Mi az élet értelme

Örülök, hogy tetszet. 😄

Hát, ennél szerintem azért jóval több minden van a háttérben 😊 De nagy valószínûséggel igaz, hogy a mûködést a rezgések biztosítják.
A zeneirodalom tanárunk mondott sok dolgot ezzel kapcsolatban, hogy például minden bolygónak megvan a rezgése. Mutatott is nekünk olyat, hogy a bolygó hangjait áttranszponálták, hogy az emberi fül számára hallható legyen, nagyon érdekes volt 😊
Aztán egy dokumentum filmet is megnéztünk, amikben bennszülött sámánok gyógyítottak betegeket, ritmussal. Az szerint megváltozott tudatállapotban megpróbálták a test rezgései alapján megtalálni a hibát, és a megfelelõ ritmust lejátszva helyre állítani. (na hát persze, nem tudni hány százalékban segít a beteg hite a gyógyulásban 😊 ).
Aztán most volt a fókuszban -ha jól emlékszem, hogy erõvel gyógyítanak, és aki hozzájuk ment meggyógyult, bármilyen kezelés nélkül. Ott olyasmit mondtak, hogy kozmikus energiát hívják le, de az elõzõkbõl kiindulva lehet, hogy ugyan úgy a rezgéseket figyelik 😊

Remélem fejlõdni fog ez a tudomány, ha nem is ad választ az élet értelmére, kialakulására, legalább a "közegészséget" javítják.

jajj.. ez fájt. <#crazya>

S az is elképzelhetõ, hogy mind az, ami a site-on szerepel nagyon is igaz.
Nagyon sok tudós tartja úgy, hogy az élet nem más, mint rezgések sorozata.

detto #3726

Bár nem teljesen kapcsolódik a felvetett kérdéshez, azért belinkelem: Biorezonancia, feketén-fehéren
Szerintem érdekes 😊

<#szomoru1>... ennek is sok értelme volt. Paraszt vagyok, nincs értelmem 😄DD Öröm volt vitát folytatni veled... jajh

Bocsánat akkor egyszerûen paraszt vagy. Nem földmûves, vagy állattenyésztõ, hanem paraszt.

Nem beszélgetek veled mert nincs értelme, nincs értelmed.

Amúgy sem kíváncsi itt senki arra hogy oltjuk egymást. Köszi hogy ide is böffenthettem egyet csá !

A 2. bekezdésemhez kiegészítve:
Mindenkinek vannak hülyeségei, butaságai, de attól még nem lesz hülye vagy buta valaki.

Ezt most te tényleg komolyan gondolod? Nem forgattam én ki semmit, nagyon jól tudom miért írtam. Szerintem értelmetlen hülyeség amit idéztél. Véleménynyilvánítás, nem lefitymálás. Ha beszélgetni akarsz errõl, akkor talán próbáld meg megvédeni a véleményedet, ha nem akkor nem kell reagálni.
Azt meg továbbra sem értem, hogy jön ide a politizálás, magyarázd már el kérlek. Megnéztem wikipedia-n is hogy mi a politika, de nem igazán látom itt értelmét.

"ezzel valamennyire engem is lehülyéztél" Ebben nem látom a logikát. Nem alkottam rólad véleményt, nem volt ilyen célzásom, nem ismerlek. Abból nem lehet véleményt alkotni valakirõl, hogy miben hisz, vagy mirõl mi a véleménye.

"és mivel ezt ide beírtad a topikba, valószínûleg azért tetted, hogy tudasd a többiekkel, hogy ez neked nem tetszik"
A fórum lényegével szerintem nem teljesen vagy tisztába.

"Nem ez a probléma, hanem az hogy olyan stílusban írtad mint ha te lennél a legtudóbb titoktudó életértelmét-fellelt non-plus-ultra menõ csávó."
Hát azért nem egészen. Már neis haragudj, te elolvastad egyáltalán amit idéztél?

Idézet az elejébõl:
"Az önök eredete a fény születéséig nyúlik vissza. A mindenség elgondolt gondolatából világra jött fényrészecskébõl, önálló lény, fiú isten keletkezett.
Az összes létezõ teremtés ugyanabban a pillanatban zajlott.
A fény, amivé valamennyien lettek, az értelem, ami lényegüket alkotja, nem más, mint a fénnyé lett istenség része."

Mégha biztosra nem is tudja senki valójában hogyan történtek a dolgok, te ezt értelmesnek találod?
Ettõl függetlenül, én elfogadom ha neked ez a véleményed róla. Ha azt kéred, hogy ne alkossak véleményt arról amit írsz, akkor nem fogok. Errõl másmilyen véleményt nem tudok mondani. Nem fogom soronként megcáfolni - mert nem is lehet, végig kell gondolni az egészet.

Azt mondod hogy : Végig ilyen hülyeség ??? ...

Na jó veled nem érdemes beszélgetni, mert a hárommal ezelõtti hozzászólásodat, amelyet ma délelõtt (de csak egy perccel) írtál, is kiforgatod, vagy nem fogod fel mit is írtál... és hogy miért írtad.

Ismerkedj az élet értelmével: annyi biztos, nem az hogy a másik véleményét lefitymáljuk... és nem mondunk helyette okosabbat sem, vagy legalább valami...

Végezetül annyit írnék hogy a földmûves ember, aki kapál és szánt-vet, rájönne hogy miért írtam az hogy politizálsz:

Azt amit én ide linkeltem hülyeségnek tartod... ezzel valamennyire engem is lehülyéztél, és mivel ezt ide beírtad a topikba, valószínûleg azért tetted, hogy tudasd a többiekkel, hogy ez neked nem tetszik.

Nem ez a probléma, hanem az hogy olyan stílusban írtad mint ha te lennél a legtudóbb titoktudó életértelmét-fellelt non-plus-ultra menõ csávó.

Ez a fórumtopik véletlenül nem pont azért van, hogy ezekrõl beszélgessünk, elmondjuk a véleményeinket, vitázzunk rajta? Ahogy azt eddig is tettük.

"miért keel még itt is politizálni" hol politizáltam én??
"miért próbálsz itt is mindenki elõtt lejáratni" Eszemben sincs lejáratni. Ha így gondolod, akkor már lejárattad magad azzal hogy ilyeneket idéztél.

Durvábban is leírhattam volna a véleményemet ezekrõl. Szíved joga hogy mit hiszel, de ha fórumra írsz számíts arra, hogy vélemény is érkezik rá.

szíved joga én egyedül azt nem állhatom meg sz ó nélkül hogy miért nem tudod ezt szó nélkül megtenni, miért keel még itt is politizálni, és miért próbálsz itt is mindenki elõtt lejáratni ??

Uhh... Én maradok annála mit Albert mondott: Az élet értelme: Élni és tovább élni. Ez a természetes, erre törekszik minden élõ.

Persze nem vetem meg ha élvezem is ezt az életet. 😄

Végig ilyen hülyeség, mint az elsõ pár sor? Mert akkor nem húzom az idõmet vele 😊)

neten utána néztem Ramtha-nak, nagy showbizniszes hölgy

ezt, azért írtad be, hogy röhögjünk rajta?

"Arról, amit talán elfelejtettél, de amire fontos emlékezned:

Azért vagy itt, hogy elfeledett örökségünkre, hallhatatlan isteni lényünkre emlékeztesselek. Ezt a létet valami jobb reményében hagyjuk el, mégis mindig visszatérünk a legnagyobb, legfontosabb misztérium, az énnek nevezett pont megértése végett..
Az önök eredete a fény születéséig nyúlik vissza. A mindenség elgondolt gondolatából világra jött fényrészecskébõl, önálló lény, fiú isten keletkezett.
Az összes létezõ teremtés ugyanabban a pillanatban zajlott.
A fény, amivé valamennyien lettek, az értelem, ami lényegüket alkotja, nem más, mint a fénnyé lett istenség része. A mai napig birtokolják ezt az õsszellemet, Isten õsi énjét. Azt az eredeti fénytestet, amivé lettek önök születésekor, amikor a gondolat az önök szellemén átsuhant, létre jött egy múló érzelem. Így keletkezett a lelkük, önnön teremtõ erejüknél fogva, és pedig azért hogy mederbe terelje az Isteni atyából kiáradó végtelen szeretetfolyamot. Alkotóerejük letéteményese a szellemükben lakozó lélek. A teremtéshez ugyanis tisztán és szilárdan kell megõrizni az emlékezetben a gondolatot. Ha ez sikerül, ama teremtõ értékekké tágíthatják a gondolatot, amelyeket összefoglaló néven Valóságnak nevezünk.
A teremtés valójában örökkön létezõ életminõségekkel egyenlõ. Nincs kezdete, és bízvást mondhatjuk, hogy vége sincs. A Teremtõk pedig Önök, nagy fényentitások és kisebb istenségek, istenfiak, akik a gondolat anyagából, az Istenatyából szabták ki a világot. Minden ebbõl jött létre. Bármit hoznak is létre a fiak, az az atya kibõvült énjévé alakul.
Valahányszor önök elgondolnak egy gondolatot, és érzelmeket fûznek hozzá, az a fénynek megfelelõ rezgésszámra tágul. A gondolat további lassulásával és sûrûsödésével az elektromágneses tér és az elektron durva anyaggá tömörül össze. Ennek molekulába és sejtekbe rendezõdésével születnek meg az élet alakzatai. E formákat azonban a gondolat tartja össze, melyet a maga idejében a lélek képzelt el magának a teremtés ideájaként. A teremtés során tehát egy sebességgel nem rendelkezõ szubsztancia -a gondolat-fénnyé tágul, amelynek viszont már igenis van sebessége. A fény lelassulásával azután létre jönnek az anyagi világ különbözõ alakzatai úgy, ahogyan a természetben rájuk találunk.
Önök a teremtõk, tulajdon gondolatuk folyamataik hatalmánál fogva; önök alkották meg a Világ pompázatos szépségeit. Önök hozták létre a változatos világegyetemet gondolatból. Igen a gondolat elõbb fénnyé majd anyaggá változik, így alkották meg a világegyetem naprendszereit. Igen önök!
Az önök isteni mivolta abban áll, hogy önök voltak a kezdetek kezdetének fényszikrái, s önök alkották meg az Atyából (aki maga a gondolat) a lét egészét. Isten nem az univerzumok teremtõje, hanem egy velük. Az alkotók önök, akik gondolatból és érzésbõl teremtettek a lélekben.
Önök eónokkal, világkorszakkal ezelõtt érkeztek a Földnek nevezett bolygóra, s itt létrehozták a földi élet gazdag változatosságát.
A teremtés folyamata több millió évet vett igénybe, már a mostani idõszámítás szerint. Önök, fényentitások alkották meg az élõvilágot azokból a baktériumokból, amelyek a vízben oldott, gáz halmazállapotú anyag reakcióiból jöttek létre. Ebbõl az alapanyagból gyúrták, tehát ki a különbözõ életformákat.
Kezdetben a teremtést csupán alaktalan anyagmasszát eredményezett. Az önök teremtõereje eleinte ennyire futotta, mivel csak ekkor kezdték kapiskálni az anyag és az alkotás teremtését..és mára már ide fejlõdtek.
Kérdem én, ha maguk teremtették a világot, akkor ki teremti a saját életeiket?
Mára már annyira elfelejtették eredetüket, azonosultak az anyaggal és az anyagba teremtett korlátaikkal, mert azt is maguk teremtették, teljesen elfeledve miért vannak itt.
Akkor kérdik mi a karma? :
Az önök által karmának nevezett jelenség nem Isten alkotása, hanem azoké, akik hisznek benne. Sajnos mára már óriási tömegek tartoznak ide elfeledve szabadságukat és teremtõ tudatukat. Ezek az emberek keserves küzdelmet folytatnak holmi képzelt tökéletesség elérésére. Úgy tartják, minden tettükért vissza kell térniük ide, hogy leróják az adóságot. Bármi történjék is velük, "karmikus kötelezettség"-nek tituláják. Ez azonban fölöttébb szegényes magyarázat az életre, az élet szentsége jóval többet érdemel ennél.
A karma törvénye csupán azok számára valóságosak, akik hisznek bennük.
Csak azok a törvények lépnek hatályba, úgymond, amelyeket önök jóváhagynak saját életükben. Minden felsõrendû entitás külön törvényhozó, énje elfogadja vagy elveti az igazságokat, és bármit fogad el igazság gyanánt az azzá lesz: bármi féle törvényeket alkot, azok mûködésbe lépnek.
Ha ön úgy dönt, hogy hisz a karmában, saját teremtménye kezére adja magát, mivel felruházta erejével, hatalmat adott ennek az elképzelésnek, és ha egyszer megadta a karma éreztetni, fogja hatását. Ez esetben ön újra meg újra visszajön erre a létsíkra, hogy semlegesítse vagy dicsõségre, vigye elõzõ tetteit.
Akik a karma gátló törvényének értelmében törekednek tökéletességre, soha nem érnek célba. Mert amint ledolgozták valamely tett karmáját, máris ott a következõ, s verejtékezzenek akárhány életen keresztül, soha nem érik el a põre létezés felhõtlenül boldog, isteni állapotát, soha nem gyarapítják lelki vagyonukat, ehelyett adóságot adóságra halmoznak. Tökéletesség amúgy sem létezik, csupán a lét, a maga mezítelenségében. Amennyiben el akarjuk fogadni a karma tanítását, szabadságukban áll, ez is egy tapasztalat, csak vegyük észre ugyanakkor, hogy ezzel képzeletbeli megtorlást hozott önön fejére, és mondva csinált korlátokat állított saját magának.
Az ön lelke és szelleme szabad, bármely pillanatban szabadon alkothat magának igazságokat, valóságokat, képzelgéseket. Bármely pillanatban újra alkothatja az álmát, hisz megvan hozzá a hatalma.
Mit gondolnak, kik alkotják az önök sorsát?
Sokan valamiféle felsõbb rendû lényben hisznek, eszerint õ rángatná dróton az eseményeket. Kényelmes hit ez, hisz leveszi a felelõséget ki-ki válláról.
Önök teremtik meg életük minden egyes pillanatát az adott pillanat gondolatai és érzelmei segítségével.
Mindössze azt kell megérteniük, hogy jelen pillanat valójában egy örökké valóságra szól, hogy soha nincsen vége. És a mostnak ebben a folyamatosságában valamennyi pillanat vadonatúj. Bizony hogy az. A ma nem a tegnap foglya, hanem a holnap létre álmodója. Önök tehát azt tehetnek ebben a pillanatban, amit csak akarnak. Az Atya úgy nyilvánítja ki az önök iránt érzett szeretetét, hogy szabadságot és hatalmat ad az önök kezébe minden egyes pillanat újrateremtésére. Senkit nem köt a múlt, bármit tettek egy pillanattal vagy egy évezreddel ezelõtt, nem kell megfizetniük érte!
Látják milyen egyszerû, és mégis túl bonyolítják az életet, pedig csak szeretni kell és élvezni a létezés adta örömöket, amit maguk teremtettek saját maguknak.
Azért hozták létre a világot, hogy kipróbálják önmagukat, milyen az anyagban megtartani isteni eredetüket. Sikeresen elvesztek, már több évezrede, nagyon kevesen vannak, akik kiválasztottak, és azért jöttek vissza, hogy önöket emlékeztessék, isteni mivoltukra.

Ramtha: egy magas színtû identitás, aki elõkészíti a Megvilágosodás Iskolájának megalakulását. Most eljött az idõ az õsi tanok újjáélesztésére, hogy immár ne csak a kiválasztott kevesek hallhassanak róluk. Ramtha olyan iskolát álmodott, meg ami, mindenki elõtt nyitva áll, aki meg szeretne ismerkedni elõdei örökségével.
Kik vagyunk? Istenek, akik lényünk csöndjében magunkkal hordozzuk a gondolkodás és teremtés képességét, azt a képességet, hogy azok legyünk, amivé lenni akarunk. Mert e percben is pontosan azok vagyunk, aminek kigondoltuk magunkat, s ezen közben senki nem kötötte meg a kezünket. Mi vagyunk a törvény, hozok, életünk és életkörülményeink felsõrendû teremtõi. Önök alkotják meg ezt a korlátokkal tele tûzdelt életet azáltal, hogy olyasmiben hisznek, ami csak korlátokat támaszt. Ezek a korlátok azután igazsággá csontosodnak a lelkükben, s ennek megfelelõen alakítják életüket. Számûzik magukat az élet túláradó bõségébõl, mert folyvást ítélkeznek, embertársaik és akár önmaguk felett is. Megszületnek, felnõnek, testükben megfogyatkozik az erõ, majd elkövetkezik az öregség, hiszen ebben hisznek, végül pedig a halál. Mint isteni entitások nem húsból és vérbõl valók vagyunk: Tüzes tiszta fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük az alkotó élet jutalmát, az érzelmi letet. Mert voltaképpen érzéseinkkel vagyunk azonosak, nem a testünkkel. Ezek ismertetnek meg bennünket a világgal, nem a testünk.
Valójában lélek és szellem vagyunk tehát, fény és érzelmi entitások elegye. Testünk valamennyi molekuláját parányi fénykör övezi, ez a szellemünk, mely így hajlékot ad és szilárdságot kölcsönöz testi valónknak. Lelkünk az anyagba ágyazódik, a szívünk közelében fészkel, egy csont pajzs alatti üregben, ahol semmi más nincs elektromos energián kívül. Lelkünk mindent rögzít és elraktároz érzelmek formájában valamennyi gondolatunk, ama valaha is átsuhant a tudatunkon. A lélekben felgyülemlett érzéseknek ez az egyedi halmaza hozza létre az egyéniséget, avagy személyiséget. Testünk puszta váz, amely lehetõvé teszi, hogy eljátszódhassunk kissé az anyag világában. Ez a váz azonban azt az illúziót ülteti el önökben, hogy a testükkel azonosak. Ez nagy tévedés. Amiként isten testetlen önök is azok.
Nagy teremtõ istenség, aki vagy, mit gondolsz, ki alkotta meg az életedet? Azt képzeled, hogy rajtad kívül álló erõ kormányoz? Nem ez a helyzet. Felelõs vagy minden tettedért és tapasztalatodért. Te, akinek hatalmában áll csodálatos csillagokat megformálni, te alkottál meg minden egyes pillanatot és eseményt. Az vagy aki lenni akarsz; tetszésedre van bízva. A küllemedet is te alakítottad ki, amiként az életed alakulását, a sorsodat is te tervezted el. Ez úgymond az istenemberséggel járó elõjog. Életünket gondolataink formálják. Minden gondolatunk érzéssé válik, és minden érzésünk tovább módosítja életkörülményeinket. Gondolják meg, a boldogság néha röpke pillanatig tart, ami egésztestüket felvillanyozza. És ugyan ilyen múló pillanat a magányos remete szerepe, akinek nincs egyetlen barátja. Ugyan így egy pillanat mûve, hogy abba hagyjuk a siránkozást, és tiszta szívvel kikacagjuk önmagunkat. Egy pillanat mûve, hogy felhagyjunk a gáncsoskodással, és átérezzük az élet szépségét. És kimûveli mindezt? Önmaguk! Miközben azonban érzéseink tûzijátékában gyönyörködünk, meg változik bármi is körülöttünk? nem semmi se változik mi magunk, azonban igenis változunk. Hajszálra azonosak vagyunk a gondolatainkkal. Minden, amit elgondolunk, meg is valósul. Ha szeretkezésrõl álmodozunk egész testünk tûzbe, jön. Ha szegénységtõl rettegünk, elõbb -utóbb el is szegényedünk. Ugyan ez áll a boldogtalanságra, az örömre, az alkotómunkára és a lángészre.
Mi formálja-, alakítja a jövõt? A gondolat. A holnapokat mai gondolataink teremtik. Mert minden gondolatunk, képzelgésünk érzéseket hoz létre testünkben, amely rögzül a lélekben. Ez az érzés mintegy precedenst terem, s létre hívja azokat a körülményeket, amelyek megfelelnek a lélekben elraktározódott érzésnek. Tudniuk kel hát, hogy valamennyi ma kiejtett szavuk meghatározza holnapjaikat, mert a szavak csupán kifejezik a lélekbe vésett érzéseket, melyet a maguk idejében gondolatok hívtak életre.
Azt gondolják talán, hogy minden a véletlen keze mûve? Ez bizony így nem állja meg a helyét. Ebben a valóságban nincs olyan, mint baleset és véletlen egybeesés, aminthogy senki nem eshet áldozatául mások akaratának vagy mesterkedésének. Minden, ami megtörténik önökkel, belegondolták és beleérezték az életükbe. Ez így van, akár képzelegtek róla, akár tartottak tõle, akár mások jóslatait fogadták el igazság gyanánt. Minden, amire sor kerül e földön, szándékos cselekedet úgymond, melyet a gondolat és érzés hívott életre.
Minden egyes gondolatuk, ábrándjuk, kiejtett szavuk újabb történéseket indít útjára. Hogyan is születhetne újra folyamatosan a teremtés, ha nem a gondolat ereje által! A gondolat az élet igazi, hallhatatlan, elpusztíthatatlan õsszülõje. Önök újra meg újra belegondolják magukat az életbe, mivel ez fûzi önöket együvé isten gondolatával. Minél kevesebbet várnak is el önmaguktól annál kevesebbre is viszik. Minél ostobábbnak vélik magukat, annál tompább az elméjük. Minél csúfabbnak, annál csúfabbá lesznek. Minél szegényebbnek, annál nyomorultabbak és szûkölködõbbek - hisz önök rendelték ezt meg önmaguk számára..
Gondoljanak bele milyen nagyon szeretheti önöket Isten, hogy megengedi ezt a játékot, hogy bármely kívánságukat teljesíti, zokszó nélkül! Ki hát a teremtõ? Önök és senki más!..
Isten soha nem ismerhetjük meg önmagunkon kívül. Ha csak megkíséreljük is , árulást követünk el önmagunk ellen, mert odakint kutatunk valami után, ami lényünk legmélyén lakozik.
Minél jobban szeretik önmagukat, annál jobban kinyílik az agyuk. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erõvé válnak, amely összetartja önöket.
Valamennyien az anyagba zárva járták végig Isten útjait. Számos életük során megismerték a paradicsomban tulajdon figyelemre méltó alkotóképességüket. Immár mindent tudnak a félelemrõl, bizonytalanságról, bánatról, haragról, kapzsiságról, irigységrõl, gyûlöletrõl, viszályról, halálról. Megtanulták, milyen az amikor elidegenednek önön isteni eredetüktõl, amely valamennyi kalandjukban támogatta önöket, hogy megtapasztalhassák Istent a létezés tûzijátékának legalsó szintjén.
Ha vissza akarnak térni a határtalanságba, s meg szeretnék tapasztalni á létükkel járó örömöt és szabadságot, ismét azzá kell válniuk, ami összetartja önöket. Ennek pedig egyedüli módja - hiszen önöknek közben a test terheit is viselni kell-, ha maximumra állítják be az agyalapi mirigy mûködését. Így tágíthatják ki a tudásukat Isten végtelenségének megértésévé. Ez a végtelenség mindent megenged, feltétel nélkül szeret, és egyelõ önmaga, azaz a gondolat teljességével.
Hogyan bírhatják rá ezt a csodálatos kis mirigyszervet, hogy hormontermelésével felébressze az agy egyelõre szunnyadozó területeit? Egyszerûen a vágy erejénél fogva. A megváltót azt tette azzá, aki hogy vágyott megismerni az Atyát, és olyanná válni, mint Õ.
Ez a vágy arra törekszik, hogy a gondolat felölelje az én valóságát, hogy minden pillanatban szeresse azt, akivé önök lettek, s hogy eggyé váljon létük põreségével.
Ha eléggé szeretik magukat ahhoz, hogy méltónak tudják önmagukat Isten teljességének befogadására, és tudni is kívánják, hogy egyek az Atyával akkor csodálatos viráguk kihajt, és szárba szökken.
Így, tudásvágy és az érzések szomja révén nyílik meg agyuk az Isteni tudat gondolatminõségei elõtt.
Mi a legnagyszerûbb módja egy vágy megvalósításának? Ha Istenemberként világgá kürtölik ezt a vágyat. Az agy alapi mirigy hormontermelését is a lélek indítja be. Isteni mivoltuk a testet övezõ fény, amely befogadja vagy elutasítja a gondolatáramokat. Amikor tehát az önökben lakozó istenség jut szóhoz, önök rá hangolódnak létük teljességére. Ekkor lesznek alkotóerejük csúcsán, s amit csak elgondolnak, létre is jön meg is nyilvánul.
Ha az önökben lakozó istenség arra vágyik, hogy határtalan gondolatokhoz jusson, lelkükben is átérzik majd, a teljesség gondolatait. Mindez fokozza az agyalapi mirigy mûködését, amelynek nyiladéka egyre szélesebbre tárul. Ily módon több hormon ömlik a tobozmirigybe, ami azután felébreszti az agy addig szunnyadó területeit. A megnyíló agyi tájékok mûködése magasabb rendû és kifinomultabb gondolatfrekvenciákkal ismerteti meg a sejteket.
Az agyba jutó magasabb rezgésszámú gondolatokat az agy felébredt területei veszik fel. Különösen a tarkótájon elhelyezkedõ tobozmirigy alkalmas erre, azután megduzzad. Mindez némi fejfájást, szédülést vagy egy kis kábulást okoz. Ez a gondolatfrekvencia nagy feszültségû elektromos árammá alakul, majd a központi és környéki idegrendszer közvetítésével minden egyes sejthez eljut. Ez furcsa bizsergõ érzést kelt, amely felvillanyozza önöket, hiszen korábban nem áramlott ekkora energia a testükön. Ez a magas gondolatfrekvencia kisülést idéz elõ valamennyi sejtben és következésképpen emezek rezgésszáma is megnõ. Minél több határtalan gondolatot fogadnak be, annál magasabb frekvencián vibrál a test, s önök valósággal felizzanak- a test tömörsége fokozatosan a fény légiességének, adja át a helyét.
Ha ez az élmény eléri önöket, önöknek elakad a szava, olyan elsöprõ erõvel tör majd elõ.
A korlátolt gondolat szavakkal dolgozik. Egy mester ezzel szemben nem magyaráz, hanem beéri a tudással. A magyarázgatás eleve önkorlátozást jelent. Amikor eljutnak a tiszta tudás birodalmába, ahol többé nincs szükség önigazolásra és szõrszálhasogatásra, valóban elmondhatják magukról, hogy királyságuk urai az abszolút tudás honában.
Mi történik a magasabb gondolatfrekvenciák, keltette felemelõ érzéssel? A lélek örökre elraktározza az emlékezetben, az emlék azután további érzelmeket gerjeszt. Így a felismerés öröme megsokszorozódik, s önök újra meg újra átélhetik.
A másik csodálatos dolog, ami ezzel a felemelõ érzéssel történik az, hogy a lélek az aurán keresztül visszasugározza az egyetemes tudatáramba, ami azon túl, hogy megritkítja a tudat sûrûségét, olyan helyzeteket is vonz önökhöz, amelyek ugyanilyen felemelõ érzéseket váltanak ki. Miért? Azért, hogy önök teljesen felfogják, és tapasztalatba ágyazzák a nevezett gondolatot. Ha ez megtörtént, a megemésztett gondolat bölcsességként raktározódik el a lélekben. A bölcsesség azt jelenti, hogy a tudás abszolút értékben szilárdul meg önökben. Nem csupán a lélek rezgésszámát növeli meg - ami a magasabb rendû érzelmi élethez igazítja majd életvitelüket -, de az agyalapi mirigy további aktiválásával nagyobb rezgésszámú gondolatok befogadását is lehetõvé teszi és így tovább, a végtelenségig.
Amint az agyalapi mirigy kivirágzik, életük is kezd megváltozni, és pedig úgy, hogy nem gyõzik kapkodni a fejüket a csodálkozástól. Ettõl fogva minden gondolatukat mély érzések kísérik. Tudásukat alkotásokba öntik át, és észreveszik, hogy gondolataik egyre gyorsabban öltenek testet. Jobban szeretnek, többet megértenek, és mélyebben együtt éreznek a szenvedõkkel ebben az állapotban. Közben fájdalmas búcsút kell venniük bizonyos entitásoktól, mivel elváltak útjaik, a helyükbe azonban rokon gondolkodású társak érkeznek, akikben lelki testvérre találnak.
Értelmük és alkotóerejük elmélyülésével rövidesen addig ismeretlen tudásra és érzésekre tesznek szert. Csak ránéznek egy entitásra, és a lelkükben érzik egész lényegét. Gondolataik megmutatják a jövendõt.
Azt gondolják, ritka a jövõbe látó entitás? Azért hiszik így, mert a társadalmi tudat fogalmaiban gondolkoznak, amely rendhagyónak ítéli meg a fent jellemzett képességeket. Márpedig mindenki rendelkezik érzékfeletti tudással! Ha engedélyezik maguknak a megismerést, mindent megismerhetnek. Új tudásuk, amelyet többé nem korlátoz a társadalmi tudat látszatvilága, kendõzetlenül mutatja meg önök elõtt a mindenséget, s önök új dimenziókat fedeznek fel. Fülük meghallja immár a mennyei rezgések muzsikáját. Hogyan történhetett mindez? A vágy hatalmánál fogva.
Minél jobban vágynak a határtalanra, minél jobban magukhoz ölelik az innen származó gondolatokat, az agyalapi mirigy annál több hormont termel, és annál szélesebbre tárul a nyiladéka. Minél jobban törekszenek önmaguk megismerésére, és arra, hogy a tudás fényében éljenek, annál jobban megnyílik agyuk a létüket övezõ isteni elem elõtt, mind jobban és jobban. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erõvé válnak, amely összetartja önöket.
Elmondhatjuk tehát, hogy az agyalapi mirigy az Istenhez vezetõ kapu. Önök minél több határtalan gondolatot engednek agyukba, az annál szélesebbre tárul, s az önök tudása egyre gyarapodik. És bármit tudjanak, azzá is válhatnak.
A virág adott frekvenciájú gondolatot bocsát ki magából, de a szõnyeg is sugároz. Ha önök képessé válnak bármely gondolatfrekvencia észlelésére, azzá lehetnek, amit észlelnek. Ha tetszik, széllé változnak, ha tetszik valami mássá.
Rövidesen az agyalapi mirigy egésze kivirágzik, és teljes agyuk aktiválódik. A maximális kapacitással üzemelõ agyalapi mirigy és tudat többé soha nem fejlõdik vissza, ahogyan az egyszer kinyílt virág sem zárul be újra.
Mikor eljutunk erre a fejlettségi fokra, térbeli helyzetük folyvást változik. Lehetnek itt, de a hetedik létsíkon is, vagy akár a Fiastyúk csillagkép valamelyik csillagán, sõt lehetnek egyszerre amott és egy barátjuk oldalán.
A kivirágzott agyalapi mirigy mellett érvényét veszi a halál és az öregség. Bármit mondjanak is testünknek, az engedelmeskedik. Utasíthatják, hogy növelje meg a rezgésszámát, s ha így tesznek, egy másik dimenzióba emelkednek. Ilyen sokat tud az agy. Akár még halottaiból is feltámaszthatják a testet. Midõn ekkora hatalomra tesznek szert, Isten koronáját viselik majd. És amikor egyenlõk lesznek a tiszta istenséggel, az élet csupasz lényegével, akkor halhatatlanokká és végtelenné válnak. Ez a legnagyszerûbb mennyország.
A nagyszerû hetedik pecsét tehát önmaga koronája. Ezen a szinten egész tudatuk éber, s agyuk, ez a csodálatos vevõkészülék felfogja a tudás teljességét. Minél többet tudnak, annál gyorsabban vibrál a testük, s egyre könnyebbé és légiesebbé finomodik. Aztán egy napon, amikor önök már magukhoz ölelték az élet egészét, s a lélek mindent megtapasztalt itt, ugyanez a magasrendû tudás és rezgés milliószorosára növekszik, s láthatatlanul elragadja innen a testet. Önök ezzel kiszabadulnak a létkerék körforgásából.
Önök háromdimenziós lények- szellembõl, lélekbõl és énbõl állnak-, akik a tömör anyag létsíkján fejezik ki magukat. Ám a halhatatlanságot csupán ebben a dimenzióban tapasztalhatják meg. Forduljanak a lelkükben élõ istenséghez, Õ majd meghallgatja imájukat. Ha ez megtörténik, isteni mester szólal meg az önök hangján. Mikor emlékezésre kérik, emlékezni fog. Midõn arra kérik, legyen nagyszerûbb, hát az lesz. Ha pedig azt kívánják a lelkükben élõ Úrtól, hogy tegyen szert korlátlan értelemre, megnyitja majd elméjüket, s az nagyobb rezgésszámú gondolatokat fogad magába. Mindössze ennyit kell tenniük. Csupáncsak meg kell parancsolniuk a vezeték nélküli mirigynek, hogy megnyíljon, és az engedelmeskedni fog. Ha pedig egész lényüket felvillanyozzák az újdonsült, felemelõ érzések, köszönjék meg az önökben lakozó Istennek mérhetetlen egyszerûségét.
Hadd tegyem mindjárt hozzá, a tudás nem egyenlõ a hittel. A hit feltételes, a tudás abszolút, s csupán önmagából táplálkozik. A hit belsõ vagy külsõ kényszeren alapul, ekkor olyan igazságról próbálják meggyõzni önmagukat, vagy mások önök, amelyben nem biztosak feltétlenül.
Hogyan siettethetik vágyaik teljesedését? A tudás segítségével. A tudás az az ajtó, amelyen keresztül a mennyek országa elénk hozza bõséges ajándékait. Ha úgy tudják, hogy vágyuk máris beteljesedett, e vágy gondolata az aurán keresztül felerõsödve visszaáramlik az egyetemes tudatfolyamba, és mert fogékonnyá váltak erre, beteljesíti vágyukat.

Örökségünk a szeretet!
Benned él egy õsi ösztön,
mely éltet tégedet
Benned nincs is sötétség,
csak eloltottad fényedet.
A szikra mely lángra gyújtja,
kialudt szívedet.
Nem más, mint a benned élõ,
örök szeretet.
Mert minden ami él és mozog
hordozza e jelet.
Mert minden amit ember ismer ,
Õ általa lett.
Adjál hát a boldogságnak,
szívedben egy helyet.
Meg látod majd máskép éled,
rövidke földi létedet.
Mert kell, hogy érezd,
élet egyenlõ szeretet.
Kicsiny hangja hallatszik is,
a szívedben lüktet.

A lélek útja nem az élet valamely más módja az az egyetlen igaz út.
Elõbb vagy utóbb járnod kell rajta mert az az út az igazi önmagadhoz vezetõ út...
Kívánom neked ismerd meg, honnan jöttél és hovátartasz

Utánaolvastam részletesen én is Oshonak, wikipedian végigolvastam mit írtak róla. Azért nem hittem volna hogy ennyire ellentmondásos.
GYakorlatilag összegyûjtötte a neki tetszõ gondolatokat, tanította is, de õ szinte teljesen másmilyen életet élt.
Azt nem is tudom elképzelni, hogy hipochonder volt.

Nagyon érdekelne, hogy õ maga halála elõtt hogy védelekedett a saját életérõl, boldog volt-e egyáltalán.

Osho nem volt igaz tanító, mert egy igaz tanítónak nincsen tanítása, csak a csend…
Igazándiból nincsen sem tanító, sem tanítvány, sem tanítás.
Osho nem egy Ramana Maharsi volt. De nem baj.

Jézus az Jézus volt, Krisna az Krisna volt, Mohamed az Mohamed volt, Buddha az Buddha volt…
Osho pedig Osho.

Õ rá is éppen úgy szükség volt!!!

Ramana Maharsit nem biztos, hogy mindenki megértené.

Pl egy atomfizikusnak kellene elõadást tartania az atomfizikáról, mondjuk általános iskolásoknak, középiskolásoknak, egyetemistáknak, és atomfizikát tanulóknak, akkor mindenhol más megértési szinten magyarázna…

Igen valóban sokat tanult, igen, sok kölcsönvett gondolata volt, de ez nem baj, mert neki ez volt a feladata, mert valakinek Oshora van szüksége.

És valóban ellentmondás élete volt, rolls-royce is volt, arany órája is, ezt láttam is képekrõl, de amiket nem arról nem állíthatom, hogy valóban megtörténtek.
Mert azért õt is próbálták bemocskolni. De ez is neki tett jót…
Állítólag megmérgedték. Ezt mondjuk, el tudom képzelni. De mind1.

Most nem menteni akarom, mert engem nem érdekel, mert számomra tök mind1…


A lényeg, hogy számomra sokat adott, sok mindenre rávilágított, és ez jó, nagyon jó!!!

A harmadikszem.hu –ra felregisztrálsz, ott rá keresel, hogy osho, és van pár mp3 hanganyaga, csomó könyve fönt, és pár videója is.

Az idézeteket, szövegeket fõként a netröl szedtem le.
Meg innen is: osho.lap.hu
Meg a google keresõvel

http://www.nekemmindensikerul.hu/ajanlo/hang/
OSHO - A Szeretetrõl
OSHO - A Pénzrõl

Itt hanganyagban errõl a 2 témáról van is ningyárt mp3 hanganyag.

Itt az összes könyve megtalálható, melyet itthon kiadtak:
http://dudus.hu/osho/books.htm

Nem viccnek szántam. Osho élete és tanítása tényleg ilyen ellentmondásos, de jópár dolog van, amit tisztelek benne.

Pedig az élet értelme biztos nem az értelem, mint Luciferé az ember tragédiájában... Túl hideg az nekem.

Biztos nem a legjobb dolog mindent kigúnyolni mert a végén nem marad csak furcsa közönyös tehetetlenség, ahol már az sem zavar hogy tehetetlen vagy.

Viccnek egyébként jó volt. 😊

Fõleg ha valaki nem veti meg a kéjgázt, és egyéb tudatmódosító szereket, az orgiákat, gyémántokat, aranyórákat, rolls-royce-okat, és hasonlókat.

Hipochonderként különösen furcsán hangzanak valakitõl ezek a szavak.

Az utolsó pár mondathoz pedig: Osho a fél életét szentelte annak, hogy filozófiákból kimûvelõdjön, az elõadásaiban is csöpögnek a kölcsönvett gondolatok.

felemelõ olvasmány 😊

"A jövõ nyitott marad csõdbe mehet a bank, elszökhet a feleséged valaki mással, meghalhat a férjed, hitványnak bizonyulhatnak a gyerekeid. Ki ismeri a jövõt? Talán megbetegszel, talán nyomorékká válsz. Ki ismeri a jövõt?
Ha be akarod biztosítani a jövõt, akkor állandó félelemben fogsz élni. A biztonság nem lehetséges, tehát ha félsz a bizonytalanságtól, elpusztíthatatlan lesz a félelmed. Mindig ott marad, mindig reszketni fogsz – és közben elszalasztod a jelen pillanatot. A jövõbeli biztonság vágyával elpusztítod a jelent, ami az egyetlen hozzáférhetõ élet. És egyre erõsebb lesz benned a reszketés, a félelem, a mohóság."


Michel Ende: Momo

"Minden reggel, amikor felébredek, választhatok: Boldog leszek ma, vagy boldogtalan?"

Esetleg adattatik.......................

<#eljen><#eljen><#eljen><#eljen><#eljen>
Elkezdtem olvasni... gondoltam elolvasok pár sort... hát nem tudtam abbahagyni 😊) Nemhittem volna, hogy valaki is megfogalmazta ezeket így, szinte teljes mértékben egyet értek.
Egy linket tudnál adni, hogy honnan szedted ezeket az idézeteket?

Utánanéztem Oslonak, naná hogy keleti filozófus. ^.^

OSHO-TOL az alábbiakat copystam össze, gondoltam bemásolom nektek, hátha valakinek tetszeni fog:

Minden reggel, amikor felébredek, választhatok: Boldog leszek ma, vagy boldogtalan?
és én a boldogságot választom...

Az élet minden pillanatának értékes kreativitással kell telnie. Nem számít, hogy mit hozol létre lehet, hogy csak homokvárakat a tengerparton, de bármit tégy is, azt örömmel és játékossággal tedd.

Ne foglalkozz a mennyországgal és pokollal, ne foglalkozz a túlvilági élettel, még Istennel sem, sõt a lélekkel sem. Egyszerûen élj!
Egyszerûen élj totálisan, harmonikusan, úgy alakítsd az életedet, hogy a spontaneitás, az öröm, a szeretet költészete jellemezze!

Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kellene lenned. Mindig a belsõ hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.

A hangsúly azon van, hogy teljes lényeddel, élvezettel és örömmel csináld azt, amit épp csinálsz!

Élj, szeress, nevess. Az élet a mag, a szeretet a virág, a nevetés az illat.

Az életnek a célja maga az élet.
Az élet nem azért van, hogy túléljük azt, hanem hogy élvezzük.
VESSD LE AZ ÁLLARCOD ÉS ADD ÖNMAGAD!

Szeress úgy, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek!
Tedd azt másokkal, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek!

Tarts nyitva a szemed. Sose felejtsd el, hogy ha a helyes irányba haladsz, akkor egyre csak virágzol!
Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz felé. Az életrejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és megtapasztald.

Amilyen Te vagy, olyannak találod a világot is. A világban újra és újra csak magaddal találkozol. A világ tükör. Ha boldogtalan vagy, akkor a világ, amelyben élsz, szintén boldogtalan.

Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy. Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.

Egyetlen vallás létezik, a Szeretet vallása. Egyetlen kaszt létezik, az Emberiség kasztja. Egyetlen nyelv létezik, a Szív nyelve.

Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg másokat…

Nem kell, hogy másokat kövess, vagy utánozz. Neked egy eredeti, önálló egyéniségnek kell lenned - magadnak kell megtalálnod saját legbensõ lényedet, minden kalauz és útmutató szentírás nélkül.

A tanult emberek végeredményben csak szavakkal, elméletekkel, ideológiákkal, filozófiákkal, dogmákkal, korcs politikai eszmékkel és különbözõ vallási meggyõzõdésekkel leplezik a tudatlanságukat

Úgy gondolj a szent szavakra és a nagy tanításokra, mint halálos ellenségeidre. Kerüld õket, mert neked a saját forrásodat kell felkutatnod. Nem kell, hogy másokat kövess, vagy utánozz. Neked egy eredeti, önálló egyéniségnek kell lenned magadnak kell megtalálnod saját legbensõ lényedet, minden kalauz és útmutató szentírás nélkül. Sötét éjjel indulsz útnak, de kutatásod intenzív tüzével biztosan megtalálod a napfelkeltét.

A legjobb, ha az életet egy viccnek-játéknak fogod fel - és akkor hirtelen ellazulsz, mert nincs semmi, amitõl feszült lehetnél. És abban az ellazulásban elkezd valami megváltozni benned... Egy dolgot fogsz megtanulni csupán: hogyan örülj az életnek.
Az igazság az, hogy a pokol nem valahol máshol van, és a mennyország sem. A pokol is itt van, és a mennyország is. A pokol és a menny a te hozzáállásodat jelenti az élethez. A poklot és a mennyországot csak az állvallások találták ki, hogy megfélemlítsenek.

Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhetõ bárkinek, aki bele akar olvasni. Persze, így nem szerepel majd a neved a történelemkönyvekben. De mi értelme lenne beírni a nevedet a történelembe?
Inkább élj, és ne azzal törõdj, hogy emlékezzenek rád. Úgyis halott leszel.
Emberek milliói éltek már a földön, és még a nevüket sem tudjuk. Fogadd el az egyszerû tényt: csak néhány napig vagy itt, azután eltûnsz. Ezt a néhány napot nem szabad felesleges dolgokkal elvesztegetned. Ki kell élvezned az itt töltött idõt!
Senki sem tud semmit a jövõrõl. A mennyország, a pokol és az Isten valószínûleg csak feltételezések, nincs rájuk bizonyíték. Az egyetlen dolog, amiben biztos lehetsz, az életed tedd olyan gazdaggá, amilyenné csak tudod.

Veszélyesen élni annyit jelent, mint élni. Ha nem élsz veszélyesen, akkor nem élsz. Az élet csak a veszély közepette virágzik. Az élet sosem hoz virágot a biztonságban; csak a bizonytalanságban. Ha kezded biztonságban érezni magadat, olyanná válsz, mint egy posványos tó. Akkor félsz... mert nem tudod, hogyan vágj neki az ismeretlennek. És miért vállalnád a kockázatot? Az ismert világ biztonságosabb. Úgyhogy
ragaszkodni kezdesz az ismerõs dolgokhoz. Bár már eleged van belõlük, végtelenül unod õket, boldogtalan vagy, mégis ismerõsek és kényelmesek. Vagy legalábbis ismerõsek. Az ismeretlentõl reszketsz. Az ismeretlenség puszta gondolatától is veszélyben érzed magadat.
Csak kétfajta ember van a világon. Az, aki kényelmesen akar élni - õ a halált keresi, kényelmes sírra vágyik. És az, aki élni akar - õ a veszélyes életet választja, mert az élet csak akkor folyik, ha kockázatos.

Amikor azt mondom, élj veszélyesen, azt úgy értem, hogy ne a hétköznapi polgárok életét éld a lakóhelyed polgármestereként vagy a városi tanács tagjaként. Ez nem élet. Talán miniszter vagy, talán más, jó szakmád van, sokat keresel, a pénzed állandóan gyarapodik a
bankban, és minden nagyszerû. Ha minden nagyszerûen megy, az nem sokat jelent haldokolsz, és nem történik semmi. Az emberek talán tisztelnek, és amikor meghalsz, nagy temetést rendeznek a tiszteletedre. Jó, ez minden, és az újságokban megjelenik a képed, vezércikkek születnek, aztán mindenki megfeledkezik rólad. És te egész életedben csupán ezekért a dolgokért munkálkodtál?

Vigyázz: az egész életedet eltékozolhatod hétköznapi, világi dolgokra. Felkell ismerni, hogy ezeknek az apró-cseprõ dolgoknak nem érdemes túl nagy fontosságot tulajdonítani. Nem azt mondom, hogy jelentéktelenek, Azt mondom, hogy van jelentõségük, de nem akkora, mint hiszed.
Vannak akik egész életükben gyûjtik a pénzt, aztán meghalnak. És sosem éltek. Egyetlen pillanatra sem volt részük a lüktetõ, áramló életben. Be voltak börtönözve a biztonságba, a megszokottba, a tekintélybe. A Mókuskerékben.

Szeress, de ne vedd biztosra, hogy a nõ holnap is elérhetõ lesz számodra. Ne várd el. És akkor veszélyesen élsz. Ne tedd kiszámíthatóvá a holnapot. Ne várj semmit, és állj készen bármire. Ezt értem én az alatt, amikor azt mondom, hogy élj veszélyesen elméd mélyén sose birtokold a társadat. Soha, egyetlen pillanatra se mondd azt: „hozzám tartozol". Hiszen hogyan tartozhatna hozzád egy másik ember? Amikor birtokolni kezded õt, ö is birtokolni kezd téged. És akkor már nem vagytok többé szerelmesek. Csak gyötritek, gyilkoljátok, megbénítjátok egymást.
Ha valakit boldoggá teszel, miért akarna elmenni ? De ha boldogtalanná teszed, akkor miért maradna veled ?
Dolgozz munkára szükség van, de ne hagyd, hogy kizárólag munkává váljon az egész életed. Legyen inkább játék, legyen a játék az életed középpontja. A munka is csak egyfajta játék legyen. Dolgozz irodában, dolgozz gyárban vagy üzletben, de csak azért, hogy maradjon idõd és lehetõséged játszani. Ne engedd, hogy az életed robottá alacsonyodjon, mert az élet csak egy játék! A játék azt jelenti, hogy csak a tevékenység öröméért teszel valamit. Minél több dolgot élvezel önmaga miatt, annál elevenebbé válsz. Az életed természetesen állandó veszély lesz, szüntelen kockázat. De az életnek ilyennek kell lennie. A veszély is a részét képezi.
Tulajdonképpen a jobb része, a legjobb része a kockázat. A legcsodálatosabb része a kockázat. Minden pillanata kockázat. Talán nem is vagy tisztában vele... Belélegzel, kilélegzel, és ott a veszély. Még kilégzéskor is - ki tudja, hogy a levegõ visszatér-e még a tüdõdbe vagy sem?
Nem lehetsz bizonyos benne, nincs rá garancia.

Veszélyesen élni azt jelenti, hogy megéled a lét minden pillanatát a maga végességében. Minden pillanatnak megvan a maga valódi értéke, és te nem félsz. Tudod, hogy ott a halál, és elfogadod a tényt, hogy ott a halál, nem rejtõzködsz elõle, inkább nekiindulsz, és szembenézel vele. Kiélvezed a halállal való találkozás pillanatait. Azoknak a pillanatoknak az élvezetét, amikor közvetlen kapcsolatba kerülsz a halállal -amikor a halál szinte valósággá válik -, nevezem én veszélyes életnek.

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttõl kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi õt birkaként. Az egyéniség minõsége az birkához hasonló: az egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak azok járnak egyedül.
Pedig mindegyikõtök szabadnak születik, csakhogy a társadalmi beidegzõdések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belõled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az õt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

A társadalom elrontott valamit az emberekben meghatározott okokból. Azt akarja, hogy rabszolga légy, hogy félelemben élj. Azt akarja, hogy mindig mohó légy, nagyravágyó, versengõ. Azt akarja, hogy ne legyen benned szeretet, hogy harag és gyûlölet töltsön el. Azt akarja, hogy gyenge maradj, utánzó – egy indigómásolat. Nem akarja, hogy eredeti légy, egyedi és lázadó… nem.

A tudást az embernek magának kell megtapasztalnia, nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét. Felejts el mindent, ami hiedelemrendszereket teremtene az elmédben. Ne kövess külsõ szabályokat. Egyetlen, kívülrõl rád erõltetett szabály sem lehet helyes, mert olyan emberek alkották, akik irányítani akarnak téged! egy Buddha, egy Jézus, egy Krisna, egy Mohamed. Õk nem szabályokat adtak az emberiségnek - szeretetet adtak. De elõbb-utóbb a tanítványok összegyûlnek, és megalkotnak egy életvitelt szabályozó törvénykönyvet. Ha a Mester már nincs többé, és eltûnik a fény, mély sötétség borul rájuk, és szabályok után kezdenek tapogatózni, amelyeket követhetnek, mert a fény, amely mellett képesek voltak látni, nincs többé. Attól fogva már a szabályoktól függenek
Látod a madarat, ahogy szárnyaival úszik a napsugárban az ég tengerén, és elbûvöl a szépsége. Úgy elbûvöl a szépsége, hogy elfogod a madarat és beteszed egy aranykalitkába. Azt hiszed, hogy az ugyanaz a madár? Felszínesen szemlélve igen, ugyanaz a madár, amelyik fent repült az égen – de ha mélyebben megvizsgálod, akkor látod, hogy az nem ugyanaz a madár, mert hova tûnt a végtelen tér, az ég hova tûnt a szabadság? Az arany kalitka lehet számodra értékes, de a madár számára értéketlen. A madár számára az egyetlen érték az életben a SZABADSÁG a végtelen égen. És ugyanez érvényes az emberi lényre is.
A sikeres embernek végül mindig szembe kell néznie önmagával, és akkor a poklok poklát szenvedi el, mert eltékozolta az egész életét. Csak keresett és keresett és mindent ennek rendelt alá. Most gyõzött, de a szíve üres, a lelke sivár, és nincs mámor, nincs boldogság.
Egy nap eljön a halál, de nem ez a lényeg. Nem a halál a gond. Ha halott egyéniségként élsz, az a probléma.

Kisgyerekkora óta arra nevelnek szint mindenkit, hogy sikeres legyen, és életképes maradjon ebben a hatékonyságot követelõ, versengõ világban, Így hát csatlakozik a pénzért, sikerért, hírnévért, hatalomért, tiszteletért, és társadalmi elismerésért folytatott ambiciózus küzdelemhez és versenyhez. Már kisgyerekként megtanulja magáévá tenni szülei és tanárai, valamint a vezetõ érdekszervezetek, papok és politikusok céljait és értékrendjét anélkül, hogy bármit megkérdõjelezne. Így távolodik el valódi természetétõl, eredeti lényétõl, elveszti a céloktól független öröm, gyermeki ártatlanság, és játékos kreativitás képességét. Elszigetelõdik saját teremtõ lehetõségétõl, a szeretet képességétõl, a neveléstõl, az élet iránti szenvedélyes vágytól…
A társadalom nevelése halottá teszi a testét és az érzékeit, érzéktelenné és élettelenné teszi õt magát. Elveszti kapcsolatát saját bensõ minõségeivel, érzelmeivel, intuíciójával, a gyengédséggel a szeretettel. Fejorientált, hatékony, érzések nélküli robot lesz belõle.

Amikor azt mondom, hogy "elveszett gyermekkor" az ártatlanságra gondolok - arra az ámulattal teli gyermeki tekintetre, amikor még nem tudtál semmit, nem volt semmid, mégis a világ tetején érezted magad. A csoda és az öröm aranypillanatai voltak azok: még nem tudtad, mi a feszültség, nem aggódtál, nem szorongtál semmi miatt - ezt az állapotot kell visszanyerned, ezt kell újból megtalálnod!

Amikor a gyermek megszületik, teljesen érintetlen, tiszta, nincs még ráaggatva semmi. Ez a szépsége: a tükrét még semmilyen por nem homályosította el, így sokkal tisztábban lát. A lázadó fiatal a maga útját járja. A saját, legbensõbb vágyai szerint, és nem mások elvárásai szerint éli az életét. Soha nem engedik meg, hogy a valódi természeted szerint élj. Egy idõ után a gyermek meghal benned, és már csak egy halott gyermeket hordozol a szívedben. Ez végleg elsorvasztja a jókedvedet: nem tudsz többé szívbõl nevetni, játszani, nem leszel képes élvezni az élet apró örömeit. Annyira megkomolyodsz, hogy az életed, ahelyett, hogy kitágulna, inkább összezsugorodik. Egy szabad egyéniséget nem lehet majd egykönnyen leigázni, nem lesz könnyû rávenni, hogy vonuljon be a hadseregbe, hogy másokat öljön, vagy saját magát ölesse meg. El lehet pusztítani, de soha nem lesznek rabszolgák, soha nem kötnek majd kompromisszumot.

Persze így veszélyt jelentesz a politikai berendezkedésre, a társadalmi berendezkedésre, a vallási berendezkedésre. Veszélyt jelentesz a pápának, a papnak, a vezetõnek. Veszélyt jelent a fennálló helyzetre, a felépítményre.

Amirõl azt hiszed az egyéniséged, az pusztán a személységed. Az csupán a szüleid, a társadalom, a papok, politikusok, a nevelõk, a környezeted alakította ki benned.

Láttál már valaha depressziós fát? És szorongó madarat? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.

Láttad már, ahogy elmúlik az éjszaka? Még a mindennapi dolgokat is csak nagyon kevesen veszik észre... Láttad már, ahogy az este közeledik? Láttál már gyönyörû napfelkeltét? Mi úgy viselkedünk, mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Pedig annyi öröm vesz körül mindenfelõl... mindössze annyit kellene tenned, hogy észreveszed, és részt veszel benne, nem csak kívülrõl figyeled!

Nincs mitõl félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened.

Ha valaki más ad neked fegyelmi szabályzatot az sosem fog illeni hozzád; olyan lesz, mintha valaki más ruháját viselnéd. Vagy túl bõ, vagy túl szûk lesz, és mindig egy kicsi bután fogod érezni magad benne.

Nincs szükség rá, hogy az egész világot megváltoztasd, elég, ha magadat megváltoztatod, és máris változásnak indul a világ, hiszen te is része vagy.

Amit el lehet tõled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tõled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tõled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el.

Ha dönteni kell, válaszd az ismeretlent, a kockázatosat, a veszélyeset, a bizonytalant és nem fogsz veszíteni.

A jövõ nyitott marad csõdbe mehet a bank, elszökhet a feleséged valaki mással, meghalhat a férjed, hitványnak bizonyulhatnak a gyerekeid. Ki ismeri a jövõt? Talán megbetegszel, talán nyomorékká válsz. Ki ismeri a jövõt?
Ha be akarod biztosítani a jövõt, akkor állandó félelemben fogsz élni. A biztonság nem lehetséges, tehát ha félsz a bizonytalanságtól, elpusztíthatatlan lesz a félelmed. Mindig ott marad, mindig reszketni fogsz – és közben elszalasztod a jelen pillanatot. A jövõbeli biztonság vágyával elpusztítod a jelent, ami az egyetlen hozzáférhetõ élet. És egyre erõsebb lesz benned a reszketés, a félelem, a mohóság.

És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos!

Be akarod biztosítani a jövõt, ami képtelenség. Tökéletes biztonságot akarsz a jövõben – amit nem lehet garantálni nem jellemzõ az élet természetére.

A múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegõ nélküli szoba. Friss levegõt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz sohasem a jelenre felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az. Bizonyára sokszor találkozol ugyanazzal a kihívással, s már készen is állsz a válasszal: no, eddig sem sikerült, ugyan most miért is sikerülne? Az élet nem akar tréfát ûzni Veled, nem azért hozza vissza újra és újra ugyanazt a kihívást. azt akarja, hogy másképp felelj! Az élet azt akarja, hogy minden egyes kihívásra találd meg a válaszodat a jelenben, s ne gépiesen reagálj. Találd meg a Te válaszodat. Soha ne nézz hátra, sohase foglalkozz a múlttal, ami elmúlt az örökké elmúlt, és a jövõre se gondolj, hiszen ami még nem jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a tegnap és nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból a múlt nincs többé. Szabadulj meg minden pillanattól, akár megoldottad, akár nem. Többé már nem változtathatsz rajta. Hagyd magad mögött, ne cipeld magaddal a részeit, mert azok a részek nem engedik majd, hogy megoldd a jelen pillanat új kérdéseit. Éldd meg ezt a pillanatot a lehetõ legteljesebben, és hirtelen rádöbbensz, hogy ha teljesen megéled, megoldódik. Nincs szükség arra, hogy a megfejtésen töprengj. Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem egy rejtély, amit meg kell élned. Ha teljesen megéled, azzal meg is fejted, és gyönyörûen, gazdagon lépsz ki belõle…

Ha pusztán kötelességbõl teszel valamit nem szereted, egyszerûen kötelességként végzed, elõbb-utóbb a foglyává válsz, és nagy problémát jelent majd, hogyan szabadulhatnál meg tõle. Csak figyeld meg a huszonnégy órás napodat, mennyi olyan dolgot teszel, amibõl nem származik semmi örömöd, ami nem segíti a fejlõdésed. Valójában, szeretnél megszabadulni tõlük. Ha túl sok olyan dolgot teszel az életedben, amitõl tulajdonképpen szabadulni szeretnél, unintelligensen élsz.

A filozófia olyan mintha egy vak ember próbálná megismerni a fényt, lexikális tudás halmazt begyûjthet róla. A filozófiák vallások csak buta embereknek valók.
Filozófus: Ki teremtette az embert? – Isten, Ki teremtette a világegyetemet? – Isten És az Istent? …..
Csak zavarodottságot kelt ott, ahol erre semmi szükség, ne veszõdj filozófiai rendszerekkel és azok problémáival!

az élet értelme a túlélés

az állatok életében gyakoribb a halál, ott kiviláglik valójában mirõl szól az élet, mert számukra a túlélés a legfelsõ prioritással bír

minekünk embereknek, akik meg bebiztosítottuk magunkat a felsõbbrendûséggel, csak háttérbe szorult a lényeg, valaki azt mondja hogy találd meg az utad, hogy a boldogságot kell keresni, de ezek végsõ soron csakis olyasvalamik, amik követelik minden élõlénytõl hogy minél jobb helyzetben vészelje át az életet és megmaradjon a Földön.

nincs más út, mint elõre

<#law><#worship><#vigyor4>

a gravitációs? az elektromágneses? melyik erõ? <#idiota>

az már nem is annyira szabad 😊

Így van :-)

Na jó lelövöm magam... 😄 Mindenki azt gondol amit akar. Elmondtam a véleményem most már tudjátok...

Az élet értelme ? Az értelem élet nélkül nincsen, így az élet az értelem.

😄😄

Az Erõ legyen veletek !

1. Inteligencia szerintem csak gondolkodás által lehetséges, az pedig már az élethez tartozik. Ha feltételezzük, hogy "kialakult" egy erõ ami így megszervezte a dolgokat (Isten), akkor már több esély van, hogy magától szervezõdött meg minden. A semmibõl, vagy csak rezgésekbõl nem lehetett Isten 😛 Nekem nagy a képzelõerõm, de erre semilyen gondolatmenettel nem jutok 😊

2. Láthatod, hogy inteligencia nélkül is tud mûködni minden, az életen kívül nem történik semmi olyan a világban, ami csak úgy magától inteligenciától történne.

Istent meg sok mindenbe bele lehet magyarázni, de szvsz nincsen értelme.

Gondold el hogy most minden egyes atom a testedben hihetetlen sebességben pörög, miközben a Föld is forog a tengelye körül és kering a Nap körül, és így tovább... Hogy lehetne intelligencia nélküli ez a hatalmas együtt-forgás együtt-rezgés ?

Magától nem is: kell egy intelligens rendezõ elv amely megszervezi az energiát. Az Isten. Minden ami van és ami lehet az õ általa van. (Mi az energia ??? Oda-vissza nem ér a bizonyítás...)

kiegészítés: az energia sem fény önmagában

Te most milyen szabadságról beszélsz? Attól, hogy rákényszerít valaki valamire hogy igen-t vagy nem-et mondj, attól még az akaratod ugyan úgy szabad 😄
Ha börtönbe zárnak akkor sem vagy szabad, de te irányítod hogy hogyan ülsz le a helyedre, min gondolkozol, mit csinálsz. Természetesen a körülmények megint hatással vannak, ha nincs tv akkor nem tudsz TV-t nézni, de attól még ugyan úgy szabad akarotad van 😄

Van szabad akarat, magunkat mi irányítjuk amennyire tudjuk. De a körülmények sokkal jobban hatással van ránk, mint ahogy azt gondolnánk, illetve tudatosan érzékeljük.

"Hagyd Einsteint. Méltatlanul volt sztároltja a tudománynak. Ideje, hogy ne példálózunk vele. Hogy mit értek ez alatt, az hamarosan ki fog derülni. Nemsokára a csapból is ez fog folyni."
Kiváncsivá tettél, rájöttek valamire? Ez azért elég merész kijelentés, hogy méltatlanul volt sztárolva, mégha nem is tudott jól mindent.

Az anyag alapanyagát nézve lehet, hogy energia, de az energia önmagában nem anyag, és magától nem is keletkezik energiából (rezgésbõl) anyag, sem fordítva tudtommal.

😄

"Hogy nem kell megtennie amit nem akar"

na figyelj millió példa van hogy nem akarnak valamit megtenni de az élet rákényszeríti az embereket másmire. Ezért is van egy szólás erre ha nem akarnád megtenni amit nem akarsz: "Nem akarásnak nyögés a vége" Most azt kérdeztem mennyire vagy ekkor szabad?

És ha nem akarod megtenni, de rákényszerülsz? akkor mennyire vagy szabad?
akkor is mondhatod hogy nem, de ez befolyásolja a szabadságod

hát figyelj, élõlényként mindenki meghal, más szervezetek felhasználják az anyagokat. Az meg hogy hiszel -e a halál utáni életben, egyéni dolog <#buck>

Ezt ki mondta ? Megbízol e benne ? Hiszel neki ? Mert akkor hívõ vagy: halálhívõ. Rendben ez a te dolgod nem fogok vitatkozni veled. Halottakkal nem vitázik az ember ugye ? 😊😊😊

Mi is csak tényezõk vagyunk a teljes rendszerben, de az elég, hogy számunkra a mi eltörpülõ létünk legyen a legfontosabb. Halál? Annyi minden történik addig és annyi minden történt már így is.
Egy végtelen szimfónia, amiben mindenki egy hangjegy, így hiába válsz egy idõ után szünetjellé, a mû folytonosan zúg.
Minden mindennel összefügésben van és ezáltal jön létre a rendszer.

de azt ugye tudod hogy a fény nem anyag , az energia és az anyag nem egy és ugyanaz

csak épp a rendszer, ami Te vagy, megszûnik létezni és alkotóelemeire hull. Nem fogsz érezni semmit, mert az a rendszer ami élt, igazából az volt az igazi valód

asszem közeledek afelé amit írsz. Ha valami befolyásolja az akaratod akkor igazából közrejátszik abban hogy megváltoztasd így jobb?

Az anyagban rejlõ fényt kellene felszabadítani mint a királylányt a hétfejû sárkány fogságából.