Gyurkity Péter
A felhők tartották melegen a Marsot
A szén-dioxid jelenléte ugyanis önmagában nem volt elegendő a víz megmaradásához.
A Mars jelene és múltja kapcsán az elmúlt néhány évben számos további részletről számolhattunk be, ahogy a NASA (és az egyéb űrügynökségek) további eszközei helyszíni vizsgálatokkal igazolták, vagy éppen cáfolták a korábbi feltevéseket. A bolygó felszínén egykor jelenlévő tavak és folyók létezését már sikerült visszaigazolni, most pedig arra kaptunk választ, hogy ezt mi tette annak idején lehetővé.
Arról mi is beszámoltunk, hogy meglesz a víz a hosszabb küldetésekhez, a napokban pedig már az oxigén előállítását is sikerült elérni, viszont eközben folyamatosan készülnek el az újabb és újabb tanulmányok, amelyek listáját tovább bővítette egy most közzétett munka. Ebben amerikai egyetemi kutatók arról értekeznek, hogy az általuk elvégzett vizsgálatok és lefuttatott számítógépes modellek alapján a szén-dioxid jelenléte önmagában valóban nem volt elég ahhoz, hogy melegen tartsa a felszínt a folyékony víz megjelenéséhez és megmaradásához, itt egy másik komoly tényezőnek is ki kellett fejtenie hatását, hogy ezen tavak és folyók maradványait ma is szemügyre vehessük. Kiderült, hogy a felhőzet volt felelős a melegedésért, ez ugyanis régebben sokkal sűrűbb volt.
Napjainkban az egyenlítői régióban, magasabban elhelyezkedő felhők, amelyek a felszíntől 10 és 30 km közötti távolságra vannak, napközben elnyelik az onnan érkező infravörös fényt, a légkörben lévő vízjég-felhők azonban mindössze 1 Kelvin-fokkal emelik a hőmérsékletet, vagyis hatásuk elenyésző. Ez a jelenség azonban a korábbi időszakokban sokkal fontosabb volt, a számítógépes modellek alapján ugyanis a globális éves átlaghőmérséklet a felszínen elérhette a 265 Kelvin-fokot, amely nagyjából -8 Celsius-foknak felel meg. Ez már elegendő ahhoz, hogy kisebb-nagyobb tavak bukkanjanak fel az egyenlítőhöz közeli területeken, már amennyiben ez az állapot néhány évszázadon keresztül fennáll.
A tavak létezésével persze az élet megjelenése és megmaradása is fontos kérdésként merül fel, ezzel kapcsolatban a Perseverance marsjáró végez majd el további vizsgálódást, mégpedig a Jezero-kráterben, amely évmilliárdokkal ezelőtt maga is egy tónak adott helyet.
A Mars jelene és múltja kapcsán az elmúlt néhány évben számos további részletről számolhattunk be, ahogy a NASA (és az egyéb űrügynökségek) további eszközei helyszíni vizsgálatokkal igazolták, vagy éppen cáfolták a korábbi feltevéseket. A bolygó felszínén egykor jelenlévő tavak és folyók létezését már sikerült visszaigazolni, most pedig arra kaptunk választ, hogy ezt mi tette annak idején lehetővé.
Arról mi is beszámoltunk, hogy meglesz a víz a hosszabb küldetésekhez, a napokban pedig már az oxigén előállítását is sikerült elérni, viszont eközben folyamatosan készülnek el az újabb és újabb tanulmányok, amelyek listáját tovább bővítette egy most közzétett munka. Ebben amerikai egyetemi kutatók arról értekeznek, hogy az általuk elvégzett vizsgálatok és lefuttatott számítógépes modellek alapján a szén-dioxid jelenléte önmagában valóban nem volt elég ahhoz, hogy melegen tartsa a felszínt a folyékony víz megjelenéséhez és megmaradásához, itt egy másik komoly tényezőnek is ki kellett fejtenie hatását, hogy ezen tavak és folyók maradványait ma is szemügyre vehessük. Kiderült, hogy a felhőzet volt felelős a melegedésért, ez ugyanis régebben sokkal sűrűbb volt.
Napjainkban az egyenlítői régióban, magasabban elhelyezkedő felhők, amelyek a felszíntől 10 és 30 km közötti távolságra vannak, napközben elnyelik az onnan érkező infravörös fényt, a légkörben lévő vízjég-felhők azonban mindössze 1 Kelvin-fokkal emelik a hőmérsékletet, vagyis hatásuk elenyésző. Ez a jelenség azonban a korábbi időszakokban sokkal fontosabb volt, a számítógépes modellek alapján ugyanis a globális éves átlaghőmérséklet a felszínen elérhette a 265 Kelvin-fokot, amely nagyjából -8 Celsius-foknak felel meg. Ez már elegendő ahhoz, hogy kisebb-nagyobb tavak bukkanjanak fel az egyenlítőhöz közeli területeken, már amennyiben ez az állapot néhány évszázadon keresztül fennáll.
A tavak létezésével persze az élet megjelenése és megmaradása is fontos kérdésként merül fel, ezzel kapcsolatban a Perseverance marsjáró végez majd el további vizsgálódást, mégpedig a Jezero-kráterben, amely évmilliárdokkal ezelőtt maga is egy tónak adott helyet.
