A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1013 Valóban úgy van, bárha uwu erősen vitatja, ami a tudományt is a nézetei visszavonására ösztönzi.
A dolog azért bonyolult, mert le kéne irnom az árapály energia képlet levezetését, amelyben szerepel a (fi) "árapály csatolási tényező. (Azt máshol nem olvashatod.)
Ez egy disszipációs tényező, az adott égitestre jellemző.
-Előzetes vizsgálataim szerint az univerzumra, és fekete lyukakra az egységhez közelít.
-Csillagokra, gázbolygókra 1E-5...-6 a nagyságrendje.
- A Földre és hasonló bolygókra 1E-7...-11 nagyságrend jósolható.
- Porokra, atomokra külön még kisebb.
- Egy teljesen rugalmas, disszipáció nélküli égitestre az árapály alig hat.
- Valamely sok égitestből álló rendszerre annak Fi tényezője a maximális értékű eleméhez közelit, amelyben az árapály energiák összegződnek. Ezért közelítheti a galaxismagok és az univerzumok fi tényezője is az egységet.
Vagyis a kérdésedre tudok válaszolni.
Ha valami végtelenül rugalmas, és nincs disszipációja, akkor a saját árapály energiája elhanyagolható.
A Föld fi tényezője bizonyíthatóan jelenősen változott a kontinensek átrendeződése miatt.
Ezeket méretezni tudom, programmal.
A mechanizmust egyszer példával illusztráltam neked, akkor szerintem megértetted.
Impulzus átadás természetesen elvileg lehet veszteség nélküli, ha az egész rendszert tekintjük.
Ha viszont a központit és a távolit nézzük külön, akkor az eltérés nagy.
Számításaim szerint kezdetben a Nap képviselte szinte a Naprendszer teljes impuluzus momentumát. (forgásperiódusa ~2 óra lehetett).
Miután a bolygói kiszakadtak belőle, és elkezdték az árapály távolodásukat, a Nap impulzusa csaknem 200-szor lecsökkent . Ezt elsősorban a Jupiter, másodsorban a Szaturnusz keringési impulzusa vette át, ha jól emlékszem ketten a Naprendszer IM-nek 90%-t bitorolják.
Talán így megérted, amikor azt írom, hogy az árapály az univerzum forgási és keringési impulzusmomentumainak átrendezése során közelíti, és távolítja az égitesteket.