Hunter

41 másodperc: újabb jelentés a Columbia-katasztrófáról

Részletes jelentést adott ki a NASA a Columbia katasztrófájáról közel hat évvel azután, hogy az űrsikló megsemmisült a Föld légkörében. A jelentés komor részletességgel írja le a legénység utolsó perceit, mialatt az űrsikló darabjaira hullott Texas állam felett.

A Columbia legénységének túlélési vizsgálati jelentése szerint a balesetet nem lehetett túlélni, ugyanakkor felhívja a figyelmet az ülések, az űrruhák és a sisakok hiányosságaira. Ezeknek a biztonsági eszközöknek a hibája már önmagában is "halálos traumát" eredményezhetett, írja a jelentés, ami leszögezi, hogy az űrsiklónál tapasztalt hiányosságokat figyelembe kell venni a jövő űrjárműveinek tervezésénél.

"Ez a jelentés megerősíti, hogy bár a Columbia hősies legénysége minden lehetséges módszert megpróbált a jármű irányításának megtartására, a baleset alapvetően nem volt túlélhető" - nyilatkozott Wayne Hale, a NASA helyettes igazgatója. A baleset 2003. február 1-én történt, amiben hét asztronauta lelte halálát. Felszálláskor az űrsikló bal szárnyát megrongálta a külső üzemanyag tartályáról lehulló szigetelőhab darab, ami végzetesnek bizonyult a légkörbe történő visszatéréskor. A forró légköri gázok a sérült szárnyon keresztül behatoltak az űrsikló belső szerkezetébe, megolvasztva azt, ami a Columbia megsemmisüléséhez vezetett.

A NASA átfogó, 400 oldalas jelentése megállapítja, hogy a legénység 41 másodpercet töltött teljes reménytelenségben, kétségbeesetten próbálkozva az űrsikló stabilitásának visszanyerésével. Ennek következményeként, amikor a kabin szerkezete megadta magát a külső erőknek, és a gyors nyomáscsökkenés miatt az űrhajósok elvesztették eszméletüket, többen nem viselték vaskos védőkesztyűiket és sisakjaik is nyitva voltak, többségük nem is volt teljesen beszíjazva az ülésekbe.

Ha az űrhajósok megtették volna a szükséges biztonsági intézkedéseket, akkor valamivel tovább élhettek volna, ugyanakkor mozdulatlanul kellett volna végignézniük űrsiklójuk és önmaguk pusztulását. A jelentés megjegyzi, hogy a szélsőséges erőhatások és körülmények miatt ekkor sem lett volna esélyük a túlélésre.

A jelentés felsorolja a felkészítés és a felszerelés azon hiányosságait, amire fokozottan figyelnie kell az űrügynökségnek. A vizsgáló bizottság a kiképzés fejlesztését, jobb ülés-szíjazási rendszereket, sisakokat és nyomáskiegyenlített öltözeteket sürget, valamint az űrjárművek fokozottabb automatizálást, hogy az űrhajó képes legyen a szükséges műveletek elindítására, ha az űrhajósok cselekvőképtelenné válnak.

A jelentés szerint egyes biztonsági komponensek, mint az űrruhák és sisakok kialakítását "be kell illeszteni a jármű tervezési folyamatába, és olyan tulajdonságokkal kell felruházni, ami úgy nyújt védelmet, hogy nem hátráltatja a legénységet a normális cselekvésben". Több esetben példaként hozza fel a motorsportokban használt biztonsági rendszereket, ami a versenyzők testének érzékeny területeit, mint például a fejet és a nyakat védik. A jelentés szerint a jövő űrhajóit úgy kell megtervezni, hogy amikor egy baleset következtében elkezdenek szétdarabolódni a "rendszerek és a szerkezet a lehető legfokozatosabban épüljenek le, fokozva a legénység túlélésének esélyeit".

Hale, aki a katasztrófa óta felügyeli az űrsikló programot és vezetése alatt zajlottak le a biztonságot fokozó fejlesztések, arra kéri a világ űrjármű tervezőit, hogy olvassák végig a jelentést és tanuljanak "abból a kemény leckéből, amit ilyen drágán fizettek meg".

A katasztrófát elsőként vizsgáló Columbia-baleset Vizsgálati Bizottsága (CAIB) már nem sokkal az eset után közzétett egy átfogó elemzést mind a műszaki, mind a szervezeti hibákról, ami az űrsikló elvesztéséhez vezetett. Ez a jelentés vezetett el többek között a kritikus külső üzemanyagtartály áttervezéséhez, minimalizálva a kilövéskor leváló hab mennyiségét.

A NASA űrsikló flottájának megmaradt tagjai jövőre vonulnak nyugállományba, a Nemzetközi Űrállomás hosszúra nyúlt konstrukciós fázisának befejezésével.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • brueni #47
    én a shutle komplett elejét lerobbantanám, mint ahogy egy hal fejét levágják, és ez lenne maga a mentőkabin. azt már több lépcsős ejtőernyőrendszerrel le lehet lassítani. később, normális magasságon akár ki is lehetne ugrálni belőle.
  • brueni #46
    dehogynem. csak a nasatól elvárják, hogy figyeljen a biztonságra. ott ezért drága a dolog. a ruszkik lesz.rják magasról, ők meg ezért olcsók.
  • kukacos #45
    Én is ezt mondom, hogy Mach 20 körül tökmindegy... nincs az az apró kiegészítés, ami megmentette volna a Columbia utasait, az esélyhez az egész űrrepülőgépet át kellene tervezni. Egy hővédő pajzs rohadt nehéz ám.
  • NEXUS6 #44
    Tényleg nem támadólag írom, de látom következetesen rosszul értelmezed azt amit leír az ember, de már nekem snassz tovább folytatni valami szájbarágós stílust.
    Csak most csak neked belinkelem az eredeti szöveget:
    "Egy leválasztható kabin + esetleg katapult ülések az űrrepülőgépnél is jól jönne, csak erre már az elején kellett volna gondolni, és ugye nem kicsiny költségnövelő tényező lett volna egy ilyen bonyolult mentő rendszer. Bár valszeg mind a Challanger, mind a Columbia személyzetét meg lehetett volna ilyesmivel menteni."
    Az elsőleges tehát a leválasztható kabin, a katapultálásra akkor lenne szükség, a maximális biztonság érdekében, amikor ez a mentő egység is annyira megsérül, hogy habár képes lefékezni, de pl az ejtőernyő meghibásodása, egyéb rendszerhibák miatt valszeg az utasok halálát okozná . (Volt már ilyen). Ennél többet nem lehetne tenni az utasok biztonsága érdekében, a jelenlegi technológiai szintem, asszem.

    Mint írtam, a JIMO egy bolygóközi jármű, nincs rajta leszálló egység és nem a Földről indul. Eszembe nem jutott, hogy olyat vizionáljak, hogy vagyunk már olyan szinten, hogy ilyen jellegű járművet lehetne kilövésre használni.

    Csak annyit minimálisat kérek, hogy amíg az ellenkezője 100%ig totálisan be nem bizonyosodik, addig tételezd már fel, ha látsz egy infót a neten, akkor amikor esetleg én is elolvastam, akkor ugyan úgy értelmezem. Köszike!
  • mrzool #43
    1. A katapult ülésekre reagáltam, mivel azok anno voltak az első néhány repülés során (aztán kiszerelték őket). Akkor sem volt megoldott a middeck elhagyásának a kérdése. Továbbá tartom azon állításom, hogy Mach 20 körül katapultálhatsz, de kb. annyi esélyed lesz a túlélésre, mint egy sugárhajtóműbe repülő galambnak.

    2. A nagy kérdés még mindig a feljutás / visszatérés. Ilyen szempontból az ion és egyéb atomhajtóművek irrelevánsak most itt. Te hívhatod visszalépésnek, de akkor én meg felteszem a kérdést, hogy az autóknak miért van már száz éve négy kereke, szélvédője, kormánya? A kémiai rakétahajtástól jelenleg nem nagyon fogunk elszakadni, és a visszatérésre a legbiztonságosabb forma továbbra is a csonkakúp...
  • NEXUS6 #42
    1. Cselendzser megmentősdi:
    Amikor valaki leírja, hogy szerinte lehetne egy olyan autót építeni, ami rakéta hajtású és át lehet vele lépni a hangsebességet, akkor valszeg nem arra gondol, hogy egy Trabantba kéne beépíteni egy ilyen hajtóművet. Bár ez úgy tűnik nem mindenkinek egyértelmű. Igaz az is oda volt írva a hsz-be, hogy ilyen rencert már a kezdetekkor be kellett volna tervezni a gépbe, utólag reménytelen, de az olvasás nem lehet mindenkinek a zerőssége, mint nekemazírás, ugyee.;D

    2. Utolsópár előrefuss.
    Hát a zufó az nekem is tökre teccik, ott van pl a gravity control systems, ami magyar csapat és a volt KFKI területén kutassák a zűrt és marha dizájnos weblapjuk van, meg minden.
    De azért amíg meg nem csinálják az első 15 cm-es kis modelljüket, amit már vagy 10 éve építenek, addig is jó lettek volna olyan projektek, amit volt szíves Busbácsi törölni, mielött ezt a 60'-as évek technológiai szinvonal szerint valszeg roppant jövőbemutató bár oda éppen soha meg nem érkező CEV-et kiizzadta az agyából valamelyik peopagandahuszárja abból a szervéből, ami általában az embernek a gondolkodásra szolgál, de neki valszeg ürítésre, meg hogy valamelyik buzipajtása belopja oda a lompost.
    Szal legyen, vagy inkább jó lett volna: ott van ugye a rengetegszer sokat emlegetett X-33/VentureStar, aztán miután ezt törölték, a NASA előállt a Space Launch Initiative programmal, de azt is törölték, pedig abba is igazán előremutató újrafelhasználható technológiák voltak. link De talán még volt egy másik program is, amit szintén törölt Busapó. A programok kronológiáját elég macerás manapság visszagöngyölíteni, mert sajna a NASA weblapkiszerkesztői hatékonyabban dolgoznak, mint Ivan Fjodorjovics Kaszparovszkíj, aki a KGB megbízásából retusálta ki annak idejen a politikailag nem teljesen korrekt kozmonauta elvtársakat a fotókról.
    Aztán szegény JIMO gyerek is áldozatul esett, egyrészt mert a CEV utáni határtalan költségvetésbe ő már nem fért be, pedig egy ionhajtóműves, nagy tömegű bolygóközi jármű lett volna. Csak hát ráadásul még rajta volt a zatom is, amit politikus barátaink a rakétákon kívül máshol nem szívesen látnak. Sajna hát a zatomból egyelőre kevesebb pénzük van, mint az olajból, szal az embereknéek még esetleg eszükbe jutna, hogy nem is olyan nagy gáz manapság már egy atomerőmű, ha már egy rakétát marhagyorsan marha messzire el tudna vinni.;)))

    A többit jelentem nem én írtam.
    ;D
  • mrzool #41
    Néhány reakció...

    "Bár valszeg mind a Challanger, mind a Columbia személyzetét meg lehetett volna ilyesmivel menteni."

    De mégis hogyan katapultálnak a middeckről? Megvárják, amíg a felső szinten mindenki nyom egy ejectet, a kabin lerobbantja magáról a második szintet (ami egyébként számos kötéssel kapcsolódik a géptörzshöz), majd katapultálnak a középfedélzeten ülők? Vagy hogy gondoltad?:) Egyébként meg sajna nincs olyan, hogy egy ~Mach 18 körüli sebességgel haladó gépből kiugrasz és túléled.

    "Az viszont, hogy a NASA nem előre menekül, hanem visszalép vagy kettőt az új rendszerekkel, az nem tudom minek nevezhető."

    Mi lenne az előremenekülés? Úgy értem a realitások talaján, a különféle antigrav és egyéb ufós blablát pls hagyjuk most...:)

    "A jelenlegi szemelyzetek jo resze a nasa foldi kiszolgalo szemelyzetebol (pl. iranyitok) kerulnek ki, tehat szinte mindenkit felvesznek urhajosnak aki jelentkezik es ert is valamihez."

    Azért egy így nagyon erős csúsztatás. Az viszont nem véletlen, hogy az irányítóteremben aktív űrhajósokat látsz: a CAPCOM a kezdetek óta űrhajós.

    "A NASA-nak a saját műholdjai mellett lassan csak katonai és állami megrendelések maradnak..."

    Gyakori tévedés, hogy a NASA-nak bármilyen rakétája is lenne. Az Atlasokat a Lockheed Martin, a Deltákat pedig a Boeing gyártja megrendelésre. Szigorúan véve csak a orbiterek a NASA-é, mert anno megvette őket a Rockwelltől, de a külső tankot állandóan a LockMarttól, az SRB-ket pedig a Thiokoltól veszik.

    Más kérdés persze, hogy stratégiai tervező, koordináló, kutató-fejlesztő és pénzügyi támogató szerepe van a szervezetnek, és ezek a fenti magáncégek sem nagyon fejlesztenek saját szakállra, szóval az egészet megette a fene.:/
  • llax #40
    Nem is a NASA-ra írtam amit írtam, hanem az amerikaiakra... Abba beletartoznak a politikusok és a NASA is...
    Ha szabad kezet kapna a NASA, akkor nem is lenne gond...
  • NEXUS6 #39
    Ez nagyjából nem így van. A Világon senki nem költ többet a repüléssel, űrrepüléssel kapcsolatos alapkutatásra, mint éppen a NASA. Csak persze a komoly rendszereikről szóló döntést végül a politikusok hozzák meg. Akik nem csak a pénz nagyságát határozzák meg, hanem azt is hogy konkrétan mire lehet költeni, vagy éppen milyen rendszerek további fejlesztését állítják le. Lásd X-33.

    Ha a politikusaik kicsit tovább látnának ebben a tekintetben a következő választásoknál/háborúnál az amerikaiak már rég telepeket hoztak volna létre a Marson.
  • llax #38
    Ezt a "fejlesztést" a Columbia miatt kezdték el, hogy minél hamarabb lecserélhessék az űrrepülőket. Addig "kényelmesen" elvoltak, inkább öntötték dézsából a pénzt az STS rendszerbe, minthogy egyetlen centet is fejlesztésre költsenek...
    De meg lehet nézni a mai amerikai hordozórakétákat is... Vagy kőkori konstrukció, vagy szilárd hajtóanyag, vagy oroszoktól licenszelt hajtómű... Saját új fejlesztés viszont nagyon kevés... Viszont van egy közös tulajdonságuk: mindegyik nagyon drágán működik...

    Igaz, az oroszok sem fejlesztenek sokat, de legalább relatíve olcsón működnek a rakétáik. Nem véletlen, hogy egyre több amerikai (kereskedelmi) műholdat is ők állítanak pályára... A NASA-nak a saját műholdjai mellett lassan csak katonai és állami megrendelések maradnak...