Szekeres Viktor
RED - Haverok, golyózápor, RPG
Mindentvivő rózsaszín malac, robbanó targonca, menekülőautónak használt Csajka és az új Dredd bíró - a RED az idei év legjobb karácsonyi filmje.
Hogy tetszett a RED?
Sokaknak, főleg Magyarországon a képregények, illetve a képregényfilmek egyet jelentenek a spandexben ugrabugráló, színes-szagos hiperképességekkel megspékelt szuperhős történetekkel. És még többen (továbbra is itthon) a képregényt nagyjából 10 éven aluliaknak szánt, lebutított műfajnak vélik, mint ahogy azt annak idején Bölcs István is megmondta nekünk. Ezt a téves vélekedést pedig csak a felnőttesebb hollywoodi képregényfilmek oszlathatják el, hiszen a képregény-ellenesek biztos nem fognak kezükbe venni komolyabb füzeteket, viszont olyan filmekre még el lehet csalni őket, melyekről nem rí le első blikkre a képregényes alap.
A RED-ről például nem rí le, pedig Warren Ellis és a rajzoló, Cully Hamner története is képregényformában jelent meg először 2003-ban - s minisorozat lévén tartott összesen 3 füzeten keresztül. Mivel a sztori túl rövid volt ahhoz, hogy mozifilmmé lehessen adaptálni, így a forgatókönyvíróknak kissé fel kellett dúsítani, ami nem volt egyszerű feladat, hiszen az eredeti verzió üzenetét mindenképp érdemes volt megtartani. (Akit tehát csak azért nem érdekelt a RED, mert úgy érezte, hogy a képregényt ismerve semmi meglepetés nem érheti, az is nyugodtan tehet egy próbát.)
A RED jelentése Retired Extremely Dangerous (a felhasznált magyar fordítást inkább hanyagoljuk, szó szerint: Nyugdíjas és Hihetetlenül Veszélyes), tehát rövidítésről van szó és nem csak a plakát által sugallt vörösségről. A történet főhőse pedig egy nyugdíjas CIA-ügynök, Frank Moses, aki megpróbál hétköznapi életet élni, de mindezt elég kevés sikerrel - napja csak akkor teljes, ha felhívhatja a nyugdíjfolyósító egyik operátorát és kedélyesen elcseveghet vele. Egy nap azonban balszerencséjére kivégző osztag jelenik meg az otthonában, azzal a feltett szándékkal, hogy végezzen vele.
A RED-nek már a kezdése is zseniális - aki nem tudja, hogy milyen filmre ült be, azt hihetné az elején, hogy egy félszeg romantikus filmre kapott jegyet, azonban kisvártatva tisztulni fog a kép, s mindenki rájöhet, hogy a történet fő irányvonala a nyugdíj utáni ügynöklét lesz, hogy mivel is foglalkoznak azok, akik egykoron gonosztevőket likvidáltak és kormányokat buktattak meg. S mindezt természetesen nem kevés önirónia kíséretében láthatjuk, hiszen humor nélkül nem is működne az efféle sztori.
Ez a humor egyébként elég fura, olykor kifejezetten száraz, biztos, hogy nem mindenkinek lesz emészthető, néha az lehet az ember érzése, hogy nyomtatott formában jobban ütne, mint filmen. Még szerencse, hogy a "filmes ütésért" sztárszereposztás felel, még a mellékszerepekben is nagy neveket, Oscar-díjasokat láthatunk, ami a képregényfilmes műfajban kifejezetten ritka. (És épp ezért valahol érthetetlen, hogy a jellegtelen, nulla kisugárzással rendelkező, Sam Worthington-emlékdíjas Karl Urbanre bízták a fő rosszfiú szerepét.)
A humor mellett természetesen az akció is fontos szerepet kap a filmben, amit olykor képregényesre vettek, máskor realisztikusabbra - az előbbi sokkal jobban állt a filmnek, érdemes lett volna jobban rágyúrni, mert a RED erőssége nem feltétlenül a sok akció, hanem ezen jelenetek stílusos megvalósítása. Szőrözésnek tűnhet, de nagy kár, hogy a finálé, a végső összecsapás jó része igen fantáziátlan lett, nonstop és monoton fegyverropogás, pár értelmes karaktermomentummal.
A RED jópofa kis film lett, azt is megkockáztatjuk, hogy nagyon jó(pofa). Nem akar soknak látszani, a szerénység pedig jól áll neki - kár, hogy az a kevés plusz hiányzik belőle, ami az év legjobbjai közé repítené, azonban így is a szoros élmezőny tagja. Mindebben talán a helyenként tapasztalható ütemtelenség a ludas, bár az is igaz, hogy a nem tipikus hollywoodi ritmus is friss leheletként hathat. Aki csak kevés filmet néz meg idén, az ne hagyja ki a RED-et. Aki pedig kedveli az akcióval dúsított olykor idióta, parodisztikus humort, az meg pláne.
A RED-ről például nem rí le, pedig Warren Ellis és a rajzoló, Cully Hamner története is képregényformában jelent meg először 2003-ban - s minisorozat lévén tartott összesen 3 füzeten keresztül. Mivel a sztori túl rövid volt ahhoz, hogy mozifilmmé lehessen adaptálni, így a forgatókönyvíróknak kissé fel kellett dúsítani, ami nem volt egyszerű feladat, hiszen az eredeti verzió üzenetét mindenképp érdemes volt megtartani. (Akit tehát csak azért nem érdekelt a RED, mert úgy érezte, hogy a képregényt ismerve semmi meglepetés nem érheti, az is nyugodtan tehet egy próbát.)
A RED jelentése Retired Extremely Dangerous (a felhasznált magyar fordítást inkább hanyagoljuk, szó szerint: Nyugdíjas és Hihetetlenül Veszélyes), tehát rövidítésről van szó és nem csak a plakát által sugallt vörösségről. A történet főhőse pedig egy nyugdíjas CIA-ügynök, Frank Moses, aki megpróbál hétköznapi életet élni, de mindezt elég kevés sikerrel - napja csak akkor teljes, ha felhívhatja a nyugdíjfolyósító egyik operátorát és kedélyesen elcseveghet vele. Egy nap azonban balszerencséjére kivégző osztag jelenik meg az otthonában, azzal a feltett szándékkal, hogy végezzen vele.
A RED-nek már a kezdése is zseniális - aki nem tudja, hogy milyen filmre ült be, azt hihetné az elején, hogy egy félszeg romantikus filmre kapott jegyet, azonban kisvártatva tisztulni fog a kép, s mindenki rájöhet, hogy a történet fő irányvonala a nyugdíj utáni ügynöklét lesz, hogy mivel is foglalkoznak azok, akik egykoron gonosztevőket likvidáltak és kormányokat buktattak meg. S mindezt természetesen nem kevés önirónia kíséretében láthatjuk, hiszen humor nélkül nem is működne az efféle sztori.
Ez a humor egyébként elég fura, olykor kifejezetten száraz, biztos, hogy nem mindenkinek lesz emészthető, néha az lehet az ember érzése, hogy nyomtatott formában jobban ütne, mint filmen. Még szerencse, hogy a "filmes ütésért" sztárszereposztás felel, még a mellékszerepekben is nagy neveket, Oscar-díjasokat láthatunk, ami a képregényfilmes műfajban kifejezetten ritka. (És épp ezért valahol érthetetlen, hogy a jellegtelen, nulla kisugárzással rendelkező, Sam Worthington-emlékdíjas Karl Urbanre bízták a fő rosszfiú szerepét.)
A humor mellett természetesen az akció is fontos szerepet kap a filmben, amit olykor képregényesre vettek, máskor realisztikusabbra - az előbbi sokkal jobban állt a filmnek, érdemes lett volna jobban rágyúrni, mert a RED erőssége nem feltétlenül a sok akció, hanem ezen jelenetek stílusos megvalósítása. Szőrözésnek tűnhet, de nagy kár, hogy a finálé, a végső összecsapás jó része igen fantáziátlan lett, nonstop és monoton fegyverropogás, pár értelmes karaktermomentummal.
A RED jópofa kis film lett, azt is megkockáztatjuk, hogy nagyon jó(pofa). Nem akar soknak látszani, a szerénység pedig jól áll neki - kár, hogy az a kevés plusz hiányzik belőle, ami az év legjobbjai közé repítené, azonban így is a szoros élmezőny tagja. Mindebben talán a helyenként tapasztalható ütemtelenség a ludas, bár az is igaz, hogy a nem tipikus hollywoodi ritmus is friss leheletként hathat. Aki csak kevés filmet néz meg idén, az ne hagyja ki a RED-et. Aki pedig kedveli az akcióval dúsított olykor idióta, parodisztikus humort, az meg pláne.
|
RED (RED)
színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 111 perc, 2010 17 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Robert Schwentke forgatókönyvíró: Erich Hoeber, Jon Hoeber operatőr: Florian Ballhaus producer: Lorenzo di Bonaventura, Mark Vahradian szereplők: Bruce Willis (Frank Moses) Mary-Louise Parker (Sarah) Morgan Freeman (Joe Matheson) John Malkovich (Marvin Boggs) Helen Mirren (Victoria) Karl Urban (William Cooper) Brian Cox (Ivan Simanov) Richard Dreyfuss (Alexander Dunning) Julian McMahon (Stanton) Ernest Borgnine (Henry) |
