Gnoszticizmus-Az ősi kereszténység
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#454
Valamit elszúrtam az elõzõ hozzászólásban, nem kéne az az 5. bekezdés, remélem azért érthetõ mire próbáltam válaszolgatni.
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#453
Huh, mintha évekkel ezelõtti önmagam olvasnám 😊
Nincs mit összeegyeztetni a tudománnyal, a tudomány jelenleg nem ismeri mi történik a halál után, így nem ütköznek az elméletek vele, egyedül a többi valláséval.
Kérlek tegyél fel kínos kérdéseket, megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni rájuk. Én nem nagy fantáziájú valakik internetes koholmányai alapján raktam össze a világnézetem és a "hitem", aki jár az NWO fórumba, tudja mennyire elítélem ezeket.
Amire bizonyítékot követelsz, például a lélek létezésére, vagy akár a karmára, a modern tudomány eszközeivel sajnos jelenleg még nem lehetséges bizonyítékot adni, de ne félj, nagyot változik majd a világ 😊 De javaslom ha érdekelnek ezek a kérdések, nézz utána, hogy pl. hogy választják a Dalami Lámát (vagy más embereket pl Tibetben), vagy keress rá a regressziós hipnózisra. Ennyi "modern bizonyítékot" tudok mutatni, ezen kívül csupán 3-4000 éves védikus mesekönyvekbõl (Bhagavad Gíta) és hasonlókból tudnék idézni. 😊
"
| ma 22:54 | privát | galéria | válasz | #451
Ez nekem annyira hihetetlen, hogy hogy tudtok ilyeneket elhinni, írni, hogy tudjátok összeegyeztetni ezt a valósággal, tudománnyal. 😄 A kínosabb kérdéseket, amin el kellene gondolkodni, azokra csak kitaláltok valamit azok alapján, amiket olvastatok, pedig azokat is egy nagy fantáziájú valaki találta ki. Bizonyítékokat nem is követelek, mert csak az ellenkezõjére van, de fantáziával azokat is ki lehet magyarázni valahogy. 😄
"Szebb ajándék nem is lehetne, megtapasztaltad amit kell..."
Te is kevered az egót és a jelenlegi testedet a valóságos önmagad fogalmával. Aki most vagy ebben az életedben, Kovács Pista, elfelejt dolgokat. A leked nem. Az egész dolog egyébként sem emlékekkel operál, hanem a karma törvényén és tapasztalatok útján fejlõdsz. Nem fogsz emlékezni rá következõ életedben, ha megöltél valakit, de a lelked tudni fogja, és a karma törvényeinek értelmében el fogod szenvedni ugyan azt, amit te tettél mással. De gyakran nem is kell egy következõ életig várni ezzel. Aki kardot ragad... 😊 És igen nagy ajándék a feledés, itt is ajánlani tudom Szepes Mária Vörös Oroszlán c. mûvét, ami egy olyan ember életútját dolgozza fel, aki nem felejti el az elõzõ életeit. Nem épp kellemes.
"Hogy lehet elõre eltervezve, amikor ez megint millió itteni dologtól, például más emberektõl is függ?! ..."
Születése elõtt onnan tudja, hogy sorozatgyilkos lesz, hogy ezt az életutat választja a következõ inkarnációjába, az áldozatai pedig az áldozat szerepét. Ennek a megértésére szolgált volna a kis mesém a 444-es hozzászólásban, de valószínüleg hasznosabb dolgokkal töltötted épp az idõd ahelyett, hogy elolvasd. Egyébként meg a MINDENHATÓ teremtõ ISTEN, aki maga a mindenség(nem Jahve meg Allah és díszes kompániájuk), szerinted nem képes ilyen csip-csup dolgokat összeegyeztetni? 😊
Minek büntetni az ilyesmit ha elõre meg van írva meg megint újraszületünk? Kérdezd meg azoktól, akik a törvényeket hozzák. És egyébként is, az emberiségnek sajna nagyobb hányada hisz abban, hogy a pokol tüzén visít majd lassú tüzön sütve egy örökkévalóságig vélt vagy valós bûnei miatt, mint abban, hogy jelenlegi teste csak egy ruha, amit távozás után ledob, és újat vesz majd fel.
Egyébként meg hogyne tudnák megtapasztalni milyen sorozatgyilkosnak lenni, hisz valaki azért kerül börtönbe, ha megöl valakit, nem azért, mert arra gondol, hogy milyen jó lenne kibelezni most öt-tíz embert.
Sajnos ezen a bolygón ahol mi vagyunk, ezen a fejlettségi szinten ez megengedhetõ, a védikus tagolás szerint a Föld a "pokolvilágok" közé sorolandó a nagy kozmikus játszótérben.
Nincs mit összeegyeztetni a tudománnyal, a tudomány jelenleg nem ismeri mi történik a halál után, így nem ütköznek az elméletek vele, egyedül a többi valláséval.
Kérlek tegyél fel kínos kérdéseket, megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni rájuk. Én nem nagy fantáziájú valakik internetes koholmányai alapján raktam össze a világnézetem és a "hitem", aki jár az NWO fórumba, tudja mennyire elítélem ezeket.
Amire bizonyítékot követelsz, például a lélek létezésére, vagy akár a karmára, a modern tudomány eszközeivel sajnos jelenleg még nem lehetséges bizonyítékot adni, de ne félj, nagyot változik majd a világ 😊 De javaslom ha érdekelnek ezek a kérdések, nézz utána, hogy pl. hogy választják a Dalami Lámát (vagy más embereket pl Tibetben), vagy keress rá a regressziós hipnózisra. Ennyi "modern bizonyítékot" tudok mutatni, ezen kívül csupán 3-4000 éves védikus mesekönyvekbõl (Bhagavad Gíta) és hasonlókból tudnék idézni. 😊
"
| ma 22:54 | privát | galéria | válasz | #451
Ez nekem annyira hihetetlen, hogy hogy tudtok ilyeneket elhinni, írni, hogy tudjátok összeegyeztetni ezt a valósággal, tudománnyal. 😄 A kínosabb kérdéseket, amin el kellene gondolkodni, azokra csak kitaláltok valamit azok alapján, amiket olvastatok, pedig azokat is egy nagy fantáziájú valaki találta ki. Bizonyítékokat nem is követelek, mert csak az ellenkezõjére van, de fantáziával azokat is ki lehet magyarázni valahogy. 😄
"Szebb ajándék nem is lehetne, megtapasztaltad amit kell..."
Te is kevered az egót és a jelenlegi testedet a valóságos önmagad fogalmával. Aki most vagy ebben az életedben, Kovács Pista, elfelejt dolgokat. A leked nem. Az egész dolog egyébként sem emlékekkel operál, hanem a karma törvényén és tapasztalatok útján fejlõdsz. Nem fogsz emlékezni rá következõ életedben, ha megöltél valakit, de a lelked tudni fogja, és a karma törvényeinek értelmében el fogod szenvedni ugyan azt, amit te tettél mással. De gyakran nem is kell egy következõ életig várni ezzel. Aki kardot ragad... 😊 És igen nagy ajándék a feledés, itt is ajánlani tudom Szepes Mária Vörös Oroszlán c. mûvét, ami egy olyan ember életútját dolgozza fel, aki nem felejti el az elõzõ életeit. Nem épp kellemes.
"Hogy lehet elõre eltervezve, amikor ez megint millió itteni dologtól, például más emberektõl is függ?! ..."
Születése elõtt onnan tudja, hogy sorozatgyilkos lesz, hogy ezt az életutat választja a következõ inkarnációjába, az áldozatai pedig az áldozat szerepét. Ennek a megértésére szolgált volna a kis mesém a 444-es hozzászólásban, de valószínüleg hasznosabb dolgokkal töltötted épp az idõd ahelyett, hogy elolvasd. Egyébként meg a MINDENHATÓ teremtõ ISTEN, aki maga a mindenség(nem Jahve meg Allah és díszes kompániájuk), szerinted nem képes ilyen csip-csup dolgokat összeegyeztetni? 😊
Minek büntetni az ilyesmit ha elõre meg van írva meg megint újraszületünk? Kérdezd meg azoktól, akik a törvényeket hozzák. És egyébként is, az emberiségnek sajna nagyobb hányada hisz abban, hogy a pokol tüzén visít majd lassú tüzön sütve egy örökkévalóságig vélt vagy valós bûnei miatt, mint abban, hogy jelenlegi teste csak egy ruha, amit távozás után ledob, és újat vesz majd fel.
Egyébként meg hogyne tudnák megtapasztalni milyen sorozatgyilkosnak lenni, hisz valaki azért kerül börtönbe, ha megöl valakit, nem azért, mert arra gondol, hogy milyen jó lenne kibelezni most öt-tíz embert.
Sajnos ezen a bolygón ahol mi vagyunk, ezen a fejlettségi szinten ez megengedhetõ, a védikus tagolás szerint a Föld a "pokolvilágok" közé sorolandó a nagy kozmikus játszótérben.
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#452
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#451
Ez nekem annyira hihetetlen, hogy hogy tudtok ilyeneket elhinni, írni, hogy tudjátok összeegyeztetni ezt a valósággal, tudománnyal. 😄 A kínosabb kérdéseket, amin el kellene gondolkodni, azokra csak kitaláltok valamit azok alapján, amiket olvastatok, pedig azokat is egy nagy fantáziájú valaki találta ki. Bizonyítékokat nem is követelek, mert csak az ellenkezõjére van, de fantáziával azokat is ki lehet magyarázni valahogy. 😄
"Ezért lehetünk megajándékozva a felejtés ajándékával."
Szebb ajándék nem is lehetne, megtapasztaltad amit kell, most szüless újra és felejts el mindent. 😛 Mondjuk ezt nem nehéz megoldani, mert az emlékeket is az agy tárolja, csakhát a kérdés akkor felmerül, hogy a lélek hogyan szerzi a tapasztalatokat, hogyan tárolja el, ja és hogy te például honnan tudsz errõl, ha elfelejted, és ebben az életben csak arra lehet következtetni, hogy nincs külön lélek? 😄
#442:
"Az ember tévesen azt gondolja magáról, hogy amikor belenéz a tükörbe, akkor magát látja. Az nem TE vagy, az csak a ruhád, amit a lelked vett fel erre az inkarnációra."
De a léleknek akkor mi a szerepe, minek van/lenne? Hogy ki vagy az a testedtõl függ, az agyadtól, a szerzett (ebben az életeden) szerzett tapasztalataidtól. A döntéseket is az agyam hozzá, gondolkodás is ott történik. Akkor mit látok a tükörben magam helyett?
"Egyébként meditáció alatt végeztek ilyen kutatást, sok embertõl megkérdezték, hogy hol a lelke, és aki mondott is erre valamit, általában a mellkasában "érezte", nem az agyában. "
Meditációs állapotban az ember azt érez amit akar, fõleg ha gyakorlottabb (sõt nem is kell meditációs állapotba kerülni hozzá). Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy rágondolok egy citromra és azt közben már eszem is, még a nyálam is csorog, vagy a lelkem eszi közben. 😄
Az agy a legnagyobb ellensége a valódi tapasztalatszerzésnek, mert képes olyanokat megtapasztalni, ami valójában nem létezik. (bár csak könyvbõl és csak alapokig, de agykontrollt tanultam).
"Egyébként meg minden elõre el van "tervezve", ha egy lélek jelenlegi testében pl sorozatgyilkos, akkor azért jött ide, hogy ezt tapasztalja meg, valamelyik következõ inkarnációban pedig ugyan ezt fogja elszenvedni amit õ okozott."
Hogy lehet elõre eltervezve, amikor ez megint millió itteni dologtól, például más emberektõl is függ?! Születése elõtt honnan tudhatja, hogy sorozatgyilkos lesz. Mégha olyan születõ gyerekbe is mászik bele, ahol nagy a valószínûség erre, még az se biztos.
Meg amúgy ha már ez így meg van írva elõre, meg úgyis újraszületünk, akkor minek bûntetni az ilyesmit? 😄 Akkor az ellen dolgozunk, hogy meg tudja tapasztalni milyen. Csomóan azért jönnek ide, hogy megtapasztalják milyen sorozatgyilkosnak lenni, és a törvények miatt nem tudják!
#444: szép kis mese, dehát hasznosabban is lehetne tölteni az idõt, annyi érdekes dolog van a világban... 😉
"Ezért lehetünk megajándékozva a felejtés ajándékával."
Szebb ajándék nem is lehetne, megtapasztaltad amit kell, most szüless újra és felejts el mindent. 😛 Mondjuk ezt nem nehéz megoldani, mert az emlékeket is az agy tárolja, csakhát a kérdés akkor felmerül, hogy a lélek hogyan szerzi a tapasztalatokat, hogyan tárolja el, ja és hogy te például honnan tudsz errõl, ha elfelejted, és ebben az életben csak arra lehet következtetni, hogy nincs külön lélek? 😄
#442:
"Az ember tévesen azt gondolja magáról, hogy amikor belenéz a tükörbe, akkor magát látja. Az nem TE vagy, az csak a ruhád, amit a lelked vett fel erre az inkarnációra."
De a léleknek akkor mi a szerepe, minek van/lenne? Hogy ki vagy az a testedtõl függ, az agyadtól, a szerzett (ebben az életeden) szerzett tapasztalataidtól. A döntéseket is az agyam hozzá, gondolkodás is ott történik. Akkor mit látok a tükörben magam helyett?
"Egyébként meditáció alatt végeztek ilyen kutatást, sok embertõl megkérdezték, hogy hol a lelke, és aki mondott is erre valamit, általában a mellkasában "érezte", nem az agyában. "
Meditációs állapotban az ember azt érez amit akar, fõleg ha gyakorlottabb (sõt nem is kell meditációs állapotba kerülni hozzá). Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy rágondolok egy citromra és azt közben már eszem is, még a nyálam is csorog, vagy a lelkem eszi közben. 😄
Az agy a legnagyobb ellensége a valódi tapasztalatszerzésnek, mert képes olyanokat megtapasztalni, ami valójában nem létezik. (bár csak könyvbõl és csak alapokig, de agykontrollt tanultam).
"Egyébként meg minden elõre el van "tervezve", ha egy lélek jelenlegi testében pl sorozatgyilkos, akkor azért jött ide, hogy ezt tapasztalja meg, valamelyik következõ inkarnációban pedig ugyan ezt fogja elszenvedni amit õ okozott."
Hogy lehet elõre eltervezve, amikor ez megint millió itteni dologtól, például más emberektõl is függ?! Születése elõtt honnan tudhatja, hogy sorozatgyilkos lesz. Mégha olyan születõ gyerekbe is mászik bele, ahol nagy a valószínûség erre, még az se biztos.
Meg amúgy ha már ez így meg van írva elõre, meg úgyis újraszületünk, akkor minek bûntetni az ilyesmit? 😄 Akkor az ellen dolgozunk, hogy meg tudja tapasztalni milyen. Csomóan azért jönnek ide, hogy megtapasztalják milyen sorozatgyilkosnak lenni, és a törvények miatt nem tudják!
#444: szép kis mese, dehát hasznosabban is lehetne tölteni az idõt, annyi érdekes dolog van a világban... 😉
#450
Neked nincs, az biztos. ;-)
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#449
Nagyon jó csak pont annyira reális mint az hogy van lélek😄
#448
A Kicsi Lélek volt Dzsízösz 😊
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#447
Mindkettõ nagyon jó, köszönöm! <#worship>
#444 MaRee Talán Jézus? Bár Õ inkább az a lélek lehet, aki emlékeztetni jött.
#444 MaRee Talán Jézus? Bár Õ inkább az a lélek lehet, aki emlékeztetni jött.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#446
<#eljen> Ezt már olvastam, nagyon jó 😊
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#445
Ezért vagyunk itt hogy tanuljunk. Köszönöm <#law>
Spoiler (katt a megjelenítéshez)
Két baba beszélget.
- Te hiszel a születés utáni életben? - Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki? - Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. - Hát ez ostobaság! Járni nem lehet, és szájjal enni!?! Ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit. A születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid. - De valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. - De hát onnan még soha senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerûen véget ér. Különben is az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. - Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk végre a MAMÁT, és õ majd gondoskodik rólunk. - A MAMÁT!?! Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van? - Hát mindenütt körülöttünk. Benne és neki köszönhetõen élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. - Ezt nem hiszem! Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. - No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
- Te hiszel a születés utáni életben? - Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki? - Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. - Hát ez ostobaság! Járni nem lehet, és szájjal enni!?! Ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit. A születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid. - De valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. - De hát onnan még soha senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerûen véget ér. Különben is az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. - Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk végre a MAMÁT, és õ majd gondoskodik rólunk. - A MAMÁT!?! Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van? - Hát mindenütt körülöttünk. Benne és neki köszönhetõen élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. - Ezt nem hiszem! Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. - No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
#444
Kicsit hosszabb szösszenettel reagálnék, megéri elolvasni, tanulságos:
Leesett, ki volt a Kicsi Lélek? <#circling>
Spoiler (katt a megjelenítéshez)
“Egyszer volt, hol nem volt, az idõtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: “Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten.
- Igen - válaszolta a Kicsi Lélek - egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni milyen érzés - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó - válaszolta kuncogva Isten - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: - Van itt egy dolog.
- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyû feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh! - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sõt, Napnak lenni a gyertya lángjai nélkül, és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? - ez a kérdés.
- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy - válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtõl? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitõl igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék - mondta Isten - mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet, a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt, az Ott nélkül, a Most állapotát a Késõbb nélkül.
Így tehát - foglalta össze Isten - mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebbõl mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a “különleges” nem azt jelenti, hogy “jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön - mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. - Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részbõl áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. - El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel - Különleges dolog segítõkésznek vagy jószívûnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges elõzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
- Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen! - biztosította õt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben - mondta a Kicsi Lélek. - Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó - mondta Isten - de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tûnt még mindig van némi komplikáció.
Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsáthatnál.
- Senki? - A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
Senki! - válaszolta Isten. - Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltébõl és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel. Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyûlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tûnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga. Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni õket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen “különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De az tán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegbõl.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek - mondta - Én segítek neked.
- Te fogsz segíteni? - ragyogott fel a Kicsi Lélek - De mit tudsz tenni?
- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
- Tudsz?
- Természetesen! - csiripelte a Barátságos Lélek - Megjelenek a következõ életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
- De miért? Miért tennéd ezt? - kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitõl oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sûrûséggé? Hogyan lennél képes, te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
- Egyszerû - válaszolta a Barátságos Lélek - Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepettnek tûnt a válasz hallatán.
- Ne légy meglepve - mondta a Barátságos Lélek - Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt . Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nõ, jó és rossz - mindketten voltunk áldozat és cselszövõ is. Így jöttünk sok idõvel ezelõtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetõségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így - magyarázta tovább a Barátságos Lélek - Megjelenek a következõ életedben, és most én leszek a “rossz”. Valami nagyon szörnyût fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a meg bocsátást.
- De mit fogsz tenni? - kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen - Nagyon szörnyû lesz?
- Ó - felelte a Barátságos Lélek kacsintva - Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta - De tudod, egy dolog felõl biztosítanod kell.
- Mi az? - akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a “nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérõt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tõled a visszatéréshez.
- Ó, bármit, bármit! - kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni.
Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? - kérdezte - Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
- Mit tehetek érted? - kérdezte újra a Kicsi Lélek.
- Egyszer bántani foglak és legyõzlek - válaszolta. - Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni.
- Igen? - szólt közbe a Kicsi Lélek - Igen.?
- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
- Ó, Emlékezni fogok! - kiáltotta a Kicsi Lélek - Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
- Jó - válaszolta a Barátságos Lélek - mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem, Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
- Nem, nem lesz szükségünk rá! - ígérte meg újra a Kicsi Lélek - Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetõséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak. És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetõvé.
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten.
- Igen - válaszolta a Kicsi Lélek - egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni milyen érzés - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó - válaszolta kuncogva Isten - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: - Van itt egy dolog.
- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyû feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh! - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sõt, Napnak lenni a gyertya lángjai nélkül, és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? - ez a kérdés.
- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy - válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtõl? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitõl igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék - mondta Isten - mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet, a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt, az Ott nélkül, a Most állapotát a Késõbb nélkül.
Így tehát - foglalta össze Isten - mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebbõl mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a “különleges” nem azt jelenti, hogy “jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön - mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. - Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részbõl áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. - El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel - Különleges dolog segítõkésznek vagy jószívûnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges elõzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
- Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen! - biztosította õt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben - mondta a Kicsi Lélek. - Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó - mondta Isten - de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tûnt még mindig van némi komplikáció.
Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsáthatnál.
- Senki? - A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
Senki! - válaszolta Isten. - Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltébõl és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel. Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyûlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tûnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga. Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni õket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen “különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De az tán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegbõl.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek - mondta - Én segítek neked.
- Te fogsz segíteni? - ragyogott fel a Kicsi Lélek - De mit tudsz tenni?
- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
- Tudsz?
- Természetesen! - csiripelte a Barátságos Lélek - Megjelenek a következõ életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
- De miért? Miért tennéd ezt? - kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitõl oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sûrûséggé? Hogyan lennél képes, te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
- Egyszerû - válaszolta a Barátságos Lélek - Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepettnek tûnt a válasz hallatán.
- Ne légy meglepve - mondta a Barátságos Lélek - Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt . Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nõ, jó és rossz - mindketten voltunk áldozat és cselszövõ is. Így jöttünk sok idõvel ezelõtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetõségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így - magyarázta tovább a Barátságos Lélek - Megjelenek a következõ életedben, és most én leszek a “rossz”. Valami nagyon szörnyût fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a meg bocsátást.
- De mit fogsz tenni? - kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen - Nagyon szörnyû lesz?
- Ó - felelte a Barátságos Lélek kacsintva - Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta - De tudod, egy dolog felõl biztosítanod kell.
- Mi az? - akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a “nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérõt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tõled a visszatéréshez.
- Ó, bármit, bármit! - kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni.
Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? - kérdezte - Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
- Mit tehetek érted? - kérdezte újra a Kicsi Lélek.
- Egyszer bántani foglak és legyõzlek - válaszolta. - Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni.
- Igen? - szólt közbe a Kicsi Lélek - Igen.?
- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
- Ó, Emlékezni fogok! - kiáltotta a Kicsi Lélek - Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
- Jó - válaszolta a Barátságos Lélek - mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem, Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
- Nem, nem lesz szükségünk rá! - ígérte meg újra a Kicsi Lélek - Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetõséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak. És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetõvé.
Leesett, ki volt a Kicsi Lélek? <#circling>
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#443
Hogy jöhet azért egy lélek hogy sorozatgyilkos legyen?
#442
A tudat és a lélek nem ugyan az.
Az ember tévesen azt gondolja magáról, hogy amikor belenéz a tükörbe, akkor magát látja. Az nem TE vagy, az csak a ruhád, amit a lelked vett fel erre az inkarnációra. Egyébként meditáció alatt végeztek ilyen kutatást, sok embertõl megkérdezték, hogy hol a lelke, és aki mondott is erre valamit, általában a mellkasában "érezte", nem az agyában.
#433
Nem fogod "megunni" az inkarnációkat, maximum most az egód gondolja ezt, de a lelked nem tud kilépni az örök körforgásból, így tapasztalja meg önmagát. Nincs olyan, hogy úgy dönt, hogy na én most nem inkarnálódok újra. Egyébként meg minden elõre el van "tervezve", ha egy lélek jelenlegi testében pl sorozatgyilkos, akkor azért jött ide, hogy ezt tapasztalja meg, valamelyik következõ inkarnációban pedig ugyan ezt fogja elszenvedni amit õ okozott. Minden mindennel összefügg <#wave>
Az ember tévesen azt gondolja magáról, hogy amikor belenéz a tükörbe, akkor magát látja. Az nem TE vagy, az csak a ruhád, amit a lelked vett fel erre az inkarnációra. Egyébként meditáció alatt végeztek ilyen kutatást, sok embertõl megkérdezték, hogy hol a lelke, és aki mondott is erre valamit, általában a mellkasában "érezte", nem az agyában.
#433
Nem fogod "megunni" az inkarnációkat, maximum most az egód gondolja ezt, de a lelked nem tud kilépni az örök körforgásból, így tapasztalja meg önmagát. Nincs olyan, hogy úgy dönt, hogy na én most nem inkarnálódok újra. Egyébként meg minden elõre el van "tervezve", ha egy lélek jelenlegi testében pl sorozatgyilkos, akkor azért jött ide, hogy ezt tapasztalja meg, valamelyik következõ inkarnációban pedig ugyan ezt fogja elszenvedni amit õ okozott. Minden mindennel összefügg <#wave>
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#441
Legyen ahogy szeretnéd.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#440
Szétroncsolják és volt lélek nincs lélek😊 Akárhogy ragozod, a "lélek" akkor is az agyad.(ban van) Akár a halál akár a lobotómia jön el hamarabb, mindkettõ törli😊
#439
<#nevetes1>
#438
Nem a lélek van kiütve, hanem a homloklebeny bizonyos részeit roncsolják szét. Ha szerinted ez a beavatkozás a "lélek kiütésére" szolgál, akkor gyorsan üttesd ki a sajátodat...
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#437
Semmi baja annak a "hardvernek", csupán a "lélek" van kiütve. De egy léleknek lazán meg kéne tudnia védeni magát egy csákánytól nem?
#436
A lelked sértetlen marad, bezárva a tönkretett "hardver"-ben.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#435
Mi van akkor, ha valaki úgy 400-500 év után megunja
Szerintem az idõnek csak a földi körülmények között van ekkora jelentõsége. Ha esetleg már sokadik alkalommal futok neki az életnek, akkor sem úgy fogom fel, hogy már nem tudom hányszáz éves vagyok, hanem mindig az elõttem lévõ életre koncentrálok. Ezért lehetünk megajándékozva a felejtés ajándékával.
akkor tényleg mi értelme ennek az egész játéknak?
Talán az, hogy magad ismerd fel mi a dolgod, nincs két egyforma élet, mindenki ugyanoda tart, csak más úton. Hogy mennyi fájdalmat okozol, az rajtad múlik, és ezzel talán befolyásolhatod hogy mennyit élsz át.
Ha valaki kicsi korától kezdve a biblia vagy más, pl. buddhizmus útmutatása alapján él, akkor hogyan fog tapasztalatot szerezni?
Mivel eddig azt feltételeztük, hogy több életet is le kell élni adott esetben, ezért ez a kérdés kicsit értelmetlen. Ha valaki egész életében a Biblia vagy a Buddhizmus tanai szerint él, az is egyfajta tapasztalat. Lehet hogy már a sokadik, és ez az utolsó itteni lépcsõfok. A következõ már egy másik lecke lesz.
Bizonyítékot követelõk kíméljenek...
Szerintem az idõnek csak a földi körülmények között van ekkora jelentõsége. Ha esetleg már sokadik alkalommal futok neki az életnek, akkor sem úgy fogom fel, hogy már nem tudom hányszáz éves vagyok, hanem mindig az elõttem lévõ életre koncentrálok. Ezért lehetünk megajándékozva a felejtés ajándékával.
akkor tényleg mi értelme ennek az egész játéknak?
Talán az, hogy magad ismerd fel mi a dolgod, nincs két egyforma élet, mindenki ugyanoda tart, csak más úton. Hogy mennyi fájdalmat okozol, az rajtad múlik, és ezzel talán befolyásolhatod hogy mennyit élsz át.
Ha valaki kicsi korától kezdve a biblia vagy más, pl. buddhizmus útmutatása alapján él, akkor hogyan fog tapasztalatot szerezni?
Mivel eddig azt feltételeztük, hogy több életet is le kell élni adott esetben, ezért ez a kérdés kicsit értelmetlen. Ha valaki egész életében a Biblia vagy a Buddhizmus tanai szerint él, az is egyfajta tapasztalat. Lehet hogy már a sokadik, és ez az utolsó itteni lépcsõfok. A következõ már egy másik lecke lesz.
Bizonyítékot követelõk kíméljenek...
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#434
Jó példa, pont azért tudsz járni mert van lábad, ha levágnánk akkor nem tudnál, azért van "lelked", mert van agyad, ha kiütjük akkor onnantól kezdve nem lesz "lelked", viszont élni ugyanúgy fogsz.
Ekkor 2 dolog lehetséges, egy ember lélek nélkül él, ami ugye istenjézusraptortrextélapó szerint lehetetlen, a másik, hogy sikerült megnyomorítani a lelked, de ez szintén lehetetlen mivel a lélek sérthetetlen! Szóval mi is történik lobotómia hatására?
Ekkor 2 dolog lehetséges, egy ember lélek nélkül él, ami ugye istenjézusraptortrextélapó szerint lehetetlen, a másik, hogy sikerült megnyomorítani a lelked, de ez szintén lehetetlen mivel a lélek sérthetetlen! Szóval mi is történik lobotómia hatására?
#433
Gondoltál-e esetleg arra, hogy azért nem tartod "bûntetésnek" az életet, mert még "fiatal" vagy? Mi van akkor, ha valaki úgy 400-500 év után megunja, és már nem akar részt venni ebben a körben, egyszerûen csak meghalni és nem létezni többet? 😛
Bár én is szeretnék tovább élni, vagy újra születni és kipróbálni azt amire nem volt lehetõségem, mert ez az élet sajnos nagyon rövid (az optimistán is 100 év, ráadásul a lehetõségek is csökkennek az idõvel), azért örökké biztosan nem, az bûntetés lenne. (halálra unnám magam :-D ).
Érdekes, hogy nekem a buddhizmus ezért volt számomra szimpatikusabb, mert ott tényleg azt mondja - legalábbis én úgy értelmeztem, hogy a szenvedéstõl (élettõl) szabadulsz meg a megvilágosodáskor.
Persze már nem hiszek az ilyesmiben, elképzelhetetlennek is tartom, hogy legyen bármi is halál után.
"Egy agresszív vadember nem érezné jól magát egy békés fényevõ elmélkedõ bolygón, és viszont. "
Ha egyszer az ember egyénisége, agresszivitása és az összes tulajdonsága attól függ, hogy az agya születésétõl kezdve (illetve talán már elõtte is) hogyan fejlõdik (hogyan nevelik, milyen a környezete), és ez késõbb is megváltozhat valaminek következtében, akár betegség, fizikai beavatkozás, vagy valami hülyeség elhitetésével (pl. hogy elhitetik vele, hogy "ha nem viselkedsz jól, akkor halálod után valami rossz helyre fogsz kerülni", akkor tényleg mi értelme ennek az egész játéknak?
Ha valaki kicsi korától kezdve a biblia vagy más, pl. buddhizmus útmutatása alapján él, akkor hogyan fog tapasztalatot szerezni? Hiszen akkor pontosan nem tudja meg milyen, ha bûnösként él, nem tudja meg, hogy az mennyivel rosszabb, mint szeretni, ajándékozni, stb..
Bár én is szeretnék tovább élni, vagy újra születni és kipróbálni azt amire nem volt lehetõségem, mert ez az élet sajnos nagyon rövid (az optimistán is 100 év, ráadásul a lehetõségek is csökkennek az idõvel), azért örökké biztosan nem, az bûntetés lenne. (halálra unnám magam :-D ).
Érdekes, hogy nekem a buddhizmus ezért volt számomra szimpatikusabb, mert ott tényleg azt mondja - legalábbis én úgy értelmeztem, hogy a szenvedéstõl (élettõl) szabadulsz meg a megvilágosodáskor.
Persze már nem hiszek az ilyesmiben, elképzelhetetlennek is tartom, hogy legyen bármi is halál után.
"Egy agresszív vadember nem érezné jól magát egy békés fényevõ elmélkedõ bolygón, és viszont. "
Ha egyszer az ember egyénisége, agresszivitása és az összes tulajdonsága attól függ, hogy az agya születésétõl kezdve (illetve talán már elõtte is) hogyan fejlõdik (hogyan nevelik, milyen a környezete), és ez késõbb is megváltozhat valaminek következtében, akár betegség, fizikai beavatkozás, vagy valami hülyeség elhitetésével (pl. hogy elhitetik vele, hogy "ha nem viselkedsz jól, akkor halálod után valami rossz helyre fogsz kerülni", akkor tényleg mi értelme ennek az egész játéknak?
Ha valaki kicsi korától kezdve a biblia vagy más, pl. buddhizmus útmutatása alapján él, akkor hogyan fog tapasztalatot szerezni? Hiszen akkor pontosan nem tudja meg milyen, ha bûnösként él, nem tudja meg, hogy az mennyivel rosszabb, mint szeretni, ajándékozni, stb..
#432
Olvastam errõl, lehet hogy így van, hogy pontosan milyen tagozódás van az talán mindegy is. Számomra inkább az fontos, hogy itt mi a dolgunk, és miként kell helytállni. Ehhez nyújthat segítséget a Biblia, és az is ami kimaradt belõle.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#431
Én nem errõl az életemrõl beszéltem, és nem, nem büntetésként élem meg.
Akkor nagyjából a karmában hiszel te is, hiszen pl a hindu vallásban úgy tanítják, hogy az adott életben elkövetett tettek alapján dõl el, hogy hova, milyen bolygóra/világra inkarnálódik a lélek következõ életében (a leggyakrabban használt 7-es tagozás szerint vannak sötét rendszerek (egyes, kettes szintû😉, sötétszürkék (hármas szintû😉, világosszürkék (négyes szintû😉, és fehér vagy fényrendszerek (ötös, hatos, hetes szintû😉. Míg a sötét rendszerekben a fizikai létezés kiemelkedõ fontosságú, a fényrendszerekben már nincs is „fizikai síknak” nevezhetõ létforma, minden szellembõl van).
Akkor nagyjából a karmában hiszel te is, hiszen pl a hindu vallásban úgy tanítják, hogy az adott életben elkövetett tettek alapján dõl el, hogy hova, milyen bolygóra/világra inkarnálódik a lélek következõ életében (a leggyakrabban használt 7-es tagozás szerint vannak sötét rendszerek (egyes, kettes szintû😉, sötétszürkék (hármas szintû😉, világosszürkék (négyes szintû😉, és fehér vagy fényrendszerek (ötös, hatos, hetes szintû😉. Míg a sötét rendszerekben a fizikai létezés kiemelkedõ fontosságú, a fényrendszerekben már nincs is „fizikai síknak” nevezhetõ létforma, minden szellembõl van).
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#430
Te büntetésként éled meg az életed? Az "én Istenem" nem büntet, és nem is jutalmaz, Te vagy az aki magadat büntetheted vagy jutalmazhatod, Õ esetleg csak tükröt tart eléd. Itt már írtam valahol, hogy nekem az a legszimpatikusabb verzió, hogy mindenki olyan helyre kerül innen, ami neki a fejlõdése szempontjából a legmegfelelõbb. Egy agresszív vadember nem érezné jól magát egy békés fényevõ elmélkedõ bolygón, és viszont.
Hogy az ûrlényekkel ez hogy van, majd megkérdezem tõlük ha találkozunk.
Hogy az ûrlényekkel ez hogy van, majd megkérdezem tõlük ha találkozunk.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#429
<#eljen><#pias>
#428
Én is hiszek a lélek halhatatlanságában, de mégis ha az Istened szereti a teremtményeit meg szabad akarat meg stb, akkor miért büntetné õket örökkévaló szenvedéssel? És az ûrlények is a pokolra jutnak, vagy õket más Isten teremtette? <#alien>
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#427
Nem nekem szól a kérdés ugyan, de én abban 'hiszek' pontosabban az a meggyôzôdésem, hogy halál NINCS is ! Mivel a valóságos énem nem a testben belül lakozik, hanem az énemnek az egyik vetülete ebben a 3D illúzióban, így ennek a vetületnek a megszünése nem jelenti a valóságos önmagam, az az a 'vetítô' megszünését is... És még csak vallásos sem vagyok.. <#wink>
Az emberiség nagy tragédiája, hogy a hazugság vált mérvadóvá, a gondolkodókat pedig konteó hívöknek titulálták.
#426
A lobotómia miért lenne bizonyíték a lélek elpusztíthatóságára? Azt is mondhatnád, hogy az ember tulajdonképpen nem is tud járni, hiszen csak le kell vágni a lábát, és mindenki megláthatja, hogy így van.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#425
Túlzás lenne azt állítani, hogy ebben hiszek, de nem tartom egyáltalán elképzelhetetlennek. Na nem úgy, ahogy a menny és a pokol ábrázolva van, de hiszek a lélek halhatatlanságában.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#424
Dehogy hisz😊 Keresztények szerint a lélek halhatatlan és elpusztíthatatlan, de a lobotómiát egyik sem vállalja be ennek bizonyítására.
#423
ManoNegra:
Te tényleg hiszel abban, hogy a ember lelke a halál után a mennybe vagy a pokolba kerül?
Te tényleg hiszel abban, hogy a ember lelke a halál után a mennybe vagy a pokolba kerül?
az amúgyot nem rövidítjük ám-nak
#422
Ja és boldog ajándékünnepet neked is!
#421
Köszönöm, de én nem ünneplek ilyen dolgokat.(sõt alapvetõen semmit)
#420
Boldog Karácsonyt neked is hitetlen barátom.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#419
Elég régi, de én még csak most találtam meg: lehet, hogy van remény!
#418
Kitûnõ!!!
<#eljen><#eljen>
<#eljen><#eljen>
#417
Ahogyan Jézus Isten fia de egyben Isten maga, úgy a földi (embert) teremtõ sem választható külön a kozmikus (földet, csillagokat) teremtõtõl. A galaktikus teremtõ teremtette volna a földi teremtõt, aki Ádámot teremtette? A legfõbb teremtõ nem is emberszerû? Akkor ki teremtette az embert saját képmására? S ki teremtette az ember-teremtõt, vélhetõen ugyancsak saját hasonmására? De ha nem a szó fizikai értelmében kell érteni a "saját mása"-t, akkor feltételezem szellemi síkon értendõ és a forma nem számít. Ekkor viszont rá kell döbbennünk, a Legfõbb Teremtõ nem hibamentes, nem jóakaró, sem nem önzetlen, sem nem lojális. Ugyanakkor tõlünk teremtményeitõl mindezeket elvárja, mint képességet az önrendezõdésre. És joggal várhatná, ha ilyennek programozta volna az embert. Mégsem ezt tette. Az ember olyan mint az Isten. Ugyanazok a hibái, ugyanazok az erényei is. De míg az emberekben minden logikai rendszert nélkülözve van szétszórva, szétosztva a hiba és az erény, addig a teremtõben ezek esszenciaként sûrûsödve találhatók. A teremtõ csak teremt, nem is tud mást. Mérlegelni sem képes jó és rossz között, ezek különállása fel sem merülhet benne. Teremt tökéletesen jót, és tökéletesen rosszat. Az emberek pedig egyesével lehetnek a Teremtõ-Isten idegvégzõdései, megismerni, megtapasztalni, megízlelni a teremtést magát, mint jó háziasszony az ételt amit fõz. Avagy méregkeverõ, ki másokon próbálja ki új szerét.
Milyen tünetei lehetnek a holoklausztrofóbiának? Körülzárva érzem magam egy t?lem idegen népség helyben és id?ben távoli félelmeit?l.
#416
Itt most kissé összemostad a földi teremtõt a kozmikus Teremtõvel.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#415
Halhatatlan, vagyis idõn kívüli. Ha a
Az Õ büntetése akkor kezdõdött, mikor az embernek valaki más szabad akaratot és tudást adott. Mivel isten a teremtésen kívüli, a teremtésben közvetlen hozzáféréssel nem rendelkezik. Bármit tenni csak meghatalmazottak, megbízottak, ideszületettek útján tudhat, A több lépcsõben megüzengetett információ pedig csak módosulva jut el a célszemélyekhez, akik nem is igen hajlanak ismeretlen valaki utasításait véghezvinni. Messzirõl jött ember azt mond, amit akar. A hírhozók is a rossz híreket, fenyegetéseket felerõsítik, színezik, a jó híreket pedig úgy közlik, mintha azoknak jelentõsége alig lenne. A dicséreteket pedig rendre elhallgatják, elfelejtik, azok nem annyira fontosak, mint az apokaliptikus víziók.
Az emberlét eleve "A" büntetés. Ha isten jót akarna az embernek, eleve a menyországba teremtené. Isten önzõ, s attól fél, teremtmény-találmányai még rajta is túlnõnek, még halhatatlanabbak, még tudósabbak, még istenebbek, s jobb teremtõk lehetnek mint Õ maga. Ez volna a tökéletes teremtés netovábbja. Ezért a saját képére formált embert Kínában gyártatta, s mert nem volt megfelelõ a minõsége, kattogni, pampogni kezdett, társat akart, tudást szerzett az addig bûntelen, jól mûködõ (bio)robotember, kidobta a neki gyártott kertbõl, mert lejárt a szavatossága is. Aztán, hogy a meglévõ édenbe "csinált"-e másik ön-hasonmást, arról nem tudni...
Az Õ büntetése akkor kezdõdött, mikor az embernek valaki más szabad akaratot és tudást adott. Mivel isten a teremtésen kívüli, a teremtésben közvetlen hozzáféréssel nem rendelkezik. Bármit tenni csak meghatalmazottak, megbízottak, ideszületettek útján tudhat, A több lépcsõben megüzengetett információ pedig csak módosulva jut el a célszemélyekhez, akik nem is igen hajlanak ismeretlen valaki utasításait véghezvinni. Messzirõl jött ember azt mond, amit akar. A hírhozók is a rossz híreket, fenyegetéseket felerõsítik, színezik, a jó híreket pedig úgy közlik, mintha azoknak jelentõsége alig lenne. A dicséreteket pedig rendre elhallgatják, elfelejtik, azok nem annyira fontosak, mint az apokaliptikus víziók.
Az emberlét eleve "A" büntetés. Ha isten jót akarna az embernek, eleve a menyországba teremtené. Isten önzõ, s attól fél, teremtmény-találmányai még rajta is túlnõnek, még halhatatlanabbak, még tudósabbak, még istenebbek, s jobb teremtõk lehetnek mint Õ maga. Ez volna a tökéletes teremtés netovábbja. Ezért a saját képére formált embert Kínában gyártatta, s mert nem volt megfelelõ a minõsége, kattogni, pampogni kezdett, társat akart, tudást szerzett az addig bûntelen, jól mûködõ (bio)robotember, kidobta a neki gyártott kertbõl, mert lejárt a szavatossága is. Aztán, hogy a meglévõ édenbe "csinált"-e másik ön-hasonmást, arról nem tudni...
Milyen tünetei lehetnek a holoklausztrofóbiának? Körülzárva érzem magam egy t?lem idegen népség helyben és id?ben távoli félelmeit?l.
#414
De milyen végsõ büntetés, mit tudnak csinálni egy halhatatlan lélekkel?😮 Amúgy szerintem az egyetlen büntetés amit elhozhat a vallás, az az ha valaki vallásosan tölti el az életét... Amúgy meg én semmiképp nem akarok a mennyországba kerülni, még ott is ezt a sok keresztényt kéne hallgatnom:S Meg hát a pokolban több az ismerõs😄
#413
Ha az emberek igen kis százaléka él olyan életet, amit a vallása elvár és szigorú korlátok közé szorít, akkor mégis mi oka lehet a hitnek?
Válaszom: Csakis a félelem.Félelem az ismeretlentõl, félelem a tudatlanságtól, és végül a végsõ büntetéstõl.
Néhány imával nem lehet aljas bûnökre bocsánatot nyerni. Áldozatot kell hozni, kirívó bûnök esetén akár emberáldozatot (bár ezt már elvileg betiltották, mégis mennyi vallásalapú-gyilkosság van ma is). S milyen istennek tetszõ dolog az áldozat.
Ki mondja meg mi a bûn, és mi nem? Talán isten helytartói, a papok? Mint a keresztes háborúk csapatainak megáldói? Vagy a maceszbe teendõ vér rituális megszerzése, majd megevése szintén isteni sugallatra történik? Csak a jó idõ, esetleg esõvárás címén hányan haltak kínok között? Akik pedig nem voltak hajlandóak "megtérni", akik az ember-szeretõ istenek mellõzésével akartak maguknak békés szép napokat, azok hányan haltak istenek akaratából?De hányat öltek olyat, aki hitt istenében, ám az nem segítette meg?
A hit a mások feláldozásától remélt üdvözülés eszköze. Ha azonban e hívet viszik feláldozni, bizonyára megváltozik hozzáállása. S itt mindegy, hogy más istenekért, bõ termésért, vagy saját hívõtársai jobb életéért adhatja életét. Más dönt fölötte, az áldozatot nemigen kérdezik. Még az önkéntes merénylõt sem.
Isten parancsára, az isteni tanítások szerint... így. Imádkozzunk!
Mert hinni kell! - ki is mondta ezt? Mondta egyáltalán valaki? Vagy csak villámlott és berezeltek? A hitetlent (aki a fa alatt állt) az Úr megbüntette, ezt mindenki látta, azóta mindenki tudja. Isten példát mutatott, a büntetés jogát az emberre hagyta, s ezzel azóta is élnek (míg mások halnak).
Válaszom: Csakis a félelem.Félelem az ismeretlentõl, félelem a tudatlanságtól, és végül a végsõ büntetéstõl.
Néhány imával nem lehet aljas bûnökre bocsánatot nyerni. Áldozatot kell hozni, kirívó bûnök esetén akár emberáldozatot (bár ezt már elvileg betiltották, mégis mennyi vallásalapú-gyilkosság van ma is). S milyen istennek tetszõ dolog az áldozat.
Ki mondja meg mi a bûn, és mi nem? Talán isten helytartói, a papok? Mint a keresztes háborúk csapatainak megáldói? Vagy a maceszbe teendõ vér rituális megszerzése, majd megevése szintén isteni sugallatra történik? Csak a jó idõ, esetleg esõvárás címén hányan haltak kínok között? Akik pedig nem voltak hajlandóak "megtérni", akik az ember-szeretõ istenek mellõzésével akartak maguknak békés szép napokat, azok hányan haltak istenek akaratából?De hányat öltek olyat, aki hitt istenében, ám az nem segítette meg?
A hit a mások feláldozásától remélt üdvözülés eszköze. Ha azonban e hívet viszik feláldozni, bizonyára megváltozik hozzáállása. S itt mindegy, hogy más istenekért, bõ termésért, vagy saját hívõtársai jobb életéért adhatja életét. Más dönt fölötte, az áldozatot nemigen kérdezik. Még az önkéntes merénylõt sem.
Isten parancsára, az isteni tanítások szerint... így. Imádkozzunk!
Mert hinni kell! - ki is mondta ezt? Mondta egyáltalán valaki? Vagy csak villámlott és berezeltek? A hitetlent (aki a fa alatt állt) az Úr megbüntette, ezt mindenki látta, azóta mindenki tudja. Isten példát mutatott, a büntetés jogát az emberre hagyta, s ezzel azóta is élnek (míg mások halnak).
Milyen tünetei lehetnek a holoklausztrofóbiának? Körülzárva érzem magam egy t?lem idegen népség helyben és id?ben távoli félelmeit?l.
#412
Pozitív felfogás. Jó lenne tudni mik pontosan a kritériumok, és mi a ponthatár, de én jóval kevesebbet tippelnék. Kb. 5%, de ezzel is valószínûleg simán fölé lõttem.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#411
42%
#410
Tippelhetsz is, nem kell "tényekre" hivatkozni. 😄
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#409
Igen, elvileg oda kerül. De ahhoz az életedet úgy kell élni, hogy oda kerülhess. Az emberek hány százaléka él olyan életet, ami alapján oda kerül szerinted?
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#408
Na hát ha jó dolog a mennybe menni akkor a halál is jó dolog mivel egyenesen oda vezet nem? Ha valakivel jó dolog történik annak egy rendes hívõ örül nem?
#407
Én írtam, hogy ateista voltam (bár inkább úgy mondanám, hogy nem foglalkoztatott ez a téma), de mára hívõ lettem. Nem Római-katolikus, hanem Istenhívõ.
Rossz dolog talán mennybe menni?
Biztosan nem rossz dolog.
Rossz dolog talán mennybe menni?
Biztosan nem rossz dolog.
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"
#406
Bocsánat úgy emlékeztem, hogy te írtad nekem hogy ateista voltál, viszont már keresztény, de biztosan keverlek valakivel. Rossz dolog talán mennybe menni? Minden keresztény a mennybe megy, hiszen aki tudja, hogy pokolra jutna egy vallás szerint az nem fogja felvenni a vallást.
#405
Ezt hol olvastad, hogy 1. keresztény vagyok, 2. a keresztények szerint jó dolog a halál?
„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!"