754
Avagy: Ami a Bibliából kimaradt
-
#434
Jó példa, pont azért tudsz járni mert van lábad, ha levágnánk akkor nem tudnál, azért van "lelked", mert van agyad, ha kiütjük akkor onnantól kezdve nem lesz "lelked", viszont élni ugyanúgy fogsz.
Ekkor 2 dolog lehetséges, egy ember lélek nélkül él, ami ugye istenjézusraptortrextélapó szerint lehetetlen, a másik, hogy sikerült megnyomorítani a lelked, de ez szintén lehetetlen mivel a lélek sérthetetlen! Szóval mi is történik lobotómia hatására? -
#433
Gondoltál-e esetleg arra, hogy azért nem tartod "bűntetésnek" az életet, mert még "fiatal" vagy? Mi van akkor, ha valaki úgy 400-500 év után megunja, és már nem akar részt venni ebben a körben, egyszerűen csak meghalni és nem létezni többet? :P
Bár én is szeretnék tovább élni, vagy újra születni és kipróbálni azt amire nem volt lehetőségem, mert ez az élet sajnos nagyon rövid (az optimistán is 100 év, ráadásul a lehetőségek is csökkennek az idővel), azért örökké biztosan nem, az bűntetés lenne. (halálra unnám magam :-D ).
Érdekes, hogy nekem a buddhizmus ezért volt számomra szimpatikusabb, mert ott tényleg azt mondja - legalábbis én úgy értelmeztem, hogy a szenvedéstől (élettől) szabadulsz meg a megvilágosodáskor.
Persze már nem hiszek az ilyesmiben, elképzelhetetlennek is tartom, hogy legyen bármi is halál után.
"Egy agresszív vadember nem érezné jól magát egy békés fényevő elmélkedő bolygón, és viszont. "
Ha egyszer az ember egyénisége, agresszivitása és az összes tulajdonsága attól függ, hogy az agya születésétől kezdve (illetve talán már előtte is) hogyan fejlődik (hogyan nevelik, milyen a környezete), és ez később is megváltozhat valaminek következtében, akár betegség, fizikai beavatkozás, vagy valami hülyeség elhitetésével (pl. hogy elhitetik vele, hogy "ha nem viselkedsz jól, akkor halálod után valami rossz helyre fogsz kerülni", akkor tényleg mi értelme ennek az egész játéknak?
Ha valaki kicsi korától kezdve a biblia vagy más, pl. buddhizmus útmutatása alapján él, akkor hogyan fog tapasztalatot szerezni? Hiszen akkor pontosan nem tudja meg milyen, ha bűnösként él, nem tudja meg, hogy az mennyivel rosszabb, mint szeretni, ajándékozni, stb.. -
ManoNegra #432 Olvastam erről, lehet hogy így van, hogy pontosan milyen tagozódás van az talán mindegy is. Számomra inkább az fontos, hogy itt mi a dolgunk, és miként kell helytállni. Ehhez nyújthat segítséget a Biblia, és az is ami kimaradt belőle. -
MaRee #431 Én nem erről az életemről beszéltem, és nem, nem büntetésként élem meg.
Akkor nagyjából a karmában hiszel te is, hiszen pl a hindu vallásban úgy tanítják, hogy az adott életben elkövetett tettek alapján dől el, hogy hova, milyen bolygóra/világra inkarnálódik a lélek következő életében (a leggyakrabban használt 7-es tagozás szerint vannak sötét rendszerek (egyes, kettes szintû), sötétszürkék (hármas szintû), világosszürkék (négyes szintû), és fehér vagy fényrendszerek (ötös, hatos, hetes szintû). Míg a sötét rendszerekben a fizikai létezés kiemelkedõ fontosságú, a fényrendszerekben már nincs is „fizikai síknak” nevezhetõ létforma, minden szellembõl van). -
ManoNegra #430 Te büntetésként éled meg az életed? Az "én Istenem" nem büntet, és nem is jutalmaz, Te vagy az aki magadat büntetheted vagy jutalmazhatod, Ő esetleg csak tükröt tart eléd. Itt már írtam valahol, hogy nekem az a legszimpatikusabb verzió, hogy mindenki olyan helyre kerül innen, ami neki a fejlődése szempontjából a legmegfelelőbb. Egy agresszív vadember nem érezné jól magát egy békés fényevő elmélkedő bolygón, és viszont.
Hogy az űrlényekkel ez hogy van, majd megkérdezem tőlük ha találkozunk. -
#429
-
MaRee #428 Én is hiszek a lélek halhatatlanságában, de mégis ha az Istened szereti a teremtményeit meg szabad akarat meg stb, akkor miért büntetné őket örökkévaló szenvedéssel? És az űrlények is a pokolra jutnak, vagy őket más Isten teremtette? 
-
Saintgerman #427 Nem nekem szól a kérdés ugyan, de én abban 'hiszek' pontosabban az a meggyőződésem, hogy halál NINCS is ! Mivel a valóságos énem nem a testben belül lakozik, hanem az énemnek az egyik vetülete ebben a 3D illúzióban, így ennek a vetületnek a megszünése nem jelenti a valóságos önmagam, az az a 'vetítő' megszünését is... És még csak vallásos sem vagyok.. 
-
ManoNegra #426 A lobotómia miért lenne bizonyíték a lélek elpusztíthatóságára? Azt is mondhatnád, hogy az ember tulajdonképpen nem is tud járni, hiszen csak le kell vágni a lábát, és mindenki megláthatja, hogy így van. -
ManoNegra #425 Túlzás lenne azt állítani, hogy ebben hiszek, de nem tartom egyáltalán elképzelhetetlennek. Na nem úgy, ahogy a menny és a pokol ábrázolva van, de hiszek a lélek halhatatlanságában. -
#424
Dehogy hisz:) Keresztények szerint a lélek halhatatlan és elpusztíthatatlan, de a lobotómiát egyik sem vállalja be ennek bizonyítására. -
MaRee #423 ManoNegra:
Te tényleg hiszel abban, hogy a ember lelke a halál után a mennybe vagy a pokolba kerül? -
#422
Ja és boldog ajándékünnepet neked is! -
#421
Köszönöm, de én nem ünneplek ilyen dolgokat.(sőt alapvetően semmit) -
ManoNegra #420 Boldog Karácsonyt neked is hitetlen barátom. -
#419
Elég régi, de én még csak most találtam meg: lehet, hogy van remény! -
hihy #418 Kitűnő!!!
-
Nemzsidó #417 Ahogyan Jézus Isten fia de egyben Isten maga, úgy a földi (embert) teremtő sem választható külön a kozmikus (földet, csillagokat) teremtőtől. A galaktikus teremtő teremtette volna a földi teremtőt, aki Ádámot teremtette? A legfőbb teremtő nem is emberszerű? Akkor ki teremtette az embert saját képmására? S ki teremtette az ember-teremtőt, vélhetően ugyancsak saját hasonmására? De ha nem a szó fizikai értelmében kell érteni a "saját mása"-t, akkor feltételezem szellemi síkon értendő és a forma nem számít. Ekkor viszont rá kell döbbennünk, a Legfőbb Teremtő nem hibamentes, nem jóakaró, sem nem önzetlen, sem nem lojális. Ugyanakkor tőlünk teremtményeitől mindezeket elvárja, mint képességet az önrendeződésre. És joggal várhatná, ha ilyennek programozta volna az embert. Mégsem ezt tette. Az ember olyan mint az Isten. Ugyanazok a hibái, ugyanazok az erényei is. De míg az emberekben minden logikai rendszert nélkülözve van szétszórva, szétosztva a hiba és az erény, addig a teremtőben ezek esszenciaként sűrűsödve találhatók. A teremtő csak teremt, nem is tud mást. Mérlegelni sem képes jó és rossz között, ezek különállása fel sem merülhet benne. Teremt tökéletesen jót, és tökéletesen rosszat. Az emberek pedig egyesével lehetnek a Teremtő-Isten idegvégződései, megismerni, megtapasztalni, megízlelni a teremtést magát, mint jó háziasszony az ételt amit főz. Avagy méregkeverő, ki másokon próbálja ki új szerét. -
ManoNegra #416 Itt most kissé összemostad a földi teremtőt a kozmikus Teremtővel. -
Nemzsidó #415 Halhatatlan, vagyis időn kívüli. Ha a [nem-tér - nem-idő]-ben létezik, csak akkor halhatatlan, akkor teremthet olyat, ami még nem volt, olyanból, ami még nem volt. Ezért számunkra fizikailag nem létező létező (megismerhetetlen, felfoghatatlan), de mindenhol jelenlévő, s minden számunkra létező tőle származtatott. Amíg nem volt rajta kívül tudatos lény, sem teremtett, sem teremtetlen, csak mint színes üveggolyókkal gurigázott a csillagokkal.
Az Ő büntetése akkor kezdődött, mikor az embernek valaki más szabad akaratot és tudást adott. Mivel isten a teremtésen kívüli, a teremtésben közvetlen hozzáféréssel nem rendelkezik. Bármit tenni csak meghatalmazottak, megbízottak, ideszületettek útján tudhat, A több lépcsőben megüzengetett információ pedig csak módosulva jut el a célszemélyekhez, akik nem is igen hajlanak ismeretlen valaki utasításait véghezvinni. Messziről jött ember azt mond, amit akar. A hírhozók is a rossz híreket, fenyegetéseket felerősítik, színezik, a jó híreket pedig úgy közlik, mintha azoknak jelentősége alig lenne. A dicséreteket pedig rendre elhallgatják, elfelejtik, azok nem annyira fontosak, mint az apokaliptikus víziók.
Az emberlét eleve "A" büntetés. Ha isten jót akarna az embernek, eleve a menyországba teremtené. Isten önző, s attól fél, teremtmény-találmányai még rajta is túlnőnek, még halhatatlanabbak, még tudósabbak, még istenebbek, s jobb teremtők lehetnek mint Ő maga. Ez volna a tökéletes teremtés netovábbja. Ezért a saját képére formált embert Kínában gyártatta, s mert nem volt megfelelő a minősége, kattogni, pampogni kezdett, társat akart, tudást szerzett az addig bűntelen, jól működő (bio)robotember, kidobta a neki gyártott kertből, mert lejárt a szavatossága is. Aztán, hogy a meglévő édenbe "csinált"-e másik ön-hasonmást, arról nem tudni... -
#414
De milyen végső büntetés, mit tudnak csinálni egy halhatatlan lélekkel?:O Amúgy szerintem az egyetlen büntetés amit elhozhat a vallás, az az ha valaki vallásosan tölti el az életét... Amúgy meg én semmiképp nem akarok a mennyországba kerülni, még ott is ezt a sok keresztényt kéne hallgatnom:S Meg hát a pokolban több az ismerős:D -
Nemzsidó #413 Ha az emberek igen kis százaléka él olyan életet, amit a vallása elvár és szigorú korlátok közé szorít, akkor mégis mi oka lehet a hitnek?
Válaszom: Csakis a félelem.Félelem az ismeretlentől, félelem a tudatlanságtól, és végül a végső büntetéstől.
Néhány imával nem lehet aljas bűnökre bocsánatot nyerni. Áldozatot kell hozni, kirívó bűnök esetén akár emberáldozatot (bár ezt már elvileg betiltották, mégis mennyi vallásalapú-gyilkosság van ma is). S milyen istennek tetsző dolog az áldozat.
Ki mondja meg mi a bűn, és mi nem? Talán isten helytartói, a papok? Mint a keresztes háborúk csapatainak megáldói? Vagy a maceszbe teendő vér rituális megszerzése, majd megevése szintén isteni sugallatra történik? Csak a jó idő, esetleg esővárás címén hányan haltak kínok között? Akik pedig nem voltak hajlandóak "megtérni", akik az ember-szerető istenek mellőzésével akartak maguknak békés szép napokat, azok hányan haltak istenek akaratából?De hányat öltek olyat, aki hitt istenében, ám az nem segítette meg?
A hit a mások feláldozásától remélt üdvözülés eszköze. Ha azonban e hívet viszik feláldozni, bizonyára megváltozik hozzáállása. S itt mindegy, hogy más istenekért, bő termésért, vagy saját hívőtársai jobb életéért adhatja életét. Más dönt fölötte, az áldozatot nemigen kérdezik. Még az önkéntes merénylőt sem.
Isten parancsára, az isteni tanítások szerint... így. Imádkozzunk!
Mert hinni kell! - ki is mondta ezt? Mondta egyáltalán valaki? Vagy csak villámlott és berezeltek? A hitetlent (aki a fa alatt állt) az Úr megbüntette, ezt mindenki látta, azóta mindenki tudja. Isten példát mutatott, a büntetés jogát az emberre hagyta, s ezzel azóta is élnek (míg mások halnak). -
ManoNegra #412 Pozitív felfogás. Jó lenne tudni mik pontosan a kritériumok, és mi a ponthatár, de én jóval kevesebbet tippelnék. Kb. 5%, de ezzel is valószínűleg simán fölé lőttem. -
#411
42% -
ManoNegra #410 Tippelhetsz is, nem kell "tényekre" hivatkozni. :D -
ManoNegra #409 Igen, elvileg oda kerül. De ahhoz az életedet úgy kell élni, hogy oda kerülhess. Az emberek hány százaléka él olyan életet, ami alapján oda kerül szerinted? -
#408
Na hát ha jó dolog a mennybe menni akkor a halál is jó dolog mivel egyenesen oda vezet nem? Ha valakivel jó dolog történik annak egy rendes hívő örül nem? -
ManoNegra #407 Én írtam, hogy ateista voltam (bár inkább úgy mondanám, hogy nem foglalkoztatott ez a téma), de mára hívő lettem. Nem Római-katolikus, hanem Istenhívő.
Rossz dolog talán mennybe menni?
Biztosan nem rossz dolog. -
#406
Bocsánat úgy emlékeztem, hogy te írtad nekem hogy ateista voltál, viszont már keresztény, de biztosan keverlek valakivel. Rossz dolog talán mennybe menni? Minden keresztény a mennybe megy, hiszen aki tudja, hogy pokolra jutna egy vallás szerint az nem fogja felvenni a vallást. -
ManoNegra #405 Ezt hol olvastad, hogy 1. keresztény vagyok, 2. a keresztények szerint jó dolog a halál? -
#404
Ez így van, viszont én most nem az ateistákról kérdeztem, hanem rólatok keresztényekről, akik tudják hogy a halál jó dolog. -
ManoNegra #403 Az emberek önzők Az ateisták főleg, náluk ez evolúciós előny, és még papírjuk is van róla -
#402
Nem önző dolog sajnálni mástól az örök jólétet? Az a kis idő amíg távol vagy tőle nem számít az örökkévalósághoz képest.
Ez olyan, mintha csak börtönben lennél, a cellatársak talán sírnak amikor a másik kijut vagy vele örülnek? -
ManoNegra #401 Vajon, ha valakinek a szerette hosszabb távra elmegy, miért hajlamos sírni? Ha meghal a szeretted, nem látod többé ebben az életedben (lehet hogy azon túl sem) az nem adhat okot a szomorúságra? -
#400
Inkább ünnepelni kéne, hogy végre bejutott a mennyországba nem? Smiley helyett meg válaszolhatnál. -
ManoNegra #399 
-
#398
A keresztény emberek miért sírnak ha egy olyan ember akit szeretnek meghal? Miért rossz ez nekik? -
Nemzsidó #397 Találkozzunk Denverben dec. 21-22.-én - mondták
...és találkoznak(?)
NewsDoors -
#396
-
#395
Alap 