csupán öt oldal maradt a szentpétervári könyvtárban. 1975-ben további tizenegy oldalt találtak a monostorban, így jelenleg 400 teljes oldal van a kutatók birtokában. Azonban a szakemberek további 330 ótestamentumi oldalt még mindig keresnek.
A pergamenlapokat az anyagot kímélő módon digitalizálták és meg is szépítették; még a szamárfüleket és a foltokat is eltüntették. A most digitalizált oldalak két helyen is elérhetők. Az egyik honlapon az egyes lapok JPG formátumú képekként hozzáférhetők, míg a másik helyen a szkennelt tartalmak megjelenítéséhez telepíteni kell a Microsoft Silverlight programot. A teljes fennmaradt Codex Sinaiticus 2009-ben kerül fel az x-manuscripts.org oldalra, ahol kultúrtörténeti háttéranyagok is segítik az olvasókat.