Hunter

In memoriam Buran

Valamivel több mint 20 éve, 1988. szeptember 30-án nagyot néztek a Pravda olvasói. A kommunista párt napilapja a második oldalon valami egészen különöset tett közzé, az újságban megjelent fénykép az amerikai űrsikló akkor már ismerős vonalait tükrözte vissza, a gép szárnyain azonban orosz felségjelek díszelegtek. Ez volt az a pillanat, amikor bizonyosságot nyertek az űrsikló orosz másolatáról évek óta keringő híresztelések.

A hivatalos szovjet sajtó sietve leszögezte, hogy a külső hasonlóság ellenére az orosz változat, a Buran, azaz "hóvihar", jobb és alkalmasabb az űrrepülésre mint amerikai társa, aminek bizonyítására napokon belül sor is került. 1988. november 15-én az új űrsikló, mit sem törődve a bajkonuri kilövőállást ostromló szelekkel és hófelhőkkel, egy hatalmas Enyergija rakétához csatolva végigdübörgött a komor hajnali égbolton.

Három óra és két földkörüli kör megtétele után a 100 tonnás űrjármű tökéletes landolást hajtott végre pár kilométerrel a kilövőállásától. Az erős szelek ellenére, amiben az amerikai űrsikló meg sem kísérelne bármilyen fel- vagy leszállási manővert, a Buran mindössze 3 méterrel tért le a kifutópálya középvonaláról, úgy hogy a műveletet teljes egészében a földi irányítóközpont biztonságos közegéből vezényelték le a gép "pilótái".

A Buran repülése több mint 600 szovjet intézet erőfeszítéseire tette fel a koronát, melyek 1976 óta folytak teljes titoktartás által övezve. A diadalmas leszállás után a szovjet sajtó az űrkutatás új korszakának eljöveteléről cikkezett, azonban már akkor is voltak olyan hangok, melyek szerint ez volt a Buran első és utolsó repülése.

A NASA-val ellentétben a szovjet tervezők sosem dédelgettek túlzott illúziókat a hagyományos rakéták kiváltásáról az újrahasznosítható űrsiklóval. A Buran egyértelműen az amerikai kezdeményezésre adott válasz volt. A szovjetek sokáig katonai alkalmazásokat sejtettek az amerikai űrsiklóval kapcsolatban, nem is alaptalanul, a fejlesztést ugyanis a Pentagon is árgus szemekkel kísérte. Nem sok idő kellett azonban az USA katonai direktívájának, hogy feladja az űrsiklóval kapcsolatos terveit, még csak a kémműholdak feljuttatására sem tartották optimális megoldásnak. Az orosz űrvezetők azonban továbbra is azt sulykolták az újságírókba, hogy az amerikai űrjármű rendelkezik egy titkos képességgel - észrevétlenül "besiklik" a Föld légkörébe akár Moszkva fölött is, ahonnan atombombákat szórhat szovjet célpontokra. Mondták mindezt annak ellenére, hogy a lehetőséget a józan ész mellett még a szovjet fizikusok is kizártnak tartották.


Az egyetlen repülés utolsó mozzanatai. A Buran biztonságos landolást hajtott végre a kifutópályán

A Buran főtervezője, az ukrán Valentyin Glusko azonban aligha próbálta meggyőzni a Politikai Bizottság háborús uszítóit az űrsikló fegyverkénti alkalmazásának megkérdőjelezhetőségéről, pedig Glusko egyike volt a szovjet rakétatudósok első generációjának, akik az 1930-as években Konsztantyin Ciolkovszi - az űrrepülés egyik atyja szárnyai alatt kísérleteztek. Akárcsak kortársai többségét, őt sem foglalkoztatta a fegyverek tervezése. Az ő álma sokkal inkább egy állandó holdbázis megépítése volt, a Hold-verseny elvesztése után azonban a szovjet vezetőknek nem sok kedvük volt egy újabb nagyszabású űrprogramhoz.

Ezért próbálta meg Glusko meglovagolni a hidegháborúval és az amerikai űrsikló bevetésével kapcsolatban kialakult paranoiát, hogy visszaterelje a szovjeteket a Hold irányába, de a Mars meghódításának gondolata is ott motoszkált benne. Glusko nagyon ügyelt arra, hogy a szovjet űrsikló projekt ne legyen az amerikai egyszerű koppintása, az USA űrrepülőgép-rendszere túl speciális, alkotóelemei csak együtt érnek valamit. Az ukrán tervező egy szárnyas űrrepülőt (Buran) javasolt, egy teljesen önálló rakétával (Enyergija), ami bármilyen teher szállítására alkalmas, beleértve a holdkompokat, orbitális vontatókat, vagy akár egy Mars expedícióhoz szükséges komplexum darabjait is.

Glusko taktikáját dicséri, hogy végül a Kreml vezérei azzal együtt elkötelezték magukat a hatalmas pénzügyi és emberi erőforrásokat igénylő feladat mellett, hogy felhasználásáról valójában csak homályos sejtéseik lehettek. Nem csoda, hogy az egész projektet hosszú halogatások és költségvetés túllépések jellemezték. A Buran azonban mégis megjelent a színen, a hidegháború utolsó felvonásában, háttérben a roskadozó szovjet gazdaság színfalaival. Az első repülést mindössze egy évvel követte a berlini fal lebontása, aminek kapcsán a Szovjet Hadügy Minisztérium sokkal inkább a Kelet-Európából kivezényelt több ezer katonájának elhelyezésén törte a fejét, mintsem egy földkörüli pályán keringő rakétaelhárító platformmal vagy gyilkos műholdak pályára állításával foglalkozott.

A Szovjetunió 1991 decemberi összeomlása végleg megpecsételte az Enyergija-Buran rendszer sorsát. Még egy reménysugár feltűnt ugyan a gyorsítórakéta számára, amikor Oroszország bekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésébe, az Enyergija azonban nem jutott szerephez, pedig támogatói szerint alkalmazásával sokkal gyorsabb lett volna az űrállomás építése, mint a több tucat amerikai összeszerelési küldetéssel.

A 90-es évek közepén egy repülésre kész Burant csatoltak egy teljesen összeszerelt Enyergija rakétára Bajkonur 112-es épületénél. A látványosság, ami inkább egyfajta emlékmű volt, rengeteg újságírót és turistát vonzott az űrlétesítménybe. Idővel azonban a Burannak otthont adó létesítmény is megadta magát az idő és az időjárás viszontagságainak. A 112-es épület tetőszerkezete áteresztette a vizet, így az esős napokon jókora tócsák jelentek meg az Enyergija rakéták alatt. A létesítmény fenntartója 2001-ben a pénztelenségre panaszkodott, amikor az újságírók a tető állapotát kérték számon. Végül egy szerelőcsapat, a jelentések szerint nyolc fő 2002 május 12-én felkapaszkodott a hatalmas tetőre. Szemtanuk beszámolója szerint helyi idő szerint 9 óra 20 perckor az egész építmény megremegett, mintha földrengés rázta volna meg, hatalmas törmelékdarabok záporoztak a magasból, végleg összezúzva a szovjet űrprogram utolsó vívmányát.


A szomorú vég. A Buran a 112-es épület romjai alatt

Az Enyergija-Buran program azonban tartós örökséget hagyott maga után. Az üreges kilövő létesítmények és a korszak legmodernebbnek számító vezérlő központja nagy segítség volt a későbbi orosz űrprogram és Oroszország nemzetközi partnerei számára. Az Enyergija-Buran számára kifejlesztett rakétatechnológia más kilövőegységekben élt tovább. A hatalmas RD-170 hajtómű, amit eredetileg az Enyergija első fokozatához fejlesztettek ki, ma az ukrán Zenit rakétákat hajtja, összébb zsugorított leszármazottjai, az RD-180 és RD-190 az amerikai Atlas hordozórakétában és Oroszország új generációs Angara rakétáiban dolgoznak, utóbbiak 2010-ben váltják fel a jelenlegi rakétákat.

Bár az amerikai űrsiklók is hamarosan a Buran sorsára jutnak, azaz múzeumi látványossággá válnak - remélhetőleg a plafon nem szakad majd rájuk - a jövőbeli Hold-expedíciók tervei újra fellendíthetik a szuper nehéz hordozórakéták koncepcióját az Atlanti-óceán mindkét oldalán.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #58
    Ha egy repülőtéren/repülőn van III C kategóriás ILS (műszeres leszállító berendezés), akkor csak annak működési zónájába kell bevinni, a többit az autopilóta elintézi.;)))
  • dara #57
    Én is írtam, hogy elírtam... De pl a FAS vagy a GlobalSecurity a Copperhead-re agész pontos találatokat ad. De a Google is...

    A jelek szerint még nem tűnt fel, hogy a missile általános jelentése szerint a projectile a missile részhalmaza.
  • endrev #56
    "a Buran mindössze 3 méterrel tért le a kifutópálya középvonaláról, úgy hogy a műveletet teljes egészében a földi irányítóközpont biztonságos közegéből vezényelték le a gép "pilótái"."

    Akkor még nem volt olyan technika, amivel az űrben lévő siklót a felszínről lehetett volna távirányítani, még ma sem egyszerű. Szóval vagy sumákolnak, vagy volt már akkor valami fejlett technológiájuk erre. :D
  • Molnibalage #55
    Előbb még M172 volt cimbora. Nagyon nem midegy...

    A missile kapcsán meg nem a britanncia szótár meg anyámkínja érdekel. Nézd meg, hogy mi a fegyer és hogyan hívják. Pont. Így nézve nekem van igazam. Szép dolog az elmélet, de ha nem alkalmazzák, akkor nem alkalmazzák...

    Az M712 is projectile. Nem látod ad difit? Amit töltet "hajít el" az nem missile. Vagy úgy is mondhatnám, hogy pillanat működtetésű "hajtása" van.


    A wiki az én szememben meg annyire nem komoly. Az események menetét viszonylag korrektül rögzíti, de szóhasználat és pontosság nem erőssége finoman szólva.
  • brueni #54
    hát így kell garázstetőt építeni. beállsz egy fullextrás luxus-sportkocsival és nekiállsz a gerendázásnak-cserepezésnek...
  • dara #53
    Szerintem kicsit járj utána jobban a missile fogalmának... Egy másik forrás, ami azt hiszem elég elismert.

    A lövedék nem feltétlenül rendelkezik hajtóművel. Sőt, a legtöbb lövedéknek egyáltalán nincs! Pl az általad is említett tüzérségi lövedékeknek sincs. Arról nem is beszélve, hogy eddig az önjáróságot, mint feltételt nem is említetted (ellentétben velem).

    Az irányítottság mint feltétel csak a II. vh utáni alkalmazásba került be (az önjáróság pedig 1738-ban). Azaz napjaink alkalmazásába. Az irányítottság meg megintcsak többféle lehet, egy puska lövedéke is irányított, ha célzott lövést adsz le. Egyébként a missile szó a latin mittere szóból származik. Nyílván a latinok rohadtul tudták, mi is az az irányított fegyver(rendszer)...

    Wiki

    Összességében kijelenthető, hogy a missile minden dobófegyvert és minden lövedéket jelent a legszélesebb körű értelmében.

    Nem tudom hogyan kerested a Copperhead-et, de nekem hegyekbe ad rá találatot, pláne ha az M712-t is eléteszem... (Azt mondjuk az előbb elírtam, és nem tudtam javítani. Ilyen alapvető szolgáltatásokért ugyanis nem fizetek egyetlen oldalnak sem.) De ha beírja az ember, hogy Copperhead projectile, akkor elég sok pontos találatot kap. A szakirányú oldalak keresőjében meg elég a Copperhead is.
  • Molnibalage #52
    Mondom IRÁNYÍTOTT lövedék. A dárda és nyíl az hol irányíott? Nem tűnt fel, hogy a II.Vh-s rakéták neve és a Zuni rakéta is rocket és nem missle? Meg az összes UB rakétblokk és társai?

    A excalibur meg tüzérségi lövedék. Nincs saját hajóműve. A "missile esetben" ez van. A copperhead az mi is? Nem nagyon dob ki rá találatot a google.
  • NEXUS6 #51
    Akkor jó!;D
  • dara #50
    Akkor az M172 Copperhead-et és az XM982 Excalibur-t miért nem nevezik missile-nak, miért guided projectile-nek, vagy guided artillery shell-nek?

    Nagyon bő értelmezésben még a dárda is missile, a parittya köve szintén. Mai haditechnikai értelmezésben azt jelenti, amit az előbb leírtam.
  • Molnibalage #49
    Hát azért ez így messze nem igaz...