5506
szerinted?!
-
#3945
a depresszió erős érzelmi hatás.. ami minden mást elnyom, így érted? :) nem pedig az érzésektől fosztja meg az embert -
#3944
ha a lélek nem tud önmagában szeretni akkor már tökmind1, ha egyedül nemcsinál semmit 
:]
-
#3943
de nem is jelzőt mondott rá, ráadásul megfelelő hangnemben reagált rá, vele értek egyet -
debussy #3942 Ezt ki tudnád fejteni bővebben, mert több értelmet is takarhat... :) -
#3941
a lényeg hogy tökmind1 van e lélek szeretni csak a tested meglétével tudsz na 
-
#3940
A heroinistának, aki nyüszít, ha nem kapja meg az adagját, annak mondd már meg, milyen szerelmi élete, vagy érzései voltak a kezelés előtt. :)
Ha valaki lövi magát, az nem hiszem, hogy elégedett lenne bármilyen jó érzéssel.
Olvastam egy riportot egy 5 vagy több éve absztinens heroinistával. Volt egy kérdés, hogy mit tenne, ha most kitennének elé az asztalra egy tűt benne az anyaggal. Azt válaszolta erre, hogy azonnal belőné magát. Egyszerűen ennyivel jobb a heroin.. -
#3939
Ha valaki depressziós, akkor annak sivár az érzelmi élete, nem érez sem örömöt, sem bánatot, illetve talán a passzív, reménytelen érzés felé tolódik el, ami nem túl változatos, de nem is olya bánat, amit hétköznapokban erősen vagy gyengébben megélünk. Elvileg ezt hivatott befolyásolni az antidepresszáns. Szóval számomra rejtély, hogy miként gyógyul ki valaki a depresszióból úgy, hogy elsivárosodik az érzelmi élete, ha éppen a depresszió jelenti az érzelmi élet sivárságát.
Ezzel szemben az egyik tanárom mesélte, hogy le akart szokni a dohányzásról, és kapott ingyen valami hiper-szuper ssri hatóanyagú leszokást segítő gyógyszert (gyakorlatilag lehet antidepinek nevezni), és azt tapasztalta, hogy nyugodtabb, nem hiányzik neki annyira a cigi.
A szorongásos tünetekre amit fölírnak nyugtatókat, azoknak van olyan hatásuk, hogy eltompítja az érzéseket. -
debussy #3938 Igen, ez tényleg igaz. Nagyon érdekes téma. Ajánlom Bánki M Csaba -Agyunk fogságában című könyvét. (Hej, remélem eljutok oda egyszer, hogy én is ezzel foglalkozhassak főállásban) -
debussy #3937 Ja és még egy... Nem gondolom, hogy kor alapján mérvadó lenne másról ítéletet hozni. -
debussy #3936 Ha te nem érzed magad hülyének, akkor nem érdemes foglalkozni a többiek véleményével, akiket nem is ismersz. Egyébként ezzel a jelzővel azért nem kéne csak úgy dobálózni, mert nincs egy objektív mérce, ami alapján ítélni lehetne. Szóval senkinek nincs igaza és mindenkinek. -
#3935
valamelyik hírportál tudományos rovata, nemtom hogy origo vagy index
de amúgy sajnos ez tényleg így van, alkalmi depresszióból felépülés persze más, de mondjuk képzelj el egy drogost, aki nyüszít ha nem kapja meg a herionadagját aztán elvonóban leszoktatják, szereken él
és amikor kijön ingerszegény élete lesz, semminek nem örül, beszürkül minden (drogprevenciós előadáson mondták) -
backup6od #3934 Hallod, ezt én már nem hiszem el. Ha veszekednék már rég kivágtak volna azt ugyanis bárkinek lehet itt csak nekem nem, illetve olyan vehemenciával vetem bele magam hogy rögvest ban a vége. Szóval nem veszekszek.
De ha jön egy ilyen 16 éves gyerek, és velősen belevágja a képembe hogy hülye vagyok, a legkevesebb hogy megmondom neki, nevetségesnek találom primitivitását. -
debussy #3933 Olvastam én is az idegrendszerről és.. nem hinném, hogy nem lenne képes elsöprő érzelemre a "kezelt beteg". Legalábbis én másképpen tudom. Ez igaz lehet a kezelés alatt, de utána, nem hinném, hogy ilyen drasztikus változás menne végbe. Bár a kezelés mértékétől is függ...
Mi volt a forrás?
-
#3932
pont a napokban olvastam, hogy akinek az idegrendszere kezelés alatt áll
(pl. antidepresszánsokat kell szednie) az érzései elsivárodnak..-nem jut eszembe jobb szó most így bocsi- a pozitívak és a negatívak is
miután felgyógyult a betegségéből, már nem lesz képes elsöprő szerelmet
érezni, akármennyire szeretné is..a szeretet sokkal erősebb, de az is halványul.. -
debussy #3931 Tudod az a gond ezzel, hogy mondhatod, hogy van egy minden fölött álló lény, de ne várd, hogy ezzel mindenki egyetértsen.
Komoly kérdés.
Nem értem, hogy miért mond mindenki ilyen nagyszabású témákban véleményt, úgy mintha az igaz lenne és megcáfolhatatlan. Mondjunk véleményt és vitassuk meg, de itt az igazságra nem fogunk rálelni. Ne veszekedjetek már! -
backup6od #3930 Szerintem te hülyéskedsz velem. -
#3929
Szerintem te hülye vagy. -
debussy #3928 Nekem is eszembe jutottak hasonló dolgok mostanában. Tényleg annyira döbbenetes és csodálatos a természet és minden kicsi eleme. Minden annyira összetett és mégis olyan hétköznapi problémák foglalkoztatnak minket. -
debussy #3927 Na akkor utoljára szeretném elmagyarázni:
Nem arról van szó, hogy csak klasszikus zenét hallgatok és mindenkit arra buzdítok, hogy mondjon le a világ egyszerű örömeiről. Én is hallgatok más is.
ezt
meg ezt
meg ezt is
Kicsit kezdek belefáradni, hogy mindenki félremagyarázza a szavaimat. -
#3926
Mos, amit én tudok a GV-ről, ha érdekel leírom. Objektíve, nem érzelmekkel vegyítve. A sértődésem nem sértődés, inkább rezignáltság, hogy így, meg úgy, holott tudom, hogy egy olyan ritka természeti jelenséggel volt dolgom, amely kapcsán nem lehet egymillió tapasztalt esetről beszélni következményeiben sem. Szép dolog a tudomány, de nem minden megmagyarázható tudományosan. "Se ide, se oda nem fütyül az én madaram" középtájékon füttyentget. Tudományos és nem tudományos között.
A fórum témához is kapcsolódik, mert az én szemléletemet igencsak megváltoztatta az életről és az értelméről. Szeretném ezt a pár évtizedet kevésbé nehezen leélni, sose lehet tudni mikor lesz vége, pillanatokon is múlhat, meg az ún. szerencsén.
Érdekel egy objektíven megfogalmazott jelenség-leírás? -
#3925
Az élményeikért ritkán hülyéznek le emberek, csupán a hozzá körített elméletek kiforratlanok. :) -
#3924
"Tudományosan tényleg azt hiszik,"
Tudományosan nem hiszünk. :)
Ellenben minden, amit biztosra tudunk, az a tudomány eredménye. Definíció szerint. :)
"hogy a szerelem, csak hormonműködésen múlik? Vagy az csak egy része a szerelemnek, a vonzódás?"
Igen, én úgy tudom, hogy hormonális okai vannak, és megváltoztatja az idegrendszer működését.
De ez ne zavarjon. Kicsit úgy érzem, mintha meg lennél sértődve, hogy lekicsinyli a dolgokat, hogy a magyarázatok...földhözragadtak?
De nem az a célja a tudománynak, hogy _megmagyarázzon_ mindent. Az a célja, hogy megismerjük a világot, és ami ismeretet szerzünk, az legyen megbízható. Ne a felállított elméletek felől közelítsd meg a kérdést, azok nagy többségében hamisak. Adott megfigyelésekre rengeteg elméletet gyártanak, és rendszerint csak egy bizonyul igaznak. (Mellékszál: ezért nem szabad bedőlni a "többezer éves kínai gyógymód"-nak sem. Ami többezer éves, és működött, azt ma már orvos csinálja. Amit meg ezzel a reklámmal akarnak rádsózni, az pont az a többezer éves módszer, ami nem bizonyult működőnek)
Van rá elméletünk, hogy hogy működik a szerelem, gondolom(nem tudom, nem olvastam szakkönyveket) méregettek szerelmesek, meg nem szerelmesek vérösszetételét, teszteket töltettek ki velük, meg mittudomén, amit ilyenkor még vizsgálni lehet, aztán jelenleg ez rá a legjobb tipp. Még nem ismerjük az embert annyira, hogy egyértelmű legyen.
Szófosásom van, egyébként nem tudom miért osztottam ezt most meg veled... :)
Gömbvillám. Az olyan ritka, hogy vizsgálhatatlan. Amikor jön, akkor pont nincs ott egy tudományos labor. Úgy meg, hogy tipp sincs, mi az, elég nehéz mesterségesen előidézni. Én meg úgy vagyok vele, hogy majd ha látok ilyet, jól megnézem. Nincs határozott véleményem a témában. -
backup6od #3923 Nem mondtam hogy egy az egyben, de tényleg bannoltak néhányszor. Backup6ják. Amit a 3920.ban írsz: ébrenléti állapotban ugyanúgy tudod az akaratoddal befolyásolni az eseményeket, csak a megvalósulási idő hosszabb, mert le vagyunk korlátozva amiatt hogy nem vesszük figyelembe tetteink következményeit. :) De tudom ezért most DronkZero... fú de nagyon pipa lesz. Nembaj, a méreg benne van. Csodás a magyar nyelv. Ne mérgesítsd magad DronkZero, hagyd inkább rám és mondd hogy eszelős. -
#3922
Hát én nem hiszem, hogy álmodtam volna a GV-t ami belágotatott hozzánk. Na mindegy rég volt. lehet, hogy álmodtam, ahogy álmomban pörgött az iránytű is ott, ahol a GV után pár nappal felfele haladó villámot láttam. Nem beszélve arról, hogy a Gv idején ott pont a fejem volt, utána fekvőhelyzetet változtattam és csak a lábamat trafálta el a képzeletbeli kisülés álmomban. Ja igen valószínű, hogy álmodtam tudatosan az egészet én is. Micsoda mázli! Már majdnem azt hittem, hogy sokszorosan megmenekült vagyok. De jó, hogy csak álmodozó. -
#3921
debussy: Ne mondd, hogy pl. Johnnyval nem vagy kibékülve! :) -
#3920
hát nem tudom milyen körülmények között láttad, mondd el. De akkor hogyan viszonyítsuk ehhez azt, amikor én 2 testet tudtam érzékelni egyszerre tudatos álmodás közben, ahol rövid ideig Istenként változtathattam hogy mi történjen a következő másodpercben (és úgy hogy nem jutott idő tervezésre, mert amit elgondolni kezdtem már aközben rögtön átalakult) ráadásul mindezt olyan élethűen éltem meg hogy az ágyból felkelve azt mondtam magamban hogy basszus ez a világ legjobb dolga, pedig csak feküdtem! -
#3919
ott van kinek válaszoltam :) -
#3918
Ez most ugye nem nekem szólt 
Én még sosem írogattam ezen a fórumon.
-
#3917
akkor ezt olvasd el, egy cikk a februári IPM-ből rövidítve a szeretetről és a szépségről (eredetileg máshova szúrtam be magyarázatként)
A nagy Ő
az énünkben több, egymástól eltérő réteget különböztetünk meg, ha a szépségről alkotott értékítéletünket vizsgáljuk
1.
Az első a biológiai alapréteg. Annál erősebb a biológiai hatás, minél erőteljesebben alakultak ki a másikban az ellenkező nemre jellemző külső jegyek
2.
A második a kulturális réteg. Nincs közvetlen biológiai céljuk, viszont hangsúlyoznak egy bizonyos kulturális környezethez való tartozást. A szépség ezen formái érzékenyen reagálnak a divat változásaira, és rövid idő alatt megváltozhatnak.
Mindenki két, alapjában véve teljesen különböző dolgot talál szépnek: a divathoz való alkalmazkodást és az egyediséget. Az ellentétek közötti lavírozás azt jelzi, hogy az illető akkor szép, ha együttműködik a közösséggel, képes beilleszkedni - azaz elfogadja a divatját -, de akkor még szebb, még izgalmasabb, ha egyúttal ki is válik belőle, egyedi vonásokat tartalmaz, amelyeket mások is hamarosan követni kezdenek; ezzel új divatirányzat alakul ki, és a körforgás folytatódik.
Minthogy az azonosak tömegéből való kiemelkedésre csak kevés lehetőség kínálkozik (például egyforma frizura esetén az eltérő hajszín), ezért különböző ismertetőjegyek alapján kialakult típusok szolgálnak a legmegbízhatóbban a hasonlóság és különbözőség határán mozgó szépség megjelölésére. Így például vannak férfiak, akik főként a szőke, mások pedig a fekete hajú nőket tartják szépnek. Ha valamely típus tetszik nekünk, ebben a tetszésben többnyire öntudatlan kívánságaink törnek felszínre.
A mélylélektan ezt így fogalmazta meg:
Minden nő számára létezik egy meghatározott, saját lelki énjét optimálisan kiegészítő férfitípus.
És ez fordítva is így van. Ha ezek az egymást kiegészítő emberek találkoznak (az ellentétek vonzzák egymást), elsősorban azt kedvelik a másikban, az nekik a vonzó és szép, ami belőlük hiányzik, és amit a társas kapcsolatban az illetőtől kapni szeretnének: például akaraterőt, gyengédséget, mély érzéseket, megfontoltságot.
3.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a korábban említett biológiai és kulturális rétegek után a harmadik a tipológiai réteg. A biológiai indítékok, továbbá a kultúra, a divat által meghatározott körön belül azt az embert tartjuk különösen szépnek, aki saját típusunk kiegészítése. Ezt az ítéletet az életünk alatt szerzett tapasztalatok összessége alapozza meg. Ezután kutatószenvedélyünk újabb lépcsőfokra hág: a nagy ő az egyetlen, akik igazán szép a számunkra. És ez nem romantikus rajongás, hanem szépérzékünk iránymutató megnyilatkoztatása. Nem embercsoportokat, hanem csakis egyes embereket vesz célba, mégpedig a szeretet, a szerelem érzésének segítségével.
Ez az utolsó, talán leginkább emberi fokozat mély biológiai előkészítésre épül. Élete kezdetén mindenki először a szüleivel kapcsolatban kezdi edzeni ítélőképességét. Az anya, apa: a nő és a férfi egy nép, egy kultúra, egy bizonyos divat és szokásvilág, valamint egy-egy típus megtestesítője is. De elsősorban olyan ember, aki az állandóság jelképe, aki a gyerek lelke számára a jó, a helyes és a szép mércéje.
Vak -e a szerelem?
(Itt a cikk kitér arra hogy ami az állatvilágban egyértelmű (a legnagyobb agancsú szarvas tényleg a legerősebb), úgy az emberek esetében lehetséges, hogy a szépség megbízhatatlansággal, hamissággal, vagyis negatív tulajdonságokkal párosul, és fordítva, a visszataszító külső mögött is rejtőzhet remek, nagy formátumú személyiség)
Szerencsés esetben olyan Ő-höz jutunk el, aki nemcsak biológiai, kulturális és tipológiai szempontból, hanem pótolhatatlanul és éppen a mi számunkra szép és igaz. Ezzel eljutottunk a szépségről alkotott értékítéletünk legfontosabb rétegéhez
4.
Ez a nagy jelentőségű negyedik réteg személyes jellegű, és a biológiailag, kulturálisan és tipológiailag megfelelő, kívánatos személyen túl elvezeti az Én-t a megfelelő Ő-höz. Itt már nem azt szeretjük, ami szép, hanem megfordítva: Akit szeretünk, az a szép, és az az ember mérce a többi szépség megítélésében. Az anya és a gyermek ősi találkozása előkészítette a terepet az Én-Ő kapcsolathoz. Ez már biológiai kényszerek nélkül, az egyén önmegvalósításával jön létre. -
#3916
á téged bannoltak és montad azt hogy az anyag egy az egybe energia még régen nem? :) -
#3915
Bocsi, nem mindig írom le az agyamon átcikázó összes impulzus gondolatban megfogalmazott eredményét, csak a "végterméket" 
-
#3914
Jaj, nem, csak arról, beszélgetünk, hogy tudományosan megmagyarázható-e minden, meg hogy mi a valóság. Az érzelmek, hogy magyarázhatóak meg?
Bár az kétségtelen, hogy a kedvellek szó miatti asszociáció miatt jutott pont ez az érzelem eszembe. Ne vedd személyeskedésnek!
-
#3913
Ehm, kezdek zavarba jönni... Azt mondod, kedvelsz, szerelemről érdeklődsz... :D :P -
#3912
Nem úgy értettem, csak igyekeztem megindokolni, hogy a nézeteim miatt nem tetszenek az ilyen szócsaták.
Kezdek fiktív élményt megtapasztalni veled kapcsolatban: kezdelek megkedvelni
, bár nem egyeznek a nézeteink.
Tudományosan tényleg azt hiszik, hogy a szerelem, csak hormonműködésen múlik? Vagy az csak egy része a szerelemnek, a vonzódás? -
#3911
"És ha te megtapasztalnál egy ilyen élményt az számodra nem lenne a te valóságod része?"
Nem, fiktív élménynek tartanám, mint az álmokat, vagy a drogos hallucinációkat.
"Az agyunk is valóságos dolog, mégsem tudják nálam sokkal okosabbak sem, hogy hogy műkszik pontosan, de nem kételkednek benne, hogy műkszik, csak azért, mert nincs mérőműszer, amivel pontosan feltérképezhető lenne."
Igen, és kettőnk közt itt a nagy különbség: én nem töltöm ki hittel a tudásom hézagait. Nekem nem esik nehezemre kimondani, hogy nem tudom. Nem akarom _mindenáron_, akár valótlansággal is megmagyarázni.
"És megnyugtatlak, nem kajolok be minden elméletet."
Helyes. És lehetőleg, ne is "bekajold", hanem gondold végig, vesd össze a valósággal, és ezek után dönts, hogy elfogadod-e.
"Nem vagyok csak egy ember, semmi több, sosem tartottam magam többnek."
Ezt gondolom a "mi vagy te, atyaúristen?" kérdésemre írod. Azt ne vedd túl komolyan, az csak piszkálódás volt. Kissé szerencsétlen volt a fogalmazásmódod abban az utolsó mondatodban, úgy jött le, hogy "nekem ez a véleményem, innentől vitának helye nincs", ezért kicsit basztattalak. Nyugi, peace! :) -
#3910
És ha te megtapasztalnál egy ilyen élményt az számodra nem lenne a te valóságod része? Mi a valóság? Pl. az álom nem, de hogy álmodunk az igen?
Nem vagyok csak egy ember, semmi több, sosem tartottam magam többnek. Vannak olyan tapasztalataim, melyek másoknak nincsenek, de ez visszafele is igaz.
Az agyunk is valóságos dolog, mégsem tudják nálam sokkal okosabbak sem, hogy hogy műkszik pontosan, de nem kételkednek benne, hogy műkszik, csak azért, mert nincs mérőműszer, amivel pontosan feltérképezhető lenne.
És megnyugtatlak, nem kajolok be minden elméletet.
Nem vagyok nagyképű, vagy ilyesmi, csak unom és elkeserít, hogy általam "valósan" megtapasztalt dolgokért sok hülyézést hallottam.
-
#3909
Nem mérvadó? Egyébként mi a tudományos magyarázat arra, hogy egyesek túlélnek maradandó károsodás nélkül ilyen élményeket, mások meg nem?
Az, hogy van aki túléli, van, aki meg nem.
Kicsit kettős mércének érzem, hogy a miszticizmus oldalról kritika nélkül benyelhető minden baromság, viszont a tudomány mondja meg legalább ezer tizedesjegyre pontosan, de mostazonnal.
Nem tudjuk. Nyilván voltak különbségek a szervezetük állapotában, a problémájuk súlyosságában, a kezelésük minőségében, stb. Ez az, amit soha nem is fogsz tudni biztosra, amíg nincs univerzális diagnosztizáló gépünk, vagy mindenbajtmegmondó varázsszemüvegünk. Addig meg sajnos elégtelen információkból kell jól betippelni, hogy mi a baj. Ugyanígy elégtelen információkból lehet tippelni azt is, hogy mi _volt_ a baj.
Ja, és az nem megoldás, hogy hiába nem tudjuk, de mondunk rá valami szépet, ami megnyugtat.
"Mi a magyarázata annak, hogy 12-15% emlékszik fényre, többiek nem?"
Hamarabb kapcsol le az agya, mint hogy betépne, passz... Patronozni is lehet rosszul, meg a füves cigi is érhet el abszolút 0 hatást első alkalommal. Van az egyes emberek közt annyi fiziológiai(anyagi szintű) különbség, hogy akár az is magyarázhatja ezt. Amíg viszont nem bizonyosodunk meg róla, hogy nem evilági a magyarázata, addig nem feltételezhetünk túlvilágot. Már amennyiben nem akarjuk átbaszni magunkat.
Hadd fordítsam vissza a kérdést: ha lélek van, meg halál utáni élet, akkor mi a magyarázata annak, hogy 12-15% emlékszik fényre, többiek nem?
"Nálam ez a teória a kiindulópont."
Nálam meg a valóság megfigyelése. Látod ez nagy különbség, ez lehet az alapja a véleményeink különbözőségének...
"de mi van a már megtermelt energiáival, melyek a halál pillanatában is körbeveszik: hőenergia, bioenergia, elektromágneses erőmező, a lélek, az asztráltest...."
Átadódik környezetnek, definiáld: bioenergia, nem történik vele semmi, definiáld: lélek, definiáld: asztráltest.
Lélek, bioenergia, asztráltest nem tudományos fogalmak, kimutathatatlanok, a tudomány számára nem létező dolgok.
"Na én ezért nem értem a vitákat, mert nekem ez az álláspontom."
Eheh, és te vagy az atyaúristen, vagy mi a tök? -
#3908
Nem mérvadó? Egyébként mi a tudományos magyarázat arra, hogy egyesek túlélnek maradandó károsodás nélkül ilyen élményeket, mások meg nem?
Mi az oka, hogy az oxigénhiány egyeseknél nem okoz semmit hosszútávon, másoknál meg igen? Mi a magyarázata annak, hogy 12-15% emlékszik fényre, többiek nem?Ja egyébként az enyém az abszolút objektív CT alapján nem zakkant meg, köszöni szépen teljesen ép.
A vitát gondoltam, hogy be kellene fejezni. Tudod nekem sajátos elképzelésem van erről, minek következtében nem értem, hogy tulajdonképpen min vitatkoztok.
Na, szal, mi van, ha az ún. lélek, az asztráltest és a termelődő bizonyos energiáink mind ugyanaz? Más szavak, de ugyanazt jelenti. A víz is víz marad attól, hogy másképp nevezed. Nálam ez a teória a kiindulópont. Azt mondod, hogy amikor meghalunk a test megszűnik élni, leáll, de mi van a már megtermelt energiáival, melyek a halál pillanatában is körbeveszik: hőenergia, bioenergia, elektromágneses erőmező, a lélek, az asztráltest....ragozhatjuk, de szerintem a gyakorlatban ugyanarról beszélünk, csak más szavakkal mondjuk.
Na én ezért nem értem a vitákat, mert nekem ez az álláspontom. -
#3907
Most akkor hagyjuk abba, vagy mondjuk el a véleményünket? ;)
Személyes tapasztalatból nem lehet következtetéseket levonni. Ahhoz sok-sok személy tapasztalata kell, meg nem ártana valami ettől független megfigyelési módszer. Hogy szubjektíve mit éltél át, az nem mérvadó.
Az én álláspontom az, hogy oxigénhiány miatt az agy megzakkan. Szifonpatron, plusz nyaki ütőér elszorítás is hasonló mechanizmussal működik... Csak halálközeli élményként nem szándékos, és nincs vége amikor szeretnéd... -
#3906
Fiúk, (ha fiúk) légyszi fejezzétek be. Nekem spec volt halálközeli élményem és azt a bizonyos fényt is láttam. Tisztában vagyok vele, hogy egyesek Istennek, mások az agy hallucinációjának nevezik, ráadásul olyan emberek zömében, akiknek dunsztjuk sincs milyen, mert ők soha meg nem tapasztalták, elképzelni sem tudják. Az életet a kérdésben én úgy értelmeztem, hogy a jelen életről van szó. A jelen test és lélek együtteséről, nem elvonatkoztatva ettől, sem nem reinkarnációs elméleteket taglalva. Nézzétek, most nagyon őszintén megmondva, nekem tök mindegy a "fényélményt" minek nevezik, mit találnak ki róla. Átélni és túlélni kicsit másmilyen volt, mint hablatyolni róla. Elnézést a kifejezésért. Mi lenne, ha elgondolkodnánk rajta, hogy lehet, hogy az igazság a két szemlélet között van félúton? Csak egy teória, mint bármelyik. Szerintem meg kellene hallgatni ilyen élményt átélt embereket, mit tapasztaltak és megérteni, nem következtetgetni és elméleteket gyártani.Ha akarjátok, ha nem két tűz közé állíttok sok embert, pedig nem is akarnak két tűz között lenni, mert tudják nagyobb a veszélye, hogy megégjenek. Én pl. tudom, mit tapasztaltam, mire emlékszem belőle, nagyon nem az érdekel, hogy ezen tapasztalások pro vagy kontra kiknek szolgáltathatnak ún. bizonyítékot az elméleteikre. Az a fene igazság, hogy jórészt azért nem is akarok róla beszélni, mert csak civakodnak rajta, mint kutyák a koloncon, hogy aszongya, na ugye megmondtam, nem én mondtam meg, nekem volt igazam, nem nekem...stb. Tisztelet a kivételnek.
Vélemény?