A kaliforniai SpaceDev űrrepülési társaság egy olyan űrsiklóhoz hasonló űrrepülőgép szolgálatait kínálja a NASA-nak, amit a nyolcvanas években maga az amerikai űrhivatal fejlesztett ki, nem is kevés pénzért.

A SpaceDev Dream Chaser névre keresztelt gépe a NASA által 2 milliárd dollárért kifejlesztett HL-20-on alapul, melynek formavilágát az amerikaiak még a szovjetektől lesték el. Egészen pontosan a BOR-4 az alap, amit az egykori Szovjetunió többször is tesztelt földkörüli pályán. A BOR-4 vízen landolt, az egyik ilyen leszállást, valamint a gép hajóra történő kiemelését fotózta le egy ausztrál P-3 Orion repülőgép, így az amerikaiak betekintést nyertek a kisméretű űrrepülőgép kialakításának számos elemébe. Az űrsikló alternatívájaként megalkotott gépből egy teljes méretű prototípus is készült, működőképes változatig azonban soha nem jutottak. Azóta a NASA a nyilvánosság számára is elérhetővé tette a HL-20 részleteit, míg a SpaceDev besegít az űrhivatalnak különböző koncepciók megvizsgálásában.


Egy vázlat...


...és a NASA HL-20 prototípusa a Langley-n
A kaliforniaiak nyilatkozatai szerint 2008-tól kezdenék meg négyszemélyes szuborbitális repüléseiket, amennyiben sikerülne 20 millió dollárnyi tőkét összerakniuk, majd 2010-től megindíthatnák a Nemzetközi Űrállomásig közlekedő járataikat, amihez a cég beszámolója szerint további 100 millióra lenne szükség. A pénzszerzés érdekében természetesen nem csak asztronauták, de fizetős űrturisták is helyet kaphatnak a gépeken.

Mint ismeretes, az űrsiklók legkésőbb 2010-ben nyugállományba vonulnak, az őket váltó CEV pedig nem úgy tűnik, hogy elkészül addigra. Tehát az átmeneti időszakra szükség lenne egy személyszállító űrrepülőre, bár a NASA megkapta a szenátusi felhatalmazást Szojuz járatok megvásárlására is. Jim Benson, a SpaceDev elnöke magabiztosan tekint a jövőbe, szerinte gépük biztos befutó lesz, mivel a NASA tervezte, tehát egy általuk jól ismert koncepcióról van szó.


Fantáziarajz a kilövőpadon álló Dream Chaserről
Akárcsak az űrsiklók, a Dream Chaser is függőlegesen száll fel és vízszintesen landol, azonban különösebben nagy terhek szállítására nem lesz alkalmas, hiszen méretei eltörpülnek a szó szerint nagy előd mellett. Amennyiben megtartják a HL-20 méreteit, akkor a Dream Chaser az űrsikló negyede, azaz 9 méter, míg súlyban nyolcada, 10 tonna lesz.

Az űrsikló kilövéséhez használtakkal ellentétben a SpaceDev rakétái nem használnak alacsony hőmérsékletű hajtóanyagot, amit habbal kellene szigetelni, így kiküszöbölhetők a lehulló szigetelésdarabok, melyek a Columbia tragédiáját okozták. Ez a Discovery legutóbbi repülésénél is gondokhoz vezetett, így ez az elv egyértelműen vonzóvá teheti a gépet az űrhivatal számára. A folyékony hidrogén helyett a SpaceDev három rakétája dinitrogén-oxidot használ; ennek segítségével égeti el a szilárd halmazállapotú mesterséges gumit. A rakéták legnagyobbikára rögzítik az űrrepülőt.

Bár a gyorsító rakéták még csak tervezőasztalon léteznek, a cég elég tapasztalattal rendelkezik a hibrid rakéták terén, mivel részt vettek a SpaceShipOne hibrid hajtóművének megépítésében is, ami jóval kisebb volt ugyan, de a hibrid rakétahajtóművek egyik pozitív tulajdonsága a könnyű méretezhetőség, valamint a költséghatékonyság.

Az viszont már egyáltalán nem olcsó és egyszerű mulatság, hogy a visszatérő űrjármű repülőgéphez hasonló landolást produkáljon. Sokkal könnyebb és olcsóbb az ejtőernyős megoldás, amit a múltban a Mercury, a Gemini és az Apollo program űrhajói alkalmaztak. Jelenleg a Szojuz és Sencsu kapszula is így tér vissza a Földre, és a jövő CEV űreszközei is az ejtőernyőt fogják alkalmazni.