Informatika és tudomány

6424



A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)



Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
  • uwu
    #1959
    A szerző darázsfészekbe nyúlt. Badiny József forog maga körül, könnyek hullanak, mert azt hallják, hogy nem sumérok, nem mezopotámiaiak, és nem vizigótók, nem alemannok, nem palóczok, de még nem is alánok vagyunk, vagy tetszik a halbőrős atyafiság, vagy sem.




    Elsősorban a magyar nép eredetével foglalkozó alternatív „elméletek” ideológiai és tudományos hátterének bemutatását, valamint állításaik cáfolatát tűzte célul A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság című kötet szerkesztője, Honti László.








    A tudománytalan őstörténeti elméletekről készített tanulmánykötetet Honti László nyelvész.




    Elsősorban a magyar nép eredetével foglalkozó alternatív „elméletek" ideológiai és tudományos hátterének bemutatását, valamint állításaik cáfolatát tűzte célul A nyelvrokonságról - Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság című kötet szerkesztője, Honti László. A nemzetközi szerzőgárda által írt tanulmányokból kiderül az is, hogy a dilettáns nyelvészetet nem csak Magyarországon művelik. Nyolc külföldi (finn, német, olasz, török, holland) szakember, valamint hat magyar nyelvész írását tartalmazza a kötet, amely az első nagyobb lélegzetű mű a témában 1943 óta, amikor Ligeti Lajos szerkesztésében megjelent A magyarság őstörténete című könyv. Ugyanebben a kötetben közölték Zsirai Miklós máig gyakran idézett Őstörténeti csodabogarak című tanulmányát.




    - Elszomorító, hogy Ligeti Lajos és Zsirai Miklós mondatai ma is ugyanúgy érvényesek, mint csaknem 70 évvel ezelőtt, a tudománytalan elképzelések száma azóta sem csökkent. Sőt az utóbbi években az internetnek köszönhetően még nagyobb nyilvánosságot kaphattak az „alternatív történettudósok" - mondta az mta.hu-nak Honti László nyelvész, az MTA levelező tagja. Elmondta: nem véletlen, hogy a nyelvészek nem szívesen szállnak vitába a turáni, sumér, hun rokonságot, és sok egyebet hirdető szerzőkkel, hiszen azok általában nem is értik az alapvető nyelvészeti fogalmakat. Honti László szerint a legtöbb őstörténeti művet olyanok írják, akik ugyan rendelkeznek valamilyen diplomával, de a nyelvészettel tudományos szinten soha nem foglalkoztak.




    - Egy orvos sem szívesen áll le tárgyalni azokkal, akik kézrátétellel gyógyítanak, az érdeklődő, művelt magyar közönségnek azonban szüksége van olyan művekre, amelyek cáfolják az egyre nagyobb teret nyerő tévedéseket és csúsztatásokat. Az összes ilyen vádra világos és egyszerű válaszunk van - hangsúlyozta Honti László. Sokan állítják például azt, hogy Finnországban már nem tanítják a finnugor elméletet. Az egyik finn szerző, aki a Bécsi Egyetem professzora, maga írt egy fejezetet a finnugor rokonságról egy iskolai tankönyvbe.




    Hasonlóképpen több „őstörténész" is hivatkozott arra, hogy a „Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára" nem tünteti fel a törökségi eredetű szavakat vagy elhallgatja egyes szavaink törökségi kapcsolatait. „Ezt az állítást sem bonyolult cáfolni, csak ki kell nyitni a könyvet, és megnézni, valóban hiányoznak-e, és ha nem, mit ír róluk a szótár. Persze ott vannak egytől egyig" - mondta Honti László. Kifejtette, hogy a Budenz Jószefet és Hunfalvy Pált ért vádak, miszerint a Habsburg Birodalom érdekeinek kiszolgálói voltak, szintén minden alapot nélkülöznek, a témát részletesen tárgyalja Bereczki Gábor tanulmánya.




    A nyelvészprofesszor a tudománytalan módszerek közül is megemlített néhányat. Elmondta, hogy a dilettáns művekben hivatkozott szövegeknek gyakran a címük is hiányzik a bibliográfiából, vagy épp maga a bibliográfia marad ki a kötetből. Honti László elmondta: előfordult olyan is, hogy nagy munkával kikeresett egy gyanús idézetet, és kiderült, hogy a szerző valójában egészen mást állított a művében.




    Nem csak Magyarországon van azonban hagyománya a tudománytalan elméletalkotásnak. - Finnországban egyetemi tudósok publikáltak olyan műveket, amelyek nyilvánvalóan ideológiai indíttatásúak - fejtette ki Honti László. Mint elmondta, az elmélet szerint az indoeurópaiak érkezése előtt az uráli népek egészen a brit szigetekig elfoglalták Észak-Európát, aminek csak annyi a jelentősége, hogy eszerint a balti-finnek előbb érkeztek volna mai hazájukba, mint szomszédaik.




    - Néha még élvezni is lehet az ilyen „elméletekkel" való munkát, hiszen némelyik annyira mulatságos, hogy az ember el-elneveti magát. Legtöbbször azonban arra gondoltam, hogy mennyi, tudományos szempontból is izgalmas témával foglalkozhattam volna ennyi idő alatt - tette hozzá Honti László. A nyelvészprofesszor több mint másfél évet töltött az általa írt tanulmányok összeállításával, fordítással és a könyv szerkesztésével.




    a szerző vitapartnere sem matyóhimzés




    A finnugor boszorkánykonyha módszereiről _Marácz László cikke Honti Lászlóval szemben




    „Honti László, a Groningeni Egyetem finnugor professzora ezek ellen az érvek ellen három helyen reagált. Újságcikkben (olvasói levél) a holland napilapban, NRC Handelsblad-ban, 1996. február 15-én adott interjújában és az 1996. február 25-én a hollandiai magyar Mikes Kelemen Kör szervezésében tartott amszterdami előadásában.




    1. Érdemben a Magyar fordulatban felhozott egyetlenegy ellenérvre sem reagált. Nem hivatkozott azokra a tudományos kutatásokra, melyek már megcáfolták a finnugrisztika álláspontjait. Nincsen hivatkozás nem-finnugor magyar nyelvrokonsági kutatásokra, mint például Götz László nagyszerű kétkötetes munkájára.




    2. Honti amszterdami előadását azzal kezdte, hogy tudományosságom a Hócipőben megjelent cikk, a "Magyarul beszélnek a földönkívüliek?" szintjén áll, mely másolatát a közönség köreiben szétosztotta. Az amszterdami közönség előtt kijelentette, hogy igazából nem vagyok nyelvész, a Magyar fordulatot nem szabadott volna kiadni, stb.




    3. Honti szerint azt állítottam, hogy nincs kapcsolat a magyar és a finnugor nyelvek között (NRC Handelsblad), s hogy a magyar-török nyelvrokonság híve vagyok (NRC Handelsblad, UK, amszterdami előadás). Leszögezem, hogy a Magyar fordulatban én ezt nem állítottam. A magyar és az ún. finnugor nyelvek között valóban vannak párhuzamok, de ezek egyáltalán nem kizárólagosak, ahogyan a finnugristák állítják. Megjegyzem, hogy a magyar-török nyelvrokonságról soha sehol nem nyilatkoztam. Mindössze annyit, hogy vannak párhuzamok a magyar (nyelv) és a török nyelvek között is. Honti taktikai célja világos: olyan dolgokat adni a számba, amit nem mondtam, de amelyekkel szemben a finnugristák szerint a finnugor elsőbbség már bizonyított.




    4. A tudományban nincsenek örök igazságok, dogmák. A tudományban elméletek léteznek, amelyeket új tények felbukkanásakor ezekkel a tényekkel szembesíteni kell. Honti szerint ez nem szükséges, mert szerinte a "magyar nyelv finnugor eredete a XVIII. század közepétől ténynek tekinthető" (NRC Handelsblad). Először is, egy tudományos tézis régisége nyilván nem minősül érvnek a tézis helyessége mellett. Továbbá ? mai szemmel? nem lehet komolyan venni a XVIII. századi nyelvészet bizonyító erejét, hiszen a XVIII. századi európai nyelvészetnek alig volt komoly grammatikai elmélete, legfeljebb szólisták alapján dolgoztak. Erről azonban Honti maga is érzi, hogy túl kevés, mert a nyelvrokonság nem csak közös lexikai elemekben nyilvánul meg. Ha az utóbbi állítás igaz, akkor Sajnovics János az 1770-ben Koppenhágában megjelent a magyar-lapp nyelvrokonságról szóló könyvében a "Demonstratio Idioma ungarorum et lapponum idem esse" címmel tulajdonképpen mit bizonyított? A modern nyelvészet szerint semmit. Legfeljebb azt, hogy a magyar és a lapp nyelv között szópárhuzamok állnak fenn. Ezt a finnugristák is elismerik. Idézet Lakó György Sajnovics Jánosról írt könyvecskéjéből: "Sajnovics olyan magyar és lapp szavakban látta az azonos eredet bizonyítékát, amelyek a hangalakra nézve hasonlítanak egymásra, jelentés tekintetében pedig teljesen... Az összehasonlító nyelvtudomány viszont már körülbelül 150 éve nem fogadja el a szavak etimológiai azonosságának bizonyítékául az egyenlő jelentésű szavak hangalaki hasonlóságát…". Ebből következik, hogy teljesen megalapozatlan Honti azon állítása, hogy a finnugor nyelvrokonságot már a XVIII. században bebizonyították. Harmadszorra, ha akkor már bebizonyított ténynek számított volna a finnugrizmus, akkor a XIX. század első felében Körösi Csoma Sándor miért kezdett el Indiában kutatni a magyar nyelv eredete iránt? Őt, mint göttingeni diákot a finnugrizmus, az akkori és jelenlegi finnugrizmus német központjában, a XVIII. századi évek nyilvánvalóan nem győzték meg. Sőt az is dokumentált, hogy nem kevés nyelvet tudott.




    5. Honti amszterdami előadásán azt mondta, hogy a nyelvekről nem lehet azt állítani, hogy nem rokonok, csak azt, hogy rokonságban állnak-e egymással. Ha ez igaz, akkor milyen alapon jelenti ki Honti, hogy a magyar és a török nem rokon nyelvek; minden nem-finnugor rokonságot el kell vetni, s csakis a magyar és a finn nyelvrokonság a helyes?




    6. Honti szerint állításom, hogy "a magyar szaktudósok nincsenek tisztában számos magyar szó közös eredetével" nem helytálló (NRC Handelsblad). Ez az állításom _ sajnos_ igenis igaz, mert a hivatalban lévő magyar nyelvészet a CzFo. nagyszótár alapelveit elveti.” (Marácz László)












    A kiadó




    Régóta nem esett annyi szó a magyar őstörténetről, mint az utóbbi években. A forrásoktól, de még a legelemibb alapismeretektől is magukat gondosan távoltartó lelkes őstörténeti művekkel árasztják el a könyvpiacot, a társadalmi folyóiratok vitáznak, tudománytól távol álló napilapok ankétoznak a magyar előidők alapvető kérdéseiről. A művelt magyar nagyközönség pedig tétován botladozik a délibábkergetőknek, a megszállott sámánkodóknak, a napi politika Sancho Pansáinak egyéni gusztusához, világnézetéhez szabott, egymással homlokegyenest ellenkező elméletei közt, és reménytelenül keresi továbbra is a feleletet a nagy kérdésre: kik is vagyunk, honnan is jöttünk?” – írta Ligeti Lajos 1943-ban. Szinte hihetetlen, hogy közel hetven évvel ezelőtt is (majdnem) ugyanolyan mértékben dúlt a vad dilettantizmus, mint manapság, azóta legfeljebb a színtér gazdagodott: ma már az elektronikus médiumok is ontják a maszlagot anyanyelvünk eredetével és rokonságával kapcsolatban. E kötet szerzői a tudomány nevében és érveivel immáron sokadszor megpróbálják legalább csökkenteni a képtelenségek áradatának mérgező hatását.




    Amióta kiderült, hogy anyanyelvünk a finn és sok más egyéb, az uráli–finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvnek a rokona, sokan tiltakoztak a nem eléggé „előkelő” atyafiság ellen. E kötet szerzői főleg az utóbbi évtizedekben szinte hisztérikus epidémiaként terjedő dilettáns nézetekkel foglakoznak, amelyek anyanyelvünket egyebek közt a törökkel, a sumerral, különféle indián nyelvekkel akarják rokonítani, sőt egyes botcsinálta nyelvészek szerint a magyar nyelvből keletkezett a világ összes nyelve. Az agresszív hangnemben tálalt nézetek többnyire politikai felhanggal és vad indulatokkal is párosulnak. A könyv alcíméül választott Zrínyi-parafrázis a szellemi mákonyra utal. A szerzők igyekeztek tudománynépszerűsítő módon megfogalmazni mondandójukat, a dolgozatokban előforduló szakszavak értelmezését a Függelék tartalmazza.

    „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”
    Konfúciusz
  • Solt
    #1958





    6. Grammatikai elemek összefüggnek más ragozó nyelvek hasonló elemeivel is. Irányhármasság az esetrendszerben nemcsak az ún. finnugor nyelvekben fordul elő. Nem kizárólagos jegy a finnugor nyelvekre nézve. Továbbá léteznek rendszerbeli különbségek is.

    7. Igevonzatok a magyarban gyakran az igekötőktől függnek, melyek teljesen hiányoznak a finnből. Ezért nincs bizonyító ereje.

    8. A birtoklásra mindkét nyelv a "habeo" szerkezet helyett a létigét használja. A közös tulajdonságon kívül teljesen különböznek a bemutatott szerkezetek. A finnben a birtokos szerkezetben a birtokos az adesszivus ? lla ragot viseli, a magyarban viszont a dativus ? nak ragot, pl. Jánosnak a háza. A finnben a birtokos a birtokos szerkezetben a genitivus-t képviseli. Tény, hogy a "habeo" szerkezet hiánya közös a magyarban és a finnben, de a párhuzam itt is csak felületesnek mondható. Alaposabb elemzés azt mutatja, hogy a két szerkezet nagyon különbözik egymástól.

    9. Összetett mondat helyett igeneves szerkezet. Ez nemcsak a magyarban és finnben fordul elő, hanem a sumérben, mongolban és törökben is. Emiatt ez nem is bizonyítja a finn-magyar nyelvrokonság kizárólagosságát.

    Olyasmi is volt, amit Honti Amszterdamban nem is tudott megmagyarázni. Honti szerint nem igaz az a tételem, hogy a magyar nyelv eredete vizsgálatakor számos nyelvet nem veszek figyelembe. Szerinte már nemzedékek tanulmányozták a török, szláv, német, latinhatást a magyarra (NRC Handelsblad). Minden jövevényszó megtalálható a szótárban, minden hatás már kutatott (UK). Először is nem igaz, hogy a magyar nyelv eredetkutatásában számos más nyelvet figyelembe vesznek. Ha ez igaz lenne, akkor miért nincsenek például napirenden Varga Zsigmond, Gosztonyi Kálmán érvei, akik bebizonyították, hogy a magyar és a sumér nyelv szerkezetileg rokonnyelvek. Nem bővítik ki az akadémikus nyelvészek a nyelvi párhuzamokat sok más nyelvvel, ahogy ezt Csőke Sándor, illetve Götz László tette, és ez tudományos szempontból elfogadhatatlan. Ha be is vonnak más nyelveket a magyar nyelv eredetkutatásba, akkor ezt csakis abból kiindulva teszik, hogy a magyar kölcsönzött azokból, ahogy Honti is állítja. Ez a kutatási premissza azon alapszik, hogy a magyar finnugor nyelv. Ez nincs bizonyítva, emiatt a kutatási premissza is érvénytelen.

    Amsztrdamban szóba került a magyas-sumér nyelvrokonság is. Honti szerint léteznek átfedések e nyelvek között. Ezek azonban a finn nyelv közvetítésével kerültek a magyarba. Csak éppen az a kérdés nincs megválaszolva, hogy hogyan? Honti elismerte, hogy a magyar és a kecsua között 2-10 szó egyezik. Ha ilyen kevés számú egyezés létezik, akkor magyarázatot kell adni arra, hogy ez a kérdés egyáltalán miért vetődött fel. A japán-magyar szóegyezéseket (200 szóegyezés) véletlennek minősítette. Ha a véletlennek olyan nagy szerepe van, mint a japán-magyar esetében, akkor miért nem vonatkoztatja ezt a magyar-finn rokonságra is?



    III. Vissza Czuczor-Fogarasi-hoz

    Ehelyütt a magyar nyelv lexikai elemeinek kutatására szeretném felvázolni kutatási programomat, mely módszertani és nyelvészeti szempontból ? a finnugrizmus alapelveivel ellentétben ? valóban megalapozott, mert abból indul, hogy a magyar nyelv saját lexikai elemeit kell rekonstruálni, s nem egy nem létező, feltételezett, dokumentálhatatlan nyelv alapelemeinek a segítségével.

    1. A magyar egyszótagú gyökök az ún. CzFo, magyar nyelv szótárban találhatók meg. Ez a szógyök-lista képezi a magyar nyelv lexikai kutatások, nyelvrokonsági és egyéb összehasonlító kutatások alapját.

    2. A szógyökök rokonai összegyűjtésével szóbokrokat tudunk felállítani, melyek hasonló alakú és jelentésbeli szógyökökből állnak. Ezt a munkát már részben Czuczor-Fogarasi is elkezdte. E szótár a magyar nyelv erős belső kohézióját vázolja fel. A vezérlőelve, hogy hasonló alakú és közös jelentésbeli mozzanattal rendelkező primitív lexikai elemek egybetartoznak. Itt a szóbokor közös hangalakú gyökét teremtő gyöknek fogjuk nevezni. Ez olyan gyök, amely elvont, s amelynek nincs lineáris preferenciája. Ezt igazolja pl. a csek-ély/kics-i, illetve a kígy-ó/gyík szógyök rokonsága. Emiatt a CS-K, K-GY elvont gyökök, mind a két "megfordított" irányban képezhetők belőle szavak. A teremtő gyök módosulásait szilárd nyelvészeti szabályok határozzák meg.

    Magánhangzók elvileg szabadon váltakozhatnak. Mássalhangzók csak az ún. természetes hangtani kategóriák keretében függhetnek össze egymással, azaz a gyökök módosulása csak hasonló típusú mássalhangzók, illetve ugyanabban a pozícióban képzett mássalhangzók között lehetséges. Például a hasonló típusú mássalhangzók, k- és g- (rokon robbanó hangok), ker-ek és gör-be rokonságát engedik meg, illetve z- és d-, ún. dentális hangok, víz és véd rokonságát engedik meg. CzFo.-ban jelentésbeli korlátozást is alkalmaznak. A szógyökök nem csak akkor rokonok, ha hasonló alakúak, hanem ha közös jelentésbeli mozzanatuk is van. A jelentésbeli mozzanatok nálunk közvetlenül felismerhetőek kell, hogy legyenek, például a K-R teremtő gyökkel kapcsolatos szóbokor elemei (lásd (1) fenn). Mindegyik szónak van egy kör-szerű jelentésmozzanata. Tekintettel arra, hogy a magyar gyökök nagyon régiek, és más műveltségi korokból valók, a jelentésbeli kritériumot nem alkalmazhatjuk túl szigorúan, mert nem látjuk a "kézenfekvő" jelentésbeli összefüggéseket. Erre Magyar Adorján kutatásai is felhívják a figyelmet.

    Ezért a magyar szógyök, illetve teremtő gyök kutatási vezérelv nulla-hipotézise a következő: (17) Hasonló hangalakú szógyökök egy és ugyanazon elvont teremtő gyök változatai, és e szógyökök jelentésbelileg össze kell hogy függjenek.

    Ennek a lexikai kutató elvnek a következő következményei vannak:

    1. A teremtő gyökök listája képezi a magyar szótár axiomatikus elemeit.

    2. A teremtő gyököknek teremtő erejük van. Új szavakat, illetve "szóbokrokat" tudnak előállítani. Messze kitöltetlenek az üres szógyökök.

    3. Magyar gyök olyan gyök, amely valamilyen szóbokornak tagja. Idegen, illetve jövevénygyök olyan gyök, mely rokontalan.

    4. A magyar szótárnak kohéziós ereje van. A szótár szóbokrokból áll, s nem izolált lexikai elemek halmaza.

    5. A magyar szótár jelentésbeli mezőkben is felosztható. A teremtő gyök egy jelentésbeli koncepcióval is összefügg. Emiatt a magyar nyelv a "tudás" nyelve, mert az ősi tudás teremtő gyökökhöz van kapcsolva. Magyar Adorján ezt kultusz-szócsoportnak nevezi, mint például:

    (18) rúd, réz, ráz, rez- eg, resz-ket, rozs-da, rózs-a, rőt

    Ez a szóbokor a réz hangzási, formabeliségi, egyéb tulajdonjegyeivel függ össze.

    6. A nyugati nyelvekben nem volt, illetve nem működik a teremtő gyök elve. Emiatt e nyelvek szótárai analitikusak. Minden egyes elem magára van hagyatkozva. Minden jelentésnek külön-külön hangalak felel meg.

    7. Szótári, nyelvrokonsági, illetve összehasonlító kutatásokat csak akkor lehet végezni, ha a teremtő gyökök, illetve szóbokrok feltérképezése megtörténik. Addig nem szabad hozzáfogni.

    8. Ezután a magyart bármilyen nyelvvel össze lehet vetni. Rokonnyelvek lexikai szempontból azok a nyelvek, melyeknek hasonló teremtő gyökei, illetve szóbokrai vannak. Itt az átadási-kölcsönzési irányt is meg lehet határozni. Ha van szópárhuzam magyar és nem-magyar szó között, és a magyar szó valamilyen szóbokor tagja, akkor a magyar az átadó nyelv.

    A finugrizmus nemcsak a magyar nyelv eredetét akarta tudatosan vakvágányra vinni, de egyben a magyar szótár kohéziós erejét akarta szétszabdalni. Ha visszatérünk CzFo.-hoz és továbbvisszük, akkor elindulhat a magyar lexikai kutatás, a magyar nyelv lexikai összefüggései más nyelvekkel, a magyar nyelv eredetkutatása új lendületet kaphat. Azonkívül képesek leszünk a teremtő gyökök, szóbokrok elméletével régi összefüggéseket felfedezni, s megérthetjük Sir John Bowring, angol nyelvész és diplomata 1830-ban tett megjegyzéseit a magyar nyelvről is.

    A görög Hérodotosz nagy történeti műve egyik szkíta eredetmondája a következőképpen fest. Thargitaosz mondabeli szkíta király három fiának uralkodása kezdetén aranykincsek hulltak az égből. Mikor a legidősebb fiú odafutott, hogy a kincseket felragadja, a kincsekből tűz csapott ki, ugyanígy járt a közbülső fiú. A harmadik, a legkisebb fiú azonban baj nélkül felvehette az aranykincseket, s így, ennek révén, ő lett a szkíták királya. A monda szerint a következő négy aranyeszköz hullt le az égből: eke, járom, bárd (harci szekerce) és ivócsésze. Ha megnézzük a tárgyak magyar elnevezését, ti. ek-e, ig-a, f-ok-os, ak-ó, akkor meglepő felfedezést teszünk. Ezek a szók egy és ugyanazon szóbokor tagjai, ugyanazon szógyök alapján képződtek, -K. Ehhez kapcsolódik ég szavunk. Így a szkíta eredetmonda leolvasható a magyar nyelvből, a magyar szótárban rögződött. Figyeljük meg, hogy e szavak részei egy még nagyobb szóbokornak, melyben olyanok szerepelnek, mint ig-e, j-og, ig-az, ig-ér, egy, ügy, agy, ok, ék, üd-v, id-ő, éd-es, stb. Ez önmagában is meglepő adat, mert ezek a szók a teremtésre, tudásra, világrendre utalnak. Úgy látszi, hogy ezek mind az éggel függnek össze. Nemcsak az arany tárgyakat kapták a szkíták, és tegyük hozzá a magyarok az égből, hanem még többet is. Ez további kutatást igényel.

    Az angol nyelvész s diplomata Sir John Bowring 1830-ban a következőket írta a magyar nyelvről: A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött, és struktúrája visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal. Az angol ember büszke lehet anyanyelvére, mely az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredetén meglátszik az a különböző nemzetektől származó réteg, melynek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, elhanyagolják, úgy a nyelvkutatásban, mint a régészetben. Az egyiptomi templomok mennyezete - mely egyetlen szikladarabból készült - megmagyarázhatatlan. Senki nem tudja, honnan származik, melyik helységből hozták ezt a furcsa, bámutatos masszát. Hogyan szállították és emelték föl a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél csodálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni, és a titok első tézise: Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istennél vala, és az Ige maga vala az Isten."

    Ezzel a sokat idézett Bowring frázissal kapcsolatosan néhány kérdés merül fel. Először is, miről beszél az idézetben Bowring? Másodszorra, honnan vette Bowring a magyar nyelvről szóló tudását, bátorságát annak, hogy ezeket kijelentse a magyar nyelvről. Harmadszorra, mi az az isteni titok, amiről szót ejt. Sorban próbáljuk ezeket a kérdéseket megválaszolni. Bowring _ amikor a nyelvről beszél _ a szótárra gondol, az akkori nyelvészeti gyakorlatnak megfelelően. Tudja, hogy a magyar lexikai elemek nagyon régiek, önállóan bontakoztak ki saját belső rendszerük szerint. A szótári rendszer keletkezése a szellemi világban gyökerezik. Feltételezhetjük, hogy Bowring, aki maga is beszélt magyarul, először is mindenképpen ismerte ezt a titkot, hiszen nem fogalmazott volna ennyire sejtelmesen, de mégis határozottan. Maga azonban nem kutathatta fel a magyar nyelv titkát, hiszen erről nem létezett akkoriban írás, nem valószínű, hogy magától rájöhetett volna. Ezt csak olyan embertől tudhatta meg, aki magyar anyanyelvű volt, nyelvész volt, ismerte az indiai elméleti nyelvészet alapjait Panini grammatikát a szanszkrítrol, jártas volt az ősi kultusz-nyelvekben, sumér, szanszkrit stb., melyeket összevetette a magyarral, s ismerte az ősi kultúrákat és ismerte a szellemi világbeli bölcsességeket. Ezek a képességek 1830 körül csak egy emberben lehetett meg, ti. Körösi Csoma Sándorban. Ezt a feltevésemet az erősíti meg, hogy Bowring ismerte, sőt támogatója volt Körösi Csomának. Így feltételezhetjük, hogy Bowringot csakis Körösi Csoma avathatta be a magyar nyelv isteni titkaiba. De mi is ez az isteni titok? Minden magyar gyök tagja valamilyen nagyobb egységnek, a szóbokornak, s így minden gyök képviseli a nagyobb egységet. Így a pars pro toto elv érvényesül. A kisebb egység képviseli egyben a nagyobb egységet is. Tegyük fel, ha a világmindenség, a teremtés is erre az elvre épül, akkor megérthetjük, hogy miért boncolgatunk a magyar szótár kutatásakor isteni titkokat.

    De erről bővebben lehet olvasni a gyakorlatilag elkészült, és várhatólag hamarosan megjelenő könyvemben. Méltó folytatása lesz majd a szintén készülőben lévő "Az igazság forradalma" c. két könyvemnek.




    Felhasznált irodalom

    1. Götz László: Keleten kél a nap, Budapest, 1991.
    2. Björn Collinder: Comparative Grammar of the Uralic Languages, Uppsala 1960.
    3. Szíj Eniko: Újra kell-e írni a finnugor őstörténetet?, Magyar Tudomány 1990, 3. sz., 261-266. old. Hajdú Péter: finnugor népek és nyelvek, Budapest, 1962. Décsy Gyula: Einführung in die Finnisch-ugrische Sprachwissenschhaft, Wiesbaden, 1965.
    4. Hajdú Péter, Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink, Budapest, 1978, 127-128. oldal.
    5. Czuczor Gergely: A magyar nagyszótár ügyében, Magyar Akadémiai Értesíto I., IV., 1861, 403-445. oldal.
    6. László Götz: Keleten kél a nap I-II, Budapest, 1994.
    7. Nyelvészeti munkásságomról csak néhány adatot sorolok fel: Nyelvészeti tanulmányaimat Hollandiában végeztem a Groningeni Egyetemen. Kétszer töltöttem hosszabb időt az USA-ban, a bostoni MTI vendégkutatójaként. Első nyelvészeti dolgozatom a Nyelvtudományi Közleményben jelent meg 1985-ben, amikor 25 éves voltam. (Marácz K. László, Nyelvtudományi Közlemények, 87. kötet 1. szám, Budapest, 1985, A magyar névutós csoportról, 173-186. oldal.) A NyK. szerkesztőbizottság egyik tagja senki más, mint Honti László, ugyanaz a Honti László, aki 1996 februárjában azt állítja, hogy nem vagyok nyelvész. A doktori disszertációmat a magyar mondattani szerkezetről Asszimetriák a magyarban címmel védtem meg a Groningeni Egyetemen, 1989-ben. A Baszk Tudományos Akadémia adta ki akadémiai sorozatában 1991-ben (László K. Marácz Asymetries in Hungarian, Supplements of ASJU, International Journal of Basque Lingiustics and Philology, XII, San Sebastian, 1991). A doktori munkámat több helyen méltatták. Csak két híres nyelvésznek a véleményét idézem a szerzőnek írt levelemből. Bernard Comrie, a Los Angeles-i USC professzora és számos nyelvtipológiai könyv szerzője azt írja 1990, jan. 24-én: "Thank you for a copy of your book' Asymmetries in Hungarian', which 1 just received. A quick look at the book shows that it is full of material that really interests me, and 1 look forward to studying it in detail."�Richard Kayne professzor, aki a New York City University-n tanít, 1989. nov. 29-én kelt levelében azt írja, hogy "Many thanks for sending me your thesis, which looks extremely interesting. 1 look forward to reading it soon". El is olvasta doktori munkámat, mert az 1994-ben megjelent könyvében (The Antisymmetry of Syntax, MIT Press, Cambridge) a 140. oldalon utal a doktori munkámra. Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy Kayne professzor a világ egyik legfontosabb strukturalista-generatív nyelvésze, a román nyelvek szakértője. Enyit magamról.
    8. Lakó György: Sajnovics János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.
    9. Széchenyi István: Levél az Akadémiához, Döbling, 1858. II. 6.
    10. Csőke Sándor: Sumér-finn-mongol-török összehasonlító nyelvtan 2, Buenos Aires, 1976.
    11. Varga Zsigmond: Ötezer év távlatából, Debrecen, 1942.
    12. Gosztonyi Kálmán: Dictionaire D'etymologie Sumerienne et Grammaire, Sorbone, Paris, 1975.
    13. Magyar-sumér rokonságról lásd még Bobula Ida: Sumerian Affilations, A Plea for reconsideration, Washington D. C., 1951.
    14. A kecsua-magyar nyelvrokonságról Csőke Sándor: Három tanulmány, II. rész, Eberstein, 1997.
    15. Kazár Lajos: Japanese-Uralic Language Comparison, Locating Japanese Origins white the Help of Samoyed, Finnis, Hungarian, atc.: az Attempt, Hamburg, 1980.
    16. Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I, Pest 1862. 62-118 oldal.
    17. Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka, magyar népművészet, Debrecen, 1993.
    18. Magyar Adorján: Az Ősműveltség, Budapest, 1995, 1044 oldal.
    19. Badiny Jós Ferenc: Ősi Gyökér XXIV, 1996, p. 60.
    20. Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak a Hargitára, 1990, Budapest.
    21. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, USA, 1993.
    22. Bíró József: Körösi Csoma Sándor és a szabírok, Los Angeles, 1988, 57-58. oldal.

  • Solt
    #1957





    Nyitó oldal
    Marácz László


    A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból







    I. A Magyar fordulat a magyar nyelvrokonság kutatásáról

    1995 novemberében megjelent a Magyar fordulat - Politikai vélemények Közép-Európáról c. könyvem hollandul. A Magyar fordulat célja a kárpát-medencei magyarságot sújtó elnyomás és kultúráját övező hírzárlat többszörös tabu-gyűrű megtörése, az igazság kimondása volt, ideértve a trianoni békediktátum igazságtalanságát is. Nyelvészként felvetettem a magyar nyelv finnugor rokonságának a kérdését is. Azt a következtetést vontam le, hogy az elmélet nyelvészeti szempontból is tarthatatlan. A Magyar fordulatban a következő 10 pontban foglaltam össze a magyar nyelv finnugor rokonságára vonatkozó bírálatomat.

    1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt kísérlet. A nyelvészeti kutatások azonban csak e században, a második világháború után bontakoztak ki igazából. Mikor finnugor nyelvrokonságról beszélünk, akkor főleg lexikai párhuzamokról van szó.

    2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.

    3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika, ahonnan eredetileg a "hangtörvények"-koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést.

    4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szógyökökről feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek.

    5. Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400 alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Emellett nem mindegyik alapnyelvbeli szógyök fordul elő az összes finnugor nyelvben. A mai finn nyelvtudomány erősen revidiálja a finnugor nyelvelméletet. A finn nyelv finnugor nyelvrokonsága helyett a finn nyelvészek a finn-ógermán vonalat kutatják, illetve a finn kontinuitás elmélet hívei.

    6. A finnugor nyelvről egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. későbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn, stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merő feltételezés. Ezt a finnugor nyelvészek maguk is beismerik.

    7. Közismert, hogy az MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetű szó. Felmerül a kérdés, hogy a TESZ miért nem tesz kísérletet e szavak kapcsolatainak a régi kultúrnyelvekben, pl. sumérban, szanszkritban való felkutatására, vagy egyszerűen magyar eredetűnek elkönyvelésére, feltéve, ha azok valóban igazolhatóan magyar eredetűek?

    8. Alapvető grammatikai különbségek vannak a magyar és finnugor nyelvek között, pl. a finnugor nyelvek közül csak a magyar ismeri az igekötő-rendszert. A finnugorista Décsy Gyulának ez szintén feltűnik, de szerinte ez a magyarok vándorútjának tulajdonítható. A Hajdú-Domokos szerzőpárosnak ez fel sem tűnik. Holott összesen 20 grammatikai jelenséget vizsgálnak a finnugor nyelvekben. E jelenségekről kiderül, hogy egyetlenegy sincsen meg az általuk felsorolt uráli/finnugor nyelvekben (szamojéd, obi-ugor, magyar, permi, mordvin, cseremisz, finn, lapp): nem veszik észre, hogy ilyen táblázatokkal erős ellenérveket szolgáltatnak a finnugor nyelvrokonság ellen. Ez kitűnően szemlélteti is a finnugrisztika által alkalmazott kettős mércét.

    9. Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémia Értesítőben kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggés-rendszerének feltérképezésére. Ez a CzFo-szótár ma is párját ritkítja, és pótolhatatlan kulturális kincsünk.) Magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az a rokonnyelvben előfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökükkel rendelkeznek. A modern nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréből következik az, hogy valamely elem szógyöknek minősül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finugrisztika alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár. A TESZ-nek is ez az alapprogramja. A Hunfalvy-program olyan bizarr következtetésekkel jár, hogy a magyarban lehetnek szógyökök csak és csakis akkor, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként kezeli.

    10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendők és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek.

    Itt van például a K-R mássalhangzós gerinccel rendelkező, egyszótagú szógyökökből álló szóbokor, melyet a CzFo a különböző magánhangzók képzésével, illetve további ragozással vezet le, mint (a szógyökök vastagon szedve):

    (1) kar (magyar gyökök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés), kar-ám (magyar képzés), ker (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés), ker-ít (magyar képzés), ker-ing (magyar képzés), kér-eg (magyar képzés), kor (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés), kor-lát (magyar képzés), kör (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés), kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés), kur (magyar szógyök), kur-itol (magyar képzés), kur-kál (magyar képzés).

    A K-R mássalhangzós gyököt, mely közös kör alakú jelentésmozzanattal rendelkezik, a TESZ olyan egyedi elemekre széttagolja, melyek között nincsen semmilyen összefüggés:

    (2) kar (ótörök), karika (lehetőleg magyar), karima (észak-szláv), karám (ismeretlen eredetű), karing (nem szerepel), ker (nem szerepel), kerek (ker képzése), kerül (finnugor), kerít (finnugor) kering (ker képzése), kéreg (képzés), kor (török eredetű), korong (szláv eredetű), korc (ó-francia), korlát (ismeretlen eredetű), kör (analógiával keletkezett), körös (magyar fejlemény), köröz (képzés), körny (nyelvújításbeli), környez (nyelvújításbeli), körül (finnugor), kur (nem szerepel), kuritol (ismeretlen eredetű), kurkál (bizonytalan eredetű).



    II. A finnugor boszorkánykonyha módszereiről

    Honti László, a Groningeni Egyetem finnugor professzora ezek ellen az érvek ellen három helyen reagált. Újságcikkben (olvasói levél) a holland napilapban, NRC Handelsblad-ban, 1996. február 15-én adott interjújában és az 1996. február 25-én a hollandiai magyar Mikes Kelemen Kör szervezésében tartott amszterdami előadásában.

    1. Érdemben a Magyar fordulatban felhozott egyetlenegy ellenérvre sem reagált. Nem hivatkozott azokra a tudományos kutatásokra, melyek már megcáfolták a finnugrisztika álláspontjait. Nincsen hivatkozás nem-finnugor magyar nyelvrokonsági kutatásokra, mint például Götz László nagyszerű kétkötetes munkájára.

    2. Honti amszterdami előadását azzal kezdte, hogy tudományosságom a Hócipőben megjelent cikk, a "Magyarul beszélnek a földönkívüliek?" szintjén áll, mely másolatát a közönség köreiben szétosztotta. Az amszterdami közönség előtt kijelentette, hogy igazából nem vagyok nyelvész, a Magyar fordulatot nem szabadott volna kiadni, stb.

    3. Honti szerint azt állítottam, hogy nincs kapcsolat a magyar és a finnugor nyelvek között (NRC Handelsblad), s hogy a magyar-török nyelvrokonság híve vagyok (NRC Handelsblad, UK, amszterdami előadás). Leszögezem, hogy a Magyar fordulatban én ezt nem állítottam. A magyar és az ún. finnugor nyelvek között valóban vannak párhuzamok, de ezek egyáltalán nem kizárólagosak, ahogyan a finnugristák állítják. Megjegyzem, hogy a magyar-török nyelvrokonságról soha sehol nem nyilatkoztam. Mindössze annyit, hogy vannak párhuzamok a magyar (nyelv) és a török nyelvek között is. Honti taktikai célja világos: olyan dolgokat adni a számba, amit nem mondtam, de amelyekkel szemben a finnugristák szerint a finnugor elsőbbség már bizonyított.

    4. A tudományban nincsenek örök igazságok, dogmák. A tudományban elméletek léteznek, amelyeket új tények felbukkanásakor ezekkel a tényekkel szembesíteni kell. Honti szerint ez nem szükséges, mert szerinte a "magyar nyelv finnugor eredete a XVIII. század közepétől ténynek tekinthető" (NRC Handelsblad). Először is, egy tudományos tézis régisége nyilván nem minősül érvnek a tézis helyessége mellett. Továbbá ? mai szemmel? nem lehet komolyan venni a XVIII. századi nyelvészet bizonyító erejét, hiszen a XVIII. századi európai nyelvészetnek alig volt komoly grammatikai elmélete, legfeljebb szólisták alapján dolgoztak. Erről azonban Honti maga is érzi, hogy túl kevés, mert a nyelvrokonság nem csak közös lexikai elemekben nyilvánul meg. Ha az utóbbi állítás igaz, akkor Sajnovics János az 1770-ben Koppenhágában megjelent a magyar-lapp nyelvrokonságról szóló könyvében a "Demonstratio Idioma ungarorum et lapponum idem esse" címmel tulajdonképpen mit bizonyított? A modern nyelvészet szerint semmit. Legfeljebb azt, hogy a magyar és a lapp nyelv között szópárhuzamok állnak fenn. Ezt a finnugristák is elismerik. Idézet Lakó György Sajnovics Jánosról írt könyvecskéjéből: "Sajnovics olyan magyar és lapp szavakban látta az azonos eredet bizonyítékát, amelyek a hangalakra nézve hasonlítanak egymásra, jelentés tekintetében pedig teljesen... Az összehasonlító nyelvtudomány viszont már körülbelül 150 éve nem fogadja el a szavak etimológiai azonosságának bizonyítékául az egyenlő jelentésű szavak hangalaki hasonlóságát�. Ebből következik, hogy teljesen megalapozatlan Honti azon állítása, hogy a finnugor nyelvrokonságot már a XVIII. században bebizonyították. Harmadszorra, ha akkor már bebizonyított ténynek számított volna a finnugrizmus, akkor a XIX. század első felében Körösi Csoma Sándor miért kezdett el Indiában kutatni a magyar nyelv eredete iránt? Őt, mint göttingeni diákot a finnugrizmus, az akkori és jelenlegi finnugrizmus német központjában, a XVIII. századi évek nyilvánvalóan nem győzték meg. Sőt az is dokumentált, hogy nem kevés nyelvet tudott.

    5. Honti amszterdami előadásán azt mondta, hogy a nyelvekről nem lehet azt állítani, hogy nem rokonok, csak azt, hogy rokonságban állnak-e egymással. Ha ez igaz, akkor milyen alapon jelenti ki Honti, hogy a magyar és a török nem rokon nyelvek; minden nem-finnugor rokonságot el kell vetni, s csakis a magyar és a finn nyelvrokonság a helyes?

    6. Honti szerint állításom, hogy "a magyar szaktudósok nincsenek tisztában számos magyar szó közös eredetével" nem helytálló (NRC Handelsblad). Ez az állításom _ sajnos_ igenis igaz, mert a hivatalban lévő magyar nyelvészet a CzFo. nagyszótár alapelveit elveti. Emiatt magyar nyelvészek nem írnak arról, hogy például olyan szógyökök (vastagon szedve a szógyököket) összetartoznak, mint:

    (3) öv, év, ív, av-ul

    (4) nap, nap-a, nép, nem, nem-z, nem-zet

    (5) megy, mász-ik, moz-og, moc-orog, mocc-an

    (6) lity-eg, löty-ög, lotty-an, lötty-en, , litty-lotty

    (7) kolomp, kolonc

    (8) láng, lámp-a

    (9) ro-hadt, ro-ggyant, ro-kkant, ro-ppant, ro-zzant, ro-zoga, ro-skad, ro-ssz, ro-zsda

    (10) gyül-öl, gyal-áz, gyil-kol

    (11) tip-eg, top-og, tip-ereg, top-orog, tap-os, tep-er, tip-or, tapp-ancs, top-ánka, tap-sol, táp-ászkodik, be-top-pan, toty-og, töty-ög, toty-orog, töty-örög, töty-örészik

    (12) csepp, csepp-en, csep-eg, csap, csap-lár, csap-zott, csap-adék, csobb-an, csob-og, cseb-er, csup-or, csob-olyó, csib-or.

    A magyar szótár összefüggésekben való szervezése, az ún. szóbokrokban való szervezés elméletére lentebb még visszatérek. Úgy látom, hogy a hiteles magyar nyelvészet legfontosabb jelenlegi teendője, hogy ezekre a lexikai összefüggésekre kutatási programot állítson fel. A szótáraknak először a belső rekonstrukcióját kell elvégezni. Hontinak nincs igaza abban, hogy az etimológiai kutatás alapelveit nem szabad megcáfolni, mert "a finnugor nyelvtudomány etimológiai vizsgálata nagy múltra tekint vissza" (NRC Handelsblad). A paradigma régisége nem érv a helyesség mellett. Le kell itt szögezni, hogy a TEST vakvágányon jár.

    7. Honti szerint én nem mondhattam volna ki Hunfalvy, a finnugorizmus alapítójának német nevét Hunsdorfer-t. A Magyar fordulatban kimutattam a finnugrizmus tudománypolitikai hátterét. A finnugrizmus akkor nyert teret, amikor Magyarország nem volt független ország, a Bach-korszakban, illetve a kommunizmus alatt, vagyis amikor súlyos fizikai és pszichológiai terrornak volt kitéve. Hunfalvy és Budenz, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti kutatásait az osztrák-német hatalmi-politikai célok szolgálatába állították. Könyvem jellege (vagyis, hogy politikai véleményemet tükrözi) teljesen indokolttá teszi, hogy Hunfalvy (eredeti) német nevét megemlítsem. De legyen itt gróf Széchenyi koronatanú, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, aki 1851-ben a következőket írja: "S most még talán ezen utolsó igazán magyar intézet is ki legyen sarkából forgatva? Fájdalom, igen! Mert hiszen az akadémiai alapszabályok minap leérkezett megváltoztatása, legalább saját lelki szemem előtt nem egyéb és nem kevesebb, mint olyan döfés, mely könnyen halálra vezet".

    Hunfalvy-t és a finnugorizmust azért bíráltam, mert-amint azt fent kimutattam ? nem üti meg a tudományosság mércéjét. A paradigma-módszertana helytelen nyelvészeti szempontból. Ez a maga idején is így volt. Hiszen a finugrizmus alfája és omegája az volt, hogy elutasítsa a Czuczor-Fogarasi szótár alapelveit, melyek helytállóságáról mindenki meggyőződhet, hiszen a mai napig is lehet velük dolgozni. Honti szerint azzal, hogy Hunfalvy-t bírálni merészeltem, "az összes magyar és finnugor nyelvész ellen intéztem támadást" (UK).

    (13) A finnugrizmus "áltudományossága" a következő kitételekből áll:

    1. Ami nem a funnugrizmust igazolja, arról nem beszélhetünk.

    2. Aki bírálja a finnugrizmust, az rágalmazható és rágalmazandó.

    3. Olyat adjunk a bíráló szájába, amit nem állított, s ezt cáfoljuk.

    4. A finnugrizmus birtokolja az örök igazságot.

    5. A finnugrizmusnak megengedett a kettős mérce.

    6. Az igazságot nem szabad kimondani.

    7. Az elmélet tudománypolitikai háttere tabu.

    De nézzük meg most, hogy a finnugor érvelés miért mond csődöt. Először szögezzük le, hogy:

    (14) Honti amszterdami előadása semmiképpen sem bizonyította be a magyar nyelv finnugor rokonságát.

    Honti a magyar finnugor eredetét az amszterdami előadáson végérvényesen be akarta bizonyítani. Ehhez szétosztott egy hand-out-ot (szórólap, brosúra), melyen a "lebilincselő" érvek szerepeltek. Előadásának címe (Finnugor-e az anyanyelvünk?) csak feltevés, melyet nem tudott megválaszolni. A Honti által adott igenlő válasz meddő állítás volt. Honti szerint a magyar nyelv finnugor nyelvrokonságát bizonyító érvek a következőknek kell megfeleljen: "Nyelvek közötti rokonság megállapításának meglehetősen pontos kritériumai vannak, ezeknek csak egy részét alkotják a Marácz által is említett, az illető nyelvek grammatikájában tapasztalható egyezések. A rokonság felismerésében szerepet játszanak az ún. közös szavak" (NRC Handelsblad). A hand-out-ján szereplők igazi tudományosság szerint vagy ellentmondanak a fenti ismérveknek, illetve nem kielégítőek, vagy más, nem finn nyelvekre is igazak. Így a hand-out-ján felsorolt érveknek nincs bizonyító ereje. De vizsgáljuk meg Honti érveit egyenként:

    1. Honti a finnugor nyelvrokonságot az indogermán minta segítségével próbálja bizonyítani. Feltüntetett hat-hét indogermán nyelvet. Itt máris megbukik az egész, mert az indogermanisták már feladták a hangtörvényekkel való működést, ahogy Götz László ezt meggyőzően kimutatta. Mivel a finnugrisztika az indogermanisztika függvénye, az indogermanisztika bukásával a finnugor elmélet is megbukott ezen a téren. Emiatt az ötoldalas hand-out másfél oldalát félretehettük.

    2. A 2-3. oldalon szerepelnek a finn-magyar szópárhuzamok, hangmegfelelések. A többi nyelvről nem vitatta meg helyhiány miatt. Talán azért, mert nem annyira egyértelmű a helyzet? A finnugor alapszókincs nem dokumentálható. Emiatt az egész hangmegfelelések listája puszta spekuláció, mely még bizonyításra vár. (Bár bizonyítható-e a bizonyíthatatlan, ha eddig másfélszáz év sem volt elég?) Önkényes az, hogy a magyarban változtak a hangok. Felvetődik a kérdés, hogy a többi nyelv miért képviseli a finnugor alapnyelv hangjait, s miért pont a magyarban változtak, miért nem fordítva? Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ.

    3. A személyes névmások részben felelnek meg, de vannak itt megmagyarázhatatlan különbségek is. Például a finn harmadik személyt jelölő hän (ő) és a magyar ellenpárja ő között nem egyértelmű a párhuzam. Továbbá funkcionális különbségek is vannak e két személyes névmás között, mer a hän-t nem lehet "ejteni" az ő-t viszont igen:

    (15) (hän) tulee

    (16) (ő) jön

    A párhuzam itt csak felületes, mert ha alaposabban megnézzük az adatokat, akkor valójában minőségileg nem ugyanarról van szó. A számnevek is csak részben mutatnak párhuzamot.

    4. A fonotaxis-nak nincsen bizonyító ereje nyelvtörténeti szempontból. Sőt ellent is mond, mert a finn másképp oldja fel a mássalhangzó-torlódást mint a magyar.

    5. A magánhangzó harmónia létezik mind a két nyelvben. Azonban ez is csak néhány ún. finnugor nyelvre jellemző. Nem lehet az egész nyelvcsalád közös egyeként felfogni. Ráadásul fontos eltérések is vannak ebből a szempontból. Emiatt a magánhangzó-harmóniának nincs bizonyító ereje.

  • uwu
    #1956
    Lássuk csak nagyvonalakban miről is van szó!
    Általános ismertető:



    Ugrás: navigáció, keresés
    Finnugor nyelvrokonság alatt a finnugor nyelvcsaládot alkotó, közös eredetű élő és holt nyelvek csoportját, illetve ezek belső (elsősorban nyelvi-nyelvtörténeti) viszonyait értjük. Ide tartozik a magyar nyelv is, amely együtt az obi ugor manysi/vogul és hanti/osztják nyelvvel a nyelvcsalád ugor ágát alkotja. A balti-finn, volgai és permi nyelvcsaládok együttese képviseli a finn ágat. A finnugor nyelvcsalád a szamojéd nyelvekkel együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot. A finnugor nyelvek túlnyomó többsége európai, csak az obi ugorok ősei szorultak át az orosz terjeszkedés következtében a középkor folyamán Szibériába; a szamojéd nyelvcsalád ismert (élő és kihalt) tagjait azonban mind Ázsiában beszélték.

    A finnugor nyelvrokonság, mint minden más nyelvrokonság bizonyítékai között egyaránt vannak hangtaniak (fonetikai és fonológiai bizonyítékok), szótaniak (morfológiai bizonyítékok), jelentéstaniak (szemantikaiak) és mondattaniak. A rokon szavak hasonlóságaiból összeálló hangmegfelelések, illetve a közös ősnyelvi szóalakból való levezethetőség tehát a közös ősnyelvből származásnak csak egyik vetületét képezik. A nyelvrokonság további, külső megerősítését, bizonyítékát képezi a finnugor népek kultúráinak rokonsága, mely azonban, akár az anyagi kultúra, akár a zene vagy az irodalom oldaláról nézzük, önmagában sokkal kevesebb bizonyítékot őrzött meg, mint a nyelvek. Az, hogy mind a mai napig a hétköznapi beszéd elemei több, mint hatvan százalékban az ugor és a finnugor, sőt az uráli korra visszavezethetők, magában is jelzi a finnugor örökségünk meghatározó voltát; ha pedig figyelembe vesszük, hogy egyes 19. századi irodalmi nagyságaink (pl. Petőfi Sándor és Arany János) esetében ez az arány közelítheti a 80, sőt a 90%-ot, a magyart - legalábbis ebből a szempontból - egyértelműen a finnugor nyelvi örökség erős bástyájának tarthatjuk.
    A nyelvrokonságot pillanatnyilag sem cáfolni, sem megerősíteni nem képes a genetikai rokonítás eszköztára[1] - akkor sem, ha a honfoglalók csontjainak tanúsága szerint őseik egy része (talán 15%-a) finnugor eredetű lehetett. A mai magyar populációban ez az arány talán 5% körül van.

    A kultúrák és a nyelvek története egyes esetekben nem feleltethető feltétlenül meg egy-egy népesség történetének, és sem a kultúrák, sem a nyelvek, sem a népek története nem fedi, nem is fedheti a génekét. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a történész e három kategória (illetve más lehetséges és elérhető források) adatait, információit összevesse és belőlük megpróbáljon koherens képet rajzolni, sőt - ez a történelemtudomány esszenciális lényege, fő feladata.

    A finnugor nyelvrokonság érzékeltetésére használt szóhasonlóságok, hangmegfelelések a nyelvek közös származásának legnyilvánvalóbb megjelenési formái. A hasonló szavak, párhuzamos hangmegfelelések rendszerező elemzése, közös alapnyelvi alakból való levezethetőségük igazolása a finnugor nyelvrokonság legkönnyebben megérthető és értelmezhető része. A párhuzamosságok egy része azonban nem a szavak rokon voltából következik, máskor pedig igen eltérő hangzású szavak tökéletesen kielégítik a hangmegfelelési szabályokat. Azok a történeti nyelvészek, akik az ilyen és hasonló problémákkal foglalkoznak, a finnugrisztika (uráli nyelvészet) művelői. A finnugrisztika (uralisztika) a szó szoros értelmében a finnugor (uráli) nyelvek nyelvészete, vagyis azoknak leíró (szinkrón) és történeti (diakrón) jelenségeit vizsgálja és hasonlítja össze. Tágabb értelemben használják ezeket a szavakat a finnugor (uráli) népek történetének, néprajzának, nyelvészetének, stb. összefoglaló megjelölésére is.
    A finnugor (uráli) nyelvrokonság tehát nem a finn és a magyar (vagy bármely két másik finnugor vagy uráli) nép genetikai rokonságát, nem a magyarok finn származását, sem a magyar nyelv finn származását nem jelenti – az ilyen és hasonló gondolatok, állítások abból adódnak, hogy megfogalmazóik nem fogadják el, vagy félreértik a finnugor nyelvészet metodológiáját és eredményeit.
    Bonfini[2] emlékezik meg arról, hogy II. Pius pápa (Aeneas Silvius Piccolomini, 1405-1464) említést tett egy veronai szerzetesről, aki a Don forrásvidékénél magyarul beszélő emberekre talált. Mátyás király azonban maga is hallott orosz kereskedőktől arról, hogy keletre még mindig élnek rokonaink, ezért fel akarta kutattatni és Magyarországra szándékozta telepíteni őket. Tardy Lajos ennek okát a török harcok emberveszteségeiben látta. A Mátyás indította királyi expedíció útjáról, sorsáról semmit nem tudunk. Mindenesetre a magyar és az obi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az első ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis c. művében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élő népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik, hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé.

    A finnugor nyelvrokonságot Szamosközy István, a történetíró is felvette. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.

    1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Ő a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. művében – sőt, egy közös ősnyelv leszármazottainak tartja ezeket.

    A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.

    A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovics János 1770-ben megjelent latin nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát.

    1795-ben Göttingába utazik a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel (1751-1830), aki eredetileg a finnugor rokonítást cáfolni akarván ment Németföldre. Gyarmathi Schlözer munkásságának áttanulmányozása után feladta eredeti nézeteit a magyar nyelv "napkeleti" (héber, káld, arab, stb.) rokonságáról, és tanulmányt írt Affinitas Linguae Hungaricae cum Linguis Fennicae originis, grammatice demonstrata címmel, melyben a magyar és az finnugor nyelvek hasonlóságát ecseteli.

    A finnugor nyelvrokonság bizonyítását Reguly Antalnak (1819-1858) köszönhetjük, aki az utazásai során a finn, lapp, karjalai, észt, mordvin, mari, manysi, hanti és nyenyec nyelveket nem csak elsajátította, de pótolhatatlan gyűjtőmunkát is végzett e népek körében.[3] Korai halála miatt már nem tudta a hazamentett nyelvi és népköltési anyag feldolgozását maga befejezni, de munkatársa, az 1848-as hős Hunfalvy Pál és mások, például a német tudósból magyarrá lett Budenz József, sőt egész nyelvészgenerációk (Simonyi Zsigmond, Pápay József, stb.) folytatták a munkát. Reguly meglátásait a magyar nyelv helyéről a finnugor nyelvek között, az ősnyelvi alakok kikövetkeztethetőségéről, valamint a magyar népnév eredetéről mindmáig jegyzi a tudomány.

    A 18-19. századi magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát. Az akkori tudományban még nem különböztették meg a nyelv és a nemzet történetét, az antropológia és a néprajz még csak kialakulóban volt, genetika pedig nem is létezett - érthető tehát, hogy a "hun hagyományból" építkező, akkor kialakuló és felvirágzó romantikus magyar nemzettudat a "halzsíros atyafiságban" a pusztai "szittya" hagyományok megcsúfolását látta. A kialakuló finnugrisztika magyarellenességének vádja azonban több, mint légbőlkapott. Az 1848-'49-es szabadságharc leverése után a Magyar Tudományos Akadémia tagjait nem ideológiai alapon választották,[4] ott voltak közöttük, ill. felvételt nyertek a finnugor nyelvrokonság támogatói és ellenzői egyaránt (pl. Mátyás Flórián).[5], sőt a félig-meddig betiltott, a nyilvános ülésezés jogától megfosztott Akadémia a forradalmárok és a nemzeti gondolkodás bástyája maradt a megtorlás és elnyomatás idején. A Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések című tanulmánya nyomán kirobbant, ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita is az Akadémia berkein belül zajlott. A vitában Budenz, Hunfalvy és társaik cáfolták Vámbéry elméletét, mely szerint a magyar török eredetű nyelv volna, így végül Vámbéry elállt elméletétől. Azóta a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát a nyelvtudomány mérvadó képviselői közül senki nem vonja kétségbe.
    A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer bizonyos típusú, igen sokrétű hasonlóságával igazolható. Nem elég hozzá az egyes elemek hasonlósága. Egyes szavak két nyelvben akkor is lehetnek hasonlóak, ha a két nyelv nem rokon – akár azért, mert az egyik átvette a másiktól vagy annak közelebbi rokonától (például ilyenek a török–magyar egyezések: bika, zseb, kapu, alma, stb.), akár azért, mert – bármilyen furcsa – van bizonyos statisztikai valószínűsége annak, hogy hasonló hangkészlettel rendelkező nyelvek néha hasonló szavakat produkáljanak, akár úgy, hogy még a jelentésük is hasonló (például kínai nü és magyar nő). Még szabályos hangmegfelelések is lehetnek átvett szavak bizonyos csoportjai esetében.

    Ugyanez igaz a nyelvtani párhuzamokra. Az, hogy mind a török, mind a magyar nyelv – vagy, kitágítva a kört, a török és a finnugor (uráli) nyelvcsalád tagjai – agglutinálnak, vagyis hasonló módon toldalékolják az igéiket, illetve a főneveiket, önmagában még nem elég a rokonság bizonyítására. Nemcsak hangtani és szókészletbeli, de nyelvtani párhuzamosságok is kialakulhatnak olyan területeken, ahol egyes nyelvek szorosan együtt élnek – ezek az ún. „areális” (= területi) nyelvészeti jelenségek azonban önmagukban még nem teremtenek rokonságot az egyes nyelvek között.

    A finnugor (uráli) nyelvek rokonsága azonban – éppúgy, mint más nyelvcsaládok tagjainak rokonsága – a rokon nyelveket ezeknél sokkalta összetettebb, mai adottságaikat, nyelvtörténeti fejlődésüket és egymással mutatott megfeleltethetőségüket egyaránt figyelembe vevő és magyarázni próbáló, komplex rendszerbe foglalja. Ennek a rendszernek az időbeli (történeti, diakrón) változásait próbálja rekonstruálni a történeti nyelvészet – esetünkben a finnugor (uráli) nyelvészet – keretein belül. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi jóval tágabb fogalom: ide tartozik a finnugor (urali) nyelvek történeti vizsgálata mellett azok általános nyelvészeti tanulmányozása is.
    A toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb., főként pedig az alapszókincs összevetése és a rendszeres hangmegfelelések (például a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.) és a többi, ismeretterjesztő könyvekben gyakran felbukkanó bizonyíték tehát a finnugor (uráli) nyelvrokonság bizonyítási rendszerében csupán a jéghegy legcsúcsa.[6]
    A párhuzamosságok, pl. a hangtan terén a rendszeres hangmegfelelések megfigyelése képezi a nyelvrokonság bizonyításának folyamatában az első lépést. Két rokon nyelv (például a magyar és a manysi) rokon szavai olyan párhuzamokat mutatnak, amelyek a véletlenszerűséget kizárják. A megfeleltetések szabályossága ugyanis nem csak e két nyelv szavainak bizonyos csoportjában figyelhetők meg – a rokon nyelvek bármely két nyelvét kiválasztva ugyanannak a szóhalmaznak egy részét – és köztük a rendszerszerű párhuzamokat – biztos, hogy megtaláljuk. Így lehetséges, hogy az uráli nyelvek közös korpusza (ld. Starostin uráli adatbázisa) több, mint ezer szótőt sorol fel, amelyből bő 650 megtalálható a magyarban is – ezek pedig minden rokonnyelvi megfelelőjükkel szabályos megfeleléseket (párhuzamokat) mutatnak. Ugyanez érvényes minden nyelvcsalád bármely két rokon tagjára is, tehát univerzális nyelvtörténeti jelenségről, a nyelvek történeti (diakrón) változásának látható és megfogható következményeiről van szó.

    A hangmegfelelések felismerése, szabályaik azonosítása nem mindig könnyű – sőt, például a magánhangzók esetében, igen bonyolult is lehet. A hasonlóság akár megtévesztő is lehet.[7] Nem mindegy, például, hogy a megfigyelt hang milyen hangtani környezetben (például zöngés hang vagy zöngétlen mássalhangzó, mély vagy magas magánhangzó következik utána) és milyen helyzetben (szó eleji, szó közepi, szóvégi pozícióban) van. Bizonyos hangváltozások csakis bizonyos hangtani helyzetben, környezetben zajlanak le, mások esetleg mindettől függetlenül mennek végbe. Minden hangváltozásra igaz azonban, hogy a nyelv történetének egy bizonyos szakaszában ment végbe.

    A mai nyelvek rokon szavai közötti hangmegfelelések kialakulásának folyamatát és jellemzőit írják le a hangtörvények. A hangtörvények tehát nem azt rögzítik, hogy melyik rokonnyelv milyen helyzetben és környezetben álló melyik hangja melyik más nyelvben milyen hangnak felel meg, hanem azt, hogy ezek a hangmegfelelések hogyan jöhettek létre. A hangtörvények tehát adott nyelv hangrendszerének változásait írják le. Csak úgy alkothatunk képet a jelenleg is megfigyelhető megfelelések okairól, ha áttekintjuk azokat a releváns hangváltozásokat, amelyek a két vizsgált nyelv történetében a legközelebbi közös ős felbomlása óta történtek.

    Nem változhat azonban akármilyen hang akármilyen másik hangra. A lehetséges hangváltozásoknak vannak fizikai korlátai (a száj berendezéséből adódó lehetetlenségek) éppúgy, mint nyelviek. Az utóbbihoz tartozik a hangrendszer arányossága – a hangképzésnek úgy kell kihasználnia a szájüreg adta lehetőségeket, hogy az továbbra is lehetővé tegye a hatékony kommunikációt.
    Minden hangváltozás az adott hang valamilyen fontos és jellemző tulajdonságát változtatja meg. A változás mindig fokozatos, vagyis egyszerre csak egyik jellemző változhat. A mássalhangzók leírásához általában szükséges fő változók például a következők: (1) a képzés helye a szájüregben, (2) a képzés módja (zöngésség, hehezetesség, lágyság, nazalitás) (3) az ejtés hossza.
  • Zenty
    #1955
  • Solt
    #1954
    Neked tényleg dili doki kéne vazze! :D Vegyél egy kutyát, vagy eredj el csajozni! ;)
  • uwu
    #1953
    Elhúzott a haverod
  • Solt
    #1952
    Ennyi, tökéletesen egyetértek!
  • Solt
    #1951
  • [NST]Cifu
    #1950
    Egyfelől kérek mindenkit, hogy a személyeskedést tessék szépen visszafogni.

    Másfelől a honi politikai dilit kérjük a fórum keretein kívül hagyni, vagy privátban megvitatni.

    A következmények szerintem mindenki számára ismertek, nem akarom folyton ismételni magamat.

    Köszönöm!
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
  • Zenty
    #1949
    Aztán nem rég találtam ezt a blogot is.
    magyar eredet
    Egész jó meglátásai vannak a srácnak mégha nem is értek vele teljesen egyet.



  • Zenty
    #1948
    Bakay ismétlő anyag.

    "Bakay Kornél: A kihirdetett magyar őstörténet alkonya ( részlet)

    Az iskolában azt tanították, és nagyobbrészt azt tanítják ma is, hogy a magyarság ezredéveken át vándorló, kóborló, istentelen, barbár nép volt, akinek rokonai a (finnek és a baltiak kivételével) a rendkívül alacsony szinten éldegélő úgynevezett finnugor népek.
    A Kárpát-medencébe fejveszett meneküléssel, megriadt csorda módjára érkeztek, majd vad kegyetlenséggel legyilkolták az itt talált művelt szlávok egy részét, a többit beolvasztották és leigázták. Európa művelt népeit pedig a munkát utáló, részeges, vidám magyar rablóbandák hosszú évtizedeken át kifosztották, a településeket felgyújtották, a nőket megerőszakolták, a gyermekeket rabszíjra fűzték.

    Eleink tehát nem voltak kultúrnép, így ne akarjunk őseinkre hivatkozni, kivált ne a nagy keleti népekre, mint a szkítákra vagy a hunokra. Ezekhez ugyanis semmi közünk sincs. Minékünk csak a szibériai vogulok és osztyákok, a permi finnek és a balti finnek a rokonaink, és aki ezt nem fogadja el, az a politikai alvilághoz tartozik, az históriai bűnöző – állítja ma is Rédei Károly, a bécsi egyetem emeritus professzora, Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

    Valóban ilyen volna a magyar őstörténet? Valóban analfabéta, dologtalan, öldöklő rablógyilkosok lettek volna ősatyáink? Valóban a história, a történelem nem volna más, mint visszanéző, szenvtelen kíváncsiskodás az egykor régen-volt iránt?

    A válaszunk: határozott nem! A kihirdetett, hivatalos őstörténet hamis tanokra épített, amelyet sem az írott források, sem a tárgyi források (régészet), sem az embertani kutatások (antropológia, DNS-, vércsoport-vizsgálatok) nem erősítenek meg.

    Ugyanakkor a mérvadónak nevezett történetírás nem ad választ arra, hogy:

    A.) Mi volt az oka annak, hogy sem a hunok, sem az avarok, sem a magyarok nem települtek meg a Kárpát-medencét nyugat felől lezáró Bécsi-medencétől nyugatra?

    B.) Mi volt az oka a kezdetektől kimutatható magyarellenességnek (vagy talán helyénvalóbb magyargyűlöletet mondani)?

    C.) Mikor és miért született meg a finnugor rokonság elmélete?

    D.) Mikor és miért bomlott meg a nemzet egysége, s miért nem azonos a magyar állam a magyar nemzettel?

    A népek sohasem költöztek el hazájukból kedvtelésből vagy kalandvágyból, nem hagyták el könnyedén őseik temetőit és földjét. A magyarok sem tettek így soha. Ma már a régészet kétségbevonhatatlan tényekkel igazolta, hogy sem a szkítáknak nevezett népek 2700 évvel ezelőtt, sem a hunok, sem az avarok, sem pedig a magyarok nem bolyongtak a végtelen füves rónákon, állataikat terelgetve, sátoros szekerek kíséretében, mint a kóbor cigányok, hanem váraik, városaik, falvaik, hatalmas állandó temetőik, a maguk korában rendkívül fejlett hadseregük volt s az Altájtól a Bécsi-medencéig egységes kultúrát és erős hatalmi övezetet alkottak. S ennek a nagy keleti kultúrának volt szerves része a magyarság!

    Krónikáink egybehangzóan állítják, hogy a hungárok, a magyarok egyazon nép a hunnusszal s az avarral, s mindannyian szkíták. S azt is állítják, hogy Álmos és Árpád egyenes leszármazottja volt a nagy Atilla királynak.
    A hivatalos történetírás szerint nekünk hun hagyományunk sohasem volt, ezt csak a németektől loptuk a XII-XIII.században. Hamis állítás ez, hiszen a nyugati források már a X. századtól (Waltharius eposz) tudják, hogy a hungarusok Pannóniában élő hunok, illetve avarok. De ezt bizonyítja eredethagyományunk is, így mindenek előtt a csodaszarvas legendája, amely megvolt a szkítáknál, a hunoknál és megvan a magyaroknál.

    De akkor hogyan lettünk finnugorok? A magyar nemzeti történetírás ős- és hőskorában, a XVII. század végétől senkinek sem jutott eszébe kétségbe vonni a szkíta-hun rokonságot. Csak amikor megszületett az összehasonlító nyelvtudomány, akkor került sor a nyelvek, nyelvcsaládok szerinti elkülönítésére: többek között a hajlító és a ragozó nyelvek nagy családjait választották szét. A napkeleti nyelvnek tartott magyar nyelv eredetisége és különállása mindenki előtt világos volt.
    Az sem volt tudománytalan, hogy megállapították, a magyar nyelv mind nyelvtanilag, mind bizonyos mértékig szókincsében rokonságot mutat a permi, a szibériai és a balti nyelvek egyikévelmásikával.
    A nyelvtudományban is élenjáró német tudósoknak azonban kapóra jött a XVIII. század végén ez a rokonság, mert így jogot formálhattak arra, hogy a török háborúk 150 keserves éve után amúgy is elerőtlenedett magyarság önbizalmát súlyosan megtépázzák, kivált azután, hogy Mária Terézia legendás vezére, Hadik András huszárjaival megsarcolta Berlint (1737).
    Műveikben gúnyosan írták le: a barbár magyarok, akik csak a lovakhoz és a gyilkos kard forgatásához értenek, a kultúráról pedig fogalmuk sincs, nem a nagy Atillától származnak, hanem a rénszarvast hajszoló lappoktól és obi ugoroktól.

    Nem arról van szó természetesen, hogy tagadnánk a magyar, a finn, az észt, a lív, a lapp, a mordvin, a cseremisz, zürjén, a vogul vagy az osztyák nyelvvel való – nem túl mély – rokonságot, hanem arról, hogy ez a rokonság nem úgy alakult ki, ahogyan a finnugristák ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztatják, vagyis úgy, hogy egykor régen (az V-IV. évezredben) volt egy közös őshaza valahol a tajgás-tundrás Szibériában vagy az Urál mentén, volt egy közös ősnép, egy közös alapnyelvvel, amely mindössze 600 alapszóból állt volna, amely ősnépből egyszer csak – valami csoda folytán – az előmagyarok kiváltak volna és dél felé fordulva megkezdték volna több évezredes vándorlásukat. Miközben az ősi halász- vadász-gyűjtögető életmódot felváltotta náluk az állattartás.
    Meg kell mondanunk ez a torz feltevés már a XX. század első harmadától eluralkodott, sőt nem hagyta érintetlenül még a nagy Hóman Bálintot sem.
    A valós helyzet azonban más volt: egy nagy lélekszámú, magyar nyelvet beszélő nép hatott a szomszédos kis népcsoportokra, amelyek átvették a nyelvet, illetve annak bizonyos elemeit (karavánnyelv vagy közlekedő nyelv, úgynevezett lingua franca).
    A finnugor rokonság és származáselmélet tehát a társadalomtudományok fejlődése következtében született meg, de tagadhatatlanul politikai okai is voltak. A fő hajtó- és mozgatóerő: a magyarellenesség, a magyarok iránti gyűlölködés volt.

    Miért alakult ki ez a magyarellenesség Európában, majd a világban?
    Földünk 148 millió km2-nyi területéből Ázsia 45 millió, Európa 9,9 millió km2. A 340 000 km2-es Kárpát-medence Európa kellős közepe, természetes védettséggel, zárt vízrendszerrel, igen gazdag ásványkincsekkel, hatalmas ivóvíz- és gyógyvízkészletekkel, s ez az a tájegység, ahol a latin-germán, a görög-szláv és a szkíta-hun népek és kultúrák egyedül Eurázsiában találkoznak! S ezt a földet a történelemben először a keleti lovas népek tudták egyesíteni, egy hatalmi erő alá vonni. Először a hun Atilla, majd az avar nagykirály: Baján. Amikor ez az egység megbomlott a IX. században, vákuum keletkezett. Ekkor érkeztek meg eleink s néhány évtized alatt, lényegében harc nélkül birtokba vették az akkor lakható egész Kárpát-medencét. De csak azt! Hadi erejüknél fogva mehettek volna bárhová megtelepedési céllal is, amint a normannok és az arabok tették, erejüket a hadjárataik világosan megmutatták.
    De nem telepedtek meg másutt. Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy az itt lakó népek nagyobb része testvérnép kellett legyen, s amint a Tarihi Üngürüsz és az itáliai krónikások (Bonfini és Ransanus) írják, ugyanazt a nyelvet kellett beszéljék. Erre mutat a Kárpát-medence toponimiája: a hely- és földrajzi nevek tömege, amelyek döntő többsége színmagyar eredetű, még az antik forrásokban szereplő Duna, Tisza, Maros, Olt, Ompoly sem kivétel, mert ezek szkítakori vagy még régebbi elnevezések.
    1400-ig például Erdély területén 2056 helynév jött létre, s ebből csak 102 bizonyult szláv eredetűnek! Ugyanakkor komoly nehézséget jelent, hogy sem a szkíták, sem a hunok, sem az avarok nyelvét hiteles és vitathatatlan nyelvemlékből eddig nem ismerjük. Eddig – mondottam s azért tettem ezt, mert nemrégiben közzétettek egy óörmény betűvel (grabar) írott kaukázusi hun nyelvű anyagot, amelynek mind a nyelvtana, mind a szókincse rendkívüli hasonlóságot mutat a magyarral. Ez a forrás azonban még nem ellenőrzött, tehát egyelőre csak mint lehetőséget lehet számba venni.
    Ugyanakkor a dezoxiribonukleinsav vizsgálatok kimutatták (a DNS molekulák az öröklődés anyagai, nem a fehérjék, s ezt 1995-ben fejtették meg!), hogy a Kárpát-medencét birtokukba vevő őskőkori népek között az ősmagyarok is ott voltak, az őshorvátokkal és az őslengyelekkel együtt 35 000 évvel ezelőtt. A rögzült mutációkból, azaz a DNS szekvenciák különbözőségeiből ugyanis a fajok rokonságára lehet következtetni (egy emberben 23 pár kromoszóma van és ez 16 millió féle kombinációra képes, ám a vércsoportot egyetlenegy génpár határozza meg, s ezek évezredek után is kimutathatók jelzőgének-markerek a sejtgyökök maradékaiban.) Az úgynevezett mitokondriális DNS révén tudjuk például, hogy az ember nem 25 millió éves a Földön, hanem csak 5 millió éves, s a mi ember-ősünk mintegy 100 000 évvel ezelőtt rajzott csak szét Közép-Afrikából. A Kárpát-medencét birtokba vevő magyar eleink tehát itt egy hatalmi gócot hoztak létre mind katonai, mind gazdasági vonatkozásban.

    Ezt szerették volna a nyugat-európaiak megszüntetni már a kezdetektől. Ezért vonultak fel 907-ben, s ezért ajánlotta Abd al-Rahman mór (cordovai) kalifa 955- ben Ottó német királynak, hogy a magyarokat ki kell irtani.
    Ezért hirdettek a pápák keresztes hadjáratot a magyarok ellen, a gens detestanda – az elátkozott nép ellen. Dehungarizálni kell a térséget– mondták ki később a nagyhatalmak is. A hungarocidium meg is indult: 1848- ban a bácskai Földvár templomi oltárára kirakott, 37 levágott magyar gyermekfej volt az egyik legszörnyűbb jelzés.

    A Turul-nembeli Álmos-Árpád szent dinasztia 29 uralkodója (819–1301) hiába adott a keresztény világnak 10 magyar szentet, az erős, bizonyos korokban európai nagyhatalomként működő magyar királyság az ellenszenv, a gyűlölködő harag tárgyává vált.
    Ezt fejezte ki a XVIII-XIX. századi álláspont, hogy tudniillik a magyaroknak nincs helyük Európában. Tisztázatlan az eredetük és nincs joguk nemhogy Erdélyre, de Magyarországra sem! S mindez 150 évvel Trianon előtt!
    Csoda-e, ha 1918/20-ban bekövetkezett nemzeti történelmünk legnagyobb tragédiája? Meggátolható lett volna a katasztrófa? Határozott válaszom: igen! Ha a magyarságból nem ölik ki a nemzeti érdeklődést múltja iránt, ha megmarad a nemzettudata, akkor nem dobja el a fegyvereit 1918-ban. Az első háborút 1918. augusztusában a németek nagy veresége után a szövetségesek elvesztették, de a szávai magyar hadsereg érintetlen volt még 1918 októberében is. Ám a kiegyezés utáni liberális polgári radikálisok (Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Linder Béla) megmételyezték a magyar ember lelkét s elvették a múltját.

    A múltját vesztett ember pedig olyan, mint az emlékezetét vesztett, gyógyíthatatlan beteg. A történelem minden nép számára hatalmas erő, de csak akkor hat, ha a nemzettel való azonosulást, a közös sorsot vállaljuk. Csak akkor vagyok a nemzet tagja, ha minden pillanatban és minden helyzetben vallom és megélem: ez az én nyelvem, ez az én múltam, ez az én földem, ez az én hitem, ez az én szent örökségem, a génjeimben őrzött szent hagyományom. S nem szabadna tűrnünk, hogy idegenlelkű firkászok (Népszabadság 2003. nov. 17.) le merjék írni büntetlenül: „a csodaszarvas, nemzetbálvány, a fehér paci, miegymás lehetnek komoly Istenek, de az üdvösség valóságára nézve mindegyikük csak kár és szemét!”
    S a Széchenyi- díjjal kitüntetett Spiró Görgy szerint „a szarból jött magyarok” között csak az ő csoportjukat illeti meg tisztelet. Nagy költőink tisztán látták a jövendőt, a pusztulás útját s azt is, hogy a magyarság a katasztrófák nemzete. A XX. század kivégezte Magyarországot, a XXI. század vajon mit hoz? Marad-e a megfeszített nemzet a keresztfán vagy végre feltámadunk? A múltat nem szabad elveszítenünk, nem szabad eladnunk, nem szabad hagynunk eljelentékteleníteni.
    Hazug szólamokat terjesztenek a mai mérvadónak hitt történészek, amikor azt hirdetik: tegyünk úgy, mint Szent István királyék tettek: szokásainkat, hagyományainkat, múltunkat, erőszakkal akár, töröljük ki az emlékezetünkből, az őseinkhez fűződő minden szálat szakítsunk el, mert csak így fogad be bennünket Európa, s most az Unió. Csak így bocsátják meg nekünk Atillát, Bajánt, Bulcsút és Lélt.
    A magyar politikai gondolkodás mindig történelem-érzékeny volt, csak mostanság nem az. Nem ismerik el a történelmi jogot, nem ismerik el a nemzetek közötti kulturális különbségeket, s történetietlen historizálásnak nevezik, ha az igazi történész mind az értelemre, mind az érzelmekre hatni akar. Márpedig az a historikus, aki csak részletproblémák pepecselésével tölti az idejét és csak a szaktársainak ír magvas tanulmányokat, feleslegesen élt és dolgozott, mert a keze között a történettudomány halott.

    Előadás a Magyar Kultúra Alapítvány székházában megtartott Klebelsberg-napokon.
    (2003.)"
  • Zenty
    #1947
    Aztán van még a szabir ág.
    Igaz a szabir elméletet nem annyira preferálom, de nem ütközik Naddeo és Bakay munkásságával, sőt van bennük átfedés a KM eredettel. Az új genetikai kutatások pedig a Kárpát-medencei vonalat igazolják. Az pedig hogy milyen formában volt a KM a jövő kutatására vár. Mindesetre a szabír tanulmány is jó.

    Biró József ( részlet)
    "Magyar őstörténeti körökben ismeretes a 'biborban született' görög császár-történész, Konstantinos Porphyrogenitos közlése, amikor De administrando imperii c. munkájának 38. fejezetében a magyarokat "sabartoi asphaloi"-nak nevezi, éspedig egyenesen Árpád dédunokáira, Bulcsúra és Tormásra hivatkozva, akik Kr. után 948-ban Bizáncban jártukkor magukat és őseiket ekként nevezték. Miután a görög történetírók a magyarokat általában türköknek nevezték, Bulcsú vezér fontosnak látta, hogy kiigazítsa a császárt, hogy "őseiket nem türköknek, hanem szabiroknak nevezték". Egyébként a "sabartoi asphaloi" elnevezés őstörténeti jelentősége akkor válik fontossá, ha tudjuk, hogy az "asphal" szó arabul alsót jelent, melynek görög változata asphaloi, a szabir őshaza Alsó Zab folyójára utal, ugyanis a Tigris baloldali mellékfolyójának az egykori neve Zab el Asfal. Tehát Bulcsú vezér a zabföldi szabir-magyar őshazából való származására utal.

    Padányi Viktor professzor, aki Dentumagyaria című könyvében felhívja a magyar őstörténetkutatók figyelmét, hogy a magyarság eredetét és őstörténetét kutatva a szabirokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül: "A szabirság történetével lehetetlen foglalkozni anélkül, hogy annak egy feltűnő komplexumát tárgyalás alá ne vegye az ember, és ez a komplexum a modern formában 'magyar' névnek a feltűnő és évezredeken át állandó előfordulása a szabir földdel és szabir néppel kapcsolatban."

    Padányi Viktor az ókori történetírók munkáinak legprecizebb tanulmányozása utáni kiértékeléseire alapozta történelmi konklúzióját, hogy a honvisszafoglaló őseink négy törzse - Árpád nagyfejedelmünk Megyer törzsének vezetése alatt - szabir származású volt, a vérszerződéssel csatlakozó, más nyelven beszélő és némileg alárendelt szerepet játszó másik három törzs pedig onogur (kabar). Felmerül a kérdés, miért nem szabiroknak nevezik akkor a honvisszafoglalókat?

    Erre a kérdésre Moravcsik Gyula kielégítő választ ad.

    A Bizánc és a magyarság című munkájában részletesen foglalkozik a Boszporusz környéki hun elődeinkkel.

    Tudósítása szerint, amikor Gordász fejedelem Kr. u. 527-28-ban Jusztiniánosz császár uralkodása idején Bizáncban járt, áttért a kersztény hitre, majd hazatérése után erőszakos módon igyekezett a népet megtéríteni. Amikor a nemesfémből készült kis bálványokat is összeszedette és beolvasztatta, majd bizánci pénzre cserélte, a nép fellázadt és eltávolította Gordászt a fejedelmi székből és helyére a "testvérét" (ókori szóhasználat) Mogeriszt - a lázadás vezérét, valószínűleg egy másik törzsfőt - választotta fejedelmévé. Igy történt tehát az ú. n. "őrségváltás", amikoris a hun törzsszövetség vezértörzse a subar-szabir (su-bar kud-uku = döntőszabir) helyett a Moger-Megyer = Magyar vezértörzs vette át a vezetést. Ezért szerepel tehát krónikáinkban és hagyományainkban ezután a Megyer, mint vezértörzs. Ezért nevezték el a visszafoglalt Kárpát-medencét Magyarországnak, de - amint Bulcsú vezér esetében is láttuk - a szabir származástudatát a nemzet még sokáig megőrizte.

    A szabir népet történelme folyamán a klasszikus történetírók számtalan néven nevezték. A külföldi keletkutató tudósok a 19. század eleje óta írnak a szabir népről, mióta a mezopotámiai Kuyunyiknél (Ős-Ninive) az angol régészek ékírásos táblákra bukkantak. Ezeknek a magyar őstörténelem szempontjából igen fontos agyagtábláknak a leírását és magyarázatát Friedrich Delitzsch, Wo lag das Paradies? Hol fekszik a Paradicsom? (Leipzig 1881.) című könyvéből ismerhetjük meg legalaposabban. Delitzsch az asszir ékírásos történelmi feljegyzésekből jól ismerte azt a népet és földet, mely SU-BA-RI-I, SU-BA-RI-E, SU-BAR-TE alakban fordult elő és ezt a népet Sziria irányában kereste. Ám Delitzsch ugyancsak ismerte azt a földet is, mely SU-EDEN-KI formában jelenik meg az ékírásos szövegekben. Szintén ő tájékoztat bennünket először SU-BAR-TU régiójáról is. Delitzsch hívta fel először az orientálisták figyelmét arra a tényre is, hogy a sumir és akkád szövegekben idegen szavak fordultak elő, mint ELAM-KI, SU-(KI) és SU-EDEN-KI, melyből Delitzsch arra következtetett, hogy ELAM-KI azokra a szavakra vonatkozott, melyeket az elami nyelvű térkörben beszéltek és ugyanúgy a SU-KI megjegyzés viszont a SU régió népének SU nyelvére vonatkozott. Tehát Delitzsch már a XIX. század végén megjelöli a SU-SA ősszabir népet Észak-Mezopotámiában, és a nyelvüket is megkülönbözteti.

    De az ősszabirokat valójában Arthur Ungnad helyezte a történelemkönyvek lapjaira. Ungnad már 1909-ben (BA VI) elhintette az úgynevezett pánszabir elmélet magvát, melyet aztán a későbbi munkáiban fejtett ki bővebben. Igy 1915-ben azt indítványozta (OLZ XVIII 241), hogy a Tusratta levél nyelvére és a levélben szereplő személynevekre vonatkozó "Mitanni" megjelölést töröljék, és helyette a "szabir" (subaräer, Subarian) kifejezést használják, mert bebizonyosodott, hogy "Mitanni" csak egy politikai és nem nyelvi egységet képviselt.

    Az első igazi képet Ungnad "pánszabirnak" elnevezett elméletéről valójában az 1923-ban megjelent tanulmányából vehetjük, amelynek címe: Die ältesten Völkerwanderungen Vorderasiens. Ebben a tanulmányában Ungnad kifejti, hogy kutatásai folyamán már a Kr. e. 2500-2000-re tehető időből talált olyan ékírásos feljegyzéseket, melyek szabir kereskedők és rabszolgák jelenlétét igazolják az ekorabeli Babilóniában. Ugyanebben a tanulmányában találjuk azt a megállapítását is, hogy Assur-t, az asszirok híres fővárosát, a szabir Uspia és Kikia építtette. Ungnad az ú. n. Amarna-Korszakban szinte mindenütt szabirokat talált a Közel-Keleten (orientálista ellenfelei szerint), így Anatóliában, Mezopotámiában, Sziriában, Palesztinában és Egyiptomban is. És miután Subartu a sumir-akkád tradició szerint felosztott világ egyik negyedét alkotta, így Ungnad arra a messzemenő következtetésre jutott, hogy a Palesztinától a Kaukázusig terjedő nagy térkör őslakossága (Ureinwohner, aboriginal population) szabir volt, és talán a sumirokat is megelőzték Mezopotámiában (Lásd: A szabir-magyarok a "sumirok" tanítómesterei című könyvem). Ungnad ugyancsak szabir eredetűnek vélte az addig "hetita hieroglifnek" nevezett írást is, sőt azokat a szabirok legősibb írásának tartotta.

    Ungnad megállapításai után nemigen tűnhet túl merésznek (A szabir-magyarok őstörténete című munám 97/98. oldal) az ősszabirok terjeszkedési területköreire vonatkozó következtetésem:

    "A szabir őstörténelem megértésének a kulcsa annak a ténynek a felismerésében rejlik, miszerint ez a történelem nem csak Subartuval kezdődik, és nem csak a szűkebb körű subartui régióra vonatkozik - amelynek történelmét a sumir agyagtáblákból kindulva csak az i. e.

    3. évezredtől kezdi számítani a szaktudomány -, hanem ha magába foglalja mindazokat a nagy kiterjrdésű területeket is, amelyeken az újkőkorban szétterjedt szabir nép már megtelepedett és maradandó hegemóniát épített ki. Vagyis, ha magába foglalja mind a következő mezolitikumi és neolitikumi ősszabir terjeszkedési területköröket:

    A központi szabirság Termékeny Félhold-i területét, a keleti szabirság északi ágának Iráni-fennsíki, Turán-alföldi és Hindu-Kush-i, valamint a keleti szabirság déli ágának Indiai-óceán partvidéki és Indus-völgyi terjeszkedésének térköreit, a nyugati szabirság déli és Közép-Európa-i régióit és végül a déli szabirság ős-Egyiptom-i, Nilus-völgyi és környéki térköreit."

    Igen fontos a szabir-magyarok őstörténete szempontjából, hogy elnevezésük már a legkorábbi ékírásos szövegekben is előfordul. Igy Arthur Ungnad Subartu című művének 28. oldalán találjuk a legkorábbi szabir elnevezést A.Ha.Ki megjelöléssel, mely a CT XVI 6 papiszöveg (Z 237 ff) szerint sumirul így van leírva:

    "lu-tu-tu Eridu-ki-ga-ke mu-un-ud-da me-en
    eridu-ki A. Ha.ki-se mu-un na-ri 5) Me-en"

    Ennek az akkád fordítása:

    "a-si-pu sa ina al-Eridu ib-ba-nu-ú ana-ku
    sá ina al-eridu u su-ba-ru re-hu-ú ana-ku"

    Vagyis:

    "Eriduban kiképzett pap vagyok én,
    Eriduban és Subarban születtem én."

    Ez az ékírásos szöveg a vízözön előtti első sumir dinasztia térköréből, Eriduból származik. S most Ungnad említett könyvének 23-26. oldaláról mutatok be néhány példát. Subartu leggyakrabban használt ideogramja SU.EDEN formában van feltűntetve a sumir agyagtáblákon, mint a 4337-es sz. geográfiai-lexikai szöveg: KUR-SU.EDEN.Ki jelölése. A sumirok azonban a SUBIR-KI kifejezést is elég gyakran használták Subartu megjelölésére. Ezekután Ungnad a sumir glosszáriumokban és egyéb feljegyzsekben is található igen fontos ideogrammákat mutatja be a sumir SUBIR-KI és az akkád SUBAR-TU megjelöléssel kapcsolatban. Igy pl. a sumir-akkád lista VR 16 A.B., Z 14 ff. alatt találjuk:
    su-gir, sa-gir és hu-b (u-ú) r = Su/baritum.
    A fenti 4337-es szöveg pedig a következő módon erősíti meg ezeket az ideogrammákat:
    Su-bir-ki, su-gir-ki, sa-gir-ki és hu-bu-ur-ki = Su-bar-tum
    Itt kell megjegyeznem, hogy a legrégibb ékírással írott Fara Szövegek-ben nagyon sok szabir személy és foglalkozásnév található.

    Az agyagtáblák bizonyítják, hogy az ős-szabirok már a legrégibb ékírásos szövegekben is megtalálhatók a mezopotámiai térkörben, de honnan és mikor indultak történelmi útjukra, és mivel tudom bizonyítani, hogy ezek az ős-szabirok a magyarság ősei voltak?

    A szabirok őstörténetét főleg a régészeti leletek kézzelfoghatóan bizonyító erejére alapoztam, de nem kerültem el a történelemtudomány egyéb fő kisegítő ágainak, az etimológiának, antropológiának és mitológiának a felhasználását sem. A régészeti leletek bizonyítják Mezopotámiaiában az ősember jelenlétét mintegy százhuszezer évrvel ezelőtt a Barda-Barka nevezetű barlangból. Folytatólagos település nyomai is megtalálhatók e régióban, úgy százezer évvel ezelőttről a Nagy Zab folyó menti Shanidar nevű barlangban. Mintegy 2000 emberöltőn át, azaz hatvanezer évig, a neandervölgyi embertípus egyszerű kőszerszámokkal ellátott és csaknem egyhelyben topogó életmódja tárul elénk. Majd a neandervölgyi ember nyomát nem találjuk. Tízezer évig tartó hiátus után az úgynevezett baradostian népcsoport lakja a barlangot úgy Kr. e. huszonhatezerig, amikor is a nagy hideg beállta miatt ez a népcsoport is elvándorolt e környékről. Ezután újabb tizenötezer évig tartó hiátus következett e térkörben, amelynek a vége már egybeesett az utolsó eljegesedés befejeződésével. I. e. tízezer táján jelenik meg az az ősember csoport (us, su = ős, bar = ember, usbar, subar = ősember, Wallis E. A. Budge: Hyroglyphic Dictionary) ebben a térkörben, ugyan eddig még nem tudta megállapítani a tudomány, hogy honnan érkeztek ide, de az viszont már bizonyítható, hogy e népcsoport vívmánya az emberiség őstörténelmében hatalmas fordulatot hozó, nagy újkőkori forradalomnak nevezett civilizáció ,amely a növények nemesítésével és az állatok megháziasításával kezdődött.

    A Shanidar barlang és környékének feltárása Ralph Solecki régészprofesszor (Michigan Egyetem) nevéhez füződik. A barlangtól mintegy négy kilométerre tárta fel a kezdetleges ős-földművelő falut (Zawi Chemi-nek nevezte el), ahonnan már régészeti lelet ekkel bizonyítható a subarok, szabirok őstörténete. Itt már megháziasított formájában találjuk a juhot és a növények közül különösen a főzelékféléket. Solecki professzor a Shanidar-völgyi ásatásaival kapcsolatban megemlíti a gabonafélék előfordulásának a lehetőségét is már e korai mezőgazdasági periódusban.

    Shanidar Zawi Chemiben a földművelésre használt kőszerszámok és őrlőedények is napvilágra kerültek. S most nézzük, mit találunk még itt e korai, véleményem szerint az elsők közé tartozó ősszabir településen, mely e régiót és népét a későbbi nagy újkőkori (Hassuna, Halaf stb.) elő-sumir, subar kultúrákhoz kapcsolja?

    Mindenekelőtt meg kell említeni a főleg csontból készült szerszámnyeleken a faragásos mértani díszítéseket, mértani alakzatokat, mert ezek a motivumok később igen jelentős szerepet játszanak majd a kerámia-fajtákról elnevezett nagy korszakokban.

    Az ugyanitt talált tisztaréz a következő fontos régészeti lelet, melyből luxuscikkeket, gyöngyöt és függőt, valamint használati tárgyakat, fúrókat és tűket készítettek. Majd a fémek és fémöntvények mindig nagy szerepet játszottak a szabirok életében. Az öntöttréz, bronz, majd a vas- és acél tárgyak kifejlesztése, készítése csaknem mindenkor, bizonyíthatóan, a szabirok nevéhez fűződik. (Rézöntőkemencék az i. e. hetedik évezredi, Hassuna Időszak-beli Yarim Tepéből, bronz fokosok szerte Dél- és Közép-Európában, majd a későbbi híres szabir szablyák: pl. a honfoglalás idején a Tarján - a kovácsok törzse - által készített fegyverek).

    Shanidar Zawi Chemiben a rituális temetkezési kultusz, a túlvilági élet hiedelme tárul elénk, mely egyébként azonosítja a turáninak elnevezett népcsoportokat terjeszkedésük folyamán. A halottakat hajlított testtel temetik el, az asszonyokat nyakékkel és őrlőkővel, a férfiakat kovakéssel készítik fel a túlvilági életre, és vörös festékkel öntötték le. Zawi Chemi lelőhley korát négy kiváló intézet i. e. 9217 +- 300-ra becsüli.

    A Shanidar Zawi Chemi periódus i. e. 8500-ig tart. A következő jelentősebb ősszabir földművelő település Jarmó, úgy i. e. 7000-rel kezdődően. A közbeeső hiátust csak részben töltik ki a térkörbeli Karim Shahr, M'lefaat és Gird Chai lelőhelyek régészleletei. Jarmót R. J. Braidwood, a Chicago-i Egyetem régész professzora tárta fel. A földművelés itt már fejlettebb formában jelentkezik, kova, obszidián és mészkő szerszámokkal. Háziasított szarvasmarha, disznó, juh és kutya csontokat találtak. Döngölt sárfalú (patics), téglalap alakú házakat építettek. A tűzhelyet ugyanilyen anyagból készítették, és a ház falán belül helyezték el. Növénymagvak tárolására nagy égetett agyag hombárokat süllyesztettek a padlóba. Ez a jellegzetes ősszabir házépítési és berendezési terv elterjedt változatlan formában mindenütt a 6. és 5. évezredben a Kárpát-medencében a Körös-Kultúrában a nyugati, valamint a Nyugat-turkesztáni Jeitun-Kultúrában a keleti ősszabir újkőkori földműveléssel kapcsolatos terjeszkedés következtében. Jarmóban a kerámia egyszerű, főleg háztartási célokra készült. Igen fontosak viszont a Jarmóból előkerült, köldökdomborulatos kis agyagfigurák, melyeket a tudomány Mother Goddeszeknek, azaz Anyaistennőknek nevezett el. Vagyis már itt jelentkezik az első földművelők 'Termékenység Istennőjébe' vetett hiedelemvilága, a matriárchális hitszemlélet, mely ősszabir őseink jellegzetes vallásfelfogása volt az újkőkori periódusban. Ezek a kis istennő agyagfigurák - némely esetben terrakotta, vagy kőszobrocskák - mint világító lámpások mutatják nekünk az utat mindazokon a helyeken, ahol szabir őseink megtelepedtek. Megtaláljuk azokat az újkőkori Tell Ramadban, Palesztinában, Tell Sarabban (Nyugat-Irán) 'Sarabi Vénusz' néven. Az Al Ubaid-i ősszabiroknál Eres-Ki-Gal, a Nagy Föld Istennője elnevezés alatt, az Olt folyó mellett a Kárpát-medencében, Erősdön a 6. évezredben Eres, Erős néven, de megtalálták a régészek Subari-ban, az Elamnak elnevezett régióban 'Pinikir' néven, de Turkesztánban, Ős-Egyiptomban és az Indus-völgyi Harappa-Mohenjo Daro őskultúrákban is.

    Fontos ős-szabir állomás alakult ki a Tigris folyó jobb partján a Hassuna Időszakban. Az építkezés Jarmóhoz hasonló, habár előrehaladottabb. A kerámia viszont hatalmas fejlettséget árul el. Hassuna kerámiáját Archaikus, Standard és Samarra csoportnak nevezi a tudomány. Az Archaikus csoport még egyszerű, a jarmóira emlékeztet, de már megtaláljuk a vonalas (linear), a V alakú, a keresztezett és párhuzamos vonalas díszítési motívumokat, mely rovásírásunkra emlékeztet. A Standard kerámia úgy formára, mint dekorációra nézve is hatalmas fejlődést mutat. A dekorációkon bevésés és festés váltakozik. A bevésések a Shanidar Zawi Chemi csontfaragások utánzásai, tehát megállapítható a művészeti s egyben a népi folytonosság. A díszítések főleg háromszögek. Őstörténelmünk szempontjából nagy jelentőségű, hogy ezek a kerámiafajták nagy területeken megtalálhatók: Ugaritban, Eriduban, Susában és a Jetuin Nyugat-Turkesztá-i kultúrában és a Kárpát-medencében is. Meg kell jegyeznem, hogy miután a Hassuna Időszak kerámiáját az ős-szabir nép mindezekben a térkörökben helyi anyagból készítette, így ez a nép a kerámiakészítés tudását vitte magával a fejében, és nem a kerámiát a batyujában, mint ahogyan a nyagati történetírás általában bemutatja.

    A harmadik fajta kerámia a Samarra-stílusú: csodás szépségű luxus kerámia és magas fokú képzettséget árul el. A nagy tálcák fénytelen, kissé érdes felületének, a tálak peremszéleinek, a kerekhasú fazekak váll- és nyakrészeinek megmunkálása magas színvonalú. Különböző formájú mértani ábrák, élethűen festett madarak, állatok, halak és táncoló emberalakok díszítik e kerámiát."

  • uwu
    #1946
    Ez ilyen értsd jól hsz lett:D
  • uwu
    #1945
    A történelem nem gondolkodás kérdése.
    Tényekről kéne szólnia.
    Gondolkodni csak a történészeknek kell, akik kinyomozzák mi történhetett a múltban a ránk maradt információk alapján.
    Az, hogy ti itt tudósost játszotok nagyon aranyos, de ezek a művek nem tudományos munka eredményei, hanem politikai manipuláció eszközei.
    Egyébként én is jobboldali beállítottságú vagyok, csak épp szerintem a cél nem szentesíti az eszközt. Különben is égő nyilvánvaló hazugságokkal etetni a kevésbé művelt embereket. Ha ez így megy tovább ugyanúgy fognak röhögni rajtunk azok akik jártasak a történelemben, mint azok akik most a dákoromán elméletet röhögik ki.
  • dronkZero
    #1944
    Hadd másoljam ide Uwu aláírását.
    „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”
    Konfúciusz

    Igen, valóban csak olyanoknál tudsz ezzel a szar propagandával sikert elérni, akik semmit nem tudnak a történelemről, képtelenek értelmezni a szövegeket, elsiklanak az önellentmondások és hazugságok mellett, és úgy egészében véve hülyék mint a segg.

    Egyébként további jó dagonyázást ebben a szellemi posványban, én kissé meguntam.
  • uwu
    #1943
    Mekka sokkal közelebb van a tengerhez, Medina pedig akkoriban nem Medina volt, hanem Jatrib. Volt akkoriban is Medina nevű város csak épp az arab Félsziget délnyugati csücskében. Akkor hívhatná jogosan Medinának, ha a többi településnevet is a Mai nevén írta volna rá a vázlatra.
  • Zenty
    #1942
    Nagyon szívesen!
    Ha valamit már olvastál csak szólj nyugodtan mert azért nem kevés az anyag.... De persze másnak is szól akit érdekel az igaz történelem.
    A finnugor vallás hívők meg alapból nem izgatnak. Nem az ilyen provokátorokat kell meggyőzni hanem a normális embereket akik még képesek gondolkodni.

  • uwu
    #1941
    Egyébként az arabos hódítós térképen rossz helyen van jelölve Mekka és Medina is.
    De igazából a többi fatális ökörséghez képest ez egy elhanyagolható baki.
  • uwu
    #1940
    Tényleg ne zavartassátok magatokat. Nagy szükség van a nemzeti vonal erősítésére.
    11-12 éves gyerekek behülyítése talán menni fog ezzel a szánalmas maszlaggal.
    terjesszétek a buta parasztok közt az igét, valakinek úgyis meg kell halni a hazáért.
    Tudományos elméletként ez sajna nem állja meg a helyét, de remekül alkalmas fanatikus brigád toborzására.
    Szebb jövőt, és jó munkát!
    Éljen a király!
  • Solt
    #1939
    Köszönöm Uram a linkeket! Ezzel a két lököttel meg ne foglalkozz! ;)
  • Zenty
    #1938
    Közbe nézem a fórumot, hogy még nem volt belinkelve Bakay tankönyv sorozata.
    Az elektronikus könyvtárnál le lehet tölteni a két könyvét.

    Bakay Kornél: Történelem 5. osztályosoknak
    5 osztály

    Bakay Kornél: Történelem 6. osztályosoknak
    6 osztály

    mind a kettő teljes pdf könyv és érdemes elolvasni mert reálisabb tankönyv mint a hivatalos maszlagok.
    Persze van 7. osztályosoknak és egyetemistáknak is kiadott három könyvet. De azok sajnos nem ingyenesek.
    Ha nem láttad még érdemes.
  • dronkZero
    #1937
    Aztán még fel vannak háborodva, hogy "milyen jobbikos propaganda?!"...
  • uwu
    #1936
    2010. márc. 18. ... Vona Gábor a Jobbik elnöke Gyöngyössolymoson bemutatta Varga Gézát a párt mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszterjelöltjét. ...
  • uwu
    #1935
    És inkább politikus mint történész.

    2003-ban a kőszegi Jurisics Vármúzeumban megrendezett „Horthy katonái – Szálasi nyilasai” című kiállítása nagy sajtóvisszhangot kapott.
    Görgey Gábor kulturális miniszter és Kocsi László, a tárca politikai államtitkára (MSZP) közleményben tiltakoztak a kiállítás ellen, mely szerintük leegyszerűsítően és egyoldalúan mutatta be a Horthy- illetve Szálasi-korszakot. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, valamint a Raoul Wallenberg Társaság szintén kérte a kiállítás bezárását.
    Gál Vilmos, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa és Stark Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa szakértői véleményükben olyan álláspontra helyezkedtek, miszerint a tárlat, bár hiányos és tendenciózus volt, de némi kiegészítéssel, kiigazítással megfelelően mutathatta volna be vállalt témáját. Gál Vilmos jelentésében túlzónak ítélte a média és a médiát befolyásoló szervezetek reakcióit.
    Ennek ellenére a kiállítási tárgyakat kölcsönző magángyűjtők úgy döntöttek, visszavonják műtárgyaikat és dokumentumaikat a kiállításról, amelyet ezért be kellett zárni. Bakay Kornél szerint a magángyűjtők „a médiumok által gerjesztett nyomasztó légkörre hivatkozva” vonták vissza kölcsönzési engedélyüket és követelték vissza záros határidőn belül műtárgyaikat.
  • dronkZero
    #1934
    Elég szánalmas ez a walloftext trollkodás.
  • uwu
    #1933
    Nagy tekintélyű okos ember, csak hát vannak fura dolgai.

    2004-ben alternatív általános iskolai történelem tankönyvsorozatot indított (Történelem 5. osztályosoknak) Harangozó Imrével és Molnár V. Józseffel közösen. A könyv vitát kavart: miközben hívei mint az igaz magyar történelem első őszinte bemutatóját ünneplik, addig kritikusai észrevételezik, hogy inkább a magyar nemzeti büszkeség (túl)táplálását mintsem a történelmi hűséget tartja szem előtt. Így - amellett, hogy kétségbe vonja a darwini evolúciós elméletet is -, az őskori barlangfestményeken magyar rovásírást vél felfedezni, a legrégibb írásrendszernek állítja a magyar rovásírást, és összekapcsolja a sumér írással, kétségbe vonja az ókori zsidó állam (Dávid és Salamon) létezését, a hunokat és szkítákat hozza rokonságba a magyarokkal, sőt, a kelta, etruszk, görög kultúrát is kimondva vagy sejtetve a magyarból eredezteti, továbbá Krisztust nem zsidónak, hanem párthusnak véli, miközben a középkori rabszolgakereskedelmet a zsidóknak tulajdonítja.[1] Ilyen és ehhez hasonló, a hazai és nemzetközi szaktudományos közmegegyezéssel ellentétes állításai miatt a könyveket nem nyilvánították tankönyvvé.
  • Zenty
    #1932
    "Beszélgetés Bakay Kornél professzorral

    Bakay Kornél azon alig tucatnyi szaktekintély közé tartozik, akinek szavait azok szakmai megalapozottságánál fogva senki nem kérdőjelezi meg. A neves történészt a legújabb, genetikán és tényeken alapuló eredményekről kérdeztük, valamint őshazánkról, a Kárpát-medencében való jelenlétünk folytonosságáról.

    - Milyen úton jutott el az MTA berkeiből oda, hogy megkérdőjelezze a,,hivatalos" álláspontot eredetünket illetően?

    Az 1990-es években jutottam el oda, hogy különféle szerencsés külföldi tanulmányutak illetve meghívások eredményeképpen hozzájuthattam mindazokhoz a történeti és régészeti forrásokhoz, amelyek lehetővé tették, hogy áttekintsem a teljes rendelkezésre álló régészeti forrásanyagot. Ennek következtében született meg az a felismerésem, hogy a finnugor származás- és rokonságelmélet a magyar őstörténet szempontjából tarthatatlan. Ennek bizonyítását egy, a történettudomány, és főleg az őstörténet-kutatás szempontjából hihetetlen csodafegyver segíti, amely nemrég tűnt fel a tudományos kutatás égboltján: a genetika, a DNS-vizsgálatok. Nyolc évvel ezelőtt, Amerikában, a világhírű Science magazinban tettek közzé az első, őstörténeti szempontból valóságos atombombakent robbanó közleményt ,,Európa benépesülése" címmel, ami olyasféle tanulmány volt, mint Einstein kis 16 oldalasa.

    - Mi volt a publikáció üzenetének lényege?

    A viszonylag rövid tanulmányban felvázolták, hogy azok a különböző népességekre, etnikumokra jellemző genetikai jellemzők, amelyeket angolosan,,markernek" neveznek, milyen arányban fordulnak elő az egyes etnikumokban. A vizsgálat a legrégebbi időkig visszavándorolva folyt le, Euro-Ázsia benépesedési idejéig, ami több, de alapvetően két nagy hullámra bontható. Az egyik még messze a jégkorok előtt következett be: az első nagy benépesülés a Neander-völgyi ember által történt, ami durván a Krisztus születése előtti 300-
    400 ezer évvel ezelőtti időszakot jelenti. Ezt váltotta fel később egy (indulási idejét tekintve százezer évvel korábbra tehető) Európa vonatkozásában 40 ezer évvel ezelőtt kezdődő bevándorlási hullám, amelynek embercsoportjai tulajdonképpen a mai Homo Sapiens őseiként foghatók fel. E 40 ezer évvel ezelőtti betelepülés következtében jöttek létre Euro-Ázsia térségében azok az etnikumok, népcsoportok vagy népességcsoportok, amelyekből mi is származunk.

    - Hogy végezték el az összehasonlítást?

    A DNS vizsgálatok további mintáit a ma élő emberi,,anyagból" vették, tehát a mai emberek genetikai adottságait vizsgálták meg. Ebből összeállítottak egy kimutatást, amely azt jelzi, hogy a legrégebbi, tehát a betelepülés legelső hullámát kitevő népesség jelzőgénjei mely népességekben vannak jelen, milyen százalékarányban és hol, Európán és Euro-Ázsián belül. A korszakalkotó tanulmány és a jelzőgének által szolgáltatott legjelentősebb újdonság (és ezzel nagyon finoman fejeztem ki magam), hogy a legnagyobb tömegben a magyarság génállományában találhatók meg, mégpedig a Kárpát-medencei magyarságban, s az arány magasabb, mint 62%! Ami szinte hihetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy más népeknél csak elenyésző számok mutathatók ki. Kivételt csak Nyugat-Európa bizonyos ősetnikumainak leszármazottai képeznek, például a baszkok. Külön érdekesség, hogy az utánunk következő legmagasabb százalékos arányt a horvátoknál mutatták ki,a harmadikat pedig a lengyeleknél.
    Nem véletlen tehát az ősi horvát-magyar unió, mely Szent László óta 1918 októberéig egy országot alkotott és az,,örök lengyel-magyar barátság sem".

    - Ez nyilvánvalóan más népek eredetét is más megvilágításba helyezi.

    Természetesen. A kérdés azt is felveti, hogy az említettek nem lehettek eredetileg indoeurópai szláv nyelvű népek, mint ahogy meg vagyok győződve róla,hogy nem is voltak. Kizárólag nyelvcserével válhattak szláv nyelvűekké, mint ahogy a finnek is nyelvcserével lettek az eredeti indoeurópai germán genetikájukkal egy kétségtelenül ragozó nyelvvel rokon nyelvűekké. Tehát egy fordított folyamat játszódott le. Ez az őstörténet szempontjából azért rendkívül jelentős, mert az akadémiai álláspont, túl azon, hogy dogmává merevítette a finnugor származás és rokonságelméletet, feltételezi, hogy mi jöttünk ide valahonnan Keletről. Meghonosították azt a Hérodotosztól eredő toposzt, miszerint ezek a keleti népek örök vándorlásban voltak, szekereikre felrakott holmijukkal,birkáikat terelgetve,15 ezer kilométereket átívelve bolyongtak a világban,majd egyszer csak valamilyen oknál fogva,mindenki által megveretve és elűzetve fejvesztetten, mindenüket elhagyva zuhantak be a Kárpát-medencébe...

    - Őstörténeti körökben egyesek a magyar őshonosság elméletét vallják, mások a többszörös honfoglalásét, hazatérését. Az ön kutatásai milyen eredményt hoztak?

    Hozzá kell tenni, hogy mára világossá vált:mi is jöttünk ide valahonnan. Ez azért kulcskérdés, mert nem lehet kétséges az írott források és a régészet alapján, hogy ennek valóságalapja kő kemény. Mint régész, aki közel fél évszázadon át végeztem ásatásokat a Kárpát-medence különböző pontjain, teljes felelősségemmel kijelenthetem, hogy a térségben igenis megjelent a Krisztus születése utáni X. század második felétől egy olyan új régészeti kultúra, amely addig itt nem volt megtalálható. Tehát hogy érkezett ide egy népesség, az nem kétséges.
    A nagy kérdés az, hogy mit találtak, amikor ideértek a Kárpát-medencébe. Tegyük hozzá, abba a medencébe, mely Európa egy isteni egysége: 340 ezer négyzetkilométeres zárt térség. Zárt vízrendszerrel, hegyrendszerrel, annak az összes, rendkívül különleges adottságával, gyógyvizekkel, ásványi anyagok tömegével, az aranytól a sóig, és még sorolhatnánk Ez egy olyan csodálatos egység, amely a trianoni borzalmas szétdarabolás következtében mindmáig hatóan szinte halálos sebet kapott.

    Nem csak a magyarság szemszögéből,hanem minden más megközelítésből is szörnyű csapást jelentett ennek az isteni egységnek történeti, gazdasági, geológiai felszabdalása.


    Őstörténet-kutatásunk titkai II.
    Pintér Gábor
    A neves történészt az interjú második részében, amely eredetileg a KARPATIA havilap 2008. májusi számában jelent meg, arról kérdeztük, mit találtak eleink a Kárpát-medencében, kik voltak a már itt élők, valamint arról, hogy mit mondanak erről a kétségbevonhatatlan genetikai vizsgálatok, azok a kőkemény, reáltudományos sarokpontok, amelyeket nehéz vitatni.
    Őshonosnak tekinthető a magyarság a Kárpát-medencében?

    Új megvilágításba helyezi a kérdést, hogy a Krisztus születése előtti évezred második harmadától kezdődően, durván az ie. VIII. századtól kezdődően az úgynevezett keleti népek, az egyre inkább elterjedő kifejezés szerint az íjfeszítő lovas népek (történelmi források szerint a kínaiak nevezték így az ázsiai hunokat), megtelepedésüket tekintve soha nem mentek tovább, mint a Kárpát-medence.
    Igaz ez a szkítákra, hunokra, avarokra, de a magyarokra is. Pedig katonai erejénél fogva ezt mindegyik nép, akik ezek közül katonailag kétvállra fektette az egész világot, könnyedén megtehette volna. Mint ahogy megtették az arabok, mert amit elfoglaltak az arabok, ott meg is telepedtek, így alapították például a kordobai emirátust. De említhetem a vikingeket, a normannokat, akik amikor hajóikkal feltörtek a Szajnán és elfoglalták Párizst, akkor a tárgyalás során felkínálták a lehetőséget, hogy nem gyújtják fel a várost, ha megtelepedhetnek azon a földön, amit ők „elfoglaltak”. Vizsgálatunk szempontjából ez azért fontos, mert ezek a népek azért hódítottak, hogy területhez jussanak. A szkíta, hun, avar, magyar népek azonban nem ezt tették. Meghódították egész Európát, a hunok a Kelet és Nyugat római birodalmat, Kínát, és épp Perzsia megszállására készült Atilla, mikor meghalt. De a történelmi Kárpát-medence térségét, amelyhez hozzá tartozott a bécsi medence is Linzig, településtörténetileg értendően mi soha nem hagytuk el. Ide mindig visszatértünk.

    Mert innen is származtak?

    A kérdés megválaszolására hosszú évtizedekig semmiféle választ nem tudtak adni, pedig olyan gondolkodók, mint a kiváló Magyar Adorján, már felvetették, hogy e jelenség oka csak az lehet, hogy a Kárpát-medence mindig is magyar volt. Hogy világos legyek: a viselet, a harcászat, az mindig az adott kor függvénye. Főleg a harcászat, hiszen a fegyver soha nem maradhat ki a fejlődés sodrából, mindig az a legkorszerűbb. A viselet pedig végképp. Például az ázsiai hunoknak a csodálatos állatábrázoló, úgynevezett állatszimbolikás művészetét az Európába került hunok teljesen föladták. Máig sem tudjuk, hogy mi van mögötte, nem tudjuk mi az oka, hogy Atilla hunjai perzsa viseletben jártak, a cipő csatjaitól kezdve a hajtűkön át a fülkarikákig bezárólag, még fegyvereik vonatkozásában is. El nem tudjuk képzelni, hogy valójában mi váltotta ki ezt, ami azt jelenti régészetileg, hogy a szkítákból nem tudjuk levezetni a hunokat, a hunokból az avarokat, az avarokból pedig nem tudjuk levezetni a magyarokat a régészettudomány „előírásainak” betartása mellett.

    Most viszont, hogy a genetika ily módon bekerült a történészi, régészeti vizsgálatok módszerei közé, akár a csontokból kimutatható az őskőkor emberének DNS mintája is, a régmúlt emberei is genetikailag feltérképezhetővé váltak. Ebből az következik, hogy megszűnt a súlyos gát, már tudjuk bizonyítani a folytonosságot, mert az nem az övek, a szablyák, az íjjak jellegéből nem következik! A csontokra épülő genetika egyértelművé teszi a kérdést.

    Ez kőkemény reáltudomány, amelynek eredményei vitathatatlanok. Összegezve: jelenleg az tűnik a magyar őstörténet legnagyobb fordulópontjának, hogy a Kárpát-medence birtokbavétele tulajdonképpen két elemből áll. Az egyik elem a genetikai vizsgálatok alapján egy legalább 40 ezer éve itt élő alapnépesség, ami nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a nyelvi közeg is megközelítőleg azonos lehetett. Tehát nagyon is indokolt, hogy a magyar, mint ősnyelv szerepeljen a tudományos kutatásban, legalább ettől az időtől kezdődően. És ez azt is jelenti, hogy ez a hosszú ideje itt élő népesség, amelynek gyökerei meglehet, még régebbre nyúlnak vissza, nyelvileg is, ha nem is uralta, de birtokolta a térséget. Ehhez mindig járult egy Keletről érkező kultúrhullám, a szkíta, a hun, az avar, a kazár-türk és a magyar időkben egyaránt. Sőt, a besenyő-hunokat ideszámítva még ezt követően is. Ennek a kettőnek a szimbiózisa hozhatta létre a magyar nemzetet. Hiszen a nemzet cselekvésben és nyelvben megnyilvánuló szellemi egység. Ennél rövidebben és találóbban nem lehet meghatározni.

    A genetikai vizsgálatok világossá tették, hogy csak egy példát emeljek ki, hogy amikor a magyar és a finn népnek a DNS-eit összevetették, kiderült, hogy szinte nincs is két egymástól messzebb álló genetikai csoport, mint a finn és a magyar. Ezzel gyakorlatilag egy húzással kivették a méregfogat, ami nem azt jelenti, hogy mi lebecsüljük nagyra ezt a hihetetlen fejlődésen átment finn népet, hiszen ők megmutatták azt, amire mi nem vagyunk képesek az újkorban…

    Ettől függetlenül a magyarság dominanciája a Kárpát-medencében nehezen vitatható.

    Nem vitás,hogy akik ebből a földből országot, birodalmat hoztak létre, azok a magyarok voltak. Ennek a történeti és régészeti bizonyosságai a XVI. századig nem vonhatók kétségbe. A török idők Mohácsáig a magyar nagyfejedelemség, illetve ha korábbról nézzük, Atilla hun birodalmától kezdve, hiszen ennek a Kárpát-medencei isten áldotta egység főhatalmi egységét Atilláig senki nem tudta megteremteni. Gondoljunk csak arra, hogy a hatalmas Római Birodalom hatalmának csúcsán sem volt képes meghódítani az egész Kárpát-medencét. Birtokba tudta venni egy időre Pannónia provinciát, egy egész rövid ideig birtokolta Erdély egy réstét Dacia provincia néven, de soha a közti részeket még átmenetileg sem tudta hatalma alá vonni. Erre először Atilla idejében történtek meg a kezdeményezések, az egész Kárpát-medence akkor lakható területek egységét Atilla valósította meg. Ettől kezdve, bizonyos törésekkel ugyan, de végig ezalatt az egy főhatalom alatti Kárpát-medence létezik. Ez a bizonyos törés épp Atilla halálát követően történt, amikor a Nagykirály meggyilkolása után az ide beözönlő germánság újra darabokra szaggatja a Kárpát-medencét. Egészen a VI. század közepéig, amikor az avarok Atillája, Baján megjelenik, és azonnal egységet teremt a Kárpát-medencében, birtokba véve a Bécsi-medencét is. És háromszáz esztendőn keresztül sűrű települések tömegével - az avar korból 65 ezer temetőnk és lelőhelyünk van, ami hihetetlen nagy szám, ami a terület lakható részének nagyon sűrű betelepítését jelentette. Ez megmaradt mindaddig, amíg a IX. század dereka körül az avar katonai birodalom megroppant. A nyugatiak ismét kísérletet tesznek, hogy szétszabdossák, de erre csak húsz évük adatott, mert megjelentek a magyarok. Keletről, és nyilván mindig annak az alaplakosságnak a segedelmével, aki a dominanciát egyáltalán lehetővé tette. A mi számításaink és a régészeti antropológiai adatok szerint itt a IX-X. századi Kárpát-medencei magyarság lélekszáma elérhette az egymillió főt, de ez csak egy becsült érték. Mégis érzékelhető az akadémiai álláspont szerinti, 15 ezer, meg az ötvenezer meg a 200 ezerrel szembeni különbség… Egyrészt ez lélekszámbeli túlsúlyt is jelent, ami természetesen nyelvi túlsúlyt mutat, hiszen e nélkül rég nem volna magyar nyelv. Ez garantálta a térség birtokban maradását.



    Bakay Kornél pályájának kezdete: ,,A magyar őstörténet, és egyáltalán a magyarság történetének kutatása, nagy fordulópontot jelentett az életemben, hiszen bizonyos körökben jól ismert, hogy én magam is az úgynevezett hivatalos úton indultam el: több mint egy évtizedig az MTA munkatársa voltam. Ennél fogva, ha szabad így mondanom, belülről ismerem a társaságot. Csakhogy rendelkezem egy olyan előnnyel, amilyennel sok kollégám nem: egy csodálatos tudós és nagyszerű magyar ember, László Gyula régészprofesszor közvetlen tanítványaként nőhettem fel. A László-iskola egy bizonyos fokú nyitottságot, védettséget, szélesebb látókört biztosított az embernek. Úgyhogy amikor kikerültem az MTA állományából, már érlelődött bennem, hogy a magyar őstörténet-kutatás több sebből vérzik.,, - nyilatkozta a KARPATIA-nak Bakay Kornél.

    Forrás: Karpatia (VIII. évf. /5")
  • Zenty
    #1931
    Jah és van még Varga Géza is.
    Varga Géza
    Mostanság az egyik legjobb könyv amit kiadtak a témában.
  • uwu
    #1930
    Húú. Hát ez még a türkös elméletnél is pár fokkal durvább. Innen már csak egy lépésre vannak a szíriuszi magyarok.
    Te most komolyan ebbe hiszel, vagy csak ez valami vicc?
    Esetleg a maják nem magyar gyökerűek véletlenül?
    Tanulhatnál solttól, ő legalább megpróbál logikus maradni, még ha nem is kötik az a favorizált elméleteit a tudomány módszerei.
  • uwu
    #1929
    Tündérmeséket nem is lehet cáfolni. Abban csak hinni kell.
    Cáfolat a bizonygatás módjára viszont található. Egész egyszerűen nem nyelvészeti eszközökkel próbálnak egyesek nyelvészkedni. Gyakorlatilag halandzsával alátámasztott tündérmesét próbálsz egy tudományos elmélettel szembeállítani.

    Egyébként tényleg vitatott a történészek közt a közép-ázsiai népek történelme az írásos emlékek hiánya miatt. De nem igazán ez a szint amit itt előadtok. Más kérdéseken meggy a vita, igazából a tudósokat nem érdekli, hogy a középkori hiedelmeknek is van még rajongótábora. Nem oszt, nem szoroz amiket itt összehordtok.
  • Zenty
    #1928
    Nah jó egy kis ízelítő még:

    "Michelangelo Naddeo itáliai kutató vallja, hogy Európa első kultúrateremtő nemzete már a neolitikumban megjelent, a Kárpát-medence őslakos népe, a magyarság volt.

    – Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?

    – Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenőm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak ősei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklődésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Főképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése előtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idő után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig.

    – Az indoeurópai nemzetek valószínűleg megrökönyödéssel fogadják még a gondolatát is annak, hogy megkérdőjelezi közös történelmünket. Hogyan jutott el addig a gondolatig, ami valószínűleg meghökkenti majd hazánk lakóit? Nemsokára megjelenő könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy mi lennénk Európa őshonos nemzete…

    – A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben mintegy ötven olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából KözépÁzsiába „vándoroltak”, majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettőt, a művészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. Több ezer olyan képet gyűjtöttem össze régészeti leletekről, amelyek bizonyítják, hogy számos, indoeurópaiak előtti motívum és szakrális szimbólum a kalkolitikumi-bronzkori Kárpát-medencéből és környékéről származott, majd a korai bronzkorban az általam Agglutiniának elnevezett területen is elterjedt. A bronzkor közepén ezek a szimbólumok végig fennmaradtak Pannóniában, a korszak végén pedig ismét elterjedtek Magna Pannonia területén. Ugyanezeket a motívumokat és szakrális szimbólumokat találták meg az Altaj hegységi Pazyrikben, melyek az időszámításunk előtti első évezred elejéről származnak. Később a Tarim-medencébe „vándoroltak”, végül pedig a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe. Más szóval a Kárpát-medencében talált bronzkori régészeti leletek azonosak vagy nagyon hasonlóak a Tarim-medencében Stein Aurél által talált leletekkel, illetve a Kárpát-medencében feltárt későbbi, honfoglalás kori leletekkel. Ezenkívül jómagam is készítettem Magyarországon és egyéb helyeken több tucat fotót olyan szimbólumokról és alakzatokról, amelyek bronzkori szakrális szimbólumok voltak, és amelyeket a mai napig használnak modern épületek díszítésében, noha már elveszítették ősi, szakrális jelentésüket.

    – Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élőként jelennek meg a művészetünkben?

    – Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar „tulipánok”, melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idők során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak – Anjouk – egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennőt díszítőmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt!

    – Miként tudja elméleteit bizonyítani?

    – A régészek az ókori világot több ezer különböző kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzőben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitől. Gyakran akkor is különbözőnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérő oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok – különböző kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendő közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az „arany bálvány civilizáció” területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a „Stanovó kultúrát”. A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Magyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak előtti európai kultúra Közép-Európából származik, az „arany bálvány civilizáció” területéről, majd az agglutiniai civilizációvá fejlődött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az időszámításunk előtti első évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezők, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe.

    – Kik azok az indoeurópaiak?

    – Az indoeurópaiak egy „szellemnép”. Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élő kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, őshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselő pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt művészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az „indoeurópaizmus” egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az indoeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy ők honosították meg a hamvasztást, az ő hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az ő hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmező anyaistennőket az apai vezetők. Abban az időben, a Kr. előtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus művészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerűek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok művészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerűek.

    – Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az őskultúrával?

    – Az ősi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok ősi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük.

    – Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön.

    – Stein Aurél a magyar őshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlőségelvű, békeszerető és szőke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy ősi magyar épületre. Az épület a magyar népművészet és az ősi pannonici művészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az ősi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvő Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenőrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenőrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek.

    – A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérő kiindulópontja a sumer–magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik erről?

    – Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse – több mint 1700 alapszó és morféma – párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelőre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnő olyan fülbevalót, csúcsos és kettős spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerűek voltak Európában.

    – Visszatérve a magyarok kényszerű elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú időre eltüntette Európa ősi kultúráját?

    – Az első nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az első urnamezők, az első hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az első nyomok a Krisztus előtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitől függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Ők voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebből az időből kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az időszámítás előtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belőlük nőtte ki magát a Krisztus előtti I. évezred közepére a vezető harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus előtti I. évezred közepén tűntek fel az első indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális művészet, ember alakú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus előtti I. évezred első feléből származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani őket, mivel egybevágnak az előző évezredek magyar művészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérő mintájú leletek csak a Krisztus előtti I. évezred közepétől tűntek fel Európában. Manapság végre már senki nem kérdőjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeiről származók. Az első Kárpát-medencébe érkező indoeurópaiak, akiknek műveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedőt viselt, és aki végül egy ősi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megőrizni népe szabadságát.

    – Mi lehet az oka, hogy eddig még egyetlen kutató sem jutott el odáig, hogy összegezze valahogy Európa történetét?

    – Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját és közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzőt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak előtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az ősi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy ők már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerűen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az „északi trákoknak” tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentőséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz.

    – Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban?

    – A magyaroknak azt mondták, hogy ők egy barbár nép leszármazottai, akik abban az időben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt. A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsőséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa ősi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez.

    – Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához?

    – Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az ősi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövője egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját.

    – Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket?

    – Egyesek, úgy tűnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe. Ebből a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Ők azok, akik újból jelentős szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövőben."
  • Zenty
    #1927
    hop az elsőnél véletlen belement a varga :D

    De mindegy a lényeget ki lehet venni.
    És bőven elegendőek a témát illetően.
  • Zenty
    #1926
    Kiss Dénes
    VargaA “TITOKZATOS” MAGYAR NYELV TÖRVÉNYEI ÉS JÁTÉKAI

    Varga Csaba
    nyelvész
  • Zenty
    #1925
    prof. Michalangelo Naddeo
    Az európai civilizáció magyar gyökere
    http://video.google.com/videoplay?docid=7536186950493068086&hl=hu&emb=1

    Aki követte regében a fórumot már ismerheti az olasz tudóst.
    Ez a film a teljes előadása az európai civilizációról. Igaz picit hosszú de érdemes megnézni.
  • Solt
    #1924
    Látom szokásodhoz méltóan működsz... csak azt veszed észre, amit észre akarsz venni, és amibe úgy gondolod, hogy bele lehet kötni!

    Felhívnám a figyelmed erre a mondatomra:

    "Nem csak ma, hanem amióta van magyar nyelv és finn nyelv..."

    Egyébként pedig tényleg jobb, ha befejezzük... főleg, hogy jöttek értelmes arcok!
  • Solt
    #1923
    Füvezik? Akkor nem nyugodtnak kéne lennie? :D

    Kíváncsian várom az írásaid... azt is, hogy szerinted miben van zeronak némi igaza.

    Üdv...
  • Zenty
    #1922
    A publikációkat linkelni fogom és bemásolok pár dolgot mert amióta szüneteltettem a fórumot a birka finnugorokat lehet többségben hallani. Akik csak mocskolódni tudnak de cáfolni vagy érvelni? Azt persze nem.
    Ezért az Uwu meg ilyen szarokat figyelembe sem fogom venni.
  • Zenty
    #1921
    Ez nem érvelés és válasz sem. Csak témától eltérő habogás kis személyeskedés fikkantás próbálkozásokkal. Te se hozod a szintet.
  • Zenty
    #1920
    Személyeskedést az alpári ugor követette az áltudományos diktafon szövegelésével. És azt kapja amit megérdemel. Mellesleg szokás szerint én érvelek ti csak ugatok.