A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1061 Ennek a teoriámnak az a bizonytalan pontja, hogy nem tudom, mi tölti ki pl. a mi fényzárt (=fekete lyuk)univerzumunk terét?
Csak azt gondolom, hogy azt a valamit töltések alakítják. Amelyek tudati jellegűek, olyanok mint egy terv. A tömegtöltés pl. azt tervezi el, hogy ebben a környezetében elindít egy gyorsulási vektort, és ugyanazt vissza is fogadja, így olyan, mintha mi sem történne. (Azért mondom, hogy a töltés forrás és nyelő egyuttal). Ez a vektoráram azután távolodva elágazik, betölti a teret, gyöngül, de összegezve azért bármely távolságban ugyanolyan intenzitású. Így képviseli a tömegtöltést, ami elindította, bárhol. Stacioner állapotban ez a "vektor mező" akár a végtelenig kiépül! Azonban van egy bázis- sebessége (ami valszeg a fényé is). Ebből következik, hogyha gyorsul, vagy csak sebesebben halad, mint korábban, akkor nem csak a többi tömeg, de a saját korábbi mezőjével is kölcsönkapcsolatba léphet, ami vagy növelheti a tömegét (specrel) vagy tehetetlenséget okoz.
Erre mondom, hogy a "Tehetetlenség a tömeg saját, korábbi állapotának visszahatása az újra".
Ez általános gondolatom, hisz magam se szívesen csinálok új dolgokat. (Csak a bosszantásotokra, az még lelkesít).
Így a tömegtöltés a fényben létrehozza maga körül azt a vonzási vektormezőt, amelynek a tehetetlenségi tart ellent. Ez a hatás cos (omega)* t.
Hasonlóan viselkedik az elektromos töltés is- létrehozva a mágneses mezőt is a fényben, csak térben 90o-ra eltolva, azonban fázisban azonosan. Ez a sin (omega *t).
Ahogy a két töltés váltakozva erejét veszíti, és növeli periódikusan, létrehozva és kioltva (átalakítva) a saját vektormezőit, azt hívom fényatomnak (lehetne akár foton is.)
Azonban ez maga nem repked, hanem ahogyan a fényhullám terjed, annak hatására ott a helyszínen alakul ki. A paramétereit (hullámhossz, periódus) mint DNS, az érkező hullámtól kapja.
Pontosan ezért is nevezném a fényatomot "bivalens" hullámnak, mert két töltés alakítja! Ezért egy önmagában zárt világgá alakul, amely voltaképpen egyetlen periódusú töltés-hullám, egyetlen fényatom.
Az univerzumunkat gondolom ezek töltik meg, a fény és a gravitáció rajtuk hullámként terjed, mint a hangya a levegőben.
Még messze nem teljes az elmélet, de azt jónak gondolom benne, hogy a fény nem csak elektromágneses, hanem gravitációs-inerciális hullám is, így önmagában megéll, nem kell hozzá a kétséges vákuum.
Az ilyen fény Poynting teljesítménysűrűség vektora állandó lehet, nem tűnik el periódusként.
Vagyis megismerhető építőeleme és bázisa az univerzumnak.