szerinted?!
  • salsoul
    #5233
    _A rektor leült és bólintott.
    -Esetére emlékszem, elmondták nekem. Önnek is kijutott e világ gyönyöreiből, mint másnak -
    -Mindig olyan rosszkedvű, szólt Améline.
    -Semmi okom sincs arra, hogy más legyek -
    -Gyújtson rá -
    -Kábítószerekkel nem élek, illúzió, egy-két percre elfelejteti, mint a bor vagy a szerelem, aztán elviselni még nehezebb -
    -Ó, a szerelmet is kábítószernek tartja? Ebben nincs igaza, talán sohasem volt alkalma megismerni, hogy mi az igazi -
    -A lét eredeti keserűsége, szólt a rektor, keserűbb, mint a kinin -
    -Ön azt hiszi, mondta Bormester, és figyelmesen előrehajolt, hogy a lét eredetileg keserű?
    -Én ezt tapasztaltam, válaszolt a rektor lassan. Csak különös fájdalmat tudok érezni, ha látom, hogy az emberek miket eszelnek ki -
    -Hogy a keserűséget megenyhítsék?
    -Úgy van. Én nem régen vagyok itt. Régebben másutt laktam, és azt hittem, hogy csak ott van úgy. Azt hittem, jobb lesz -
    -Szóval ön -
    -Igen. Nehéz volt elviselni. Ott is olyan volt. Az emberek. Senki se tudja, mi történt, csak olyan furcsa az egész, végül is, ha lenne kedvem nevetni, még nevetnék is, micsoda emberek! Azt hittem, itt jobb lesz -
    -Ott is ugyanolyan emberek?
    -Mások, mégis ugyanolyanok. Narkotizálják magukat, nehogy észre kelljen venniök -
    -Meg kellett volna házasodnia, szólt Améline, ha lettek volna gyermekei -
    -Kábítószer. Csak megakadályozza az embert abban, hogy a valóságot lássa -
    _Améline felállt, és süteményt hozott.
    -Ha már nem dohányzik és nem iszik, legalább -
    -Csak a legegyszerűbb ételeket, válaszolta a rektor, babot, krumplit, káposztát -
    -De az étkezés egyhangúsága növeli a melankóliát -
    _A rektor vállat vont.
    -Minek. Csak elhiteti, hogy jó, pedig -
    _Bormester tanácstalanul nézett Améline-re. Améline szemével intett.
    -Keserűbb, mint a kinin -
    -Én mégis azt merném tanácsolni, hogy nősüljön meg, elvégre még nincs túl a koron, fiatal ember, a nő, akinek derültebb a kedélye -
    _A rektor fejét rázta.
    -Én nem vagyok szentimentalista. S ez az egyetlen, ami engem a többitől elválaszt, nem vagyok szentimentalista, és nekem nincsen szükségem mindenféle mellékutakra, hogy a fanyarságnak ebből az óceánjából, ami a létezés, kiutat keressek. Szenvedés, szenvedés. Ha az, hát legyen az. Én nem akarom meghamisítani. Én nem szeretek szenvedni. Ha szenvedek, akkor szenvedek. Bolondok, akik isznak és dohányoznak és szerelmeskednek, és bolondság ez a sok vallás és költészet és zene és cirkusz és kapkodás és loholás. Az angolok azt mondják, hogy minden föld alatt víz folyik, és minden élet alatt szomorúság. Én ezt az ugrándozást a kenyérért és a hatalomért és a vagyonért és az örömekért és a békéért és a háborúért mind nagyon szomorúnak találom, és tudom, hogy sokan nevetnek is rajta, mert elvégre nevetséges is, csak nézze meg őket sorjában, akármelyiket, miben komikus, de szegény bolond azért ugrándozik, mert szenved. Én nem vagyok szentimentalista. Ha keserű, hát legyen keserű. Én nem akarok csalni -