SG.hu·

Valószínűtlen a földi élet űrbeli eredete

A korai Földnek úgynevezett Hindenburg-atmoszférája volt, azaz a feltételezettnél jóval több hidrogén jellemezte, ami minden eddiginél valószínűbbé teszi, hogy az élet magvai magáról a Földről eredeztethetők, jelentették be az ősi légkört kutató szakértők.

A hidrogén a légkörből történő kiáramlási sebességének egy egészen új modellje az eddigiekhez képest század részére lassította a gáz világűrbe szökésének sebességét. A nagyobb hidrogén mennyiség lehetővé teszi, hogy sokkal gazdagabb életelőtti kémiai levessel rendelkezzen a korai Föld, mint az korábban feltételezték. Ez annyit jelent, hogy a biológusoknak nem kell olyan távoli helyeken keresgélniük az élet eredetét, mint például a világűr. "Ez sokkal életképesebbé teszi az élet földi eredetéről szóló elméletet" - mondta James Kasting, a Pennsylvania Állami Egyetem földtudományokkal foglalkozó professzora.


A korai Föld tengerének vizét elpárologtatva szimulálták a felhőképződést. Ebben a primitív atmoszférában villámlás hatására aminosavak és a DNS alapkövei, a nukleinsavak jöttek létre

A fent említett elméletet először 1953-ban terjesztette elő Stanley Miller, miután sikerült a villámlás utánzását célozva szikrákat végigküldeni egy vízzel, hidrogénnel, metánnal és ammóniával teli kamrán. A kísérlet eredményeként Millernek sikerült létrehoznia az élet és a DNS építőelemeit, aminosavakat és nukleinsavakat.

Miller ősleves-elmélete azonban a hetvenes években kiesett a tudósok kegyeiből, amikor rájöttek, hogy a vulkán kitörésekből származó hidrogén túl gyorsan távozik a légkörből, ahhoz hogy jelentősebb felhalmozódást érjen el. Ez volt az a fordulópont, amitől kezdve a kutatók a geotermális hasadékok és a világűr felé kezdtek tekintgetni a Föld első aminosavainak megtalálása érdekében. Ugyanakkor sok tudós megpróbált valami ésszerű magyarázattal előállni, amivel azt bizonyíthatták volna, hogy a korai légkör több hidrogént tárolt el, mint azt társaik feltételezik.

"Carl Sagan utolsó munkája is ezt próbálta megerősíteni" - mondta Owen Toon, a Colorado Egyetem Légköri és Űrfizikai Laboratóriumának munkatársa, aki részt vett Sagan munkájában. Most pedig Feng Tiannal és Alexander Pavlovval közösen úgy tűnik, megtalálták azt, amit Sagannak nem sikerült.


Korábban azt feltételezték, hogy meteoritok termékenyítették meg az őslevest

A gond az, magyarázta Toon, hogy a tudósok három évtizeden át azt feltételezték, hogy a Föld korai atmoszférájának felső légrétege ugyanolyan meleg volt, mint ma, ez a tényező ugyanis nagyban hozzájárul a hidrogén elillanásához. Azonban három- vagy négymilliárd évvel ezelőtt a Nap még fiatalabb volt, ebből következően 30 százalékkal halványabban ragyogott, a Föld légköre pedig inkább a Marséhoz és a Vénuszéhoz hasonlított, azaz szén-dioxidban gazdag volt.

Ha figyelembe vesszük a hidrogén lassabb kiáramlását, ami a Föld két testvérbolygóját jellemezte, valamint a hűvösebb Napot, akkor a csapat modellje sokkal valószínűbbé teszi a hidrogén enyhébb fokú kiáramlását és olyan mérvű felhalmozódását, amivel megközelítőleg 40 százalékát tette ki a korai légkörnek. "Ez valóban egy elég bonyolult matematikai probléma" - mondta Toon a légkör újraértékeléséről. Azonban a számok most azt tükrözik, hogy igen jó esély van arra, hogy a földi élet teljes egészében véve hazai termék legyen, ami megint csak a földönkívüli élet rovására mehet.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© [NST]Cifu2005. 05. 08.. 20:21||#136
...Gigantik nevû hajóról, mely jéghegynek ütközik, és elsüllyed..10 évvel a Titanic katasztrófája elõtt jelent meg

Ebben mi a meglepõ? Már a Titanic elött is sok hajó elsûlyedt jéghegynek való ütközés miatt, a Titanic abból volt különleges, hogy rengeteg ember veszett oda, ráadásul akkoriban, amikor az emberiség (legalábbis az Európai és Amerikai felsõ réteg) már elbizakodottan hit a technológiai fejlettség hatalmában, és úgy vélték, hogy már le tudják igázni a természetett (lásd: "elsülyeszthetettlen" hajó - noha ez valójában reklámszöveg volt, lévén a "leggyorsabb" titulus már foglalt volt, és kellett valami ütõs utascsalogató szöveg). Ilyen "xy könyvben már leírtak hasonlót" dolgot kismilliót fel lehetne sorolni (például arra is több könyv jött ki még 2003 elött, hogy az USA másodjára is megtámadja Irakot...), de erõs kétségeim vannak afelõl, hogy ezek bármit is jelentenek....
© HUmanEmber41st2005. 05. 08.. 20:04||#135
Mikike!
Olvasd el még: Abbot: Síkföld címû könyvét! A témához szorosan kapcsolódik..
Ugyanígy leír 2 dimenziós világot, melyet minden 1000.évben meglátogat 1 gömb, és magával visz "felfelé de nem északra" egy 2D testû matematikust..

Szerintem egyfajta meditációs gyakorlattal ki lehet lépni a 4D-s világba, és információt szerezni a "jövõbõl".
Lásd: (írót nem tudom) történet a Gigantik nevû hajóról, mely jéghegynek ütközik, és elsüllyed..10 évvel a Titanic katasztrófája elõtt jelent meg a könyv. Sokan megálmodták, h elsüllyed a Titanic, nem is száltak fel rá..
Michel de Notre-Dam jóslatai
© mikike2005. 05. 07.. 12:51||#134
nem téged kérdeztelek, de azért bele kellett magyaráznod...
rákerestem guglin és elolvastam a történetet, de úgy sem értem
© Cat2005. 05. 07.. 12:35||#133
ott a google, mi lenne ha kérdezgetések helyett megprobálnál utánanézni a dolgoknak?
© mikike2005. 05. 07.. 09:58||#132
csaba mi az a "SCHRÖDINGER MACSKÁJA"?
egy másik fórumban olvastam és nem értem pontosan a történetet
el tudnád magyarázni?
© dez2005. 05. 03.. 18:57||#131
Attól, hogy esetleg lehetne így is, még nem biztos, hogy valóban így van. (Tehát, hogy mi nem csinálunk mást, csak "letapogatunk" egy 4 dimenziós testet - egyébként ilyesmit írtam a #119-ben, kiegészítve választási lehetõségekkel is.) A példánál maradva, pl. a 2D-s világnak meglehetnek a saját történései, belsõ törvények által. (És közben maguk rajzolnak ki az idõben egy 3D-s testet, lenyomatot.)
© mikike2005. 05. 03.. 16:33||#130
a végkövetkeztetése pedig ez:
"
A Mindenség és annak megnyilvánulásai 5.
Az eddig elmondottakból látható, hogy minél kevesebb számú térdimenzióval rendelkezõ világban gondolkodunk (vagyunk/létezünk/élünk), az idõnek, mint a Mindenséget megtapasztalni segítõ dimenziónak annál nagyobb a jelentõsége. Ami a 3 térdimenziós világban gömbként nyilvánul meg, az a 2 térdimenziós világban egy szelet (egy kör), az 1 térdimenziós világban pedig egy szakasz. Ez utóbbi változó hosszúságú, amint "letapogatja" a kört, a kör pedig változó átmérõjû, miközben "letapogatja" a gömböt. Mindez egy folyamat, azaz idõt igénylõ jelenség.
A 3 térdimenziós világból fölfelé kilépve ugyanazzal a törvényszerûséggel van dolgunk. Ezt elképzelnünk ugyan nehéz, de el tudjuk fogadni azt, hogy a 3 térdimenziós világ csupán egy szeletét adja vissza a 4 térdimenziósnak, amelyet az elõzõ idõben "tapogat le". A 4 térdimenziós világban az idõ jelentõsége hasonló mértékben csökken le, mint amilyen mértékben lecsökken, ha a 2 térdimenziósból átlépünk a 3-ba. Ez a csökkenõ tendencia a térdimenziók növekedésével mindvégig megmarad, ily módon eljutunk a végtelen térdimenziójú világba, a Mindenség teljes megnyilvánulásába, ahol idõ nincs. Minden egyszerre, "egy idõben" van jelen. Ugyanakkor a Mindenségnek egy másik végtelenszerû megnyilvánulása a nulla térdimenzióval jellemezhetõ világ, ahol pedig az idõ szerepe jellemezhetõ a végtelennel. Ezen pontvilágok száma végtelen, melyek összessége ugyanaz, mint a végtelen térdimenziójú Mindenség.
"
© mikike2005. 05. 03.. 16:32||#129
merthogy
"
A Mindenség és annak megnyilvánulásai 4.
Kezdeti példánk egy kétdimenziós világgal, egy végtelen kiterjedésû síkkal kapcsolatos. A dimenziók száma egészen pontosan 2+1, hiszen az idõ, mint segéddimenzió fontos szerepet kap. A kétdimenziós világból nemcsak felfelé, a háromdimenziós felé, hanem lefelé, az egydimenziós világ felé is elindulhatunk. Ezt a világ egy végtelen kiterjedésû egyenes, amelynek csak egyirányú térbeli kiterjedése van, ahol idõben zajlanak az események. Ahhoz, hogy egy ilyen 1+1 dimenziós egyenesvilág megtapasztalja a 2+1 dimenziós síkvilágot, ez utóbbinak idõben zajló eseményként át kell haladnia rajta. Relatíve az egyenes mintegy letapogatja a síkot. Látható, hogy az idõ szerepe megnõ a Mindenség megismerésében.
De ez még mindig nem minden, mert a térdimenziók számát nullára is csökkenthetjük, azaz egy pontszerû világgá. A pont, amelynek nincs térbeli kiterjedése csakis az idõ segítségével képes megjeleníteni a Mindenséget. Ez a 0+1 dimenziós pontvilág. A pontban csakis idõ létezik, mert ahhoz, hogy a nála eggyel magasabb dimenziójú világot, az egyenest megtapasztalja, ez utóbbinak idõbeni folyamatként át kell haladnia rajta.
"

© mikike2005. 05. 03.. 16:30||#128
nos, van aki szerint az idõ egy segéddimenzió, ami segíti megérteni a világegyetem mûködését
(másolok a lentebbrõl linkel fórumról😊
"
A Mindenség és annak megnyilvánulásai 2.
Képzeljük el ezt a pulzáló jelenséget egy kétdimenziós világban, azaz egy végtelen kiterjedésû síkban, ahol mi (szintén kétdimenziós lényként) ennek a foltnak a közepén helyezkedünk el. Számunkra fontos lehet, hogy ez a folt mikor milyen átmérõjû, ezért megfigyeljük a változás tulajdonságait, annak szabályszerûségét. Kellõ ismeret birtokában képesek vagyunk az idõ függvényében leírni ezt a pulzálást, azaz a folt átmérõjének változását. A leírással azt érjük el, hogy nemcsak egy adott pillanatban, hanem az idõskálának bármely pontjára meg tudjuk adni a kerek folt átmérõjét. Ha úgy tetszik a jövõben bekövetkezõ állapotokhoz rendelkezünk információval. Hogy ez a "jóslás" mennyire pontos, az attól függ, hogy a változás törvényszerûségét a múltbeli adatok alapján milyen valószínûséggel tudjuk leírni. Az idõben késõbb bekövetkezõ állapotról ebben a dimenzióban csakis annak bekövetkeztével szerezhetünk megerõsítést.
A Mindenség azonban nem kétdimenziós, a jelenségek sohasem korlátozódnak a térnek ilyen szûk határain belülre. Ami két dimenzióban zajlik, annak az ezt magába foglaló három dimenziójú térben (illetve terekben) is van megnyilvánulása. Egy ilyen lehetséges megnyilvánulást szemléltet az illusztrációnk is. A 2D jelzésû mezõ a már megismert kétdimenziós jelenséget szemlélteti. Az esemény végtelen kiterjedésû síkjában (szabálytalan körvonallal jelezve) ugyanazt a pulzáló változást látjuk. Ugyanez az eseménysík a 3D jelzésû mezõben oldalnézetben látható (vékony sötét csíkként) egy három dimenzióval rendelkezõ térben. E háromdimenziós térben egymás után sorakozó, azonos átmérõjû gömbök haladnak át azon a síkon, egy arra merõleges egyenes pályán. Amikor egy gömb éppen csak belép ebbe a kétdimenziós síkba (térbe, világba), akkor ott egy pontszerû jelenség tapasztalható. Ahogyan a gömb halad tovább, ez a pont kerek alakú, folyamatosan növekvõ folt lesz, ami a gömbnek megfelelõ átmérõig növekszik, majd újra csökken. A szorosan ezután haladó gömb ugyanilyen változásként jelentkezik ebben a síkban, így a gömbök végtelen haladó sora egy folyamatos pulzálás jelenségeként nyilvánul meg a kétdimenziós térben. Mivel a gömbök azonos átmérõjûek, egymást folyamatosan követik, azonos sebességgel haladnak stb., ezért a kétdimenziós világban egy jól leírható törvényszerûséget mutat a jelenség. Ha azonban ez nem így lenne (a gömbök átmérõje nem lenne azonos, a mozgás sebessége nem lenne állandó, a belépés szöge nem merõleges lenne stb.), akkor a jelenség már sokkal nehezebben lenne leírható. Ami a kétdimenziós térben nehéz vagy szinte lehetetlen, az a háromdimenziósban sokkal egyszerûbb. Ha mondjuk a gömbök nem lennének azonos átmérõjûek, akkor azt ebben a térben közvetlenül tapasztalható jelenségként, egyszerre (egy idõben) rendelkezésünkre álló információként kezelhetnénk. Ha tehát egy késõbbiekben áthaladni készülõ gömb átmérõje nagyobb lenne, akkor ezt módunkban állna a kétdimenziós világgal közölnünk még mielõtt az oda belépne. Ott ezt szkeptikusan fogadnák, hiszen az addigi tapasztalataik nem támasztanák alá ezt a közlést. Az õ világuk szempontjából ugyanis egy jövõben bekövetkezõ eseményrre vonatkozó konkrét információról van szó, ami az általuk ismert (felállított) törvényszerûségbe nem illik.
Összefoglalva és általánosítva azt mondhatjuk, hogy a különbözõ jelenségek egy magasabb dimenziójú térben más, sokkal több információt hordozó jelenségek formájában nyilvánulnak meg. Ez a többletinformáció az alacsonyabb dimenziójú térben egy idõbeni folyamat során lép be, tehát az idõ - mintegy közvetítõ dimenzió - segíti a magasabb dimenzióbeli megnyilvánulások, végsõ soron pedig magának a Mindenségnek a megismerését.
"




© DcsabaS2005. 05. 03.. 16:13||#127
"Úgy értettem, szuper-világ "szub-világ állóképei" között nincs semmilyen reakció, és nem képesek a mozgásra, állnak."
Logikailag lehet tenni ilyen feltevést is, de ha valami amúgy isten igazából változtathatatlan (totálisan fagyott), azt vajon hogyan tudná érzékelni valami más? (Részletezés nélkül arra célzok, hogy a mozdulatlanság a mozgásnak bármikor lehet a speciális esete, de fordítva viszont nem megy.)

"Igaz, a qubitek mûködését le lehet írni olyan képletekbe, amiknek eleme a valószínûség, de nem éppen ezekben a valószínûségekben van a kutya elásva? (Ha érthetõ, mit akarok kifejezni.)"
De, nyilván. A kérdés az, hogy a valószínûségekkel (pontosabban a valószínûséget meghatározó kvantumállapotokkal) tudunk-e úgy játszani, hogy az jöjjön ki, amit szeretnénk.

"Korábban olvasgattam ilyenekrõl, többek között biológusok tollából, már nem emlékszem konkrétumokra."
Pedig jó lenne, mert én eddig csak rossz példákkal találkoztam.

"Csak arra, hogy ugyanazoknak a szerveknek egy elõzõ és egy következõ "verziója" volt bemutatva, és olyan lényegi különbségek voltak közöttük, amiknél nehezen képzelhetõ el közbülsõ állapot. Megpróbálok majd utána nézni."

Rendben, 2 különbözõ verzió (állapot) között keresték a közbülsõt, de nem találták. Legtöbbször azért, mert eleve abból indultak ki, hogy az evolúciónak a legrövidebb úton kell mennie. Holott dehogy.