Szekeres Viktor
2010 legjobb és legrosszabb filmjei
Most, hogy már majdnem minden díjat átadtak és mindenki megírta a tavalyi évre vonatkozó toplistáját, úgy érezzük, hogy itt az ideje előállni a mindent vivő listánkkal.
Milyenek a 2010-es mozis tapasztalataid?
Bár a mozik kínálatát minden évben sokan illetik kritikával, korábbi cikkünkben már rámutattunk arra, hogy a kis háziszavazásunk eredménye szerint az SG-olvasók az általuk látott legtöbb filmet jónak találták, s mindössze alig féltucat esetében érezték azt, hogy közepes vagy gyenge alkotással van dolguk. Arról is beszámoltunk, hogy a látogatottsági adatok alapján a közönség mely filmeket ítélte meg a legjobbnak, s persze a kritikusok ízlésével is foglalkoztunk. Így, februárban már csak a két legjelentősebb díj átadása van hátra: az Oscar-gála előtt eljött az ideje a maszek listánk összeállításának, illetve leközlésének, hiszen igazabb és hitelesebb összesítés nincs a sajátnál. (A 2009-es toplistánkat valószínűleg már mindenki kívülről fújja, de azért némi emlékezetfrissítés nem árt.)
Szokás szerint csak azok a filmek kerültek fel a 10-es listákra, melyek 2010-ben kerültek bemutatásra Magyarországon, s melyekről megemlékeztünk kritika formájában e hasábokon, így például a Harry Potter vagy az Alkonyat rajongói egyik listán sem fogják megtalálni kedvencüket. De mivel 2010 nem szűkölködött jó és remek filmekben, így pár olyan alkotás címét megemlítenénk felsorolás-szerűen, melyekről nem írtunk, ámde láttuk őket és kifejezetten jól sikerültek: Sporthorgászat, Scott Pilgrim a világ ellen, Szerelmes lettem, Egy komoly ember, Könnyű nőcske, Mr. Nobody, Bibliotheque Pascal, Akvárium, Az út, Élek és szeretek, na és persze az év egyik legjobbja, A fehér szalag. (A legrosszabbak közül kritika híján nem kerülhetett a listánkra például az Utódomra ütök, A Vén csontok, a Zimmer Feri 2, Az utolsó léghajlító, a Vinyan - Az elveszett lelkek és az Alkonyat: Napfogyatkozás.)
A tavalyi év tíz legrosszabb filmje:
10. Az utazó: Johnny Depp és Angelina Jolie Anthony Zimmer-feldolgozását nem sikk lehúzni, hiszen alig volt újságíró, aki ne köszörülte volna a nyelvét a filmen, mindössze a HFPA tagjainak jött be (...) a romantikus, könnyed krimi, melyet ezért Golden Globe-ra is jelöltek.
9. Újrakezdők - Szerelmes szingli szittert: Szó se róla, voltak érdekesebb megoldások is a filmben, az azonban mégis olyan esetlen volt, mintha kezdők készítették volna kezdők közreműködésével. Talán a pénzhiány, talán a sürgető határidők okozták mindezt, de manapság moziban ritkán látni ennyire tévéfilmes minőségű produkciót.
8. Rémálom az Elm utcában: Június egyik leginkább várt filmje volt (legalábbis szavazásunk szerint), és az év egyik legnagyobb csalódása lett, pedig ha adott egy horrorikon, akkor szinte teljesen mindegy, hogy mi a körítés, lényeg a mészárlás, nem? Mint kiderült, nem. A Rémálom az Elm utcában nem az új Freddy-n bukott meg, hanem egyszerűen azért, mert semmi hangulata nem volt.
7. A titánok harca: Tavaly több jó feldolgozásfilm is készült, de A titánok harca a gyengébbek közé tartozott, ráadásul a konvertált 3D annyira gyenge lett, hogy a film megnézéséhez még speciális szemüveg sem nagyon kellett, az élmény ugyanaz maradt. A siker azonban a stúdiót igazolja, a nézők özönlöttek a görög mitológiával megtámogatott történetre.
6. Fűrész 3D: Az év legnagyobb kihagyott ziccere. Az egy dolog, hogy a remek Fűrész-sorozat zárófejezete nem sikerült túl jól, túlságosan is másolt egy korábbi részt, azonban, ha létezik film, ahol remekül ki lehetett volna használni a 3D-s technológiát a különböző csapdák és áldozataik révén, akkor ez volt az. A készítők fantáziátlansága azonban csak pár közhelyre futotta.
5. Kém a szomszédban: Jackie Chan nagy szerencséje, hogy miközben olyan tűzrevaló próbálkozásokban szerepel, mint a Kém a szomszédban, rátalálnak a Karate kölyök-féle sikerfilmek is, aminek persze úgyis jönni fog a folytatása. A Kém a szomszédban viszont úgy néz ki, hogy megússza a második részt.
4. Babylon AD: Nem elég, hogy Vin Diesel filmje késett két évet, de még nagyon rossz és értelmetlen is lett. És bár tudjuk, hogy a rendező és a producerek nagyon összekaptak a filmen, mindenki mást akart kihozni belőle, azt is le kell szögeznünk, hogy a rendezői verzió épp olyan pocsék lett (volna), mint a végleges. A Babylon AD csak addig volt biztató, míg papíron létezett.
3. A sötétség határán: Mel Gibson, mielőtt végleg elásta volna magát magánéleti zűrjeivel produceri tanácsra Liam Neesonnak képzelte magát egy bosszúfilmes feldolgozásban - bukott is egy nagyot. Nem csoda, hiszen a Sötétség határa még a Taken ismerete nélkül is agyzsibbasztóan unalmas, céltalan és összecsapott lett volna. Nem biztos, hogy szerencsés egy több órás sorozatot mozihosszra egyszerűsíteni.
2. Hova lettek Morganék?: Erre is csak Hollywood képes. Két kedvelt színészembert, nagy sztárt, úgy összeereszteni egy romantikus komédiában, hogy a végeredmény egyszerre legyen humortalan, rossz és anyagilag bukás. Ráadásul még annak is nehezére esett megkedvelnie a főkaraktereket, aki egyébként odavan Hugh Grantért és Sarah Jessica Parkerért.
1. Alfa és Omega: Vita nincs, az év legkutyább próbálkozása egy farkasokról szóló animációs film volt. Minden idők egyik legrosszabb mozis kezdő félóráját érdektelen és koncepció nélküli folytatás követte, amire utólag ráhúzták még a 3D-s filtert is. Persze gyerekeknek gond nélkül be fog jönni, hiszen ártalmatlan próbálkozásról van szó, de ilyen alapon inkább jobb animációkat nézessünk velük.
Szerencsére fénypontjai is voltak az évnek, a következő oldalon az általunk kedvelt alkotások listája található meg.
Meg szoktad nézni az Oscar-jelölt filmeket?
De jó, hogy az Oscar-esélyes filmek zöme nálunk 2011-ben kerül mozikban! Bár elég fura lesz jövőre ilyenkor majd A félszeműt, a Fekete hattyút vagy a 127 órát böngészni az akkor aktuális listán. De az is tény, hogy a tavalyi Oscar-jelöltek közül az idei legjobbak listájára csak egy film fért fel, igaz azon kívül mindössze három kapott 2010-ben mozis premiert.
A tavalyi év tíz legjobb filmje:
10. Machete: Randa, mocskos egy akciófilm a Machete, de Robert Rodriguez ezúttal is remekül eltalálta az arányokat, s a végeredmény nem csak egy vég nélküli hentelés lett. Az év egyik legszórakoztatóbb filmjéről van szó, melyben csalódást csak Jessica Alba számítógéppel történt lemeztelenítése okozott, és az, hogy Lindsay Lohan is csak testdublőrrel vállalta be a meztelenkedést.
9. RED: Bruce Willis képregény-adaptációja azért került be a legjobbak közé, mert egy pillanatig nem akar nagy durranás lenni, s talán nem is az, de oly hihetetlen módon jópofa a nyugdíjas ügynökökről szóló történet, hogy az ember azon kapja magát, hogy majdnem két órát töltött el bamba vigyorral az arcán.
8. Babák - Az első év: Üres kapura könnyű gólt lőni, mondhatnánk, hiszen bárki (na, hiszen!) tudott volna filmet készíteni négy babáról, ha van egy kamerája, de Thomas Balmes szerencsére nem bárki volt, filmje pedig még talán azokat is megérintette, akiknek nincsenek gyerekei. A Babák - Az első év nem több annál, mint amit a cím sugall, mégis magával ragadja a nézőt.
7. Az amerikai: Minimalista film, remek fényképezés, George Clooney megint jól választott, de Az amerikai tényleg csak a stílus kedvelőinek fog valamit is jelenteni. Aki akciózást vagy valami kommersz megközelítést vár, az nagyot csalódhat a tavalyi év egyik legjobbjában.
6. Brooklyn mélyén: Vesszőparipaként muszáj előcitálnunk azt az amerikai statisztikát, miszerint Antoine Fuqua filmjét Amerikában a premier hetében csak 14%-ban látták fehérek, s ennél "rosszabb" arányt nem sok idei premier tudott produkálni. Szerencsére a film még így sem szerepelt annyira rosszul a jegypénztáraknál, a Brooklyn mélyén valóban megérdemli a figyelmet.
5. Mary és Max: A Toy Story 3 csak egy hajszál híján maradt le a tavalyi tíz legjobb film listájáról, azonban az animációs trónról már jóval többel. Hiába tudott ugyanis megújulni a játékháborús-széria legújabb darabja, az Ausztráliából érkezett animáció egyenesen zseniálisra sikeredett és rettentő érzelmesre. Ilyenkor sajnálhatjuk, hogy ma már a legtöbb mozizó csak a csilivili, modern 3D-s animációra vevő, másféle stílusokra kevesen váltanak jegyet, pedig a filmek esetében a kinézet, a külcsín másodlagos, még mindig a történet és a karakter a legfontosabb.
4. Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás: Már a tavalyi év elején lehetett tudni, hogy a Micmacs biztos várományosa lesz az év végi listás szereplésnek, hiszen a Delicatessent, az Elveszett gyermekek városát, az Amélie csodálatos életét és a Hosszú jegyességet rendező Jean-Pierre Jeunet eddig talán csak az Alien 4-gyel lőtt mellé. A Micmacs annak ellenére lehengerlő szórakozás, hogy a fent említett kvartettet nem éri utol színvonalban. Bárcsak Jeunet fantáziájával rendelkezne minden filmes!
3. Egek ura: Kritikánk magáért beszél, az Egek ura ugyan könyvadaptáció, de filmként is remekül működik és szívhez szól. Igaz manapság a szívhez szólás nem annyira divatos, de muszáj megbecsülnünk azon hollywoodi közönségfilmeket, melyek képesek erre.
2. Eredet: Nem hiszem, hogy kommentálni kéne az Eredet ezüstérmét, maximum azt, hogy miért nem lett aranyérmes. Mert Christopher Nolan remek filmjénél akadt egy jobb tavaly. Az Eredet ráadásul, mivel története nem csak holmi hatásvadász csavarokra épül, és simán elmesélhető bárkinek a megtekintés előtt, megnézhető akár többször is.
1. Social Network - A közösségi háló: Mi kérünk elnézést, hogy az első helyezett viszonylag fantáziátlan módon az a film lett, amely szinte minden szavazást megnyert a filmes kategóriában - mert ennyire jól sikerült. Kénytelenek voltunk tehát mi is beállni a sorba, főleg, hogy itthon A király beszéde csak idén került bemutatásra. A Social Network - A közösségi háló, majdnem minden porcikájában élvezetes, köszönhetően a remek forgatókönyvnek és a párbeszédeknek. Az, hogy életrajzi filmnek titulálják, talán elriaszthat a megtekintésétől pár embert, de mi inkább tárgyalótermi, jogi drámaként kezelnénk a filmet. Mert az is.
Szokás szerint csak azok a filmek kerültek fel a 10-es listákra, melyek 2010-ben kerültek bemutatásra Magyarországon, s melyekről megemlékeztünk kritika formájában e hasábokon, így például a Harry Potter vagy az Alkonyat rajongói egyik listán sem fogják megtalálni kedvencüket. De mivel 2010 nem szűkölködött jó és remek filmekben, így pár olyan alkotás címét megemlítenénk felsorolás-szerűen, melyekről nem írtunk, ámde láttuk őket és kifejezetten jól sikerültek: Sporthorgászat, Scott Pilgrim a világ ellen, Szerelmes lettem, Egy komoly ember, Könnyű nőcske, Mr. Nobody, Bibliotheque Pascal, Akvárium, Az út, Élek és szeretek, na és persze az év egyik legjobbja, A fehér szalag. (A legrosszabbak közül kritika híján nem kerülhetett a listánkra például az Utódomra ütök, A Vén csontok, a Zimmer Feri 2, Az utolsó léghajlító, a Vinyan - Az elveszett lelkek és az Alkonyat: Napfogyatkozás.)
A tavalyi év tíz legrosszabb filmje:
10. Az utazó: Johnny Depp és Angelina Jolie Anthony Zimmer-feldolgozását nem sikk lehúzni, hiszen alig volt újságíró, aki ne köszörülte volna a nyelvét a filmen, mindössze a HFPA tagjainak jött be (...) a romantikus, könnyed krimi, melyet ezért Golden Globe-ra is jelöltek.
9. Újrakezdők - Szerelmes szingli szittert: Szó se róla, voltak érdekesebb megoldások is a filmben, az azonban mégis olyan esetlen volt, mintha kezdők készítették volna kezdők közreműködésével. Talán a pénzhiány, talán a sürgető határidők okozták mindezt, de manapság moziban ritkán látni ennyire tévéfilmes minőségű produkciót.
8. Rémálom az Elm utcában: Június egyik leginkább várt filmje volt (legalábbis szavazásunk szerint), és az év egyik legnagyobb csalódása lett, pedig ha adott egy horrorikon, akkor szinte teljesen mindegy, hogy mi a körítés, lényeg a mészárlás, nem? Mint kiderült, nem. A Rémálom az Elm utcában nem az új Freddy-n bukott meg, hanem egyszerűen azért, mert semmi hangulata nem volt.
7. A titánok harca: Tavaly több jó feldolgozásfilm is készült, de A titánok harca a gyengébbek közé tartozott, ráadásul a konvertált 3D annyira gyenge lett, hogy a film megnézéséhez még speciális szemüveg sem nagyon kellett, az élmény ugyanaz maradt. A siker azonban a stúdiót igazolja, a nézők özönlöttek a görög mitológiával megtámogatott történetre.
6. Fűrész 3D: Az év legnagyobb kihagyott ziccere. Az egy dolog, hogy a remek Fűrész-sorozat zárófejezete nem sikerült túl jól, túlságosan is másolt egy korábbi részt, azonban, ha létezik film, ahol remekül ki lehetett volna használni a 3D-s technológiát a különböző csapdák és áldozataik révén, akkor ez volt az. A készítők fantáziátlansága azonban csak pár közhelyre futotta.
5. Kém a szomszédban: Jackie Chan nagy szerencséje, hogy miközben olyan tűzrevaló próbálkozásokban szerepel, mint a Kém a szomszédban, rátalálnak a Karate kölyök-féle sikerfilmek is, aminek persze úgyis jönni fog a folytatása. A Kém a szomszédban viszont úgy néz ki, hogy megússza a második részt.
4. Babylon AD: Nem elég, hogy Vin Diesel filmje késett két évet, de még nagyon rossz és értelmetlen is lett. És bár tudjuk, hogy a rendező és a producerek nagyon összekaptak a filmen, mindenki mást akart kihozni belőle, azt is le kell szögeznünk, hogy a rendezői verzió épp olyan pocsék lett (volna), mint a végleges. A Babylon AD csak addig volt biztató, míg papíron létezett.
3. A sötétség határán: Mel Gibson, mielőtt végleg elásta volna magát magánéleti zűrjeivel produceri tanácsra Liam Neesonnak képzelte magát egy bosszúfilmes feldolgozásban - bukott is egy nagyot. Nem csoda, hiszen a Sötétség határa még a Taken ismerete nélkül is agyzsibbasztóan unalmas, céltalan és összecsapott lett volna. Nem biztos, hogy szerencsés egy több órás sorozatot mozihosszra egyszerűsíteni.
2. Hova lettek Morganék?: Erre is csak Hollywood képes. Két kedvelt színészembert, nagy sztárt, úgy összeereszteni egy romantikus komédiában, hogy a végeredmény egyszerre legyen humortalan, rossz és anyagilag bukás. Ráadásul még annak is nehezére esett megkedvelnie a főkaraktereket, aki egyébként odavan Hugh Grantért és Sarah Jessica Parkerért.
1. Alfa és Omega: Vita nincs, az év legkutyább próbálkozása egy farkasokról szóló animációs film volt. Minden idők egyik legrosszabb mozis kezdő félóráját érdektelen és koncepció nélküli folytatás követte, amire utólag ráhúzták még a 3D-s filtert is. Persze gyerekeknek gond nélkül be fog jönni, hiszen ártalmatlan próbálkozásról van szó, de ilyen alapon inkább jobb animációkat nézessünk velük.
Szerencsére fénypontjai is voltak az évnek, a következő oldalon az általunk kedvelt alkotások listája található meg.
A tavalyi év tíz legjobb filmje:
10. Machete: Randa, mocskos egy akciófilm a Machete, de Robert Rodriguez ezúttal is remekül eltalálta az arányokat, s a végeredmény nem csak egy vég nélküli hentelés lett. Az év egyik legszórakoztatóbb filmjéről van szó, melyben csalódást csak Jessica Alba számítógéppel történt lemeztelenítése okozott, és az, hogy Lindsay Lohan is csak testdublőrrel vállalta be a meztelenkedést.
9. RED: Bruce Willis képregény-adaptációja azért került be a legjobbak közé, mert egy pillanatig nem akar nagy durranás lenni, s talán nem is az, de oly hihetetlen módon jópofa a nyugdíjas ügynökökről szóló történet, hogy az ember azon kapja magát, hogy majdnem két órát töltött el bamba vigyorral az arcán.
8. Babák - Az első év: Üres kapura könnyű gólt lőni, mondhatnánk, hiszen bárki (na, hiszen!) tudott volna filmet készíteni négy babáról, ha van egy kamerája, de Thomas Balmes szerencsére nem bárki volt, filmje pedig még talán azokat is megérintette, akiknek nincsenek gyerekei. A Babák - Az első év nem több annál, mint amit a cím sugall, mégis magával ragadja a nézőt.
7. Az amerikai: Minimalista film, remek fényképezés, George Clooney megint jól választott, de Az amerikai tényleg csak a stílus kedvelőinek fog valamit is jelenteni. Aki akciózást vagy valami kommersz megközelítést vár, az nagyot csalódhat a tavalyi év egyik legjobbjában.
6. Brooklyn mélyén: Vesszőparipaként muszáj előcitálnunk azt az amerikai statisztikát, miszerint Antoine Fuqua filmjét Amerikában a premier hetében csak 14%-ban látták fehérek, s ennél "rosszabb" arányt nem sok idei premier tudott produkálni. Szerencsére a film még így sem szerepelt annyira rosszul a jegypénztáraknál, a Brooklyn mélyén valóban megérdemli a figyelmet.
5. Mary és Max: A Toy Story 3 csak egy hajszál híján maradt le a tavalyi tíz legjobb film listájáról, azonban az animációs trónról már jóval többel. Hiába tudott ugyanis megújulni a játékháborús-széria legújabb darabja, az Ausztráliából érkezett animáció egyenesen zseniálisra sikeredett és rettentő érzelmesre. Ilyenkor sajnálhatjuk, hogy ma már a legtöbb mozizó csak a csilivili, modern 3D-s animációra vevő, másféle stílusokra kevesen váltanak jegyet, pedig a filmek esetében a kinézet, a külcsín másodlagos, még mindig a történet és a karakter a legfontosabb.
4. Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás: Már a tavalyi év elején lehetett tudni, hogy a Micmacs biztos várományosa lesz az év végi listás szereplésnek, hiszen a Delicatessent, az Elveszett gyermekek városát, az Amélie csodálatos életét és a Hosszú jegyességet rendező Jean-Pierre Jeunet eddig talán csak az Alien 4-gyel lőtt mellé. A Micmacs annak ellenére lehengerlő szórakozás, hogy a fent említett kvartettet nem éri utol színvonalban. Bárcsak Jeunet fantáziájával rendelkezne minden filmes!
3. Egek ura: Kritikánk magáért beszél, az Egek ura ugyan könyvadaptáció, de filmként is remekül működik és szívhez szól. Igaz manapság a szívhez szólás nem annyira divatos, de muszáj megbecsülnünk azon hollywoodi közönségfilmeket, melyek képesek erre.
2. Eredet: Nem hiszem, hogy kommentálni kéne az Eredet ezüstérmét, maximum azt, hogy miért nem lett aranyérmes. Mert Christopher Nolan remek filmjénél akadt egy jobb tavaly. Az Eredet ráadásul, mivel története nem csak holmi hatásvadász csavarokra épül, és simán elmesélhető bárkinek a megtekintés előtt, megnézhető akár többször is.
1. Social Network - A közösségi háló: Mi kérünk elnézést, hogy az első helyezett viszonylag fantáziátlan módon az a film lett, amely szinte minden szavazást megnyert a filmes kategóriában - mert ennyire jól sikerült. Kénytelenek voltunk tehát mi is beállni a sorba, főleg, hogy itthon A király beszéde csak idén került bemutatásra. A Social Network - A közösségi háló, majdnem minden porcikájában élvezetes, köszönhetően a remek forgatókönyvnek és a párbeszédeknek. Az, hogy életrajzi filmnek titulálják, talán elriaszthat a megtekintésétől pár embert, de mi inkább tárgyalótermi, jogi drámaként kezelnénk a filmet. Mert az is.