Informatika és tudomány

Hunter

Olcsó és népszerű a háború

1870 óta évente átlagosan 2 százalékkal nő a háborúk gyakorisága. A Warwick és a Humbolt Egyetemek tanulmánya szerint a konfliktusok számának emelkedését a gazdasági növekedés és az új határok szaporodása táplálja.

"A viszályok száma egy stabil tendencia szerint növekszik. A két világháború miatt a séma természetesen felborult 1914 és 1945 között, de 1945 után a háborúk gyakorisága nagyjából visszatért az 1913 előtt tapasztalható emelkedési pályára" - magyarázta Mark Harrison, a Warwick Egyetem professzora, aki szerint ennek fő oka az országok számának drasztikus növekedése. Az 1870-es 47-ről 2001-re 187 országra nőtt ez a szám.


Országpárok közötti fegyveres konfliktusok alakulása 1870-től napjainkig

"Mivel a számuk növekszik, így egyre több ország között alakulhatott ki konfliktus. Ez nem megnyugtató, azt mutatja, hogy közeli kapcsolat van a háborúk és az államok, valamint az új határok létrejötte között" - tette hozzá Harrison, aki a konfliktusokhoz sorol mindent, amibe a fegyveres erők beavatkoznak, a tényleges összecsapásoktól a katonai jelenléten át a határ-lezárásokig. Ezzel mérhető a kormányok hajlandósága a viták erővel történő eldöntésére. Az elemzésbe csak a nemzetek közötti harcokat vették bele, a nemzeteken belüli konfliktusokat nem.

A 20. század második fele a béke időszakaként jelenik meg a köztudatban, pedig a kutatás szerint ekkor nőtt meg igazán a fegyveres konfliktusok száma. Míg 1870 és 1913 között évente átlagosan 6 háború volt, a hidegháború időszakában ez a szám már 31-nél járt. Az 1990-es években, amikor többek között bekövetkezett a Szovjetunió összeomlása is, a konfliktusok száma 36-ra nőtt.

Meglepő módon a GDP-jük által nagyobbnak nevezhető országok hajlamosabbak a katonai beavatkozásokra, ebben a tendenciában azonban nem tapasztaltak emelkedést az elmúlt 130 év során. A kutatók azt is kimutatták, hogy a lakosonkénti GDP, vagyis a bruttó hazai termék alapján gazdagabbnak minősített országokban nem magasabb a háború kirobbantásának tendenciája, mint más országokban, ami ugyancsak nem változott a vizsgált időszakban. Más szavakkal a katonai kalandokba bocsátkozásra való hajlandóság nagyjából a világgazdaságból való részesedés arányában oszlik meg.

Ez némileg riasztó, ugyanakkor zavarba ejtő is. Az alapján amit tudunk, vagy tudni vélünk, ennek nem így kellene történnie. A világ országai arra törekednek, hogy gazdagabbak, demokratikusabbak és függetlenebbek legyenek. A felvilágosodás gondolkodói azt tartották, hogy ezeknek a tényezőknek egy békésebb világot kellene eredményezniük. A politikai tudományok nagy része is arra az elvre épül, hogy a gazdagabb, demokratikusabb országok politikai vezetőinek kevesebb az indítékuk a háborúk kirobbantására és jobban is ódzkodnak tőle.

Harrisonnak azonban meggyőződése, hogy a politikai tudósok túlságosan is a háború keresleti oldalára összpontosítottak, jóval kevesebb jelentőséget tulajdonítva a képességeknek, a kínálati oldalnak. "A háborúk gyakoriságának történetéből hiányzik a képesség tényezője. Arra próbálunk rávilágítani, hogy ugyanazok a tényezők, amik elnyomják a vezetők ösztönzését a konfliktus választása iránt, növelik a háború képességét" - tette hozzá.

Erre a kutatás három okkal szolgál. Elsőként a gazdasági növekedés olcsóbbá tette a pusztító erőt, nem csupán abszolút értékét tekintve, de a civil árukhoz viszonyítva is. Másodikként a modern államok pusztító erejének növekedése minden korábbinál szorosabb összefüggést mutat az adókból és kölcsönökből szerzett állami bevételek növekedésével. Végül pedig a háború bomlasztja ugyan a kereskedelmet, azonban azok az országok, melyeknek a háborúk alatt is sikerült fenntartaniuk külső kereskedelmi kapcsolataikat, hatékonyabban tudják finanszírozni háborús kiadásaikat.

"Azok a tényezők, amiknek kevésbé kellene ösztönöznie a politikusokat a háborúra - a termelési növekedés, a demokrácia, és a kereskedelmi lehetőségek - egyben olcsóbbá is teszik a háborút. Több a háború, de nem azért, mert akarjuk azokat, hanem mert megtehetjük" - összegzett Harrison.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • chriskardos #370
    Nem kell patterneket keresnunk, mikor a vilagunkat pszichopatak iranyitjak. es FYI, a psichopataknak csak 1-2%-a gyilkos. A tobbi politikus, media es gazdasagi mogulok.
  • F1ú #369





  • remark #368
    Egy példa arra, hogy mi történik akkor, ha a bankrendszer elkezd egyre kevesebb hitelt kiadni: Gazdasági világválság #3025
  • remark #367
    A te elméleted áll szembe a ténnyel, hogy #362-ben trollkodtál. Most meg magyarázod a bizonyítványodat.
  • kukacos #366
    A színvonaladhoz már sajnos volt néhányszor szerencsém, így pontosan tudom, hogy zajlana ez a beszélgetés. Pont mint az előző öt: amikor végre sikerül harapófogóval kihúzni belőled, hogy mit is akarsz, és az álláspontod tarthatatlanságát is bebizonyítani, akkor elkezded nem érteni a nyilvánvalót, pont az ellenkezőjét kezded mondani, mint amit addig, na meg a pirosról is kiderül, hogy azt te feketének hívod.

    Te nem beszélgetni/okosodni jársz ide, csak az - egyébként félig se megrágott - NWO-s hülyeségeiddel kocsmázol, meg pózolsz, hogy milyen mélyre látsz, és várod a bókot meg a virágcsokrot, aztán megsértődsz, amikor csak röhögés jön.

    Trollokat minek etessek?
  • remark #365
    Persze egy játék jobb esetben szimulációnak fogható föl. Azonban olyanokat viszonylag jól modellez, hogy...

    Természetesen vannak dolgok, melyeket egy játék jól modellez, de mégiscsak egy médiaipari termékről van szó, ami törvényszerűen igazodik a kor dogmarendszeréhez.

    Róma, ha azt nézzük hogy Egyiptom, vagy Babilon évezredekig fennmaradt Róma néhány száz éves létével bizony nem tűnik túl stabil képződménynek, a Brit világbirodalom dettó, még ha azért természetesen jó pár generációt mindegyik "kiszolgált".

    Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem az a lényeg, hogy melyik hatalmi szerveződés (birodalom, cég, államszerveződés, stb.) mennyi ideig volt talpon, hanem hogy nincs értelme annak az érvnek, hogy lehetetlen generációkon átívelő módon küzdeni célokért. Ez alapjaiban fals, mert veheted példának akármelyik szerveződést amelyik több száz évig vagy több ezer évig sikerrel képviselte érdekeit, és máris azt látod, hogy egy sikerrel keresztülvihető cél kvázi önmagát tartja fent, mert az emberek automatikusan az ügy szolgálatába állnak. Ilyen szemmel nézve a történelmünk nem egymást követő dinasztiák, uralkodóházak, érdekcsoportok története, hanem egymást követő ideák története. Az idea az, ami továbbél, így a mai világot is egy idea tartja mozgásban, és nem egy többé-kevésbé titkos csoport. Természetesen az idea látható formákban ölt testet, de tévedés a látható formára kiváltó okként hivatkozni.

    Kb 90-ig ez tényleg így volt, azonban a hidegháború végétől valami megváltozott.

    Persze, valami megváltozott, de nem az, amire én hivatkozok. A No Logo c. könyvet olvastad? Na, ott pl. leírják, hogy a 90-es évektõl a cégek valóban megváltoztak, és a konkrét termékek gyártásáról áttértek a "márkák gyártására". Tehát pl. a 90-es évek egyik sikercége, a Nike, az nem cipőt gyártott, hanem magát a Nike márkát "gyártotta". Tehát egy imázst, egy ideát hozott létre, és ezt értékesítette közvetlenül.
    Az alap ötlet tehát megmaradt, csak a formát frissítették fel a kor lehetőségeihez és követelményeihez mérten. A cégek ma is mint megoldásszállítók tetszelegnek, az emberek vágyainak kiszolgálóiként, vagy épp a problémák megoldójaként (lásd. a "zöld" mozgalmak felkarolását).

    Tehát a változást aláírom, azt, hogy a cégek első számú szempontja nem lenne az, hogy magukat a civilizációnk fenntartójaként, motorjaként, alapjaként tüntessék fel, az számomra nem belátható.

    Iszonyat módon nyirbálják a melósok jogait...

    Természetesen. De a 90-es évekig se volt fenékig tejfel a melós élete! Csak azért, mert a cég megtévesztő módon magáról egy "a földi élet fenntartója/biztosítója/lehetővé tevője" képet alakít ki, ezzel párhuzamosan "természetesen" pont ezzel ellentétes tevékenységet folytat. Hisz ebből a tevékenységből származik a haszna, míg az imázsépítéssel biztosítja azt, hogy a társadalom eltűri azt, amit csinál. Mert az ember meg van zavarodva: hisz látja, hogy a cégek mást se próbálnak mint segíteni nekünk (lásd. marketinganyagok) és közben látja azt is, hogy a cégek keresztülgázolnak mindenen és mindenkin. A mi felelősségünk eldönteni azt, hogy a kettő közül melyik a privát társaságok valódi arca.

    Szó sincs arról, hogy a cégek bármiben is felelősséget vállalnának épp ellenkezőleg!

    Szeretném kiemelni a lényeget, ami pedig az, hogy a felelősségvállalás látszatát kell kelteniük a cégeknek. Érted? Nem beszél senki sem valódi felelősségvállalásról. Te sem gondolhatod komolyan, hogy a 90-es évekig a cégeket valóban érdekelte a felelősségvállalás. A nagy fenéket! De nem is ez a lényeg. A lényeg a cég szempontjából az, hogy el tudja-e hitetni az emberekkel, hogy az õ (a cég) közreműködésére az életünkben szükség van.

    Ugyanez a problematikája minden más olyan szervezetnek is, mely az emberek közreműködését akarja megnyerni (tehát amelyik nem erőszakkal hanem megtévesztéssel próbálja irányítani az embereket). Pl. a katolikus egyház. El kellet hitetni, hogy az embereknek szükségük van egy papra ahhoz, hogy ők Istennel "kommunikálhassanak" (egy közvetítőre van szükségük ahhoz, hogy a valóságot megismerjék - ma erre ott van a média és a tudomány: ők is csak "gatekeeper"-ek). Ma pedig el kell hitetniük, hogy egy Microsoft-ra szükségük van ahhoz, hogy számítógépeik lehessenek, egy MOL-ra, hogy üzemanyaguk lehessen, egy Fidesz-re hogy országuk lehessen, stb. stb. Minden olyan szervezet, mely abból profitál, hogy a valóság és az emberek közé áll és közvetítőnek adja el magát, törvényszerűen annak a látszatát kell keltenie, mintha ő valóban az emberek érdekében fejtené ki tevékenységét.

    És mikor fognak megállni a társadalom dezintegrárlásában lerablásában?

    Erre mintha már adtam volna választ. Talán a bankokkal kapcsolatban. Minden privát társaság addig növeli a profitot, míg biztosítottnak látja azt, hogy maga a rendszer nem dől össze. Mint mikor a kocsis addig üti a lovat, míg biztosítva van az, hogy a ló meg nem döglik. Az teljesen lényegtelen, hogy a lónak minden végtagja sajog és már látja, hogy valami nem stimmel. A lényeg az, hogy tovább húzza-e az igát, vagy sem.

    Ma gyakorlatilag az emberek ott tartanak, hogy a napi melóért felélik a tartalékaikat a tőkéjüket, legyen szó családi ezüstről, vagy a családot összetartó kapcsolatokról. Mit ad a cég eheleyett...

    Azt, amit minden más hasonszőrű csoportosulás is: álmokat. Mit ad egy Apple neked? Vagy egy Facebook? Álmokat. Egy csodás világ képzetét. Lásd: Hollywood.


    Az lehet, hogy van valami csoport, akik annak ellenére, hogy a gazdaság bővülés juttatta őket a csúcsra, meg a fogyasztás univerzálissá tétele, valami perverziótól fogva azon filóznak, hogy meg kell akadályozni a gazdaság további bővülését, a fogyasztás, elosztás priorizálásán keresztül

    Kezdem elveszíteni a fonalat. Azt írtam volna valahol, hogy a gazdasági bővülésnek gátat akarnak szabni?

    Láttam a filmet és bizonyos szempontból nagyon jó, de valahogy messze nem a teljes valóságot mutatja be. a háttérbeszorításnál sokkal inkább látszik az, hogy kisemberek csipegettek a tortából, amíg az végül eltűnt, minthogy valaki az államot megszüntette volna.

    A film nem egy konteós film. Így nem is fogja kimondani, hogy a sok "kisember" egy összehangolt terv alapján tevékenykedett.
    A The Money Masters már konkrétan kimondja. A The Century of the Self már konkrétan kimondja.
    És nem az állam megszüntetéséről van szó, hanem súlytalanná tételéről. Annak megakadályozásáról, hogy az állam erőfeszítést tudjon tenni az emberek érdekeinek képviselete érdekében.

    Ugyanis ne feledjuük, hogy 1-2 dolgot, pl tőkét kivéve az országot nem lehet széthordani.

    Nem széthordani akarják, hanem irányítani. A tőke nem más, mint jog a különféle erőforrások feletti rendelkezésre. A tőkét ide-oda rakosgatva a gyakorlatilag a jogosultság maga (~a hatalomra való jogosultság) vándorol egyik embertől a másikig, egyik területtől a másikig.

    Az állam bármikor mondhatja, hogy eddig tartott a szülinapi zsúr mert akkor most mindenki visszaadja, amit elfelejtett visszahozni.

    Természeten bármikor mondhatja, elviekben. Gyakorlatilag meg az állam is csak egy kreálmány, mint a cég maga. Nincs saját feje, lelkiismerete, így nem fog dönteni sem. A konkrét ember az más tészta, de a konkrét emberre pedig lehet hatni. Tényleg javaslom vagy a The Money Masters vagy a The Century of the Self végignézését, mert mindkettő hoz szép példákat arra, hogy mi történik az állammal akkor, ha megpróbálná megregulázni a privát társaságokat. (Hullanak az emberek...)

    Nemrég olvastam egy új hírt ezzel kapcsolatban, csak nem találom az eredetijét, hogy a BNP Paribas megfenyegette az EU-t, hogy ha az a banki szabályozásával próbálkozna, akkor a válaszul a bank befagyasztja a hitelek folyósítását. Ha láttad a The Money Masters-t, akkor tudod, hogy ez a bank harci taktikája: hitel nélkül a gazdaság összeomlik. Mondhatnád, hogy dehát az állam maga bocsájthat ki pénzt ilyenkor, és a probléma letudva. De a BNP Paribas tudja, hogy egymaga képes akkora kavarodást okozni, ami betesz az EU-nak. Ahogy a legutóbbi válság idején a Lehman Brothers becsődölése is elég volt ahhoz, hogy az egész világ megnézhette magát.

    Persze ez csúnya dolog lenne, de a lehetőség adott. Kíváncsi leszek pl, hogy mi lesz a Görög-csoda vége.

    Én is kíváncsi vagyok. Ez egy jó példája annak, amikor a céges érdekek és az emberek érdekei összeütközésbe kerülnek. Mert ugye nem azt gondolod, hogy a görögöknél az állami érdek vagy EU-s érdek van ellentétben az emberek érdekeivel?

    Hát ha ez azt jelenti, hogy a paraszt azt élvezi, hogy a szántólovát halálra dolgoztatta és röhög rajta, ahogy kilógó nyelvvel a végét járja, akkor igen.

    Dehogy múlik ki az a ló! Hát vigyáznak rá! Nem lesz semmi baja. Egyes emberek lehet beleőszülnek és belebetegednek és beledöglenek, de attól még a maradék 90-99% azt fogja gondolni, hogy milyen jó ez a világ, hisz őrá mennyire vigyázott, az ő egészségére és jólétére és legfőképp az ő csodás álmaira...

    Ettől még sajna a világ nem fog igazi egységet alkotni. Létre lehetne hozni egy szakmai adminisztratív egységet maximum, csak az akkor működhetne jól, ha az autonómia megmarad az országok szintjén

    A szabadság illúziója meg fog maradni, ahogy ma is megvan ennek illúziója. Ha épp az kell. [De lehet jönnek új szlogenek. A szabadság csak a mi időnkben számít olyan szlogennek, amivel mindent el lehet adni. Nem volt ez mindig így, és nem is feltétlen lesz ez mindig így. Nézd meg a "szabad piac" kapcsán, hogy mi történt. Egy darabig a szabad piaccal lehetett mindent eladni, aztán mikor ezzel (deregularizációval) óriási károkat okoztak, akkor most már pedzegetik, hogy a szabályozásra óriási szükség lenne.]
    Vagy ahogy a felelősségvállalással kapcsolatban láttuk azt, elég annak az illúziója is.
    A lényeg, hogy bármiről is legyen szó, általában elég annak a látszata. Legyen szó szabadságról, vagy épp egészséges ételekről, vagy épp a minőségről, igazságról, igazságosságról, stb. stb. Az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, hogy milyen világban élnek, és nem az számít, hogy milyen világban élnek valójában. És a rideg valóságot (sokszor a megoldással együtt) hiába látják egyesek, az teljesen lényegtelen, mert tömeg az mindig a tömegnek fog hinni. Amíg azt hiszi, hogy a TV a tömeg hangja, vagy hogy az X párt az a tömeg hangja, addig annak.
  • NEXUS6 #364
    Persze egy játék jobb esetben szimulációnak fogható föl. Azonban olyanokat viszonylag jól modellez, hogy a alkosság lélekszámának minimális éves változása, hosszabb távon, milyen jelentős különbségeket eredményez. Ez viszont olyanokon múlik, hogy mennyire van kedvük, lehetőségük az embereknek szaporodni. A nagyobb lélekszámú ország nagyobb potenciált jelent, még ha a problémák is súlyosabbak, ha nem jól mennek a dolgok. satöbbbi satöbbi. Olyan kis alapvető összefüggések, amiket a tröténelemre kivetítve kijön az, hogy attól, hogy egy embereke, Napoleon, vagy Hitler vagy a nagy NWO fanok elhatározzák, hogy birodalmat építenek és ezen dolgoznak is esetleg évtizedekig még nem biztos, hogy ez össze jön nekik.

    Róma, ha azt nézzük hogy Egyiptom, vagy Babilon évezredekig fennmaradt Róma néhány száz éves létével bizony nem tűnik túl stabil képződménynek, a Brit világbirodalom dettó, még ha azért természetesen jó pár generációt mindegyik "kiszolgált".

    "A The Corporation c. könyvben leírják, hogy már a XX. század elején-közepén világossá vált, hogy a cégek akkor válhatnak sikeressé, ha a társadalmi felelősségvállalás (kb. az amit te írsz csak más szavakkal) legalább látszatát megteremtik. Tehát ezen a kérdésen már túl vannak a cégek: úgy tesznek mintha az emberekről gondoskodó entitások lennének. Mostanában már (újra?) ott tartunk, hogy a vállalatot a családhoz hasonlítják. (Törődő család = törődő vállalat. Vállalatnál dolgozni egyenlő egy veled törődő család tagjának lenni.)"
    Kb 90-ig ez tényleg így volt, azonban a hidegháború végétől valami megváltozott. Talán annyi, hogy már nem volt a nagy orosz mumus, ahol elvileg a munkásosztály volt az úr és nyugaton nem kellett bezzegországokat, Potyemkin-falvakat csinálni, vissza lehetett térni a jó öreg totális kizsákmányoláshoz. Iszonyat módon nyirbálják a melósok jogait, kollégáimat látom, akik esetleg beleestek a piroshullámba és mindíg amikor elvileg jogszabály szerint neki épp járt volna valami, mert pl annyi időt eltöltött a cégnél, változtattak mindenen. Ezrek, 10 000 vannak ilyen cipőben, ők látják leginkább közvetlenül azt a változást, azt a trendet, ami itt zajlik.
    Szó sincs arról, hogy a cégek bármiben is felelősséget vállalnának épp ellenkezőleg!
    És mikor fognak megállni a társadalom dezintegrárlásában lerablásában? Ma gyakorlatilag az emberek ott tartanak, hogy a napi melóért felélik a tartalékaikat a tőkéjüket, legyen szó családi ezüstről, vagy a családot összetartó kapcsolatokról. Mit ad a cég eheleyett, az alamizsna fizunk kívül, meg hogy esetleg a próbaidőn belül indoklás nélkül kirugdossák az embereket?
    Semmit. Hol a határ, amikor a cégvezető is alkalmazott? Hol az egzisztenciában való fenyegetés határa?

    "És az az alternatíva amit én írtam, az nem tűnik megfelelőnek számodra? Hogy az államra (most éppen a demokratikus berendezkedésre) azért van szükség, mert ezzel egy szabad világ illúzióját sikerül megteremteni, amiben az egyedek (az irányítók szempontjából) hatékonyabban üzemeltethetőek (most éppen), mint diktatúrában (privát társaságok közvetlen irányítása mellett)."
    Igen eddig egyetértünk.

    "Gyakorlatilag a hierarchikus rendszert (hatalmi piramist, ami pl. egy királyságban egyértelműen látható) sikerült "láthatatlanná" tenni, így támpont híján lehetetlenné válik az, hogy valaki egy lépésben egy alternatív irányítást ültessen a jelenlegi helyébe. Hisz egy diktatúrában a rossz vezetőt elég elkergetni és egy jó vezetőt a helyébe ültetni, de hogy teszel rendbe egy demokráciát? Nem léphetsz csak úgy az egyébként is "láthatatlan" irányítók helyébe."
    Ebben már nem értünk egyet. Az lehet, hogy van valami csoport, akik annak ellenére, hogy a gazdaság bővülés juttatta őket a csúcsra, meg a fogyasztás univerzálissá tétele, valami perverziótól fogva azon filóznak, hogy meg kell akadályozni a gazdaság további bővülését, a fogyasztás, elosztás priorizálásán keresztül, meg csökkenteni azt. Lehet, hogy vannak ilyen skizofrén emberek, azonban ha mindent ők uralnának, akkor nem lenne pl Kína, de van!
    És, hogy van az nagyjából keresztbe veri az egész NWO-t. Hacsak persze nem a Kínaiak találták ki a konteókat, azért hogy elfedjenek egy még nagyobb konteót.:DDD

    "Ezt én értem, de mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A cégek azért váltak naggyá, mert az állam megengedte ezt nekik, vagy a cégeknek azért enged meg mindent az állam, mert azok nagyokká váltak? Újra a The Corporation c. filmet tudom ajánlani, ami azt mutatja be, hogy az államot hogyan szorították szép lassan a háttérbe."
    Láttam a filmet és bizonyos szempontból nagyon jó, de valahogy messze nem a teljes valóságot mutatja be. a háttérbeszorításnál sokkal inkább látszik az, hogy kisemberek csipegettek a tortából, amíg az végül eltűnt, minthogy valaki az államot megszüntette volna. Ugyanis ne feledjuük, hogy 1-2 dolgot, pl tőkét kivéve az országot nem lehet széthordani. Az emberek ugyan ott vannak, a szén a földben, a mezőn a föld stb. Az állam bármikor mondhatja, hogy eddig tartott a szülinapi zsúr mert akkor most mindenki visszaadja, amit elfelejtett visszahozni. Persze ez csúnya dolog lenne, de a lehetőség adott. Kíváncsi leszek pl, hogy mi lesz a Görög-csoda vége.

    "Emlékeztetőnek annyit írnék, hogy az én álláspontom - miszerint a cégvilág szimplán legyőzte az államot - megismerhető a fentebb felsorolt filmekből (a The Corporation az film is és könyv is)."
    Hát ha ez azt jelenti, hogy a paraszt azt élvezi, hogy a szántólovát halálra dolgoztatta és röhög rajta, ahogy kilógó nyelvvel a végét járja, akkor igen. Ettől még az a ló simán agyonhagyogatja és ha netán kimúlna se sok köszönet lenne benne.

    "Ezt is megfogalmazták már pl. az USA-val kapcsolatban. (Én konkrétan egy kormánytanácsadóként funkcionáló (!) történész könyvében olvastam.) A Szovjetunió összeomlásával megszűnt az erő, ami összetarthatta a teljesen heterogén amerikai társadalmat. Ezért többen is új ellenségkép szükségességét vázolták fel. És megjelent a terror elleni harc, mely sose ér véget, mely az egész világon zajlik. Tehát a szovjet fenyegetést lecserélték egy még jobbra. És ha ez sem lesz elég, akkor jön a következő, természetesen világméretű krízis, ami mindenki ügye, így mindenki egy csónakba terelhető. Pl. itt van a CO2 kibocsájtás, vagy a világjárványok lehetősége. NWO-s körökben még az is felmerül, hogy végső esetben egy idegen inváziót fognak eljátszani."
    Hát kb télleg így néz ki, a múltkor valami konteós filmben láttam, hogy von Braun volt titkárnője mondta, hogy az utóbbi is elég komolyan tervben van véve.
    Ettől még sajna a világ nem fog igazi egységet alkotni. Létre lehetne hozni egy szakmai adminisztratív egységet maximum, csak az akkor működhetne jól, ha az autonómia megmarad az országok szintjén, a "világkormánynak" meg minimális hatalma van. De ez így nem frankó, ugye, az emberek többre vágyna, mármint aki vágyhat erre.
  • remark #363
    Tájékoztatásul közlöm, hogy én is írhattam volna annyit neked, hogy "jó nagy barom vagy", csak ezt én színvonalon aluli megnyilatkozásnak tartom. De persze nem ugyanahhoz a sztenderdhez igazodunk mi ketten...
  • kukacos #362
    Gratulálok, azt hiszem ez világrekord a "két bekezdésbe szorított közgazdasági baromság" kategóriában.
  • remark #361
    Elnézést, ha sokat írnék.

    A játék rávilágít 1-2 dologra. Pl, hogy ilyen világbirodalmat létrehozni sem nem könnyű és sok esetben nem is célszerű.

    Azt hittem, hogy játék arra világít rá, hogy milyen nagy a szakadék a valóság és a különféle formában (pl. játékok) elénk tárt világ között.

    Aztán az is tapasztalat, hogy egy ilyen világbirodalom létrehozásához évszázadok eltökélt és kitartó munkája szükséges, hacsak nincs olyan szerencséd, hogy korszakokkal fejlettebb vagy mindenki másnál.

    Most úgy csinálsz, mintha akár Róma, akár mondjuk az USA nem élte volna túl az embereket, vagy mondjuk az elnökök mandátumait. Bush világot hódított, Obama beígérte az ellenkezőjét, ezért megválasztották, most ő is világot hódít. Ezek a tények, ezekhez kell az elméleteket igazítani.

    A gazdasági szereplők pedig soha nem vállalják föl azt, hogy egy népet olyan szinten ápoljanak, annyi szükségletéről gondoskodjanak és ne kizsákmányoljanak, mint azt teszik a nemzetállamok.

    A The Corporation c. könyvben leírják, hogy már a XX. század elején-közepén világossá vált, hogy a cégek akkor válhatnak sikeressé, ha a társadalmi felelősségvállalás (kb. az amit te írsz csak más szavakkal) legalább látszatát megteremtik. Tehát ezen a kérdésen már túl vannak a cégek: úgy tesznek mintha az emberekről gondoskodó entitások lennének. Mostanában már (újra?) ott tartunk, hogy a vállalatot a családhoz hasonlítják. (Törődő család = törődő vállalat. Vállalatnál dolgozni egyenlő egy veled törődő család tagjának lenni.)

    Ugyanebben az időszakban a cégek végérvényesen legyőzték az államot, mármint az USA-ban, és ezt a The Corporation c. könyv szépen be is mutatja.
    Nem a nemzetállam irányít, hanem a cégek. A kormányokat is, az embereket is. Európában más a kultúra, de itt is hasonló folyamatok zajlottak/zajlanak.

    Az összesodródás után szükségszerűen következik a szétesés, ha a népek nagyobb embercsoportok között nincs meg az összetartó erő. Márpedig a nemzet fölött nincs identitás tudat.

    Majd meglesz az is. Ahogy a gender ideológia is elterjedőben van, úgy sok más érdekes dolgot is létre tudnak hozni mesterségesen, csak figyeld a bűvész kezét!

    Egy esetet kivéve, ha az emberiség egészének túlélése a tét és a túlélés bizonyítottan és az emberek által elfogadhatóan is a globális együttműködés és csak a globális együttműködés útján biztosítható.

    Na látod. Neked is vannak ötleteid arra, hogy miként lehet megoldani a problémát. Globális krízisek kellenek. Ezt nem csak te mondod, ezt az irányítók mondják. Akár egy NWO-s anyagból is származhatott volna ez szó szerint. Akkor mi a funkciója a mostani globális kríziseknek? Mi a funkciója mondjuk egy gazdasági világválságnak? Minden egyes krízis (pl. gazdasági válság, világháború) a XX. században a hatalom centralizációjához vitt közelebb minket egy lépéssel. Erről mi a véleményed? Mindez véletlen?

    Nézd meg pl. a The Insiders c. filmet. Kik a jófiúk benne? Pl. az IMF. Ki a rossz? A FED és más privát cégek. Minek az ideáját terjeszti ez a film is? Hát azét, hogy világméretű szabályozásra van szükség ahhoz, hogy az emberek megvédhetőek legyenek a mumustól (ebben a filmben épp a privát cégek). És közben mit nem veszünk észre? Azt, hogy a mumust ugyanazok alkották meg, akik a megoldást is felkínálják. Ez szakállas trükk, nem kell bedőlni neki. (Lásd. filmajánló a hsz legvégén.)

    Azért legjobb tudomásom szerint pl a Microsoft még nem vette meg cakpakk az országot. Lehet, hogy itt van, de az állam mondja meg, hogy mit tehet.
    Amiket írsz az a jelenlegi nyugati politikai rendszer miatt van így. Gyenge a politikai erő, következésképpen az államot széthordják.

    Most nem értelek. Egyik mondattal azt írod, hogy az állam mondja meg hogy mit lehet, a másikkal meg azt, hogy az állam nem mondja meg, mert gyenge mert széthordták. Akkor most mire reagáljak?

    Ha nem lenne reális erő, tőke az államban, akkor nem lenne érdemes széthordani, simán lexarnák.

    És az az alternatíva amit én írtam, az nem tűnik megfelelőnek számodra? Hogy az államra (most éppen a demokratikus berendezkedésre) azért van szükség, mert ezzel egy szabad világ illúzióját sikerül megteremteni, amiben az egyedek (az irányítók szempontjából) hatékonyabban üzemeltethetőek (most éppen), mint diktatúrában (privát társaságok közvetlen irányítása mellett). A rengeteg előnyből néhány: A "népharag" sosem a valódi irányítókat távolítja el az útból, hanem a frontembereket. Ezzel megvalósítható az, hogy elégedetlenség esetén látszatreformokat hajtsanak végre anélkül, hogy káosz alakulna ki. Valamint a pártok kicsiben megvalósítják az oszd meg és uralkodj rendszerét, a többség dönt elve pedig megvalósítja a "buta (azaz az irányítók által megvezetett) emberek tömege (többsége) irányítson" elvet. Tökéletes. A demokráciánál jobb diktatúrát eddig még nem találtak ki (de majd lesz helyette másik, talán még a mi időnkben). Gyakorlatilag a hierarchikus rendszert (hatalmi piramist, ami pl. egy királyságban egyértelműen látható) sikerült "láthatatlanná" tenni, így támpont híján lehetetlenné válik az, hogy valaki egy lépésben egy alternatív irányítást ültessen a jelenlegi helyébe. Hisz egy diktatúrában a rossz vezetőt elég elkergetni és egy jó vezetőt a helyébe ültetni, de hogy teszel rendbe egy demokráciát? Nem léphetsz csak úgy az egyébként is "láthatatlan" irányítók helyébe. Hisz nem az államapparátus irányít magában, hanem a bank, a média, az oktatási rendszer, az egyház, az államapparátus, a privát cégek stb. egységes rendszere, és maga az embertömeg is - tehetetlenségével, megvezetettségével együtt, amin az egyik legnagyobb probléma átvergődni. Ezért nem is nagyon próbálja meg senki, lásd Jézus példáját, vagy amit szoktak még mondogatni, hogy kb. "nem lehet megváltani az embereket akaratuk ellenére" (de kényszeríteni lehet embereket akaratuk ellenére, így az erre alapuló birodalmak "sikeresebbek", azaz saját céljaikat könnyebben elérik).

    De a legnagyobb cégek azáltal válnak legnagyobbá, hogy ráteszik a kezüket azokra a monopóliumokra, amit gyak az állam biztosít számukra, akár az erőszakszervezetével is.

    Ezt én értem, de mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A cégek azért váltak naggyá, mert az állam megengedte ezt nekik, vagy a cégeknek azért enged meg mindent az állam, mert azok nagyokká váltak? Újra a The Corporation c. filmet tudom ajánlani, ami azt mutatja be, hogy az államot hogyan szorították szép lassan a háttérbe. Másik dokumentumfilm a The Century of the Self, amely sorozat első részében szépen be van mutatva, hogy a tudatalatti manipulációjával hogyan győzte le az államot a cégvilág. De pl. a The Money Masters is azt a harcot mutatja be, ami már azt hiszem a XVII. századtól zajlik, és ahol a tét az volt, hogy a bank vagy az állam kerüljön hatalomra. A bank nyert, ezt gondolom te is látod.

    Tehát az állam nem jókedvében ad jogokat a cégeknek, hanem azért, mert a cégek tömegmanipulációs képessége jobb, erőforrás-hasznosítási képessége jobb, és úgy általában a birodalomépítési képessége jobb. És az irányítóknak végső soron ez számít, hogy az emberek azt tegyék, ami a dolguk. Ha ehhez szabadjára kell engedni a cégvilágot, akkor ezt teszik meg.

    Az állam nem feltétlenül azért privatizál, mert belátja esendőségét, sokkal inkább mert a politikusok esendők.

    Akkor itt van a nézeteltérés közöttünk, mert én ezt nem így látom.
    Van esetleg olyan anyag, amiből megismerhetném azt, hogy miért van úgy, ahogy te mondod?
    Emlékeztetőnek annyit írnék, hogy az én álláspontom - miszerint a cégvilág szimplán legyőzte az államot - megismerhető a fentebb felsorolt filmekből (a The Corporation az film is és könyv is).

    Visszatérve még egy kicsit a nemzetre, ha nincs egy pozitív erő, minta az emberek előtt, ami egységet teremt közöttük, akkor igen, csak a félelem marad. Egy sokszínű, különböző identitású emberekből álló tömeget viszont semmivel nem könnyebb félelemmel kontrollálni, mintha ellenkezőleg járnánk el azonos összetett identitást adnánk nekik (vallás, nemzet). Sőt valszeg nehezebb.

    Ezt is megfogalmazták már pl. az USA-val kapcsolatban. (Én konkrétan egy kormánytanácsadóként funkcionáló (!) történész könyvében olvastam.) A Szovjetunió összeomlásával megszűnt az erő, ami összetarthatta a teljesen heterogén amerikai társadalmat. Ezért többen is új ellenségkép szükségességét vázolták fel. És megjelent a terror elleni harc, mely sose ér véget, mely az egész világon zajlik. Tehát a szovjet fenyegetést lecserélték egy még jobbra. És ha ez sem lesz elég, akkor jön a következő, természetesen világméretű krízis, ami mindenki ügye, így mindenki egy csónakba terelhető. Pl. itt van a CO2 kibocsájtás, vagy a világjárványok lehetősége. NWO-s körökben még az is felmerül, hogy végső esetben egy idegen inváziót fognak eljátszani. Ez utóbbi tisztán illusztrációképp említem meg, hogy lásd, hogy mi a közös pont a megvalósult és az elképzelt forgatókönyvekben.

    Közben eszembe jutott két dokumentumfilm, ami konkrétan azt mutatja be, amiről beszélgetünk: The Power of Nightmares: The Rise of the Politics of Fear és The Trap: What Happened to Our Dream of Freedom.
További bejegyzések a fórumban...