Hunter

Bemutatta űrjármű-tervét a Northrop-Boeing

A Northrop Grumman és a Boeing bemutatta közös terveit a NASA által kiírt CEV (Crew Exploration Vehicle) projekt űrjárművére, ami az előzetes várakozásoknak megfelelően igen hasonlít a hajdani Apollo űrhajókra.

A Holdra való visszatérés jegyében készülő űrjármű természetesen számtalan változtatással rendelkezik a nagy elődhöz képest, melyek növelik az expedíciók rugalmasságát és biztonságát, hangsúlyozták a közösen pályázó cégek képviselői. A Northrop/Boeing csapat a Lockheed Martin ellen van versenyben az űrsiklók leváltására tervezett új generációs űrjármű tervezésében és építésében, melynek úticéljai várhatóan a Nemzetközi Űrállomás, a Hold és végül a Mars lesznek.

A Northrop/Boeing páros azért tért vissza a kapszulás megoldáshoz, mert véleményük szerint ez a legmegbízhatóbb és legbiztonságosabb kialakítás mind a kilövés, mind a visszatérés esetében. Doug Young, a Northrop alelnöke a sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a biztonságot és a rendelkezésre álló időt figyelembe véve a legjobb, ha a már bevált módszerekhez fordulnak. A Northrop vezetői szerint a győztesnek egy év alatt 3-5 CEV-t kell majd megépíteni a NASA repülési intenzitásának függvényében. Az űrhivatal jövő év áprilisában fogja kijelölni első számú alvállalkozóját.


A tervek szerint a parancsnoki modul könnyűsúlyú anyagokból épül. Az így nyert tömeget az űrhajósok rendelkezésére álló hely megnövelésére fordítják, azaz a CEV moduljának belső tere az Apollo által biztosított duplája lesz. Így hat fő utazhat az ISS-re, illetve négy a Holdra. Ebben nagyjából ki is merülnek a külső szemlélő számára is észlelhető különbségek a CEV és az Apollo között.

A tervek szerint a Northrop/Boeing CEV egy szilárd hajtóanyagú rakéta tetején jut el az űrbe, hasonlóan, mint amit jelenleg az űrsikló repülések első fázisaiban alkalmaznak. A tervekben szerepel egy kilövés megszakító rendszer, egy hengeres szerkezet, ami az emelkedés ideje alatt lefedi a parancsnoki modul tetejét. Ha minden simán zajlik, a rendszer a kilövést követő első perc után leválik a CEV-ről és elég a légkörben, vész esetén viszont a rakétahajtóművel ellátott egység begyújtja önmagát és elhúzza a kapszulát a járműtől. Ebben az esetben a kapszula vagy ejtőernyői segítségével visszatér a felszínre, vagy ha már elég közel volt az űrhöz, a megszakító rendszer rakétája segítségével földkörüli pályára áll, ahonnan a legénység már nyugodt körülmények között megtervezheti visszatérési műveleteit.


Egy Hold-expedíció esetében a CEV összekapcsolódik a Holdra szálló egységgel és az úgynevezett Föld elhagyási fokozattal, melyek a CEV-t megelőzően, egy külön rakétával jutnak el az űrbe, majd megkezdődhet a Hold-utazás. A Northrop/Boeing CEV modulja a kibontható nappanelek mellett jóval több üzemanyaggal rendelkezik, mint az Apollo, ezért a legénység jóval szabadabban módosíthat pályát és szinte bárhol leszállhat a Hold felszínen. Nem lesz annyira lekorlátozva, mint az Apollo küldetések idejében, így eljuthatnak a Hold sarkvidéki területeire is, amit korábban nem tudtak kivitelezni.

A CEV-nek nincs szüksége legénységre mialatt az űrhajósok a Hold felszínén dolgoznak. Az űreszköz akár 180 napig is automatikusan működteti önmagát holdkörüli pályán, a legénység pedig a felszínről nyomon követheti helyzetét. Visszatéréskor a kapszula a Föld felszínén landol - nem az óceánban, mint az Apollo modulok - ez azonban még viszonylag kezdeti stádiumban van, nyilatkozott Leonard Nicholson, a CEV helyettes programvezetője. Jelenleg a fejlesztők fékezőernyőkön, egy kis lassító rakétán, légzsákokon és egy, a modul aljára szerelhető, a földet érés erejét elnyelő szerkezeten dolgoznak.


A CEV fontosabb elemei duplázott meghibásodás elleni védelemmel fognak rendelkezni, azaz két-két pótdarabbal lesz felszerelve az űrjármű, míg az Apollonál a védelem egyszeres volt. Bár Young a sajtótájékoztatón nem beszélt a költségekről, kormányzati és ipari források szerint a CEV kifejlesztése 5,5 milliárd dollárt fog felemészteni, míg a CLV, a kilövő jármű további 3,2 milliárdot, amihez hozzácsapódik még a próbarepülések által támasztott 2-3 milliárdos összeg. A NASA 2006-ra 1,8 milliárd dollárt kapott a költségvetésből a CEV és a CLV fejlesztéseire.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Kryon #139
    Mert ahhoz,hogy legyen más irány is,előbb ki kell építeni az alapokat az új helyen.Az "űrgyarmatosítás" nem olyan mint a nagy földrajzi felfedezések korszaka,hogy akárhová vetődött is a hajós,szinte mindenütt volt élelem,víz,fa,munkaerő stb. ami megkönnyítette a hídfőállás hiépítését.
    A Marson vagy a Holdon lényegében nincs semmi amit közvetlenül fel lehetne használni,csak a nyeranyagok adottal,ezek hasznosításához pedig ipart kell telepíteni,ami se nem egyszerű,se nem olcsó mulatság.....
  • messen #138
    Áve!

    Még mindig csak abban gondolkodtok, hogy a Földről kell mindent elküldeni...
    A marsra küldött automata akár küldhetne az emberes expedíció elé is üzemenyagot, oxigént, stb...
    Ezt nem értem igazán a Hold expedícióknál sem. Miért csak egy irányról van mindig szó?

    Csürsz!
    Én
  • NEXUS6 #137
    A CNN-en most olvastam, hogy a kínaiak egy évvel az amcsik elött akarnak holdraszállni és kifejezetten a z ott levő H izotóp vizsgálatáért.
  • [NST]Cifu #136
    Persze ez akkor lenne az igazi, ha legalább erre az útra összefogna az EU, Oroszország, KÍna, meg USA.

    Sajnos a politika és az túlzott önzés ezt szinte teljesen reménytelenné teszi. Az ESA és az Oroszok illetve a Kínaiak és az Oroszok sem azért működnek együtt, mert "közös célért dolgoznak", hanem mert az oroszoknál van megfelelő tapasztalat, az ESA-nál illetve a Kínaiaknál meg pénz...
  • HUmanEmber41st #135
    Akkor legyen kompromisszum!
    Lőjenek fel egy mentőűrhajót, meg vigyenek magukkal sok üzemanyagot, h ne kelljen tehetetlenségi pályán vacakolni, hanem végig gyorsulva/lassulva tehessék meg rövidebb idő alatt az utat.
    Persze ez akkor lenne az igazi, ha legalább erre az útra összefogna az EU, Oroszország, KÍna, meg USA.
    Egyedül bevállalni hatalmas költség és nagy rizikó is egyben (sztem )
    Aztán ne felejtsenek el vinni magukkal egy nagy hatótávolságú wlan routert sem ! :) :) ( net nélkül 1 lépést se ! )
  • NEXUS6 #134
    Igen, de így nem csak évente 1 alkalommal lehetne űrhajót indítani.
    Lehetőség lenne mentőakciót is felküldeni ha baj van. Pl ha nem tudnak valami meghibásodás miatt vissza indulni. Így talán még az elött odaérhetne egy mentőexpedíció, hogy a készleteik kifogynak.

    Mondom, ha csak zászlót akarnak kitűzni akkor aláíropm, hogy felesleges, de ha rendszeres kutatást, ne adj isten kolonizálni akarnak akkor nem!

    Amúgy ha megnézed
    ezt az oldalt, akkor láthatod, hogy az L pointok, nem csak pár százezer km távolságra vannak. Másrészt a több lépcsős rakéta elve is az, hogy gazdaságosabb, jobb, olcsóbb, nagyobb teherbírású járművet lehet készíteni, ha nem cipelsz magaddal olyan tömeget, ami nem kell. A tankolásos koncepció is ezt az elvet követi.
  • kamov #133
    Itt is az a gond hogy a jóval több üzemanyagra ezen L pontok miatt lenne szükség.
    Egyszerűen felesleges macera.
    Ugyanis ezen L pontok csak párszázezer km-re vannak a Marstól, tehát a Földről indítva szinte ugyanannyi üzemanyag kell a Mars eltalálására mintha ezen (egyébként valójában Nap-Mars L3 és L4) pontokat akarnánk elérni.
    Mindezek persze kémiai hajtóműre vonatkoznak.
    Tisztán elektromos (ion,plazma)meghajtás esetén az űrhajónak nem okoz gondot a megfelelő üzemanyagmennyiség magával vitele, ami feleslegessé tesz mindenfajta utántöltést.
  • NEXUS6 #132
    Feltételezve hogy a forgás irány ez ->
    A bolygó állások pedig:


    ------------(L1)-----MARS-----(L2)------
    /
    /
    -----FÖLD------------------------------


    Látható, hogy egy viszonylag kedvezőtlen helyzetből is indítható űrhajó a Mars L1-es pontjába, úgy hogy oda 0 sebességgel érkezzen onnan pedig feltankolva tovább mehessen a Mars felé.

    Az L pontok rendelkeznek egyfajta befogó képességgel is, ami az ottani manőverezést nagyban megkönnyíti.

    Az L pontokban levő "benzinkutak" több expedíónak elegendő üzemanyagot tárolnának.
    A Marsról való visszaút pedig szintén történhetne 2 lépcsőben , vagy egy fordulattal később hasonló bolygóállásnál az L1 pontot érintve. Vagy még egy fordulaton belül sokkal töb üzemanyagot felhasználva az L2 pont érintésével.
  • NEXUS6 #131
    Akkor ugyan is nem tehetetlenségi pályán fog menni!
  • NEXUS6 #130
    Na ja, de mi van ha folyamatosan üzemelő ion hajtóművel megy???!!!!