Szekeres Viktor
Brooklyn mélyén - nem fehér embernek való
A Film, Amit Fehér Ember Nem Látott, pedig érdemes megnézni, hiszen az idei legjobbak közül való. Kérdés, hogy el tudjuk-e viselni ép ésszel.
Érdekes film lett a Brooklyn mélyén. Ha csak a felszínét nézzük, akkor annyira közhelyes zsarudrámának tűnik, hogy csak na. Azonban, ha valóban alámerülünk a Mocsokba, akkor észrevesszük, hogy milyen bitang jó filmet készített nekünk Antoine Fuqua. A rendező művei közül a Kiképzést fogják legújabb alkotásával együtt emlegetni, de végignézve a filmográfiáján (Artúr király, Orvlövész, A Nap könnyei, Gyilkosok gyilkosa, The Call) láthatjuk, hogy milyen lazán váltogatja a műfajokat, s azt is, hogy mennyire hullámzó minőségbeli teljesítményekre képes. Szerencsére a Brooklyn mélyén, mint írtuk, bitang jó lett, az idei legjobb három filmben benne van.
A film történetének leírásához vagy elég egy sor, de akár hosszú oldalakon át is ki lehet fejteni. Maradjunk éppen ezért annyiban, hogy három zsaruról szól: a nyugdíj előtt álló, kiégettről, aki kap egy utolsó feladatot, a pocsék anyagi helyzetben lévő nagycsaládosról, akit megkísért a kisördög, valamint a (túl) mélyen beépültről, aki ki akar szállni, mert különben félő, hogy örökre a bűnözők között marad. Három totálisan kilátástalan helyzetben lévő rendőr, három nem sok jóval kecsegtető történet, három különálló sors, melyek a filmes szabályok szerint idővel összefonódnak. Vagy nem.
S persze a személyes démonokkal való hadakozás helyszíne nem más, mint Brooklyn egyik legkeményebb negyede; a városrész a film negyedik főszereplője, és amelyet ezután valószínűleg minden néző messze el fog kerülni, köszönhetően a Brooklyn mélyén megalkuvás nélküli lehúzó, pesszimista hangulatának. Brooklynban ugyanis amellett, hogy dübörög a magasvasút, olykor a fegyverek is fel-felugatnak, azonban nem csak a bűnözők, a bandatagok gyilkolják egymást, hanem olykor egy-egy rendőr is lepuffant egy teljesen ártatlan feketét. Valamiért ugyanis Brooklynban sokkal könnyebben elsül az a fránya szolgálati fegyver, némelyik járőr először, csak aztán kérdez(ne).
A helyszín tehát adott, mint ahogy a karakterek is, akik ugyan mindhárman rendőrök, viszont nem ismerik igazán egymást, nem találkoznak, így a néző is mondhatni három, teljesen különálló sztorit lát, egy-egy rendőrös tévésorozat nyitóepizódját, melyeket a vágók fűznek csak egymás mellé. Ennek a szerkezetnek a megszokásán áll vagy bukik a Brooklyn mélyén nézői megítélése, hiszen aki szerint így túl töredezett a film, az nem fog úgy csápolni kilépve a moziteremből, mint e sorok bohó írója.
Hogy tetszett a Brooklyn mélyén?
A nagy meglepetés, hogy annak ellenére működik a különálló sztorikra épülő mesélés, hogy a karakterek olyanok, mintha egy tankönyvből húzták volna elő, a sáros zsarus filmek és egyéb rendőrdrámák mindegyik klisés figurájára találhatunk egy-egy példát. És közhelyek ide vagy oda, a film mégis működik, a feltett tipikus kérdéseken, a tisztesség és a becsület témakörét piszkáló rendezői szándékon sokadjára is eltöprengünk, miközben nézzük, ahogy minden és mindenki fokozatosan leépül a filmben.
Mindebben a legnagyobb segítséget a színészek nyújtják. Hiába van ott a vásznon Don Cheadle vagy Ethan Hawke, a Brooklyn mélyén színészi fronton egyértelműen Richard Gere miatt lesz emlékezetes. Nevezett ugyanis olyan pontossággal, rezignáltsággal hozza a kiégett zsaru figuráját, hogy az képes értelmező szótárba illik. Játéka láttán szinte már azt érzi a néző, hogy kár volt három egyenrangú karakter között szétosztani a filmet, hiszen ez Gere jelenlétének időnkénti háttérbe szorításával is járt. És persze, ha már a színészeknél tartunk, akkor muszáj szólni Wesley Snipesról, aki évek óta nem volt moziban látható, köszönhetően a DVD-re gyártott akciófilmjeinek. Talán most elkezdi a visszakapaszkodást.
A Brooklyn mélyén remek film lett, pedig igazából semmi újat nem hoz, mindössze a mesélési módja számíthat kissé szokatlannak. Aki poénokra, akcióra vagy reveláció erejével ható újdonságokra kíváncsi, az messze kerülje el. Azonban a nyomasztó rendőrdrámák kedvelőinek moziban a helye - meg egy kicsit Brooklynban is, hiszen a városrész hihetetlenül erősen jelen van a filmben a teremtett hangulatnak köszönhetően.
A címadásba ritkán kötünk bele, most sem tesszük, mindössze sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy az eredeti amerikai cím mennyivel ütősebb és mekkora többletjelentéssel bír. (A Brooklyn's Finest szó szerint jelentheti azt is, hogy 'Brooklyn krémje', de a 'finest' szót egyébként is használják a rendőrségre. A szó szerinti árnyalat azonban a film kapcsán különösen gyomorbavágó.) És, hogy a mi címadásunkról is essen szó: ebben a hírben is leírtuk, hogy Amerikában, ha csak a fehéreken múlik, szörnyűt bukott volna a film, hiszen azt 14%-ban látták az első hétvégén fehérek és 60%-ban feketék. Ennyire meghatározná egy film nézőtáborát a helyszíne és a plakáton lévők bőrszíne?
Érdekes film lett a Brooklyn mélyén. Ha csak a felszínét nézzük, akkor annyira közhelyes zsarudrámának tűnik, hogy csak na. Azonban, ha valóban alámerülünk a Mocsokba, akkor észrevesszük, hogy milyen bitang jó filmet készített nekünk Antoine Fuqua. A rendező művei közül a Kiképzést fogják legújabb alkotásával együtt emlegetni, de végignézve a filmográfiáján (Artúr király, Orvlövész, A Nap könnyei, Gyilkosok gyilkosa, The Call) láthatjuk, hogy milyen lazán váltogatja a műfajokat, s azt is, hogy mennyire hullámzó minőségbeli teljesítményekre képes. Szerencsére a Brooklyn mélyén, mint írtuk, bitang jó lett, az idei legjobb három filmben benne van.
A film történetének leírásához vagy elég egy sor, de akár hosszú oldalakon át is ki lehet fejteni. Maradjunk éppen ezért annyiban, hogy három zsaruról szól: a nyugdíj előtt álló, kiégettről, aki kap egy utolsó feladatot, a pocsék anyagi helyzetben lévő nagycsaládosról, akit megkísért a kisördög, valamint a (túl) mélyen beépültről, aki ki akar szállni, mert különben félő, hogy örökre a bűnözők között marad. Három totálisan kilátástalan helyzetben lévő rendőr, három nem sok jóval kecsegtető történet, három különálló sors, melyek a filmes szabályok szerint idővel összefonódnak. Vagy nem.
S persze a személyes démonokkal való hadakozás helyszíne nem más, mint Brooklyn egyik legkeményebb negyede; a városrész a film negyedik főszereplője, és amelyet ezután valószínűleg minden néző messze el fog kerülni, köszönhetően a Brooklyn mélyén megalkuvás nélküli lehúzó, pesszimista hangulatának. Brooklynban ugyanis amellett, hogy dübörög a magasvasút, olykor a fegyverek is fel-felugatnak, azonban nem csak a bűnözők, a bandatagok gyilkolják egymást, hanem olykor egy-egy rendőr is lepuffant egy teljesen ártatlan feketét. Valamiért ugyanis Brooklynban sokkal könnyebben elsül az a fránya szolgálati fegyver, némelyik járőr először, csak aztán kérdez(ne).
A helyszín tehát adott, mint ahogy a karakterek is, akik ugyan mindhárman rendőrök, viszont nem ismerik igazán egymást, nem találkoznak, így a néző is mondhatni három, teljesen különálló sztorit lát, egy-egy rendőrös tévésorozat nyitóepizódját, melyeket a vágók fűznek csak egymás mellé. Ennek a szerkezetnek a megszokásán áll vagy bukik a Brooklyn mélyén nézői megítélése, hiszen aki szerint így túl töredezett a film, az nem fog úgy csápolni kilépve a moziteremből, mint e sorok bohó írója.
Mindebben a legnagyobb segítséget a színészek nyújtják. Hiába van ott a vásznon Don Cheadle vagy Ethan Hawke, a Brooklyn mélyén színészi fronton egyértelműen Richard Gere miatt lesz emlékezetes. Nevezett ugyanis olyan pontossággal, rezignáltsággal hozza a kiégett zsaru figuráját, hogy az képes értelmező szótárba illik. Játéka láttán szinte már azt érzi a néző, hogy kár volt három egyenrangú karakter között szétosztani a filmet, hiszen ez Gere jelenlétének időnkénti háttérbe szorításával is járt. És persze, ha már a színészeknél tartunk, akkor muszáj szólni Wesley Snipesról, aki évek óta nem volt moziban látható, köszönhetően a DVD-re gyártott akciófilmjeinek. Talán most elkezdi a visszakapaszkodást.
A Brooklyn mélyén remek film lett, pedig igazából semmi újat nem hoz, mindössze a mesélési módja számíthat kissé szokatlannak. Aki poénokra, akcióra vagy reveláció erejével ható újdonságokra kíváncsi, az messze kerülje el. Azonban a nyomasztó rendőrdrámák kedvelőinek moziban a helye - meg egy kicsit Brooklynban is, hiszen a városrész hihetetlenül erősen jelen van a filmben a teremtett hangulatnak köszönhetően.
A címadásba ritkán kötünk bele, most sem tesszük, mindössze sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy az eredeti amerikai cím mennyivel ütősebb és mekkora többletjelentéssel bír. (A Brooklyn's Finest szó szerint jelentheti azt is, hogy 'Brooklyn krémje', de a 'finest' szót egyébként is használják a rendőrségre. A szó szerinti árnyalat azonban a film kapcsán különösen gyomorbavágó.) És, hogy a mi címadásunkról is essen szó: ebben a hírben is leírtuk, hogy Amerikában, ha csak a fehéreken múlik, szörnyűt bukott volna a film, hiszen azt 14%-ban látták az első hétvégén fehérek és 60%-ban feketék. Ennyire meghatározná egy film nézőtáborát a helyszíne és a plakáton lévők bőrszíne?
|
Brooklyn mélyén (Brooklyn's Finest)
színes, feliratos, amerikai krimi, 140 perc, 2010 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Antoine Fuqua forgatókönyvíró: Michael C. Martin operatőr: Patrick Murguia zene: Marcelo Zarvos producer: Elie Cohn, Basil Iwanyk, John Langley, Avi Lerner, John Thompson szereplők: Richard Gere (Eddie Dugan) Ethan Hawke (Sal) Don Cheadle (Tango) Wesley Snipes (Caz) Jesse Williams (Eddie Quinlan) Lili Taylor (Angela) Vincent D'Onofrio (Carlo) Ellen Barkin (Smith ügynök) |
