A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)
Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
-
Solt #1958
6. Grammatikai elemek összefüggnek más ragozó nyelvek hasonló elemeivel is. Irányhármasság az esetrendszerben nemcsak az ún. finnugor nyelvekben fordul elő. Nem kizárólagos jegy a finnugor nyelvekre nézve. Továbbá léteznek rendszerbeli különbségek is.
7. Igevonzatok a magyarban gyakran az igekötőktől függnek, melyek teljesen hiányoznak a finnből. Ezért nincs bizonyító ereje.
8. A birtoklásra mindkét nyelv a "habeo" szerkezet helyett a létigét használja. A közös tulajdonságon kívül teljesen különböznek a bemutatott szerkezetek. A finnben a birtokos szerkezetben a birtokos az adesszivus ? lla ragot viseli, a magyarban viszont a dativus ? nak ragot, pl. Jánosnak a háza. A finnben a birtokos a birtokos szerkezetben a genitivus-t képviseli. Tény, hogy a "habeo" szerkezet hiánya közös a magyarban és a finnben, de a párhuzam itt is csak felületesnek mondható. Alaposabb elemzés azt mutatja, hogy a két szerkezet nagyon különbözik egymástól.
9. Összetett mondat helyett igeneves szerkezet. Ez nemcsak a magyarban és finnben fordul elő, hanem a sumérben, mongolban és törökben is. Emiatt ez nem is bizonyítja a finn-magyar nyelvrokonság kizárólagosságát.
Olyasmi is volt, amit Honti Amszterdamban nem is tudott megmagyarázni. Honti szerint nem igaz az a tételem, hogy a magyar nyelv eredete vizsgálatakor számos nyelvet nem veszek figyelembe. Szerinte már nemzedékek tanulmányozták a török, szláv, német, latinhatást a magyarra (NRC Handelsblad). Minden jövevényszó megtalálható a szótárban, minden hatás már kutatott (UK). Először is nem igaz, hogy a magyar nyelv eredetkutatásában számos más nyelvet figyelembe vesznek. Ha ez igaz lenne, akkor miért nincsenek például napirenden Varga Zsigmond, Gosztonyi Kálmán érvei, akik bebizonyították, hogy a magyar és a sumér nyelv szerkezetileg rokonnyelvek. Nem bővítik ki az akadémikus nyelvészek a nyelvi párhuzamokat sok más nyelvvel, ahogy ezt Csőke Sándor, illetve Götz László tette, és ez tudományos szempontból elfogadhatatlan. Ha be is vonnak más nyelveket a magyar nyelv eredetkutatásba, akkor ezt csakis abból kiindulva teszik, hogy a magyar kölcsönzött azokból, ahogy Honti is állítja. Ez a kutatási premissza azon alapszik, hogy a magyar finnugor nyelv. Ez nincs bizonyítva, emiatt a kutatási premissza is érvénytelen.
Amsztrdamban szóba került a magyas-sumér nyelvrokonság is. Honti szerint léteznek átfedések e nyelvek között. Ezek azonban a finn nyelv közvetítésével kerültek a magyarba. Csak éppen az a kérdés nincs megválaszolva, hogy hogyan? Honti elismerte, hogy a magyar és a kecsua között 2-10 szó egyezik. Ha ilyen kevés számú egyezés létezik, akkor magyarázatot kell adni arra, hogy ez a kérdés egyáltalán miért vetődött fel. A japán-magyar szóegyezéseket (200 szóegyezés) véletlennek minősítette. Ha a véletlennek olyan nagy szerepe van, mint a japán-magyar esetében, akkor miért nem vonatkoztatja ezt a magyar-finn rokonságra is?
III. Vissza Czuczor-Fogarasi-hoz
Ehelyütt a magyar nyelv lexikai elemeinek kutatására szeretném felvázolni kutatási programomat, mely módszertani és nyelvészeti szempontból ? a finnugrizmus alapelveivel ellentétben ? valóban megalapozott, mert abból indul, hogy a magyar nyelv saját lexikai elemeit kell rekonstruálni, s nem egy nem létező, feltételezett, dokumentálhatatlan nyelv alapelemeinek a segítségével.
1. A magyar egyszótagú gyökök az ún. CzFo, magyar nyelv szótárban találhatók meg. Ez a szógyök-lista képezi a magyar nyelv lexikai kutatások, nyelvrokonsági és egyéb összehasonlító kutatások alapját.
2. A szógyökök rokonai összegyűjtésével szóbokrokat tudunk felállítani, melyek hasonló alakú és jelentésbeli szógyökökből állnak. Ezt a munkát már részben Czuczor-Fogarasi is elkezdte. E szótár a magyar nyelv erős belső kohézióját vázolja fel. A vezérlőelve, hogy hasonló alakú és közös jelentésbeli mozzanattal rendelkező primitív lexikai elemek egybetartoznak. Itt a szóbokor közös hangalakú gyökét teremtő gyöknek fogjuk nevezni. Ez olyan gyök, amely elvont, s amelynek nincs lineáris preferenciája. Ezt igazolja pl. a csek-ély/kics-i, illetve a kígy-ó/gyík szógyök rokonsága. Emiatt a CS-K, K-GY elvont gyökök, mind a két "megfordított" irányban képezhetők belőle szavak. A teremtő gyök módosulásait szilárd nyelvészeti szabályok határozzák meg.
Magánhangzók elvileg szabadon váltakozhatnak. Mássalhangzók csak az ún. természetes hangtani kategóriák keretében függhetnek össze egymással, azaz a gyökök módosulása csak hasonló típusú mássalhangzók, illetve ugyanabban a pozícióban képzett mássalhangzók között lehetséges. Például a hasonló típusú mássalhangzók, k- és g- (rokon robbanó hangok), ker-ek és gör-be rokonságát engedik meg, illetve z- és d-, ún. dentális hangok, víz és véd rokonságát engedik meg. CzFo.-ban jelentésbeli korlátozást is alkalmaznak. A szógyökök nem csak akkor rokonok, ha hasonló alakúak, hanem ha közös jelentésbeli mozzanatuk is van. A jelentésbeli mozzanatok nálunk közvetlenül felismerhetőek kell, hogy legyenek, például a K-R teremtő gyökkel kapcsolatos szóbokor elemei (lásd (1) fenn). Mindegyik szónak van egy kör-szerű jelentésmozzanata. Tekintettel arra, hogy a magyar gyökök nagyon régiek, és más műveltségi korokból valók, a jelentésbeli kritériumot nem alkalmazhatjuk túl szigorúan, mert nem látjuk a "kézenfekvő" jelentésbeli összefüggéseket. Erre Magyar Adorján kutatásai is felhívják a figyelmet.
Ezért a magyar szógyök, illetve teremtő gyök kutatási vezérelv nulla-hipotézise a következő: (17) Hasonló hangalakú szógyökök egy és ugyanazon elvont teremtő gyök változatai, és e szógyökök jelentésbelileg össze kell hogy függjenek.
Ennek a lexikai kutató elvnek a következő következményei vannak:
1. A teremtő gyökök listája képezi a magyar szótár axiomatikus elemeit.
2. A teremtő gyököknek teremtő erejük van. Új szavakat, illetve "szóbokrokat" tudnak előállítani. Messze kitöltetlenek az üres szógyökök.
3. Magyar gyök olyan gyök, amely valamilyen szóbokornak tagja. Idegen, illetve jövevénygyök olyan gyök, mely rokontalan.
4. A magyar szótárnak kohéziós ereje van. A szótár szóbokrokból áll, s nem izolált lexikai elemek halmaza.
5. A magyar szótár jelentésbeli mezőkben is felosztható. A teremtő gyök egy jelentésbeli koncepcióval is összefügg. Emiatt a magyar nyelv a "tudás" nyelve, mert az ősi tudás teremtő gyökökhöz van kapcsolva. Magyar Adorján ezt kultusz-szócsoportnak nevezi, mint például:
(18) rúd, réz, ráz, rez- eg, resz-ket, rozs-da, rózs-a, rőt
Ez a szóbokor a réz hangzási, formabeliségi, egyéb tulajdonjegyeivel függ össze.
6. A nyugati nyelvekben nem volt, illetve nem működik a teremtő gyök elve. Emiatt e nyelvek szótárai analitikusak. Minden egyes elem magára van hagyatkozva. Minden jelentésnek külön-külön hangalak felel meg.
7. Szótári, nyelvrokonsági, illetve összehasonlító kutatásokat csak akkor lehet végezni, ha a teremtő gyökök, illetve szóbokrok feltérképezése megtörténik. Addig nem szabad hozzáfogni.
8. Ezután a magyart bármilyen nyelvvel össze lehet vetni. Rokonnyelvek lexikai szempontból azok a nyelvek, melyeknek hasonló teremtő gyökei, illetve szóbokrai vannak. Itt az átadási-kölcsönzési irányt is meg lehet határozni. Ha van szópárhuzam magyar és nem-magyar szó között, és a magyar szó valamilyen szóbokor tagja, akkor a magyar az átadó nyelv.
A finugrizmus nemcsak a magyar nyelv eredetét akarta tudatosan vakvágányra vinni, de egyben a magyar szótár kohéziós erejét akarta szétszabdalni. Ha visszatérünk CzFo.-hoz és továbbvisszük, akkor elindulhat a magyar lexikai kutatás, a magyar nyelv lexikai összefüggései más nyelvekkel, a magyar nyelv eredetkutatása új lendületet kaphat. Azonkívül képesek leszünk a teremtő gyökök, szóbokrok elméletével régi összefüggéseket felfedezni, s megérthetjük Sir John Bowring, angol nyelvész és diplomata 1830-ban tett megjegyzéseit a magyar nyelvről is.
A görög Hérodotosz nagy történeti műve egyik szkíta eredetmondája a következőképpen fest. Thargitaosz mondabeli szkíta király három fiának uralkodása kezdetén aranykincsek hulltak az égből. Mikor a legidősebb fiú odafutott, hogy a kincseket felragadja, a kincsekből tűz csapott ki, ugyanígy járt a közbülső fiú. A harmadik, a legkisebb fiú azonban baj nélkül felvehette az aranykincseket, s így, ennek révén, ő lett a szkíták királya. A monda szerint a következő négy aranyeszköz hullt le az égből: eke, járom, bárd (harci szekerce) és ivócsésze. Ha megnézzük a tárgyak magyar elnevezését, ti. ek-e, ig-a, f-ok-os, ak-ó, akkor meglepő felfedezést teszünk. Ezek a szók egy és ugyanazon szóbokor tagjai, ugyanazon szógyök alapján képződtek, -K. Ehhez kapcsolódik ég szavunk. Így a szkíta eredetmonda leolvasható a magyar nyelvből, a magyar szótárban rögződött. Figyeljük meg, hogy e szavak részei egy még nagyobb szóbokornak, melyben olyanok szerepelnek, mint ig-e, j-og, ig-az, ig-ér, egy, ügy, agy, ok, ék, üd-v, id-ő, éd-es, stb. Ez önmagában is meglepő adat, mert ezek a szók a teremtésre, tudásra, világrendre utalnak. Úgy látszi, hogy ezek mind az éggel függnek össze. Nemcsak az arany tárgyakat kapták a szkíták, és tegyük hozzá a magyarok az égből, hanem még többet is. Ez további kutatást igényel.
Az angol nyelvész s diplomata Sir John Bowring 1830-ban a következőket írta a magyar nyelvről: A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött, és struktúrája visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal. Az angol ember büszke lehet anyanyelvére, mely az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredetén meglátszik az a különböző nemzetektől származó réteg, melynek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, elhanyagolják, úgy a nyelvkutatásban, mint a régészetben. Az egyiptomi templomok mennyezete - mely egyetlen szikladarabból készült - megmagyarázhatatlan. Senki nem tudja, honnan származik, melyik helységből hozták ezt a furcsa, bámutatos masszát. Hogyan szállították és emelték föl a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél csodálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni, és a titok első tézise: Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istennél vala, és az Ige maga vala az Isten."
Ezzel a sokat idézett Bowring frázissal kapcsolatosan néhány kérdés merül fel. Először is, miről beszél az idézetben Bowring? Másodszorra, honnan vette Bowring a magyar nyelvről szóló tudását, bátorságát annak, hogy ezeket kijelentse a magyar nyelvről. Harmadszorra, mi az az isteni titok, amiről szót ejt. Sorban próbáljuk ezeket a kérdéseket megválaszolni. Bowring _ amikor a nyelvről beszél _ a szótárra gondol, az akkori nyelvészeti gyakorlatnak megfelelően. Tudja, hogy a magyar lexikai elemek nagyon régiek, önállóan bontakoztak ki saját belső rendszerük szerint. A szótári rendszer keletkezése a szellemi világban gyökerezik. Feltételezhetjük, hogy Bowring, aki maga is beszélt magyarul, először is mindenképpen ismerte ezt a titkot, hiszen nem fogalmazott volna ennyire sejtelmesen, de mégis határozottan. Maga azonban nem kutathatta fel a magyar nyelv titkát, hiszen erről nem létezett akkoriban írás, nem valószínű, hogy magától rájöhetett volna. Ezt csak olyan embertől tudhatta meg, aki magyar anyanyelvű volt, nyelvész volt, ismerte az indiai elméleti nyelvészet alapjait Panini grammatikát a szanszkrítrol, jártas volt az ősi kultusz-nyelvekben, sumér, szanszkrit stb., melyeket összevetette a magyarral, s ismerte az ősi kultúrákat és ismerte a szellemi világbeli bölcsességeket. Ezek a képességek 1830 körül csak egy emberben lehetett meg, ti. Körösi Csoma Sándorban. Ezt a feltevésemet az erősíti meg, hogy Bowring ismerte, sőt támogatója volt Körösi Csomának. Így feltételezhetjük, hogy Bowringot csakis Körösi Csoma avathatta be a magyar nyelv isteni titkaiba. De mi is ez az isteni titok? Minden magyar gyök tagja valamilyen nagyobb egységnek, a szóbokornak, s így minden gyök képviseli a nagyobb egységet. Így a pars pro toto elv érvényesül. A kisebb egység képviseli egyben a nagyobb egységet is. Tegyük fel, ha a világmindenség, a teremtés is erre az elvre épül, akkor megérthetjük, hogy miért boncolgatunk a magyar szótár kutatásakor isteni titkokat.
De erről bővebben lehet olvasni a gyakorlatilag elkészült, és várhatólag hamarosan megjelenő könyvemben. Méltó folytatása lesz majd a szintén készülőben lévő "Az igazság forradalma" c. két könyvemnek.
Felhasznált irodalom
1. Götz László: Keleten kél a nap, Budapest, 1991.
2. Björn Collinder: Comparative Grammar of the Uralic Languages, Uppsala 1960.
3. Szíj Eniko: Újra kell-e írni a finnugor őstörténetet?, Magyar Tudomány 1990, 3. sz., 261-266. old. Hajdú Péter: finnugor népek és nyelvek, Budapest, 1962. Décsy Gyula: Einführung in die Finnisch-ugrische Sprachwissenschhaft, Wiesbaden, 1965.
4. Hajdú Péter, Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink, Budapest, 1978, 127-128. oldal.
5. Czuczor Gergely: A magyar nagyszótár ügyében, Magyar Akadémiai Értesíto I., IV., 1861, 403-445. oldal.
6. László Götz: Keleten kél a nap I-II, Budapest, 1994.
7. Nyelvészeti munkásságomról csak néhány adatot sorolok fel: Nyelvészeti tanulmányaimat Hollandiában végeztem a Groningeni Egyetemen. Kétszer töltöttem hosszabb időt az USA-ban, a bostoni MTI vendégkutatójaként. Első nyelvészeti dolgozatom a Nyelvtudományi Közleményben jelent meg 1985-ben, amikor 25 éves voltam. (Marácz K. László, Nyelvtudományi Közlemények, 87. kötet 1. szám, Budapest, 1985, A magyar névutós csoportról, 173-186. oldal.) A NyK. szerkesztőbizottság egyik tagja senki más, mint Honti László, ugyanaz a Honti László, aki 1996 februárjában azt állítja, hogy nem vagyok nyelvész. A doktori disszertációmat a magyar mondattani szerkezetről Asszimetriák a magyarban címmel védtem meg a Groningeni Egyetemen, 1989-ben. A Baszk Tudományos Akadémia adta ki akadémiai sorozatában 1991-ben (László K. Marácz Asymetries in Hungarian, Supplements of ASJU, International Journal of Basque Lingiustics and Philology, XII, San Sebastian, 1991). A doktori munkámat több helyen méltatták. Csak két híres nyelvésznek a véleményét idézem a szerzőnek írt levelemből. Bernard Comrie, a Los Angeles-i USC professzora és számos nyelvtipológiai könyv szerzője azt írja 1990, jan. 24-én: "Thank you for a copy of your book' Asymmetries in Hungarian', which 1 just received. A quick look at the book shows that it is full of material that really interests me, and 1 look forward to studying it in detail."�Richard Kayne professzor, aki a New York City University-n tanít, 1989. nov. 29-én kelt levelében azt írja, hogy "Many thanks for sending me your thesis, which looks extremely interesting. 1 look forward to reading it soon". El is olvasta doktori munkámat, mert az 1994-ben megjelent könyvében (The Antisymmetry of Syntax, MIT Press, Cambridge) a 140. oldalon utal a doktori munkámra. Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy Kayne professzor a világ egyik legfontosabb strukturalista-generatív nyelvésze, a román nyelvek szakértője. Enyit magamról.
8. Lakó György: Sajnovics János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.
9. Széchenyi István: Levél az Akadémiához, Döbling, 1858. II. 6.
10. Csőke Sándor: Sumér-finn-mongol-török összehasonlító nyelvtan 2, Buenos Aires, 1976.
11. Varga Zsigmond: Ötezer év távlatából, Debrecen, 1942.
12. Gosztonyi Kálmán: Dictionaire D'etymologie Sumerienne et Grammaire, Sorbone, Paris, 1975.
13. Magyar-sumér rokonságról lásd még Bobula Ida: Sumerian Affilations, A Plea for reconsideration, Washington D. C., 1951.
14. A kecsua-magyar nyelvrokonságról Csőke Sándor: Három tanulmány, II. rész, Eberstein, 1997.
15. Kazár Lajos: Japanese-Uralic Language Comparison, Locating Japanese Origins white the Help of Samoyed, Finnis, Hungarian, atc.: az Attempt, Hamburg, 1980.
16. Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I, Pest 1862. 62-118 oldal.
17. Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka, magyar népművészet, Debrecen, 1993.
18. Magyar Adorján: Az Ősműveltség, Budapest, 1995, 1044 oldal.
19. Badiny Jós Ferenc: Ősi Gyökér XXIV, 1996, p. 60.
20. Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak a Hargitára, 1990, Budapest.
21. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, USA, 1993.
22. Bíró József: Körösi Csoma Sándor és a szabírok, Los Angeles, 1988, 57-58. oldal.