Szekeres Viktor
Az utazó - 2010 mélypontja?
Sokan várták Florian Henckel von Donnersmarck új rendezését, azonban arra kevesen számítottak, hogy egy szimpla stúdiófilmet tesz le az asztalra.
Hogy tetszett Az utazó?
Sokan ágálnak a remake-ek létezése ellen, azonban nem tudunk mit tenni, a "műfaj" él és virul. A nagy kérdés az: vajon hogyan érdemes feldolgozást készíteni. Jobb, ha egy rendező egy az egyben leköveti az eredeti történetet, esetleg kockáról-kockára újraforgat valamit? (Láttunk példát ilyenre nem egyszer.) Vagy az a szerencsésebb, ha az alaptörténetet már saját csavarral, sztoriszállal dobják fel? (Így készül az amerikai A tetovált lány is.) Esetleg ugyanazt a történetet eltolt hangsúlyokkal, más hangnemben is meg lehet valósítani. Az utazó esetében ez utóbbi történt. Von Donnersmarck elképzelése alapjába véve nem lett volna rossz, hiszen nem csak a szolgai másolás lebegett szemei előtt, a megvalósításba azonban elég sok hiba csúszott.
Az utazó a 2005-ös, Sophie Marceau főszereplésével készült francia Anthony Zimmer remake-je. Míg azonban az eredeti inkább volt rejtélyközpontú, és épített a két főszereplő közti feszültségre, addig az amerikai változatban inkább a komédia és az 50-es, 60-as évek Hollywoodjának glamúrja dominált. Az utazó egy titokzatos nőről szól, akit amiatt követ a rendőrség, mert információik szerint ő a barátnője egy több százmilliós lopást végrehajtó férfinak. Hősnőnk pedig felül a menetrend szerinti Párizs - Velence járatra, hogy rejtélyes barátja utasításainak megfelelően megismerkedjen egy idegennel, hátha a rendőrség és a pénz visszaszerzését célul kitűző haramiák azt hiszik, hogy előkerült a keresett személy.
Szomorú látni, hogy a legtehetségesebb rendezőket beszippantja Hollywood és stúdiófilmek készítésére kényszeríti. Láthattuk Antal Nimród példáját is, amin semmi szégyellnivaló sincs, hiszen 2009-ben még Guy Ritchie is odasüllyedt, hogy kapott a kezébe egy stúdiókoncepció alapján készült forgatókönyvet (Sherlock Holmes), hogy azt forgassa le, ügyelve arra, hogy minél kevesebb saját ötletet vigyen bele. Az utazó is stúdiófilm, a Sony régóta el akarta készíteni az Anthony Zimmer-feldolgozását A-listás szereposztással, s a projekt épp kapóra jött Florian Henckel von Donnersmarck letesztelésére - nem mintha az Oscar-díjas A mások életét rendező németnek bizonyítania kellene valamit.
A vonatos tematika gyakran szokott jól elsülni, a két idegen találkozása esetén szinte mindenki Hitchcockot idézi meg. Kár, hogy ezt a szegmenst viszonylag hamar letudjuk Az utazóban, de kárpótlásul kapunk némi élő és lélegző velencei díszletet, minek láttán azonnal azon kezdünk el morfondírozni, hogy milyen régen jártunk a gondolák városában. A külsőségek tehát adottak voltak, más kérdés, hogy ezek ellenére sem sikerült hangulatos, értékelhető filmet vászonra vinni.
Fura ilyet mondani, de ezúttal a közepes szinkronnal kezdődik a negatívumok sora, ez is gátja annak, hogy Az utazó élvezhető legyen, hiszen soknemzetiségű a történet és a karakterek akcentusai olykor komoly (hangulati) "szerepet kapnak", esetleg utalások vagy poénok részévé válnak. Más kérdés, hogy így megmenekültünk Angelina Jolie rettenetes modorosságának egy részétől, de ettől még másfél órán keresztül láthatjuk, amint ide- és odavonul peckesen, miközben úgy formálja meg a szavakat, hogy megalszik a tej szájában. Johnny Depp is rossz lóra tett ezúttal, bár ő lehet, hogy azért lesz fura egyeseknek, mert a sok extravagáns, csiricsáré karakter után ezúttal szürke átlagembert alakíthat, aki az események sűrűjébe kerül. Azt talán még el is hisszük neki, hogy ő egy elektromos cigiző matektanár, aki beutazza Európát, azonban a két főhős kapcsolata teljességgel hiteltelen, a köztük lévő "kémia", vonzalom nagyjából a negatív tartományban tendál.
Bármennyire is próbálkozik tehát a rendező, hogy romantikus kliséket süssön el az olykor valóban borzasztó és giccses aláfestő zene kíséretében, mivel Depp és Jolie között nincs szikrázás, a néző csak a fejét csóválja és közben nem hiszi el, hogy forgatás közben ez nem tűnt fel senkinek. Depp esetlensége ugyan produkál egy-két mulatságos jelenetrészletet, azonban mindez nem kárpótol minket, főleg, hogy a krimiszál sem hordoz magában sok meglepetést a kevés kiemelt szereplő miatt - viszonylag hamar kétesélyessé vélik a játszma.
Az utazó nem lett jó film sajnos. Valamilyen szinten ugyan élvezhető, akad benne egy-két csavar is, de a sztori leginkább arra jó, hogy páran büszkén (vagy csalódottan) hangoztathassák, hogy ők mindenre rájöttek azonnal - mint majdnem mindenki más. Az, hogy csalódás fogja érni az embert, már akkor lehetett sejteni, amikor különböző színészek, Tom Cruise-tól Sam Worthingtonon át Charlize Theronig adták egymásnak a szerepeket, vagy amikor Florian Henckel von Donnersmarck már a harmadik vagy negyedik rendező volt, akit a projekttel összefüggésbe hoztak. Arról nem is beszélve, hogy az eredetivel szinte teljesen megegyezik a történet, mégis minimum három forgatókönyvíró dolgozott a filmen - ráadásul mindhárman Oscar-díjasak.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az utazó a 2005-ös, Sophie Marceau főszereplésével készült francia Anthony Zimmer remake-je. Míg azonban az eredeti inkább volt rejtélyközpontú, és épített a két főszereplő közti feszültségre, addig az amerikai változatban inkább a komédia és az 50-es, 60-as évek Hollywoodjának glamúrja dominált. Az utazó egy titokzatos nőről szól, akit amiatt követ a rendőrség, mert információik szerint ő a barátnője egy több százmilliós lopást végrehajtó férfinak. Hősnőnk pedig felül a menetrend szerinti Párizs - Velence járatra, hogy rejtélyes barátja utasításainak megfelelően megismerkedjen egy idegennel, hátha a rendőrség és a pénz visszaszerzését célul kitűző haramiák azt hiszik, hogy előkerült a keresett személy.
Szomorú látni, hogy a legtehetségesebb rendezőket beszippantja Hollywood és stúdiófilmek készítésére kényszeríti. Láthattuk Antal Nimród példáját is, amin semmi szégyellnivaló sincs, hiszen 2009-ben még Guy Ritchie is odasüllyedt, hogy kapott a kezébe egy stúdiókoncepció alapján készült forgatókönyvet (Sherlock Holmes), hogy azt forgassa le, ügyelve arra, hogy minél kevesebb saját ötletet vigyen bele. Az utazó is stúdiófilm, a Sony régóta el akarta készíteni az Anthony Zimmer-feldolgozását A-listás szereposztással, s a projekt épp kapóra jött Florian Henckel von Donnersmarck letesztelésére - nem mintha az Oscar-díjas A mások életét rendező németnek bizonyítania kellene valamit.
A vonatos tematika gyakran szokott jól elsülni, a két idegen találkozása esetén szinte mindenki Hitchcockot idézi meg. Kár, hogy ezt a szegmenst viszonylag hamar letudjuk Az utazóban, de kárpótlásul kapunk némi élő és lélegző velencei díszletet, minek láttán azonnal azon kezdünk el morfondírozni, hogy milyen régen jártunk a gondolák városában. A külsőségek tehát adottak voltak, más kérdés, hogy ezek ellenére sem sikerült hangulatos, értékelhető filmet vászonra vinni.
Fura ilyet mondani, de ezúttal a közepes szinkronnal kezdődik a negatívumok sora, ez is gátja annak, hogy Az utazó élvezhető legyen, hiszen soknemzetiségű a történet és a karakterek akcentusai olykor komoly (hangulati) "szerepet kapnak", esetleg utalások vagy poénok részévé válnak. Más kérdés, hogy így megmenekültünk Angelina Jolie rettenetes modorosságának egy részétől, de ettől még másfél órán keresztül láthatjuk, amint ide- és odavonul peckesen, miközben úgy formálja meg a szavakat, hogy megalszik a tej szájában. Johnny Depp is rossz lóra tett ezúttal, bár ő lehet, hogy azért lesz fura egyeseknek, mert a sok extravagáns, csiricsáré karakter után ezúttal szürke átlagembert alakíthat, aki az események sűrűjébe kerül. Azt talán még el is hisszük neki, hogy ő egy elektromos cigiző matektanár, aki beutazza Európát, azonban a két főhős kapcsolata teljességgel hiteltelen, a köztük lévő "kémia", vonzalom nagyjából a negatív tartományban tendál.
Bármennyire is próbálkozik tehát a rendező, hogy romantikus kliséket süssön el az olykor valóban borzasztó és giccses aláfestő zene kíséretében, mivel Depp és Jolie között nincs szikrázás, a néző csak a fejét csóválja és közben nem hiszi el, hogy forgatás közben ez nem tűnt fel senkinek. Depp esetlensége ugyan produkál egy-két mulatságos jelenetrészletet, azonban mindez nem kárpótol minket, főleg, hogy a krimiszál sem hordoz magában sok meglepetést a kevés kiemelt szereplő miatt - viszonylag hamar kétesélyessé vélik a játszma.
Az utazó nem lett jó film sajnos. Valamilyen szinten ugyan élvezhető, akad benne egy-két csavar is, de a sztori leginkább arra jó, hogy páran büszkén (vagy csalódottan) hangoztathassák, hogy ők mindenre rájöttek azonnal - mint majdnem mindenki más. Az, hogy csalódás fogja érni az embert, már akkor lehetett sejteni, amikor különböző színészek, Tom Cruise-tól Sam Worthingtonon át Charlize Theronig adták egymásnak a szerepeket, vagy amikor Florian Henckel von Donnersmarck már a harmadik vagy negyedik rendező volt, akit a projekttel összefüggésbe hoztak. Arról nem is beszélve, hogy az eredetivel szinte teljesen megegyezik a történet, mégis minimum három forgatókönyvíró dolgozott a filmen - ráadásul mindhárman Oscar-díjasak.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Az utazó (The Tourist)
színes, magyarul beszélő, amerikai-francia thriller, 103 perc, 20100 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Florian Henckel von Donnersmarck forgatókönyvíró: Julian Fellowes, Christopher McQuarrie, Florian Henckel von Donnersmarck operatőr: John Seale producer: Gary Barber, Roger Birnbaum, Jonathan Glickman vágó: Joe Hutshing, Patricia Rommel szereplők: Angelina Jolie (Elise Clifton-Ward) Johnny Depp (Frank Tupelo) Paul Bettany (John Acheson) Timothy Dalton (Jones) Rufus Sewell (a titokzatos férfi) |
