Tojással borították az agyagkatonákat

Kína első császárának sírját őrző, közel 8000 darabból álló agyaghadsereg figuráinak mindegyikét tojással vonták be a készítésükkor, állapította meg egy olasz-német kémikus csapat.

A kutatók szerint a tojás a színes festékek kötőanyagaként szolgált, amit egy lakkrétegre vittek fel. A vizsgálatokról megjelent tanulmány egyik szerzője, Katharina Blaensdorf, a Müncheni Műszaki Egyetem tudósa a Discovery News-nak adott interjújában elemezte a tojás alkalmazását. "Felvert tojással keverve a korabeli festék rendkívül stabillá vált, és nem oldotta a víz, ami jóval ellenállóbbá tette a párával és a nedvességgel szemben" - magyarázta. A tojás fehérjéi emellett elősegítették a lakk és a festék közötti tapadást is, miközben vastagságot és formázhatóságot kölcsönzött magának a festéknek, tette hozzá Blaensdorf olasz munkatársa, Ilaria Bonaduce, a Pisai Egyetem kutatója.

A vizsgálatokhoz több figuratípusból, valamint az agyagkatonáknak i.e. 210-től otthont adó mauzóleum padlózatán talált festék töredékekből vettek mintát, majd kémiailag elkülönítve az összetevőket, egy gép segítségével megállapították a festék összetételét. A kutatók valamilyen állati enyvet feltételeztek kötőanyagként, azonban az összes vizsgálat a tojást hozta ki megoldásként, ami más korabeli kultúrák művészeteiben is felbukkant. Az elemzések egyébként ólomfehér, kvarc, higany-szulfid, faszén, réz sók, azurit, valamint a jellegzetes és a szobrok színét nagyban meghatározó kínai lila jelenlétét mutatták ki a festékekben.

Az élénk árnyalatok nagyon fontosak voltak, mivel az akkori társadalom rendkívül nagyra becsülte a színeket, és minél színesebb volt egy hadsereg, annál nagyobb csodálat övezte, a császár pedig a legjobbat követelhette magának, vélekedett Blaensdorf. A tartós agyag és a vastag, tojásos festék alkalmazása arra utal, hogy az időtállóság is legalább olyan fontos szempont volt, mint a színezés, sőt a mauzóleumot még klasszikus csapdákkal - mint a felhúzott számszeríjak - is ellátták a leendő sírrablók ellen. Nyolc fazekasmester kézjegyét számlálták meg az agyagfigurákon, többük a császári udvar alkalmazásában állt, míg más művészek jó nevű helyi mesteremberként kaptak megbízást a munkára.


Annak ellenére, hogy aligha van olyan, aki ne ismerné a híres agyaghadsereget, összességében igen keveset tudunk erről a gyűjteményről, nyilatkozott Erika Ribechini, a Pisai Egyetem Kémiai és Ipari-kémiai Tanszékének tanára, aki maga nem vett részt a kutatásban, viszont "nagyon jól prezentáltnak" nevezte az új felfedezéseket. A tojás alkalmazásának beazonosítását különösen jelentősnek tartja, mivel nagyjából ugyanezen időszakban a római és az ógörög művészek szintén kötőanyagként alkalmazták a tojást a freskóknál és egyéb kőfelületekre felvitt festményeik esetében. A kutatás az agyagkatonák restaurátorainak is fontos információkat adhat a helyreállítási és konzerválási módszerek kiválasztásához.