A magyar őstörténelem

Jól van, mit csináljak velük?

õk is rokonok!

Pakisztán:

Hogy mit tetszik? <#confused>

Érdekes oldal. Ilyet olvastam rajta:

,,Európa legszebb országa, legtökéletesebb földrajzi, gazdasági, hadászati egysége a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el õseink (más kutatók szerint ide gyökereztek már az idõk kezdete óta!), s szívós munkával, rengeteg véráldozattal meg is tartották. Páratlan kulturális, politikai és történelmi viszonyokat hoztak létre itt. Nem csoda, hogy annyi ellenségünk támadt. Csöppet sem meglepõ, hogy más gyülevész hordák az életünkre törtek. Pedig mi mindig békében éltünk másokkal. Nem fájt a fogunk földjeikre, de a magunkét se hagytuk. Befogadtunk minden menekültet, megvédtünk minden idegent. Más népek fiai is otthonra találtak nálunk. Sokszor több jogot élveztek, mint véreink, de véletlenül se kevesebbet."

Nem fájt a fogunk földjeikre, mindig békésen éltünk...
Érdekes. Én elég sok olyat ismerek, amikor a magyarok támadtak meg másokat, földért, pénzért vagy valamilyen zsákmányért.... a kalandozások nem éppen támadás volt mások ellen?
Vagy a magyar tengerpart megszerzése, ami a honfoglalás idején nem tartozott ide, azaz más földje volt de mi elfoglaltuk...akkor ez hogy jön össze azzal, hogy nem fájt a fogunk más földjére? És voltak egyéb földszerzõ hódítások is.

,, Erõsek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase kegyetlenek, mindig megbocsátók. "

Hát nem tudom...akkor miért mondták hogy magyarok nyilaitól ments meg uram minket?

,,A magyar ritkán panaszkodik, jajgat, ábrándozik. "

hehe...ritkán panaszkodik...látott már ez a szerzõ magyarokat? Mert én csak panaszkodást hallok állandóan...nincs pénz...ez sincs , az sincs...miért így élünk, rosszul élünk jajajaj

"Tud alkalmazkodni, elfogad és megért másokat, nem akar senkit meghódítani, bekebelezni, elpusztítani"

Oké de ezt a megértést például itt sem alkalmazza senki...

,,Mi Hunok, érezzük ennek a lelki terhét. Mi Hunok nem veszünk még több keresztet a vállunkra és nyíltan felvállaljuk saját gondolatainkat, úgy hogy közben a másikat nem alázzuk meg, a másikat nem kérdõjelezzük meg és a másikat nem romboljuk, de tudtára adjuk, hogy mi hogyan gondolkodunk"

Vannak még hunok? <#fejvakaras>Én azt hittem kihaltak( ja tudom Hun van a Szabó bakter)

Na ,elnézést, mert ez nem vág nagyon a témába, de egy ilyen oldalt, nem lehet komolyan venni tudományos szempontból, ahol ilyesmi áll.
Nagyon szép, nagyon nemzeti, csak az igazsággal bizonyos dogokban hadilábon áll.

igen, ezek mind beöltöztetett afgán turisták, mi?<#banplz>













és végül: <#felkialtas><#felkialtas><#felkialtas><#felkialtas><#felkialtas>

,Magyar 2,MAH-GAR 3,"Tudás Népe"

Azt nem olvastad, valamelyik nap, hogy bál=Baál isten, ez bizonyítja a magyarok hatását Mezopotámiában. (amúgy a bál az olasz szó, szóval az olaszok a sumérok õsei <#vigyor2>)

Ezek után én nem is csodálkozom.

Egyébként, természetesen vicc az egész, de azért kíváncsi lennék , ha a Magyar a tudás népe, akkor miért csak az egyik törzsrõl nevezték el népünket, amit megyernek hívtak?

"Az újkõkori kerámián és anyaistennõ szobrocskákon kívül a legfontosabb õsszabirokat feltûntetõ és összekapcsoló jel a három kontinensen is megtalálható hatalmas öntözõcsatorna-rendszerek kialakítása. A legõsibb öntözõcsatornákat Hassunában találjuk, a tudósok megállapították, hogy lent is termesztettek. Innen terjedt el az öntözõcsatornás földmûvelés Dél-Mezopotámiába, a Kárpát-medencébe (Csörsz-árka), azonkívül Nyugat-Turkesztánba, a Szir- és Amu Darja folyók közébe, valamint Egyiptomba, és az Indus völgyébe is."


Na ez már érdekesebb, ilyesmit vártam eddig is. Az a baj csak,
Csörsz-árka nem öntözõ rendszer. Amúgy ha öntözõ rendszer lett volna, akkor egy fejlett nép építette, és ennek a népnek kellene hogy legyenek városaik. Hol vannak ezek a városok? A Kárpát-medencében egy sincs.

Az Indus völgyében pedig igen fejlett civilizáció élt, nem kellet hogy máshonnan terjedjen oda, az öntözéses földmûvelés...


,,A fokos a legrégibb idõktõl fogva a hatalom jelképe is volt, melyet a nemrégiben kiásott Ebla-i dokumentumok is igazolnak. A királyi jogar és vezérbot is a fokosból, mint hatalmi jelképbõl ered. Ismeretes, hogy a réz- és bronzkorszakból a fokosok tömkelege került felszínre a régészek ásói nyomán a Kárpát-medencébõl, a görög szigetvilágból, az ibériai- és az appenini- félszigetrõl stb. A fokos harcászati jelentõségét nemzet-történetünkben mindannyian ismerjük, azt is jól tudjuk, hogy a havasi székely és az alföldi pásztor elmaradhatlan társa a fokos. Az elsõ, rézbõl öntött fokos nyomára a Közel-Keleten találtak a régészek, éspedig Uqairban, az idõszámítás elõtti hatodik évezredbõl származó égetett agyagból készült öntvény-forma alakjában."


A jogar ami számtalan népnél királyi jelkép a fokosból van? Húha...szerintem már az óegyiptomi idõkben is volt jogar...az is a fokosból eredt?


". Évezredek óta adjuk át a mezõgazdasági kultúrát, az építészet, a szerszámok, tárgyak készítésének titkait és a mûvészeteket a családban, kis- és nagyobb közösségekben. Nyelvünk szerkezete és gazdagsága tükrözi népünk szellemi alkotóerejét - amit a tudomány kreativitásnak nevez. Mindenütt a világon, minden területen bizonyítjuk: a boldogan végzett teremtõ, alkotó munkával, humanitással élünk. Népünk szabadságszeretete õsidõk óta létkérdés, és nagy királyaink - Atilla, Árpád, Szent István, Szent László, Nagy Lajos és Mátyás stb.- felelõséggel kormányoztak s nagy birodalmat vezettek. Árpád honvisszafoglalásától számítva hatszáz éven át semmi fontosabb esemény nem történhetett Európában a magyarok tudta és akarata nélkül. Ez a mi õsiségünk. a szabir-magyar történelmi örökség."

Évezredek óta adjuk át mindezt...akkor hogy lehet ezt a sok mindent az õsmagyarok mégsem ismerték?

Lehet mondani, hogy mi adtuk át, de bizonyítani? Szóval, érdekelne egy õskárpáti város , vagy egy szabír város, vagy egy õsmagyar város, hogy ezek építészetét össze tudjuk hasonlítani

így van! hazudnak a rohadékok! a mi pénzünkön! de sebaj, lesz még nemzeti kormányunk és akkor megnyílnak a börtönök!

na ez itt a gond.pontos forrás kellene.mivel badiny egy vicc volt
példa ízelítõ badiny jós ferenc sumér magyar rokonságot "bizonyító" könyvébõl illetve jézus magyarságát tényként elismerõ mûvébõl:
Sumír-magyar kisszótár
1,Mai írás 2,"sumír eredeti" 3,"magyar jelentés"
1,Palesztina 2,PALAS-TU 3,"Palócföld"
1,Názáret 2,MAG-HAR-RET 3,"Magyarrét"
1,Betlehem BÉT (ház) + LAKOM "Lakomház / Lakóház"
1,Gábriel GAB ["keb"-el] + "Isten Kebelébõl Származó"
RI ["ri"-an] + EL
1,Jézus IEZU / IZ-ZU "Isteni Tudás"
1,Mária MA-RI-A (sumer) "Égi Anyától Származó"
1,Magyar 2,MAH-GAR 3,"Tudás Népe"
1,Magdolna 2,MAG-DA-LA 3,"Mágusok Városának Éke"

Kérdés: miért lealacsonyító az Uráli õshaza? <#fejvakaras> Például, ezt se mondjátok meg soha. Csak lealacsonyító. Kész. A finneknek nem lealacsonyító hogy az Urál volt az õshazájuk?

"A Kr. u.-i negyedik -és ötödik évszázadban a hun testvérnépünk hatalmas birodalmának a központja a Kárpát-medence. Subar-szabir õseink már i. e. 5500. táján itt éltek az Olt-völgyi, Körös Kultúrában."

Mi alapján testvér nép a hun? Mi bizonyítja?

A genetikai rokonságra ,,hadd válaszoljon súcs Sándor egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetemrõl:

,,A génkutatás természetesen nem bizonyította be, hogy nem vagyunk finnugor nép. Azért nem, mert a génkutatás eredményei csak azt mutatják meg, hogy egy-egy népességben bizonyos gének milyen arányban vannak meg. Ezek az eredmények különbözõképpen interpretálhatók. Azt azonban még senki sem tudta megmondani, hogy pontosan melyek lennének a „finnugor gének”, és hogy ezeknek milyen arányban kellene meglenniük a magyarok között, hogy genetikailag „finnugoroknak” tarthassuk magunkat. "


Érdekes , az etruszkok magyarul beszéltek. Az etrusz írást nem sikerült még teljesen megfejteni, jelenleg nem ismert az etruszk nyelv eredete.
Amúgy, a finnugor elmélet cáfolásakor fel jön mindig az, hogy olyan ember találta ki ,aki nem is volt magyar, és magyarul sem tudott

Dr. Mario Alinei szerintem nem magyar a neve alapján.

,,"A német tankönyvek szinte csak a magyarok 'kalandozásával' foglalkoznak. 'A magyarok a Fekete-tenger északi részérõl két irányból, északról és délrõl jöttek a Kárpát-medencébe a 900-as évek elõtti idõben ... Magyarországon Passau püspöke, mint esztergomi érsek a legfontosabb magyar érsekként mûködött'. A 10 kötetes világtörténelmi szintézis (Johannes Fried, 1994) szerint 'a magyarok a besenyõk és a görögök (bizánciak) által nyugat felé ûzött vad sztyepei harcosok, személyükben egy idegen nép tört be és pusztította végig a latin kultúrájú Európát"

Ezt nem is vitatta senki.


"Az angol és az amerikai történészeknek zavaros képei vannak a magyarság eredetérõl. Általában 'lapp-magyar' vagy 'mongol-magyar' rokonságról írnak. J. M. Wallace-Hadrill (1961) 'újbarbár török-mongol magyarokról' ír. O. Halecki (1952) szerint 'a magyarok örökre elválasztották a déli szlávokat az északi szlávoktól, a magyarok megjelenése véglegesen eltörölte a morva államot'. Az Amerikai Egyesült Államokban az American Museum of Natural History kiadásában (fõszerkesztõ: Göran Burenhult) 1999-ben megjelent világtörténetben ezt olvassuk a magyarokról: 'A magyarok szlávok, de néhány évszázaddal ezelõtt felvették azt az uráli nyelvet, amelyet a szibériai népek is beszélnek'. J. M. Wallace-Hadrill The Barbarian West címû ugyancsak 1999-ben megjelent kötetében ezt olvassuk: 'A magyar hordák európai megjelenésük után mintegy hatvan évig fosztogatták Európát'."


Ez nem lealacsonyító? Felvettük mások nyelvét...


Az osztrák tankönyvek szerint 'a magyar belsõ-ázsiai lovas nép, amely Európába érkezése után támadásokat indított a már letelepült szomszédai ellen, de a német papoknak sikerült megfékezniük õket'."

Az elsõ fele stimmel is...

,,Ezeket a sorokat olvasva elgondolkodhatunk azon, hogy a nyugat-európai diák milyen képet alkot a magyarokról, és valószínû felteszi magában a kérdést, hogy miként lehet nekünk egy ilyen származású és ilyen múltú néppel együttmûködni Európában? Kérdésük jogos. Az a legsajnálatosabb, hogy az európai történetírók és tankönyvírók általában a finnugorista magyar történészek és tankönyvírók könyveibõl merítik az értesüléseiket."

Honnan merítsék? Az áltudományos mûvekbõl?

Jelenleg a valódi magyar (a nem finnugor) õstörténetkutatás terén három fõ csoport különböztethetõ meg

Érdekes, hogy lehet úgy valamit kutatni, hogy a finnugor származás kapásból ki van zárva?
Így szerintem semmit se lehet kutatni, ha az elején eldöntik,hogy valami kizárt.

A többire röviden. Érdekes elmélet, de semmivel sincs alátámasztva.
És most lehet megint sértegetni ,de a hivatalos tudomány állása szerint, nem ismerjük a sumér nép eredetét!

Így pedig, elég nem sok értelme van annak a kijelentésnek, bármi közük van a magyarokhoz.

Amúgy hogyan kerültek a szabírok Mezopotámiába? A szabírok az 5 és 6 században éltek.
A sumér birodalom több mint 4000 évvel idõszámításunk elõtt volt...szóval a szabírok és a sumérok között van vagy 4500 év különbség.

Aztán a szabírok mintha kicsit más életmódot éltek volna mint a sumérok.

Ugyanis, egy civilizáció nem semmibõl jön, soha sem. A sumérokat ismerjük ,milyen városaik voltak, milyen szokásaik...se a szabíroknak se a hunoknak, se a magyaroknak nem voltak ilyen szokásaik és teljesen eltérõ életmódot éltek.

A hét ezer éves Tatárlakai táblácskával az a baj, hogy miért is 7 ezer éves? Ugyanis nem lehet rajta kormeghatározást végezni. Akármennyi lehet.

ezt Biró József
õstörténetkutató írta. Nem tudom mit használ.
Jah és három részes azért írom folytatás, mert az egész szövege nem fért ki.

Ebben a témában valamiért nem akarja magát a tudomány "meggyógyítani". Ez a második számú probléma. ( Az elsõ, az, hogy hazudnak, ezt a genetikai, néprajzi kutatások bizonyítják, mint lejjebb látható).
Már sokszor leírtam: nem lenne baj a buta õsökkel, ha igaz lenne... többet nem írom már le...ehh...

Ha jól értelmezem Badiny Jós Ferenc munkásságát forrásnak számítod?

folytatása az elözõ második szövegnek, és egyben a befejezés :)
"Az újkõkori kerámián és anyaistennõ szobrocskákon kívül a legfontosabb õsszabirokat feltûntetõ és összekapcsoló jel a három kontinensen is megtalálható hatalmas öntözõcsatorna-rendszerek kialakítása. A legõsibb öntözõcsatornákat Hassunában találjuk, a tudósok megállapították, hogy lent is termesztettek. Innen terjedt el az öntözõcsatornás földmûvelés Dél-Mezopotámiába, a Kárpát-medencébe (Csörsz-árka), azonkívül Nyugat-Turkesztánba, a Szir- és Amu Darja folyók közébe, valamint Egyiptomba, és az Indus völgyébe is.

A közetkezõ nagy mezopotámiai idõszak a Halaf- periódus, melynek a központja Arpachia. Itt már kövezett utcákat, és kõ alapra épített, kupolával ellátott gyülekezõhelyeket, vagy templomokat találunk. Ezeknek a 'tholoi', vagy többesszámban 'tholos' épületeknek a hasonmásai találhatók a mykenei kultúrában, egy sokkal késõbbi idõpontból, melyeket a történészek eleinte, szokásukhoz híven, görög eredetûnek tartottak.

A Halaf-kerámia magasfokú mûvészetrõl tanúskodik, melyet kézzel készítettek, vasérc-szinû agyagból, és kissé fényezték. Az edények fala tojáshéj vékonyságú, és szép formájú. Az edényeket a valláskultuszból fakadó szimbólumokkal és motívumokkal díszítették: bika és bikafej, kos és kosfej, kígyó, máltai kereszt, párduc, fokos ábrákkal. A dekorációk közül kiemelkedik a bika- bikafej motívum, a matriarchális hitszemléletbõl eredõ legfontosabb bizonyíték, mely késõbb az ókori népek hiedelemvilágában is nagy szerepet tölt be. A díszítési motívumok közül a fokos következik rangsorban. Egy ötezer éves sumir költemény, melyet Fokos-szövetségnek fordítottak, azt mondja, hogy: amikor "IS-TEN tökéletes alkotásában ENLIL elválasztotta az Eget a Földtõl, akkor az Ég és a Föld szövetségévé az Fokost avatta."

A fokos a legrégibb idõktõl fogva a hatalom jelképe is volt, melyet a nemrégiben kiásott Ebla-i dokumentumok is igazolnak. A királyi jogar és vezérbot is a fokosból, mint hatalmi jelképbõl ered. Ismeretes, hogy a réz- és bronzkorszakból a fokosok tömkelege került felszínre a régészek ásói nyomán a Kárpát-medencébõl, a görög szigetvilágból, az ibériai- és az appenini- félszigetrõl stb. A fokos harcászati jelentõségét nemzet-történetünkben mindannyian ismerjük, azt is jól tudjuk, hogy a havasi székely és az alföldi pásztor elmaradhatlan társa a fokos. Az elsõ, rézbõl öntött fokos nyomára a Közel-Keleten találtak a régészek, éspedig Uqairban, az idõszámítás elõtti hatodik évezredbõl származó égetett agyagból készült öntvény-forma alakjában.

A számtalan közel-keleti kultúrákban feltárt telepek közül felsorolok néhányat. Ezek az õstelepek elsõsorban az úgynevezett Termékeny Félhold térkörében találhatók, mint a régió nyugati felében Jerikó (i. e. 8350, itt a földmûvelés kezdete i. e. 7ooo). Innen észak felé haladva találjuk Tell Ramad-ot, majd Byblos-t, és a leghíresebb ókori kikötõt Ugaritot a Földközi-tenger partján. Itt a neves francia régész C. F. A. Schaeffer nagy mennyiségû úgynevezett hurrita nyelven írott agyagtáblát talált. A 'hurru' 'hurrita' kifejezéssel õs-szabir õseink egy csoportját gúnyolják.

A Termékeny Félhold keleti térfelének fontosabb települései: Ganj-i Dareh Tepe, Tepe Asiab a Zágrosz Hegység déli nyúlványainak lejtõin, a Kerka folyó kies völgyében, i. e. 8700-ban. Tehát 500 évvel Shanidar Zawi Chemi után, így ezek a települések a keleti irányba huzódó õs-szabirok elsõ terjeszkedési pontjának számíthatók. Innen kissé délebbre találjuk Tepe Sarab és a nevezetes Tepe Guran 7. évezredi lelõhelyeket. Ali Kush, Susa és szintén ebben a térkörben fekvõ Tepe Sabz behatása a Dél-Mezopotámiai Eridu-i kultúrára nagy pontossággal kimutatható. (beleértve az öntözõcsatornák alkalmazását is). Eridu aztán már elvezet bennünket a sumir dinasztiák mesés korszakaiba.

A Termékeny Félhold északi felébõl, Dél-Anatóliából Hacilar, Subarda, Mersin és a felettébb híres Catal Hüyük az újkõkori õs-szabir települések állomáshelyei. Innen, az egyidõben tízezer újkõkori lakost számláló Catal Hüyükbõl mutatható ki legelõbbször szerintem a magyar õstörténelem szempontjából nagyjelentõségû párduckacagány szimbólikus szerepének az eredete. A párduckacagány Árpád nagy fejedelmünknek is fõpapi és uralkodói felségjele volt. Catal Hüyükben a párduc és párducbõr fontosságát sok falfestmény és dombormû igazolja. A párduc az istennõ szent állata volt, és mint a Cambridge Ancient History megállapítja, hogy itt: "A páducbõr valószínûleg ceremóniás jellegû volt."

Röviden szólva az õsszabirok írásmódjáról és nyelvérõl: meg kell állapítanom, hogy a nemzetközi tudomány által számontartott elsõ írásmód jelenségnek Mezopotámiában a pecsétnyomókat tartják, amelyekbõl sokat hoztak felszínre a régészek ásói, különösen a Halaf periódusból. Ezeknek a hasonmása a hétezer éves Tatárlaka-i táblácska, melynek jobboldali alsó felében Badiny Jós Ferenc professzor bemutatása szerint már megtaláljuk a Sapir népnevet leírva, mely az õs-szabirok egyik elnevezése volt. SA (Labat szótár 353) ... jelentése: orca, arc; pir vagy bar (L. 381) jelentése: napfény, pir. A Sapir népmegjelöléssel sokat találkozunk a klasszikus történetírók munkáiban, mint a szkitának nevezett nagy népcsoport egyik tagjával. Itt kivánkozik megemlítésre az a szabir-magyar õstörténelem szempontjából perdöntõ megállapítás, amelyet P. Dhorme közölt a Revue d'Assyriologie, Paris címû folyóiratban a "Soubartou-Mitani" elnevezésû fejezetben. E szerint P. Dhorme megállapítja, hogy az Ugarit-i ásatásoknál (C. F. A. Schaeffer) napvilágra került ékírásos szöveggel kapcsolatban az ott megjelenõ sbr = Subarians, szabirok, népetnikumi megjelölés egyenlõ a klasszikus történetírók Saspeires, Sapeires, Sabeires, Sabiroi, és Saberoi, vagyis szabir nevével. Igy P. Dhorme egybekapcsolja az ékírásos agyagtáblák szabirjait a klasszikus történetírók (Herodotos, Strabo, Plinius stb.) szabirjaival, akik már honvisszafoglaló Árpád nagyfejedelmünk szabirjainak a közvetlen õsei. Birtokunkban vannak tehát azok a perdöntõen fontos bizonyítékok - idegen szakértõ tudósoktól -, akik Mezopotámia sumirok elõtti autochton õslakóit, a szabirokat a klasszikus történetírók szabirjaival azonosítják.

Folytatva az írás kifejlõdésének történetét azt látjuk, hogy a pecsétnyomókból viszont a pecséthengerek, ezekbõl a képírás és ebbõl az ékírás fejlõdött ki a tudomány szerint. Tehát az írástudás az elõ-sumir idõkbe nyúlik vissza, éspedig a sa-su-subar népetnikumhoz.

Az írástudás kifejlõdésének további bizonyítására bemutatom azt a tájékoztatót, amelyet A Yale Egyetem (New Haven, Connecticut, USA) könyvtárának Babiloni Gyüjteményében találtam:

"Ékírás - Az elsõ írás

A legkorábbról ismeretes írást agyagtáblákon találták Urukban i. e. 3300-ból. Az elsõ táblákon képírás és/vagy számok vannak. I. e. 2500 körül a képírás elvont ékírás jelekké fejlõdött a sumir nyelv leírására. Késõbb ezt az írásmódot az akkádok, hettiták, elámiak és számos más nyelv is átvette.

Az ékírásnak több mint 600 jele volt, mindegyik más értékkel, olyan különbözõ összefüggéssel, hogy csak több éves tapasztalattal rendelkezõ tudósok tudták olvasni és írni. Ez az írásmód több mint háromezer éven át volt használatos, az i. e. negyedik évezredtõl kezdve és a kereszténység koráig használták.

Az elsõ ABC - az írás forradalmasítása

Az elsõ ABC-t Ugaritban találták, ékírásnak látszik, de csak 28 jelbõl áll és az i. e.-i tizennegyedik századból származik. A rendszer teljesen fonetikus volt, mindegyik jel egy mássalhangzót képviselt. Egy egyszerû ember az ugaríti ABC-t használva nem évek, hanem hetek alatt megtanulhatott írni és olvasni. Az abc-s írást a Közel-Kelet több nyelve átvette, úgymint az arámi, görög, héber és arab."

Az õsszabir népnek egy másik ékírásos megjelölése KU-MA-GAR-RI, azaz erõs, hatalmas nemzetség volt, nyelve pedig MAT KAL-DA-ME, vagyis Káldea nyelve gyanánt maradt fenn az ékírásos szövegekben. Véleményem szerint ez volt az az õsnyelv - premordial tong, Ursprache - amelynek létezésérõl egy orosz nyelvészeti publikációban olvashatunk. Különösen a nosztratikus nyelvtörténeti szemléletmód hívei, például Switych, Dolgopolszki, Diakonov és mások megállapították ugyanis, hogy ez az õsnyelv mintegy 650 szótövével, minden más nyelvvel kapcsolatbahozható. Ami ezzel a megállapítással kapcsolatban igen fontos, a szabir-magyar õstörténelem szempontjából, az abban a tényben rejlik, hogy az orosz nyelvészek meghatározták azt a térkört, ahol ezt az elsõ, eredeti nyelvet beszélték, és pedig az Anatóliától Indiáig és a Kaukázustól a Perzsa- öbölig húzódó régiót, melyet mint az õsszabir földmûvelõk terjeszkedési térköreit jelöltem meg. (A szabir-magyarok õstörténete címû könyvemben). Ennek az õsnyelvnek a keletkezését az utolsó eljegesedés végére, tehát úgy Kr. e. tízezer tájára teszik, mely nagyjából megegyezik a földmûvelés kezdetével is. Ennek az õsnyelvnek nyomai ma is megtalálhatók - földrajzi nevek formájában is - szerte a világon. Ez arra enged következtetni, hogy a szabir-magyarok messze területekre eljutottak - fõleg a nagy folyók völgyeiben haladva - jó termõföldet keresve már igen korai mezolitikumi és újkõkori idõszakokban. Igy az õsi civilzációk kezdetén nem véletlenül találjuk a subar-õsszabir népet, mely népetnikumnak, mint õseinknek a történelmét végig tudjuk vezetni az õsidõktõl kezdve az ókoron át, mind a régészeti leletek és a nyelvészeti bizonyítékok erejével, mind az ókori történetírók munkáiban való böngészés révén is, egészen nagy Árpád fejedelmünk honvisszafoglalóinak az idõpontjáig.

Tehát nem vagyunk rokontalanok, nem vagyunk kis nép, bár a mai politikai határok így sugallják. Az õsi hatalmas mûveltséget, kultúrát és nyelvet a magyar nép mentette át legtovább. Mindmáig a nép a nyelvet megõrzõ, a nemzetmegtartó erõ. Nem voltunk sem barbárok, sem nomádok, sem vérengzõ vadak. Évezredek óta adjuk át a mezõgazdasági kultúrát, az építészet, a szerszámok, tárgyak készítésének titkait és a mûvészeteket a családban, kis- és nagyobb közösségekben. Nyelvünk szerkezete és gazdagsága tükrözi népünk szellemi alkotóerejét - amit a tudomány kreativitásnak nevez. Mindenütt a világon, minden területen bizonyítjuk: a boldogan végzett teremtõ, alkotó munkával, humanitással élünk. Népünk szabadságszeretete õsidõk óta létkérdés, és nagy királyaink - Atilla, Árpád, Szent István, Szent László, Nagy Lajos és Mátyás stb.- felelõséggel kormányoztak s nagy birodalmat vezettek. Árpád honvisszafoglalásától számítva hatszáz éven át semmi fontosabb esemény nem történhetett Európában a magyarok tudta és akarata nélkül. Ez a mi õsiségünk. a szabir-magyar történelmi örökség.

Biró József
õstörténetkutató"

folytatása az elõzõ szövegnek:
"Magyar õstörténeti körökben ismeretes a 'biborban született' görög császár-történész, Konstantinos Porphyrogenitos közlése, amikor De administrando imperii c. munkájának 38. fejezetében a magyarokat "sabartoi asphaloi"-nak nevezi, éspedig egyenesen Árpád dédunokáira, Bulcsúra és Tormásra hivatkozva, akik Kr. után 948-ban Bizáncban jártukkor magukat és õseiket ekként nevezték. Miután a görög történetírók a magyarokat általában türköknek nevezték, Bulcsú vezér fontosnak látta, hogy kiigazítsa a császárt, hogy "õseiket nem türköknek, hanem szabiroknak nevezték". Egyébként a "sabartoi asphaloi" elnevezés õstörténeti jelentõsége akkor válik fontossá, ha tudjuk, hogy az "asphal" szó arabul alsót jelent, melynek görög változata asphaloi, a szabir õshaza Alsó Zab folyójára utal, ugyanis a Tigris baloldali mellékfolyójának az egykori neve Zab el Asfal. Tehát Bulcsú vezér a zabföldi szabir-magyar õshazából való származására utal.

Padányi Viktor professzor, aki Dentumagyaria címû könyvében felhívja a magyar õstörténetkutatók figyelmét, hogy a magyarság eredetét és õstörténetét kutatva a szabirokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül: "A szabirság történetével lehetetlen foglalkozni anélkül, hogy annak egy feltûnõ komplexumát tárgyalás alá ne vegye az ember, és ez a komplexum a modern formában 'magyar' névnek a feltûnõ és évezredeken át állandó elõfordulása a szabir földdel és szabir néppel kapcsolatban."

Padányi Viktor az ókori történetírók munkáinak legprecizebb tanulmányozása utáni kiértékeléseire alapozta történelmi konklúzióját, hogy a honvisszafoglaló õseink négy törzse - Árpád nagyfejedelmünk Megyer törzsének vezetése alatt - szabir származású volt, a vérszerzõdéssel csatlakozó, más nyelven beszélõ és némileg alárendelt szerepet játszó másik három törzs pedig onogur (kabar). Felmerül a kérdés, miért nem szabiroknak nevezik akkor a honvisszafoglalókat?

Erre a kérdésre Moravcsik Gyula kielégítõ választ ad.

A Bizánc és a magyarság címû munkájában részletesen foglalkozik a Boszporusz környéki hun elõdeinkkel.

Tudósítása szerint, amikor Gordász fejedelem Kr. u. 527-28-ban Jusztiniánosz császár uralkodása idején Bizáncban járt, áttért a kersztény hitre, majd hazatérése után erõszakos módon igyekezett a népet megtéríteni. Amikor a nemesfémbõl készült kis bálványokat is összeszedette és beolvasztatta, majd bizánci pénzre cserélte, a nép fellázadt és eltávolította Gordászt a fejedelmi székbõl és helyére a "testvérét" (ókori szóhasználat) Mogeriszt - a lázadás vezérét, valószínûleg egy másik törzsfõt - választotta fejedelmévé. Igy történt tehát az ú. n. "õrségváltás", amikoris a hun törzsszövetség vezértörzse a subar-szabir (su-bar kud-uku = döntõszabir) helyett a Moger-Megyer = Magyar vezértörzs vette át a vezetést. Ezért szerepel tehát krónikáinkban és hagyományainkban ezután a Megyer, mint vezértörzs. Ezért nevezték el a visszafoglalt Kárpát-medencét Magyarországnak, de - amint Bulcsú vezér esetében is láttuk - a szabir származástudatát a nemzet még sokáig megõrizte.

A szabir népet történelme folyamán a klasszikus történetírók számtalan néven nevezték. A külföldi keletkutató tudósok a 19. század eleje óta írnak a szabir néprõl, mióta a mezopotámiai Kuyunyiknél (Õs-Ninive) az angol régészek ékírásos táblákra bukkantak. Ezeknek a magyar õstörténelem szempontjából igen fontos agyagtábláknak a leírását és magyarázatát Friedrich Delitzsch, Wo lag das Paradies? Hol fekszik a Paradicsom? (Leipzig 1881.) címû könyvébõl ismerhetjük meg legalaposabban. Delitzsch az asszir ékírásos történelmi feljegyzésekbõl jól ismerte azt a népet és földet, mely SU-BA-RI-I, SU-BA-RI-E, SU-BAR-TE alakban fordult elõ és ezt a népet Sziria irányában kereste. Ám Delitzsch ugyancsak ismerte azt a földet is, mely SU-EDEN-KI formában jelenik meg az ékírásos szövegekben. Szintén õ tájékoztat bennünket elõször SU-BAR-TU régiójáról is. Delitzsch hívta fel elõször az orientálisták figyelmét arra a tényre is, hogy a sumir és akkád szövegekben idegen szavak fordultak elõ, mint ELAM-KI, SU-(KI) és SU-EDEN-KI, melybõl Delitzsch arra következtetett, hogy ELAM-KI azokra a szavakra vonatkozott, melyeket az elami nyelvû térkörben beszéltek és ugyanúgy a SU-KI megjegyzés viszont a SU régió népének SU nyelvére vonatkozott. Tehát Delitzsch már a XIX. század végén megjelöli a SU-SA õsszabir népet Észak-Mezopotámiában, és a nyelvüket is megkülönbözteti.

De az õsszabirokat valójában Arthur Ungnad helyezte a történelemkönyvek lapjaira. Ungnad már 1909-ben (BA VI) elhintette az úgynevezett pánszabir elmélet magvát, melyet aztán a késõbbi munkáiban fejtett ki bõvebben. Igy 1915-ben azt indítványozta (OLZ XVIII 241), hogy a Tusratta levél nyelvére és a levélben szereplõ személynevekre vonatkozó "Mitanni" megjelölést töröljék, és helyette a "szabir" (subaräer, Subarian) kifejezést használják, mert bebizonyosodott, hogy "Mitanni" csak egy politikai és nem nyelvi egységet képviselt.

Az elsõ igazi képet Ungnad "pánszabirnak" elnevezett elméletérõl valójában az 1923-ban megjelent tanulmányából vehetjük, amelynek címe: Die ältesten Völkerwanderungen Vorderasiens. Ebben a tanulmányában Ungnad kifejti, hogy kutatásai folyamán már a Kr. e. 2500-2000-re tehetõ idõbõl talált olyan ékírásos feljegyzéseket, melyek szabir kereskedõk és rabszolgák jelenlétét igazolják az ekorabeli Babilóniában. Ugyanebben a tanulmányában találjuk azt a megállapítását is, hogy Assur-t, az asszirok híres fõvárosát, a szabir Uspia és Kikia építtette. Ungnad az ú. n. Amarna-Korszakban szinte mindenütt szabirokat talált a Közel-Keleten (orientálista ellenfelei szerint), így Anatóliában, Mezopotámiában, Sziriában, Palesztinában és Egyiptomban is. És miután Subartu a sumir-akkád tradició szerint felosztott világ egyik negyedét alkotta, így Ungnad arra a messzemenõ következtetésre jutott, hogy a Palesztinától a Kaukázusig terjedõ nagy térkör õslakossága (Ureinwohner, aboriginal population) szabir volt, és talán a sumirokat is megelõzték Mezopotámiában (Lásd: A szabir-magyarok a "sumirok" tanítómesterei címû könyvem). Ungnad ugyancsak szabir eredetûnek vélte az addig "hetita hieroglifnek" nevezett írást is, sõt azokat a szabirok legõsibb írásának tartotta.

Ungnad megállapításai után nemigen tûnhet túl merésznek (A szabir-magyarok õstörténete címû munám 97/98. oldal) az õsszabirok terjeszkedési területköreire vonatkozó következtetésem:

"A szabir õstörténelem megértésének a kulcsa annak a ténynek a felismerésében rejlik, miszerint ez a történelem nem csak Subartuval kezdõdik, és nem csak a szûkebb körû subartui régióra vonatkozik - amelynek történelmét a sumir agyagtáblákból kindulva csak az i. e.

3. évezredtõl kezdi számítani a szaktudomány -, hanem ha magába foglalja mindazokat a nagy kiterjrdésû területeket is, amelyeken az újkõkorban szétterjedt szabir nép már megtelepedett és maradandó hegemóniát épített ki. Vagyis, ha magába foglalja mind a következõ mezolitikumi és neolitikumi õsszabir terjeszkedési területköröket:

A központi szabirság Termékeny Félhold-i területét, a keleti szabirság északi ágának Iráni-fennsíki, Turán-alföldi és Hindu-Kush-i, valamint a keleti szabirság déli ágának Indiai-óceán partvidéki és Indus-völgyi terjeszkedésének térköreit, a nyugati szabirság déli és Közép-Európa-i régióit és végül a déli szabirság õs-Egyiptom-i, Nilus-völgyi és környéki térköreit."

Igen fontos a szabir-magyarok õstörténete szempontjából, hogy elnevezésük már a legkorábbi ékírásos szövegekben is elõfordul. Igy Arthur Ungnad Subartu címû mûvének 28. oldalán találjuk a legkorábbi szabir elnevezést A.Ha.Ki megjelöléssel, mely a CT XVI 6 papiszöveg (Z 237 ff) szerint sumirul így van leírva:

"lu-tu-tu Eridu-ki-ga-ke mu-un-ud-da me-en
eridu-ki A. Ha.ki-se mu-un na-ri 5) Me-en"

Ennek az akkád fordítása:

"a-si-pu sa ina al-Eridu ib-ba-nu-ú ana-ku
sá ina al-eridu u su-ba-ru re-hu-ú ana-ku"

Vagyis:

"Eriduban kiképzett pap vagyok én,
Eriduban és Subarban születtem én."

Ez az ékírásos szöveg a vízözön elõtti elsõ sumir dinasztia térkörébõl, Eriduból származik. S most Ungnad említett könyvének 23-26. oldaláról mutatok be néhány példát. Subartu leggyakrabban használt ideogramja SU.EDEN formában van feltûntetve a sumir agyagtáblákon, mint a 4337-es sz. geográfiai-lexikai szöveg: KUR-SU.EDEN.Ki jelölése. A sumirok azonban a SUBIR-KI kifejezést is elég gyakran használták Subartu megjelölésére. Ezekután Ungnad a sumir glosszáriumokban és egyéb feljegyzsekben is található igen fontos ideogrammákat mutatja be a sumir SUBIR-KI és az akkád SUBAR-TU megjelöléssel kapcsolatban. Igy pl. a sumir-akkád lista VR 16 A.B., Z 14 ff. alatt találjuk:
su-gir, sa-gir és hu-b (u-ú) r = Su/baritum.
A fenti 4337-es szöveg pedig a következõ módon erõsíti meg ezeket az ideogrammákat:
Su-bir-ki, su-gir-ki, sa-gir-ki és hu-bu-ur-ki = Su-bar-tum
Itt kell megjegyeznem, hogy a legrégibb ékírással írott Fara Szövegek-ben nagyon sok szabir személy és foglalkozásnév található.

Az agyagtáblák bizonyítják, hogy az õs-szabirok már a legrégibb ékírásos szövegekben is megtalálhatók a mezopotámiai térkörben, de honnan és mikor indultak történelmi útjukra, és mivel tudom bizonyítani, hogy ezek az õs-szabirok a magyarság õsei voltak?

A szabirok õstörténetét fõleg a régészeti leletek kézzelfoghatóan bizonyító erejére alapoztam, de nem kerültem el a történelemtudomány egyéb fõ kisegítõ ágainak, az etimológiának, antropológiának és mitológiának a felhasználását sem. A régészeti leletek bizonyítják Mezopotámiaiában az õsember jelenlétét mintegy százhuszezer évrvel ezelõtt a Barda-Barka nevezetû barlangból. Folytatólagos település nyomai is megtalálhatók e régióban, úgy százezer évvel ezelõttrõl a Nagy Zab folyó menti Shanidar nevû barlangban. Mintegy 2000 emberöltõn át, azaz hatvanezer évig, a neandervölgyi embertípus egyszerû kõszerszámokkal ellátott és csaknem egyhelyben topogó életmódja tárul elénk. Majd a neandervölgyi ember nyomát nem találjuk. Tízezer évig tartó hiátus után az úgynevezett baradostian népcsoport lakja a barlangot úgy Kr. e. huszonhatezerig, amikor is a nagy hideg beállta miatt ez a népcsoport is elvándorolt e környékrõl. Ezután újabb tizenötezer évig tartó hiátus következett e térkörben, amelynek a vége már egybeesett az utolsó eljegesedés befejezõdésével. I. e. tízezer táján jelenik meg az az õsember csoport (us, su = õs, bar = ember, usbar, subar = õsember, Wallis E. A. Budge: Hyroglyphic Dictionary) ebben a térkörben, ugyan eddig még nem tudta megállapítani a tudomány, hogy honnan érkeztek ide, de az viszont már bizonyítható, hogy e népcsoport vívmánya az emberiség õstörténelmében hatalmas fordulatot hozó, nagy újkõkori forradalomnak nevezett civilizáció ,amely a növények nemesítésével és az állatok megháziasításával kezdõdött.

A Shanidar barlang és környékének feltárása Ralph Solecki régészprofesszor (Michigan Egyetem) nevéhez füzõdik. A barlangtól mintegy négy kilométerre tárta fel a kezdetleges õs-földmûvelõ falut (Zawi Chemi-nek nevezte el), ahonnan már régészeti lelet ekkel bizonyítható a subarok, szabirok õstörténete. Itt már megháziasított formájában találjuk a juhot és a növények közül különösen a fõzelékféléket. Solecki professzor a Shanidar-völgyi ásatásaival kapcsolatban megemlíti a gabonafélék elõfordulásának a lehetõségét is már e korai mezõgazdasági periódusban.

Shanidar Zawi Chemiben a földmûvelésre használt kõszerszámok és õrlõedények is napvilágra kerültek. S most nézzük, mit találunk még itt e korai, véleményem szerint az elsõk közé tartozó õsszabir településen, mely e régiót és népét a késõbbi nagy újkõkori (Hassuna, Halaf stb.) elõ-sumir, subar kultúrákhoz kapcsolja?

Mindenekelõtt meg kell említeni a fõleg csontból készült szerszámnyeleken a faragásos mértani díszítéseket, mértani alakzatokat, mert ezek a motivumok késõbb igen jelentõs szerepet játszanak majd a kerámia-fajtákról elnevezett nagy korszakokban.

Az ugyanitt talált tisztaréz a következõ fontos régészeti lelet, melybõl luxuscikkeket, gyöngyöt és függõt, valamint használati tárgyakat, fúrókat és tûket készítettek. Majd a fémek és fémöntvények mindig nagy szerepet játszottak a szabirok életében. Az öntöttréz, bronz, majd a vas- és acél tárgyak kifejlesztése, készítése csaknem mindenkor, bizonyíthatóan, a szabirok nevéhez fûzõdik. (Rézöntõkemencék az i. e. hetedik évezredi, Hassuna Idõszak-beli Yarim Tepébõl, bronz fokosok szerte Dél- és Közép-Európában, majd a késõbbi híres szabir szablyák: pl. a honfoglalás idején a Tarján - a kovácsok törzse - által készített fegyverek).

Shanidar Zawi Chemiben a rituális temetkezési kultusz, a túlvilági élet hiedelme tárul elénk, mely egyébként azonosítja a turáninak elnevezett népcsoportokat terjeszkedésük folyamán. A halottakat hajlított testtel temetik el, az asszonyokat nyakékkel és õrlõkõvel, a férfiakat kovakéssel készítik fel a túlvilági életre, és vörös festékkel öntötték le. Zawi Chemi lelõhley korát négy kiváló intézet i. e. 9217 +- 300-ra becsüli.

A Shanidar Zawi Chemi periódus i. e. 8500-ig tart. A következõ jelentõsebb õsszabir földmûvelõ település Jarmó, úgy i. e. 7000-rel kezdõdõen. A közbeesõ hiátust csak részben töltik ki a térkörbeli Karim Shahr, M'lefaat és Gird Chai lelõhelyek régészleletei. Jarmót R. J. Braidwood, a Chicago-i Egyetem régész professzora tárta fel. A földmûvelés itt már fejlettebb formában jelentkezik, kova, obszidián és mészkõ szerszámokkal. Háziasított szarvasmarha, disznó, juh és kutya csontokat találtak. Döngölt sárfalú (patics), téglalap alakú házakat építettek. A tûzhelyet ugyanilyen anyagból készítették, és a ház falán belül helyezték el. Növénymagvak tárolására nagy égetett agyag hombárokat süllyesztettek a padlóba. Ez a jellegzetes õsszabir házépítési és berendezési terv elterjedt változatlan formában mindenütt a 6. és 5. évezredben a Kárpát-medencében a Körös-Kultúrában a nyugati, valamint a Nyugat-turkesztáni Jeitun-Kultúrában a keleti õsszabir újkõkori földmûveléssel kapcsolatos terjeszkedés következtében. Jarmóban a kerámia egyszerû, fõleg háztartási célokra készült. Igen fontosak viszont a Jarmóból elõkerült, köldökdomborulatos kis agyagfigurák, melyeket a tudomány Mother Goddeszeknek, azaz Anyaistennõknek nevezett el. Vagyis már itt jelentkezik az elsõ földmûvelõk 'Termékenység Istennõjébe' vetett hiedelemvilága, a matriárchális hitszemlélet, mely õsszabir õseink jellegzetes vallásfelfogása volt az újkõkori periódusban. Ezek a kis istennõ agyagfigurák - némely esetben terrakotta, vagy kõszobrocskák - mint világító lámpások mutatják nekünk az utat mindazokon a helyeken, ahol szabir õseink megtelepedtek. Megtaláljuk azokat az újkõkori Tell Ramadban, Palesztinában, Tell Sarabban (Nyugat-Irán) 'Sarabi Vénusz' néven. Az Al Ubaid-i õsszabiroknál Eres-Ki-Gal, a Nagy Föld Istennõje elnevezés alatt, az Olt folyó mellett a Kárpát-medencében, Erõsdön a 6. évezredben Eres, Erõs néven, de megtalálták a régészek Subari-ban, az Elamnak elnevezett régióban 'Pinikir' néven, de Turkesztánban, Õs-Egyiptomban és az Indus-völgyi Harappa-Mohenjo Daro õskultúrákban is.

Fontos õs-szabir állomás alakult ki a Tigris folyó jobb partján a Hassuna Idõszakban. Az építkezés Jarmóhoz hasonló, habár elõrehaladottabb. A kerámia viszont hatalmas fejlettséget árul el. Hassuna kerámiáját Archaikus, Standard és Samarra csoportnak nevezi a tudomány. Az Archaikus csoport még egyszerû, a jarmóira emlékeztet, de már megtaláljuk a vonalas (linear), a V alakú, a keresztezett és párhuzamos vonalas díszítési motívumokat, mely rovásírásunkra emlékeztet. A Standard kerámia úgy formára, mint dekorációra nézve is hatalmas fejlõdést mutat. A dekorációkon bevésés és festés váltakozik. A bevésések a Shanidar Zawi Chemi csontfaragások utánzásai, tehát megállapítható a mûvészeti s egyben a népi folytonosság. A díszítések fõleg háromszögek. Õstörténelmünk szempontjából nagy jelentõségû, hogy ezek a kerámiafajták nagy területeken megtalálhatók: Ugaritban, Eriduban, Susában és a Jetuin Nyugat-Turkesztá-i kultúrában és a Kárpát-medencében is. Meg kell jegyeznem, hogy miután a Hassuna Idõszak kerámiáját az õs-szabir nép mindezekben a térkörökben helyi anyagból készítette, így ez a nép a kerámiakészítés tudását vitte magával a fejében, és nem a kerámiát a batyujában, mint ahogyan a nyagati történetírás általában bemutatja.

A harmadik fajta kerámia a Samarra-stílusú: csodás szépségû luxus kerámia és magas fokú képzettséget árul el. A nagy tálcák fénytelen, kissé érdes felületének, a tálak peremszéleinek, a kerekhasú fazekak váll- és nyakrészeinek megmunkálása magas színvonalú. Különbözõ formájú mértani ábrák, élethûen festett madarak, állatok, halak és táncoló emberalakok díszítik e kerámiát."
folytatás :D

ne játszd meg itt magad , leszerepeltél te már régen! töröld a blogodat is!

"A szabir-magyarok õstörténete

Ismeretes, hogy a ma még hivatalosan érvényben lévõ magyar, úgynevezett finnugor eredetelméletünk lealacsonyítja népünk származását, kultúráját. Az urali fagyos erdõkbõl, veremlakásokból származtatja népünket és szinte primitív, barbár, vérengzõ, nomád hordáknak nevezi õseinket. Európa történelemszemlélete elsõsorban erre, az ellenségeink által kitalált, téves történelemelméletre épül.

Pedig tudósok egész sora bizonyítja a finnugor származás-elmélet tarthatatlanságát. Mind többen igazolják, hogy a számtalan néven nevezett õseink nem csak a Kr. utáni 895-96-os honvisszafoglaláskor jöttek be a Kárpát-medencébe, a jelenlegi hazázánkba. László Gyula szerint (A kettõs honfoglalás) 670-ben és 580-ban avar rokonaink, testvéreink alapítanak itt hazát..

A Kr. u.-i negyedik -és ötödik évszázadban a hun testvérnépünk hatalmas birodalmának a központja a Kárpát-medence. Subar-szabir õseink már i. e. 5500. táján itt éltek az Olt-völgyi, Körös Kultúrában.

Ma már a magyarországi szakértõk és tudósok is eltérnek a finnugorista származás-felfogástól. Dr. Kiszely István antropológus, történészprofesszor: A Magyar Nép Õströrténete, 2001-ben megjelent egyetemi tankönyv és tanári segédkönyve is elveti a magyarság finnugor származás-elméletét. Könyvének 45. oldalán írja, hogy a magyarok õsei nem Szibériából, az Urál és a Volga vidékérõl költöztek 'le' Etelközbe, hanem a Kaukázustól dél felõl nyomultak észak és északkelet felé. Az õsmagyarság két nagy csoportból jött létre: a magyarul beszélõ szabir-hunból és a törökül beszélõ onogur-türkbõl (Bakay Kornél 1996)". Tehát Kiszely professzor - a Magyarországon tanult, itt élõ és tanító kiváló tudós - álláspontja már jóval túlhaladja a néhai hírneves László Gyula professzor kettõs magyar honfoglalás elméletét, és a magyarul beszélõ szabir-hun és onogur-török kettõs származás-elméletünk mellett tör lándzsát, mint Padányi Viktor professzor (Dentumagyaria). Jómagam is a szabirokra és az onogurokra építem fel a szabir-onogur = magyar származás-elméletemet.

De a genetikai kutatások is bebizonyították a finnugor elmélet bukását. Dr. Béres Judit kutatócsoportja megállapította A genom címû 185. oldalán, hogy "a finnekkel nem vagyunk genetikai rokonok."

Nemrégiben a TV-ben beszélgetés hangzott el Dr. Mario Alinei-vel, az Utrecht Egyetem nyelvész professzorával, aki egy 500 oldalas könyvet írt. Az etruszk nyelvész megállapítja, hogy az etruszkok az õsi magyar nyelven beszéltek. Erre a mûsorvezetõ megjegyezte, hogy akkor a történelmet át kell írni!

Nézzük, miként mutatja be Európa a magyarok történelmét a polgárainak, és hogyan tanítja az iskolás gyerekeinek. Idézem Kiszely professzor fenti könyvének 66-68. oldaláról:

"A német tankönyvek szinte csak a magyarok 'kalandozásával' foglalkoznak. 'A magyarok a Fekete-tenger északi részérõl két irányból, északról és délrõl jöttek a Kárpát-medencébe a 900-as évek elõtti idõben ... Magyarországon Passau püspöke, mint esztergomi érsek a legfontosabb magyar érsekként mûködött'. A 10 kötetes világtörténelmi szintézis (Johannes Fried, 1994) szerint 'a magyarok a besenyõk és a görögök (bizánciak) által nyugat felé ûzött vad sztyepei harcosok, személyükben egy idegen nép tört be és pusztította végig a latin kultúrájú Európát".

"Franciaország tankönyvírásában megérzõdik a románok hatása. Történeti munkáikban gyakran találkozunk ilyen jelzõkkel: 'a magyarok vért ittak', ' nyers hússal táplálkoztak', 'korbáccsal kellett õket harcra kényszeríteni' stb. Augustin Fliche (1930) szerint 'a magyarok Közép-Ázsiából származnak, ahol nomád életmódot folytattak ...

miután féltek az újabb besenyõ támadástól, kénytelenek voltak a Kárpát-medencébe menekülni'. Charles Seignobos (1938) nagy történelmi munkája szerint 'a nomád magyarok személyében Nyugat új félelmetes ellenséget ismert meg, amely a besenyõktõl ûzve a X. században jelent meg Európában'. Az 1980-ban megjelent nagy francia Európa-történet a magyar honfoglalást egyetlen mondattal intézi el: 'A X. században a magyarok az avarok egykori területét elpusztították és letelepedtek Pannóniában'.

Lucien Musset (1956) szerint a magyarok honfoglalása 'egy üldözött kis nép tudatosan elõkészített tette ... a magyar a nagy tatár faj finn ágából származik'."

"A spanyol, az olasz és a svájci tankönyvek szerint a finnugor nomád magyarok a Fekete-tenger északi részén ötvözõdtek, majd leírják, hogy a kalandozásaikkal végig- pusztítják Európát".

"Az angol és az amerikai történészeknek zavaros képei vannak a magyarság eredetérõl. Általában 'lapp-magyar' vagy 'mongol-magyar' rokonságról írnak. J. M. Wallace-Hadrill (1961) 'újbarbár török-mongol magyarokról' ír. O. Halecki (1952) szerint 'a magyarok örökre elválasztották a déli szlávokat az északi szlávoktól, a magyarok megjelenése véglegesen eltörölte a morva államot'. Az Amerikai Egyesült Államokban az American Museum of Natural History kiadásában (fõszerkesztõ: Göran Burenhult) 1999-ben megjelent világtörténetben ezt olvassuk a magyarokról: 'A magyarok szlávok, de néhány évszázaddal ezelõtt felvették azt az uráli nyelvet, amelyet a szibériai népek is beszélnek'. J. M. Wallace-Hadrill The Barbarian West címû ugyancsak 1999-ben megjelent kötetében ezt olvassuk: 'A magyar hordák európai megjelenésük után mintegy hatvan évig fosztogatták Európát'."

"Az osztrák tankönyvek szerint 'a magyar belsõ-ázsiai lovas nép, amely Európába érkezése után támadásokat indított a már letelepült szomszédai ellen, de a német papoknak sikerült megfékezniük õket'."

Ezeket a sorokat olvasva elgondolkodhatunk azon, hogy a nyugat-európai diák milyen képet alkot a magyarokról, és valószínû felteszi magában a kérdést, hogy miként lehet nekünk egy ilyen származású és ilyen múltú néppel együttmûködni Európában? Kérdésük jogos. Az a legsajnálatosabb, hogy az európai történetírók és tankönyvírók általában a finnugorista magyar történészek és tankönyvírók könyveibõl merítik az értesüléseiket.

Most kérdezhetjük, van-e ennél égetõbb hazai tudományos kérdés? Mi magyar õstörténetkutatók ezért értékeljük és becsüljük nagyra az olyan hazai történészek munkáit, akik a finnugorista történelemszemlélet helyett más irányban keresik a magyar nép eredetét, a valós történelmet kutatják (László Gyula, Kiszely István, Bakay Kornél, stb.).

Vizsgáljuk meg a valódi magyar õsmúlt -kutatást, különös tekintettel arra, hogy az indogermanisztika, ma szalonképesen indoeurópaisztikának nevezett történelem- és nyelv tudomány-elmélet a csõd szélén áll, annak fattyúhajtásával a finnugorizmussal együtt!

Jelenleg a valódi magyar (a nem finnugor) õstörténetkutatás terén három fõ csoport különböztethetõ meg. Az elsõ a Kárpát-medencébõl, a második a Közel-Keletrõl és a harmadik Belsõ- és Közép-Ázsiából származtatja népünket és nyelvünket. Természetesen mindhárom csoport a magyar virtusnak megfelelõen védi a saját álláspontját. Pedig most szükséges lenne az egyeztetésre, hogy végre megismerjük, tisztán lássuk, és megír- juk a magyarok valódi õstörténelmét. Ez annálinkább lehetséges, mert mindhárom kutatócsoportnak igaza van. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy mindhárom csoport a kutatási területe idõmélységében a subar népetnikumot, õseinket találja.

Tudományosan bizonyított tények támasztják alá, - ma már régészeti leletekkel és nyelvészetileg is igazolható - hogy szabir-magyar õsmúltunk olyan távoli idõmélységbe nyúlik vissza, és olyan hatalmas területeket ölel fel, hogy ezt a nagy térkört - melyet kb. i. e. 5500 táján egy nagy történelmi egységnek is nevezhetünk - a könnyebb tájékozódás szempontjából hasznosabb háromfelé osztani (A Szabir-magyarok õstörténete c. munkám II. kötet, a 'Hármas szabir-magyar õshazánk' fejezet). Annál is inkább, mert ennek a nagy történelmi egységnek mindhárom térkörébõl olyan kultúrális erõk sugároztak ki, melyek külön-külön is döntõ befolyást gyakoroltak az utókorra és az indogermanizmus által turáninak elnevezett népekre - természetesen ideszámítva a magyarokat is - karakterük kialakításában elsõdleges szerepet játszottak. Ezért is találjuk mi, a valódi magyar õsmúltat kutatók ebben a három térkörben mindenütt õsiségünk régészeti, nyelvészeti és kultúrális emlékeit. Ezért aztán véleményem szerint nem lehet valódi magyar õstörténelmet írni anélkül, hogy ezen nagy régiók bármelyikének régmúltját õstörténelmi felméréseinkbe és konklúzióinkba bele ne foglalnánk. Annál is inkább, mert e három régió õslakói - kutatásaim szerint - a subarok, azaz az õs-szabirok. A könnyebb tájékozódás végett ezt ez õs népet alcsoportokra osztottam említett munkámban, a szóbanforgó területkörben. A mezopotámiai csoportot homo subaraicus var. Cresens Luna fecunda, vagy Termékeny Félhold-i, központi szabirnak (i. e. tizedik évezred), a Kárpát-medencei csoportot homo subaraicus var. europaea, vagy nyugati szabirnak (i. e. 5500.), míg a Belsõ és Közép-Ázsiai csoportot homo subaraicus orientalis, vagy keleti szabirnak (i.e. 5500.) jelöltem. A szabir õsnép telepeit idõben és térben igen nagy mennyiségben találjuk meg a Termékeny Félhold (Mezopotámia) térkörében, (a nagy háromszög déli csúcsa) az Iráni-fennsíkon, Beludzsisztánban (Pakisztán) és Khorezmben (Nyugat-Turkesztán). A Mezopotámia felõl terjeszkedõ keleti szabir-magyar õseink északi szárnya képezte a nagy háromszög keleti csúcsát, Nyugat-Turkesztánban, míg a háromszög harmadik és számunkra legfontosabb nyugati csúcsa a Kárpát-medencei szabir-magyar õshaza. Véleményem szerint e három szabir-magyar õsterület mintegy szétválaszhatatlan autochton történelmi bázisként szolgáltathatja azt a területkört és népességét, melyre felépíthetjük õstörténelmünk alapjait.

Azt a tényt, hogy a magyarok õsei jelen voltak az emberi civilizáció kialakításában már a a korai mezolitikumi, majd újkõkori kulturákban megerõsíti a híres Oxford Egyetem nagy tekintélyû régészprofesszora, Gordon Childe, aki a The Danube in prehistory (Oxford, 1928) címû, a Duna-völgyi kõ- és bronzkorszakról szóló munkájában írja, hogy a tudósok a világ minden táján megyegyeznek abban, hogy "az õsmagyaroknak jelentõs szerepük volt az õs Közel-Kelet kulturáának kialakításában,"

Mezopotámiából kiindulva mindenkor igazolhatóan, tudományos pontossággal kisérhetjük végig szabir-magyar õseinket történelmi útjukon a 895-96-os utolsó honvisszafoglalásig.

Most nézzük, kik azok a tudósok, történészek és nyelvészek, akik a szabir népetnikum jelenlétét bizonyítják Mezopotámiában már a lehetõ legkorábbi idõkben:

S. N. Kramer professzor, a több mint ötezer agyagtábla fordítója a Sumerians címû könyvének 40. oldalán feltételezi, hogy Mezopotámia elõsumir õslakói a szabirok.

Sir Leonard Woolley - akit minden idõk leghíresebb régészének tartanak - írja, hogy asszir hagyományok szerint Mezopotámia õslakói a szabirok.

E. A. Speiser, a Philadelphia Egyetem semitológus professzora írja a Hurrians and Subarians címû munkájában: "A szabirok, akik a legrégebbi történelmi idõktõl fogva nem csak a hatalmas hegyvidéket tartották megszállva Babilontól északra, de békésen együtt éltek a sumirokkal és akkádokkal."

Arthur Ungnadot a "pánszabirista" jelzõvel illették a szakirodalomban a szabirok õstörténelmét kutató és bemutató munkássága miatt. Fõ munkája a Subartu címû könyve.

Eduard Meyer, a Berlini Kelet-Ázsia Múzeum egykori igazgatója Mezopotámia õsnépességérõl így ír: "Ez az õsnép nem volt semita. Nevük sumirul subar, vagy subir volt."

Novotny Elemér Mezopotámia legrégibb autochton õslakóit subareusoknak tartja.

Badiny Jós Ferenc Káldeától Ister-Gamig II. címû könyvében ezt olvassuk: "Egy ötezer évre visszamenõ sumir epikus költemény 7. sorában ez áll: EME NAM LU KI EN GI mat KALDE ME - a kiengi emberiségnek a nyelve ... KALDEA NYELVE. Ezek szerint világossá válik az a tény, hogy Káldea és a "Subarokkal azonos" KAL-ok népe az i. e. 4. évezredben már létezett, és a Subar-Subir néppel azonos nyelvet beszélt.
Ám ismeretes az is, hogy a történelmi adatok sokasága a szabir bépet a magyarokkal azonosítja, így a sumir-magyar nyelvazonosság kétségtelenül bizonyítékot nyer ezzel a csaknem 6000 éves nyelvemlékkel."

Dióhéjban bemutatom a subar-szabir nép õstörténelmét - a legrégibb igazolható idõkbõl és régiókból.

Õstörténeti kutatásaim közben, az emberiség legrégibb írott történetét vizsgálva - fõleg az angol és német szakkönyvekbõl - fontos megállapításra jutottam. A múlt század elején és közepén a régészek, nyelvészek és történészek megemlékeznek egy néprõl, mely már jó néhány ezer évvel a sumirok megjelenése elõtt Mezopotámiában élt. Ez a nép a su-subar, vagyis a szabir népcsoport. Nevük már a legrégibbnek tartott Fara (Shuruppák) ékírásos szövegekben is elõfordul. A su elnevezés egyaránt jelentette a népet, a nyelvet és a földrajzi fogalmat. Ezért kezdtem a sumirok tanulmányozása után a szabirok kutatásához, annál is inkább, mert a múlt század egyik legkitûnõbb történésze és gondolkodója, Padányi Viktor professzor a szabirokat a magyarság legõsibb népetnikumának tartja. Igy született meg a három kötetes munkám 1986. és 1995. között: A szabirok õstörténete, és az átdolgozott, egy könyvbe szerkesztett új kiadás 2000-ben: A szabir-magyarok õstörténete. De kik is voltak a szabirok, milyen kapcsolat fûzi a subar-szabirokat a magyarokhoz és milyen szerepet játszottak a magyar õstörténelemben?

A Hóman-Szekfû-féle Magyar Õstörténet címû hatalmas munkában - mely diákéveink magyar történelmi anyagát is szolgáltatta -, a legnagyobb erõfeszítés dacára is csak egy sort találunk a szabirokról. Hóman megemlíti ugyanis, hogy Árpád honfoglaló hadaival "szabir elemek is jöttek be az országba".

A kiváló orosz történész, Patkonov már 1900-ban azonosította a magyar nép legalább egy törzsét a subar-szabirokkal A szabirok nemzetisége c. könyvében.

Jelena Halikova írja, hogy a volgai Bolgárország Szuvar nevû városának a neve a magyarok õseivel fûgg õssze, mivel a magyarok õsi neve szavar volt. (Élet és Tudomány, 1975. XI. 1.).

Bobula Ida, Origin of the Hungarian Nation címû könyvének 50. oldalán írja, hogy a honvisszafoglalás elõtt Dentumagyariában a magyarok még szabiroknak hívták magukat.

A hét ezer éves Tatárlakai táblácska jobb oldali alsó felében már megtaláljuk a sapir népnevet leírva, mely az õs-szabirok egyik elnevezése volt. Badiny Jós Ferenc professzor bemutatása szerint, aki az amerikai Hood professzor munkájából meríti az adatokat: SA (Labat 353) jelentése: orca, arc, pír vagy bar (L. 381), jelentése napfény, pír. A sapir népelnevezéssel kapcsolatban írja Badiny Jós Ferenc az Õsi Gyökér magyar magyar kulturális szemle 1990. május-júniusi számának 59. oldalán: "Elõbb, vagy utóbb azonban minden magyar kutatónak el kell ismerni azt a tényt, hogy a tatárlakai írásbeliségtõl (Kr. e. 5200) kezdõdõen a Kárpát-medencében írásemléket visszahagyó SAPIR nép történelmét kell kutatnunk."
folytatás...

Eddig se válaszoltál ezekbõl semmire. Nem provokálok. De mégis , ha tõlem állandón bizonyítékokat kértek ,akkor a minimum hogy felmutattok valamit.
És továbbra sem kéne dühöngened sem személyeskedned.

Ha, nehezedre esik pár mondatban válaszolni, akkor linkeld azt a hozzászólást, ahol már válaszoltál. Lehet, nem vettem észre, vagy elfelejtettem.

Nagy kérés ez? Nem hiszem.

idefigyelj te provokátor! pattanj le rólam sûrgõsen! és olvass vissza! nem fogok gyengeelméjûeknek 1000x elismételni semmit!

Az csak propagandaszöveg:D
Magyarellenes

Miért nem teljesen mindegy honnan jöttünk? Szerintem csak 1 fontos dolog van, az igazság. Ez röhely, szerinted az a jó elmélet ami neked tetszõ színben tünteti fel az õseinket mi?

Nézd meg az angolokat! Le se szarják milyen primitív õseik voltak. Még írni se tudtak a primitív szigetlekók. És bõszkék az elsõ királyukra, aki egy francia herceg volt:D

Neked persze nem elég, hogy behoztuk európába a zablát, a kengyelt, meg az aldógatyát, és írni is tudtunk. Most már meg se állunk addig amíg kiderül, hogy Jézus és Buddha is magyar volt mi?

Na de nem kell ám beszarni, ha a finnugor elmélet rossz, lesz helyette más. A tudomány szerencsére "öngyógyító" , és a hibás elméletek kihullanak, csak idõ kérdése. A föld se maradt lapos. De egyenlõre a finnugoros móka a leg helytállóbb, akár hogy is kapálóztok. A tudomány mai állása szerint ez tény.

Én pl. nem mondtam...

Gratulálok. Érdemben nem tudsz válaszolni?

Nem igaz. Számtalanszor elhangzott, hogy a Habsburgok kitalálása az egész. Többször, többen is elmondták. Olyan öreg nem vagyok még, hogy Cavingtont kelljen szednem feledékenység ellen.

:::D:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD lolololollollol öcsém neked van baráti köröd? vagy egyedül mulatsz?

Szóval, döntsétek már el, finnugor nyelvrokonság vagy sem?
Ha igen, akkor ebbõl következik a származás is.

Igen , arra nincs bizonyíték, nem tudok semmit felmutatni ,hogy márpedig az Uráli õshazából származunk, a nyelven kívül!

De ti mit tudtok felmutatni? A genetikát hagyjuk. Ott a válasz rá.

Ezentúl a genetika leginkább úgy lenne érdekes, ha mondjuk egy honfoglaló magyar génjeit lehetne összehasonlítani egy hunéval. De ez sajnos eléggé nehéz.

Nos, azt állítjátok, a magyarok adták a nyelvet a finnugoroknak...hm.
Azok pedig elfelejtették a saját nyelvüket.
Bizonyíték erre? Ezt nem lehet bizonyítani . Úgy lehetne, ha felmutatnátok az eredeti, magyar hatás nélküli, a nyelvcsere elõtti finn nyelvet.
Néhány esetben ugyanis elõ fordult már nyelvcsere a történelemben , de ezekben az esetben ismerjük mind két nyelvet.
Szóval ,hogy a magyarok nyelvébõl származik a többi mert azok átvették...ez bizonyítani kéne.

Ha már az átvett nyelvnél tartunk. Akkor, van itt egy probléma hogy szerintetek tõlünk vettek át ügye mások szavakat...nos a magyarok õsei, nem voltak földmûvelõk. Nomád-lovas nép voltak. Hogyan adhatta át egy nomád lovas nép, a szavait a földmûvelõknek? Nem inkább fordítva lehetséges, hogy a földmûvelõ nép ad szavakat a nem földmûvelõ nomádoknak?

Vagy, akkor a magyarok ismerték a földmûvelést mégis csak? Bizonyíték rá? Ha földet mûveltek, akkor le is telepedtek egy idõben...akkor ennek lenne nyoma...hol vannak a városok, falvak?
Vagy egyszer csak a letelepült földmûvelõk életmódot váltottak?
Lehetséges, de bizonyítani kéne

És persze mi tõlünk vannak a sumérok. Miközben, a sumérok származása nem ismert jelenleg. Nem az MTA nem ismeri, nem én nem ismerem...hanem a tudomány...a történészek...a sumér származás ismeretlen!
Ezek után kicsit erõs állítani hogy a õskárpátiaktól van !
Fõleg hogy a sumérok civilizációja igen fejlett volt. Az õskárpátiaké közel sem volt ilyen...vagy találtak õsi városokat a Kárpát-medencében, csatornával zikkuratokkal?

És ha már itt tartunk hogy lehet az, hogy az õskárpátiak, akik egy letelepült földmûvelõ nép voltak, létre hoztak két teljesen különbözõ civilizációt?
Egy: a nomád-lovasok
Kettõ: az igen fejlett sumérok

A vándorlásiakról meg nem elég egy színes ábrát betenni. Források? Korabeli írások, mert ti nagyon szerettek ilyesmire hivatkozni.
Régészeti leletek amik a vándorlást bizonyítják?

Tudom, mindezt már sokszor megkérdeztem. De mindig figyelmen kívül hagyjátok mindezt, ami elég baj.

Az egy dolog, hogy hoztok föl alternatív elméleteket, de basszus, bizonyítani kéne, és a kényes kérdésekre válaszolni.

Na most pedig, vagy normálisan fog valaki válaszolni(amit kétek)

vagy ismét jön a személyeskedés, megint fel leszek jelentve...

Én mondjuk az elsõnek örülnék. Az méltó az értelmes emberekhez, mert csak így lehet normálisan megvitatni valamit.

te ritka értetlen lény vagy! :D öcsém .D szerinted ki vesz téged komolyan? mikor 657 x leirtuk hogy forditva igaz a finnugor nyelvcsalád, azt soha sehol nem irtuk hogy a finn nem rokon nyelv! szerencsétlen ember vagy te! mivel foglalkozol?

1. hsz.

Nem az én elméletem kezdjük azzal.

A finnugor nyelvrokonságot meg ti vonjátok kétségbe. Többször is elmondtátok hogy hazugság. Akkor most hazugság vagy nem hazugság?

Aztán a génkutatásokról szóló érveitekre, hadd válaszoljon súcs Sándor egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetemrõl:

,,A génkutatás természetesen nem bizonyította be, hogy nem vagyunk finnugor nép. Azért nem, mert a génkutatás eredményei csak azt mutatják meg, hogy egy-egy népességben bizonyos gének milyen arányban vannak meg. Ezek az eredmények különbözõképpen interpretálhatók. Azt azonban még senki sem tudta megmondani, hogy pontosan melyek lennének a „finnugor gének”, és hogy ezeknek milyen arányban kellene meglenniük a magyarok között, hogy genetikailag „finnugoroknak” tarthassuk magunkat. "

Soha nem mondtam hogy hamisítvány. De nem baj. És nem szólhatok bele vahy mi van? Tán tilos?

Tegyük fel, hogy igazatok van, és a magyarok a Kárpátmedencébõl származnak.

Mitõl magyarellenes, ha valaki másképp gondolja, mert egyéb bizonyítékok azt támasztják alá? Melyik magyarnak árt ezzel?
Aki azt mondja, hogy léteznek ufók, az magyarellenes, vagy igaz magyar?
Aki szerint a hidegfúzió nem lehetséges az magyarellenes, vagy igaz magyar?

a vége fele kicsit elragadtatta magát, de jó :)

errõl van szó! mindenki aki urálozik az a magyarellenesek táborát erõsíti!
ugye dantes?

nah akkor még egy olvasmány akik szeretnek olvasni a kedvenc Bakaynktól :)
( jó olvasást kívánok hozzá :)

"Bakay Kornél: A kihirdetett magyar õstörténet alkonya ( részlet)

Az iskolában azt tanították, és nagyobbrészt azt tanítják ma is, hogy a magyarság ezredéveken át vándorló, kóborló, istentelen, barbár nép volt, akinek rokonai a (finnek és a baltiak kivételével) a rendkívül alacsony szinten éldegélõ úgynevezett finnugor népek.
A Kárpát-medencébe fejveszett meneküléssel, megriadt csorda módjára érkeztek, majd vad kegyetlenséggel legyilkolták az itt talált mûvelt szlávok egy részét, a többit beolvasztották és leigázták. Európa mûvelt népeit pedig a munkát utáló, részeges, vidám magyar rablóbandák hosszú évtizedeken át kifosztották, a településeket felgyújtották, a nõket megerõszakolták, a gyermekeket rabszíjra fûzték.

Eleink tehát nem voltak kultúrnép, így ne akarjunk õseinkre hivatkozni, kivált ne a nagy keleti népekre, mint a szkítákra vagy a hunokra. Ezekhez ugyanis semmi közünk sincs. Minékünk csak a szibériai vogulok és osztyákok, a permi finnek és a balti finnek a rokonaink, és aki ezt nem fogadja el, az a politikai alvilághoz tartozik, az históriai bûnözõ – állítja ma is Rédei Károly, a bécsi egyetem emeritus professzora, Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagja.

Valóban ilyen volna a magyar õstörténet? Valóban analfabéta, dologtalan, öldöklõ rablógyilkosok lettek volna õsatyáink? Valóban a história, a történelem nem volna más, mint visszanézõ, szenvtelen kíváncsiskodás az egykor régen-volt iránt?

A válaszunk: határozott nem! A kihirdetett, hivatalos õstörténet hamis tanokra épített, amelyet sem az írott források, sem a tárgyi források (régészet), sem az embertani kutatások (antropológia, DNS-, vércsoport-vizsgálatok) nem erõsítenek meg.

Ugyanakkor a mérvadónak nevezett történetírás nem ad választ arra, hogy:

A.) Mi volt az oka annak, hogy sem a hunok, sem az avarok, sem a magyarok nem települtek meg a Kárpát-medencét nyugat felõl lezáró Bécsi-medencétõl nyugatra?

B.) Mi volt az oka a kezdetektõl kimutatható magyarellenességnek (vagy talán helyénvalóbb magyargyûlöletet mondani)?

C.) Mikor és miért született meg a finnugor rokonság elmélete?

D.) Mikor és miért bomlott meg a nemzet egysége, s miért nem azonos a magyar állam a magyar nemzettel?

A népek sohasem költöztek el hazájukból kedvtelésbõl vagy kalandvágyból, nem hagyták el könnyedén õseik temetõit és földjét. A magyarok sem tettek így soha. Ma már a régészet kétségbevonhatatlan tényekkel igazolta, hogy sem a szkítáknak nevezett népek 2700 évvel ezelõtt, sem a hunok, sem az avarok, sem pedig a magyarok nem bolyongtak a végtelen füves rónákon, állataikat terelgetve, sátoros szekerek kíséretében, mint a kóbor cigányok, hanem váraik, városaik, falvaik, hatalmas állandó temetõik, a maguk korában rendkívül fejlett hadseregük volt s az Altájtól a Bécsi-medencéig egységes kultúrát és erõs hatalmi övezetet alkottak. S ennek a nagy keleti kultúrának volt szerves része a magyarság!

Krónikáink egybehangzóan állítják, hogy a hungárok, a magyarok egyazon nép a hunnusszal s az avarral, s mindannyian szkíták. S azt is állítják, hogy Álmos és Árpád egyenes leszármazottja volt a nagy Atilla királynak.
A hivatalos történetírás szerint nekünk hun hagyományunk sohasem volt, ezt csak a németektõl loptuk a XII-XIII.században. Hamis állítás ez, hiszen a nyugati források már a X. századtól (Waltharius eposz) tudják, hogy a hungarusok Pannóniában élõ hunok, illetve avarok. De ezt bizonyítja eredethagyományunk is, így mindenek elõtt a csodaszarvas legendája, amely megvolt a szkítáknál, a hunoknál és megvan a magyaroknál.

De akkor hogyan lettünk finnugorok? A magyar nemzeti történetírás õs- és hõskorában, a XVII. század végétõl senkinek sem jutott eszébe kétségbe vonni a szkíta-hun rokonságot. Csak amikor megszületett az összehasonlító nyelvtudomány, akkor került sor a nyelvek, nyelvcsaládok szerinti elkülönítésére: többek között a hajlító és a ragozó nyelvek nagy családjait választották szét. A napkeleti nyelvnek tartott magyar nyelv eredetisége és különállása mindenki elõtt világos volt.
Az sem volt tudománytalan, hogy megállapították, a magyar nyelv mind nyelvtanilag, mind bizonyos mértékig szókincsében rokonságot mutat a permi, a szibériai és a balti nyelvek egyikévelmásikával.
A nyelvtudományban is élenjáró német tudósoknak azonban kapóra jött a XVIII. század végén ez a rokonság, mert így jogot formálhattak arra, hogy a török háborúk 150 keserves éve után amúgy is elerõtlenedett magyarság önbizalmát súlyosan megtépázzák, kivált azután, hogy Mária Terézia legendás vezére, Hadik András huszárjaival megsarcolta Berlint (1737).
Mûveikben gúnyosan írták le: a barbár magyarok, akik csak a lovakhoz és a gyilkos kard forgatásához értenek, a kultúráról pedig fogalmuk sincs, nem a nagy Atillától származnak, hanem a rénszarvast hajszoló lappoktól és obi ugoroktól.

Nem arról van szó természetesen, hogy tagadnánk a magyar, a finn, az észt, a lív, a lapp, a mordvin, a cseremisz, zürjén, a vogul vagy az osztyák nyelvvel való – nem túl mély – rokonságot, hanem arról, hogy ez a rokonság nem úgy alakult ki, ahogyan a finnugristák ellentmondást nem tûrõen kinyilatkoztatják, vagyis úgy, hogy egykor régen (az V-IV. évezredben) volt egy közös õshaza valahol a tajgás-tundrás Szibériában vagy az Urál mentén, volt egy közös õsnép, egy közös alapnyelvvel, amely mindössze 600 alapszóból állt volna, amely õsnépbõl egyszer csak – valami csoda folytán – az elõmagyarok kiváltak volna és dél felé fordulva megkezdték volna több évezredes vándorlásukat. Miközben az õsi halász- vadász-gyûjtögetõ életmódot felváltotta náluk az állattartás.
Meg kell mondanunk ez a torz feltevés már a XX. század elsõ harmadától eluralkodott, sõt nem hagyta érintetlenül még a nagy Hóman Bálintot sem.
A valós helyzet azonban más volt: egy nagy lélekszámú, magyar nyelvet beszélõ nép hatott a szomszédos kis népcsoportokra, amelyek átvették a nyelvet, illetve annak bizonyos elemeit (karavánnyelv vagy közlekedõ nyelv, úgynevezett lingua franca).
A finnugor rokonság és származáselmélet tehát a társadalomtudományok fejlõdése következtében született meg, de tagadhatatlanul politikai okai is voltak. A fõ hajtó- és mozgatóerõ: a magyarellenesség, a magyarok iránti gyûlölködés volt.

Miért alakult ki ez a magyarellenesség Európában, majd a világban?
Földünk 148 millió km2-nyi területébõl Ázsia 45 millió, Európa 9,9 millió km2. A 340 000 km2-es Kárpát-medence Európa kellõs közepe, természetes védettséggel, zárt vízrendszerrel, igen gazdag ásványkincsekkel, hatalmas ivóvíz- és gyógyvízkészletekkel, s ez az a tájegység, ahol a latin-germán, a görög-szláv és a szkíta-hun népek és kultúrák egyedül Eurázsiában találkoznak! S ezt a földet a történelemben elõször a keleti lovas népek tudták egyesíteni, egy hatalmi erõ alá vonni. Elõször a hun Atilla, majd az avar nagykirály: Baján. Amikor ez az egység megbomlott a IX. században, vákuum keletkezett. Ekkor érkeztek meg eleink s néhány évtized alatt, lényegében harc nélkül birtokba vették az akkor lakható egész Kárpát-medencét. De csak azt! Hadi erejüknél fogva mehettek volna bárhová megtelepedési céllal is, amint a normannok és az arabok tették, erejüket a hadjárataik világosan megmutatták.
De nem telepedtek meg másutt. Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy az itt lakó népek nagyobb része testvérnép kellett legyen, s amint a Tarihi Üngürüsz és az itáliai krónikások (Bonfini és Ransanus) írják, ugyanazt a nyelvet kellett beszéljék. Erre mutat a Kárpát-medence toponimiája: a hely- és földrajzi nevek tömege, amelyek döntõ többsége színmagyar eredetû, még az antik forrásokban szereplõ Duna, Tisza, Maros, Olt, Ompoly sem kivétel, mert ezek szkítakori vagy még régebbi elnevezések.
1400-ig például Erdély területén 2056 helynév jött létre, s ebbõl csak 102 bizonyult szláv eredetûnek! Ugyanakkor komoly nehézséget jelent, hogy sem a szkíták, sem a hunok, sem az avarok nyelvét hiteles és vitathatatlan nyelvemlékbõl eddig nem ismerjük. Eddig – mondottam s azért tettem ezt, mert nemrégiben közzétettek egy óörmény betûvel (grabar) írott kaukázusi hun nyelvû anyagot, amelynek mind a nyelvtana, mind a szókincse rendkívüli hasonlóságot mutat a magyarral. Ez a forrás azonban még nem ellenõrzött, tehát egyelõre csak mint lehetõséget lehet számba venni.
Ugyanakkor a dezoxiribonukleinsav vizsgálatok kimutatták (a DNS molekulák az öröklõdés anyagai, nem a fehérjék, s ezt 1995-ben fejtették meg!), hogy a Kárpát-medencét birtokukba vevõ õskõkori népek között az õsmagyarok is ott voltak, az õshorvátokkal és az õslengyelekkel együtt 35 000 évvel ezelõtt. A rögzült mutációkból, azaz a DNS szekvenciák különbözõségeibõl ugyanis a fajok rokonságára lehet következtetni (egy emberben 23 pár kromoszóma van és ez 16 millió féle kombinációra képes, ám a vércsoportot egyetlenegy génpár határozza meg, s ezek évezredek után is kimutathatók jelzõgének-markerek a sejtgyökök maradékaiban.) Az úgynevezett mitokondriális DNS révén tudjuk például, hogy az ember nem 25 millió éves a Földön, hanem csak 5 millió éves, s a mi ember-õsünk mintegy 100 000 évvel ezelõtt rajzott csak szét Közép-Afrikából. A Kárpát-medencét birtokba vevõ magyar eleink tehát itt egy hatalmi gócot hoztak létre mind katonai, mind gazdasági vonatkozásban.

Ezt szerették volna a nyugat-európaiak megszüntetni már a kezdetektõl. Ezért vonultak fel 907-ben, s ezért ajánlotta Abd al-Rahman mór (cordovai) kalifa 955- ben Ottó német királynak, hogy a magyarokat ki kell irtani.
Ezért hirdettek a pápák keresztes hadjáratot a magyarok ellen, a gens detestanda – az elátkozott nép ellen. Dehungarizálni kell a térséget– mondták ki késõbb a nagyhatalmak is. A hungarocidium meg is indult: 1848- ban a bácskai Földvár templomi oltárára kirakott, 37 levágott magyar gyermekfej volt az egyik legszörnyûbb jelzés.

A Turul-nembeli Álmos-Árpád szent dinasztia 29 uralkodója (819–1301) hiába adott a keresztény világnak 10 magyar szentet, az erõs, bizonyos korokban európai nagyhatalomként mûködõ magyar királyság az ellenszenv, a gyûlölködõ harag tárgyává vált.
Ezt fejezte ki a XVIII-XIX. századi álláspont, hogy tudniillik a magyaroknak nincs helyük Európában. Tisztázatlan az eredetük és nincs joguk nemhogy Erdélyre, de Magyarországra sem! S mindez 150 évvel Trianon elõtt!
Csoda-e, ha 1918/20-ban bekövetkezett nemzeti történelmünk legnagyobb tragédiája? Meggátolható lett volna a katasztrófa? Határozott válaszom: igen! Ha a magyarságból nem ölik ki a nemzeti érdeklõdést múltja iránt, ha megmarad a nemzettudata, akkor nem dobja el a fegyvereit 1918-ban. Az elsõ háborút 1918. augusztusában a németek nagy veresége után a szövetségesek elvesztették, de a szávai magyar hadsereg érintetlen volt még 1918 októberében is. Ám a kiegyezés utáni liberális polgári radikálisok (Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Linder Béla) megmételyezték a magyar ember lelkét s elvették a múltját.

A múltját vesztett ember pedig olyan, mint az emlékezetét vesztett, gyógyíthatatlan beteg. A történelem minden nép számára hatalmas erõ, de csak akkor hat, ha a nemzettel való azonosulást, a közös sorsot vállaljuk. Csak akkor vagyok a nemzet tagja, ha minden pillanatban és minden helyzetben vallom és megélem: ez az én nyelvem, ez az én múltam, ez az én földem, ez az én hitem, ez az én szent örökségem, a génjeimben õrzött szent hagyományom. S nem szabadna tûrnünk, hogy idegenlelkû firkászok (Népszabadság 2003. nov. 17.) le merjék írni büntetlenül: „a csodaszarvas, nemzetbálvány, a fehér paci, miegymás lehetnek komoly Istenek, de az üdvösség valóságára nézve mindegyikük csak kár és szemét!”
S a Széchenyi- díjjal kitüntetett Spiró Görgy szerint „a szarból jött magyarok” között csak az õ csoportjukat illeti meg tisztelet. Nagy költõink tisztán látták a jövendõt, a pusztulás útját s azt is, hogy a magyarság a katasztrófák nemzete. A XX. század kivégezte Magyarországot, a XXI. század vajon mit hoz? Marad-e a megfeszített nemzet a keresztfán vagy végre feltámadunk? A múltat nem szabad elveszítenünk, nem szabad eladnunk, nem szabad hagynunk eljelentékteleníteni.
Hazug szólamokat terjesztenek a mai mérvadónak hitt történészek, amikor azt hirdetik: tegyünk úgy, mint Szent István királyék tettek: szokásainkat, hagyományainkat, múltunkat, erõszakkal akár, töröljük ki az emlékezetünkbõl, az õseinkhez fûzõdõ minden szálat szakítsunk el, mert csak így fogad be bennünket Európa, s most az Unió. Csak így bocsátják meg nekünk Atillát, Bajánt, Bulcsút és Lélt.
A magyar politikai gondolkodás mindig történelem-érzékeny volt, csak mostanság nem az. Nem ismerik el a történelmi jogot, nem ismerik el a nemzetek közötti kulturális különbségeket, s történetietlen historizálásnak nevezik, ha az igazi történész mind az értelemre, mind az érzelmekre hatni akar. Márpedig az a historikus, aki csak részletproblémák pepecselésével tölti az idejét és csak a szaktársainak ír magvas tanulmányokat, feleslegesen élt és dolgozott, mert a keze között a történettudomány halott.

Elõadás a Magyar Kultúra Alapítvány székházában megtartott Klebelsberg-napokon.
(2003.)"

Naddeo mondja nem én:D én csak tolmácsolom ,mert nemcsak genetikailag stimmel hanem jelképileg is!
sõt én még azt sem tagadom, hogy lehettek uráliak 895 ben a honvisszafoglalók között, de azt igen hogy õk lettek volna a szabirok vagy az onogurok és a kárpáti õslakók!

Az õskárpáti lényege, hogy két ága van. A Kárpát Medence és akik elmentek. Éppen azt mutatja ahddub antropológiával, hogy az ujgorok az egyikek akik elmentek.
Lehet erre agyvérzést kapni, de hidd el senkit nem érdekel az agyvérzésed

ahddub kérték, hogy a genetikát mutassa az elméletébõl. Nem volt itt semmilyen tényekrõl beszélés. Te pedig belepofázol, hogy hamisítvány baalababa. Úgy, hogy még be sem fejezte.
Ez igenis provokálás és lassan már mindenki leszól emiatt. Biztos véletlenül mondja mindenki, hogy provokálsz...

ezek a linkjeid azt bizonyítják hogy rokon nyelv a finn, és ezt ki vonta kétségbe? csak éppen ha a többi tényt is figyelembe vennéd amit egy nép eredeténél elengedhetetlenül szükséges, akkor belátnád hogy csak ugy mûködik ez az elmélet ha megforditjuk! a tojás nem tojik tyúkot! a te elméletednél pedig igen! ott a brazil a portugál õse!

Nem gerjesztek én semmit. De egy ábra mégis mit bizonyít? Bárki rajzolhatta.A finnugor elméletnek is megvan a maga ábrája. Az is ott áll. Na és? Ebbõl még nem következik hogy melyik igaz.

Ja, és nem provokálok senkit! Vagy már kérdezni, vitatkozni sem szabad vagy mi van? Aki nem ért egyet az provokál? Gondolkodjatok már el, hogy nem csak nektek lehet igazatok!
Úgy nem lehet vitatkozni, hogy a másikat letorkoljuk!


Egyébként meg olvasd el amit belinkeltem, mert az nekem is

megy


Érdekes olvasmányok.

Nem hiszem hogy csak egyféle véleménynek lehet itt helye és ha én is vettem a fáradságot hogy utána néztem más mondandójának, akkor ezt viszont is elvárhatom.

"régi" Ujgurok.

ezeket az ábrákat nem én csináltam te tupaia glis :D! hanem olyan emberek akik politikailag függetlenek és az igazságot kutatják! sõt az ujgur kislány apja sem én vagyok!

folytasd engem is érdekel.

nincs elnézve!
Ha tudsz csináljál, de fölöslegesen ne gerjeszd a feszültséget.
Genetikát és az antropológiát mutatja ahddub.
Antropológia alapja a képek mutatása! Ha ez sem vágod miért nem értem miért provokálod?

Az hogy beteszel egy képet, még bizonyítja hogy ki kinek az õse, már elnézést. Én is tudok képeket meg ábrákat csinálni.

jaja az ujgurokat mondják az Ázsiai európaiknak :)
A kivándorolt ág legfõbb képviselõi

ob ugrik :D

íme egy õseurópai dns û ujgur kislány, kínából!

a magyar gyökerû finnugor nyelvcsalád a helyes , szemben az õsöket megjelenítõ elavulttal! a hurrian, sumerian, elamite népek mind abban a régióban éltek, ahonnét a szabírok származtak, és a hartai temetõ mitokondriális dns alapján is tájolhatóak! a másik 2 nép a genetikai többséget jelentõ középeuropai és a türk tarim medencei onogur volt.

ki õse kinek?



ez pedig a gagyi!