Gnoszticizmus-Az õsi kereszténység

Ez a részlet lehet hogy elkerülte a figyelmedet: Nagytestû, ivartalanított kosokat, tehát ürüket a juhász már a heréléstõl magához, mint mondják, kézhez szoktatott és betanította arra, hogy hívásra õt kövesse. Gyakran külön is adott nekik sót, zabot vagy kenyeret (Kiskunság). Mindegyiknek kolompot is kötöttek a nyakába. Egy-egy nyájban akár négy-hat vezérürüt is tartottak. Ezeket speciális nyírással is megkülönböztették a többiektõl. A nyakán gallért, a farán pedig gatyát hagytak, tehát nem nyírták le mindenütt a gyapját. A vezérürüknek rendszerint nevet is adtak: Szárcsa, Rigó, Pillangó, Hattyú. A juhász mindig nevén szólította a vezérürüt, amely „a harmadik oromról is gazdájához vezeti a nyájat”

Elképzelhetõ, hogy innen ered a "kezesbárány" kifejezésünk.

Én sem az kisujjamból ráztam ki, hanem itt >> #249 olvastam. Mellesleg azt sem hiszem, hogy kétezer éve juhász kutyát használtak a közel-keleten, de persze lehet, hogy mégis.

Na igen, de ha egymást követik a juhok akkor hol marad a juhász akit követniük kéne? Értem mit akar mondani a példabeszéd, csak azt mondom hogy nagyon rossz példát találtak ki. Amúgy nem vagyok szakmabeli, csak érdekel a téma(nem kimondottan a juhok, hanem alapvetõen az állatok viselkedése).

Nem tudtam hogy szakmabelivel van dolgom. Van juhász ismerõsöm, majd megkérdezem, hogy téved-e a szakirodalom.

Azt, feltételezem továbbra sem érted, miért idéztem a példabeszédet, ahogy azt sem, mit mondott Jézus...

A juhok nem az elõttük lévõt követik, a kaja felé mennek, nem egymást követik, ha egy területrõl leeszik a füvet vagy ami épp megtetszik nekik akkor továbbmennek, és nem mindig ugyanarra, ezért van a juhász. A kolomp pedig csak azért van, hogy az elkószáló juhokat könnyen megtalálják, mert hát nem követik a többit mint azt már írtam. Arra meg hogy kajára odamenjen még egy aranyhal is képes... Egészen elképesztõ hogy milyen alapvetõ viselkedésekbe miket magyaráztok bele. De ha a juh felismeri a gazdáját akkor miért kell kajával rávenni hogy kövesse? Ja hogy a buta állatokat az orruknál fogva vezetik? (újabb példabeszéd tõlem, értsd szó szerint)

Amúgy meg:

A juhok természetes tulajdonsága az, hogy mindig követik az elöl (elõttük) járókat, megismerik a kolompja hangját, bégetését és szagát. Ezért néhol, így például a Kiskunságban, Somogyban, Palócföldön és Kalotaszegen szokásban volt az ún. vezérürük, Kalotaszegen nagyberbécs vagy gazdaberbécs nevelése és használata. Nagytestû, ivartalanított kosokat, tehát ürüket a juhász már a heréléstõl magához, mint mondják, kézhez szoktatott és betanította arra, hogy hívásra õt kövesse. Gyakran külön is adott nekik sót, zabot vagy kenyeret (Kiskunság). Mindegyiknek kolompot is kötöttek a nyakába. Egy-egy nyájban akár négy-hat vezérürüt is tartottak. Ezeket speciális nyírással is megkülönböztették a többiektõl. A nyakán gallért, a farán pedig gatyát hagytak, tehát nem nyírták le mindenütt a gyapját. A vezérürüknek rendszerint nevet is adtak: Szárcsa, Rigó, Pillangó, Hattyú. A juhász mindig nevén szólította a vezérürüt, amely „a harmadik oromról is gazdájához vezeti a nyájat”

<#nezze>

A példabeszédnek általában az a lényege, hogy nem szó szerint kell értelmezni, de mivel azok sem értették elsõre, ezért Jézus pontosított.

Hát a juhok nem követik a pásztort, a terelõkutyák terelik õket, mivel a juhok nagyon nagyon buták... Ezt akár veheted példabeszédnek is.

Példázat a jó pásztorról



„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelõl hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóõr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, elõttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tõle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de õk nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelõttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelõre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sõt bõségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti õket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törõdik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.” (Jn 10,1-16).

<#nevetes2>

Nem vicc, csak úgy kezelitek, mert nem akarjátok elfogadni a valóságot.

Nem hat rám a vicces dumáid :)

Mondom, aki azt hiszi hogy a "tudat nem vész el", az nyugodtan mehet lobotómiára és majd meglátjuk...

Persze, ráadásul pár száz év is van a két könyv között, mégis érdekes, hogy a kanonizáció folytán elvileg az isteni ihletésû szövegek maradtak benne a bibliában. Például az Eszter könyve nem tudom mennyire lehetett isteni ihletésû, hogy bennmaradt.

Köszi. Valóban érdekesek a különbségek, de persze az írók sem ugyanazok voltak ;)

Elég sok mindenben tûnik másnak a kettõ, de a megnyilvánulásaik a legárulkodóbbak. Amíg az Ószövetségi Isten számtalan helyen belenyúl a történetbe, és sokszor eléggé vitatható módon, addig az Újszövetség Istenétõl ezt az egyet ismerem. Persze ez lehet az én figyelmetlenségem is.

Aztán még egy érdekesség: Egy modernkori markionista

Ezt kifejtenéd? Mert nem értem. Miben más Új- és Ószövetség Istene?

Ja hogy így érted,ok. <#taps>

"pedig ezt az illúziót is meg kell tapasztalnunk." Ezt mindenki döntse el maga. :)
Egyébként nem pontosan idéztem Manit.
Úgy mondta körülbelül, hogy nem ismeri meg a halált az aki érti és az öröklétet megismeri az aki megérti a tudást.

Szerintem ez kb annyit tesz, hogy aki megismeri a gnózist az felismeri az újjászületést és azt is, hogy a tudat soha nem vész el.
De amíg a sötétség uralkodik meghal az ember és újjászületik vagy felemelkedik mert nincs dimenzióváltás( fény felemelkedés)
De ha megtörténtik az anyagban a felemelkedés akkor az ember is örökké él, nincs a halál illúziója és minden fajta sötét illúzió megszûnik.

"nem tapasztalja meg a halált" pedig ezt az illúziót is meg kell tapasztalnunk.<#pias> sztem.

Mani sok minden tudott és sok mindent jól. Nem véletlenül üldözték Már azt a kifejezését is értem, hogy aki megtapasztalja a Gnózist és megérti azz nem tapasztalja meg a halált.

"Mani, aki korának valamennyi vallását és a korábbiakat is tanulmányozta, megállapította, hogy bennük az igazság csak töredékesen található. Még a keresztény evangéliumokat is tisztátalannak tartotta, mert felfedezte, hogy azokban is sok gyom burjánzott el. Úgy mondják, hogy az Ószövetséget el is utasította, mert véleménye szerint tévútra vezetõ és az igazságtól eltérõ kijelentéseket tartalmazott, amelyek aztán keveredtek az eredeti tiszta kereszténységgel és Jézus üzenetével. Maninak az volt a megbízatása, hogy a nagy vallásokból hozza ismét napvilágra az egyetemes igazság maradványait, és szabadítsa meg õket a gyomtól. Úgy vélte, hogy új kor kezdõdött, amikor ismét fel kell hangoznia egy minden elhajlástól és tévelygéstõl mentes hívásnak.Jóllehet kiváló emberi és isteni adományokkal volt megáldva, mégis inkább fényhordozóként tett benyomást az emberekre. A világosság követe volt, a Gnózis nagymestere, de ugyanakkor gyógyító, mûvész, festõ és tehetséges író is. Hihetetlenül sokoldalú férfiú volt. Egyrészt sok barát és követõ vette körül, másrészt ellenfelei szinte megsemmisítõ gyûlölséget zúdítottak rá. Hívása és tanítása ellentétben állt ugyanis az õ dogmáikkal és az igazságot nélkülözõ tanaikkal. Mindazok ellene fordultak, akik a régi, elavult kultuszokhoz ragaszkodtak, hogy azokkal az embereket fogságban tartsák. Mani különlegesen tehetséges szónok volt, nagy karizmával megáldva. Hangos szóval hirdette, hogy a fennálló vallások az igazságot csak töredékesen és tökéletlenül tükrözik, hogy tisztaságát az igazság elveszítette, és a féligazság végül is hazugsággá vált. Ezért kell az emberiséget újra összekötni a tiszta, teljes igazsággal.

Azt vetik a szemére, hogy tanítása különbözõ tanok elemeinek az összeillesztése volt, de ugyanakkor úgy is tekinthetjük, hogy kihámozta és összerakta belõlük az igazság töredékeit, hogy újból a teljes világosságba állítsa õket. "

forrás

Az Ószövetségben legalább ötször biztosítja "jóindulatáról" a nemzetséget, hasonló módon, míg az Újszövetségben ez az egy hasonlatos van. Hmhmm

Már dereng valami <#hehe>

Kicsit segítek: ’Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.’

Amikor azt hozom fel, hogy az Ó és Újszövetségben lévõ Isten karakter teljesen eltérõ, akkor mindig jön valami nem túl meggyõzõ magyarázat, hogy az Ószövetségben még mikromenedzsel is, de az Újszövetségben , már nem foglalkozik ezzel, pedig van az Újszövetségben egy rész, ahol egy szereplõnek, kísértetiesen hasonló a megnyilvánulása, mint az Ószövetségi Úré. Van valakinek tippje, ki lehet az? <#ravasz1>

A geometriai része tényleg érdekes a videónak.

Ez is csak belemagyarázás sajnos=)

Hogy legyen min gondolkodni:
Szakrális Geometria - Az alapok 1. rész
Szakrális Geometria - Az alapok 2. rész<#wave>

Az egészre. A valóságról pedig írtam már eleget, és többet nem fogok mert mind1 hogy mennyit írok és arra mennyi bizonyíték van, úgysem fog titeket érdekelni, de ez is csak az én igazamat bizonyítja, ha valójában úgy gondolnátok hogy amiben hisztek az igaz, akkor utána járnátok mondjuk az evolúciónak, a föld fejlõdésének stb...

A "sok okosság" közül melyikre gondolsz konkrétan? Vagy úgy egyben az egészre?
Esetleg fedd fel a valóságot, had világosodjak meg.

Elbeszélünk egymás mellett.
A mai napig folynak ilyen beszivárgásos, eltorzítós dolgok. Még pár hónapja sincs, hogy az egyik "legbõszebb" szélsõjobbos (látszólag) csodálkozó szemmel megkérdezte, hogy akkor Héberberger nagymama tényleg zsidó volt?
Viszont, hogyha Jézust az ilyenek miatt lezombizzuk, és eldobjuk a kereszténységet, akkor elérték a célt. Hatott a dolog.

Jó ez a sok okosság, csak semmi valóságalapja.

De úgyis vége a judeokatolikus vallásnak, mert nemsoká az utolsó pápa jön, Petrus Romanus. Róma leromboltatik, és a félelmetes Bíró fogja ítélni az õ népét (zsidókat).

A neuroteológiai elmélet-re gondolsz? Vagy arra, hogy senki más nem látott, nem hallott semmit?
S ki volt az elsõ, akit Pál-nak hívtak? Csak nem Naposz ikertestvére Pálosz? S e Saul róla neveztetett volna el, de mégsem válhatott azzá? Vagyonról való lemondással akart volna szenté válni, mint Gautama Sziddhártha (Buddha > Buda)? Csakhogy Buddhát senki nem akarta halálra kövezni, neki sikerült célt érnie. (Naposz és Pálosz = Hunor és Magyar, kik Noah unokájának, Nimródnak gyermekei voltak. Hol voltak még akkor a zsidók? Hol volt Jhvh? Még Baál isten kora elõtt járunk.)
Különben is görög volt, római, vagy zsidó ez a Saulus? Mikor melyik? Itt is élnek zsidók, s hol magyarnak, hol zsidónak mondják magukat pillanatnyi érdekeik szerint. Ilyet még Halivúdban is nehezen találtak volna ki, mint ez a vallásalapító. Mert õ az alapító atyja a katolicizmusnak, de nem a kereszténységnek. Jézus, kit személyesen nem is ismert, csak posztumusz lépett elõ fõszereplõként új rendszerében, melyben saját maga is epizodistaként szerepelt, résztvevõként elsõkézbõl szerzett információknak mutatott elszólásokkal valóságlátszatot adva az egész elméletnek. Úgy látszik, divat volt abban a korban Jézus, a "szabad szellemû" vagy az õ általa képviselt isten ismerõseként, vagy legalábbis azok kapcsolattartójaként tetszelegni. Mint ma, akkor is hõs volt a negatív hõs is, lényeg, hogy beszéljenek róla. Különben Sault Mohamed prófétához hasonlíthatnánk leginkább. Dogmarendszere erõszakosságát szintén. De ugyanmár idézz nekem Saultól öt sornál többet, amit Jézus tanításai közül említ. Vagy Isten országát hogyan mutatja be ugyanõ, s mily részletességgel a poklot? Így mit gondplsz, melyik az, melyet jobban ismerhet?

Ez nem vallás kritika volt, hanem egy ízléstelen hollywoodi stílusú paródia.

Saul története az ingyenkegyelem példázata.
Ez egy eszmerendszer. Milyen észérveket, tényeket szeretnél mellé?
A keresztény hit szempontjából pont annyira lényeges Saul megtérésének történelmi valódisága, mint hogy Luke apja tényleg Darth Vader-e.

Damaszkuszi út


Az hogy a katolikus egyházat milyen céllal hozták létre, és hogy a vezetõi mennyire viselkedtek keresztényien, egy teljesen más kérdés. Itt már fontosak a történelmi tények, viszont az ez irányú kritikát úgy is meg lehet fogalmazni, hogy közben a kereszténységet nem figurázzuk ki.

Felhívom a figyelmed, hogy a szöveg átvett iromány, nem tükrözi az én véleményem. Azért ez az értelmezés, vagy summázat is elgondolkodtató, ezért adtam itt közre. Az ilyenfajta magyarázatokat más vallásokra, -izmusokra is át lehet ültetni, tessék próbálkozni, akinek erre fogékonysága van. De jelzem, az efféle próbálkozások általában egy rivális, vagyis nem a saját hit- és ideológiai rendszerrel szemben szoktak megfogalmazódni, nemis mint kritika, inkább lejáratás céljából. De minden ilyen észrevételnek van alapja, s rengeteg kutatómunka, az ellenlábas eszmék komoly ismerete a háttere ezeknek a közléseknek, melyeket nem szabadna félvállról vennie a kritika alá vont eszmerendszernek, s azok híveinek. Saját maguk számára lehetne megnyugtató, ha ezeket észérvekkel, tényekkel, valós bizonyítékokkal cáfolni tudnák.

Azért a kenyérrel és borral való áldozást ne figurázzuk már ki. Egyáltalán nem zsidó találmány, és magának a szertartásnak is csak magyar nyelven van értelme.
Kenyér a test, a bor a vér. Test, vér, az két szó, de ha egybemondod, akkor egy harmadik értelmes szót kapsz, testvér.
Egyébként nekem errõl valahogy a vérszerzõdés is eszembe jut... ami még manapság is létezõ dolog. Ez a komaság (vérnélküli vérszerzõdés).

Melkizedek, aki Solyma (sólyom) (görögöknél hierosolyma, ma jeruzsálem) városnak volt a papkirálya kenyérrel és sóval (de valahol olvastam kenyérre, és borral) áldotta meg Ábrahámot, aki tizedet fizetett neki (Ábrahám Melkizedeknek fizetett, a félreértések elkerülése végett).


Hogy Jézus zsidó volt-e? Szinte biztos, hogy nem. Egyébként szinte majdnem mindegy.

Hogy Jézus hova, és mikor született, és mikor halt meg, annak nagyon fontos asztrológiai és asztronómiai jellemzõi vannak, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Most nem akarom részletezni, rengeteg elõadás foglalkozik ezzel a témával. Itt most elég csak annyi, hogy térben és idõben oda született ahol a legnagyobb sötétség volt, ahova leginkább kellett vinni a fényt. Hogy ez sikerült-e neki... nem tudom.
Ez egyébként igaz a precessziós hónapokra is, és az egy évkörön belüli hónapokra (téli napforduló) is.

Persze lehet azt mondani, hogy az egyházi vezetés, hát... hátsószándékoktól nem mentesen mûködött a történelem során, de azért egy ilyen laza tollvonással ne dobjuk már a kukába az egész keresztény szellemiséget.

Vagy utánfutó. :D De gonoszak vagyunk... :-)

Talán az "oldalkocsi" szerencsésebb lenne <#nevetes1>

Az "oldalborda" azt hiszem egy fordítási hiba, ami dogmává kövesedett.

<#eljen> <#worship>

Teljes terjedelmében átvett szöveg:

" >>> A dogma természete (spontán válasz olvasói kérdésre)

forrás: antidogma.hu, h, 2012/01/02 - 11:24 Saulizmus

Minden dogma annak a szükségességébõl ered, hogy a jó népet olyan vallásos hiedelmekhez csatlakoztassák, amelyeknek semmi közük a természeti törvényekhez, amelyek pedig - ha úgy vesszük - az egyedüli valóban „isteni” törvények.

Például ez a Saul nevû bibsi agitátor (mindnyájan azok), akinek az volt a küldetése, hogy lerombolja az európai vallást, elmegy a római papokhoz és azt mondja nekik: „Egy kozmikus zsidó zombi küldötte vagyok, akinek hatalmában áll örök életet adni nektek, ha jelképesen megeszitek a húsát, és telepatikus úton tudatjátok vele, hogy szeretitek, minekutána leveszi a lelketekrõl az ártó erõt, amely azért van ott, mert egy oldalborda-nõt meggyõzte egy beszélõ kígyó, hogy egyen meg egy almát.”

„Az összes mítosz közül, amit csak ismerünk, ez a legpocsékabb, de végül is mindenkinek olyan vallása van, amilyet érdemel, és Rómában az összes kultusz engedélyezett...”

– Ez nem egy mítosz, válaszolja a bibsi, ez maga a betû szerinti történelem! És ez az, amely bennünket, tetves sivatagi csavargókat a „választott néppé” tesz, amelynek át kell engednetek a földjeiteket és a javaitokat!

– Kopj le, bibsi, amíg szépen mondjuk, így a papok...

Saul felkeresi tehát a kaszton kívüli csõcseléket a nyomortanyájukon.

„Ha beveszitek a mesémet, papok lesztek a papok helyett (ami zsidóul azt jelenti: ha Jézus-Krisztus nem halt meg és nem támadt fel, akkor a hitünk hiábavaló).”

– Rendben, mondják a kaszton kívüliek, a gond csak az, hogy a népesség maradéka nyilván kissé gyorsnak fogja találni a társadalmi felemelkedésünket...

– Nem probléma, válaszolja a zsidó, létre fogjuk hozni az allegória fogalmát, amelyrõl tilos azt hinni, hogy nem a valós történelem. Ezt dogmának fogjuk hívni...

(A módszer azóta is virágzik. A zsidók által meghirdetett legutóbbi dogma a soa.) <<< "

Azt hiszem fején találtad a szöget. Legalábbis részben. Ez a topik nem arról szólna hogy téged meggyõzzön bármirõl, és nem is arról, hogy válogatott hülyeségeket szajkózol, azzal a céllal, hogy a saját vélt igazadat ráerõltesd másra. Itt a témát érdeklõdõknek kellene a gnoszticizmusról beszélgetni, de amit te csinálsz, az egy harmadrangú trollkodás, amire nem sokan kiváncsiak.

És miért van ez így? Csak nem azért mert olyan dolgokat írok le amit NEM AKARTOK olvasni? És nem azért mert hülyeség, pont ellenkezõleg...

Azt hiszem mindenki levonta a megfelelõ konzekvenciát a veled való társalgás értelmérõl.

Na valaki mondjon már valamit amibe beleköthetek...