-
remark #365 Persze egy játék jobb esetben szimulációnak fogható föl. Azonban olyanokat viszonylag jól modellez, hogy...
Természetesen vannak dolgok, melyeket egy játék jól modellez, de mégiscsak egy médiaipari termékről van szó, ami törvényszerűen igazodik a kor dogmarendszeréhez.
Róma, ha azt nézzük hogy Egyiptom, vagy Babilon évezredekig fennmaradt Róma néhány száz éves létével bizony nem tűnik túl stabil képződménynek, a Brit világbirodalom dettó, még ha azért természetesen jó pár generációt mindegyik "kiszolgált".
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem az a lényeg, hogy melyik hatalmi szerveződés (birodalom, cég, államszerveződés, stb.) mennyi ideig volt talpon, hanem hogy nincs értelme annak az érvnek, hogy lehetetlen generációkon átívelő módon küzdeni célokért. Ez alapjaiban fals, mert veheted példának akármelyik szerveződést amelyik több száz évig vagy több ezer évig sikerrel képviselte érdekeit, és máris azt látod, hogy egy sikerrel keresztülvihető cél kvázi önmagát tartja fent, mert az emberek automatikusan az ügy szolgálatába állnak. Ilyen szemmel nézve a történelmünk nem egymást követő dinasztiák, uralkodóházak, érdekcsoportok története, hanem egymást követő ideák története. Az idea az, ami továbbél, így a mai világot is egy idea tartja mozgásban, és nem egy többé-kevésbé titkos csoport. Természetesen az idea látható formákban ölt testet, de tévedés a látható formára kiváltó okként hivatkozni.
Kb 90-ig ez tényleg így volt, azonban a hidegháború végétől valami megváltozott.
Persze, valami megváltozott, de nem az, amire én hivatkozok. A No Logo c. könyvet olvastad? Na, ott pl. leírják, hogy a 90-es évektõl a cégek valóban megváltoztak, és a konkrét termékek gyártásáról áttértek a "márkák gyártására". Tehát pl. a 90-es évek egyik sikercége, a Nike, az nem cipőt gyártott, hanem magát a Nike márkát "gyártotta". Tehát egy imázst, egy ideát hozott létre, és ezt értékesítette közvetlenül.
Az alap ötlet tehát megmaradt, csak a formát frissítették fel a kor lehetőségeihez és követelményeihez mérten. A cégek ma is mint megoldásszállítók tetszelegnek, az emberek vágyainak kiszolgálóiként, vagy épp a problémák megoldójaként (lásd. a "zöld" mozgalmak felkarolását).
Tehát a változást aláírom, azt, hogy a cégek első számú szempontja nem lenne az, hogy magukat a civilizációnk fenntartójaként, motorjaként, alapjaként tüntessék fel, az számomra nem belátható.
Iszonyat módon nyirbálják a melósok jogait...
Természetesen. De a 90-es évekig se volt fenékig tejfel a melós élete! Csak azért, mert a cég megtévesztő módon magáról egy "a földi élet fenntartója/biztosítója/lehetővé tevője" képet alakít ki, ezzel párhuzamosan "természetesen" pont ezzel ellentétes tevékenységet folytat. Hisz ebből a tevékenységből származik a haszna, míg az imázsépítéssel biztosítja azt, hogy a társadalom eltűri azt, amit csinál. Mert az ember meg van zavarodva: hisz látja, hogy a cégek mást se próbálnak mint segíteni nekünk (lásd. marketinganyagok) és közben látja azt is, hogy a cégek keresztülgázolnak mindenen és mindenkin. A mi felelősségünk eldönteni azt, hogy a kettő közül melyik a privát társaságok valódi arca.
Szó sincs arról, hogy a cégek bármiben is felelősséget vállalnának épp ellenkezőleg!
Szeretném kiemelni a lényeget, ami pedig az, hogy a felelősségvállalás látszatát kell kelteniük a cégeknek. Érted? Nem beszél senki sem valódi felelősségvállalásról. Te sem gondolhatod komolyan, hogy a 90-es évekig a cégeket valóban érdekelte a felelősségvállalás. A nagy fenéket! De nem is ez a lényeg. A lényeg a cég szempontjából az, hogy el tudja-e hitetni az emberekkel, hogy az õ (a cég) közreműködésére az életünkben szükség van.
Ugyanez a problematikája minden más olyan szervezetnek is, mely az emberek közreműködését akarja megnyerni (tehát amelyik nem erőszakkal hanem megtévesztéssel próbálja irányítani az embereket). Pl. a katolikus egyház. El kellet hitetni, hogy az embereknek szükségük van egy papra ahhoz, hogy ők Istennel "kommunikálhassanak" (egy közvetítőre van szükségük ahhoz, hogy a valóságot megismerjék - ma erre ott van a média és a tudomány: ők is csak "gatekeeper"-ek). Ma pedig el kell hitetniük, hogy egy Microsoft-ra szükségük van ahhoz, hogy számítógépeik lehessenek, egy MOL-ra, hogy üzemanyaguk lehessen, egy Fidesz-re hogy országuk lehessen, stb. stb. Minden olyan szervezet, mely abból profitál, hogy a valóság és az emberek közé áll és közvetítőnek adja el magát, törvényszerűen annak a látszatát kell keltenie, mintha ő valóban az emberek érdekében fejtené ki tevékenységét.
És mikor fognak megállni a társadalom dezintegrárlásában lerablásában?
Erre mintha már adtam volna választ. Talán a bankokkal kapcsolatban. Minden privát társaság addig növeli a profitot, míg biztosítottnak látja azt, hogy maga a rendszer nem dől össze. Mint mikor a kocsis addig üti a lovat, míg biztosítva van az, hogy a ló meg nem döglik. Az teljesen lényegtelen, hogy a lónak minden végtagja sajog és már látja, hogy valami nem stimmel. A lényeg az, hogy tovább húzza-e az igát, vagy sem.
Ma gyakorlatilag az emberek ott tartanak, hogy a napi melóért felélik a tartalékaikat a tőkéjüket, legyen szó családi ezüstről, vagy a családot összetartó kapcsolatokról. Mit ad a cég eheleyett...
Azt, amit minden más hasonszőrű csoportosulás is: álmokat. Mit ad egy Apple neked? Vagy egy Facebook? Álmokat. Egy csodás világ képzetét. Lásd: Hollywood.
![]()
Az lehet, hogy van valami csoport, akik annak ellenére, hogy a gazdaság bővülés juttatta őket a csúcsra, meg a fogyasztás univerzálissá tétele, valami perverziótól fogva azon filóznak, hogy meg kell akadályozni a gazdaság további bővülését, a fogyasztás, elosztás priorizálásán keresztül
Kezdem elveszíteni a fonalat. Azt írtam volna valahol, hogy a gazdasági bővülésnek gátat akarnak szabni?
Láttam a filmet és bizonyos szempontból nagyon jó, de valahogy messze nem a teljes valóságot mutatja be. a háttérbeszorításnál sokkal inkább látszik az, hogy kisemberek csipegettek a tortából, amíg az végül eltűnt, minthogy valaki az államot megszüntette volna.
A film nem egy konteós film. Így nem is fogja kimondani, hogy a sok "kisember" egy összehangolt terv alapján tevékenykedett.
A The Money Masters már konkrétan kimondja. A The Century of the Self már konkrétan kimondja.
És nem az állam megszüntetéséről van szó, hanem súlytalanná tételéről. Annak megakadályozásáról, hogy az állam erőfeszítést tudjon tenni az emberek érdekeinek képviselete érdekében.
Ugyanis ne feledjuük, hogy 1-2 dolgot, pl tőkét kivéve az országot nem lehet széthordani.
Nem széthordani akarják, hanem irányítani. A tőke nem más, mint jog a különféle erőforrások feletti rendelkezésre. A tőkét ide-oda rakosgatva a gyakorlatilag a jogosultság maga (~a hatalomra való jogosultság) vándorol egyik embertől a másikig, egyik területtől a másikig.
Az állam bármikor mondhatja, hogy eddig tartott a szülinapi zsúr mert akkor most mindenki visszaadja, amit elfelejtett visszahozni.
Természeten bármikor mondhatja, elviekben. Gyakorlatilag meg az állam is csak egy kreálmány, mint a cég maga. Nincs saját feje, lelkiismerete, így nem fog dönteni sem. A konkrét ember az más tészta, de a konkrét emberre pedig lehet hatni. Tényleg javaslom vagy a The Money Masters vagy a The Century of the Self végignézését, mert mindkettő hoz szép példákat arra, hogy mi történik az állammal akkor, ha megpróbálná megregulázni a privát társaságokat. (Hullanak az emberek...)
Nemrég olvastam egy új hírt ezzel kapcsolatban, csak nem találom az eredetijét, hogy a BNP Paribas megfenyegette az EU-t, hogy ha az a banki szabályozásával próbálkozna, akkor a válaszul a bank befagyasztja a hitelek folyósítását. Ha láttad a The Money Masters-t, akkor tudod, hogy ez a bank harci taktikája: hitel nélkül a gazdaság összeomlik. Mondhatnád, hogy dehát az állam maga bocsájthat ki pénzt ilyenkor, és a probléma letudva. De a BNP Paribas tudja, hogy egymaga képes akkora kavarodást okozni, ami betesz az EU-nak. Ahogy a legutóbbi válság idején a Lehman Brothers becsődölése is elég volt ahhoz, hogy az egész világ megnézhette magát.
Persze ez csúnya dolog lenne, de a lehetőség adott. Kíváncsi leszek pl, hogy mi lesz a Görög-csoda vége.
Én is kíváncsi vagyok. Ez egy jó példája annak, amikor a céges érdekek és az emberek érdekei összeütközésbe kerülnek. Mert ugye nem azt gondolod, hogy a görögöknél az állami érdek vagy EU-s érdek van ellentétben az emberek érdekeivel?
Hát ha ez azt jelenti, hogy a paraszt azt élvezi, hogy a szántólovát halálra dolgoztatta és röhög rajta, ahogy kilógó nyelvvel a végét járja, akkor igen.
Dehogy múlik ki az a ló! Hát vigyáznak rá! Nem lesz semmi baja. Egyes emberek lehet beleőszülnek és belebetegednek és beledöglenek, de attól még a maradék 90-99% azt fogja gondolni, hogy milyen jó ez a világ, hisz őrá mennyire vigyázott, az ő egészségére és jólétére és legfőképp az ő csodás álmaira...
Ettől még sajna a világ nem fog igazi egységet alkotni. Létre lehetne hozni egy szakmai adminisztratív egységet maximum, csak az akkor működhetne jól, ha az autonómia megmarad az országok szintjén
A szabadság illúziója meg fog maradni, ahogy ma is megvan ennek illúziója. Ha épp az kell. [De lehet jönnek új szlogenek. A szabadság csak a mi időnkben számít olyan szlogennek, amivel mindent el lehet adni. Nem volt ez mindig így, és nem is feltétlen lesz ez mindig így. Nézd meg a "szabad piac" kapcsán, hogy mi történt. Egy darabig a szabad piaccal lehetett mindent eladni, aztán mikor ezzel (deregularizációval) óriási károkat okoztak, akkor most már pedzegetik, hogy a szabályozásra óriási szükség lenne.]
Vagy ahogy a felelősségvállalással kapcsolatban láttuk azt, elég annak az illúziója is.
A lényeg, hogy bármiről is legyen szó, általában elég annak a látszata. Legyen szó szabadságról, vagy épp egészséges ételekről, vagy épp a minőségről, igazságról, igazságosságról, stb. stb. Az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, hogy milyen világban élnek, és nem az számít, hogy milyen világban élnek valójában. És a rideg valóságot (sokszor a megoldással együtt) hiába látják egyesek, az teljesen lényegtelen, mert tömeg az mindig a tömegnek fog hinni. Amíg azt hiszi, hogy a TV a tömeg hangja, vagy hogy az X párt az a tömeg hangja, addig annak.
