A magyar őstörténelem

Van. Igen érdekes dolog. Talán egy a vándorlás idejébõl hátra maradt, törzs.

Julianus barát is írt Magna Hungaria-ról

Én is ismerem a verset. Na és? Akkor sem volt olyan hogy Magóg. Az egy legenda

Árpád népét sehogysem nevezték, mert nem egy idõben éltek. Ez biztos hogy nem igaz. Kicsit helyesbítsd .

de most ugrott be Kazahsztánba van Madjar is.

Ady Endre: Góg és Magóg…



(elemzési vázlat)



I. Motívumelõzmények

II. A fontosabb szimbólumok (kulcsszavak) felsorolása és értelmezési lehetõségei

III. A szoros értelemben vett elemzési vázlat


I. Motívumelõzmények





1. Ady a Budapesti Napló szerkesztõségében írta 1905 decemberében a Bilek. c. cikkét. Ennek egy részletét közöljük itt: „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti. Ennek leszelik a karját, hogy a pokol kapuit ne is döngethesse.”

2. A „Pusztaszer átka” kifejezés már megjelent az Ismeretlen Korvin-kódex margójára c. írásában is.

3. A „Mit sem remélve, mit sem várva” motívum 1900-ban, a Még egyszer c. kötet címadó költeményében is megjelent.



II. A fontosabb szimbólumok (kulcsszavak) felsorolása és értelmezési lehetõségei





1. Góg és Magóg



a) Nagy Sándor idejében volt egy nép, amelyet nem lehetett másképp legyõzni, csak úgy, hogy csellel egy völgykatlanba csalták, majd a katlan kijáratait érckapukkal zárták le. Vezéreik Góg és Magóg voltak.

b) Góg és Magóg mondai (bibliai) nevek. Góg Izrael ellenségeinek a fejedelme. Magóggal együtt az Istenellenes hatalmak jelképe. Isten mindkettõjüket össze fogja törni a világ végén. (Mózes I.; Ezékiel; Apokalipszis)

c) Anonymus szerint Jáfet fiáról, Magógról nevezték el a magyar népet. (Magóg óriás volt.) (Gesta Hungarorum)



2. Kárpátok, Verecke híres útja

a) A magyarok hazáját védõ hegység, keresztül kellett jönniük a honfoglalóknak ezen a hegyen.

b) „Verecke” hozzátartozik a szimbólumhoz, az a szoros, amelyet át kellett lépniük a honfoglalóknak.



3. „Õsmagyar” idõk és dalok – „új idõk új dalai”; Dévény



a) Az õsmagyarok pogány dalai közül leginkább ünnepi dalokról (regölésekrõl) tudunk (azok maradtak fenn), ezek pogány rítusokhoz kötõdnek, vagy harcokhoz, esetleg egyéb szertartásokhoz, pl. esküvõkhöz, évszakok váltásához, betegségek elûzéséhez, stb.

b) Az új idõk új dalai Ady szerint kettõs értéket képviselnek: részben a legõsibb emlékeinkhez (identitásunk eredetéhez) való visszatérést, részben jövõbe tekintést. Szembeszállást mindenféle közepes divattal és hazafias szólammal, konkrét esetben a népnemzeti irodalommal.

c) Az „új dalok” paradox honfoglalást képviselnek. Nem Keletrõl jön a dalnok, hanem Nyugatról, Dévény felõl. Ez tehát egy új, kulturális honfoglalás.



4. A „Vazul”-história



a) A történelmi legenda szerint Szt. Imre halála után István (de fõképpen Gizella) megpróbálta biztosítani, hogy ne Koppány rokonai legyenek az uralkodók, ezért István üzent Vazul gyerekeinek, hogy hagyják el az országot (-- õk el is mentek, de késõbb visszahívták õket), magát Vazult pedig megvakíttatták és fülébe forró ólmot öntetettek, hogy alkalmatlanná tegyék az uralkodásra. Vazul halála után Gizella jelöltje és rokona, Doszpot Péter lett rövid ideig az uralkodó. Érdekes összefüggés, hogy késõbb az összes Árpád-házi király mind Vazul leszármazottja. Vazul tehát a történelmi tények szerint a RÉGInek, a képviselõje.

b) Ady másképp kezeli a legendát, arra használja, hogy a „MÁS”-ságot képviselõ, „ÚJ”-at hozó, a kor szokásaitól eltérõ magyarságtudatú alkotó küzdelmének jelképévé tegye Vazul szenvedéseit. Arról van szó, hogy a lírai hõs akkor is kitart eszméi mellett, ha úgy cselekszenek vele, mint Vazullal. Az átértelmezés hõsi dalnokká is teszi „Vazult”, aki nem a régit, hanem éppen az újat képviseli.



5. „száll új szárnyakon a dal”



a) A legkézenfekvõbb értelmezési lehetõség a francia szimbolizmusból adódik. Baudelaire Az albatrosz c. költeményében a matrózok az „ég hercegét”, egy csodálatos madarat megsebesítenek, és a hajó padlójára letéve szórakoznak a kínlódásán. A madár ugyanis, amelyik a levegõben gyönyörûen repült, lépni sem tud a hajópadlón hatalmas szárnyaitól.

b) „A költõ is ilyen, e légi herceg párja, kinek tréfa a nyíl, s a vihar dühe szép, de itt lenn bús rab õ, csak vad hahota várja, s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.” (Baudelaire: Az albatrosz – utolsó szakasz)

c) Így függ össze Adynál is az égi, ünnepi (költõi, vágy) világ a földi, hétköznapi (profán, valóságos) világgal.



6. Pusztaszer



a) Ópusztaszerre történik itt utalás. Érdekes módon nem pozitív kicsengésû annak a helységnek a neve, ahol az elsõ magyar országgyûlés volt.

b) Adynál nyilvánvalóan az elvetendõ, újat befogadni képtelen konzervativizmus szimbóluma lett. Valamilyen RÉGI magyarságtudat jelképe, mellyel „Góg és Magóg fia”, az „új, az énekes Vazul” konfliktusban áll. Pusztaszer átka nagyon erõs, a lázadó, újat akaró magyaroknak nem sok esélyük van „vele” szemben.



7. További kulcsszavak: hiába; mégis; új; dal.






III. A szoros értelemben vett elemzési vázlat



1. A költemény az 1906-ban kiadott Új versek cím nélküli prológusa (elõhangja).

2. A történelmi háttér: a magyar gazdaság, társadalom és kultúra elmaradott, félfeudális állapota. A változás kívánása és lehetetlensége nyomja rá bélyegét minden újat akaró szándékra. Jellemzõ a hazafias szólamok pufogtatása, irodalmunkban az elavult magyarkodás és a provinciális (szûklátókörû), nép-nemzeti szemléletmód.

3. Ady egyéni sorsában fontos mozzanat Léda megjelenése és a párizsi utak. Látókörtágulást eredményeztek nála. Ady európai mûvésszé válhatott, és megtanulhatta a francia szimbolizmus fogásait, azonkívül európai nézõpontból „ráláthatott” saját hazájának elmaradottságára.

4. A költemény tartalma – szerepvállalás; intellektuális lázadás; egy új hazaszeretet szemléletmódja a régivel szemben.

5. Jól definiálható szimbólumrendszer adja a befogadónak a konkrét-egyedi érzéki benyomásokat és a súlyos absztrakciókat egyszerre.

6. A képek szorosan kötõdnek a magyar történelemhez, de azonnal át is értelmezik az arról való tudásunkat.

7. A lírai én azonosulásai: Góg és Magóg fia, honfoglaló, lázadó dalnok, újító, új, énekes Vazul, „én”.

8. A lírai hõssel, az „én”-nel szembenálló „te” és „ti” képzetei: kapu, fal, síró-rívó magyarok, kínzó hóhérok, a „régi” képviselõi, Pusztaszer, konzervatív magyarságtudat.

9. Király István szerint „A magyar Ugar ellen törõ érzelmi forradalom a mûvészet nevében vette kezdetét.” „Az én és a ti konfliktusa a dal és Pusztaszer konfliktusává absztrahálódik.”

10. A költemény feltûnõ szerkezeti-formai jellemzõi:

- a kettõs és hármas motívumkapcsolatok: Góg és Magóg; kaput, falat; „szabad-e Dévénynél betörnöm”; „sírva, kínban, mit se várva”; „mégis gyõztes, mégis új, és magyar”;

- a többször ismételt és ritmikailag is hangsúlyozott szavak: én, mégis, új, dal;

- expresszív állítmányok (igék) és szókapcsolatok: hiába döngetek; õsmagyar dal rivall; Dévénynél betörnöm; új idõknek új dalai; öntsetek; legyek; tiporjatok; száll; elátkozza százszor Pusztaszer…

- a különleges (szimbolikus és szecessziós) szószerkezetek miatt minden szó sokkal többet jelent önmagánál;

- belsõ rímek vezetik az olvasó figyelmét az összefüggésekre: döngetek-tõletek; Verecke-fülembe; õsmagyar-dal rivall; sírva-kínban;

- hangszimbolika és egyéb hanghatások, pl. alliterációk: mégis megkérdtem; fülembe forró; t, p, k és r hangok („Tiporjatok reám durván, gazul”😉; az utolsó sorok sziszegõi á és é hangokkal együtt: „Mégiscsak száll új szárnyakon a dal, s ha elátkozza százszor Pusztaszer, mégis gyõztes, mégis új, és …”

- a költemény a szokásos Ady-féle ritmust és rímtechnikát mutatja: zökkentett (hangsúlyokkal tûzdelt) jambusok és félrím (x a x a );

- egy versszak egy mondat.



Szakaszonként a lírai hõs cselekvésképzeteit a következõ összefüggések jellemzik:

1. a tehetetlenség, de le nem gyõzöttség aktivitása;

2. az új honfoglalás lehetõségei;

3. a lázadó, újat akaró próféta (vezér) szerepének vállalása (sõt követelése);

4. az egyén a dalban, a mûvészetben talál menedéket és fegyvert a lázadásához.



A költemény leginkább az Ady-féle „mégis-morál” elsõ összegzése, mely bevezetõ (prológus) nem csupán a korszaknyitó Új versek (1906) kötethez, hanem az egész Ady-költészethez.

LOl ezt még nem is láttam 😄

Magari?

Jól van. De akkor ha a magyar név ilyen õsi, és még az indiánok is innen vették egy hely nevét(Dél Amerikai Magari)

Akkor hogy lehet az, hogy maga a magyar nép, csak egy törzsrõl a megyerrõl kapta a nevét, és azt megelõzõen soha semelyik külföldi forrás, nem hivatkozik ránk magyarként?


Márpedig ha a magyar szó, ilyen õsi, és a világ minden táján vannak ,,magyar" nevû városok, akkor ezen a néven kellet volna ismerniük a külföldieknek.
De nem így volt.

sákh, sikh, s.ákh, s.ekh, shakh, shikh, shúkh, SUBAR, SUBUR, SHAKH, SHUBUR, SHUBURA, UKUR

így nevezték árpád népét a sumérok!

ez is véletlen?<#miaz>

Ez a könyv micsoda?

Nyitra az a Jordán fordítottja? Milyen nyelven a fordítottja?
Meg Magóg õsi magyar király? Magóg csak egy legenda.

forrás

Rendben, mondtam, hogy bizonyára rosszul emlékszek

Ha a szabírok Mezopotámiában voltak, akkor hogyan kerültek évezredekkel késõbb, úgy az 5-6 század környékén a Pusztába?

Oké, hogy szabírok. De két dolog van

Egy az 5-6 . században élõ szabírok nem hasonlítanak semennyire sem a sumerokra.

Kettõ, több ezer év telik el a sumerok és a szabírok között...közben mit csináltak? Rendben, õk mentek Mezopotámiába, és aztán évezredekkel késõbb mint török eredetû nép bukkannak fel?

A földrajzi nevekhez érdekesség:

Paposi-Jobb Andor: Tamana (elõadás)
Tamana kutatásTamana- szavak múltja és jelene

"A kerekes szekér célszerû kialakítása, elterjedése a sík, fátlan vidékeken kezdõdhetett, ahol nem ütközött természeti akadályokba. E csoda megteremtõi a sumérok (Mezopotámia) voltak, akiknek késõbb (i. e. 4000) a ló háziasítása, fogatolási próbája is köszönhetõ."

Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
"Lovas-tanár és szervezõ" szakirányú felsõfokú továbbképzési szak
Válogatás a fogattörténelembõl

shubur azaz szabír

Azért végig néztem pár oldalt a sumérokról, de sehol nem említenek lovakat. Persze lehet hogy tényleg csak rosszul emlékeztem a dologra.

Lehet hogy tévedtem. Rosszul emlékeztem ennyi.

Mit nézzek rajta? Milyen írás ez? Mit akarsz vele?

vontatásra lehet, de megnéznélek téged egy csatában füles hátán ! 😄DDD

Amennyire én tudom, legalábbis így emlékszem a sumérok oganereket, vadszamarakat használtak, és ezek által vontatott kocsikat.

Ezen a képen is egy onager látható bár hasonlít a lóra.
De az nem ló ott.

nézd csak a szimbolumokat tdantes! 😄

nah elalvás elõtt még egy olvasmány.
"Bakay Kornél
Senki sem tagadja a szakképzett történészek közül, hogy a vogul, az osztyák, a zürjén, a mordvin, a mári, a szeremisz, az észt, a lett, a finn és a lapp nyelv a magyarral rokonságot mutat, mind a grammatikát, mind bizonyos, nem túlságosan jelentõs mennyiségû szóegyezést illetõen. Az azonban már hatalmas és alapkérdés, hogy mi az oka ennek, s nem kevésbé súlyos kérdés, hogy mikor, hogyan és hol hatottak ezek a nyelvek egymásra? A legkorszerûbb nyelvtudomány ma már teljességgel elveti a nyelvcsaládokra osztás elméletét és az ún. alapnyelvek egykori létét. (Gondoljunk a nosztratikus vagy az eurázsiai nyelvosztályozásra!) Így természetesen kiiktatható a mesterségesen konstruált uráli és finnugor alapnyelv is, vele együtt pedig elveszik az a dogma, hogy egykoron, talán a Kr. e. V-IV-III-II. évezredben az õsmagyarok elõdei is a 40. Szélességi foktól északra, a zord éghajlatú és kedvezõtlen természeti körülmények között Szibériában vagy a Közép-Urálban éltek volna együtt az ún. finnugorokkal, újkõkori színvonalon, gyûjtögetõ, halász-vadász életmódban. E teória ellen számos érv szól, mindenek elõtt az, hogy csakis a magyar nép élt a 40. szélességi foktól délebbre esõ övezetben, egyetlen más ún. finnugor etnikum sem. Mindazok a kísérletek, amelyek a fenti hipotézis bizonyítása érdekében a régészetet hívták segítségül, sikertelenek maradtak, mivel az egyes, írott emlékek nélküli, régészeti kultúrákat éppen azon az alapon próbálták etnikumhoz kötni, hogy az adott területen finnugoroknak kellett élniük - a nyelvrokonság teóriája alapján. Másrészt a magyar nyelv õsisége és fennmaradása teljességgel kizárja, hogy kis lélekszámú csoportok örökös vándorlása közepette megmaradhatott volna a nyelvünk, hiszen ezredévekkel ezelõtt sem egy lakatlan zóna volt a Bécsi-medencétõl a Csendes-óceánig terjedõ óriási terület, amelyen a szétszóratás és a beolvasztás veszélye nélkül bármely kis nép kóborolhatott volna.
A magyarság a keleti lovas népek nagy családjába tartozott, a szkíta, a hun, a türk és az avar elnevezésû népekkel együtt. A megtelepedett földmûves és (ma már számos ásatásból tudjuk) az ugyancsak állandó településekkel is rendelkezõ nagyállattartó mozgékonyabb népek szétválása a Kr. e. I. évezred elején történt, s ez valóban korszakhatár az emberiség történetében. A háziasított vadló már a középsõ holocénban elterjedt, a háziasított lovak feltûnése azonban a neolitikum idejére tehetõ, de több ezer évnek kellett eltelnie, amíg a lovat fogatolni és megülni tudták. A ló vontatta harckocsi és a lovaglás, valamint a vas fegyverek és a nagy erejû reflexíj feltalálása alapvetõen megváltoztatta az egykori világ arculatát Kínától, Mezopotámiától az Atlanti-óceánig.
Õseleink háromezer vagy kétezer évvel ezelõtt magukat talán nem magyarnak nevezték, bár ezen nevünk máig hirdetett "megoldása", hogy ti. manysi - ember-ember jelentésû (vogul-osztyák eredetû) lett volna, teljességgel elfogadhatatlan, amint újragondolandó a hungar elnevezésünk eredete is, mert egyáltalán nem kifogástalan az onogur népnévbõl való "levezetése". Írott forrásokból tudjuk, hogy õseinket egykor régen szavárdoknak (szabíroknak) hívták, s az is tény, hogy a Muager-Mogyer név elõfordul már a VI. században. Az a cáfolhatatlan tény, hogy a magyar nyelv már a XI. században (amikortól az elsõ nyelvemlékeink ismertek) teljesen kiforrott nyelv volt, õsnyelvi mivolta mellett szól, az pedig, hogy fennmaradt, azt jelzi, hogy egykoron igenis sok ember beszélte. Vegyük itt figyelembe, hogy például a keleti és a nyugati frankok (a késõbbi németek és franciák) a IX. században már nem értették meg egymást. Felvethetõ, hogy már szítakorban (Kr. e. VIII-III. század) is számosan ómagyarul beszéltek, valamint a hun kori népek között is (Kr. e. III-Kr. u. VI. század) ott kellett legyen a magyar. Kétségtelenül nagy fogyatékossága õstörténetünknek, hogy sem a szkítáktól, sem a hunoktól, sem az avaroktól vitathatatlanul értelmezhetõ (kifogástalanul olvasható) nyelvemlék egyetlen egy sem maradt fenn, az egyre gyarapodó rovásírásos emlékek ugyanis nehezen megfejthetõk. Ez valójában egy történelmi abszurdum, elvégre a Belsõ-Ázsiától a Bécsi-medencéig terjedõ hatalmas térségben (Eurázsia területe 54 millió km2) élt népek nagyobb részének nyelvi hovatartozását másfélezer esztendõn át nem ismerjük! Ezért, mint hipotézis, igenis felvethetõ, hogy a magyar nyelvvel is számoljunk, elvégre ez az egyetlen ókori ázsiai keleti nyelv létezik ma Európában.
Annak alapján, hogy eleink a VII-VIII. században a kazár birodalom területén éltek, mégpedig nem mint alávetett szolganép, hanem mint Kazária államalkotó etnikuma (errõl írott források és a szaltovó-majackojei régészeti kultúra emlékei tanúskodnak), valamint a régészetileg bizonyítható, erõs és magas fokú kulturális rokonság alapján, feltételezhetjük, hogy a magyarság igen hosszú idõn keresztül lakott a Kaszpi-tenger vidékén, részben annak keleti, részben a nyugati oldalán (Kaukázus vidéke). Történeti képtelenség az a hivatalos álláspont, mely szerint a magyarság "örök vándorlásban" élt cca. kétezer esztendõn át, hol a török nyelvû népek egyikéhez-másikához, hol mongol nyelvû néphez, hol iráni nyelvû népekhez csapódva. Ezen a területen volt lehetõség arra, hogy a magyar nyelv hasson a peremterületeken lakó ún. finnugor népcsoportokra, mint érintkezõ (lingua franca) nyelv. Ez igen fontos kérdés, mert elfogadható magyarázatot ad az obi-ugor és a volgai-permi nyelvekkel való kapcsolatra, viszont - tagadhatatlanul - nyitott kérdés marad a balti-skandináviai lett, észt és finn nyelvi rokonság. A kérdést még súlyosbítja, hogy a finn õstörténészek kinyilvánították népük nyolcezer éves autochton voltát, azaz megcáfolták és elvetették a keletrõl való kései bevándorlást.
Kazária a Kr. u. VII-X. század között az eurázsiai térség igen jelentõs és fejlett állama volt, városokkal, várakkal, fejlett, öntözéses földmûveléssel, kertgazdálkodással, iparral, utakkal, hajóhaddal, zsoldos hadsereggel, közigazgatási és igazságszolgáltatási szervekkel, az adózó népek között voltak keresztények, mohamedánok, zsidó vallásúak és zoroasz-triánusok. A jelentõs lélekszámú magyarság egy része a VII. század utolsó harmadában, az egyre erõteljesebb arab támadások következtében Közép-Ázsiából a Volga középsõ folyásvidékére költözött (Julianus magyarjai), míg a népesség zöme a Kubán folyó vidékétõl a Don-Donyec királyság utódaiként, a Kaukázus területén is éltek magyar nyelvû népcsoportok (szavárd magyarok és Madzsar város), amelyek fennmaradtak a XIV. századig.

Mindebbõl következik, hogy a Kárpát-medence birtokbavételének, a magyar honalapításnakKép eddig tanított és vallott históriája sem tartható fenn a továbbiakban. A történeti kútfõk alapos és minden részletre kiterjedõ ismételt elemzése világossá tette, hogy a konsztantinoszi elbeszélés hibás, s a magyarságot nem érte a IX. század végén semmiféle iszonyú erejû besenyõ támadás, a honfoglalás tudatosan megtervezett, katonailag biztosított akció volt, amelynek során, a korabeli viszonyokhoz mérten, nagy lélekszámú magyarság rendezetten és rendben, javaival együtt, áttelepült Kazáriából elõbb a mai Moldva (Etelköz), Erdély és a Felsõ-Tisza vidékére, majd birtokba vették õseink a késõbbi Felvidéket, a Dráva-Száva közét s végül 900 táján a Dunántúlt is. Ezzel a hunok és az avarok után harmadjára került egységes fõhatalom alá a Kárpát-medence egésze! Ez természetesen azt is jelenti, hogy a népvándorlás-dogma is végre-valahára érvényét veszti. A Kárpát-medencei IX-XI. századi magyar temetõk (cca. 25 ezer sír) teljes mértékû és békés megtelepedést jeleznek s azt is, hogy egyáltalán nem volt üres térség a Duna-Tisza tája. Ennek alapján, valamint az embertani és a régészeti adatok alapján feltehetõ, hogy a Kárpát-medencében jelentõs számú, magyarul beszélõ avar lakosság élt, amely lakosság rokonként fogadta Álmos nagyfejedelem és fia, Árpád beköltözõ népét. Talán ez a magyarázata annak, hogy a magyarok Kárpát-medencébe érkezése nem érintette meglepetésként a korabeli szomszédos hatalmakat, hiszen említést sem tesznek Árpádék országáról 899-ig.

A kitalált, primitív törzsi államok-teóriát újabban azért hangoztatják felfokozott hangerõvel, mert ezáltal igyekeznek jelentéktelenné tenni a Kárpát-medencei Magyar Nagyfejedelemséget, amelyben pedig sohasem volt kettõs fejedelemség, sohasem volt törzsi széttagoltság s kivált nem igaz, hogy Koppány herceg, az erdélyi Gyula és a Maros-vidéki Ajtony barbár törzsfõnök lett volna, amikor mindhárman felvették a bizánci kereszténységet, monostorokat alapítottak, térítõ püspököt fogadtak. S hogyan is lehetett volna István király megkoronázása után három évtizeddel (!) Ajtony "barbár törzsfõ"?
A Magyar Nagyfejedelemség a 900-as évektõl, a korabeli viszonyok szerint, igenis államként mûködött, mert szuverén volt, mert volt egységes területe, voltak határai, volt erõs hadserege, voltak bírói (horkák), volt vám- és adójövedelme (nemesfémek és só), volt nagyfejedelme (megas archon), akinek a hatalmát az elsõszülött fiú örökölte (Álmos-Árpád-Solt /Fajsz/-Taksony-Géza-István-Imre, tehát örökletes monarchia volt), volt külpolitikája, hiszen 892-tõl 970-ig pontos információik voltak egész Európáról, amelynek alapján a hadjárataikat vezették, s már Taksony felvette (963-ban Zacheus) a kapcsolatot a pápával, majd Géza egész diplomáciai rendszert alakított ki házasságkötések révén.
A Magyar Nagyfejedelemség nyugati szomszédja: a német királyság, déli szomszédja: a bolgár cárság, északi szomszédja a cseh fejedelemség, keleti szomszédja a kijevi Rusz. A korszak fõszereplõi: Bizánc, a pápaság, a lengyel fejedelemség, a francia királyság, amelyek közül csak a németek kísérelték meg a magyarok elleni fellépést 907-ben, ám a nagy nyugati hadsereg Pozsony közelében katasztrofális vereséget szenvedett, s ettõl kezdve soha senki idegen nem merte 1030-ig (s ez 123 év!) a lábát a Magyar Nagyfejedelemség, illetve királyság földjére tenni, s amikor ezt Konrád császár 1030-ban megkísérelte, Szent István király oly súlyosan megverte, hogy nyugodtan bevonulhatott Bécsbe is és véglegessé tette a Lajta-Fischa-határt, amely 1920-ig fennmaradt.
A hivatalos álláspont képviselõi nagyon szeretik kiemelni, hogy "a közép-kelet-európai térség elsõ államai hozzávetõlegesen egy idõben alakultak ki" és azonos rendszerük volt, lévén mind a lengyeleknél, mind a cseheknél, mind a dánoknál, mind a horvátoknál, mind a szerbeknél, mind a bolgároknál, mind a magyaroknál a rendezõ elv: a kereszténység volt. Ezt az összemosást nagyon könnyen elfogadta a magyar közvélemény is, mert látszólag megalapozott. Ámde ez a megközelítés nagyon hibás és hamis. Mégpedig azért, mert bár a keleti, illetve a nyugati kereszténység felvétele igaz, de - 1018-ig Bulgária kivételével - csakis Magyarország volt mindenkitõl független hatalom, hiszen a lengyel, a cseh, a dán, az ostmarki osztrák uralkodók a német császár vazallusai voltak.
De Bulgária példája is sokat mondó, mivel egyrészt az erõs bolgár államot is egy keleti lovas nép hozta létre a VII. század végén, másrészt a XI. század elején meg tudta semmisíteni II. Baszileosz bizánci császár, aki viszont kísérletet sem tett a magyar királyság megtámadására.
A harcias lengyelek uralkodóját Vitéz Boleszlávot, aki II. Ottó német császár kardhordozója volt sokáig, csak 1025-ben, halála elõtt koronázták meg, de utódának, II. Miesz-kónak már le kellett mondania a királyi címrõl, hasonlóképpen volt a cseh fejedelemmel is (I. Boleszláv 935-967 és utódai s II. Vratiszláv csak 1085-ben kapott engedélyt arra, hogy felvegye a királyi címet). A horvát királyok a pápaság, majd Bizánc, 996 után Velence kreatúrái voltak, mígnem Szent László és Kálmán király a magyar királysághoz csatolja Horvátországot. A kijevi Rusz uralkodója sem volt szuverén, mivel az egyháza a konstantinápolyi pátriárka joghatósága alá tartozott, ellentétben a teljesen önálló és független magyar egyházszervezettõl, amelynek feje a király volt.
Amikor 973-ban Quedlinburgban I. Nagy Ottó császárnál összegyûltek a közép és kelet-európai uralkodók, a cseh fejedelem személyesen jelent meg hódolata jeléül, a lengyel Mieszkó a fiát, Boleszlávot túszként küldte oda, ám a magyar Géza nagyfejedelem csak 12 elõkelõ urat küldött. Majd II. Henrik testvérét kapta meg feleségül fia, István számára, s ennél hitelesebb bizonyíték nem kell arra nézve, hogy a Magyar Nagyfejedelemség egyenrangú volt a német császársággal! Hogyan lehet tehát ezt az országot az Árpádok törzsi-államának nevezni?
De ugyanezt bizonyítja a magyar Szent Korona is, amelyrõl egyesek mindmáig azt állítják, hogy a hatalmas III. Ottó császár adományozta, a hûbéri függést jelzõ szent lándzsával együtt Istvánnak, míg mások amellett kardoskodnak, hogy a "hatalmas II. Szilveszter pápa" küldte István királynak. Történészi körökben közismert, hogy az egyébként rendkívül mély erkölcsi válságban élõ pápaságnak (amelyben, egy-két kivételtõl eltekintve, züllött és velejéig erkölcstelen pápák bitorolták Szent Péter trónusát, amiért is Cesare Baronio XVI. századi bíboros a sötétség évszázadának nevezte ezt a korszakot), a X. század végén és a XI. század elején semmiféle beleszólási joga nem volt a királyok koronázásába, mert ez világi aktus volt. Nemrégiben ezt nyomatékosan hangsúlyozta a német Johannes Fied is a História legújabb számában. Szent István király koronája tehát biztosan magyar akarat és megrendelés alapján készült *, minden bizonnyal a X. század végén, talán Géza nagyfejedelem parancsa és óhaja szerint, s ezért is találjuk a koronán Géza nagyfejedelem arcképe mellett a 959-ben elhunyt VII. Konsztantinosz bizánci császár képmását is. A Dukász-lemez biztosan késõbb került a koronára. De nem német eredetû az uralkodói lándzsa sem, sõt éppen ellenkezõleg: a jogarral együtt biztosan keleti eredetû méltóságjelvény mind a kettõ. Sem II. Szilveszter pápa, sem III. Ottó nem volt 1000-ben abban a helyzetben, hogy a szuverén magyar uralkodónak diktáljon.
A nomád állaam-törzsi állam-szakrális kettõs fejedelemség és a keresztény állam "fejlõdési sor" arra való, hogy még véletlenül se jusson senkinek az eszébe, hogy Szent István magyar keresztény királysága közvetlen utóda és jogfolytonosa a Magyar Nagyfejedelemségnek. A magyar állam ugyanis csakis idegen hatásra jöhetett létre (korábban a marxisták szerint szláv, most, az egygyökerû utódok szerint: német minta szerint).
Az állataikat szakadatlan terelgetõ nomád magyar rabló hordák eleinte azt sem tudták, hol akarnak megtelepedni, a Kárpát-medencében-e, avagy netán Lombardiában? Ezért is barangolták be rabló portyáikkal Európát, mint az arabok és a vikingek. Ám ez az összehasonlítás is erõsen suta és hamis, mivel egyrészt a magyar katonai hadjáratok túlnyomórészt tervszerûek, tervezettek és kiválóan szervezettek voltak, és bár zsákmányoltak is, elsõsorban diplomáciai, katonai célokat szolgáltak, másrészt eltérõen az araboktól, akik területeket (Cordova) foglaltak el, s ott évszázadokra megtelepedtek, eltérõen a vikingektõl, akik szintén új hazát kerestek maguknak. Ezért engedélyezte 911-ben Együgyû Károly (898-929) francia király Rolló viking vezérnek, hogy ha felveszik a kereszténységet, népével egyetemben megtelepedhet a Bretagne-ig terjedõ Neustria földjén, ami meg is történt. Ilyen a magyarokkal soha és sehol nem történt. A magyarok a XIX. század végéig tömegesen nem hagyták el a Kárpát-medencét.
Most, a keresztény magyar állam ezeréves nagy ünnepe után, minderrõl érdemes újra elgondolkodnunk, és odakiáltanunk a magyar történelem kiforgatóinak: nec plus ultrat! Ennél ne tovább! - mert mi itt akarunk élni újabb ezer éven át s most, amikor a magyar jövõ újra fényesedni kezd, a dicsõséges magyar múlt is egyre drágább lesz mindannyiunknak. Ne legyen nekünk teher a magyar múlt vállalása (Kunszabó Ferenc), mert a magyar nagy idõk nagy szereplõje és nagy tanúja volt - évezredeken át, még ha az elmúlt évszázadokban el is vesztette a súlyát, sõt országának nagyobb részét is.
A múltnak nem szabad meghalnia, hogy a jövõ megszülethessen! (Ábrányi Kornél)
Magyar Múlt és Magyar Jövõ! Ma már van ilyen nevû millenniumi emlékmûvünk is a Vas megyei Velem községben, ahol három sziklaormon áll a megkoronázott lótuszkehelybõl kiemelkedõ, aranybevonatú, hatalmas kettõs kereszt, a kereszten a történelmi Magyarország zománcképe, fekete vonallal határolva a csonka haza területe, az ovális teret az õsi szkíta-hun-avar-magyar állatjelképek övezik, a hátfalon pedig õsi címereink sorjáznak."

Mi az?

<#merges2><#wow3>

azt jelenti az atila név hogy eteli , vagyis onnan származó!

itt meg a nemlovagló sumérod😄

A hun valószínûleg egy török nyelv, ezért egyezik a folyó török nevével.

Az hogy van egy Arpad nevû város, nem bizonyít semmit. Véletlen is lehet. Az is lehet, nem is úgy ejtették mint ahogy mi.
Rádásul annyit tudunk róla, ez egy önálló fejedelemség volt, az asszírok intézték el. Ebbõl bármilyen következetest levonni, igen meredek .

Különben lefogadom más idegen városok is vannak, melynek neve értelmes szó magyarul.

de de, biztosan ez is csak véletlen! ahogy etel folyó törököl atil, és a magyar etele törökülk atila 😄

A topic rombolást be lehet fejezni.
Másodszor, a személyeskedést szintén be kellene fejezni, mielõtt megunom, és bezárom egy pár napra a topicot.

csak nem Árpádra gondolsz? <#ravasz1>

Azért áltudományos maszlag, mert szembe megy minden bizonyíték nélkül a tudománnyal!

Olyan régész is van, aki szerint az UFO-k építették a piramist... na és? Vannak mindig olyanok akik valami alternatív elmélettel állnak elõ.

De sajnos a világmegváltó elméletüket a legritkább esetben tudják bizonyítani!


"Addig, az hogy egy õskárpáti nép hatott a sumérokra, semmi egyéb mint bizonyíték nélküli spekuláció!"

Ez szintén a saját "spekulációd" ilyen kijelentések tudományosan nem megalapozottak.

Ez igencsak megalapozott! Tudod miért? Mert nulla, ismétlem nulla bizonyíték van rá!

Ráadásul van egy csomó probléma ezzel az õskárpáti-sumér-*szabír-magyar dologgal, párat már felsoroltam. Ezek közül, érdekes, egyre sincs válasz!

Vagy hogy a fokosból lett a jogar...ja...csak már magyarok fokosai elõtt évezredekkel is volt jogar...de nem baj...
Ezért egy maszlag az egész!


Olyan honlapot meg nem veszek komolyan, ami azt állítja hogy a Kárpátokban van a föld csakra, és ez az Örök Királyság...ez egy sületlenség!

Ja, és igen, én inkább hiszek az elismert tudósoknak, az MTA-nak, mint olyanoknak akik bizonyíték nélkül mindenfélét összehordanak!

Tudom most az jön ,hogy én vagyok a hülye, mert ott van leírva a bizonyíték...nem nincs leírva! Sehol semmilyen bizonyítékot nem mutatnak fel!


Mondtam már, azt állítják, hogy az õskárpátiból lett a sumér. Jó. Akkor,mutassanak egy õskárpáti várost, amit össze lehet különbözõ módszerekkel hasonlítani, a sumér városokkal.


Majd ha, feltárják az elsõ ilyen várost, vagy más hasonló, konkrét bizonyítékot mutatnak én is minden további nélkül elfogadom a dolgot !
Addig, ez csak spekuláció.

Ja, amúgy eszembe jutott valami. Ha az õskárpátiakból lettünk mi is, egy lovas nemzet, meg még egy pár lovas...

Akkor a sumérok miért nem használtak lovat? Ugyanis, õk nem használtak lovakat, a sumérok dombormûvein nem lovak szerepelnek...hanem...onagerek, háziasított vadszamarak. Pedig ha az õskárpátiaktól származnak, akkor lovat kellet volna használniuk...mint a többi õskárpáti nép, mint a magyar...

ciprus egy érdekes nevû asszír városra mutat!😄

íme õsünk a ragozós nyelvû rovásképíró gravetti-kárpáti

csak te mondod áltudományos maszlagnak meg a finnugor vallás hívõk.

mesélj Csúcs Sándor miért lenne elismertebb történész mint Bakay Kornél?
Vagy neked az a elismertebb aki fel tud olvasni egy finnugor könyvet?
ez megint csak a te hipótézisod ki az ismertebb vagy ki nem.

"Igaz, én sem vagyok régész, sem egyetemi tanár, de ettõl még tudok pár dolgot."
biztos? A bizonyítás nem csak ebbõl áll. persze csak szerinted

"Addig, az hogy egy õskárpáti nép hatott a sumérokra, semmi egyéb mint bizonyíték nélküli spekuláció!"

Ez szintén a saját "spekulációd" ilyen kijelentések tudományosan nem megalapozzotak.

íme egy gravetti

Hát pedig egyszerre két különbözõ vélemény nem lehet igaz...valaki téved.

És szerintem az téved, aki semmivel sem tudja alátámasztani amit mond, és áltudományos maszlagokat hord össze.

No meg inkább hiszek az elismert történészeknek, és nem azoknak, akik az ellenkezõjét állítják a hivatalos tudománynak.

Igaz, én sem vagyok régész, sem egyetemi tanár, de ettõl még tudok pár dolgot. Például tudom, azt hogy úgy lehet bizonyítani egyik nép hatását a másikra ha mind kettõt megvizsgáljuk, például építészet esetében, mind két nép építészetét megvizsgáljuk.

A sumérok-õskárpátiak-szabírok egyenletben a sumérokat ismerjük. Ahhoz hogy ezt az elméletet bizonyítani lehessen, kellenének az õskárpáti szabír õsszabír városok...de ilyenek nincsennek

Akkor lesz érdekes, ez az elmélet, majd ha az elsõ ilyen várost feltárják, és össze lehet hasonlítani!

Addig, az hogy egy õskárpáti nép hatott a sumérokra, semmi egyéb mint bizonyíték nélküli spekuláció!

Az ilyet pedig nem lehet komolyan venni

Ha ez a " érvelésed" Akkor ne kételkedj bizonyítással például Bakay Kornélnál, vagy Bíró Józsefnél akik régész õstörténészek. Bakay egyetemi tanár és igazgató is volt.
Mert az biztos, hogy õk jobban értenek hozzá mint te vagy én.

Csúcs Sándor egyetemi tanár mondta Pázmány Péter Katolikus Egyetemrõl. Szerintem egy egyetemi tanárt illik komolyan venni. Szerintem, õ jobban ért hozzá, mint az egyszerû fórumozók azaz te vagy én.

Irán: (ezek csak "prológusfélék", "gondolatébresztõ", a világ nem fehér és fekete stb.)

",,A génkutatás természetesen nem bizonyította be, hogy nem vagyunk finnugor nép. Azért nem, mert a génkutatás eredményei csak azt mutatják meg, hogy egy-egy népességben bizonyos gének milyen arányban vannak meg. Ezek az eredmények különbözõképpen interpretálhatók. Azt azonban még senki sem tudta megmondani, hogy pontosan melyek lennének a „finnugor gének”, és hogy ezeknek milyen arányban kellene meglenniük a magyarok között, hogy genetikailag „finnugoroknak” tarthassuk magunkat. ""

Ez nem bizonyítható! Hol rá a bizonyíték, hogy olyan kutatás lenne ami azt bizonyitaná nincs finnugor gén?
Ilyen kijelentések tudományos nem megalapozottak. Csak koholámy kijelentések. Ilyen komolytalan kijelentést nem lehet tudományosnak nevezni, és maga aki mondta így is kell kezelni (komolytalanak)
Nem bizonyítható nem bizonyítható nem bizonyítható!

Még szemezgetnék, elvégre a Kárpát-medence fontos a származás szempontjából

A Kárpát-medencében szakrális erõk mûködnek. A Kárpát-medence - a világ kicsiben.
És a nép, amely itt élt és itt él a mai napig, a magyar - mag - a mag, a teljességet képviseli.
A Kárpáti magyar haza koronás haza. Örök királyság.
- A Földrõl tudni kell, hogy él. És mint élõ szervezet, rendelkezik energiaközpontokkal. A legfontosabb energiaközpontja a szív-csakrája, melynek helye a Pilis, még pontosabban Dobogókõ. A neve sem véletlen. (megj.: A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet címû munka azt írja, hogy földünk élõlény, amelynek a szív-csakrája a Kárpát-medencében van.)
Van még egy érdekessége a pilis szónak. A régi nyelvekben fejtetõt jelentett. A fejtetõhöz köthetõ a korona-csakra. Ugye tudják, hogy a Pilisben volt Árpád-házi királyaink szent koronázási helye?!
- A Föld energia-csomópontjait nevezik szent helyeknek. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek a helyek állandóan változnak. Van két vallási alakulat, mely konokul ragaszkodik a szent helyeihez. Ez a szemellenzõs hozzáállás az egész közel-keleti konfliktus oka. Ez a két vallás a mohamedán hit és a zsidó vallás.

Aha...örökös királyság. Meg csakra. És a Pilisben koronázták a királyokat? A Pilisben? Az egy hegység...hol koronáztak, az erdõben?

Én másra emlékszem a hivatalos koronázási helyként...