Mi az élet értelme
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
ezt hogy gondoltad? épp a halál törvényszerû, az élet viszont nem az. Ha a vallásra érted az meg csak "puszta" hit
"anyag pedig csupa csupa energia"
az anyag még önmagában nem energia😊
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Tehát: minden mindennel összefügg, és a lényeg: maga az élet.
Szerintem. 😊
A jelenbõl indultam ki. Láttam egy bokrot és egy fát és azon gondolkodtam hogy azok egy egy magból fejlõdtek ki. Utólag már tudjuk hogy miképpen, mi minden fejtette ki a hatását a fára növekedés közben, és mi mindent élhetett át.
No de ám a mag amibõl kifejlõdött ?
Az egy másik fa termése... amelynek hasonló módon zajlott az élete... és így tovább.
Vagy pl. látok egy legyet és arra gondolok hogy azt megette egy pók, azt egy nagyobb rovar, azt egy csirke, aki tojt néhány tojást és lettek csibék, és esetleg, aki húst is eszik, az épp fogyasztja a csirkét akiben a légy és a pók is ott van.
Tehát ha el tudnánk vonatkoztatni az idõtõl... 😄 Megleljük az örökkévalóságot.
Nem feltétlenül változtatja meg az akaratodat. Lehet hogy csak a mozdulataid sorát változtatja meg, csak te ebbõl semmit nem veszel észre mivel a megváltoztatott dolgok maguk a valóság. Mert hogy hatást gyakorol, és okozott hatásai is változást hoznak, azt nem mondhatod hogy nem igaz.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Hiába van szabad akaratod, ez nem olyan hogy ha nem akarod akkor nem veszed figyelembe, mert ez épp olyan dolog, hogy ha már csak megpillantod pl. a hozzászólásomat, már azzal megváltoztatta egy kicsit az események menetét
és ez is terjed mert a megváltoztatott is megváltoztat ugyanúgy több vele kölcsönhatásba kerülõ dolgot és így tovább
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Múltkor én is gondolkodtam azon, hogy mindenki hatással van mindenre és mindenkire. Például egy kapcsolat... ha csak rövid ideig is tart, akkor is furcsa belegondolni, hogy te már véglegesen a másik életének egy kicsi kis szakaszává váltál.
Elindul egy változás, és amit érint, azt megváltoztatja, mint a hanghullám terjed tovább. Mint ahogy írtam. Nemcsak a te cselekedeteidet változtatta meg, hanem egyre szélesedõ események sorához adódik hozzá, esetenként teljesen más eredményeket elõsegítve ahogyan halad elõre az idõ
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
(Ugyanígy pl. ha valaki kényszeres, akkor már az elméjében levõ dolgok is tudnak hátráztató körülmények lenni)
Vagyis a dolgaidban már alapból te önmagad és a részeid is hátráztathatnak téged valamilyen szinten
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Azt azért nem mondanám, hogy körülmények vagyunk, persze más szemszögébõl igen. 😄
te magad is körülmény vagy
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Tõled semmi sem függ?
http://szabadforum.com
a körülményektõl függ minden
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Tényleg nem tudom megmagyarázni, vagy elmagyarázni, de ha ez olyan egyszerû lenne, akkor nem itt tartanánk.
Viszont amellett kiállok, hogy típustól függ.
Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről. (Ismeretlen Francia Tábornok)
Hogy érted azt, hogy gondoltad, hogy ezt fogom válaszolni? 😊
A Vanilia égbolt címü filmben volt egy olyan (nem pontosan így), hogy átkell élni a "rosszat" is, hogy a "jót" jobban értékeljük. Esetleg ez alapján tudom elképzelni, hogy megismerjük a "rosszat" (esetleg elveszítünk valakit, csalódunk valakiben) és utána sok mindenre másképpen fogunk tekinteni, amin esetleg nevettünk korábban. De szerintem ez sem jelent még gyökeres megváltozást.
Az ilyen dolgok sosem férnek el pár szóban. Egy könyvnyi gondolat talán elég... Szerb Antal- Utas és Holdvilág, Dosztojevszkij- Bûn és bûnhõdés
http://szabadforum.com
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Mert addig oké, hogy ahogy felnövünk megtapasztalunk, megismerünk dolgokat, és folyamatosan változunk, változik világszemléletünk egy kicsit. De ez a gyökeres megváltozás, meg bizonyos dolgok... 😊 De jól hangzik mindenesetre 😄
http://szabadforum.com
http://szabadforum.com
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
http://szabadforum.com
"Erõ, igen, erõ kell: anélkülsemmire sem megyünk, és erõt csak erõvel szerezhetünk, ez az, amit õk nem tudnak...." /Dosztojevszkij- Bûn és bûnhõdés/
De nagyon igazad van, ilyen például az idegeskedés (ami ugye nem más, mint más miatt magunkon bosszútállni 😄)
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
Valamiért sokszor úgy érzem hogy yann tiersen alkotott valamit, viszont mikor a tanáromnak odaadtam, neki nem tetszett.. azon filóztam sokáig hogy akkor lehet hogy túl egyszerû dolgokat írt, vagy mi? Aszthiszem most már talán tudom, hogy a tangó harmónika akkordozással "csalt" egy kicsit, az akkordozás nem népszerû a komolyzenében...