Hunter

Carmack újabb csalódása

Hajtómű problémák és egyéb mechanikai hibák vetettek véget az Armadillo Aerospace reményeinek, akik akárcsak tavaly, az idén is üres kézzel hagyták el az X-díj Kupát.

A John Carmack által alapított cég az elmúlt hétvégén a Holloman Air and Space Expo keretében megrendezett Northrop Grumman Lunar Lander Challenge-en próbált bizonyítani. A kilenc nevező közül egyedüliként kvalifikálták magukat az eseményre, így meglehetősen jó eséllyel vihették volna el a 2 millió dolláros díjat és a hozzá tartozó elismerést, igaz a felkészülést beárnyékolta, hogy a tesztek során elvesztették az egyik tartalék gépüket. Szombaton csak néhány másodperc választotta el őket a rég áhított sikertől, ekkor még reménykedtek a vasárnapban. Hiába, a másnapi próbálkozásban leszállóegységük hajtóműve nem sokkal egy indítás után megadta magát és a lángok martaléka lett.


Az Armadillo Aerospace Holdra szálló egysége működés közben

"Kisebb fajta robbanást hallottunk, ami nem túl biztató egy hajtóműindításnál" - idézte vissza a vasárnapi próbálkozást az eseményt és a lebonyolítást szervező Peter Diamandis, az X-díj Alapítvány elnöke. Pete Worden, a Lunar Lander Challenge bírója, főállásban a NASA Ames Kutató Központjának igazgatója elmondta, a rakétahajtómű a begyújtást követően nem sokkal felrobbant, a hibát a hajtóműkamra repedése okozta, aminek darabjai beborították a kilövőállást. "Számukra véget ért ez az X-díj Kupa" - összegzett a helyszínen Worden a SPACE.com-nak. "Én azonban hiszem, hogy sikerülni fog nekik... A most történtek csupán azt bizonyítják, hogy a rakétatudomány nem egyszerű dolog"

Az esetben nem történt személyi sérülés, így legalább a biztonság terén sikeresnek mondhatja magát Carmack és csapata, bár ez aligha vigasztalja őket, ezt bizonyítja, hogy Carmack nem is nyilatkozott az eset után, csupán a verseny igazgató, Brett Alexander felé jelzett, hogy nem kíván az idei rendezvényen több kísérletet tenni.


A Lunar Lander Challenge befejező mozzanatai

A két nap alatt az Armadillo hat repülési kísérletet tett, ebből kettő kifejezetten sikeres volt. Az 1. szint teljesítéséhez a járműnek 50 méteres magasságba kell emelkednie a kijelölt kilövési területről, majd 90 másodpercnyi lebegés után sikeres landolást kell végrehajtania egy a kiindulóponttól 100 méterre levő állásra, végül ugyanezt visszafelé is meg kell ismételni. Az egészre 2,5 óra áll a csapat rendelkezésére, beleértve a két repülés közötti előkészületeket is.

A 2. szint már kicsit nehezebb, ott 180 másodpercet kell lebegni és a leszállás a sima kilövőállás helyett egy holdfelszínt szimuláló egyenetlen terepre történik. A nagy pillanat így azonban jövő évre csúszik, aminek a szervezők szerint annyi előnye lehet, hogy talán már nem egyetlen csapat fog harcolni a két szintért elvihető pénzdíjakért.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Epikurosz #29
    Epikurosz újabb csalódása
  • Epikurosz #28
    Igen, most, hogy mondod.

    A félúton való találkozás szerintem is necces, ezért el is vetem.

    ami engem izgat: hogy elindulsz egy rakétával egy kb. 1,5 éves útra, és bármi történik, neked annyi.
    Dehogy annyi! Van mááásik! :-)

    Most azt találtam ki, hogy nem is egy, hanem egyszerre két járgány indul. Így mgvan a kellő redundancia, és nem kell eltalálni a találkahelyet.

    Tehát:
    1. fellövünk egy teherszállítót a Marsra. Az leszáll, ott dekol. Rajta van a kaja, pia, csajok.
    2. fellövünk egy 2. űrhajót, amely földkörüli pályára áll. Ez egy teljes értékű lakható modul, minden fldi jóval.
    3. Fellőjük a 3. hajót a legényekkel. Ez a másodikkal együtt, mondjuk attól egy hajításnyira, 1000 méterre, elindul a Mars felé. Ha útköben gond van, átszállsz a tartalék hajóba.

    Ha megérkeztél a Marsra, van két lakómodulod, illetve 3 szoba-konyha összkomfort. Ez már lakópark :-).
  • dronkZero #27
    nagyjából?
  • dronkZero #26
    Na, így mindjárt más.

    És akkor az lenne a lényege, hogy nem kéne az emberekkel annyi üzemanyagot vinni? Nagyobb gyorsulással indulhatna, és még félúton pluszban nyomhatná neki a gázt?

    Így értelme van, csak így egy űrhajó helyett rögtön kettőt kell küldeni. Ami kérdés, hogy eléggé gazdaságos-e?

    Szerintem elég lenne egy alkalmas időpontban kilőni a Mars köré egy nagy, automata tankert(legalább 2-3 visszaútra elég nafta), ami akár 5 évet is repülhet, ott pályára állna. Az emberek meg egy kisebbel, az üzemanyagukat full felhasználva odamennének, csinálnák a dolgukat, aztán feltankolnának, és fullgázzal haza.
    Így annyit lehet vele nyerni, hogy odafelé nem kell az emberekkel együtt cipelni a visszaútra való üzemanyagot, gyorsabban odaérnek.

    Szerintem az útközben tankolás nem éri meg. Túl sok macera. Lehet, hogy tudnak korrigálni, de itt tízmillió kilométeres nagyságrendről beszélünk, egy nagyon apró szögeltérés is száz kilométereket jelenthet. És ha nem jön össze? Elfékezi az összes üzemanyagát az űrhajó, aztán pályára áll a Nap körül?
  • Epikurosz #25
    "Ráadásul nagyjából még a sci-fi irodalomban sincs csillag körüli állomás"

    kivéve a Helios szondákat, ugye?
  • Epikurosz #24
    amúgy, tényleg nehéz, elismerem, nagyon pontos pályákat kell számítani, de itt annyi előnyöd van, hogy mindkét hajó képes korekcióra. Amúgy az üzianyag hajót is levinném a Marsra, jó lenne lakókocsinak.
  • Epikurosz #23
    jqj.

    fogod az első baszod hajót, oszt fellövöd, de kiszámítod a pályáját úgy, hogy az a másik hajó, amelyiket egy évvel később lősz fel, a Föld-Mars táv felénél kapja telibe. Ott kiszívja a vérét, és megy tovább. Ennyire nehéz?
  • dronkZero #22
    Eddig ennyit közöltél:
    Relé-űrhajó "félúton" "dekkol", üzemanyaggal, ami jól jön, ha baj van, és olyankor "szinkron" megoldja a gondot, mint a vadászgépek.
    Tényleg én vagyok a hülye? Adjál már abból a cuccból nekem is, szeretném magam én is ennyire szétcsapni...
    Ideböffentesz egy-egy szót, amiből egy határnagy faszság kezd körvonalazódni, és még én vagyok a hülye, hogy nem értem? Egyébként meg a te ötleted, ha nem akartad kifejteni bővebben, akkor miért említetted meg?

    Most már tényleg kezd rohadtul érdekelni egyébként, hogy ezt hogy a pékbe képzelted. Tehát leginkább arról van szó, amit az előző hozzászólásomban első változatként vetettem fel?

    És az "apró" technikai problémák, amiket felvetettem? Azok mellett nagyon taktikusan elsiklottál.

    Nem baj ám az, ha időnként hülyeségeket beszélsz, de ahogy most próbálod elmaszatolni a dolgot, az gáz.
  • Epikurosz #21
    ne légy már ekkora idióta.

    az amcsik hogyan oldották meg a vadászgépek kerozénfeltöltését a levegőben. szinkron.
    na, hagyjuk, nem fecsérelem rád az időm.

    ha fizetsz érte, az más. órabérem: 10 ezer ft.
  • dronkZero #20
    Na akkor most már nem értem. Egyre zavarosabb.

    Tehát ha a Mars felé tartó űrhajóval valami gond van, akkor az űrállomás mellé gyorsít, megoldja a gondot, aztán visszamegy a helyére? Egyre jobb.

    Vagy mondjuk mennek egymáshoz képest ~3-4m/s sebességgel, és amikor közel van, akkor átlövik az üzemanyagot(vagy Wolfot, a problémamegoldót)?

    Ugye csak azért találtad ki ezt az egészet, hogy minket szivass? :P