Hunter
Kliper, a több ismeretlenes egyenlet
Elbukni látszik az orosz Kliper projekt, melynek okait a RIA Novosztyi politikai elemzője, Andrej Kiszlijakov igyekezett boncolgatni.
Az utóbbi időben egyre nagyobb publicitást kapott a Kliper, makettjét lassan már a fél világon végighurcolták, Tokiótól Berlinig. Az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz egy újrahasznosítható űrszállítási rendszer magjaként emlegette, melynek fejlesztésére az év elején egy tendert is kiírtak. Az Egyesült Államok időközben egy egészen más irányt próbál megvalósítani, a Crew Exploration Vehicle-lel, ami az Apollo program űreszközeit idézi.
Azonban június végén egycsapásra az oroszok is teljes hátraarcot vezényeltek és a Farnboroughban megrendezett repülési szakkiállításon a Roszkozmosz vezetősége váratlanul visszavonta a tendert és bejelentette egy több fokozatú űrjármű program támogatását, így a figyelem a jól bevált Szojuzok irányába terelődött. Az űrügynökség vezetője július 24-i nyilatkozatában a kutatási és fejlesztési költségek cégek által biztosított fedezetének folyamatos csökkenésével magyarázta a szemléletváltást.
Anatolij Perminov elmondása szerint az eddigi irányelvek - különösen a Kliper - nem fér bele az Orosz Szövetségi Űrprogram számára 2006-2015 időszakra meghatározott költségvetési keretbe, ezért volt szükség a drasztikus változtatásra, melyet az Energija két vagy három fokozatú szállítási rendszerre tett javaslata határoz meg. Az első fokozat lenne a Szojuz egy frissített, modernizált változata. A Szojuz idestova több mint 40 éve jelent megbízható és viszonylag költséghatékony megoldást az űrhajósok szállítására.
A felújítással nem csupán a Föld körüli repülések, de a Hold is megcélozható, elemezte Perminov, aki szerint a régi-új platform tökéletes lenne új mérnöki megoldások és rendszerek teszteléséhez, melyek ha bizonyítanak, a későbbiekben jelentősen elősegíthetik az új generációs űrhajó fejlesztését, ha szükség lenne rá. Összességében tehát az oroszok átvették az Egyesült Államok szisztémáját.
Amerikai részről minden flottul halad, már neve is van az eddig csak CEV-ként emlegetett szerkezetnek. Elvileg Orionnak nevezik el az űrhajót, és persze sokan visszalépésnek tartják, ezért támadják azt. A NASA-nál azonban látni a távlatokat, egyenletükben minden elem ismert. Ha a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Boeing megkapja a fejlesztésre és gyártásra elkülönített 1,1 milliárd dollárt, akkor a végeredményként 2012-re megkaphatják az Oriont.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az orosz program már messze nem áll ilyen jól, a Roszkozmosz tényezőiből nehéz lenne kihozni egy működő masinát. Ha Perminov nyilatkozatát vesszük, akkor máris akad három ismeretlen, melyből az első a pénz. A fentebb említett folyamatos csökkenés arra utal, hogy nincs és talán nem is volt elég pénz a Kliperre, ami különös annak fényében, hogy az utóbbi időben egyre többet lehetett hallani róla a hírekben. Még még egy méretarányos példány is készült belőle, amit a MAKS-2005 keretében a nagyközönség is megcsodálhatott és az amerikai CEV-vel ellentétben kifejezetten kedvező volt a fogadtatása.
A Klipert és az űrprogramot egy orosz kormányrendeletben jóvá is hagyták. A Szojuz hagyományaival szakító Kliper költségeit az Energija - mivel ezt is ők készítették volna el - 1 milliárd dollárra becsülte, a kezdetek felé tendáló amerikai program 1,1 milliárdot jövendöl. Az állami költségvetés ennek azonban mindössze egyharmadát biztosította volna, azaz a program nem rendelkezett megfelelő finanszírozással. A történethez hozzá tartozik az is, hogy a Klipernek valamilyen okból nem sikerült megragadnia a külföldi befektetők fantáziáját, nemrégiben éppen az ESA utasította el a sokat fontolgatott finanszírozást.
A második ismeretlen az egyenletben a Szojuz. Miért csináltak ekkora felhajtást a Kliper körül, ha az Energijának már megvolt az ütőkártyája a Szojuz személyében? Mindemellett egy régiséget újjá varázsolni szintén nem kis tétel. És végül a harmadik ismeretlen maga a Kliper, ami még mindig újjászülethet, ha "szükség van rá". A "ha" pedig már számos ígéretes orosz projektet tüntetett el a süllyesztőben összegzett Kiszlijakov.
Az utóbbi időben egyre nagyobb publicitást kapott a Kliper, makettjét lassan már a fél világon végighurcolták, Tokiótól Berlinig. Az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz egy újrahasznosítható űrszállítási rendszer magjaként emlegette, melynek fejlesztésére az év elején egy tendert is kiírtak. Az Egyesült Államok időközben egy egészen más irányt próbál megvalósítani, a Crew Exploration Vehicle-lel, ami az Apollo program űreszközeit idézi.
 Anatolij Perminov |
Anatolij Perminov elmondása szerint az eddigi irányelvek - különösen a Kliper - nem fér bele az Orosz Szövetségi Űrprogram számára 2006-2015 időszakra meghatározott költségvetési keretbe, ezért volt szükség a drasztikus változtatásra, melyet az Energija két vagy három fokozatú szállítási rendszerre tett javaslata határoz meg. Az első fokozat lenne a Szojuz egy frissített, modernizált változata. A Szojuz idestova több mint 40 éve jelent megbízható és viszonylag költséghatékony megoldást az űrhajósok szállítására.
A felújítással nem csupán a Föld körüli repülések, de a Hold is megcélozható, elemezte Perminov, aki szerint a régi-új platform tökéletes lenne új mérnöki megoldások és rendszerek teszteléséhez, melyek ha bizonyítanak, a későbbiekben jelentősen elősegíthetik az új generációs űrhajó fejlesztését, ha szükség lenne rá. Összességében tehát az oroszok átvették az Egyesült Államok szisztémáját.
Amerikai részről minden flottul halad, már neve is van az eddig csak CEV-ként emlegetett szerkezetnek. Elvileg Orionnak nevezik el az űrhajót, és persze sokan visszalépésnek tartják, ezért támadják azt. A NASA-nál azonban látni a távlatokat, egyenletükben minden elem ismert. Ha a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Boeing megkapja a fejlesztésre és gyártásra elkülönített 1,1 milliárd dollárt, akkor a végeredményként 2012-re megkaphatják az Oriont.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az orosz program már messze nem áll ilyen jól, a Roszkozmosz tényezőiből nehéz lenne kihozni egy működő masinát. Ha Perminov nyilatkozatát vesszük, akkor máris akad három ismeretlen, melyből az első a pénz. A fentebb említett folyamatos csökkenés arra utal, hogy nincs és talán nem is volt elég pénz a Kliperre, ami különös annak fényében, hogy az utóbbi időben egyre többet lehetett hallani róla a hírekben. Még még egy méretarányos példány is készült belőle, amit a MAKS-2005 keretében a nagyközönség is megcsodálhatott és az amerikai CEV-vel ellentétben kifejezetten kedvező volt a fogadtatása.
A Klipert és az űrprogramot egy orosz kormányrendeletben jóvá is hagyták. A Szojuz hagyományaival szakító Kliper költségeit az Energija - mivel ezt is ők készítették volna el - 1 milliárd dollárra becsülte, a kezdetek felé tendáló amerikai program 1,1 milliárdot jövendöl. Az állami költségvetés ennek azonban mindössze egyharmadát biztosította volna, azaz a program nem rendelkezett megfelelő finanszírozással. A történethez hozzá tartozik az is, hogy a Klipernek valamilyen okból nem sikerült megragadnia a külföldi befektetők fantáziáját, nemrégiben éppen az ESA utasította el a sokat fontolgatott finanszírozást.
A második ismeretlen az egyenletben a Szojuz. Miért csináltak ekkora felhajtást a Kliper körül, ha az Energijának már megvolt az ütőkártyája a Szojuz személyében? Mindemellett egy régiséget újjá varázsolni szintén nem kis tétel. És végül a harmadik ismeretlen maga a Kliper, ami még mindig újjászülethet, ha "szükség van rá". A "ha" pedig már számos ígéretes orosz projektet tüntetett el a süllyesztőben összegzett Kiszlijakov.