136
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#136
...Gigantik nevű hajóról, mely jéghegynek ütközik, és elsüllyed..10 évvel a Titanic katasztrófája előtt jelent meg
Ebben mi a meglepő? Már a Titanic elött is sok hajó elsűlyedt jéghegynek való ütközés miatt, a Titanic abból volt különleges, hogy rengeteg ember veszett oda, ráadásul akkoriban, amikor az emberiség (legalábbis az Európai és Amerikai felső réteg) már elbizakodottan hit a technológiai fejlettség hatalmában, és úgy vélték, hogy már le tudják igázni a természetett (lásd: "elsülyeszthetettlen" hajó - noha ez valójában reklámszöveg volt, lévén a "leggyorsabb" titulus már foglalt volt, és kellett valami ütős utascsalogató szöveg). Ilyen "xy könyvben már leírtak hasonlót" dolgot kismilliót fel lehetne sorolni (például arra is több könyv jött ki még 2003 elött, hogy az USA másodjára is megtámadja Irakot...), de erős kétségeim vannak afelől, hogy ezek bármit is jelentenek.... -
HUmanEmber41st #135 Mikike!
Olvasd el még: Abbot: Síkföld című könyvét! A témához szorosan kapcsolódik..
Ugyanígy leír 2 dimenziós világot, melyet minden 1000.évben meglátogat 1 gömb, és magával visz "felfelé de nem északra" egy 2D testű matematikust..
Szerintem egyfajta meditációs gyakorlattal ki lehet lépni a 4D-s világba, és információt szerezni a "jövőből".
Lásd: (írót nem tudom) történet a Gigantik nevű hajóról, mely jéghegynek ütközik, és elsüllyed..10 évvel a Titanic katasztrófája előtt jelent meg a könyv. Sokan megálmodták, h elsüllyed a Titanic, nem is száltak fel rá..
Michel de Notre-Dam jóslatai -
#134
nem téged kérdeztelek, de azért bele kellett magyaráznod...
rákerestem guglin és elolvastam a történetet, de úgy sem értem
-
Cat #133 ott a google, mi lenne ha kérdezgetések helyett megprobálnál utánanézni a dolgoknak? -
#132
csaba mi az a "SCHRÖDINGER MACSKÁJA"?
egy másik fórumban olvastam és nem értem pontosan a történetet
el tudnád magyarázni? -
dez #131 Attól, hogy esetleg lehetne így is, még nem biztos, hogy valóban így van. (Tehát, hogy mi nem csinálunk mást, csak "letapogatunk" egy 4 dimenziós testet - egyébként ilyesmit írtam a #119-ben, kiegészítve választási lehetőségekkel is.) A példánál maradva, pl. a 2D-s világnak meglehetnek a saját történései, belső törvények által. (És közben maguk rajzolnak ki az időben egy 3D-s testet, lenyomatot.) -
#130
a végkövetkeztetése pedig ez:
"
A Mindenség és annak megnyilvánulásai 5.
Az eddig elmondottakból látható, hogy minél kevesebb számú térdimenzióval rendelkező világban gondolkodunk (vagyunk/létezünk/élünk), az időnek, mint a Mindenséget megtapasztalni segítő dimenziónak annál nagyobb a jelentősége. Ami a 3 térdimenziós világban gömbként nyilvánul meg, az a 2 térdimenziós világban egy szelet (egy kör), az 1 térdimenziós világban pedig egy szakasz. Ez utóbbi változó hosszúságú, amint "letapogatja" a kört, a kör pedig változó átmérőjű, miközben "letapogatja" a gömböt. Mindez egy folyamat, azaz időt igénylő jelenség.
A 3 térdimenziós világból fölfelé kilépve ugyanazzal a törvényszerűséggel van dolgunk. Ezt elképzelnünk ugyan nehéz, de el tudjuk fogadni azt, hogy a 3 térdimenziós világ csupán egy szeletét adja vissza a 4 térdimenziósnak, amelyet az előző időben "tapogat le". A 4 térdimenziós világban az idő jelentősége hasonló mértékben csökken le, mint amilyen mértékben lecsökken, ha a 2 térdimenziósból átlépünk a 3-ba. Ez a csökkenő tendencia a térdimenziók növekedésével mindvégig megmarad, ily módon eljutunk a végtelen térdimenziójú világba, a Mindenség teljes megnyilvánulásába, ahol idő nincs. Minden egyszerre, "egy időben" van jelen. Ugyanakkor a Mindenségnek egy másik végtelenszerű megnyilvánulása a nulla térdimenzióval jellemezhető világ, ahol pedig az idő szerepe jellemezhető a végtelennel. Ezen pontvilágok száma végtelen, melyek összessége ugyanaz, mint a végtelen térdimenziójú Mindenség.
" -
#129
merthogy
"
A Mindenség és annak megnyilvánulásai 4.
Kezdeti példánk egy kétdimenziós világgal, egy végtelen kiterjedésű síkkal kapcsolatos. A dimenziók száma egészen pontosan 2+1, hiszen az idő, mint segéddimenzió fontos szerepet kap. A kétdimenziós világból nemcsak felfelé, a háromdimenziós felé, hanem lefelé, az egydimenziós világ felé is elindulhatunk. Ezt a világ egy végtelen kiterjedésű egyenes, amelynek csak egyirányú térbeli kiterjedése van, ahol időben zajlanak az események. Ahhoz, hogy egy ilyen 1+1 dimenziós egyenesvilág megtapasztalja a 2+1 dimenziós síkvilágot, ez utóbbinak időben zajló eseményként át kell haladnia rajta. Relatíve az egyenes mintegy letapogatja a síkot. Látható, hogy az idő szerepe megnő a Mindenség megismerésében.
De ez még mindig nem minden, mert a térdimenziók számát nullára is csökkenthetjük, azaz egy pontszerű világgá. A pont, amelynek nincs térbeli kiterjedése csakis az idő segítségével képes megjeleníteni a Mindenséget. Ez a 0+1 dimenziós pontvilág. A pontban csakis idő létezik, mert ahhoz, hogy a nála eggyel magasabb dimenziójú világot, az egyenest megtapasztalja, ez utóbbinak időbeni folyamatként át kell haladnia rajta.
"
![]()
-
#128
nos, van aki szerint az idő egy segéddimenzió, ami segíti megérteni a világegyetem működését
(másolok a lentebbről linkel fórumról:)
"
A Mindenség és annak megnyilvánulásai 2.
Képzeljük el ezt a pulzáló jelenséget egy kétdimenziós világban, azaz egy végtelen kiterjedésű síkban, ahol mi (szintén kétdimenziós lényként) ennek a foltnak a közepén helyezkedünk el. Számunkra fontos lehet, hogy ez a folt mikor milyen átmérőjű, ezért megfigyeljük a változás tulajdonságait, annak szabályszerűségét. Kellő ismeret birtokában képesek vagyunk az idő függvényében leírni ezt a pulzálást, azaz a folt átmérőjének változását. A leírással azt érjük el, hogy nemcsak egy adott pillanatban, hanem az időskálának bármely pontjára meg tudjuk adni a kerek folt átmérőjét. Ha úgy tetszik a jövőben bekövetkező állapotokhoz rendelkezünk információval. Hogy ez a "jóslás" mennyire pontos, az attól függ, hogy a változás törvényszerűségét a múltbeli adatok alapján milyen valószínűséggel tudjuk leírni. Az időben később bekövetkező állapotról ebben a dimenzióban csakis annak bekövetkeztével szerezhetünk megerősítést.
A Mindenség azonban nem kétdimenziós, a jelenségek sohasem korlátozódnak a térnek ilyen szűk határain belülre. Ami két dimenzióban zajlik, annak az ezt magába foglaló három dimenziójú térben (illetve terekben) is van megnyilvánulása. Egy ilyen lehetséges megnyilvánulást szemléltet az illusztrációnk is. A 2D jelzésű mező a már megismert kétdimenziós jelenséget szemlélteti. Az esemény végtelen kiterjedésű síkjában (szabálytalan körvonallal jelezve) ugyanazt a pulzáló változást látjuk. Ugyanez az eseménysík a 3D jelzésű mezőben oldalnézetben látható (vékony sötét csíkként) egy három dimenzióval rendelkező térben. E háromdimenziós térben egymás után sorakozó, azonos átmérőjű gömbök haladnak át azon a síkon, egy arra merőleges egyenes pályán. Amikor egy gömb éppen csak belép ebbe a kétdimenziós síkba (térbe, világba), akkor ott egy pontszerű jelenség tapasztalható. Ahogyan a gömb halad tovább, ez a pont kerek alakú, folyamatosan növekvő folt lesz, ami a gömbnek megfelelő átmérőig növekszik, majd újra csökken. A szorosan ezután haladó gömb ugyanilyen változásként jelentkezik ebben a síkban, így a gömbök végtelen haladó sora egy folyamatos pulzálás jelenségeként nyilvánul meg a kétdimenziós térben. Mivel a gömbök azonos átmérőjűek, egymást folyamatosan követik, azonos sebességgel haladnak stb., ezért a kétdimenziós világban egy jól leírható törvényszerűséget mutat a jelenség. Ha azonban ez nem így lenne (a gömbök átmérője nem lenne azonos, a mozgás sebessége nem lenne állandó, a belépés szöge nem merőleges lenne stb.), akkor a jelenség már sokkal nehezebben lenne leírható. Ami a kétdimenziós térben nehéz vagy szinte lehetetlen, az a háromdimenziósban sokkal egyszerűbb. Ha mondjuk a gömbök nem lennének azonos átmérőjűek, akkor azt ebben a térben közvetlenül tapasztalható jelenségként, egyszerre (egy időben) rendelkezésünkre álló információként kezelhetnénk. Ha tehát egy későbbiekben áthaladni készülő gömb átmérője nagyobb lenne, akkor ezt módunkban állna a kétdimenziós világgal közölnünk még mielőtt az oda belépne. Ott ezt szkeptikusan fogadnák, hiszen az addigi tapasztalataik nem támasztanák alá ezt a közlést. Az ő világuk szempontjából ugyanis egy jövőben bekövetkező eseményrre vonatkozó konkrét információról van szó, ami az általuk ismert (felállított) törvényszerűségbe nem illik.
Összefoglalva és általánosítva azt mondhatjuk, hogy a különböző jelenségek egy magasabb dimenziójú térben más, sokkal több információt hordozó jelenségek formájában nyilvánulnak meg. Ez a többletinformáció az alacsonyabb dimenziójú térben egy időbeni folyamat során lép be, tehát az idő - mintegy közvetítő dimenzió - segíti a magasabb dimenzióbeli megnyilvánulások, végső soron pedig magának a Mindenségnek a megismerését.
"
![]()
![]()
![]()
-
DcsabaS #127 "Úgy értettem, szuper-világ "szub-világ állóképei" között nincs semmilyen reakció, és nem képesek a mozgásra, állnak."
Logikailag lehet tenni ilyen feltevést is, de ha valami amúgy isten igazából változtathatatlan (totálisan fagyott), azt vajon hogyan tudná érzékelni valami más? (Részletezés nélkül arra célzok, hogy a mozdulatlanság a mozgásnak bármikor lehet a speciális esete, de fordítva viszont nem megy.)
"Igaz, a qubitek működését le lehet írni olyan képletekbe, amiknek eleme a valószínűség, de nem éppen ezekben a valószínűségekben van a kutya elásva? (Ha érthető, mit akarok kifejezni.)"
De, nyilván. A kérdés az, hogy a valószínűségekkel (pontosabban a valószínűséget meghatározó kvantumállapotokkal) tudunk-e úgy játszani, hogy az jöjjön ki, amit szeretnénk.
"Korábban olvasgattam ilyenekről, többek között biológusok tollából, már nem emlékszem konkrétumokra."
Pedig jó lenne, mert én eddig csak rossz példákkal találkoztam.
"Csak arra, hogy ugyanazoknak a szerveknek egy előző és egy következő "verziója" volt bemutatva, és olyan lényegi különbségek voltak közöttük, amiknél nehezen képzelhető el közbülső állapot. Megpróbálok majd utána nézni."
Rendben, 2 különböző verzió (állapot) között keresték a közbülsőt, de nem találták. Legtöbbször azért, mert eleve abból indultak ki, hogy az evolúciónak a legrövidebb úton kell mennie. Holott dehogy.
-
dez #126 "Igen, csakhogy olyat is írtál, hogy "idő nélkül"."
Úgy értettem, szuper-világ "szub-világ állóképei" között nincs semmilyen reakció, és nem képesek a mozgásra, állnak. Kb. mint ahogy - jelen állás szerint - a mi makro-környezetünk csak 3+1 dimenziós, de mikro-környezetekben lehetségesek efölötti dimenziók megjelenései.
Igaz, a qubitek működését le lehet írni olyan képletekbe, amiknek eleme a valószínűség, de nem éppen ezekben a valószínűségekben van a kutya elásva? (Ha érthető, mit akarok kifejezni.)
"(Hozz egy szerinted jó példát, és akkor a körmére nézünk!)"
Korábban olvasgattam ilyenekről, többek között biológusok tollából, már nem emlékszem konkrétumokra. Csak arra, hogy ugyanazoknak a szerveknek egy előző és egy következő "verziója" volt bemutatva, és olyan lényegi különbségek voltak közöttük, amiknél nehezen képzelhető el közbülső állapot. Megpróbálok majd utána nézni. -
DcsabaS #125 Ez lemaradt:
"Amit írtál a végén, azzal szerintem az említett biokémikusok is tisztában vannak."
Kétlem. Sokan közülük még deriválni sem tudnak, nemhogy valószínűségeket számolni (helyesen).
-
DcsabaS #124 "Épp erről volt szó, ha figyelmesen olvastál."
Igen, csakhogy olyat is írtál, hogy "idő nélkül".
"Én úgy hallottam, hogy mostanában az időt is kvantáltnak feltételezik, nem? Nos, amit írtam, az egy lehetséges "megoldás" erre."
Az idő kvantáltsága nem jelenti azt, hogy ne lehetne egyúttal folytonos is, ahogyan pl. az elektron kvantált töltése sem jelenti azt, hogy ugyanakkor ne tudna "elkent" formában jelen lenni egy bizonyos tartományban.
Az, hogy realitást tulajdonítasz a potenciális létezőknek (egy valamilyen hipertérben), nem tudom mit segít. A lényeg ebben az esetben is az, hogy milyen módon történik a választás, ugyanakkor minduntalan felbukkan majd a probléma, hogy a választást végző "sub-világ" nem férhet bele e fagyott világba, magyarán nem lehet teljes. Ezt viszont már korábban is tudtuk. (A világ egy darabja átmeneti időkre lehet fagyott, és a világ nem fagyott részei körüljárhatják.)
"Viszont a qubiteknél nem tudják, hogyan és hol meg végbe a folyamat. Épp ezért különleges."
ILYEN KÜLÖNBSÉG NINCS!!!
1.) A kvantumállapotok közötti kölcsönhatás is fizikai kölcsönhatás, max. c terjedési sebességgel. (Bármelyik alapvető fizikai kölcsönhatás képes rá.)
2.) Ennek megfelelően a kvantuminterferencia sehol máshol és máskor NEM tud végbemenni, mint ahol és amikor azt a közvetítő fizikai kölcsönhatás(ok) lehetővé teszi(k).
3.) A hol-t és a hogyan-t is leírja a megfelelő kvantumelmélet (kvantummechanika, kvantumelektrodinamika, stb.), csak éppen úgy, hogy bizonyos válaszai valószínűségi jellegűek.
4.) Az előbbi valószínűségi jelleg a kvantumfizika szerint kiküszöbölhetetlen, mert nem egyszerűen arról van szó, hogy csak mi nem tudunk valamit, amit elvben tudhatnánk, hanem olyasmit nem tudunk a rendszer viselkedéséről, amit ELŐRE senki és semmi sem tudhat.
"Mint már írtam, úgy tudom, egy ideje úgy gondolják, nincs olyan, hogy folytonos, hanem minden kvantált."
Ezzel szemben, mint már írtam, a kvantáltság NEM jelenti a folytonosság hiányát. A kvantáltság és a folytonosság EGYÜTT jellemzi az anyagot.
"Semmi szükség másik Univerzumot feltételezni."
EGYESEK feltételezik, de feleslegesen (mert a legjobb esetben is csak segédeszköz lehetne, amely nélkül is lehet boldogulni).
"Sok esetben követhetők ezek a lépések, de van, ahol nagyobb ugrások vannak, és nem is lehetségesek közbülső kisebb lépések, mert azok nem eredményeztek volna működő állapotot, azaz az egyed halva született volna."
Most bosszantani akarsz?!?
Mert 1 dolog az, hogy egy múltban egyszer végbement soklépéses változásnak nem ismerjük minden lépését, de hol jelentené ez azt, hogy nem is lehetségesek a közbenső lépések?!?
Azért mert Te (vagy valaki más) nem jött rá (5 perc gondolkodás után), hogy mik azok a közbeeső lépések, amelyek mellett igenis életképes, sőt, előnyösen életképes volt az egyed?!?
(Hozz egy szerinted jó példát, és akkor a körmére nézünk!)
-
dez #123 "Minimum a megfigyelőnek mozognia kell."
Épp erről volt szó, ha figyelmesen olvastál. ("És lennének olyan szub-világok, amik szépen "bejárják" ezeket az utakat, az adott poziciót a saját idejük adott pillanatának érzékelve!")
"Vagyis a mozgás állóképekre bontása csak KORLÁTOZOTT értelemben lehetséges."
Én úgy hallottam, hogy mostanában az időt is kvantáltnak feltételezik, nem? Nos, amit írtam, az egy lehetséges "megoldás" erre.
"Nem teljesen. Eredendően csupán választanak 1-et a LEHETSÉGES kimenetelek közül, éspedig VALÓSZÍNŰSÉGI alapon. Ha csak egyetlen eredményt akarsz, akkor Neked kell gondoskodnod arról, hogy csupán egyetlen féle eredmény legyen lehetséges. És akkor csak az az egyetlen féle eredmény tud kijönni (valamennyi idő alatt)."
Természetesen attól függ, hogy van felállítva a feltétel-rendszer ("kvantum-algoritmus", vagy hogy nevezzük).
"Ez szerintem egyszerűen olyan, mint amikor egy tölcsérbe öntött folyadék megleli a tölcsér alján a lyukat"
Hát, ennél azért szerintem, és sokak szerint egy cseppet "különösebb" a dolog. A folyadék mint egymásra ható részecskékből álló fizikai test van jelen, aminek belső folyamatai elég jól modellezhetők (persze a káosz miatt nem lehet előre megjósolni, pontosan hogy fog az adott esetben lefolyni a valóságban). Viszont a qubiteknél nem tudják, hogyan és hol meg végbe a folyamat. Épp ezért különleges.
"A folytonosságnak a legkisebb darabja is több információt képes tartalmazni, mint egy bármilyen véges bit-számú memória. (Magában hordja a végtelent.)"
Mint már írtam, úgy tudom, egy ideje úgy gondolják, nincs olyan, hogy folytonos, hanem minden kvantált.
"Semmi szükség másik Univerzumot feltételezni."
Attól még sokan (kvantumfizikusok) mégis feltételezik, és szerintem nem ok nélkül.
"Ugyanis az evolúció nem egyetlen lépésben tesz meg mindent, hanem csomóponttól csomópontig halad."
Sok esetben követhetők ezek a lépések, de van, ahol nagyobb ugrások vannak, és nem is lehetségesek közbülső kisebb lépések, mert azok nem eredményeztek volna működő állapotot, azaz az egyed halva született volna.
Amit írtál a végén, azzal szerintem az említett biokémikusok is tisztában vannak. -
DcsabaS #122 Munka... (De szeretem (:-)!)
*********
"Szerintem nyugodtan elképzelhető egy olyan sok-dimenziós szuper-világ, amiben alacsonyabb dimenziójú világok sokasága, vagy "végtelenje" létezik, mint történés-variációk, idő nélkül."
Ha tényleg nem létezne idő, akkor hiába léteznének "történés-variációk", abból senki sem lenne képes látni a mozgást (márpedig látjuk). Minimum a megfigyelőnek mozognia kell. Vagyis a mozgás állóképekre bontása csak KORLÁTOZOTT értelemben lehetséges.
Ettől persze még lehetséges olyasmi, hogy a világ kisebb-nagyobb darabjai kvázi fagyott (változatlan) állapotban legyenek, és ezáltal mintegy lehetőséget adjanak múltbéli eseményeknek arra, hogy közvetlenül befolyásoljanak olyan eseményeket (a jelenben) amelyeket egyébként csak sokszoros közvetítéssel tehetnének.
"Ott a megfelelően rendezett qubitek mintegy "kiszopják a kisujjukból" a helyes eredményt:"
Nem teljesen. Eredendően csupán választanak 1-et a LEHETSÉGES kimenetelek közül, éspedig VALÓSZÍNŰSÉGI alapon. Ha csak egyetlen eredményt akarsz, akkor Neked kell gondoskodnod arról, hogy csupán egyetlen féle eredmény legyen lehetséges. És akkor csak az az egyetlen féle eredmény tud kijönni (valamennyi idő alatt).
"az egyetlenbe, ami bizonyos feltételeknek megfelel, mintha végigpörgették volna az összes lehetőséget, akár felfoghatlan mennyiségben, amire nem lett volna idejük. Miközben egy hagyományos számítógépnek ezt meg kell tennie (végigpörgetés) az adott esetben."
Ez szerintem egyszerűen olyan, mint amikor egy tölcsérbe öntött folyadék megleli a tölcsér alján a lyukat, és véges idő alatt kifolyik rajta. Ha a folyamatot úgy akarnád szimulálni egy számítógéppel, hogy nyomonköveted minden egyes molekula mozgását, kétségkívül igen nagy fába vágod a fejszédet.
"Nos, honnan olvasódik ki az eredmény? Csak nem egy másik világból, ahol az már létezik? (Párhuzamos univerzumok elmélete.)"
A folytonosságnak a legkisebb darabja is több információt képes tartalmazni, mint egy bármilyen véges bit-számú memória. (Magában hordja a végtelent.)
Semmi szükség másik Univerzumot feltételezni.
"Nos, az evolució véletlenszerűségen (+kiválasztódáson) alapuló megoldás-keresésével kapcsolatban már több kutatóban (biokémikusban, stb.) felmerült, hogy bizonyos megoldások sikeres megtalálásának túlságosan is kicsi a valószínűsége, azaz kevés lett volna rá az idő."
Ez olyankor fordulhat elő, ha helytelen feltevés(eke)t tesznek a kiinduló állapotokra. Ugyanis az evolúció nem egyetlen lépésben tesz meg mindent, hanem csomóponttól csomópontig halad.
"Namost, mi van, ha létetik egy sejt, vagy molekula-szintű "készülék", ami hasonló "lekérdezésekre" képes? (Akár párhuzamos világokból, akár valamilyen virtuális világból, ahol spontán megjelenik egy csomó variáció.) Tudom, vad ötlet... :)"
Mondok egy érdekes példát. Egy ezer aminosavból álló fehérjemolekula térbelileg annyira sokféle alakot vehetne fel, hogy ha mindegyiket végig akarná próbálni, amíg kiválasztja a rá jellemző alakot, akkor egyszerűen az Univerzum egész létideje sem lenne rá elég. Ehhez képest a molekula relatíve nagyon rövid idő alatt felveszi a rá jellemző alakot. A dolog titka, hogy a molekulán belül az aminosavak csoportokba (doménekbe) tartoznak, és a rendeződés úgy megy végbe, hogy előbb a doméneken belül rendeződik a térszerkezet, majd pedig a domének térbeli helyzete rendeződik egymáshoz képest.
Szóval az evolúció hatékonysága a modularitásban rejlik. Nem kell mindig minden variációt kipróbálnia, hiszen épít a részeredményekre.
-
dez #121 Nos, az evolució véletlenszerűségen (+kiválasztódáson) alapuló megoldás-keresésével kapcsolatban már több kutatóban (biokémikusban, stb.) felmerült, hogy bizonyos megoldások sikeres megtalálásának túlságosan is kicsi a valószínűsége, azaz kevés lett volna rá az idő. Namost, mi van, ha létetik egy sejt, vagy molekula-szintű "készülék", ami hasonló "lekérdezésekre" képes? (Akár párhuzamos világokból, akár valamilyen virtuális világból, ahol spontán megjelenik egy csomó variáció.) Tudom, vad ötlet... :) -
dez #120 És van olyan jelenség, ami felveti a gyanút, hogy esetleg épp valami ilyesmi világban élünk: a kvantum-számítógép. Ott a megfelelően rendezett qubitek mintegy "kiszopják a kisujjukból" a helyes eredményt: egy kvantummechanikai határozatlan állapotból beugranak egy határozottba - az egyetlenbe, ami bizonyos feltételeknek megfelel, mintha végigpörgették volna az összes lehetőséget, akár felfoghatlan mennyiségben, amire nem lett volna idejük. Miközben egy hagyományos számítógépnek ezt meg kell tennie (végigpörgetés) az adott esetben. Nos, honnan olvasódik ki az eredmény? Csak nem egy másik világból, ahol az már létezik? (Párhuzamos univerzumok elmélete.) -
dez #119 Szerintem nyugodtan elképzelhető egy olyan sok-dimenziós szuper-világ, amiben alacsonyabb dimenziójú világok sokasága, vagy "végtelenje" létezik, mint történés-variációk, idő nélkül. Innen nézve ez egy álló, fagyott világ. (Na persze igen nagy, vagy épp végtelen kiterjedése lenne ennek, de az kit zavar? ;) ) Lehet akár ez is faszerkezetű, ahol egy "start" pontból kiindulva az egyre több variáció ágakként jelenik meg, azaz elágazások szerint van rendezve az egész. Tehát vannak választási lehetőségek (akár véletlenszerűek "lesznek", akár nem). És lennének olyan szub-világok, amik szépen "bejárják" ezeket az utakat, az adott poziciót a saját idejük adott pillanatának érzékelve! Ezekből a szub-világokból végtelen lehet, hiszen nem kell, hogy zavarják egymást, a szuper-világ számukra úgymond "read-only". A szuper-világ sem érzékeli őket. Csak szép csendben "megy a verkli"... -
LowEnd #118 hehh
most vagyok először itt, DcsabaS: végre valaki tudományos gondolkodásmóddal :-)))
A 117-es hozzászólásod közepe régi vesszőparipám, amit a "misztikusok" nem akarnak megérteni
Szóval csatlakozom az előttem szólóhoz ;-)
mit végeztél? Úgy tűnik kened a fizikát. Hobbi vagy munka? -
DcsabaS #117 "a gravitáció terjedésének van sebessége?"
Itt mindjárt 3 dolgot is érdemes megkülönböztetni:
1.) a gravitációs KÖLCSÖNHATÁSNAK van terjedési sebessége, amely jó közelítéssel megegyezni látszik a c határsebességgel. Különféle elméleteket lehet felépíteni arra, hogy esetleg nem pontosan azonos c-vel, hanem egy picit (jelenleg nem mérhető mértékben) kisebb.
2.) a gravitációs HULLÁMOK terjedési sebessége elméletileg szintén c. Ezek annyiból különböznek a szokványos gravitációs kölcsönhatástól, hogy lehet vizsgálni azt a kérdést, hogy leszakadhatnak-e a forrásuktól úgy, mint az elektromágneses hullámok a szabad elektromos töltésekről. (Ugyebár az elektromágneses hullámokhoz NEM kellenek szabad elektromos töltések!) Ilyen leszakadó gravitációs hullámok közvetlen észlelése viszont elég nehéz feladat, mert nem elég érzékenyek a módszereink. Elképzelhető, hogy a következő években valamikor majd sikeres mérést hajtanak végre, és akkor összehasonlíthatjuk a mérés eredményét az elméleti c értékkel.
3.) A GRAVITONOK létezése még elméletileg is vitatott. Mindenesetre azon elméletek szerint, amelyek a létezését feltételezik, általában c sebességet adnak meg. Kísérleti alátámasztás egyelőre nincs, és az elméleti tisztázatlanságok miatt még csak azt sem lehet megbecsülni, hogy mikorra lenne várható.
"vízzel kapcsolatos kutatásairól tudsz valamit csaba?"
Úgy nézem sokmindent (igaz és buta dolgokat egyaránt) összehordott az illető. Mindenesetre gondolatébresztésre jók az ilyen elméletek is.
*********
"Továbbra is fenntartom azt a nézetemet, hogy a tudomány jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy a dolgok kezdetét kutassa."
Na de hiszen a tudomány mindig is csak addig megy el vizsgálataiban és következtetéseiben, amihez már vannak eszközei! Szó sincs róla, hogy olyasmit vizsgálna, amit valamely vallás ugyan definiál, de nem eléggé pontosan ahhoz, hogy azt érdemben vizsgálni tudja!
"A tudomány csak a látható, mérhető,és így kiszámítható dolgokkal foglalkozik."
Ez viszont így NEM igaz, minimum pontosítani kell a megfogalmazást! Ugyanis a tudomány NEM LÁTHATÓ fizikai mennyiségeket is tud mérni, és bizonyos esetekben számszerűleg nem mérhető hatásokat is tud észlelni, ezért vizsgálni. A kiszámíthatóság sem abszolút követelmény, hiszen hogy valamit ki tudunk számolni, azt csak utólag tudjuk meg, így NEM LEHET a tudományos vizsgálódásoknak már az elején megkövetelni.
"Ahol ilyen mennyiségek nincsenek, ott a tudományos gondolkodás csődöt mond, elméletek születnek és dőlnek meg, mivel a kiindulási pont rossz."
Ez is pontatlan. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha nincsenek kapaszkodók, akkor NEM DŐLNEK meg az elméletek (hiszen nincs mivel cáfolni őket), ezért csak parttalanul szaporodnak. Éppen ezért kerüli az ilyen területeket a tudomány (az ineffektivitás miatt). Azonban arról szó sincs, hogy csak a tudományos gondolkodás mondana csődöt ebben a helyzetben.
"(és bizonyos eseményeket nem tudnak sem megismételni, sem megfigyelni pl ősrobbanás, bolygók keletkezése, élettelen anyag élővé válása))"
Ez is tévedés. Éppen hogy lehetséges mindezeket a jelenségeket kísérletileg is vizsgálni. Természetesen nem a Föld keletkezését, hanem más (most keletkező) égitestekét. És nem a milliárd évekkel ezelőtt keletkezett földi életét, hanem a most keletkezőét (megfelelő körülmények között).
"Minden vallás világosan elmagyarázza: Isten és a lelkek nem a mi látható világunkban vannak. Így kívül esik a fizikai tudományok észlelési körén."
Az, hogy egyes vallások, vagy akár minden vallás is ezt mondja, a tudományra nézve SEMMIFÉLE KÖTELEZETTSÉGET nem jelent (sem bizonyítékot, vagy cáfolatot).
"Tehát a tudomány nem jelentheti ki, hogy nincs Isten, csak azért, mert (hiányos képességei miatt )nem tudja "észlelni és megmérni"."
És hol a pitlibe jelenti ki?!? (Könyörgöm!) Hiszen pont arról van szó, hogy a tudomány azért és addig nem foglalkozik holmi Isten(ek) létezésével, amíg arra nincsenek megfelelő kísérleti/elméleti kiindulópontok. Az, hogy egyesek szerint van valamilyen Isten (de aztán nem definiálják elég pontosan) még kevés.
Másszóval a (természet)tudomány nem azt mondja, hogy "nincs Isten", hanem hogy az ilyen-olyan "Isten létezése nem bizonyított".
-
#116
Masaru Emoto vízzel kapcsolatos kutatásairól tudsz valamit csaba? -
HUmanEmber41st #115 Ezt a sok hozzászólást most nem tudom mind elolvasni :(
DE !
Továbbra is fenntartom azt a nézetemet, hogy a tudomány jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy a dolgok kezdetét kutassa.
A tudomány csak a látható, mérhető,és így kiszámítható dolgokkal foglalkozik.
Ahol ilyen mennyiségek nincsenek, ott a tudományos gondolkodás csődöt mond, elméletek születnek és dőlnek meg, mivel a kiindulási pont rossz.
(és bizonyos eseményeket nem tudnak sem megismételni, sem megfigyelni pl ősrobbanás, bolygók keletkezése, élettelen anyag élővé válása))
Minden vallás világosan elmagyarázza: Isten és a lelkek nem a mi látható világunkban vannak. Így kívül esik a fizikai tudományok észlelési körén.
Tehát a tudomány nem jelentheti ki, hogy nincs Isten, csak azért, mert (hiányos képességei miatt )nem tudja "észlelni és megmérni".
Egyszerűen alkalmatlan a mai tudomány erre a feladatra.
Mintha 1 kézzel akarnánk tapsolni.. -
#114
off
fizikai jellegű kérdés, másik fórumban (asztromokus) merült fel:
a gravitáció terjedésének van sebessége?
vagy hogy működik az egész?
én úgy tudom, hogy a gravitáció is fénysebességgel terjed és mintha valami gravitronokból állna -
DcsabaS #113 A klasszikus példa a kvantuminterferencia jelensége. Ennek során a kvantumfizikai rendszer egy sajátos állapotban van, amelyből több (legkevesebb 2) stacionárius (időben állandó) (vég)állapotba lehetséges átmenete. Az átmeneti idő a rendszer dinamikai tulajdonságaitól függő véges érték. Na most a kvantumfizika ki tudja számolni, hogy a rendszer mekkora VALÓSZÍNŰSÉGGEL köt ki az egyes végállapotokban, de nem tudja megmondani, hogy adott esetben magától éppen melyik végállapotot választja. (Hacsak nem manipuláljuk, mert persze a rendszerre rákényszeríthetjük, hogy feltétlenül ezt, vagy azt a végállapotot válassza, de ez egy teljesen más tészta.)
Másik nevezetes eset az alagúteffektus. Ez arról szól, hogy egy részecske olyan potenciálfalon is képes átmenni bizonyos (kiszámítható) valószínűséggel, amely magasabb, mint a kinetikus energiája, illetve fordítva, olyan falról is képes visszaverődni bizonyos (kiszámítható) valószínűséggel, amely alacsonyabb a kinetikus energiájánál, és ezért hétköznapi eszünkkel azt gondolnánk, hogy feltétlenül túljut rajta. Szóval egy közönséges ütközésnél is az lesz, hogy csak VALÓSZÍNŰSÉGI jelleggel tudjuk megmondani, hogy adott esetben visszaverődés lesz, vagy pedig továbbhaladás.
Az alagúteffektus speciális esete az atommagok radioaktív bomlása. A radioaktív izotópok atommagjai bármikor bomolhatnak, és statisztikailag olyan arányban is bomlanak, ahogyan azt elvárjuk tőlük, de nem tudjuk megmondani, hogy egy adott atommag a következő pillanatban bomlik-e, vagy még vár vele pár milliárd évet. (Hacsak nem sugározzuk be valamivel, hogy máris bomoljon.)
A kvantumjelenségek eme kiszámíthatatlanságát fel lehet használni titkosításra, illetve azonosításra is, ugyanis semmiféle algoritmussal nem lehet előre kitalálni. Csak az tudhatja az eredményt, aki értesül róla. (Egyébként az elvet ösztönösen már réges régen használták. Mondjuk valakivel kettétörünk egy cserepet, melynek az egyik darabja az övé, a másik az enyém. A véletlenszerű felület mentén eltört cserép másolhatatlan, így alkalmasak az azonosításra. Egy harmadik személy igazolhatja majd magát vele (a cserép másik felét birtokló személy előtt), mert csak tőlem származhat a cserepe.)
-
#112
erre a nem teljesen kiszámíthatóra tudnál példákat mondani?
sajnos én nem rendelkezem azzal a tudásbázissal amivel te, így csak az én tapasztalataimból tudok következtetéseket levonni
-
DcsabaS #111 "úgy érzem itt te külön választod a ter-et és az idő-t pedig lehet, hogy tényleg nagyon nagy hangsúly van azon, hogy mi 4Ds tér-időben élünk"
Mint írtam, a relativitáselmélet szerint sokkal szorosabb a kapcsolat tér és idő között, mint azt korábban gondolták, de az azonosságukról nincs szó.
"és azt is hangsúlyoznám, hogy a JELEN is a múltbeli "erő"k hatására alakult ki, ha tovább vezetjük, akkor a jövő is kiszámolható
vagy logikai hibát vétettem?"
A jelent nem pusztán a múlt határozta meg, hanem részben saját maga, előre nem teljesen kiszámolható módon.
********
Kedves © IoIa #107!
Arról NEM érdemes fecsegni, hogy az "idő" csak segédfogalom, mert bármire rámondhatjuk ugyanezt.
"mert ha létezne, akkor visszafele is lehetne benne menni, ugyanúgy, mint a síkban, vagy a térben."
A példád jó - ha azt kívántad demonstrálni, hogy az idő NEM azonos egy egyszerű térkoordinátával (irreverzibilis). (Amúgy a térben sem tudsz menni, sem előre, sem hátra, ha nincs idő.)
"Az idő ebből a szempontból sötét ló, hiszen csak egy koordinátája van, de miért csak egyirányú a fizikai folyamatokat tekintve?"
Azért, mert az idő lényege pont az irreverzibilitás, az, hogy amikor az idő hat (a jelenben) a lehetőségek közül egyesek kiválasztódnak, és ezzel megszűnik a szimmetria a múltnak és a jövőnek megfelelő irány között.
"Valójában 0 dimenziójú, hiszen a jelen ebből a szempontból pontszerűnek tekinthető idő szempontjából"
Valójában éppen az van, hogy AZ IDŐ GARANTÁLTAN NEM LEHET PONTSZERŰ, erről szólnak matematikailag az idő szerinti deriválások, vagy fizikailag pl. a Planck-idő és hasonlók.
-
#110
(tőle loptam az idézetet, ha valakit mégis érdekelne ez a vonal(is)) -
#109
(sőt még copy paste-olok is egy ezo oldalról, ahova szoktam járni, de ha ez titeket nem érdekel ne olvassátok el:
A numerológia nem kötődik időhöz, ezért a Mindenség időtől független üzenetének megfejtéséhez szolgál eszközül. Az idő csakis a megnyilvánult világban bír tartalommal, mégpedig úgy, hogy annak jelentősége annál nagyobb, minél alacsonyabb szintű (dimenziójú) megnyilvánulásról van szó. Az idő segéddimenzió, amely a Mindenség megismerését segíti a korlátokkal jellemezhető világokban.
ez nekem azért rossz, mert rájöttem, hogy még az időt sem értem) -
#108
ööö...
hát itt meg egy kicsit belédkötnék...
nem veszed figyelembe, amit 106-ban mondtál
ugyanis HA minden eleve meghatározott, mert mindent erők mozgatnak, akkor el lehet mozdulni az időben is
csak teljesen felesleges, mert a dolgokon nem tudsz változtatni, tehát csak a nézőpontod változik
(kicsit visszautalok az ezoterikus olvasmányaimra
embereket hipnotizáltak és visszavitték a tudatukat a múltba: látták ami akkor megtörtént
előre vitték őket a jövőbe: látták ami akkor megtörtént
bár ezek a beszámolok nem 100%osak egy embernél elég sok hibaforrás jelentkezik
(mondjuk egy kutatásnál is))
épp úgy mint egy 2Ds térképen
nézegetheted az egyik részét, vagy nézegetheted egy másikat, de attól még a rajta lévő dolgok ugyanott maradnak, nem változnak meg
-
IoIa #107 Ha 3 dimenzióról beszélünk (az analógiád szerint), az valójában egy sík az időtengellyel megfejelve. Bár az idő ebben a vonatkozásban nagyon nagyon erőltetett dolog, mint dimenzió (hisz nem lézetik, csak fizikai segédfogalom, olyan, mint a matekban egy új változó bevezetése a könnyebb számítás végett), mert ha létezne, akkor visszafele is lehetne benne menni, ugyanúgy, mint a síkban, vagy a térben. Ha térről beszélünk, akkor még bejön +1 dimenzió (ha az időtengelyt elfogadjuk). De ha síkban rajzolunk egy vonalat, az térben is vonal lesz, nem más. Ha térben rajzolunk vonalat, az a síkban is vonal lesz, legfeljebb nem olyan hosszú. Csak egy esetben lesz ugyanolyan hosszú, és szintén egy esetben lesz pont. Bár, ha nagyon szabályosak szeretnénk lenni, akkor a síkra épül a 3. térkoordináta, és akkor a vonal hosszával semmi probléma nem lesz.
Az idő ebből a szempontból sötét ló, hiszen csak egy koordinátája van, de miért csak egyirányú a fizikai folyamatokat tekintve? Elméletileg kétirányúnak kéne lennie (ha létezik), de a tapasztalat nem ezt mutatja. Valójában 0 dimenziójú, hiszen a jelen ebből a szempontból pontszerűnek tekinthető idő szempontjából, az más kérdés, hogy a tudatunkkal nagyobb tulajdonságot biztosítunk neki. De a tudat, vagy ha úgy tetszik a fantázia, bármit el tud képzelni, bármekkora sebességet és akár -273 Celziusz foknál hidegebbet is... -
IoIa #106 Ém is ezen a véleményen vagyok. Ha az almát leejtjük, az le fog esni (hacsak nem avatkozunk közbe, de ettől most tekintsünk el). Hol van itt a nagy és híres határozatlansági reláció? Nem hogy nem határozatlan, hanem nagyonis határozott. Az, hogy az elemi részecskékre mondott Heisenberg-féle határozatlanségi reláció egyáltalán eddig is meg tudott valamilyen szinten állni, az csak egyet bizonyít, hogy továbbra is sötétben tapogatóznak a fizikusok, fogalmuk sincs arról, hogy miként lehetne a jelenségeket leírni, csak jönnek elő a vadabbnál vadabb elméleteikkel. És hogy miért mondom ezt? Azért, mert a leejtett alma is nagyon sok elemi részecskéből áll, ls ha mind határozatlan lenne, akkor nem hogy nem esne le az alma, egyáltalán alma sem lenne, de még egy nyomorult atom sem.
-
#105
ööö
kicsit belekötnék az elejébe amit írtál
úgy érzem itt te külön választod a ter-et és az idő-t
pedig lehet, hogy tényleg nagyon nagy hangsúly van azon, hogy mi 4Ds tér-időben élünk
és azt is hangsúlyoznám, hogy a JELEN is a múltbeli "erő"k hatására alakult ki, ha tovább vezetjük, akkor a jövő is kiszámolható
vagy logikai hibát vétettem? -
DcsabaS #104 Hát azt kétlem, hogy az ezoterikus irodalom segítene a magasabb dimenziók megértésében.
"szerinted a jövő(nk) éppúgy mint a múlt(unk) eleve meghatározott?"
Szerintem NEM. A jelen az a tartomány, amelyben létezővé válnak dolgok, éspedig azzal, hogy a lehetőségek közül (spontán szimmetriasértéssel) ki-kiválasztódik valamelyik. A jövőnél ez még nem következett be (illetve, csak részlegesen), ezért a jövő csak lehetőségek formájában létezik. Lehetőségekből viszont messze több van, semhogy valaha is megvalósulhasson mind, ezért a jelen igazságtalan, a jövő pedig nagyrészt bizonytalan.
(Például roppant sok olyan ember lehetséges, akiknek a DNS-e egy picikét eltér egymástól, de csak annyira, hogy azért még emberek. Annyira roppant sok ilyen ember képzelhető el, hogy a számuk több, mint az Univerzum általunk belátható részében található atomok összes száma! Ezért annak ellenére, hogy bármelyikük megvalósulhat, mindegyik (egyszerre, vagy egymás után) mégsem valósulhat meg.)
"tehát mint amikor egy eddig 2Dben mozgó objektum kitör a 3D irányába (függölegesen) én pontosan látom, hogy honnan jött és hova fog kerülni, úgy ebben a világegyetemben amit mi érzékelünk pontosan meg lehet mondani, hogy mi fog történni?"
Mindazt, ami előre meghatározott a jövőből, tudományos törvényekkel igyekszünk összefoglalni. Ezek adnak egy bizonyos keretet az előrelátásra. De úgy néz ki, hogy nem létezik a törvényeknek egy olyan készlete, amely mindent pontosan előre meghatározna.
"b kérdés:
lehetséges, hogy épp emiatt a 4Dbe zárt fizikai testünk miatt SOHA nem fogjuk megérteni a világegyetem működését?"
Mindentől függetlenül lehetséges, hogy sohasem fogjuk megérteni (igazán) a Világegyetem működését.
Másrészt viszont, a saját szellemi szintükön már az ősemberek is megértették.
"mivel azok olyan vezérlőelveken nyugszanak, amit mi nem is tudunk érzékelni?"
Ez jelent bizonyos nehézséget, de önmagában nem kizáró ok, hiszen a fizika amúgy is temérdek sok olyan dologra szerkesztett már mérőeszközt, amit egyébként nem tudunk érzékelni. Elméleteket pedig még olyasmikre is lehet gyártani, amiket semmiképp sem tudunk érzékelni.
-
#103
sajna nem nagyon értettem amit írtál pedig többször is nekifutottam
így legfeljebb még amit az ezoterikus irodalomból olvastam, az alapján tudom, hogy vannak magasabb állapotok ahol nem létezik az idő, de még mindig nem egészen értem hogy lehet ez
viszont lenne egy filozófikus jellegű kérdésem
mi ugye a 4Dben, téridőben élünk
bár azt írtad, hogy ez nem (csak) azt jelenti, hogy van egy 4. koordinátánk is mégis megkérdezném:
szerinted a jövő(nk) éppúgy mint a múlt(unk) eleve meghatározott?
tehát mint amikor egy eddig 2Dben mozgó objektum kitör a 3D irányába (függölegesen) én pontosan látom, hogy honnan jött és hova fog kerülni, úgy ebben a világegyetemben amit mi érzékelünk pontosan meg lehet mondani, hogy mi fog történni?
és az elkerülhetetlen?
b kérdés:
lehetséges, hogy épp emiatt a 4Dbe zárt fizikai testünk miatt SOHA nem fogjuk megérteni a világegyetem működését?
mivel azok olyan vezérlőelveken nyugszanak, amit mi nem is tudunk érzékelni?
-
DcsabaS #102 "Szerintem életmeghosszabbítás terén a kibernetika át fogja venni a stafétát a biotechnológiától"
Könnyen meglehet, ez a meccs még nincs lefutva.
-
DcsabaS #101 Ha érted a 4 dimenziót, az már nagyon jó, mert a legtöbben még a 3 dimenziót sem értjük igazán (:-). Van is egy könyvem (valami orosz fickó írta), az teljes mértékben ennek a kérdésnek van szentelve: "Mitől 3-dimenzós a tér?".
Akiket foglalkoztat a kérdés, azok általában egy olyan összefüggésből indulnak ki, amely közvetlenül összefügg a tér dimenziószámával. Ilyen pl. az, hogy a gravitációs erőtér a távolság négyzertével fordítottan arányos. De ilyen az is, hogy a térfogat köbösen nő a lineáris mérettel. Ezután pedig kétféle irányból lehet gondolkodni:
1.) kiindulni végtelen dimenzióból, és megpróbálni megmagyarázni, hogy az miért is csökkent le 3-ra (vagy a környékére (:-)...),
2.) vagy kiindulni 0 dimenzióból, és megpróbálni megmagyarázni, hogy az miért növekedett meg (minimum 3-ra).
Hogy választhassunk, az egyre magasabb dimenziós terek jellemzője, hogy növekszik bennük a közvetlen szomszédok száma, és mondjuk egy n-dimenziós gömb térfogata egyre inkább a felületéhez közeli gömbhéjba koncentrálódik. Ez azt jelenti, hogy ha adott számú (és össztérfogatú) objektumot kell egymáshoz minél közelebb elhelyezni, akkor a dimenziószám és a dimenziókon belüli kiterjedés mintegy egymás konkurensei. Vagyis ha csökken a dimenziószám, akkor növekednie kell a megmaradó dimenziókon belüli kiterjedésnek. A dimenziószám csökkenése úgy is végbemehet, hogy valójában megmaradnak az extra dimenziók, csak éppen lecsökken a kiterjedésük.
Hasonlatként képzeljünk el egy vízcseppet (3D), amely ha egy felületre cseppen, szépen ellapul, és korong (2D) formájúvá válik, amelyik ráadásul jó darabig (a 2D lények szempontjából misztikus okból) tágul. A folyamat vége nem az, hogy a korong vastagsága pontosan 0, hanem megmarad egy minimális vastagság (kiterjedés az extra dimenzióban), amely a közeg elemi objektumaira jellemző.
Az előbbi folyamatnak (ti. hogy a magasabb dimenziók kontrakciója táplálta a 3D térbeli kiterjedést) a megfordítását is el lehet képzelni, vagyis hogy a 3D tér objektumai (illetve maga a tér is) egyre kisebb térfogatúra zsugorodik (mondjuk a gravitáció miatt), míg nem végül az anyag utat talál a magasabb dimenziók felé, tehát a most még Planck-hossz méretűre zsugorodott extra dimenziók újra kitágulnak, és az anyag ott is helyet talál majd magának. (Ki tudja, hogy nem valami hasonló dolog történik mondjuk egy feketelyukban.)
Most a 4D téridőről. Ez _NEM_ csupán azt jelenti, hogy az időt felvettük 4. koordinátaként, hiszen akkor már a Newton-i mechanikára is mondhatnánk, hogy 4D téridőt használ. Valójában azért beszélünk 4D téridőről, mert a tér és az idő a relativitáselmélet szerint olyan viszonyban vannak (lásd Lorentz-transzformáció), mintha átalakulhatnának egymásba! Hasonlatként tekintsünk egy rudat (amelyet egyébként egy eseménypár határoz meg, ami a relativitáselmélet elemi objektuma). Ezt a rudat különféle irányokból (vonatkoztatási rendszerekből) lehet szemlélni, egymásra merőleges irányokból is. Az egyes vetületek általában nyilván nem a rúd valódi hosszát mutatják (csak ha éppen merőlegesen helyezkedik el), de ha megvan mindegyik vetületi hossz, abból a szokásos geometriai módszerrel (a négyzetek összegének négyzetgyöke) meghatározhatjuk a rúd IGAZI (azaz invariáns) hosszát.
Na szóval, a relativitáselmélet ugyanolyan racionálisan gondolkodik arról, hogy mi egy objektum valódi hossza, és mi csak valamilyen vetülete, mint a klasszikus fizika, a különbség csak annyi, hogy rájöttünk, az időtartam is beleszámít az objektumok valódi hosszába, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az alapvető objektumok nem statikus valamik, hanem eleve mozgás van bennük.
De van egy szépséghiba. A relativitáselmélet azért nem teljesen egyenértékűen kezeli az időt és a szokásos térbeli koordinátákat, ugyanis az időt beszorozza i-vel is (négyzetgyök -1) (valamint c-vel is, de ez nem lényeges, mert csak mértékrendszer választást jelent). Az i-vel való szorzás pedig azt mutatja, hogy a szokásos 3D térkoordináta mellé valójában nem is az i*c*t-t kellene felvenni negyediknek, hanem egy igazi 4. térkoordinátát, amellyel valamiért különösen bensőséges, inverz viszonyban van az idő. Persze, éppen a szoros kapcsolat miatt az egyenleteinket fel tudjuk állítani így is, meg úgy is, és amíg egyéb okunk nincs feltételezni a 4. térdimenziót, nem foglalkozunk vele.
Mi késztethet arra, hogy realitást tulajdonítsunk a magasabb térdimenzió(k)nak? Hasonlatként képzeljünk el egy általános háromszöget a síkon! Ez ugye az összes vele egybevágó háromszöggel fedésbe hozható. Van azonban olyan eset is, amikor szeretnénk azt mondani, hogy egy másik háromszög egybevágó vele, mert ugyanakkorák a szögei, az oldalai, a kerülete, területe, és egyáltalán borzasztóan hasonlít hozzá, de mégsem tudjuk fedésbe hozni vele! A másik háromszög a tükörképe a miénknek. Semmilyen szokásos síkbeli (egybevágósági) transzformációval nem érhetjük el a fedést. De ha megengednénk, hogy a háromszöget egy pillanatra kifordítsuk a 3D térbe (bármelyik oldala, mint tengely mentén), akkor egy átfordítás után már azonnal megoldható lenne a fedésbe hozás!
Az előbbi mintájára, ha egy adott körüjárási iránnyal jellemezhető 3D objektumot valahogy át lehet vinni a tükörképébe, holott a 3D térben erre nincs lehetőség, akkor ez egy bizonyíték lenne arra, hogy létezik magasabb térdimenzió, ahová átmenetileg át lehet lépni. Továbbá, ha létezik ilyen átmenet a tökörkép objektumok között, akkor az egymáshoz viszonyított mennyiségük nyilván megváltozhat (vagyis sérülhet a rájuk egyébként érvényes megmaradási tétel). Hogy a tükörképnél pontosan milyen fizikai tulajdonságokat kell számba venni (töltések, paritás, idő, stb.) arról is lehet sokat törpölni...
-
Kryon #100 Szerintem életmeghosszabbítás terén a kibernetika át fogja venni a stafétát a biotechnológiától (az ők módszereik hamarabb beérnek).A végeredmény pedig afféle gép-ember hibridlény lesz pl:gép élő idegsejtekkel,aggyal,vagy emberek nanogépektől hemzsegő vérrel,és "bővítőkkel" telepakolt szervezettel.....alapvetően bizonyos arányban gépi/biológiai lények... 
-
Kryon #99 Ezek (ha jól tudom) "fel vannak tekeredve",tehát olyanok mintha a makroszkopikusan "sima" téridő struktúra mikroszinten egy csomó hurkolódásból állna,és az ezen mérettartományban létező dolgok képesek ezen "hurkolódások" mentén is létezni,így ők több mint 4D-s objektumok. -
#98
ezek mik ezek a dimenziók?
a 4et még csakcsak értem (bár ez a idő+tér már nem annyira 1szerű), de 5?
meg 9 meg 11?
-
DcsabaS #97 "ma még akkora vita van a genetikai manipuláció körül és szerintem később sem várható, hogy a genetikai eredményeket hasznosítani tudjuk, vagy ha mégis, lehet, hogy cserébe új betegségeket is kapunk, ami visszaveti az emberi életkort az eredetire"
Ezt ketté bontanám. Van egyszer a biológiai életkor, és van az, hogy vajon milyen időtávon lennénk képesek megőrizni egyéniségünk alapvető vonásait meghatározó emlékeinket.
A biológiai életkor kitolása tisztán azon múlik, hogy megvannak-e azok a regenerációs mechanizmusok, amelyek biztosítják az élőlény hosszabb távú fennmaradását. Korábban már írtam, hogy ez az életkor azért korlátozódik tipikusan 70-90 évre, mert evolúciós szempontból nem jelentett számottevő előnyt az ennél hosszabb életkor, így nem alakultak ki a megfelelő regenerációs mechanizmusok sem. (A nemileg aktív kor után a faj szempontjából már szinte felesleges élniük az egyedeknek.)
Az ember esetében azért valamicskét nőtt az életkor a többi emberszabásúhoz képest, ugyanis a gyermek felnevelése hosszabb ideig tart, így hasznos volt ennyivel megnövekednie a várható élettartamnak.
Na most genetikai beavatkozásokkal elérhetjük (majd!), hogy az újszülöttekben meglegyen és működjön az összes olyan regenerációs mechanizmus, amely az ember genetikai állományában egyébként fakultatíve létezik, csak nem mindenkinél mindegyik és nem is mindig hibamentesen. Ha ezt megtesszük, akkor a ma még csak kivételesen előforduló 120 éves élettartam máris garantált.
A következő lépés nyilván az lesz, hogy az emberiség génállományából kompletten hiányzó regenerációs mechanizmusokat építsünk be. Természeti törvény nincs arra, hogy az élő szervezet csak max. pár száz évig élhet. (Éppenséggel bizonyos növények akár több ezer évet is megélnek, géntechnológia nélkül is.) Minthogy azonban kísérletezés nélkül az ilyesmi nem megy, az élettartamot növelni célzó kísérleteknek pedig kikerülhetetlen eleme az idő, ezért pár száz éven belül legfeljebb csak pár száz év élettartam növelés képzelhető el. (Hosszabb távon sokkal több is.)
Most jön a fogósabb kérdés. Ugyanis belátható, hogy ha csak úgy él valaki mondjuk 500 évig, hogy életének mindig csak a legutóbbi 100 évére emlékszik, akkor az nem az igazi. Ezért az idegrendszer regenerációs mechanizmusának olyannak kell lennie, hogy miközben folyamatosan lecserélődnek a régi idegsejtek és szinapszisok, az újak FOLYAMATOSAN MEGTANULJÁK TŐLÜK mindazt, amit azok tudnak. (Még mielőtt az információ elenyészne.) Ez nemcsak elméletileg lehetséges, de kísérleti tények is mutatják, hogy "kicsiben" ezt tudja az idegrendszer, sőt, a testünk is. (Pl. néhány évente lecserélődik az atomjaink 80 százaléka, miközben azért nagyjából megtartjuk korábbi önmagunkat.)
Sajnos azonban az idegrendszer bizonyos részeinél nem nagyon akar működni a dolog, illetve (egyelőre) nem tudjuk, hogy lehetne rávenni. De ismétlem, itt sincs elvi képtelenség, a tudomány szerint megoldható a feladat, csak idő (kutatás) kérdése.
"miből állhatnak ezek a szuperhúrok, amik elvileg minden létezőt alkotnak"
A tudomány lépésenként halad előre is, meg visszafelé is. Eközben sokfelé (sok különböző szerveződési szinten) talál több-kevesebb alappal eleminek tekinhető dolgokat. A relativitáselmélet óta pl. tudjuk, hogy a térbeli és az időbeli kiterjedés csak együtt értelmesek, és ezért már az eleminek tekinthető dolgoknak is a téridőben kell létezniük (nem egyszerűen a térben, vagy az időben). A kvantumfizika és annak relativisztikus verziója óta rájöttünk arra is, hogy a látszólagos semmi (a fizikai vákuum) valójában egyáltalán nem semmi, hanem az anyag alapállapota(!). Ezért az elemi építőkövek nem feltétlenül láthatók szabad részecskeként, ahogyan azt korábban gondoltuk. A kvarkok is egy példát jelentenek arra, hogy valami létezhet és lehet alapvető, noha szabad részecskeként nem fordul elő. (Lásd még a virtuális részecskéket.)
Különféle elméleti nehézségek (pl. szingularitások) arra utalnak, hogy az elemi objektumok valójában még bonyolultabbak, vagyis nem csak minimum 4-dimenziós téridőt, de minimum 5, 9, vagy akár 11 dimenziót kell feltételezni, amelyek többségében viszont az Univerzum kiterjedése parányi, az elemi objektumok pedig minimum húrszerűek (esetleg membránok). Azonban ezekre az elméletekre vonatkozó bizonyítékról nem tudok.
