Hunter

Kliper, a több ismeretlenes egyenlet

Elbukni látszik az orosz Kliper projekt, melynek okait a RIA Novosztyi politikai elemzője, Andrej Kiszlijakov igyekezett boncolgatni.

Az utóbbi időben egyre nagyobb publicitást kapott a Kliper, makettjét lassan már a fél világon végighurcolták, Tokiótól Berlinig. Az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz egy újrahasznosítható űrszállítási rendszer magjaként emlegette, melynek fejlesztésére az év elején egy tendert is kiírtak. Az Egyesült Államok időközben egy egészen más irányt próbál megvalósítani, a Crew Exploration Vehicle-lel, ami az Apollo program űreszközeit idézi.


Anatolij Perminov
Azonban június végén egycsapásra az oroszok is teljes hátraarcot vezényeltek és a Farnboroughban megrendezett repülési szakkiállításon a Roszkozmosz vezetősége váratlanul visszavonta a tendert és bejelentette egy több fokozatú űrjármű program támogatását, így a figyelem a jól bevált Szojuzok irányába terelődött. Az űrügynökség vezetője július 24-i nyilatkozatában a kutatási és fejlesztési költségek cégek által biztosított fedezetének folyamatos csökkenésével magyarázta a szemléletváltást.

Anatolij Perminov elmondása szerint az eddigi irányelvek - különösen a Kliper - nem fér bele az Orosz Szövetségi Űrprogram számára 2006-2015 időszakra meghatározott költségvetési keretbe, ezért volt szükség a drasztikus változtatásra, melyet az Energija két vagy három fokozatú szállítási rendszerre tett javaslata határoz meg. Az első fokozat lenne a Szojuz egy frissített, modernizált változata. A Szojuz idestova több mint 40 éve jelent megbízható és viszonylag költséghatékony megoldást az űrhajósok szállítására.

A felújítással nem csupán a Föld körüli repülések, de a Hold is megcélozható, elemezte Perminov, aki szerint a régi-új platform tökéletes lenne új mérnöki megoldások és rendszerek teszteléséhez, melyek ha bizonyítanak, a későbbiekben jelentősen elősegíthetik az új generációs űrhajó fejlesztését, ha szükség lenne rá. Összességében tehát az oroszok átvették az Egyesült Államok szisztémáját.

Amerikai részről minden flottul halad, már neve is van az eddig csak CEV-ként emlegetett szerkezetnek. Elvileg Orionnak nevezik el az űrhajót, és persze sokan visszalépésnek tartják, ezért támadják azt. A NASA-nál azonban látni a távlatokat, egyenletükben minden elem ismert. Ha a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Boeing megkapja a fejlesztésre és gyártásra elkülönített 1,1 milliárd dollárt, akkor a végeredményként 2012-re megkaphatják az Oriont.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Klikk a képekre a nagyobb változathoz

Az orosz program már messze nem áll ilyen jól, a Roszkozmosz tényezőiből nehéz lenne kihozni egy működő masinát. Ha Perminov nyilatkozatát vesszük, akkor máris akad három ismeretlen, melyből az első a pénz. A fentebb említett folyamatos csökkenés arra utal, hogy nincs és talán nem is volt elég pénz a Kliperre, ami különös annak fényében, hogy az utóbbi időben egyre többet lehetett hallani róla a hírekben. Még még egy méretarányos példány is készült belőle, amit a MAKS-2005 keretében a nagyközönség is megcsodálhatott és az amerikai CEV-vel ellentétben kifejezetten kedvező volt a fogadtatása.

A Klipert és az űrprogramot egy orosz kormányrendeletben jóvá is hagyták. A Szojuz hagyományaival szakító Kliper költségeit az Energija - mivel ezt is ők készítették volna el - 1 milliárd dollárra becsülte, a kezdetek felé tendáló amerikai program 1,1 milliárdot jövendöl. Az állami költségvetés ennek azonban mindössze egyharmadát biztosította volna, azaz a program nem rendelkezett megfelelő finanszírozással. A történethez hozzá tartozik az is, hogy a Klipernek valamilyen okból nem sikerült megragadnia a külföldi befektetők fantáziáját, nemrégiben éppen az ESA utasította el a sokat fontolgatott finanszírozást.

A második ismeretlen az egyenletben a Szojuz. Miért csináltak ekkora felhajtást a Kliper körül, ha az Energijának már megvolt az ütőkártyája a Szojuz személyében? Mindemellett egy régiséget újjá varázsolni szintén nem kis tétel. És végül a harmadik ismeretlen maga a Kliper, ami még mindig újjászülethet, ha "szükség van rá". A "ha" pedig már számos ígéretes orosz projektet tüntetett el a süllyesztőben összegzett Kiszlijakov.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Tiberius B #35
    Szeretem ezt a gondolatot:-)
  • Epikurosz #34
    Na, ja. Csináltak atombombákat, hogy aztán leszereljék őket.
    Alapkutatás nélkül meg hogyan akarsz tovább menni a Marsnál, mert gondolom nem az a végső álmod.
    Elég szkeptikus vagy.

    Olvasnod kellene Marxot: mennyiségi fejlődés után jön a minőségi ugrás. Most épp a mennyiségi fejlődés szakaszában vagyunk. Várd ki a végét.
  • BiroAndras #33
    "1. Nincsenek célok."

    Lennének célok ezrével, csak többnyire nem olyanok amiket egy átlag politikus képes megérteni. Azért nyomják annyira a marsutazást, mert azt mindenki érti.

    "2. Nincs mivel. Nincs mivel és még azt sem döntötték el mi is legyen, de az már lehet tudni, hogy drága és kár összerakni, meg miért is?"

    Lenne mivel, ha hagynák a politikusok. És egyébként csak az emberes űrutazás a nagyon drága, kisebb szondákat egész olcsón lehet küldözgetni.

    "3. Nincs pénz."

    Van, csak nem adják. Pl. az iraki háború heti 3 milliárd dollárba kerül.
    A másik gond meg, hogy fenn kell tartani a rettenetesen drága űrsiklókat, így az egyébként is szűkös költségvetés jó része elúszik.

    "Ki kellene tűzni célokat. Mit akarunk? Szerintem el kellene mennünk a legközelebbi lakható bolyóra."

    Mit nevezünk lakhatónak? Pl. a Mars az? Oda akarunk menni épp. Vagy oxigén légkör, meg ilyenek. Azt valószínűleg nem találunk sokat az egész galaxisban.

    "Mi kell hozzá? Űrhajó. Össze tudjuk rakni? Elméletben igen, de gyakorlatban nem"

    A Naprendszer elhagyásához még elméletben se nagyon van technológiánk. Még a Mars elérése is elég távoli cél, bár az már legalább megvalósítható.

    "mert éppen 112 féle kutatás zajlik abban a témában, hogy hogyan lehetne megmérni, hogy az ősrobbanásnál most a "trutyi" fehér színű lehett, vagy fekete. Meg sötétanyagot keresgélünk, meg gyorsítókat építünk, hogy az elméleti fizikusok elmondhassák, a fenébe, tévedtünk."

    Az ilyen trutyi kutatásból van neked most számítógéped. És ebből lesz majd olyan űrhajó, ami képes elérni a szomszédos csillagokat. Az alapkutatások tulajdonsága, hogy előre nem nagyon lehet tudni, hogy mi lesz belőle. Viszont eddig mindíg rendkívül hasznosnak bizonyultak utólag.

    "Manhattan terv: Elhatározták, hogy építenek atombombát. Csinált már ilyet előtte bárki? Nem."

    Mindenből van egy első. Másképp nem lehet.

    "Csak elméletben létezett és abban sem voltak biztosak, hogy működik, de elköltöttek rá dollármilliárdokat."

    Elég bitosan tudták, hogy működni fog. Egyébként meg ez szintén a fejlődés velejárója. Ha csak a biztosra költenénk, akkor még mindíg barlangban laknánk.
  • Des #32
    Sztem az a legszánalmasabb az egészben, meg ebből látszik mennyit veszített a státuszából az űrkutatás, hogy a semmiből kb 50-60 év alatt eljutottak arra a szintre, hogy embert vigyenek a holdra (most hirtelen nem emlékszem, de kb a világháború előtt nem sokkal kezdődött a rakétatech, de lehet most tévedek). Ahhoz képest, hogy ezt összehozták ennyi idő alatt, most mi történt negyven év alatt? Érdemi fejlődés? Nyilván fejlődtek az űrmodulok stb., de igazán jelentős fejlődés nem volt tudtommal, az űrsiklót kivéve, de hát azt is toldozgatni foltozgatni kell állandóan... amíg volt tétje a dolognak addig nagyon nyomták, most már le van szarva, fontossági listán kb az utolsó lehet..
  • gyozo #31
    Szerény véleményem szerint az emberes űrutazás a jelenlegi helyzetben a szakadék szélén egyensúlyozik, arra várva, hogy végre valaki megadja az utolsó lökést.
    Meglátásom szerint az egyetlen dolog, amitől még a harmincas éveit taposó átlag állampolgár még egy kicsit csorgathatja majd a nyálát a monitor képernyőjére tapadva élete folyamán, az a magánszektor által finanszírozott űrrepülés.
    Csak itt van egy nagy HA. Ugyanis addig logikus, hogy piacgazdaságben élünk, nagyhal bekapja kishalat, aki versenyképes az nyer, stb,stb, de ez egy olyan szektor ami azért minden ország nemzetvédelmi felségterülete. Olvashattunk itt már cikket és gyanítom fogunk is arról, hogy hogyan lehetetlenítette el a bürokrácia a Vigin-t.
    A kormányok által fininszírozott űrkutatás szerintem több okból is halott és nem is fog feltámadni.
    1. Nincsenek célok. Legyünk őszinték. Mi a NASA? Sok 20-30 éves csodabogár, aki örül mint majom a micsodájának, ha benn ülhet egy kis irodába és reszelgetheti a nem tudni mijét, meg álomképeket szövögethet a marsutazásról. Túl sok mindent finanszíroz és keveset mutat fel.
    2. Nincs mivel. Nincs mivel és még azt sem döntötték el mi is legyen, de az már lehet tudni, hogy drága és kár összerakni, meg miért is?
    3. Nincs pénz. Nincs pénz másra sem, nem hogy erre. Amerika hiába rázza a rongyot, a gazdasága stagnál. Ha nem tud valakit bombázni, akkor az egyetlen húzóágazata, a hadiipara nélkül Amerika egy rakás munkanélküli hazája, hiába dédelgetik fejükben a bátor bevándorlóról alkotott képet, aki a szabadság hazájában lehozza a csillagot is az égről. Ez elmúlt, fel kell ébredni, ennek vége.

    Az űrállomást is összerakták. Akkora lett, mint egy focipálya és mire használják? Kutatnak, beindult talán az a nagy gyártás gyógyszerfronton, amit terveztek? Frászt. Ott ülnek benne, mert ne álljon hiába, meg talán jó "mentőhajónak", ha már az űrkompot sem képesek normálisan fellőni.

    Ki kellene tűzni célokat. Mit akarunk? Szerintem el kellene mennünk a legközelebbi lakható bolyóra. Mi kell hozzá? Űrhajó. Össze tudjuk rakni? Elméletben igen, de gyakorlatban nem, mert éppen 112 féle kutatás zajlik abban a témában, hogy hogyan lehetne megmérni, hogy az ősrobbanásnál most a "trutyi" fehér színű lehett, vagy fekete. Meg sötétanyagot keresgélünk, meg gyorsítókat építünk, hogy az elméleti fizikusok elmondhassák, a fenébe, tévedtünk.

    Kicsit nézzünk vissza!
    Manhattan terv: Elhatározták, hogy építenek atombombát. Csinált már ilyet előtte bárki? Nem. Csak elméletben létezett és abban sem voltak biztosak, hogy működik, de elköltöttek rá dollármilliárdokat.

    Holdraszállás: Kennedy azt mondta leszállunk, és leszálltak. Még sajtból is lehett volna a Hold, akkor is megoldják.

    Én megoldanám a problémát. Az összes NASA kutatót egybegyűjteni egy szobába. Nem kell hosszú beszéd. Addig nem megyünk haza, amíg nem találjuk ki, hogy jutunk el a legközelebbi lakható bolygóra. Bármit felhasználhatnak amit a Föld nevű égitesten találnak, vagy elő tudnak állítani, költség nem számít.
  • Sidewinder #30
    1 kérdés:hova akarják még korszerűsíteni a Szojuzokat?A Szojuz TMA elég korszerű szerintem.Minden tele van folyadékkristályos monitorokkal benne,magas fokú az automatizáltság nem tom még hova akarják (és főleg hova lehet) tovább korszerűsíteni a Szojuzokat.Inkább csinálják meg a Klipert!Anton bácsi meg ne csak az asztalánál üljön a sokcsillagos egyenruhájában hanem menjen az elnökhöz és kérjen támogatást a Kliper megépítésélhez met szerintem lenne miből(olaj&gáz bevételek) meg az elnök is benne lenne.Tudom,hogy jelenleg a Szojuz a legbiztonságosabb űrjármű a világon de azért akor is jó lenne az a Kliper.
  • Caro #29
    Az árammal szerintem nem lenne gond, kellően nagy feszültségen megoldható lenne.
    És úgy tudom léteznek olyan meghajtások, amik csökkentik a légellenállást.
    Bár ilyen sebességtartományokra lehet hogy tényleg csak a scramjet és a rakéta marad.
    De már a magassági előny is sokat számítana, és 2-3 mach azért szerintem még az elérhető kategória, szintén sokat javítana a hatékonyságon.
  • [NST]Cifu #28
    Most tekintsünk el a megvalósítás kérdőjeleitől (például a ekkora árammennyiséget szállítani képes 100+ km hosszú vezeték tömege, a légköri áramlatok problémája, stb.).

    20km-es magasságig 15 mach-ra gyorsítani valamit így....
    Először is akármilyen áramvonalas is, jelentős légellenállással kell számolni, ami egyfelőlbizony meglehetősen vaskos szerkezetet igényel (hogy ne essen szét a fellépő erőktől), másfelől jelentős hőterhelést jelent az orron illetve a belépőéleken (ha vannak szárnyai), méghozzá olyan szinten, hogy komoly hőpajzsal és/vagy hűtéssel kell felszerelni... Viszonyításképpen: az SR-71 szuperszonikus felderítőgép belépőéle Mach 3.3-nál cirka 28km-es magasságban 427°C környékéig melegszik fel.
  • Caro #27
    Mi lenne ha egy olyan pályáról indulna, ami a következőkből állna:
    A földről egy erőműből kijön egy pár nagyfeszültségű vezeték, jó hosszú, akár 10-100 km, ezt le lehet gyártani.
    És ezt villanyoszlopok helyett kis elektromos helikopterekkel fenntartani.
    Így lenne egy emelkedő pálya, amiről könnyen lehetne villanyt szedni, a villanymotorok jók, méretükhöz képest nagy teljesítményűek, jó a hatásfokuk, ezért viszonylag kevés hűtést igényelnek, ezért nagy magasságokban is lehetne őket használni. (Valami elektromos jet-re gondoltam)
    Így az első fokozat helyett egy ilyen jármű mehet, teljesítmény mindegy, az erőmű elbírja, nagy sebességre fel tud gyorsulni, a baj a kötelet tartó minikopterekkel van, mert helikopter módszerrel pár km a limit, ami kevés.
    Talán felette lehetne mást használni (arcjet?).
    Ha ez el tudna jutni kb. 20 km-ig, és 15 mach-ig, már nagyságrendekkel olcsóbb lenne az űrutazás.
    Persze a 15 mach-hoz 100 km-en kb. 12G gyorsulás kéne.
    De azért teherszállításra mindenképp jó.
  • [NST]Cifu #26
    Az űrsikló indítása önmagában olyan 500 millió $ körül lehet jelenleg, ebben nincs benne a fejlesztési költség és egyebek, tehát csak egy indítás költsége, a küldetésspecifikus kiadások nélkül (tehát az űrhajó rakománya, a rajta elvégezendő tudományos kutatás, stb. nincs benne). Ha a teljes programot nézzük, a küldetésspecifikus kiadásokkal és a fejlesztési költségekkel együtt, akkor mintegy 1.3 milliárd dollárba van egy űrsikló indítás.

    A mágneses gyorsítás használata nem új dolog, már egy ideje felmerült, hogy ezzel ki lehetne váltani az első fokozatot, és az űrhajót (illetve a második v. harmadik fokozatot) fel kellene gyorsítani. A gond ott van, hogy ennek értelme is legyen, ahhoz kb. kétszeres hangsebességet kellene elérni a mágneses gyorsítás végén. Ez elég sok technikai nehézséget felvet (pl. úgy lenne megvalósítható csak, ha a gyorsítási szakaszon légüres, vagy legalábbis igen ritka légkör lenne, hogy a légellenállást ne kelljen leküzdeni). Maga a megoldás azonban igen jelentős költségekkel járna, és csak úgy lenne kifizetődő, ha sok indítással lehetne számolni (és itt napi szintű indításokról van szó, nem többhavonta egy-egy).

    Namost jelenleg ez az, amire nincs igény, ergo befektetőt sem fogsz találni, aki pénzt áldozna rá. Ha majd ott tartunk, hogy lesz igény rá, akkor talán... ha addig nem születek egy jobb, frappánsabb, olcsóbb, hatékonyabb vagy legalábbis jobb marketinggel megáldott megoldás (mint tudjuk nem mindig a jobb és ésszerűbb megoldások terjednek el...).