Hunter
Repülő szemgolyó ellenőrzi az űrhajókat
Hamarosan egy apró gömb serénykedhet a Nemzetközi Űrállomás és az űrsiklók körül. A parányi űregység feladata a külső meghibásodások, sérülések keresése, emelve ezzel az űrhajók repüléseinek biztonságát.
A Miniatűr Önrendelkezésű Járművön kívüli Robotkamera (Mini AERCam) a napokban fejezett be egy dokkolási kísérletet a NASA Johnson Űrközpontjában és akár már jövőre élesben is bevethetővé válik. Sajnos az űrsikló visszatérési küldetésén még nem repülhet a szerkentyű, ezért a Discovery asztronautái az űrsikló robotkarjának megtoldásával nézik majd végig az űrjármű külső borítását. Ez a módszer az űrhajósok szerint is enyhén szólva félmegoldás, a robotkar és a kritikus szárnyrészek között alig van hely. Többek közt ezt a problémát hivatott kiküszöbölni a Mini AERCam a jövőben.
A 4,5 kilogrammos, 19 centiméter átmérőjű űreszköz az ellenőrizendő objektum bármely pontját képes elérni, emellett bármilyen szögből és távolságból készíthet képet, 12 hajtóművével remekül manőverezhető. A jelenlegi prototípust mindössze egy digitális kamerarendszerrel látták el, de hamarosan felszerelik vegyi érzékelőkkel, ami az esetleges üzemanyag-szivárgásokat észlelheti, illetve szóba került egy lézeralapú radar ötlete is. Utóbbi pontos mélységméréseket tenne lehetővé a felfedezett sérüléseken. A kis gömb kiválthatja az ellenőrző űrsétákat is.
A Mini AERCamet vezérelheti a földi irányítás, az űrhajók asztronautái, de akár automatikusan is letapogathatja az adott űrjárművet. Hatórányi folyamatos munkára képes, ezután vissza kell térnie dokkolási pontjára lítium-ion akkuinak és xenon gáz üzemanyagtartályának feltöltésére. A gép lelke egy PowerPC 740-es mikroprocesszor, ezen felül rendelkezik egy videó tömörítővel ellátott camera-on-chip technikával, mikro-elektromechanikai rendszerű giroszkópokkal, GPS navigációs rendszerrel, valamint rádiós kommunikációval.
Az első AERCam, a Sprint 1997-ben repült az STS-87 űrsikló-küldetés keretében. Ez a prototípus méretét tekintve közel duplája, súlyában pedig több mint háromszorosa volt a Mini AERCamnek.
Videók a Sprint küldetéséről:
1. videó
2. videó
3. videó
A Miniatűr Önrendelkezésű Járművön kívüli Robotkamera (Mini AERCam) a napokban fejezett be egy dokkolási kísérletet a NASA Johnson Űrközpontjában és akár már jövőre élesben is bevethetővé válik. Sajnos az űrsikló visszatérési küldetésén még nem repülhet a szerkentyű, ezért a Discovery asztronautái az űrsikló robotkarjának megtoldásával nézik majd végig az űrjármű külső borítását. Ez a módszer az űrhajósok szerint is enyhén szólva félmegoldás, a robotkar és a kritikus szárnyrészek között alig van hely. Többek közt ezt a problémát hivatott kiküszöbölni a Mini AERCam a jövőben.
A 4,5 kilogrammos, 19 centiméter átmérőjű űreszköz az ellenőrizendő objektum bármely pontját képes elérni, emellett bármilyen szögből és távolságból készíthet képet, 12 hajtóművével remekül manőverezhető. A jelenlegi prototípust mindössze egy digitális kamerarendszerrel látták el, de hamarosan felszerelik vegyi érzékelőkkel, ami az esetleges üzemanyag-szivárgásokat észlelheti, illetve szóba került egy lézeralapú radar ötlete is. Utóbbi pontos mélységméréseket tenne lehetővé a felfedezett sérüléseken. A kis gömb kiválthatja az ellenőrző űrsétákat is.
A Mini AERCamet vezérelheti a földi irányítás, az űrhajók asztronautái, de akár automatikusan is letapogathatja az adott űrjárművet. Hatórányi folyamatos munkára képes, ezután vissza kell térnie dokkolási pontjára lítium-ion akkuinak és xenon gáz üzemanyagtartályának feltöltésére. A gép lelke egy PowerPC 740-es mikroprocesszor, ezen felül rendelkezik egy videó tömörítővel ellátott camera-on-chip technikával, mikro-elektromechanikai rendszerű giroszkópokkal, GPS navigációs rendszerrel, valamint rádiós kommunikációval.
Az első AERCam, a Sprint 1997-ben repült az STS-87 űrsikló-küldetés keretében. Ez a prototípus méretét tekintve közel duplája, súlyában pedig több mint háromszorosa volt a Mini AERCamnek.
Videók a Sprint küldetéséről: