-
remark #361 Elnézést, ha sokat írnék.
A játék rávilágít 1-2 dologra. Pl, hogy ilyen világbirodalmat létrehozni sem nem könnyű és sok esetben nem is célszerű.
Azt hittem, hogy játék arra világít rá, hogy milyen nagy a szakadék a valóság és a különféle formában (pl. játékok) elénk tárt világ között.
Aztán az is tapasztalat, hogy egy ilyen világbirodalom létrehozásához évszázadok eltökélt és kitartó munkája szükséges, hacsak nincs olyan szerencséd, hogy korszakokkal fejlettebb vagy mindenki másnál.
Most úgy csinálsz, mintha akár Róma, akár mondjuk az USA nem élte volna túl az embereket, vagy mondjuk az elnökök mandátumait. Bush világot hódított, Obama beígérte az ellenkezőjét, ezért megválasztották, most ő is világot hódít. Ezek a tények, ezekhez kell az elméleteket igazítani.
A gazdasági szereplők pedig soha nem vállalják föl azt, hogy egy népet olyan szinten ápoljanak, annyi szükségletéről gondoskodjanak és ne kizsákmányoljanak, mint azt teszik a nemzetállamok.
A The Corporation c. könyvben leírják, hogy már a XX. század elején-közepén világossá vált, hogy a cégek akkor válhatnak sikeressé, ha a társadalmi felelősségvállalás (kb. az amit te írsz csak más szavakkal) legalább látszatát megteremtik. Tehát ezen a kérdésen már túl vannak a cégek: úgy tesznek mintha az emberekről gondoskodó entitások lennének. Mostanában már (újra?) ott tartunk, hogy a vállalatot a családhoz hasonlítják. (Törődő család = törődő vállalat. Vállalatnál dolgozni egyenlő egy veled törődő család tagjának lenni.)
Ugyanebben az időszakban a cégek végérvényesen legyőzték az államot, mármint az USA-ban, és ezt a The Corporation c. könyv szépen be is mutatja.
Nem a nemzetállam irányít, hanem a cégek. A kormányokat is, az embereket is. Európában más a kultúra, de itt is hasonló folyamatok zajlottak/zajlanak.
Az összesodródás után szükségszerűen következik a szétesés, ha a népek nagyobb embercsoportok között nincs meg az összetartó erő. Márpedig a nemzet fölött nincs identitás tudat.
Majd meglesz az is. Ahogy a gender ideológia is elterjedőben van, úgy sok más érdekes dolgot is létre tudnak hozni mesterségesen, csak figyeld a bűvész kezét!
Egy esetet kivéve, ha az emberiség egészének túlélése a tét és a túlélés bizonyítottan és az emberek által elfogadhatóan is a globális együttműködés és csak a globális együttműködés útján biztosítható.
Na látod. Neked is vannak ötleteid arra, hogy miként lehet megoldani a problémát. Globális krízisek kellenek. Ezt nem csak te mondod, ezt az irányítók mondják. Akár egy NWO-s anyagból is származhatott volna ez szó szerint. Akkor mi a funkciója a mostani globális kríziseknek? Mi a funkciója mondjuk egy gazdasági világválságnak? Minden egyes krízis (pl. gazdasági válság, világháború) a XX. században a hatalom centralizációjához vitt közelebb minket egy lépéssel. Erről mi a véleményed? Mindez véletlen?
Nézd meg pl. a The Insiders c. filmet. Kik a jófiúk benne? Pl. az IMF. Ki a rossz? A FED és más privát cégek. Minek az ideáját terjeszti ez a film is? Hát azét, hogy világméretű szabályozásra van szükség ahhoz, hogy az emberek megvédhetőek legyenek a mumustól (ebben a filmben épp a privát cégek). És közben mit nem veszünk észre? Azt, hogy a mumust ugyanazok alkották meg, akik a megoldást is felkínálják. Ez szakállas trükk, nem kell bedőlni neki. (Lásd. filmajánló a hsz legvégén.)
Azért legjobb tudomásom szerint pl a Microsoft még nem vette meg cakpakk az országot. Lehet, hogy itt van, de az állam mondja meg, hogy mit tehet.
Amiket írsz az a jelenlegi nyugati politikai rendszer miatt van így. Gyenge a politikai erő, következésképpen az államot széthordják.
Most nem értelek. Egyik mondattal azt írod, hogy az állam mondja meg hogy mit lehet, a másikkal meg azt, hogy az állam nem mondja meg, mert gyenge mert széthordták. Akkor most mire reagáljak?
Ha nem lenne reális erő, tőke az államban, akkor nem lenne érdemes széthordani, simán lexarnák.
És az az alternatíva amit én írtam, az nem tűnik megfelelőnek számodra? Hogy az államra (most éppen a demokratikus berendezkedésre) azért van szükség, mert ezzel egy szabad világ illúzióját sikerül megteremteni, amiben az egyedek (az irányítók szempontjából) hatékonyabban üzemeltethetőek (most éppen), mint diktatúrában (privát társaságok közvetlen irányítása mellett). A rengeteg előnyből néhány: A "népharag" sosem a valódi irányítókat távolítja el az útból, hanem a frontembereket. Ezzel megvalósítható az, hogy elégedetlenség esetén látszatreformokat hajtsanak végre anélkül, hogy káosz alakulna ki. Valamint a pártok kicsiben megvalósítják az oszd meg és uralkodj rendszerét, a többség dönt elve pedig megvalósítja a "buta (azaz az irányítók által megvezetett) emberek tömege (többsége) irányítson" elvet. Tökéletes. A demokráciánál jobb diktatúrát eddig még nem találtak ki (de majd lesz helyette másik, talán még a mi időnkben). Gyakorlatilag a hierarchikus rendszert (hatalmi piramist, ami pl. egy királyságban egyértelműen látható) sikerült "láthatatlanná" tenni, így támpont híján lehetetlenné válik az, hogy valaki egy lépésben egy alternatív irányítást ültessen a jelenlegi helyébe. Hisz egy diktatúrában a rossz vezetőt elég elkergetni és egy jó vezetőt a helyébe ültetni, de hogy teszel rendbe egy demokráciát? Nem léphetsz csak úgy az egyébként is "láthatatlan" irányítók helyébe. Hisz nem az államapparátus irányít magában, hanem a bank, a média, az oktatási rendszer, az egyház, az államapparátus, a privát cégek stb. egységes rendszere, és maga az embertömeg is - tehetetlenségével, megvezetettségével együtt, amin az egyik legnagyobb probléma átvergődni. Ezért nem is nagyon próbálja meg senki, lásd Jézus példáját, vagy amit szoktak még mondogatni, hogy kb. "nem lehet megváltani az embereket akaratuk ellenére" (de kényszeríteni lehet embereket akaratuk ellenére, így az erre alapuló birodalmak "sikeresebbek", azaz saját céljaikat könnyebben elérik).
De a legnagyobb cégek azáltal válnak legnagyobbá, hogy ráteszik a kezüket azokra a monopóliumokra, amit gyak az állam biztosít számukra, akár az erőszakszervezetével is.
Ezt én értem, de mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A cégek azért váltak naggyá, mert az állam megengedte ezt nekik, vagy a cégeknek azért enged meg mindent az állam, mert azok nagyokká váltak? Újra a The Corporation c. filmet tudom ajánlani, ami azt mutatja be, hogy az államot hogyan szorították szép lassan a háttérbe. Másik dokumentumfilm a The Century of the Self, amely sorozat első részében szépen be van mutatva, hogy a tudatalatti manipulációjával hogyan győzte le az államot a cégvilág. De pl. a The Money Masters is azt a harcot mutatja be, ami már azt hiszem a XVII. századtól zajlik, és ahol a tét az volt, hogy a bank vagy az állam kerüljön hatalomra. A bank nyert, ezt gondolom te is látod.
Tehát az állam nem jókedvében ad jogokat a cégeknek, hanem azért, mert a cégek tömegmanipulációs képessége jobb, erőforrás-hasznosítási képessége jobb, és úgy általában a birodalomépítési képessége jobb. És az irányítóknak végső soron ez számít, hogy az emberek azt tegyék, ami a dolguk. Ha ehhez szabadjára kell engedni a cégvilágot, akkor ezt teszik meg.
Az állam nem feltétlenül azért privatizál, mert belátja esendőségét, sokkal inkább mert a politikusok esendők.
Akkor itt van a nézeteltérés közöttünk, mert én ezt nem így látom.
Van esetleg olyan anyag, amiből megismerhetném azt, hogy miért van úgy, ahogy te mondod?
Emlékeztetőnek annyit írnék, hogy az én álláspontom - miszerint a cégvilág szimplán legyőzte az államot - megismerhető a fentebb felsorolt filmekből (a The Corporation az film is és könyv is).
Visszatérve még egy kicsit a nemzetre, ha nincs egy pozitív erő, minta az emberek előtt, ami egységet teremt közöttük, akkor igen, csak a félelem marad. Egy sokszínű, különböző identitású emberekből álló tömeget viszont semmivel nem könnyebb félelemmel kontrollálni, mintha ellenkezőleg járnánk el azonos összetett identitást adnánk nekik (vallás, nemzet). Sőt valszeg nehezebb.
Ezt is megfogalmazták már pl. az USA-val kapcsolatban. (Én konkrétan egy kormánytanácsadóként funkcionáló (!) történész könyvében olvastam.) A Szovjetunió összeomlásával megszűnt az erő, ami összetarthatta a teljesen heterogén amerikai társadalmat. Ezért többen is új ellenségkép szükségességét vázolták fel. És megjelent a terror elleni harc, mely sose ér véget, mely az egész világon zajlik. Tehát a szovjet fenyegetést lecserélték egy még jobbra. És ha ez sem lesz elég, akkor jön a következő, természetesen világméretű krízis, ami mindenki ügye, így mindenki egy csónakba terelhető. Pl. itt van a CO2 kibocsájtás, vagy a világjárványok lehetősége. NWO-s körökben még az is felmerül, hogy végső esetben egy idegen inváziót fognak eljátszani. Ez utóbbi tisztán illusztrációképp említem meg, hogy lásd, hogy mi a közös pont a megvalósult és az elképzelt forgatókönyvekben.
Közben eszembe jutott két dokumentumfilm, ami konkrétan azt mutatja be, amiről beszélgetünk: The Power of Nightmares: The Rise of the Politics of Fear és The Trap: What Happened to Our Dream of Freedom.