A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Solt #1957
Nyitó oldal
Marácz László
A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból
I. A Magyar fordulat a magyar nyelvrokonság kutatásáról
1995 novemberében megjelent a Magyar fordulat - Politikai vélemények Közép-Európáról c. könyvem hollandul. A Magyar fordulat célja a kárpát-medencei magyarságot sújtó elnyomás és kultúráját övező hírzárlat többszörös tabu-gyűrű megtörése, az igazság kimondása volt, ideértve a trianoni békediktátum igazságtalanságát is. Nyelvészként felvetettem a magyar nyelv finnugor rokonságának a kérdését is. Azt a következtetést vontam le, hogy az elmélet nyelvészeti szempontból is tarthatatlan. A Magyar fordulatban a következő 10 pontban foglaltam össze a magyar nyelv finnugor rokonságára vonatkozó bírálatomat.
1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt kísérlet. A nyelvészeti kutatások azonban csak e században, a második világháború után bontakoztak ki igazából. Mikor finnugor nyelvrokonságról beszélünk, akkor főleg lexikai párhuzamokról van szó.
2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.
3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika, ahonnan eredetileg a "hangtörvények"-koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést.
4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szógyökökről feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek.
5. Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400 alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Emellett nem mindegyik alapnyelvbeli szógyök fordul elő az összes finnugor nyelvben. A mai finn nyelvtudomány erősen revidiálja a finnugor nyelvelméletet. A finn nyelv finnugor nyelvrokonsága helyett a finn nyelvészek a finn-ógermán vonalat kutatják, illetve a finn kontinuitás elmélet hívei.
6. A finnugor nyelvről egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. későbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn, stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merő feltételezés. Ezt a finnugor nyelvészek maguk is beismerik.
7. Közismert, hogy az MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetű szó. Felmerül a kérdés, hogy a TESZ miért nem tesz kísérletet e szavak kapcsolatainak a régi kultúrnyelvekben, pl. sumérban, szanszkritban való felkutatására, vagy egyszerűen magyar eredetűnek elkönyvelésére, feltéve, ha azok valóban igazolhatóan magyar eredetűek?
8. Alapvető grammatikai különbségek vannak a magyar és finnugor nyelvek között, pl. a finnugor nyelvek közül csak a magyar ismeri az igekötő-rendszert. A finnugorista Décsy Gyulának ez szintén feltűnik, de szerinte ez a magyarok vándorútjának tulajdonítható. A Hajdú-Domokos szerzőpárosnak ez fel sem tűnik. Holott összesen 20 grammatikai jelenséget vizsgálnak a finnugor nyelvekben. E jelenségekről kiderül, hogy egyetlenegy sincsen meg az általuk felsorolt uráli/finnugor nyelvekben (szamojéd, obi-ugor, magyar, permi, mordvin, cseremisz, finn, lapp): nem veszik észre, hogy ilyen táblázatokkal erős ellenérveket szolgáltatnak a finnugor nyelvrokonság ellen. Ez kitűnően szemlélteti is a finnugrisztika által alkalmazott kettős mércét.
9. Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémia Értesítőben kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggés-rendszerének feltérképezésére. Ez a CzFo-szótár ma is párját ritkítja, és pótolhatatlan kulturális kincsünk.) Magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az a rokonnyelvben előfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökükkel rendelkeznek. A modern nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréből következik az, hogy valamely elem szógyöknek minősül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finugrisztika alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár. A TESZ-nek is ez az alapprogramja. A Hunfalvy-program olyan bizarr következtetésekkel jár, hogy a magyarban lehetnek szógyökök csak és csakis akkor, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként kezeli.
10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendők és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek.
Itt van például a K-R mássalhangzós gerinccel rendelkező, egyszótagú szógyökökből álló szóbokor, melyet a CzFo a különböző magánhangzók képzésével, illetve további ragozással vezet le, mint (a szógyökök vastagon szedve):
(1) kar (magyar gyökök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés), kar-ám (magyar képzés), ker (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés), ker-ít (magyar képzés), ker-ing (magyar képzés), kér-eg (magyar képzés), kor (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés), kor-lát (magyar képzés), kör (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés), kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés), kur (magyar szógyök), kur-itol (magyar képzés), kur-kál (magyar képzés).
A K-R mássalhangzós gyököt, mely közös kör alakú jelentésmozzanattal rendelkezik, a TESZ olyan egyedi elemekre széttagolja, melyek között nincsen semmilyen összefüggés:
(2) kar (ótörök), karika (lehetőleg magyar), karima (észak-szláv), karám (ismeretlen eredetű), karing (nem szerepel), ker (nem szerepel), kerek (ker képzése), kerül (finnugor), kerít (finnugor) kering (ker képzése), kéreg (képzés), kor (török eredetű), korong (szláv eredetű), korc (ó-francia), korlát (ismeretlen eredetű), kör (analógiával keletkezett), körös (magyar fejlemény), köröz (képzés), körny (nyelvújításbeli), környez (nyelvújításbeli), körül (finnugor), kur (nem szerepel), kuritol (ismeretlen eredetű), kurkál (bizonytalan eredetű).
II. A finnugor boszorkánykonyha módszereiről
Honti László, a Groningeni Egyetem finnugor professzora ezek ellen az érvek ellen három helyen reagált. Újságcikkben (olvasói levél) a holland napilapban, NRC Handelsblad-ban, 1996. február 15-én adott interjújában és az 1996. február 25-én a hollandiai magyar Mikes Kelemen Kör szervezésében tartott amszterdami előadásában.
1. Érdemben a Magyar fordulatban felhozott egyetlenegy ellenérvre sem reagált. Nem hivatkozott azokra a tudományos kutatásokra, melyek már megcáfolták a finnugrisztika álláspontjait. Nincsen hivatkozás nem-finnugor magyar nyelvrokonsági kutatásokra, mint például Götz László nagyszerű kétkötetes munkájára.
2. Honti amszterdami előadását azzal kezdte, hogy tudományosságom a Hócipőben megjelent cikk, a "Magyarul beszélnek a földönkívüliek?" szintjén áll, mely másolatát a közönség köreiben szétosztotta. Az amszterdami közönség előtt kijelentette, hogy igazából nem vagyok nyelvész, a Magyar fordulatot nem szabadott volna kiadni, stb.
3. Honti szerint azt állítottam, hogy nincs kapcsolat a magyar és a finnugor nyelvek között (NRC Handelsblad), s hogy a magyar-török nyelvrokonság híve vagyok (NRC Handelsblad, UK, amszterdami előadás). Leszögezem, hogy a Magyar fordulatban én ezt nem állítottam. A magyar és az ún. finnugor nyelvek között valóban vannak párhuzamok, de ezek egyáltalán nem kizárólagosak, ahogyan a finnugristák állítják. Megjegyzem, hogy a magyar-török nyelvrokonságról soha sehol nem nyilatkoztam. Mindössze annyit, hogy vannak párhuzamok a magyar (nyelv) és a török nyelvek között is. Honti taktikai célja világos: olyan dolgokat adni a számba, amit nem mondtam, de amelyekkel szemben a finnugristák szerint a finnugor elsőbbség már bizonyított.
4. A tudományban nincsenek örök igazságok, dogmák. A tudományban elméletek léteznek, amelyeket új tények felbukkanásakor ezekkel a tényekkel szembesíteni kell. Honti szerint ez nem szükséges, mert szerinte a "magyar nyelv finnugor eredete a XVIII. század közepétől ténynek tekinthető" (NRC Handelsblad). Először is, egy tudományos tézis régisége nyilván nem minősül érvnek a tézis helyessége mellett. Továbbá ? mai szemmel? nem lehet komolyan venni a XVIII. századi nyelvészet bizonyító erejét, hiszen a XVIII. századi európai nyelvészetnek alig volt komoly grammatikai elmélete, legfeljebb szólisták alapján dolgoztak. Erről azonban Honti maga is érzi, hogy túl kevés, mert a nyelvrokonság nem csak közös lexikai elemekben nyilvánul meg. Ha az utóbbi állítás igaz, akkor Sajnovics János az 1770-ben Koppenhágában megjelent a magyar-lapp nyelvrokonságról szóló könyvében a "Demonstratio Idioma ungarorum et lapponum idem esse" címmel tulajdonképpen mit bizonyított? A modern nyelvészet szerint semmit. Legfeljebb azt, hogy a magyar és a lapp nyelv között szópárhuzamok állnak fenn. Ezt a finnugristák is elismerik. Idézet Lakó György Sajnovics Jánosról írt könyvecskéjéből: "Sajnovics olyan magyar és lapp szavakban látta az azonos eredet bizonyítékát, amelyek a hangalakra nézve hasonlítanak egymásra, jelentés tekintetében pedig teljesen... Az összehasonlító nyelvtudomány viszont már körülbelül 150 éve nem fogadja el a szavak etimológiai azonosságának bizonyítékául az egyenlő jelentésű szavak hangalaki hasonlóságát�. Ebből következik, hogy teljesen megalapozatlan Honti azon állítása, hogy a finnugor nyelvrokonságot már a XVIII. században bebizonyították. Harmadszorra, ha akkor már bebizonyított ténynek számított volna a finnugrizmus, akkor a XIX. század első felében Körösi Csoma Sándor miért kezdett el Indiában kutatni a magyar nyelv eredete iránt? Őt, mint göttingeni diákot a finnugrizmus, az akkori és jelenlegi finnugrizmus német központjában, a XVIII. századi évek nyilvánvalóan nem győzték meg. Sőt az is dokumentált, hogy nem kevés nyelvet tudott.
5. Honti amszterdami előadásán azt mondta, hogy a nyelvekről nem lehet azt állítani, hogy nem rokonok, csak azt, hogy rokonságban állnak-e egymással. Ha ez igaz, akkor milyen alapon jelenti ki Honti, hogy a magyar és a török nem rokon nyelvek; minden nem-finnugor rokonságot el kell vetni, s csakis a magyar és a finn nyelvrokonság a helyes?
6. Honti szerint állításom, hogy "a magyar szaktudósok nincsenek tisztában számos magyar szó közös eredetével" nem helytálló (NRC Handelsblad). Ez az állításom _ sajnos_ igenis igaz, mert a hivatalban lévő magyar nyelvészet a CzFo. nagyszótár alapelveit elveti. Emiatt magyar nyelvészek nem írnak arról, hogy például olyan szógyökök (vastagon szedve a szógyököket) összetartoznak, mint:
(3) öv, év, ív, av-ul
(4) nap, nap-a, nép, nem, nem-z, nem-zet
(5) megy, mász-ik, moz-og, moc-orog, mocc-an
(6) lity-eg, löty-ög, lotty-an, lötty-en, , litty-lotty
(7) kolomp, kolonc
(8) láng, lámp-a
(9) ro-hadt, ro-ggyant, ro-kkant, ro-ppant, ro-zzant, ro-zoga, ro-skad, ro-ssz, ro-zsda
(10) gyül-öl, gyal-áz, gyil-kol
(11) tip-eg, top-og, tip-ereg, top-orog, tap-os, tep-er, tip-or, tapp-ancs, top-ánka, tap-sol, táp-ászkodik, be-top-pan, toty-og, töty-ög, toty-orog, töty-örög, töty-örészik
(12) csepp, csepp-en, csep-eg, csap, csap-lár, csap-zott, csap-adék, csobb-an, csob-og, cseb-er, csup-or, csob-olyó, csib-or.
A magyar szótár összefüggésekben való szervezése, az ún. szóbokrokban való szervezés elméletére lentebb még visszatérek. Úgy látom, hogy a hiteles magyar nyelvészet legfontosabb jelenlegi teendője, hogy ezekre a lexikai összefüggésekre kutatási programot állítson fel. A szótáraknak először a belső rekonstrukcióját kell elvégezni. Hontinak nincs igaza abban, hogy az etimológiai kutatás alapelveit nem szabad megcáfolni, mert "a finnugor nyelvtudomány etimológiai vizsgálata nagy múltra tekint vissza" (NRC Handelsblad). A paradigma régisége nem érv a helyesség mellett. Le kell itt szögezni, hogy a TEST vakvágányon jár.
7. Honti szerint én nem mondhattam volna ki Hunfalvy, a finnugorizmus alapítójának német nevét Hunsdorfer-t. A Magyar fordulatban kimutattam a finnugrizmus tudománypolitikai hátterét. A finnugrizmus akkor nyert teret, amikor Magyarország nem volt független ország, a Bach-korszakban, illetve a kommunizmus alatt, vagyis amikor súlyos fizikai és pszichológiai terrornak volt kitéve. Hunfalvy és Budenz, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti kutatásait az osztrák-német hatalmi-politikai célok szolgálatába állították. Könyvem jellege (vagyis, hogy politikai véleményemet tükrözi) teljesen indokolttá teszi, hogy Hunfalvy (eredeti) német nevét megemlítsem. De legyen itt gróf Széchenyi koronatanú, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, aki 1851-ben a következőket írja: "S most még talán ezen utolsó igazán magyar intézet is ki legyen sarkából forgatva? Fájdalom, igen! Mert hiszen az akadémiai alapszabályok minap leérkezett megváltoztatása, legalább saját lelki szemem előtt nem egyéb és nem kevesebb, mint olyan döfés, mely könnyen halálra vezet".
Hunfalvy-t és a finnugorizmust azért bíráltam, mert-amint azt fent kimutattam ? nem üti meg a tudományosság mércéjét. A paradigma-módszertana helytelen nyelvészeti szempontból. Ez a maga idején is így volt. Hiszen a finugrizmus alfája és omegája az volt, hogy elutasítsa a Czuczor-Fogarasi szótár alapelveit, melyek helytállóságáról mindenki meggyőződhet, hiszen a mai napig is lehet velük dolgozni. Honti szerint azzal, hogy Hunfalvy-t bírálni merészeltem, "az összes magyar és finnugor nyelvész ellen intéztem támadást" (UK).
(13) A finnugrizmus "áltudományossága" a következő kitételekből áll:
1. Ami nem a funnugrizmust igazolja, arról nem beszélhetünk.
2. Aki bírálja a finnugrizmust, az rágalmazható és rágalmazandó.
3. Olyat adjunk a bíráló szájába, amit nem állított, s ezt cáfoljuk.
4. A finnugrizmus birtokolja az örök igazságot.
5. A finnugrizmusnak megengedett a kettős mérce.
6. Az igazságot nem szabad kimondani.
7. Az elmélet tudománypolitikai háttere tabu.
De nézzük meg most, hogy a finnugor érvelés miért mond csődöt. Először szögezzük le, hogy:
(14) Honti amszterdami előadása semmiképpen sem bizonyította be a magyar nyelv finnugor rokonságát.
Honti a magyar finnugor eredetét az amszterdami előadáson végérvényesen be akarta bizonyítani. Ehhez szétosztott egy hand-out-ot (szórólap, brosúra), melyen a "lebilincselő" érvek szerepeltek. Előadásának címe (Finnugor-e az anyanyelvünk?) csak feltevés, melyet nem tudott megválaszolni. A Honti által adott igenlő válasz meddő állítás volt. Honti szerint a magyar nyelv finnugor nyelvrokonságát bizonyító érvek a következőknek kell megfeleljen: "Nyelvek közötti rokonság megállapításának meglehetősen pontos kritériumai vannak, ezeknek csak egy részét alkotják a Marácz által is említett, az illető nyelvek grammatikájában tapasztalható egyezések. A rokonság felismerésében szerepet játszanak az ún. közös szavak" (NRC Handelsblad). A hand-out-ján szereplők igazi tudományosság szerint vagy ellentmondanak a fenti ismérveknek, illetve nem kielégítőek, vagy más, nem finn nyelvekre is igazak. Így a hand-out-ján felsorolt érveknek nincs bizonyító ereje. De vizsgáljuk meg Honti érveit egyenként:
1. Honti a finnugor nyelvrokonságot az indogermán minta segítségével próbálja bizonyítani. Feltüntetett hat-hét indogermán nyelvet. Itt máris megbukik az egész, mert az indogermanisták már feladták a hangtörvényekkel való működést, ahogy Götz László ezt meggyőzően kimutatta. Mivel a finnugrisztika az indogermanisztika függvénye, az indogermanisztika bukásával a finnugor elmélet is megbukott ezen a téren. Emiatt az ötoldalas hand-out másfél oldalát félretehettük.
2. A 2-3. oldalon szerepelnek a finn-magyar szópárhuzamok, hangmegfelelések. A többi nyelvről nem vitatta meg helyhiány miatt. Talán azért, mert nem annyira egyértelmű a helyzet? A finnugor alapszókincs nem dokumentálható. Emiatt az egész hangmegfelelések listája puszta spekuláció, mely még bizonyításra vár. (Bár bizonyítható-e a bizonyíthatatlan, ha eddig másfélszáz év sem volt elég?) Önkényes az, hogy a magyarban változtak a hangok. Felvetődik a kérdés, hogy a többi nyelv miért képviseli a finnugor alapnyelv hangjait, s miért pont a magyarban változtak, miért nem fordítva? Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ.
3. A személyes névmások részben felelnek meg, de vannak itt megmagyarázhatatlan különbségek is. Például a finn harmadik személyt jelölő hän (ő) és a magyar ellenpárja ő között nem egyértelmű a párhuzam. Továbbá funkcionális különbségek is vannak e két személyes névmás között, mer a hän-t nem lehet "ejteni" az ő-t viszont igen:
(15) (hän) tulee
(16) (ő) jön
A párhuzam itt csak felületes, mert ha alaposabban megnézzük az adatokat, akkor valójában minőségileg nem ugyanarról van szó. A számnevek is csak részben mutatnak párhuzamot.
4. A fonotaxis-nak nincsen bizonyító ereje nyelvtörténeti szempontból. Sőt ellent is mond, mert a finn másképp oldja fel a mássalhangzó-torlódást mint a magyar.
5. A magánhangzó harmónia létezik mind a két nyelvben. Azonban ez is csak néhány ún. finnugor nyelvre jellemző. Nem lehet az egész nyelvcsalád közös egyeként felfogni. Ráadásul fontos eltérések is vannak ebből a szempontból. Emiatt a magánhangzó-harmóniának nincs bizonyító ereje.