5506
szerinted?!
-
#5266
Korrekció:
"ha az emberiség kihalna" - kihalna inkább helyett végleg megszűnne(lásd:Jurassic park).
Emberiség alatt meg most nem csak a fajt értem, hanem minden fontos dolgot, amit az emberek magukénak mondhatnak, nevezzük hagyatéknak. Az emberi forma elég korlátolt, előbb utóbb lehet új formát kell öltenünk, ha tovább akarunk lépni, tehát a faj kihalna, de az emberiség hagyatéka tovább élne.
Ezeken kívül is azért még több sebből is vérzik amit mondtam. Pillangó hatás is bekavarja a dolgot, assziszed tök jó amit csinálsz meg van értelme, de lehet végül az ellenkezőjéhez vezet. Pl egy olyan embert segítettél, aki romba dönti a világot,stb... Vagy nem csináltál semmit és ezzel lehetőséget adtál egy olyan embernek, aki sokkal jobban csinálta... Csak remélni lehet, hogy a "lenyomatod" által keltett cselekményhullámok a halálod után is olyan irányba tartanak, amit te is gondoltál. Bonyolult dolog ez, ne menjünk bele. -
#5265
Az élet célja alapvetően az adott faj fenntartása adott egyed saját génjeinek a továbbadásával. Ennek van-e értelme? Önmagában nincs. Könnyen belátható, hogy ez nem tartható fenn örökké. Pl ha az emberiség kihalna ,akkor szerintem minden ember élete visszamenőleg értelmetlenné válna.
Szóval szerintem az élet értelme a folytonosságának fenntartása, abban a reményben, hogy elvezet minket egy olyan állapotba, ahol tudni fogjuk, hogy mi az élet értelme vagy kiderül, hogy nincs, de nincs is szükség rá. Ahhoz , hogy akkor majd tudjuk fejlődnünk kell, fejlesztenünk önmagunkat, hogy többé váljunk mint amik most vagyunk, csak emberek. Szóval röviden jelenleg az élet értelme az értelem keresése maga. Alapvetően tehát az életnek nincs értelme, nekünk kell találni egyet. És majd a jövőben derül ki csak, hogy az az értelem igaz volt-e vagy hamis. Hétköznapi dolgokra lefordítva mik lehetnek ezek: Család, bármilyen olyan dolog, amivel hozzájárulsz ahhoz, hogy többek legyünk és megértsük a minket körülvevő világot és önmagunkat, ez a hozzájárulás lehet akár közvetett is. Pl akik a szemetet elviszik emberek azok is közvetve hozzájárulnak, mert segítik azt aki közvetlenül hozzájárul, pl valamilyen kutató.
Jelenleg a folytonosság alatt csak a faj, értékrendünk, nézeteink, ilyesmi dolgok folytonosságát értjük, de nem a saját életünkét, tudatunkét. Talán egyszer ez megváltozik.
Ha ez a mondás igaz, akkor szerintem semminek nincs értelme: "Minden dolog, aminek kezdete volt véget is ér egyszer".
Dióhéjban kb ennyi amit a témáról gondolok.
-
6teen #5264 "Egyre kevésbé félek a haláltól."
Az "értelmes" haláltól én sem félek, azonban az erőszakostól igen.
S mintahogy mindennek van ellentéte, az életnek a halál.Különben nem tudnád mi az élet. -
debussy #5263 Egyre kevésbé félek a haláltól. Pontosabban hullámokban tör rám. Van erről egy elméletem, szóval minden: lehetőség szinten létezik, elvontan, a világtól külön. Mondjuk minden zenemű és ember is. És jön valaki, mondjuk Rachmaninov és életre hív egy darabot, hangok sorozatát, ami elméletben már mindig is létezett. És így minden ember is. A lehetősége már mindennek megvan, csak életre kell jönnie.
A haláltól félni nem érdemes. A szorongás csak eltávolít az élettől. Annyira boldognak kell lenni, hogy azt érezhesd, hogyha ebben a pillanatban meghalnál, úgy éreznéd, érdemes volt élni, és sosem maradtál le semmiről.
Úgy élhetsz ahogy akarsz. Ha erre a felismerésre eljut valaki, már nem is kell félnie a haláltól, nem húzza vissza a baj, vagy a pénz és megvilágosodik, hogy az élete értelme önmaga és amit kialakít "vonzáskörzetnek", vagy amiért meg is halna. Mondjuk a művészet. Mondjuk ilyesmi. -
#5262
Én arra jöttem rá, hogy az emberek egyáltalában a napi (szükséges) élettevékenység végzése miatt tudják (úgymond) nagyon jól és sikeresen elvonni a figyelmüket a halálról.
Mert nem gondolnak Bele. Minek? Amiután belenéztem a közepébe, és hogy rettentő rossz volt, az azt követő héten már nem gondoltam rá, mert tenni kell (ÉLNI) a következő dolgot amit egy élőlények élnie kell.
De attól az még ott marad, hátul, és ember legyen a talpán, ha azzal a ténnyel akar szembesülni (nem szimplán elgondolkozni róla) hogy nem fog létezni, még csak érezni és gondolkodni sem tud majd róla mert meghal. -
Ben C #5261 kapaszkodás nélkül szeretni -
#5260
ez látod, igaz... -
#5259
Ezt könnyű félreérteni. Nem arról van szó, hogy amikor az ember vágytalan, akkor soha ne lenne éhes, szomjas. Ezért más a gyakorlat, mint ezen agyalogni. -
#5258
jaaa.. akk igazad an abban, h szépen hangzik.
lehet, h nem vagyok se szomjas se éhes, de ebben mi az értelem?
ettől nem érzem jobban magam, csak megvan egy alapjárat... -
#5257
A 'nincs szükségem semmire' -
#5256
mmint mi? -
#5255
Elmondva szépen hangzik, csak a gyakorlat általában mást mutat. -
#5254
Pedig végszóként ő is kiemeli, hogy nem létezik ilyen alap dolog, amihez lefaragás útján el lehetne jutni. A lefaragás épp ezt mutatja meg. -
#5253
Ezzel nagyjabol egyet ertek, bar szerintem mas vilagkepunk van. ;) -
#5252
szerintem sem.
nincs szükségem semmire...
és?
ennyi? objektive colmpleted? -
#5251
Nem függ a faragástól. -
#5250
Így van.
A boldogság elérésének kulcsa szerintem is abban rejlik, hogy lefaragjuk szükségleteinket. A vágyódás, sóvárgás megöli a boldogság érzését. A boldogságot nem külső dolgoktól kell várnunk, hanem magunkból, belülről.
Ha szeretsz valakit, szerelmes vagy, mint tévesen hiszik, akkor sem a másik ad neked boldogságot, hanem azt te idézed elő saját magadnak, azzal, hogy adsz magadból valamit a másiknak. Ez sokszor lemondással jár.
A lemondás, az önfeláldozás egyfajta út a boldogsághoz.
Az önzés, akaratosság, vagyon felhalmozása, a megelégedettség illúzióját kelti az emberben, amihez igen komoly intelligencia szükségeltetik, hogy felismerje az ember, hogy ez bizony téves.
Ezt azért mondom, mert a legtöbb ember, átlagos ember, egész élete során sem képes ennek az alapvető igazságnak a felismerésére, még akkor sem ha szájbarágósan, ezerszer, több féle képen mondják el neki.
Annyira egyszerű a dolog, hogy az emberi agy már nem képes elfogadni, hogy tényleg csak ennyi lenne. -
#5249
Most muszáj volt megkeresnem egy kolléga írását, ami így szól:
"A szükséges: az általad áhított boldogsághoz ÖNMAGAD szerint szükségesnek tartott dolgok halmaza.
A boldogság: ami után VALÓBAN nem marad űr.
A boldogság feltételének tartott dolgokat, vagyis amit szükségesnek nevezünk, az embereknek nem sikerül olyan arányban bekalibrálniuk, hogy ne maradjon utána űr.. Ezt a 'szükségest' mindenki elképzeli valahogyan. Sokaknak nem kell nagy pénz, csillogás, de majdnem mindenkinek kell legalább egy pici ház pici kerttel, szerető feleséggel/férjjel, néhány gyerkőccel. Vagy ha ez sem, akkor néhány barát. Vagy legalább egészség. Vagy egy tanítás, egy hit. Valami.
Ugyanolyan viszonyrendszer ez is, mint a jó-rossz viszonya.
Pengeélen való tánc, arányok keresgélése: mi az, ami valóban szükséges a boldogsághoz?
Nagy igények lefaragása, nem vágyakozás sokra, csak az 'alap' dolgokra.
De nincs alap dolog. A boldogsághoz nem szükséges SEMMI, amire azt mondjuk: dolog."
-Igen, azt hiszem Maslow tévedett.. -
#5248
Az az építgetés amit írtam nem cél, hanem provizórium. -
#5247
hm. kösz a kedves szavakat. örülök, h ilyen ez a topic :).
kinek jobb a világunkból nézve?
vagy az élőknek, vagy a még meg nem születetteknek... ők még tehetnek valamit...
bár a megboldogultak már mindent tudnak... de nem tehetnek semmit...
de akkor mist gondolsz? mi az értelme? az, hogy építgeti az alapokat? és ha csak alapok maradnak? ha sosem tudjuk meg...
( jelezném ,hogy ami írtál,( tehát hogy várjunk és építgessünk) az is egy cél... sajnos ilyen a világ hierarchiája...
ok -> okozat
akció-> reakció
ez örök kérdés... talán erre való a vallás... végülis az azt mondja, h élj jól. és a mennyország a cél.
-és ez az értelme a földi létnek.
-Ezért kell minden jót megtennünk
-ennek kell, hogy használnia
-és ez kell motivációt adjon...
nem tudom, hogy vallásos vagy -e (ha igen, akk ezt magad is tudod), de ez mondjuk egy nem is olyan rossz ötlet.
csak nehogy szélkergetés legyen.
és ha belegondolunk, akkor egy célt keresünk. az élet értelmét. -
#5246
akarod mondani "A boldogság mint misztérium" címmel -
#5245
Brutus ott tévedsz, hogy én nem kesergek és ne is keress/vetíts kesergést soraimban.
Én csak vizsgálódásaim tiszta eredményeit közöltem.
Amiket írsz én életemre mind alkalmaztam és maximum csak a „kisgyeremek sírásának ideiglenes csitítására” alkalmas, s nem a probléma velejéig hatoló orvoslására.
Sok célt kitűztem és elértem már. A katarzis pedig mindig elmaradt. Visszatekintve is.
Egy cél elérése nem több vagy kevesebb, mint egy cél elérése.
Az embernek magának, belső lényének nem használ.
Max az egójának, aminek soha semmi nem elég, ami soha el nem érhető kéjt tartva az ember elé csaliul ösztönzi újabb és újabb hiábavaló fáradozások sorozatára.
És igazad van, meg kell állni, ám szerintem az icipicinél kicsit jobban, mélyebben el kell gondolkodni, át kell gondolni. Te már a fél utat megtetted. A következő állomáshoz is már előbb vagy utóbb el fogsz érkezni, s ez az amiről én beszélek. Most még nem értheted, csak majd ha odaértél.
Mire megy ki az egész földi élet és maga a lét?
Miért csináljon bárki bármit is az életben?
Mi az ami az embernek valóban használ az életben?
Hogy legyen az embernek bármire bármilyen motivációja?
Amíg nincs válasz addig az ember annyit tehet, hogy legjobb belátása szerint, fenntartásokkal éli az életet, megteremti stabil egzisztenciáját, hogy ezzel anyaga legyen a nagy műhöz melyet a válasszal majd létrehozhat. Így nem pocsékolódik el az idő időközben.
Szerinted kinek jobb világunkból nézve, és miért?
a) annak, aki még meg sem született
b) annak, aki megszületett, de már megboldogult
c) az élőknek -
#5244
Ezek szerint Maslow tévedett. :)
Amúgy meg hol az a belső részünk, amit nem befolyásol külső tényező? Meg hol a határ a kettő között? -
#5243
#5242:
igen... a lelkiismeret....
csak van, akinek már nem mond semmit... akinek elcsendesült, és az minden rosszat jó dologként fog fel...
#5239
miért szívatom magam a boldogságért? mi abban a szívás, hogy nem kesergek?
másrészt... miért lenne az élet "alapjárata" a keserűség? ezek mind-mind érzések... csak van, aki úgy dönt, hogy pozitívan gondolkodik és így lesz boldog, és van, aki ezt kritizálja, azt mondja, h az élet milyen rossz, és boldog, mert úgy hiszi, hogy igaza van, és megtalálta a lényeget...
szóval a célja mindenkinek a boldogság... és mindenki azt hiszi, hogy neki nem lehet meg ez az érzés, pedig ha belegondolna, mindenben van valami jó...
(bár lehetnek kivételek).
az, hogy nincsen boldogság a világban, az csak az ember hibája... mindig csak jobbat akar, és nem tekint vissza, nem érzi, h már ért el cél, hogy mennyivel jobb neki most az alap állapotnál... pedig lehet, hogy az, ahogy most élünk, az már egy elért cél... csak ez már senkit nem érdekel, mert megint újabb célt nézünk.
és ez a szélkergetés!
ha megállnánk, és picit, csak egy iciripicirit átgondolnánk azt, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, és boldogok, akkor máris jobb kedvvel
térhetnénk vissza a harcba... bár nem is kell harc... aki megtalálta a boldogságot (és ehhez nem kell 3.000.000 $, lehet ez egy traktorgyárban dolgozó portás), az már nem akar harcolni, csak átérezni azt, hogy elérte a célt. erre kéne rájönnie az embernek... -
#5242
A legtobb filozofia szerint hogy mi a jo es rossz konnyen eldontheto, cska hallgatni kell a lelkiismeretunkre.
A boldogsag egy belso erzes, ami termeszetesen sok kulso tenyezotol fugg.
Pl. a recski munkataborban nem hiszem, hogy olyan sok boldog ember volt, megha pozitivan is gondolkodtak.. :( -
#5241
A tisztánlátáshoz e kérdésbén ajánlom Dr. Pressing Lajos könyvét a "Boldogság Misztériuma" címmel.
Megvilágító erejű mű! -
#5240
Az ember boldogsága többek (pl. adódó helyzet) között külső tényezők és belső tényezők együtteséből adódik, mert mindkettőre szükség van, és mindkettőben van olyan ami kell hozzá, pedig teljesen irányítani sem tudod (a belsőt sem), csak részben. -
#5239
#5237:
Mazochizmus az hogy a boldogságodért szívatod magad, és így ezzel minimum duplán szívsz.
Nem akarom az életet szívásnak látni, nem akarom mazochizmusnak látni, csak a tapasztalás egész egyszerűen az, hogy "szarazegész".
Mindegy, hogy hogy ugrándozol, hogy pattogsz: előbb utóbb kitörik lábad, és kénytelen leszel észhez térni, mert nem tudsz tovább ugrándozni. Szóval lehet menekülni, azt remélve, hogy a boldogsághoz jutnunk, ám ez még soha sehol nem jött be az emberiség történetében.
#5238
remek, remek
szép dolgok ezek valóban
szépen csicseregnek a madarak, szépen ugrándoznak a mókusok, szépen csobog a víz, szépen világítanak a szentjánosbogarak, de ettől nem vagyok boldog, és ezek nem is vigasztalnak
ezek mind külső tényezők
az ember boldogsága pedig emberen belüli tényezők, amikhez külső tényezőkkel nem lehet eljutni
-
#5238
igen, de ha jó dologként fogom fel, akkor boldog lehetek...
az emberben a legnagyobb hiba az, h mindig a rosszat nézi...
mit kell ma még megtennem pihi előtt?
hány nap van szabadságig?
stb.
nem h látnám is amit nézek. azt, hogy milyen szépen süt a nap.
hogy milyen jó végigmenni a parkon a madarak csicsergésében
hogy milyen kincs a víz
és még ilyenek...
a részletekben rejlik a boldogság... -
#5237
ugye-ugye...
de ha tudjuk is...
ha tudjuk, h az élet értelme az h szívjunk, akkor is lehet boldognak lenni...
tudom, h mindez hülyeség amit teszek.
de változni akarok. és már nekem nem jó (mert tudom az igazat), akkor is segíthetek a világnak. ha hülyeség is az egész. tehetek hasznosat. ami szintén egy cél, azon belül, hogy tudom, hogy maga az élet egy nagy szívás. bár még mindig nem értem, ha a mazochizmus miért jobb, mint a boldogság.
gyakran aki azt hiszi, h tudja, h mi az élet, az úgy gondolja, h az rossz. de:
1, ki tudja, h mi a rossz és mi a j
2, ki mondta, h igaza van??
3, nem lehet általánosítani... mindenben van valami jó és valami rossz is
-
#5236
Egyébként attól, hogy sokminden szép az életben ill. sokmindent szépnek látsz, még nem leszel boldog.
Ugyanis ezek mind külső tényezők, miközben boldogságod belső tényező. -
#5235
Kérdés, hogy mennyire lehetünk szélnek kergetésétől boldogok?
Mondjuk amíg nem vesszük észre, hogy szelet kergetünk addig működhet a dolog. -
#5234
:) szép. elgondolkodtató....
azonban:
" ki mondta nektek, hogy nem szép az élet? / Szép ez az élet, ha sikerült úgy élned..."
ha folyamatosan csak kesergünk, és minden szépre azt mondjuk, h >kábítószer<, akkor lényegében elpazaroljuk az életünket....
mi van, ha nincs utána semmi? akkor inkább hülye kábítószeres lennék... hiába vagyok okos és szánalmas. mindig arra fogok vágyni, hogy hülye legyek, de boldog....
-
#5233
_A rektor leült és bólintott.
-Esetére emlékszem, elmondták nekem. Önnek is kijutott e világ gyönyöreiből, mint másnak -
-Mindig olyan rosszkedvű, szólt Améline.
-Semmi okom sincs arra, hogy más legyek -
-Gyújtson rá -
-Kábítószerekkel nem élek, illúzió, egy-két percre elfelejteti, mint a bor vagy a szerelem, aztán elviselni még nehezebb -
-Ó, a szerelmet is kábítószernek tartja? Ebben nincs igaza, talán sohasem volt alkalma megismerni, hogy mi az igazi -
-A lét eredeti keserűsége, szólt a rektor, keserűbb, mint a kinin -
-Ön azt hiszi, mondta Bormester, és figyelmesen előrehajolt, hogy a lét eredetileg keserű?
-Én ezt tapasztaltam, válaszolt a rektor lassan. Csak különös fájdalmat tudok érezni, ha látom, hogy az emberek miket eszelnek ki -
-Hogy a keserűséget megenyhítsék?
-Úgy van. Én nem régen vagyok itt. Régebben másutt laktam, és azt hittem, hogy csak ott van úgy. Azt hittem, jobb lesz -
-Szóval ön -
-Igen. Nehéz volt elviselni. Ott is olyan volt. Az emberek. Senki se tudja, mi történt, csak olyan furcsa az egész, végül is, ha lenne kedvem nevetni, még nevetnék is, micsoda emberek! Azt hittem, itt jobb lesz -
-Ott is ugyanolyan emberek?
-Mások, mégis ugyanolyanok. Narkotizálják magukat, nehogy észre kelljen venniök -
-Meg kellett volna házasodnia, szólt Améline, ha lettek volna gyermekei -
-Kábítószer. Csak megakadályozza az embert abban, hogy a valóságot lássa -
_Améline felállt, és süteményt hozott.
-Ha már nem dohányzik és nem iszik, legalább -
-Csak a legegyszerűbb ételeket, válaszolta a rektor, babot, krumplit, káposztát -
-De az étkezés egyhangúsága növeli a melankóliát -
_A rektor vállat vont.
-Minek. Csak elhiteti, hogy jó, pedig -
_Bormester tanácstalanul nézett Améline-re. Améline szemével intett.
-Keserűbb, mint a kinin -
-Én mégis azt merném tanácsolni, hogy nősüljön meg, elvégre még nincs túl a koron, fiatal ember, a nő, akinek derültebb a kedélye -
_A rektor fejét rázta.
-Én nem vagyok szentimentalista. S ez az egyetlen, ami engem a többitől elválaszt, nem vagyok szentimentalista, és nekem nincsen szükségem mindenféle mellékutakra, hogy a fanyarságnak ebből az óceánjából, ami a létezés, kiutat keressek. Szenvedés, szenvedés. Ha az, hát legyen az. Én nem akarom meghamisítani. Én nem szeretek szenvedni. Ha szenvedek, akkor szenvedek. Bolondok, akik isznak és dohányoznak és szerelmeskednek, és bolondság ez a sok vallás és költészet és zene és cirkusz és kapkodás és loholás. Az angolok azt mondják, hogy minden föld alatt víz folyik, és minden élet alatt szomorúság. Én ezt az ugrándozást a kenyérért és a hatalomért és a vagyonért és az örömekért és a békéért és a háborúért mind nagyon szomorúnak találom, és tudom, hogy sokan nevetnek is rajta, mert elvégre nevetséges is, csak nézze meg őket sorjában, akármelyiket, miben komikus, de szegény bolond azért ugrándozik, mert szenved. Én nem vagyok szentimentalista. Ha keserű, hát legyen keserű. Én nem akarok csalni - -
#5232
és? felőlem állhat a kerék, ha közben királyul érzem magam...
még ha ez abba kerül is, h hajtsam a kereket....
én arra próbáltam rámutatni, h legyünk boldogok....
az élet értelme mi? most őszintén?? ha azt mondanám, h az az értelme, h mentsük meg az összes pandát akkor mi lenne? mindenki azt tenné...
miért? hogy elérhesse a célt. hogy boldog legyen... -
#5231
Amiről te beszélsz, az nem más, mint önként beszállni a mókuskerékbe, a csalit magunk el tűzni és a kereket nekiállni hajtani.
Csak aztán meg ne álljon a kerék!, mert nagy fájdalmas lesz észrevenni, hogy valójában nem jutottunk sehova, ugyan ott vagyunk. -
#5230
én más szemszögből nézném:
1, a római katolikusok azt vallják (lehet, h a többiek is), hogy az élet egy próba... egy állásinterjú a munkahely előtt, azaz:
-"rossz vagy", élvezed az életet (negatív értelemben, tehát piálsz, lopsz, csalsz és közben jól érzed magad..) és megbuksz, azaz szenvedsz a pokolban...
-"jó vagy", és élvezed az élet valóban szép dolgaid és átlagosan élsz (akkor tisztítótűz majd mennyország)
-"naggyon jó vagy", csak Istennek szolgálsz, és egyenes út a mennybe....
2 dolgon érdemes elgondolkodni:
1: valóban az a rossz, amit erkölcsileg annak tartunk? mi van, ha rosszul értelmezzük? röviden: mi a jó? és mi a rossz?
2: sztem a legérdemesebb a "jó vagy" részt választani, nehogy szívás legyen a vége....
más értelmezésben az élet:
az élet értelme a cél. nem tudom, hogy voltatok úgy-e már az életben, h nem volt célotok... én voltam. szörnyű volt (gyorsan kerestem magamnak :D) ha nincs miért harcolni, akkor minek élni????
azonban szerintem néha nem árt visszatekinteni az elért célokra... különben mindig azon vívódunk, hogy megint csak harcolni kell, és még mindig!!!
nem. tekintsünk vissza....
pl.: bekerülés az egyetemre
munkahely szerzése
családalapítás
ha mindig csak a rosszra gondolunk, akkor sose leszünk boldogok...
A célok a boldogság eléréséért vannak. És ha nem tekintünk vissza az elért célokra, sosem leszünk boldogok...
Tehát az élet értelme egy érzés:
BOLDOGSÁG
(R) -
#5229
Pont azért mert nincs értelme, pont azért mert nem mutat túl önmagán a gyakorlás.
Nem azért gyakorlunk, hogy buddhává váljunk, hanem azért hogy kifejezzük azt, hogy mindig is azok voltunk. -
#5228
Szerintem arra gondolt, hogy a "Mi az értelme az életnek?" kérdés egy koan.
De azt hiszem, itt csak agyalgunk. Ez a "csak megtapasztalni lehet" is ugyanúgy csak agyalgás. Nincs szükség gyakorlásra, nagy szavak ezek..., lehet értük lelkesedni, meg beleragadni. Egy mahasziddhától talán még jogosak is lennének. -
#5227
LOL De ha nincs ertelme, akkor minek gyakorolsz?
Felesleges az egesz bonyolultsag, egyszerubb lenne, ha nem lenne semmi.
Lehet, h nincs is semmi..
A minden mindegy filozofia pedig, pont hogy élet- ill létellenes.