754
Avagy: Ami a Bibliából kimaradt
-
MaRee #474 Félrebeszélsz, vagy engem értesz félre. A tárgyas dolgot például úgy kell elképzelni, maradva a kanalas példánál, hogy kiraknak a jelölt elé mondjuk 30 kanalat, az pedig kiválasztja belőle pont azt, ami az előző láma kanala volt. És ezt rengeteg dologgal megcsinálják, és a gyerek elmond olyan dolgokat is, amiket magától nem tudhatna egy öt hat éves gyerek. Mikor született az előző láma, hány évesen halt meg, hogy hívták az anyját, apját, testvérét, volt egy anyajegy a bal farpofáján, rengeteg személyes dolgot róla és a buddhizmusról, stb. Túl sok évszázada vagy évezrede megy már ez így ahhoz, hogy csalás legyen. Persze én nem akarom a saját világnézetem ráerőszakolni senkire, én ebben hiszek, így teljes az életem, kész.
-
#473
Az agy bármit képes mutatni neked amit csak szeretnél, ehhez még hipnózis sem kell, ez állatoknál is megfigyelhető, nem csak embereknél. Hát tárgyakat én is tudok mutatni, pl. itt egy kanál, az előző ember aki használta biztos evett vele, na bumm akkor az előző ember reinkarnációja vagyok... A kisgyerekek sokszor tudnak olyan dolgokat amiket nem nézne ki belőlük az ember, meg hát a szülők is szeretnek rásegíteni arra, hogy a gyerek minél jobbnak tűnjön. Nagyon sok ilyet lelepleztek már, persze egy kevésbé fejlett népnél könnyebb ilyen kis csalásokat igaznak mutatni. Mindenesetre köszönöm, hogy ilyen részletesen és normálisan leírtad.
Evolúcióban és a tudományban pedig nem kell hinned, ezek itt vannak, ezek tények. -
hihy #472 Viszont mondd meg mi értelme a lélekvándorlásnak, ha nem emlékszel semmire az előző életedből?
Nem gondolnám, hogy fel tudnám idézni magamban az előző létembeli önmagamat.
Ha a dinók korában nem éltünk, a "keletkező" emberi lelkek honnan reinkarnálódtak?
Vagy. Az emberiség 7 milliárdnál jár. A többlet honnan jön?
-
MaRee #471 A lélekben a lélekvándorlás miatt hiszek, azt pedig elég nehéz közvetlenül megtapasztalni :)
De nem egyszer csináltak velem regressziós hipnózist, ami alatt az ember érdekes "emlékeket" meg dolgokat mond, nézz utána a neten. Persze ez lehet belemagyarázás neked meg tudománytalan.
Lentebb még említettem a dalai lámát is, ha nem néztél utána vagy nem akarsz, annyit elmondhatok, hogyan választják őket. Ezek a gyerekek már néhány évesen is rendkívül bölcsek, tisztában vannak vele, hogy kik ők, és például megtudják mutatni az előző láma(tehát ők maguk) volt lakhelyét, használati tárgyait, fel tudnak sorolni olyan dolgokat róla amit egy átlag kisgyerek nem tudhatna, stb. És ez nem csak a láma választásnál van így, a buddhizmusban és a hinduizmusban ez rég bevett gyakorlat. A Frei Dosszié egyik adásában amikor Bhutánban jártak, ott épp az udvari csillagász kiválasztását mutatják be hasonló módszerekkel. Persze lehet, hogy hazudnak, és megjátszott az egész
Az egyszerű antropomorf istenképet elvetem, egy univerzális teremtőben hiszek, magában a világegyetemben, ami mindenben benne van az utolsó atomtól kezdve a billentyűzetig amiről írok, és bennem is. Ez az Isten nem követel semmit, nem parancsolgat, nem akar semmit, csak egyszerűen van, mi pedig a részei vagyunk (tehát mi is Isten vagyunk), rajtunk keresztül ismeri meg önmagát. Ezt sem tapasztaltam meg közvetlenül, de például tudatában vagyok a saját teremtő erőmnek, amivel ha úgy tetszik a valóság illúzióját tudom manipulálni ( pl. a vonzás törvényének kéretik utána nézni, nem új keletű ezós baromság, már Jézus is beszélt róla, meg nála jóval régebbi mesterek is).
Ezen kívül én is ugyan úgy hiszek az evolúcióban és a modern tudományban, számomra nem összeegyeztethetetlenek ezek a dolgok. A világunk szerencsére jó felé sodródik, előbb-utóbb összemosódik majd a tudomány ezekkel a dolgokkal.
-
#470
Na mesélj mit tapasztaltál ami alapján úgy gondolod, hogy van lélek,isten stb. -
MaRee #469 Egyébként ha úgyis a lélek és a lélekvándorlás most a téma, had idézzek egy régebben elmentett írásból, sajnos a forrást nem tudom már, 2009-es a fájl.
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
Mi másból is áll egy ember, mint az emlékei összességéből?
A testünk és az agyunk mindannyiunknak azonosan épül fel, hasonlóan működik. Az agyunkban eltárolt információk halmaza tesz bennünket önmagunkká; ahogy az én számítógépem attól az a bizonyos számítógép, hogy az én adataim vannak a háttértáron. Ha átteszik a meghajtót egy másik gépbe, és leültetnek elé, esetleg észre sem veszem a cserét, hiszen minden programot és beállítást a helyén fogok találni.
Mindez ránk is igaz – hogyha önmagunkat egy számítógéppel tekintjük egyenértékűnek.
Természetesen két agy felépítése nem annyira tökéletesen egyező, mint két processzoré, melyek egymás után jöttek le a gyártósorról, egy gyermek agya nem egy üresre formázott háttértár, az „operációs rendszer” velünk születik ösztönök ezrei formájában, genetikai örökségünk velünk született hajlamokat és tehetségeket ad, melyek egyedivé tesznek bennünket már születésünk pillanatában is.
Mégis, tapasztalatom szerint az emlékek hiánya az, ami miatt a legtöbb ember elveti a reinkarnáció-elmélet érvényességének a lehetőségét is: ha nem emlékszem rá, akkor miért én voltam az?
Kedves olvasó! Menjünk most bele egy interaktív játékba; a közreműködésedre lesz szükség, és kérlek, ne csalj.
Idézd fel magadban, mit ebédeltél tegnap.
Megvan? Persze, nem volt nehéz.
És most kérlek, még azt idézd fel nekem, hogy mit ebédeltél tegnaptól számítva tíz évvel ezelőtt.
Hacsak nem egy nagyon nevezetes napja volt az életednek, nem emlékszel rá.
Sőt, még arra sem emlékszel, hogy egyáltalán ebédeltél. Feltételezed, hogy ebédeltél aznap is, mint minden nap, de nem emlékszel az élményre, hogy ott ültél az asztalnál, és ettél.
Mintha meg sem történt volna.
Sőt, nagyon valószínű, hogy egyáltalán nem emlékszel arra a napra – hogy egyáltalán megtörtént, és ott voltál.
Nem emlékszel belőle semmire.
Mégis, kétség nélkül elfogadod, hogy ott voltál, hogy megtörtént, és hogy te voltál ott.
Az emlékezet nem nyúlik vissza a születésünk pillanatáig. Múltbéli emlékeink fokozatosan halványulnak el. Ahogy az időben haladunk előre, az nem egy gyémánttömb suhanása a világűrben, ami egyre csak halad előre, létezik és ragyog, míg végül neki nem ütközik a halálnak nevezett fekete bolygónak, és darabokra törik. A valóság az, hogy egy marék kiszáradt fű vagyunk egy folyó sodrában, kopunk, ázunk, oldódunk, szálak válnak le belőlünk, új szálak gabalyodnak belénk. Egyfolytában átalakulunk – és ezt a folyamatot nevezzük életnek.
Az élet nem egy állapot, amely idővel, mint minden állapot, megszűnik, hanem egy folyamat, amely sosem szűnik meg, mivel a világegyetemben soha semmi nem szűnik meg változni, átalakulni, levetni régi formáját és újat venni fel. Ha így nézzük a halált, az nem az élet ellentéte, hanem maga az élet, fejjel lefelé nézve, abból a téves alapállásból kiindulva, hogy az élet statikus dolog. Ezt jelenti a buddhista tanítás, hogy minden lélegzetvétellel meghalunk, nem pedig azt, hogy „féljetek, mert közeleg az elkerülhetetlen”. Nem közeleg, itt van. Általa élünk.
Ha visszamegyünk a kisgyermekkorba, szinte minden esetben hatalmas fehér foltokat találunk az emlékezetben, minél közelebb megyünk a születéshez, annál homályosabb és hiányosabb a kép. Nincs ember a földön, aki emlékezne a szülőszobára, ahol felöltötte jelenlegi testét. Sőt, könnyebben találunk olyan embert, aki múltbeli életből származó emléket képes felidézni.
Az emlékezet és az én, az egó ugyanis összefüggnek egymással. Az egó az emlékek birtokosa, az emlékek pedig bizonyos mértékig az egó építészei, és amíg az egó nem kezd el szilárd formát ölteni, a beérkező adatoknak nincs stabil viszonyrendszerük, melyben elhelyezkedhetnének. Ezt a viszonyrendszert az egó hozza létre, és ebben bizony nincs helye a korábbi életek emlékeinek sem – mivel azok egy másik egóhoz tartoztak.
A reinkarnáció nem testcsere. Nem azt jelenti, hogy Én, Szabó Jancsi, halálom után meg fogok születni egy másik testben, teknősbékaként vagy éppen emberként. Ezt a tévképzetet – amelyet sajnos a hinduk közül is sokan osztanak – a halál illúziójától való félelem hozta létre.
Amikor Szabó Jancsi meghal, a folyamat, amely az adott személyt jelenti, normális esetben nem megszakad, hanem beteljesül. Mintha mattot adnánk egy sakkpartiban, vagy végére érnénk egy játékprogramban az utolsó pályának – nem lehetséges tovább folytatni. De ha az ember nagyon belefeledkezett a játékba, az még nem jelenti azt, hogy holtan fog leesni a székről, mikor a királya lekerül a tábláról. A Szabó Jancsi-folyamat csak a következménye egy másik, nagyobb folyamatnak, az életnek, amely egy újabb ciklust, egy újabb játszmát kezd el, amely más lesz, mint az előző, de magával hozza az előző parti tanulságait.
Valójában tehát a test végső elhagyásakor egy adott élőlény létezésének csak egy olyan része folytatja tovább az útját, amelyről a földi embernek sajnos nem sok fogalma van. Léleknek meg szellemnek szereti nevezni, de igazából nincs tudatában, hogy mi az, még önmagán belül sem találja, nemhogy másokban. A „gondolkodom, tehát vagyok” téveszméje uralkodik rajtunk: az elménkkel azonosítjuk magunkat, amely szellemi felépítésünkben az egó alatt található, így az afeletti dolgokról, úgymint az intelligencia, az értelem vagy maga a tudat, fogalmunk sincs. Azt hisszük, ezek az elme által produkált jelenségek!
Mindezt annak ellenére, hogy nyilvánvaló igazság: az ember fel tudja függeszteni a gondolkodás folyamatát, mégsem szűnik meg tudatában lenni önmagának. Bárki képes elérni a meditáció gondolatok nélküli világát, illetve megfelelő gyakorlással akár még a testét is ideiglenesen és részlegesen elhagyhatja, és azonnal tapasztalni fogja, hogy valójában nem csökkent, hanem növekedett mértékben van tudatában saját létezésének. Mint ahogy tapasztalni fogja azt is, hogy milyen az idő súlya nélküli létezés, milyen az az állapot, mikor egy óra éppen olyan könnyen kivárható, mint egy másodperc, és világossá válhat az is, hogy valójában nem mi haladunk az időben, hanem az idő halad visszafele hozzánk képest, mi pedig egy helyben állunk az örök most pillanatában.
Ezt a pillanatot nevezhetjük helyesen örökkévalóságnak, és nem azt a téveszmét, hogy a tudatunk a végtelenségig fog tartani az időben. A tudatunk semennyi ideig sem tart, a mostban „létezik”, és így már nyilvánvaló, hogy soha nem fog megszűnni „létezni”, hiszen nincs benne az időben, felette áll, rajta kívül „létezik”. Ez a fajta megközelítés már a modern fizikában is létezik, egy olyanfajta időfizikai világkép formájában, ahol a jelenségek egy jelenponton bújnak át a jövőtérből a múltsíkra.
Mindezekből pedig az következik, hogy az „én vagyok” egy olyan tapasztalás, amely soha nem szűnhet meg létezni. Két részből áll: a „vagyok” része az, amely felette áll az időnek, és logikus, hogy nem ismerhet elmúlást, változást, bármilyen időben megvalósuló jelenséget. Az „én” része pedig az, ami változik, ami folyamatos átalakulásban van az időben, nem csak a halál és a születés által, hanem egyetlen „életen”, egyetlen én-részfolyamaton belül is. Szintén tudományosan elfogadott tény, hogy az embernek úgynevezett énállapotai vannak, ezek pedig akár egyetlen napon belül többször is válthatják egymást. Különlegesség, hogy önmagukat kizárólagosnak ismerik el, vagyis az ember egy adott énállapotban nem képes azonosulni egy másik énállapot-beli önmagával. Pontosan ugyanezt csinálja a nagyobb egó is, amely magába foglalja ezeket a töredékeket: önmagát már teljesnek tekinti, és nem képes azonosulni más olyan egókkal, amelyek egy nála is teljesebb életnek a részei. Ezért tekintheti a „reinkarnációt” helytelenül saját „fennmaradása” zálogaként, holott ő maga is egy folyamat - bár ennek nincs tudatában. Korábbi állapotaival mégis képes azonosulni, mégpedig pontosan azoknak az emlékeknek a „statikus” volta miatt, melyekre saját létét felépíti. Az egó látszólagos folytonos-statikussága pedig abból következik, hogy egy korábbi állapottal a későbbi állapot szakadásmentes ok-okozati viszonyban van. Azért vagyok „ugyanaz”, aki tíz évesen voltam, mert az egyik állapotnak a másik a következménye. Ugyanúgy, ahogy az egyik „inkarnációnak” következménye a másik.
Akkor miért van az emlékezés-beli különbség? Nyilvánvaló, hogy egy sakkpartinak csak akkor van értelme, ha konzisztens módon ragaszkodunk a szabályokhoz, és a tábla lépés előtti állapotának közvetlen következménye a lépés utáni állapot. Azonban a játszma végével nyilván nem folytathatjuk a következő játszmát a vesztes vagy éppen nyertes állásból, hanem a sakktáblán megjelenő információk halmazára egy „reset”-et kell nyomnunk, és csak a játékos fejében megragadt tanulság lép tovább a következő játszmába. Hasonlóan különbség van a „lélek” által hordozott emlékek és az egó által tárolt információk között is. Ezért nem emlékszünk és nem is kell emlékeznünk korábbi „életeinkre”, azokra a korábbi élet- és sorsfolyamatokra, melyeken a lélek keresztülment. Ezek a szabályok ugyanakkor idővel felborulhatnak, a lélek az egymás után következő egókat egyre képlékenyebbé formálhatja, és így valaki idővel elkezdhet emlékezni „korábbi életeire”...
-
MaRee #468 Én a saját tapasztalataim és meggyőződéseim alapján hiszek abban amiben hiszek, de nem vagyok vallásos a szó szorosan vett értelmében. Semmilyen vallásos dogmát vagy eszmerendszert nem követek, isten képet nem imádok. -
#467
De így, mivel egyikre sincs semmilyen bizonyíték, mi alapján választotok vallást? -
#466
Érdekes, hogy minden bizonyíték(de továbbmegyek, nem csak hogy bizonyíték nincs, de semmi ami arra utalna, hogy ez lehetséges/szükséges) nélkül hogy kijelentenek dolgokat és milyen biztosan állítják hogy a lélekvándorlás(állatokbaköltözés) csak babona... -
ManoNegra #465 A lélek halhatatlansága
Érzésvilágunk minden rezzenése egy-egy parányi eleme a lélek teremtő munkájának, és nemcsak az információk, de maguk az érzések is túlélik a halált, sejtjeink elektromágneses sugárzása révén átkelnek új otthonukba, az ionoszférába, a csillagok világába. Így pedig eljutunk a lélekvándorlás egy teljesen újszerű, mégis ősi változatához. Lelkünk halálunk után nem növénybe, állatba költözik, ahogy azt a lélekvándorlás modern babonái hirdetik, hanem az ionoszférába és a csillagvilágba. -
#464
"A tudomány szerint nincs lélek, mert nem tudja kimutatni (viszont azt látjuk, hogy nem szükséges semmi ilyesmi "működéshez"), ebből következtetve van tippje, hogy mi fog történni halál után."
Nagyon igazad van, mindenben amit írsz, egyébként szerintem csak rohadt nagy trollkodás az egész, és majd egyszer jól kinevetnek minket hogy elhittük hogy ilyen emberek 2013-ban még létezhetnek:D De most komolyan "nem tudjuk kimutatni, szóval valóságos lehet", ez annyira komolyatalan... Szóval most az is lehet hogy itt van előttem egy reptoid anyahajó csak nem tudjuk kimutatni, komolyan?:D Lehetne ezt még ragozni, de áh minek=/
Amúgy kár, hogy kihagytatok ebből a kis vitából=/ -
Keveqiah #463 21 gramm 
-
#462
Ha szabatosan, egzakt modon megfogalmaznad, hogy mit ertesz lelek alatt, akkor a tudomany allast tudna foglalni a kerdesben..Az a baj,h arrol sincsen fogalmunk, h hogyan kellene a lelket egzakt modon megfogalmazni(h tudomanyosan ertelmezheto legyen.).. Volt vmi film ami arrol szolt, h mertek a haldoklok sulyat halal elott es utana, essikerult megmerni a "lelek" sulyat..(Azt nem tudom, h valos alapokon allt e a film..) -
#461
Persze..Sot, kifejezetten javallott: h rajojjon minden igazsagkereso mekkora illuzio rabja is volt.. :D -
ManoNegra #460 De beszélgetni azért lehet róla?
-
#459
A lelek-vitarol az en velemenyem: "..Minden istenseg es lelek elkepzeles hamis, es valos alapot nelkulozoen ures.." Gautama Buddha 
-
ManoNegra #458 Az első mondat végéről hiányzik a kérdőjel. -
ManoNegra #457 Ez szerinted tudományos álláspont:
Ez nekem annyira hihetetlen, hogy hogy tudtok ilyeneket elhinni, írni, hogy tudjátok összeegyeztetni ezt a valósággal, tudománnyal.
Ez felhívás keringőre. Ebből csak millióegyedik vallás vs. tudomány flém lesz, aminek semmi értelme ha a felekben egy fikarcnyi hajlandóság nincs a megegyezésre, vagy a másik véleményének az elfogadására.
Tudományos szempontból nem azt jelenti a vallást vizsgálni, hogy kijelented: nincs lélek mert nem lehet bebizonyítani, és ezennel én győztem. Meg lehet vizsgálni teológiai szempontok, vallástudomány szempontjai alapján is. -
#456
"tudományos fórum, ami vallásról..."
Én csak tudományos szemszögből, kritikusan közelítem meg a kérdést, ami szerintem nem mindegy egyáltalán ennek a témának a vizsgálatakor. :P
De értem a célzást. -
#455
Hát, el kell ismernem, hogy szépen tudsz írni, te tényleg komolyan foglalkozol ezzel. Még fel tudnék tenni sokmillió kérdést, de úgyis tudnál mindenre valamit válaszolni, hogy annak mennyi a valóságtartalma azon meg úgyse tudunk vitatkozni, "amíg" ezt nem lehet semmivel sem tudományosan vizsgálni.
"Nincs mit összeegyeztetni a tudománnyal, a tudomány jelenleg nem ismeri mi történik a halál után, így nem ütköznek az elméletek vele, egyedül a többi valláséval."
Nincs mit összeegyeztetni, vagy csak amit össze kellene egyeztetni és elgondolkodni rajta, arra inkább azt mondod, hogy valószínűleg csak még nem tudjuk felfedezni? :)
A tudomány szerint nincs lélek, mert nem tudja kimutatni (viszont azt látjuk, hogy nem szükséges semmi ilyesmi "működéshez"), ebből következtetve van tippje, hogy mi fog történni halál után.
Például ez az egyik összeegyeztetendő, hogy ilyen szinten van a tudomány, miért nem tudjuk mégsem érzékelni a lelket (miért tűnik úgy, hogy nincs rá szükség), illetve miért nem tudjuk hogyan zajlik mindez a "történet" amikről írsz.
A többire most így nem tudok többet mondani, minthogy "ahha, éééééééééééééééééééértem" (arcnélküli manus stílus :D ), mert tényleg szépen válaszoltad, csak a valóságtartalmát nem látom igazából. Sajnos mostanában biztos nem lesz időm, hogy belenézzek az ajánlott könyvbe illetve utánanézzek ezeknek (régebben lehet hogy olvastam egyébként, buddhizmus egy időben nagyon foglalkoztatott, de valahogy alábbhagyott az érdeklődésem eziránt :-) ). -
MaRee #454 Valamit elszúrtam az előző hozzászólásban, nem kéne az az 5. bekezdés, remélem azért érthető mire próbáltam válaszolgatni. -
MaRee #453 Huh, mintha évekkel ezelőtti önmagam olvasnám :)
Nincs mit összeegyeztetni a tudománnyal, a tudomány jelenleg nem ismeri mi történik a halál után, így nem ütköznek az elméletek vele, egyedül a többi valláséval.
Kérlek tegyél fel kínos kérdéseket, megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni rájuk. Én nem nagy fantáziájú valakik internetes koholmányai alapján raktam össze a világnézetem és a "hitem", aki jár az NWO fórumba, tudja mennyire elítélem ezeket.
Amire bizonyítékot követelsz, például a lélek létezésére, vagy akár a karmára, a modern tudomány eszközeivel sajnos jelenleg még nem lehetséges bizonyítékot adni, de ne félj, nagyot változik majd a világ :) De javaslom ha érdekelnek ezek a kérdések, nézz utána, hogy pl. hogy választják a Dalami Lámát (vagy más embereket pl Tibetben), vagy keress rá a regressziós hipnózisra. Ennyi "modern bizonyítékot" tudok mutatni, ezen kívül csupán 3-4000 éves védikus mesekönyvekből (Bhagavad Gíta) és hasonlókból tudnék idézni. :)
"
| ma 22:54 | privát | galéria | válasz | #451
Ez nekem annyira hihetetlen, hogy hogy tudtok ilyeneket elhinni, írni, hogy tudjátok összeegyeztetni ezt a valósággal, tudománnyal. :D A kínosabb kérdéseket, amin el kellene gondolkodni, azokra csak kitaláltok valamit azok alapján, amiket olvastatok, pedig azokat is egy nagy fantáziájú valaki találta ki. Bizonyítékokat nem is követelek, mert csak az ellenkezőjére van, de fantáziával azokat is ki lehet magyarázni valahogy. :D
"Szebb ajándék nem is lehetne, megtapasztaltad amit kell..."
Te is kevered az egót és a jelenlegi testedet a valóságos önmagad fogalmával. Aki most vagy ebben az életedben, Kovács Pista, elfelejt dolgokat. A leked nem. Az egész dolog egyébként sem emlékekkel operál, hanem a karma törvényén és tapasztalatok útján fejlődsz. Nem fogsz emlékezni rá következő életedben, ha megöltél valakit, de a lelked tudni fogja, és a karma törvényeinek értelmében el fogod szenvedni ugyan azt, amit te tettél mással. De gyakran nem is kell egy következő életig várni ezzel. Aki kardot ragad... :) És igen nagy ajándék a feledés, itt is ajánlani tudom Szepes Mária Vörös Oroszlán c. művét, ami egy olyan ember életútját dolgozza fel, aki nem felejti el az előző életeit. Nem épp kellemes.
"Hogy lehet előre eltervezve, amikor ez megint millió itteni dologtól, például más emberektől is függ?! ..."
Születése előtt onnan tudja, hogy sorozatgyilkos lesz, hogy ezt az életutat választja a következő inkarnációjába, az áldozatai pedig az áldozat szerepét. Ennek a megértésére szolgált volna a kis mesém a 444-es hozzászólásban, de valószínüleg hasznosabb dolgokkal töltötted épp az időd ahelyett, hogy elolvasd. Egyébként meg a MINDENHATÓ teremtő ISTEN, aki maga a mindenség(nem Jahve meg Allah és díszes kompániájuk), szerinted nem képes ilyen csip-csup dolgokat összeegyeztetni? :)
Minek büntetni az ilyesmit ha előre meg van írva meg megint újraszületünk? Kérdezd meg azoktól, akik a törvényeket hozzák. És egyébként is, az emberiségnek sajna nagyobb hányada hisz abban, hogy a pokol tüzén visít majd lassú tüzön sütve egy örökkévalóságig vélt vagy valós bűnei miatt, mint abban, hogy jelenlegi teste csak egy ruha, amit távozás után ledob, és újat vesz majd fel.
Egyébként meg hogyne tudnák megtapasztalni milyen sorozatgyilkosnak lenni, hisz valaki azért kerül börtönbe, ha megöl valakit, nem azért, mert arra gondol, hogy milyen jó lenne kibelezni most öt-tíz embert.
Sajnos ezen a bolygón ahol mi vagyunk, ezen a fejlettségi szinten ez megengedhető, a védikus tagolás szerint a Föld a "pokolvilágok" közé sorolandó a nagy kozmikus játszótérben. -
ManoNegra #452 Ez egy tudományos fórum, ami a vallásról (annak kialakulásáról, mechanizmusairól, folyamatáról) kellene szóljon, és ti teszitek tönkre a topikot (bár igaz, nélkületek elég jól meglennénk...). -
#451
Ez nekem annyira hihetetlen, hogy hogy tudtok ilyeneket elhinni, írni, hogy tudjátok összeegyeztetni ezt a valósággal, tudománnyal. :D A kínosabb kérdéseket, amin el kellene gondolkodni, azokra csak kitaláltok valamit azok alapján, amiket olvastatok, pedig azokat is egy nagy fantáziájú valaki találta ki. Bizonyítékokat nem is követelek, mert csak az ellenkezőjére van, de fantáziával azokat is ki lehet magyarázni valahogy. :D
"Ezért lehetünk megajándékozva a felejtés ajándékával."
Szebb ajándék nem is lehetne, megtapasztaltad amit kell, most szüless újra és felejts el mindent. :P Mondjuk ezt nem nehéz megoldani, mert az emlékeket is az agy tárolja, csakhát a kérdés akkor felmerül, hogy a lélek hogyan szerzi a tapasztalatokat, hogyan tárolja el, ja és hogy te például honnan tudsz erről, ha elfelejted, és ebben az életben csak arra lehet következtetni, hogy nincs külön lélek? :D
#442:
"Az ember tévesen azt gondolja magáról, hogy amikor belenéz a tükörbe, akkor magát látja. Az nem TE vagy, az csak a ruhád, amit a lelked vett fel erre az inkarnációra."
De a léleknek akkor mi a szerepe, minek van/lenne? Hogy ki vagy az a testedtől függ, az agyadtól, a szerzett (ebben az életeden) szerzett tapasztalataidtól. A döntéseket is az agyam hozzá, gondolkodás is ott történik. Akkor mit látok a tükörben magam helyett?
"Egyébként meditáció alatt végeztek ilyen kutatást, sok embertől megkérdezték, hogy hol a lelke, és aki mondott is erre valamit, általában a mellkasában "érezte", nem az agyában. "
Meditációs állapotban az ember azt érez amit akar, főleg ha gyakorlottabb (sőt nem is kell meditációs állapotba kerülni hozzá). Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy rágondolok egy citromra és azt közben már eszem is, még a nyálam is csorog, vagy a lelkem eszi közben. :D
Az agy a legnagyobb ellensége a valódi tapasztalatszerzésnek, mert képes olyanokat megtapasztalni, ami valójában nem létezik. (bár csak könyvből és csak alapokig, de agykontrollt tanultam).
"Egyébként meg minden előre el van "tervezve", ha egy lélek jelenlegi testében pl sorozatgyilkos, akkor azért jött ide, hogy ezt tapasztalja meg, valamelyik következő inkarnációban pedig ugyan ezt fogja elszenvedni amit ő okozott."
Hogy lehet előre eltervezve, amikor ez megint millió itteni dologtól, például más emberektől is függ?! Születése előtt honnan tudhatja, hogy sorozatgyilkos lesz. Mégha olyan születő gyerekbe is mászik bele, ahol nagy a valószínűség erre, még az se biztos.
Meg amúgy ha már ez így meg van írva előre, meg úgyis újraszületünk, akkor minek bűntetni az ilyesmit? :D Akkor az ellen dolgozunk, hogy meg tudja tapasztalni milyen. Csomóan azért jönnek ide, hogy megtapasztalják milyen sorozatgyilkosnak lenni, és a törvények miatt nem tudják!
#444: szép kis mese, dehát hasznosabban is lehetne tölteni az időt, annyi érdekes dolog van a világban... ;) -
ManoNegra #450 Neked nincs, az biztos. ;-) -
#449
Nagyon jó csak pont annyira reális mint az hogy van lélek:D -
MaRee #448 A Kicsi Lélek volt Dzsízösz :) -
ManoNegra #447 Mindkettő nagyon jó, köszönöm! 
#444 MaRee Talán Jézus? Bár Ő inkább az a lélek lehet, aki emlékeztetni jött. -
MaRee #446 
Ezt már olvastam, nagyon jó :)
-
#445
Ezért vagyunk itt hogy tanuljunk. Köszönöm 
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Két baba beszélget.
- Te hiszel a születés utáni életben? - Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki? - Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. - Hát ez ostobaság! Járni nem lehet, és szájjal enni!?! Ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit. A születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid. - De valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. - De hát onnan még soha senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. - Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk végre a MAMÁT, és ő majd gondoskodik rólunk. - A MAMÁT!?! Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van? - Hát mindenütt körülöttünk. Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. - Ezt nem hiszem! Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. - No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk. -
MaRee #444 Kicsit hosszabb szösszenettel reagálnék, megéri elolvasni, tanulságos:
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!“Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: “Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten.
- Igen - válaszolta a Kicsi Lélek - egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni milyen érzés - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó - válaszolta kuncogva Isten - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: - Van itt egy dolog.
- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh! - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertya lángjai nélkül, és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? - ez a kérdés.
- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy - válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék - mondta Isten - mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet, a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt, az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát - foglalta össze Isten - mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a “különleges” nem azt jelenti, hogy “jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön - mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. - Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. - El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel - Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
- Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen! - biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben - mondta a Kicsi Lélek. - Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó - mondta Isten - de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció.
Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsáthatnál.
- Senki? - A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
Senki! - válaszolta Isten. - Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel. Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga. Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen “különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De az tán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek - mondta - Én segítek neked.
- Te fogsz segíteni? - ragyogott fel a Kicsi Lélek - De mit tudsz tenni?
- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
- Tudsz?
- Természetesen! - csiripelte a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
- De miért? Miért tennéd ezt? - kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes, te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
- Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek - Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán.
- Ne légy meglepve - mondta a Barátságos Lélek - Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt . Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz - mindketten voltunk áldozat és cselszövő is. Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így - magyarázta tovább a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a “rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a meg bocsátást.
- De mit fogsz tenni? - kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen - Nagyon szörnyű lesz?
- Ó - felelte a Barátságos Lélek kacsintva - Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta - De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.
- Mi az? - akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a “nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.
- Ó, bármit, bármit! - kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni.
Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? - kérdezte - Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
- Mit tehetek érted? - kérdezte újra a Kicsi Lélek.
- Egyszer bántani foglak és legyőzlek - válaszolta. - Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni.
- Igen? - szólt közbe a Kicsi Lélek - Igen.?
- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
- Ó, Emlékezni fogok! - kiáltotta a Kicsi Lélek - Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
- Jó - válaszolta a Barátságos Lélek - mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem, Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
- Nem, nem lesz szükségünk rá! - ígérte meg újra a Kicsi Lélek - Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak. És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Leesett, ki volt a Kicsi Lélek?
-
#443
Hogy jöhet azért egy lélek hogy sorozatgyilkos legyen? -
MaRee #442 A tudat és a lélek nem ugyan az.
Az ember tévesen azt gondolja magáról, hogy amikor belenéz a tükörbe, akkor magát látja. Az nem TE vagy, az csak a ruhád, amit a lelked vett fel erre az inkarnációra. Egyébként meditáció alatt végeztek ilyen kutatást, sok embertől megkérdezték, hogy hol a lelke, és aki mondott is erre valamit, általában a mellkasában "érezte", nem az agyában.
#433
Nem fogod "megunni" az inkarnációkat, maximum most az egód gondolja ezt, de a lelked nem tud kilépni az örök körforgásból, így tapasztalja meg önmagát. Nincs olyan, hogy úgy dönt, hogy na én most nem inkarnálódok újra. Egyébként meg minden előre el van "tervezve", ha egy lélek jelenlegi testében pl sorozatgyilkos, akkor azért jött ide, hogy ezt tapasztalja meg, valamelyik következő inkarnációban pedig ugyan ezt fogja elszenvedni amit ő okozott. Minden mindennel összefügg
-
ManoNegra #441 Legyen ahogy szeretnéd. -
#440
Szétroncsolják és volt lélek nincs lélek:) Akárhogy ragozod, a "lélek" akkor is az agyad.(ban van) Akár a halál akár a lobotómia jön el hamarabb, mindkettő törli:) -
#439
-
ManoNegra #438 Nem a lélek van kiütve, hanem a homloklebeny bizonyos részeit roncsolják szét. Ha szerinted ez a beavatkozás a "lélek kiütésére" szolgál, akkor gyorsan üttesd ki a sajátodat... -
#437
Semmi baja annak a "hardvernek", csupán a "lélek" van kiütve. De egy léleknek lazán meg kéne tudnia védeni magát egy csákánytól nem? -
ManoNegra #436 A lelked sértetlen marad, bezárva a tönkretett "hardver"-ben. -
ManoNegra #435 Mi van akkor, ha valaki úgy 400-500 év után megunja
Szerintem az időnek csak a földi körülmények között van ekkora jelentősége. Ha esetleg már sokadik alkalommal futok neki az életnek, akkor sem úgy fogom fel, hogy már nem tudom hányszáz éves vagyok, hanem mindig az előttem lévő életre koncentrálok. Ezért lehetünk megajándékozva a felejtés ajándékával.
akkor tényleg mi értelme ennek az egész játéknak?
Talán az, hogy magad ismerd fel mi a dolgod, nincs két egyforma élet, mindenki ugyanoda tart, csak más úton. Hogy mennyi fájdalmat okozol, az rajtad múlik, és ezzel talán befolyásolhatod hogy mennyit élsz át.
Ha valaki kicsi korától kezdve a biblia vagy más, pl. buddhizmus útmutatása alapján él, akkor hogyan fog tapasztalatot szerezni?
Mivel eddig azt feltételeztük, hogy több életet is le kell élni adott esetben, ezért ez a kérdés kicsit értelmetlen. Ha valaki egész életében a Biblia vagy a Buddhizmus tanai szerint él, az is egyfajta tapasztalat. Lehet hogy már a sokadik, és ez az utolsó itteni lépcsőfok. A következő már egy másik lecke lesz.
Bizonyítékot követelők kíméljenek...