shakwill#972
Szia Albertus!
Amikor felnézünk az ékszakai égre, látjuk a csillagokat. Kiszámoltuk, hogy azok különböző távolságokra vannak tőlünk és egymástól. Miért látjuk őket? mert róluk fény jut a szemünkbe. amely energiát közöl a szemünk receptoraival, és információt ad át nekünk. Látjuk hogy az égitestek szabályos mozgásokat végeznek, mert a tömegükkel arányosan hatnak egymásra. Máris ott vagyunk kétfajta távolhatásnál, amit fényterjedésnek, és gravitáviónak nevezhetünk el. Mind a két hatás a téren át valósul meg. Einstein szerint, a tér a lehetséges mozgási pályák összessége. az anyagi testek tömegükkel arányosan magukra görbítik a mozgási pályákat, és ilymódon térgörbületet hoznak létre. A fény is a térben mozog, ezért mozgásának pályáját befolyásolják a nagyméretű anyagi testek.Ez kísérletileg bizonyított. Ez a relativisztikus leírása a dolgoknak. Úgy lászik, hogy a Maxwelli elv kiterjesztésére épül, ugyanakkor azt lényegében nem vizsgálja, hanem ráépítkezik. Kérdés: A fény részecskeként, vagy hullámként hat kölcsön a gravitációval, esetleg komplex módon? A hullámtermészet, csak terjedési tulajdonság, amely statisztikai jellemzőket hoz a rendszerbe? Egyáltalán hogyan hat a gravitáció a fotonra? Az enregiája által képviselt impulzusra hat, vagy a hullámtulajdonság miatt a statisztikusan hat a haladására? Lehet hogy feltettem rossz kérdéseket, vagy rosszul tettem fel kérdéseket. A kérdések lényege arra irányul, hogy a tömegével ható makroszkopikus rendszer, és mikrorendszer (a foton) közvetlen anyagi kölcsönhatás (ütközés) nélkül hogyan hatnak egymásra?
