A klímaváltozás hatásait szenvedi el Oroszország

Oroszország július közepétől fulladozik a területet sújtó heves hőhullámban, sorra döntve a korábbi melegrekordokat.

A hőség aszályt, a termények pusztulását és erdőtüzeket okoz, füstbe borítva Moszkvát és egyre komolyabb fenyegetésként tornyosulva több kulcsfontosságú nukleáris létesítményre. A moszkvai egészségügyi hatóság jelentése szerint a főváros napi halálozási rátája a duplájára, az átlagos 360-380-ról 700-ra emelkedett. Az elődleges ok egy "blokkoló esemény", egy stabil anticiklon, ami szubtrópusi légtömegeket szállít Afrikából Oroszország nyugati területére. Ezek a blokkoló események természetszerűleg alakulnak ki, bizonyított, hogy számukat növeli az alacsony naptevékenység, és mint arról már többször is beszámoltunk, a Nap aktivitásának minimumán van.

Jeff Knight a brit meteorológiai hivatal munkatársa szerint az El Nino néven ismert éghajlati jelenség is a kialakult helyzet egyik tényezője. Az év elején a Csendes-óceán keleti területe felmelegedett, egy lassan mozgó hőhullámot indítva el a világ körül, ami körülbelül hat hónapos késéssel melegíti fel a globális átlaghőmérsékletet, magyarázta Knight, hozzátéve, hogy ez a hőtöbblet világszerte megnöveli a hőhullámok valószínűségét.

A számítógépes éghajlati modellek jelenleg nem elég részletesek a blokkoló események reprodukálásához így nem lehet megmondani, hogy vajon az üvegházgázok koncentrációjának emelkedése növeli-e kialakulásuk esélyét. Akármi legyen is a mechanizmus, rengeteg bizonyíték szól amellett, hogy az éghajlatváltozás növeli a hőhullámok számát és egyben időtartamát is. 1880-tól a szélsőségesen meleg napok gyakorisága szinte megháromszorozódott, a hőhullámok hossza pedig Európa-szerte a duplájára nőtt. A modellek szerint az éghajlatváltozás gyorsabban tornássza fel a csúcshőmérsékleteket, mint az átlag hőmérsékletet.

Mindez szélsőséges időjárási eseményekhez vezet, a becslések szerint 2100-ra ötszörösére nő a kánikulai napok száma. A következmények igen széleskörűek lehetnek. A mezőgazdaság hozama hanyatlásnak indul, a nyári halálozási arány pedig világszerte nőni fog, bár ezt ellensúlyozza az enyhébb tél, amikor is a ráta csökkenő tendenciát fog mutatni, de teljes egészében nem tudja kiegyenlíteni a nyár hatásait.

Mindezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy egyetlen időjárási esemény sem köthető önmagában az éghajlatváltozáshoz. "Ez egy statisztikai tendencia" - mondta Joanna Haigh, a londolni Imperial College kutatója. Az oroszországi hőhullám az üvegházgázok nélkül is kialakulhatott, csupán egy valamit jelenthető ki biztosan, ezeknek az eseményeknek nagyobb a valószínűsége egy felmelegedett világban.

Az orosz hőhullám az adatok szerint közel 800 erdőtüzet okozott eddig, ezek közül több mint 500 még most is ég. Az égő tőzeg és növényzet füstje tele van parányi részecskékkel, az ugyancsak londoni King's College környezetvédelmi kutatásainak vezetője, Frank Kelly azonban azt állítja, hogy ez a füst koránt sem olyan veszélyes, mint a legtöbb nagyvárosban jelenlévő ipari szmog. A forgalom által kiokádott szennyezőanyagokban több a fém, melynek reakcióiból káros szabad gyökök jönnek létre a tüdőben.

Bár egyes szennyezőanyagok, mint a benzol rákot okoznak, a Moszkvát sújtó füstökben csak egészen csekély mértékben vannak jelen, tette hozzá Kelly. Mi több a rák csak több havi, vagy évnyi kitettség után válik fenyegető tényezővé. Ezzel együtt a szennyező anyagok, köztük a benzol tömege, valós kockázatot hordoznak, súlyosbítva az asztmatikus- és tüdőbetegségekkel küzdők tüneteit, ami könnyen halálhoz is vezethet.

Kelly szerint a perzselő hőmérséklet áll a halálesetek háromnegyede mögött. A 40 Celsius fokot is elérő hő komoly kockázat mind az idős, mind a nagyon fiatal korosztályra nézve, akiknél nehezebben kontrollálható a test hőmérséklete. Amikor a véredények kitágulnak, hogy hőt veszítsenek, a vérnyomás csökken, csökkentve az agy vérellátását. Szélsőségesen meleg napokon az erre érzékenyeknél eszméletvesztés, súlyosabb esetben kóma is kialakulhat.

Hogy mindez meddig tart, azt nehéz megmondani. "Ezek az események sok napig, kivételes esetekben akár jó néhány hétig is elhúzódhatnak" - nyilatkozott Paul Williams a brit Reading Egyetem tudósa a New Scientist magazinnak. "Például 2003-ban az európai hőhullám júniustól augusztusig tartott". Egy hőhullám sok esetben egészen hirtelen fejeződik be. "Ha az időjárás meggondolja magát, a séma pillanatok alatt megtörhet" - tette hozzá Knight.

Azonban ha a blokkoló esemény előbb vagy utóbb meg is törik, mindig fennáll a veszélye, hogy egy másik lép a helyébe. Ezek az események jóval gyakoribbak nyáron mint télen és nagyon nehéz az előrejelzésük. Knight szerint egyhamar nem alakulhatnak ki újra az Oroszországot sújtóhoz hasonló körülmények, a hőhullámok erősödése azonban az éghajlatváltozástól függetlenül elkerülhetetlen. "A légköri körforgásban beálló változások teljesen spontán alakulnak ki" - figyelmeztet Knight.

A most megélt blokkoló események nem csupán Oroszországra korlátozódtak, ugyanez indította be a pakisztáni áradásokat, és nagy valószínűséggel a kínai felhőszakadásokhoz is hozzájárult, ami augusztus 11-én egy halálos földcsuszamlást eredményezett. Hasonló blokkoló esemény idézte elő az USA-ban július elején tapasztalt szokatlanul magas hőmérsékleteket is. Az éghajlatváltozás és a vele járó globális felmelegedés tovább emeli a hőmérő higanyszálát és egyre sűrűbbé és súlyosabbá teszi a hőhullámokat. Knight megjegyezte, hogy amíg Oroszország nyugati része szinte ropogósra sült, a keletebbi területeket, mint Szibériát folyamatos hideg légtömegek érik el, így ott több fokkal az évszak átlaghőmérséklete alatt maradnak az értékek.