Hunter

Valószínűtlen a földi élet űrbeli eredete

A korai Földnek úgynevezett Hindenburg-atmoszférája volt, azaz a feltételezettnél jóval több hidrogén jellemezte, ami minden eddiginél valószínűbbé teszi, hogy az élet magvai magáról a Földről eredeztethetők, jelentették be az ősi légkört kutató szakértők.

A hidrogén a légkörből történő kiáramlási sebességének egy egészen új modellje az eddigiekhez képest század részére lassította a gáz világűrbe szökésének sebességét. A nagyobb hidrogén mennyiség lehetővé teszi, hogy sokkal gazdagabb életelőtti kémiai levessel rendelkezzen a korai Föld, mint az korábban feltételezték. Ez annyit jelent, hogy a biológusoknak nem kell olyan távoli helyeken keresgélniük az élet eredetét, mint például a világűr. "Ez sokkal életképesebbé teszi az élet földi eredetéről szóló elméletet" - mondta James Kasting, a Pennsylvania Állami Egyetem földtudományokkal foglalkozó professzora.


A korai Föld tengerének vizét elpárologtatva szimulálták a felhőképződést. Ebben a primitív atmoszférában villámlás hatására aminosavak és a DNS alapkövei, a nukleinsavak jöttek létre

A fent említett elméletet először 1953-ban terjesztette elő Stanley Miller, miután sikerült a villámlás utánzását célozva szikrákat végigküldeni egy vízzel, hidrogénnel, metánnal és ammóniával teli kamrán. A kísérlet eredményeként Millernek sikerült létrehoznia az élet és a DNS építőelemeit, aminosavakat és nukleinsavakat.

Miller ősleves-elmélete azonban a hetvenes években kiesett a tudósok kegyeiből, amikor rájöttek, hogy a vulkán kitörésekből származó hidrogén túl gyorsan távozik a légkörből, ahhoz hogy jelentősebb felhalmozódást érjen el. Ez volt az a fordulópont, amitől kezdve a kutatók a geotermális hasadékok és a világűr felé kezdtek tekintgetni a Föld első aminosavainak megtalálása érdekében. Ugyanakkor sok tudós megpróbált valami ésszerű magyarázattal előállni, amivel azt bizonyíthatták volna, hogy a korai légkör több hidrogént tárolt el, mint azt társaik feltételezik.

"Carl Sagan utolsó munkája is ezt próbálta megerősíteni" - mondta Owen Toon, a Colorado Egyetem Légköri és Űrfizikai Laboratóriumának munkatársa, aki részt vett Sagan munkájában. Most pedig Feng Tiannal és Alexander Pavlovval közösen úgy tűnik, megtalálták azt, amit Sagannak nem sikerült.


Korábban azt feltételezték, hogy meteoritok termékenyítették meg az őslevest

A gond az, magyarázta Toon, hogy a tudósok három évtizeden át azt feltételezték, hogy a Föld korai atmoszférájának felső légrétege ugyanolyan meleg volt, mint ma, ez a tényező ugyanis nagyban hozzájárul a hidrogén elillanásához. Azonban három- vagy négymilliárd évvel ezelőtt a Nap még fiatalabb volt, ebből következően 30 százalékkal halványabban ragyogott, a Föld légköre pedig inkább a Marséhoz és a Vénuszéhoz hasonlított, azaz szén-dioxidban gazdag volt.

Ha figyelembe vesszük a hidrogén lassabb kiáramlását, ami a Föld két testvérbolygóját jellemezte, valamint a hűvösebb Napot, akkor a csapat modellje sokkal valószínűbbé teszi a hidrogén enyhébb fokú kiáramlását és olyan mérvű felhalmozódását, amivel megközelítőleg 40 százalékát tette ki a korai légkörnek. "Ez valóban egy elég bonyolult matematikai probléma" - mondta Toon a légkör újraértékeléséről. Azonban a számok most azt tükrözik, hogy igen jó esély van arra, hogy a földi élet teljes egészében véve hazai termék legyen, ami megint csak a földönkívüli élet rovására mehet.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • [NST]Cifu #136
    ...Gigantik nevű hajóról, mely jéghegynek ütközik, és elsüllyed..10 évvel a Titanic katasztrófája előtt jelent meg

    Ebben mi a meglepő? Már a Titanic elött is sok hajó elsűlyedt jéghegynek való ütközés miatt, a Titanic abból volt különleges, hogy rengeteg ember veszett oda, ráadásul akkoriban, amikor az emberiség (legalábbis az Európai és Amerikai felső réteg) már elbizakodottan hit a technológiai fejlettség hatalmában, és úgy vélték, hogy már le tudják igázni a természetett (lásd: "elsülyeszthetettlen" hajó - noha ez valójában reklámszöveg volt, lévén a "leggyorsabb" titulus már foglalt volt, és kellett valami ütős utascsalogató szöveg). Ilyen "xy könyvben már leírtak hasonlót" dolgot kismilliót fel lehetne sorolni (például arra is több könyv jött ki még 2003 elött, hogy az USA másodjára is megtámadja Irakot...), de erős kétségeim vannak afelől, hogy ezek bármit is jelentenek....
  • HUmanEmber41st #135
    Mikike!
    Olvasd el még: Abbot: Síkföld című könyvét! A témához szorosan kapcsolódik..
    Ugyanígy leír 2 dimenziós világot, melyet minden 1000.évben meglátogat 1 gömb, és magával visz "felfelé de nem északra" egy 2D testű matematikust..

    Szerintem egyfajta meditációs gyakorlattal ki lehet lépni a 4D-s világba, és információt szerezni a "jövőből".
    Lásd: (írót nem tudom) történet a Gigantik nevű hajóról, mely jéghegynek ütközik, és elsüllyed..10 évvel a Titanic katasztrófája előtt jelent meg a könyv. Sokan megálmodták, h elsüllyed a Titanic, nem is száltak fel rá..
    Michel de Notre-Dam jóslatai
  • mikike #134
    nem téged kérdeztelek, de azért bele kellett magyaráznod...
    rákerestem guglin és elolvastam a történetet, de úgy sem értem
  • Cat #133
    ott a google, mi lenne ha kérdezgetések helyett megprobálnál utánanézni a dolgoknak?
  • mikike #132
    csaba mi az a "SCHRÖDINGER MACSKÁJA"?
    egy másik fórumban olvastam és nem értem pontosan a történetet
    el tudnád magyarázni?
  • dez #131
    Attól, hogy esetleg lehetne így is, még nem biztos, hogy valóban így van. (Tehát, hogy mi nem csinálunk mást, csak "letapogatunk" egy 4 dimenziós testet - egyébként ilyesmit írtam a #119-ben, kiegészítve választási lehetőségekkel is.) A példánál maradva, pl. a 2D-s világnak meglehetnek a saját történései, belső törvények által. (És közben maguk rajzolnak ki az időben egy 3D-s testet, lenyomatot.)
  • mikike #130
    a végkövetkeztetése pedig ez:
    "
    A Mindenség és annak megnyilvánulásai 5.
    Az eddig elmondottakból látható, hogy minél kevesebb számú térdimenzióval rendelkező világban gondolkodunk (vagyunk/létezünk/élünk), az időnek, mint a Mindenséget megtapasztalni segítő dimenziónak annál nagyobb a jelentősége. Ami a 3 térdimenziós világban gömbként nyilvánul meg, az a 2 térdimenziós világban egy szelet (egy kör), az 1 térdimenziós világban pedig egy szakasz. Ez utóbbi változó hosszúságú, amint "letapogatja" a kört, a kör pedig változó átmérőjű, miközben "letapogatja" a gömböt. Mindez egy folyamat, azaz időt igénylő jelenség.
    A 3 térdimenziós világból fölfelé kilépve ugyanazzal a törvényszerűséggel van dolgunk. Ezt elképzelnünk ugyan nehéz, de el tudjuk fogadni azt, hogy a 3 térdimenziós világ csupán egy szeletét adja vissza a 4 térdimenziósnak, amelyet az előző időben "tapogat le". A 4 térdimenziós világban az idő jelentősége hasonló mértékben csökken le, mint amilyen mértékben lecsökken, ha a 2 térdimenziósból átlépünk a 3-ba. Ez a csökkenő tendencia a térdimenziók növekedésével mindvégig megmarad, ily módon eljutunk a végtelen térdimenziójú világba, a Mindenség teljes megnyilvánulásába, ahol idő nincs. Minden egyszerre, "egy időben" van jelen. Ugyanakkor a Mindenségnek egy másik végtelenszerű megnyilvánulása a nulla térdimenzióval jellemezhető világ, ahol pedig az idő szerepe jellemezhető a végtelennel. Ezen pontvilágok száma végtelen, melyek összessége ugyanaz, mint a végtelen térdimenziójú Mindenség.
    "
  • mikike #129
    merthogy
    "
    A Mindenség és annak megnyilvánulásai 4.
    Kezdeti példánk egy kétdimenziós világgal, egy végtelen kiterjedésű síkkal kapcsolatos. A dimenziók száma egészen pontosan 2+1, hiszen az idő, mint segéddimenzió fontos szerepet kap. A kétdimenziós világból nemcsak felfelé, a háromdimenziós felé, hanem lefelé, az egydimenziós világ felé is elindulhatunk. Ezt a világ egy végtelen kiterjedésű egyenes, amelynek csak egyirányú térbeli kiterjedése van, ahol időben zajlanak az események. Ahhoz, hogy egy ilyen 1+1 dimenziós egyenesvilág megtapasztalja a 2+1 dimenziós síkvilágot, ez utóbbinak időben zajló eseményként át kell haladnia rajta. Relatíve az egyenes mintegy letapogatja a síkot. Látható, hogy az idő szerepe megnő a Mindenség megismerésében.
    De ez még mindig nem minden, mert a térdimenziók számát nullára is csökkenthetjük, azaz egy pontszerű világgá. A pont, amelynek nincs térbeli kiterjedése csakis az idő segítségével képes megjeleníteni a Mindenséget. Ez a 0+1 dimenziós pontvilág. A pontban csakis idő létezik, mert ahhoz, hogy a nála eggyel magasabb dimenziójú világot, az egyenest megtapasztalja, ez utóbbinak időbeni folyamatként át kell haladnia rajta.
    "

  • mikike #128
    nos, van aki szerint az idő egy segéddimenzió, ami segíti megérteni a világegyetem működését
    (másolok a lentebbről linkel fórumról:)
    "
    A Mindenség és annak megnyilvánulásai 2.
    Képzeljük el ezt a pulzáló jelenséget egy kétdimenziós világban, azaz egy végtelen kiterjedésű síkban, ahol mi (szintén kétdimenziós lényként) ennek a foltnak a közepén helyezkedünk el. Számunkra fontos lehet, hogy ez a folt mikor milyen átmérőjű, ezért megfigyeljük a változás tulajdonságait, annak szabályszerűségét. Kellő ismeret birtokában képesek vagyunk az idő függvényében leírni ezt a pulzálást, azaz a folt átmérőjének változását. A leírással azt érjük el, hogy nemcsak egy adott pillanatban, hanem az időskálának bármely pontjára meg tudjuk adni a kerek folt átmérőjét. Ha úgy tetszik a jövőben bekövetkező állapotokhoz rendelkezünk információval. Hogy ez a "jóslás" mennyire pontos, az attól függ, hogy a változás törvényszerűségét a múltbeli adatok alapján milyen valószínűséggel tudjuk leírni. Az időben később bekövetkező állapotról ebben a dimenzióban csakis annak bekövetkeztével szerezhetünk megerősítést.
    A Mindenség azonban nem kétdimenziós, a jelenségek sohasem korlátozódnak a térnek ilyen szűk határain belülre. Ami két dimenzióban zajlik, annak az ezt magába foglaló három dimenziójú térben (illetve terekben) is van megnyilvánulása. Egy ilyen lehetséges megnyilvánulást szemléltet az illusztrációnk is. A 2D jelzésű mező a már megismert kétdimenziós jelenséget szemlélteti. Az esemény végtelen kiterjedésű síkjában (szabálytalan körvonallal jelezve) ugyanazt a pulzáló változást látjuk. Ugyanez az eseménysík a 3D jelzésű mezőben oldalnézetben látható (vékony sötét csíkként) egy három dimenzióval rendelkező térben. E háromdimenziós térben egymás után sorakozó, azonos átmérőjű gömbök haladnak át azon a síkon, egy arra merőleges egyenes pályán. Amikor egy gömb éppen csak belép ebbe a kétdimenziós síkba (térbe, világba), akkor ott egy pontszerű jelenség tapasztalható. Ahogyan a gömb halad tovább, ez a pont kerek alakú, folyamatosan növekvő folt lesz, ami a gömbnek megfelelő átmérőig növekszik, majd újra csökken. A szorosan ezután haladó gömb ugyanilyen változásként jelentkezik ebben a síkban, így a gömbök végtelen haladó sora egy folyamatos pulzálás jelenségeként nyilvánul meg a kétdimenziós térben. Mivel a gömbök azonos átmérőjűek, egymást folyamatosan követik, azonos sebességgel haladnak stb., ezért a kétdimenziós világban egy jól leírható törvényszerűséget mutat a jelenség. Ha azonban ez nem így lenne (a gömbök átmérője nem lenne azonos, a mozgás sebessége nem lenne állandó, a belépés szöge nem merőleges lenne stb.), akkor a jelenség már sokkal nehezebben lenne leírható. Ami a kétdimenziós térben nehéz vagy szinte lehetetlen, az a háromdimenziósban sokkal egyszerűbb. Ha mondjuk a gömbök nem lennének azonos átmérőjűek, akkor azt ebben a térben közvetlenül tapasztalható jelenségként, egyszerre (egy időben) rendelkezésünkre álló információként kezelhetnénk. Ha tehát egy későbbiekben áthaladni készülő gömb átmérője nagyobb lenne, akkor ezt módunkban állna a kétdimenziós világgal közölnünk még mielőtt az oda belépne. Ott ezt szkeptikusan fogadnák, hiszen az addigi tapasztalataik nem támasztanák alá ezt a közlést. Az ő világuk szempontjából ugyanis egy jövőben bekövetkező eseményrre vonatkozó konkrét információról van szó, ami az általuk ismert (felállított) törvényszerűségbe nem illik.
    Összefoglalva és általánosítva azt mondhatjuk, hogy a különböző jelenségek egy magasabb dimenziójú térben más, sokkal több információt hordozó jelenségek formájában nyilvánulnak meg. Ez a többletinformáció az alacsonyabb dimenziójú térben egy időbeni folyamat során lép be, tehát az idő - mintegy közvetítő dimenzió - segíti a magasabb dimenzióbeli megnyilvánulások, végső soron pedig magának a Mindenségnek a megismerését.
    "




  • DcsabaS #127
    "Úgy értettem, szuper-világ "szub-világ állóképei" között nincs semmilyen reakció, és nem képesek a mozgásra, állnak."
    Logikailag lehet tenni ilyen feltevést is, de ha valami amúgy isten igazából változtathatatlan (totálisan fagyott), azt vajon hogyan tudná érzékelni valami más? (Részletezés nélkül arra célzok, hogy a mozdulatlanság a mozgásnak bármikor lehet a speciális esete, de fordítva viszont nem megy.)

    "Igaz, a qubitek működését le lehet írni olyan képletekbe, amiknek eleme a valószínűség, de nem éppen ezekben a valószínűségekben van a kutya elásva? (Ha érthető, mit akarok kifejezni.)"
    De, nyilván. A kérdés az, hogy a valószínűségekkel (pontosabban a valószínűséget meghatározó kvantumállapotokkal) tudunk-e úgy játszani, hogy az jöjjön ki, amit szeretnénk.

    "Korábban olvasgattam ilyenekről, többek között biológusok tollából, már nem emlékszem konkrétumokra."
    Pedig jó lenne, mert én eddig csak rossz példákkal találkoztam.

    "Csak arra, hogy ugyanazoknak a szerveknek egy előző és egy következő "verziója" volt bemutatva, és olyan lényegi különbségek voltak közöttük, amiknél nehezen képzelhető el közbülső állapot. Megpróbálok majd utána nézni."

    Rendben, 2 különböző verzió (állapot) között keresték a közbülsőt, de nem találták. Legtöbbször azért, mert eleve abból indultak ki, hogy az evolúciónak a legrövidebb úton kell mennie. Holott dehogy.