Hunter
Egy szélsőséges tó 3000 éves mikrobákkal
Tudósok rátaláltak a Föld egyik leghidegebb, legsósabb vizére méterekkel az Antarktisz jege alatt. A Vida tó egyike a legfurcsább, legbarátságtalanabb környezeteknek bolygónkon az Antarktisz sivár pusztaságában, a jég alatt. Az NSF által megbízott kutatók, akik lefúrtak a tavat borító jégtakaró mélyére, megállapították, hogy a Vida egy eddig ismeretlen ökorendszert képvisel, egy rideg, jéggel lezárt világot, mely hétszer sósabb a tengervíznél, hőmérséklete pedig -10 Celsius fok körüli. A terméketlen, fagyos környezet miatt, ami a tavat körül öleli, a tudósok úgy vélik a tó fontos modellje lehet a Mars és egyéb jeges világok ősi mikroszintű életeinek bizonyításához.
A kutatók korábban úgy gondolták a Vida egyike az Antarktisz azon számos tavainak, melyek egész évben medrükbe befagyva léteznek. A radarok, hosszú távú hőmérséklet- és a jégelemzés azonban kiderítette, hogy a Vida esetében csak egy vastag záró jégrétegről van szó, alatta hatalmas mennyiségű ősi szerves anyag és üledék, valamint egy rendkívül sós folyékony zóna rejtőzik, mindez a fagypont alatti hőmérsékleten.
A kutatók 1996-ban két hetet töltöttek a tónál októberben, ami ott a tavasznak felel meg. Ekkor emeltek ki két 10 centiméter átmérőjű jégtömböt a 16 méter mélyről, a vízbe azonban nem hatoltak be a szennyeződés elkerülése végett. A lyukakat deionizált vízzel töltötték fel, majd a járatok egyikébe egy hőmérsékletet mérő műszert helyeztek el. A kiemelt jégben a tudósok rábukkantak a terület kémiai és biológiai történelmére és olyan mikrobákat sikerült életre kelteniük, melyek legalább 2800 évesek.
A Vida több mint 5 kilométer hosszú, felülete 6,8 négyzetkilométer, a McMurdo völgy néven ismert területen található. Ez a terület évente kevesebb, mint 10 centi havat kap, átlaghőmérséklete -30 fok körül ingadozik. A tavat 19 méter vastag jég borítja, a becslések szerint ezt 5 méter mélyen követi folyékony víz, melyből a hőmérséklet csökkenésével további mennyiség válhat szilárd halmazállapotúvá.
"A Vida tó egy új földi ökorendszerbe nyújt betekintést" - mondta Peter Doran a kutatás vezetője. "Ami itt végbe megy, más déli-sarki tavak esetében is megtörténhet, akár a hidegebb hónapokban is, vagy a trópusi vízi ökorendszerek esetében a múlt globális lehűléseikor, mint például 550 millió évvel ezelőtt, amikor a Föld egy hólabdára emlékeztetett."
A kutatók úgy vélik, a Vida példája esélyt adhat, hogy a Marson is találjanak ősi életjeleket, mivel a vörös bolygóról azt tartják vízben gazdag múlttal rendelkezett, és ha az élet valaha is kialakult, akkor a Vida-szerű ökorendszerek lehetnek azok a helyek, ahol azt fellelhetik.
A kutatók korábban úgy gondolták a Vida egyike az Antarktisz azon számos tavainak, melyek egész évben medrükbe befagyva léteznek. A radarok, hosszú távú hőmérséklet- és a jégelemzés azonban kiderítette, hogy a Vida esetében csak egy vastag záró jégrétegről van szó, alatta hatalmas mennyiségű ősi szerves anyag és üledék, valamint egy rendkívül sós folyékony zóna rejtőzik, mindez a fagypont alatti hőmérsékleten.
A kutatók 1996-ban két hetet töltöttek a tónál októberben, ami ott a tavasznak felel meg. Ekkor emeltek ki két 10 centiméter átmérőjű jégtömböt a 16 méter mélyről, a vízbe azonban nem hatoltak be a szennyeződés elkerülése végett. A lyukakat deionizált vízzel töltötték fel, majd a járatok egyikébe egy hőmérsékletet mérő műszert helyeztek el. A kiemelt jégben a tudósok rábukkantak a terület kémiai és biológiai történelmére és olyan mikrobákat sikerült életre kelteniük, melyek legalább 2800 évesek.
A Vida több mint 5 kilométer hosszú, felülete 6,8 négyzetkilométer, a McMurdo völgy néven ismert területen található. Ez a terület évente kevesebb, mint 10 centi havat kap, átlaghőmérséklete -30 fok körül ingadozik. A tavat 19 méter vastag jég borítja, a becslések szerint ezt 5 méter mélyen követi folyékony víz, melyből a hőmérséklet csökkenésével további mennyiség válhat szilárd halmazállapotúvá.
"A Vida tó egy új földi ökorendszerbe nyújt betekintést" - mondta Peter Doran a kutatás vezetője. "Ami itt végbe megy, más déli-sarki tavak esetében is megtörténhet, akár a hidegebb hónapokban is, vagy a trópusi vízi ökorendszerek esetében a múlt globális lehűléseikor, mint például 550 millió évvel ezelőtt, amikor a Föld egy hólabdára emlékeztetett."
A kutatók úgy vélik, a Vida példája esélyt adhat, hogy a Marson is találjanak ősi életjeleket, mivel a vörös bolygóról azt tartják vízben gazdag múlttal rendelkezett, és ha az élet valaha is kialakult, akkor a Vida-szerű ökorendszerek lehetnek azok a helyek, ahol azt fellelhetik.