1398
-
#978
Ez nem biztos, mert van egy nagyonis logikus elmélet miszerint a gravitáció is a többihez hasonlóan toló nyomást fejt ki. Amiéret mi vonzónak érezzük az az, hogy a tömegek az óriási háttérsugárzásból leárnyékolnak valamennyit, így a tömeg irányából kevesebb nyomó gravitációs sugárzás érkezik. Ez teljesen logikus magyarázat és minden mozgást és gravitációs rendszert megmagyaráz, még a táguló világegyetemet is, amit a vonzó gravitációval nem lehet megmagyarázni.
A gravitonok méretét és hullámhosszát egyébként már ismerik, ha jól emlékszem, akkor 5 nagyságrenddel kisebb a fénynél, a sebességét pedig kicsivel a fény sebessége fölé mérték, de ez a mérés csak önmagában igaz, sokak szerint a gravitáció sebessége nagyobb, de véges. -
Albertus #977 Szia!
Einstein a múlt század elején úgy hitte, hogy (ált.rel.) a tömeg a teret elgörbíti és ezen görbült téren halad "egyenesen" a foton..
Nos, lehet, de az is lehet, hogy a relativitás elvének ez a része hibás..
Azt mindenképpen tapasztaljuk, hogy a foton, a gravitáció azonos jellegű energiasugárzás.
Mindkettő kvantumosan, vagyis kis csomagokban fénysebességgel terjed a vákumon, az üres téren át..
Egyébként semmi okunk sincs arra, hogy külön tárgyaljuk.. mégis úgy tesszük, azért mert tapasztalatunk szerint a fotonok a befogódáskor-becsapódáskor tolónyomást fejtenek ki (Lebegyev-1091,) a gravitáció fotonjai pedig vonzanak mindent..
Miután a fotonok haladás közben számunkra tömegtelenek, így az I=m*v
impulzushordozó képességüket sem írta le senki..
Így akár hordozhatnának negatív értelmű (irányú) vagyis vonzó impulzust is.. Akkor a gravitáció "vonzó" impulzusú fotonjai sem lennének különcök" többé..
A relativitás elve szerint két egymással azonos fázisban haladó foton
"érzékelheti" egymást. A lézer elve is félig ezen alapszik..
Így akár a gravitáció fotonjai közül is lehetnek néhányan a felettük átszálló fotonokkal azonos fázisban, vagyis igen hathatnak egymásra..
-
shakwill #976 Pantha rhei! Van e nyugvó tömeg? A kvantummechanika szerint nincs. (jól értem?)Mivel minden kvantált kell legyen, a graviton milyen energiaszintet képvisel? Ez a kölcsönhatás energiaközlés kell legyen. Hogyan és mikor vesz tudomást egymásról egy gigantikus nagyságú tömeg és a foton? Ki közöl kivel energiát? Ezek szerint a mozgásnak is kvantáltnak kell lennie, ebből fakadóan a térnek és az időnek is. Tér, idő, mozgás. Melyik valós, és melyik képzetes ezek közül? -
rikox #975 Shakwill a kérdésedre a válasz a gravitáció minden tömegre hat a mozgó fotonra is hisz a fotonnak is van tömege ha mozog.
A gravitáció az Einstein szerint térgörbület és így hat a fotonra a foton mikor át halad egy gravitációs térgörbületen módosul a pályája.
Valószínű az is,hogy a gravitációnak is van közvetítő részecskéje a graviton sőt kell.hogy legyen. -
lee56 #974 akkor -ateista (kösz a felvilágositást sz4bolcs) -
#973
az ateista azt jelenti, h. Istenben nem hisz. -
shakwill #972 Szia Albertus!
Amikor felnézünk az ékszakai égre, látjuk a csillagokat. Kiszámoltuk, hogy azok különböző távolságokra vannak tőlünk és egymástól. Miért látjuk őket? mert róluk fény jut a szemünkbe. amely energiát közöl a szemünk receptoraival, és információt ad át nekünk. Látjuk hogy az égitestek szabályos mozgásokat végeznek, mert a tömegükkel arányosan hatnak egymásra. Máris ott vagyunk kétfajta távolhatásnál, amit fényterjedésnek, és gravitáviónak nevezhetünk el. Mind a két hatás a téren át valósul meg. Einstein szerint, a tér a lehetséges mozgási pályák összessége. az anyagi testek tömegükkel arányosan magukra görbítik a mozgási pályákat, és ilymódon térgörbületet hoznak létre. A fény is a térben mozog, ezért mozgásának pályáját befolyásolják a nagyméretű anyagi testek.Ez kísérletileg bizonyított. Ez a relativisztikus leírása a dolgoknak. Úgy lászik, hogy a Maxwelli elv kiterjesztésére épül, ugyanakkor azt lényegében nem vizsgálja, hanem ráépítkezik. Kérdés: A fény részecskeként, vagy hullámként hat kölcsön a gravitációval, esetleg komplex módon? A hullámtermészet, csak terjedési tulajdonság, amely statisztikai jellemzőket hoz a rendszerbe? Egyáltalán hogyan hat a gravitáció a fotonra? Az enregiája által képviselt impulzusra hat, vagy a hullámtulajdonság miatt a statisztikusan hat a haladására? Lehet hogy feltettem rossz kérdéseket, vagy rosszul tettem fel kérdéseket. A kérdések lényege arra irányul, hogy a tömegével ható makroszkopikus rendszer, és mikrorendszer (a foton) közvetlen anyagi kölcsönhatás (ütközés) nélkül hogyan hatnak egymásra? -
lee56 #971 De az is jó amikor azt mondják az emberre, hogy hitetlen, vagy ateista, szvsz mindenki hisz valamiben, én például a tudományban. -
Albertus #970 Mármint azt kérded, hogy a teremtőt ki teremtette?
Figyelembe véve a keretény (tyén) vallás és a távolkeleti hitvilág e kérdésben elfoglalt álláspontját, a teremtő öröktől fogva létező.
Aki nem hisz ebben, annak oly mindegy, hiszen a teremtő létében sem hisz, így értelmetlen lenne bármilyen más áláspont tárgyalása.
-
#969
jó, csak akkor aki teremtette, az maga nem teremtett? :D -
Albertus #968 Szia!
Ez egy metafóra.. Ne értsd szó szerint.
Jelentheti azt is, hogy a kopár semmi közepére (szélére) megteremtette a földünket mint bolygót, de akár a földi élet teremtését is jelentheti ..
Mindenkinek hite szerint. Kár lenne vitathatatlanon vitatkozni.. -
Albertus #967 Szia Shakwill!
Tökéletesen megértelek. Igen, minden kiváncsi ember szeretné érteni az őt körülvevő világot.
Igazából hibáztatni sem lehet az ezen cél érdekében elméleteket, matematikai modelleket kiagyalókat, hiszen ugyanezen természetes törekvés hajtotta őket.
Az is igaz, hogy némelyik elmélet túl korán született és így kényszerből, hibás gondolatokra feltételezésekre épített.
A ciklotronokról nekem az a véleményem, hogy jók is és nem is.. Jók, mert nagyon sok mindenre rámutattak a kisérletek, de rosszak mert az eredmények félrevezették a megfigyelők egy részét.
Jobban érthető, ha megemlítem, hogy a régi kínai vázák belső szerkezetére, gyártástechnológiájára úgy szeretnénk rájönni, hogy egyre nagyobb erővel vágjuk a falhoz, ill. egymáshoz és rögzítjük a szétrepülő darabok pályáit.
Nyílván van, lenne összefüggés a technológia és a darabok szétrepülése között, de félek, hogy nagyon sok téves elméletet is szülhetnénk a megfigyelésekből..
Vegyünk pl. egy általad említett gondot.
Mi lenne akkor ha a tér részecskék (nélkül!) nem üres, hanem kvantált szerkezetű valami.. Akkor ennek lennének makró következményei is..
A ma technikájával ki tudnánk mutatni? Kétlem, hiszen a Feynmann féle virtuális fotonok energiája is olyan csekély, hogy a kimutatásuk csak nagyon speciális feltételekkel lehetséges.
Akkor honnan indulhatunk el?
A tapasztalati tényeknél, a logikánál, olyannyira egyszerűsítve minden elvet, amennyire csak lehet, hiszen a természetben minden a lehető legegyszerűbben valósul meg.
Ebben a megközelítésben a tér üresnek látszik. Az energia sugárzás jellegét, jellegzetességeit megfigyelve, ezzel az jár együtt, hogy vezetés nélkül, sugárzással, fénysebességgel haladhat az energia két pont között.
Akkor mi van Maxwell mezőivel? Hiszen a Mxwelli elv mezeje, minden irányban egyemletesen, fénysebességgel terjed szét.
No, igen. Akkor az energiasűrűsége is így változik?
A tapasztalat azt mutatja, hogy nem. Hiszen a sok milliárd fényévre lévő csillag fotonja önmagában sokkal, több nagyságrenddel több energiát hordoz, mint amit a Maxwelli elv alapján hordozhatna.
Mi következne ebből?
Szerintem az, hogy a Maxwelli elv jól szimulálja a közeli térerősség kialakulásának feltételeit, jellemzőit, de nem pontosan irja le a valóságot, és ebből adódóan, határain túlmutató következtetéseket nem szabad levonni belölük..
Ennyit vita-beszélgetés indítónak..
Javaslom én is, mint ahogy Te is, hogy haladjunk lépésről lépésre..
Szerinted mivel kezdjük? Honantól nem világos, vagy vitatható
számodra a "tudomány mai állása" ?
-
#966
Én csak az utolsó következtetéshez tudok hozzászólni:
"Mondá legyen"
Ki, vagy mi mondá? Aki maga nem teremtett?
Akkor a világnak miért kell teremtettnek lennie?
-sry off- -
shakwill #965 Szia Albertus!
Valami hasonló, csak elemzőbb véleményre vártam. Mivel engem nem tanítottak gondolkozni, ezen a szinten a témáról való logikus és okszerű gondolati lánc összefűzése nagy erőfeszítést igényel, amire csak ritkán vagyok képes, és időm sincs rá legtöbbször. Részemről a motiváció, a valóság ellentmondásmentes megismerésének igénye. Nagyon zavar a tudományos gondolkodás röghöz kötöttsége. De itt már azonnal önellentmondásba jutottam. Hiszen ami nem logikus, és nem felel meg a tapasztalatoknak, az nem lehet valóságos(?) Vagy mégis? A valóság végtelenűl bonyolult? Ezek szerint eljutunk a valóság mágikus szemléletéhez? A tudományos gondolkodás vezetett el a megismerés mostani szintjéhez. Meggyőződésem, hogy csak ez az út mutat előre. De ez az út röghöz kötött. Lépésről lépésre haladhat előre, az ismeretek logikus elrendezése, éz az ebből fakadó extrapolációk által. Ebben csapda van. A tizenkilencedik században azzal tanácsoltak el diákokat a fizikai fakultásokról, mert a fizikát befejezettnek tekintették. Einstein azért vezette be a kozmológiai állandót, hogy kizárja az ellentmondást az elméletéből. A részecskefizika felépít egy tökéletzes matamatemtikai modellt, amely az új felfedezések miatt négy-öt év alatt összeomlik, azután vagy kozmetikázzák, vagy kidolgoznak egy újabb elegáns rendszert.
A technológia lehetőségei fizikailag meghatározottak. A kísérleteknek energetikai korlátai vannak. Pld a Holzmann határ még nagyságrendileg sem közelíthető meg. Akkor hogyan tovább? Gondolati struktúrákkal lehet e minőségi ugrást elérni, vagy a gyorsítók energiaszintjét kell tíz a harmincadikon Gigaelektronvolt fölé tornászni? Ha elfogadjuk, hogy az anyag információ által szervezett energia, eljutunk oda hogy "Mondá legyen!" Nos van bajom rendesen!
Üdv: shakwill -
Albertus #964 Szia!
Nagyon érdekes ekkora káoszt szemlélni.. Hol is kezdjük?
Talán a logikánál:
Kétszer kettő nem logikai, hanem tapasztalati eredmény..
A térrel folytathatjuk?
A tér (térség a tér részlete), az események-történések helye..
Tér akkor is van ha nincs benne esemény..
Az igaz, hogy egy-egy részecskéhez, eseményhez rendelhető térrész,
amit pongyolán, vagy bután tévesen a részecske terének is szokás nevezni, ill. a részecskével szoktak definiálni.
Így aki nem érti, hogy miért, az könnyen hiheti, értheti az ilyen
definiálást úgy, hogy a részecske hozta létre a saját terét.
Ez az angolszász nyelvterületen gyakori tévedés azok körében, akik
"gyengén bírják a nyelvet"..
A tér dimenziói-kiterjedései.
A térnek nincs határa. Így kiterjedése végtelen..
A kiterjedésének mérésére, jelölésére kordináta rendszereket és mértékegységeket használunk mankóként.
Hogy ezek a kordináta rendszerek milyenek és mennyire jók, az a definícióiktól függ.
A mértékegységek nagysága a sebességgel és az idővel szorosan összefügg, ezért nem tekinthetők abszolútnak.
Idő.. Egymást követő események gyakoriságának összehasonlítására
használt fogalom.
Ha kimondjuk, hogy: "idő" akkor sok rokon fogalmat egyszerre jelölünk vele.
Így az időszakaszok hosszát, számát, össz számát egy eseménysor közben.. stb.
Ezért könnyen okozunk félreértést az "idő" emlegetésével..
Ami következik a többiből?
Nos, vannak szerintem is helyes kitételei az írásodnak. Csak így túl zavarosnak hat.
Mi lenne, ha lényegretörőbben fogalmaznád meg, hogy mit akarsz mondani vele..?
-
shakwill #963 Hi!
AZ bizonyosnak tűnik, hogy a továbblépéshez szükség van egy paradigma váltásra. Úgy tűnik, hogy az a matemetikai logika, amely a világ leképezésére használatos, paranoiddá vált, saját eleganciája és (látszólagos)tökéletessége zárja el a valóságtól egyre nagyobb mértékben. A másik gát az antropomorf megközelítés, és annak tagadása. (ez is antropomorf szintén gáttá vált a megismerésben.Úgy tűnik talán a paradox logika bevezetése hozhatna megoldást.( pld.topológiai paradoxon, magasabb dimenzióban, a kétszerkettő logikája alapján feloldódik, de az alacsonyabb dimenzióban önellentmondás.)
Még mingig nem értek a matekhoz!
Nos idemásolom az eredeti gondolatmenetemet. Jó lenne utánaszámolni:_ de hát ... maradok a paraszti intuíciónál, aztán megyek vissza birkát őrizni.
Nagyon Őrült gondolatok.
(sarlatán fikciók)
Mivel a témához nem értek, ezért leírok néhány zagyvaságot ide, jelentős tárgyi tévedésekkel gazdagítva. Amely gondolatok jól mutatják, mire juthat egy dilettáns érdeklődő, ha elszáll az agya. Ezt kísérletnek szánom, hogy a hozzáértők ki tudnak e hámozni valamit egy laikus gondolatmenetből, illetve, hogy kívülállóként van e egyáltalán értelme érdeklődni ezek iránt a dolgok iránt, van e értelme ezeken ilyen módon gondolkodni?
Miért nincs áttörés a fizikában? Úgy gondolom, hogy a valóság antropomorf közelítése miatt. A két legalapvetőbb buktató az idő és a tér fenomenális értelmezése. Ha felteszem azt, hogy idő, és tér nem létezik, akkor felmerül az a kérdés, hogy, mi van? Persze ezek a fogalmak, mint jelenségek, a makrovilágban „léteznek”. Hogyan halad egy foton, és miben halad? Arra gondolok, ha a vákuumot egy fluktuáló kvantumhabnak tekintjük, ebben a foton nem is anyagiasul, hanem mint valószínűségi hullám, az energiájával a fluktuációk egymást gerjesztik, a terjedési vektornak megfelelően, és az adott momentumban az adott fluktuáció valószínűsége a nulláról pontosan egy fotonnyira ugrik. A fotonnak csak a valószínűsége terjed, mint hullámfüggvény. Ha anyaggal kerül hatásba, akkor hatásában mutatkozik részecskének. De lényegében nem az. Ha az időfogalmat okozati halmazként kezelem, akkor a világegyetemet az okozati dominóelv alapján szemlélem, ami alatt azt értem, hogy a történések változást okoznak, ezek a változások hatnak egymásra, és a történésekre, mintha a világegyetem végtelenül kicsi dominókból állna. A hatásokat pedig hullámfüggvények közvetítik. A hatások csak „előremutató” oksági sort alkothatnak. Visszaható oksági sor is felléphet, de ebben ez esetben, csak kibővíthetik az oksági sort, azt következményeiben nem rendezhetik át, mert a hatásfüggvények interferálnak és kioltják egymást. Tehát lehetséges „időutazás”, de a jelenre nem lehet semmilyen hatással. Ez ugyan megszünteti az időparadoxont, de az időutazást is értelmetlenné teszi. Viszont az „idő-visszacsatolást” nagyon jól lehetne használni a kvantumtechnikában. Az „időt” ezek szerint a kvantumhabban terjedő okozati hatások összessége mutatja, mégpedig úgy, hogy a hatások differenciált sorozata éri a megfigyelőt (aki szerves része a rendszernek) és ezt legegyszerűbb időfolyamatként észlelni.
E szerint az okoskodás szerint „tér” sem létezik, csak hatásában, szintén, mint az oksági halmaz differenciált hatása. Tehát az egész világegyetem kvantumszinten egy valószínűségi oksági halmaz. Ebben a rendszerben az energia a hatásfüggvény pozitív értéket felvevő állapota, amely a többi hatásfüggvénnyel, egymást erősítő interferenciarendszert képes alkotni, és anyagi kölcsönhatást létrehozni. Ezért az anyag csak kölcsönhatásban létezhet. Tehát az elemi részecskék önállóan a hatásfüggvényük által meghatározott intervallumban létezhetnek csak, utána szétesnek, az energiájukat átadva a keletkező törtrészeknek,-
(persze lehet olyan közbenső részecske klaszter, amely stabil hullámfüggvényt alkotva fennmaradhat, de elemi rész nem lehet stabil. Az adott összetett részecske stabilitását, mindig a rá jellemző komplex hullámfügvény valószínűségi értéke határozza meg.)
- amelyekre ugyanez a sor vár, és így tovább, míg fotonná alakulnak, anyagi jellemzőiket elveszítve. A foton pedig, a fent leírt módon gerjeszti a kvantumhabot.
Az anyagban a hatásfüggvények energiája tömegként jelenik meg, és minél nagyobb a tömeg, a valószínűségi függvények annál jobban közelítik a maximális értéket, amelyet azonban nem érhetnek el.(Abszolút valóság nem létezik.) ( Extrém nagy értékű valószínűséghez extrém nagy tömeg tartozik, és ott vagyunk a fekete lyuknál. A teljes világegyetem valószínűsége egységnyi.) Ezért a tömeg növekedésével arányosan csökken a kvantumhatások aránya, és nő a relativisztikus hatások aránya. (Ezt legjobban a tömeggel arányos tehetetlenség mutatja) Ebből fakadóan egy látszólagos ellentmondás mutatkozik a kvantummechanika, és a relativitáselmélet között. Az anyagi testet alkotó komplex hullámfüggvény arra törekszik, hogy valószínűségi értéke növekedjen, ezért minél nagyobb tömeg elérésére törekszik. Ebben az értelemben a gravitáció kvantum távhatás. Ez a távhatás talán megegyezik azzal a hatással, ami lehetségessé teszi a laboratóriumi teleportációt. Ez szintén a kvantumhab valószínűségi gerjesztése, amelynek távolságfüggése a tömeggel arányban nő. Tehát elemi részecskéknél a távolhatás erős, makroszkopikus tömegek esetében gyenge. Itt, mint gravitáció jelentkezik, így akarván növelni a tömeget. Minél nagyobb a tömeg, annál kisebb a részecskék önállósága, annál kisebbek a kifelé mutatott kvantumhatások. Mivel a részecskék energiája le van kötve, mint anyagi tömeg. ( Úgy tűnik, hogy ha a részecskét leíró hullámfüggvény minél nagyobb tömegű anyagi klaszterbe oldódik bele,önállósága megszűnésével, a valószínűségi értéke a klaszter valószínűségéhez adódik,növelve annak valószínűségét, tehát az adott részecske klaszter tömege, a beolvadt részecske energiájával nő, ugyanakkor a klaszter valószínűségi indexe is nő a beolvadt részecske valószínűségi értékével ezáltal csökken a Heisenberg féle határozatlanság, és nő a gravitációs távhatás.) A részecskék önállósága csak energiájuk növelésével nőhet. (Gerjesztés) Ez viszont az anyagszerkezet felbomlásával jár. A „részecskék „kantumszabadsága” a gerjesztésükkel(lekötetlen energiájukkal) arányos. A hőmérséklet növelésével egyre alapvetőbb részekre esnek szét, amíg fotonokká disszociálnak. Ebből megint csak hülye gondolat következik, - egy csillag tömege, a hőmérsékletével arányos kell, legyen. Azért létezhetnek hipernagy tömegű csillagok, mert hiperforróak, és tömegük nagy része energiaként manifesztálódik, amely nem mutat gravitációs hatást. Fordítva is igaz, ha a csillag kihűl az anyaga kötöttebb kvantumállapotba kerül, és nagyobb gravitációja lesz, ami fokozza az összeomlás gyorsaságát.
Nem folytatom tovább a halandzsázást. Mivel a tudás bilincsei nem kötnek, még több baromságot hordhatnék össze. Arra is példa lehet ez az írás, hogy a megfelelő frazeológia használatával bármit össze lehet hordani. Azért talán érdemes elgondolkodni ezeken a dilettáns okfejtéseken.
-
#962
Az miből következik, hogy a tér = részecskék?
Szerintem meg az, amiben elhelyezkednek a részecskék. -
rikox #961 Ja és a tér ami nem más mint részecskék összesége még a vákuum is
a Kasimir effektus ezt bizonitja. -
rikox #960 Üdv Shakwill van igazság abban amit mondtál elméletileg a vákuum oszcillálhat a fizikusok egy része ezt állitja.
A Heisenberg féle határozatlansági reláció azt mondja,hogy egy részecskének vagy a pontos helyét vagy az impulzusát tudhatjuk a kettőt egyszerre nem ismerhetjük tehát kvantumszinten a véletlenszerüség van.
Ha valami történik az ujabb eseményeket okoz de ezeket pontosan megjósolni nem lehet csak valószinüségi alapon. -
shakwill #959 Sziasztok!
Szeretnék néhány kérdést feltenni, hogy megtudjam, van e esélyem a dolgok megértésére. Átlagos ismereteim vannak, és átlagos intelligenciával rendelkezem. Tudományos végzettségem nincs.
Jól értem, hogy a vákuum egyfajta kvantumhabként értelmezhető, amelyet elemi oszcillátorok halmazaként lehet modellezni?
Fel lehet e fogni az univerzumot, mint oksági halmazt? Ahol a hatások egyfajta okozati dominóelv alapján hatnak, ami alatt azt értem, hogy a történések változást okoznak, ezek a változások hatnak egymásra, és a történésekre, mintha a világegyetem végtelenül kicsi dominókból állna. A hatásokat pedig hullámfüggvények közvetítik. Az „időt” ezek szerint a kvantumhabban terjedő okozati hatások összessége mutatja, mégpedig úgy, hogy a hatások differenciált sorozata éri a megfigyelőt (aki szerves része a rendszernek) és ezt legegyszerűbb időfolyamatként észlelni. Tehát az idő ebben az esetben csupán, egy a megfigyelő jelenléte által generált mérőszám, amely teljességgel a rendszer állapotától függ.
E szerint az okoskodás szerint „tér” sem létezik, csak hatásában, szintén, mint az oksági halmaz differenciált hatása. Tehát az egész világegyetem kvantumszinten egy valószínűségi oksági halmaz. Ebben a rendszerben az energia a hatásfüggvény pozitív értéket felvevő állapota, amely a többi hatásfüggvénnyel, egymást erősítő interferenciarendszert képes alkotni, és anyagi kölcsönhatást létrehozni. Ezért az anyag csak kölcsönhatásban létezhet.
No, egyelőre ennyi.
A matekhoz nem értek, ezért a matematekai bizonyításokból sok értelmet nem tudok kihámozni. Bocs a buta kérdésekért és még butább következtetésekért, de azért írtam hogy helyre tegyétek a dolgokat.
Üdv: shakwill
-
#958
Érdekes
kétprizmás interferenciakép
-
#957
![]()
Megpróbálom a lehetetlent. Egy képen megmutatni, hogyan járhat az alagút órája is lasabban, meg a vonaté is.
Minden időskálán az osztást 20-ra álltottam, így jobban látszanak az eltérések.Az alagút két vége a piros vonalak. Az időkoordináta tengelye az Y-tengely (zöld). Látszik hogy ehhez képest a vonat végeiben elhelyezett órák lasabban járnak. Eddig rendben.
Most nézzük meg a vonat időkoordinátáit. Ezek a lila osztások, és nem a sárgák! Ha végigkövetjük pl a 80-as értéknél, akkor látható, hogy a sárga vonalakat a helyes érténél metszi.
Ehhez a lila beosztáshoz most hasonlítsuk a piros osztások eloszlását.
Tisztán látható, hogy a vonathoz képest tényleg lasabban jár az alagút órája.
Érdekes ez a geometria. -
#956
Viszont mind a kettő energia. Ezért is energia-impulzus tenzor írja le a téridő görbületét az általános relativitásban.
-
#955
A görbület oka viszont más és más. Az ikerparadoxonban az utazó begyújtotta a rakétáit és emiatt görbült meg a térideje, a gravitácós mezőben pedig a közelben lévő tömeg görbítette meg a téridőt. -
#954
Egy másik megfigyelő akinek más a sebessége, az megint más ütemű lassulást tapasztal.
Amelyik megfigyelő az utazó ikerrel együtt mozog, az pedig normális üteműnek látja az idő múlását.
Tehát nem egy abszolut lassulásról van szó, csak egy viszonylagos, relatív lassulásról. Ezért is hívják relativitás-elméletnek.
Minden csak nézőpont kérdése. Ennek ellenére nem csak látszatról van szó, hiszen ott van a Hafele-Keating kisérlet, ahol az atomórák valós eltérést mutatnak. -
#953
A lényeg kimaradt.
Ahhoz a MEGFIGYELŐHÖZ képest telik lasabban, akihez képest mozog. -
#952
Nem egészen. Az a gyorsulás, amit az utazó iker tapasztal lehet gravitációs gyorsulásnak is tekinteni. Hiszen görbül a világvonala épp úgy, ahogy egy gravitációs mezőben levő testé is. Számára görbült a téridő.
Aki gyorsulást érez, annak görbült a térideje, és fordítva. -
#951
"Ha ugyebár a gyorsan mozgó tárgyon lasabban telik az idő, akkor ott a kérdés, hogy mihez képest. "
Ahhoz képest telik lasabban, akihez képest mozog. Nem kell tovább ragozni, itt meg kell állni. A többit már csak az ember agya teszi hozzá, tévesen. Mert megmagyaráz nekünk minden a már tapasztaltakkal.
És ugyebár olyat még nem tapasztalt az agyunk, hogy ez is lasabb lehet, meg az is. De mint mondtam, ez az utolsó mondat hibás. Az agyunk rakta a problémához feleslegesen.
Ez valami olyasmi, mint az elektron hullám-részecske kettőssége. Most akkor ez vagy az? Hibás a kérdés. Hiszen nem tudsz olyan kisérletet összeállítani, ahol EGYSZERRE hullám is meg részecske is.
Mindig csak az egyik. Ezt nevezik a programozók 'kizáró vagy' logikai műveletnek. Tehát nekik valami sejtésük lehet, miről van szó. Ez az egyszerű művelet egy virágárusnak talán teljesen értelmetlen.
Pedig műküdőképes, ez az egyik alaputasítás. -
#950
Na jó. Jól eltértünk a gravitációtól. -
#949
Igen amelyik fordul az gyorsul annak telik lasabban az ideje. De nem a gyorsulás az ok, az csak következmény. -
Locutos #948 En úgy tudom hogy a gyorsuló mozgást végzõ rendszernek fog lassabban telni az ideje. Tehát az ûrhajó a Földhöz képest felgyorsit/majd lelassit hogy visszatérjen, ekkor visszatérés után az ûrhajón összességébe kevesebbet fog mutatni az óra mint a Földön. Tehát tök mindegy, aki GYORSULAST VEGEZ annak fog kevesebb idõ eltelni. -
#947
A szabadesésnél az egyenesvonalú mozgás érdekes. Belekevertem egy ki hagyományos fizikát.
Szóval az erőmentes mozgás az inerciális. -
#946
Nem az számít, hogy 'mihez képest'.
Az számít, hogy inerciarendszer marad vagy nem.
Amelyik az marad, abban maradunk a rajzolásnál. A másik fog fordulni, a másik fog gyorsulást érezni, a másiknak lesz KÉT inerciarendszere. Abban nem tudod felrajzolni az EGÉSZ utat, mert az két ábra.
(Az inerciarendszer az, ami egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, és nem forog. Tehát lehet gravitációs mezőben is, ha szabadon esik úgy, hogy nem forog. Minden inerciarendszerben MINDEN természeti törvény ugyan úgy írható fel. És minden kisérlet ugyan olyan eredményt ad. Tehát megkülönböztethetetlenek egymástól.)
-
#945
Na de ha például az űrhajót úgy lövik ki, hogy az a tejúthoz, vagy a "világegyetem középpontjához" képest éppen álló helyzetű marad, és a föld tesz meg egy kört, akkor elvileg pont fordítva kellene hogy legyen. -
#944
Na ez a klasszikus iker-paradoxon.
Természetesen itt nincs paradoxon.
A titok annyi, hogy ha a vonat tér vissza (maradva az ábráknál) akkor maradunk az alagút inerciarendszerében ábrázoltaknál, és ott egyértelműen látszik, hogy a vonatban telt el kevesebb idő.
Ha valamiképpen az alagút térne vissza a vonathoz, vagyis az fordul meg, akkor az alagútban lévő óra fog kevesebbet mutatni.
De erre a jelentkező időkülömbségre kisérleti bizonyíték is van.
Hafele and Keating kisérlet -
#943
Talán nem a relativitással van a baj, hanem ott, hogy az emberek olyan hallgatólagos előfeltevésekkel állnak hozzá, amelyek TÉVESEK.
Einstein gondolatában az volt a nagyszerű, hogy talált egy ilyen hibás előfeltételt, ami a newtoni idő, és elvetette.
A következő lépés egy ugyanilyen hibás előfeltétel elvetése lesz.
-
#942
Akkor mi lesz ha visszatér? Ki lesz öregebb? Melyiknek az órája fog többet mutatni a másikénál? Vagy ha egyformát fog, akkor miként mérheti a másikat lasabbnak? -
#941
Az egyik is lassabbnak MÉRI a másik órájának a járását, és a másik is.
-
#940
Semmi paradoxon, ott a képlet, számold ki, az ábra helyes, nincs elletmondás.
Vagy ha szerinted van, akkor mond el, mit látsz annak.
Nem járhat mind a kettőnek EGYSZERRE lasabban az órája? Persze hogy nem.
Ez paradoxon lenne.
Vegyük az első ábrát. Látsz rajta olyat, hogy EGYSZERRE az egyik is lasabban jár meg a másik is? És a másikokon.
Persze ha egymás mellé rakod, akkor azt mondod, de hát itt van. Igenám, de NINCS olyan megfigyelő a világon, aki EGYSZERRE látná a két ábrát.
Milyen jogon jelentenéd ki, hogy EGYSZERRE járnak lasabban? -
#939
Asszem összekevertelek benneteket, már nemtom mit kinek írok
XD
