Hunter
Kalandos küldetés után tért haza az Atlantis
Egy nap csúszással, a viharos Florida helyett a napos Kaliforniát választva földet ért az Atlantis űrsikló, lezárva eseménydús küldetését.
Az STS-117 jelű űrrepülés a külső üzemanyagtartályon keletkezett sérülés miatt három hónap késéssel, június 8-án vágott neki az útnak, hogy hét fős legénységével folytassa a Nemzetközi Űrállomás összeszerelését. A küldetésben Rick Struckow parancsnok, Lee Archambauld pilóta, Steve Swanson, Pat Forrester, Danny Olivas, Clay Anderson és Jim Reilly asztronauták vettek részt. Anderson számára még koránt sem ért véget a kaland, ő váltotta ugyanis az idő közben rekordot döntő Sunita Williamst, aki immár az űrben legtöbb időt töltött nőnek mondhatja magát.
A küldetés összesen 13 napon, 20 órán, 11 percen és 34 másodpercen át tartott, 219-szer kerülték meg a Földet, 9,3 millió kilométert téve meg. Az Atlantis rakterében egy több mint 16 tonna súlyú, 367 millió dollár értékű S3/S4 jelű nappanel tartó vázszegmenst szállított.
Az S3/S4 a bedokkolást követő napon került rögzítésre a fő energiaellátó nappanel tömb jobb oldalára, teljes installálásához összesen három űrsétára volt szükség, amit Reilly, Olivas, Swanson és Forrester hajtottak végre. Az asztronauták ezen felül befejezték egy másik tömb összecsukását, amit még az idén át kell pozícionálnia egy másik űrsikló legénységnek.
A mostani repülésnél sem maradt el az űrsikló szigetelésének sérülése, ami régebben sem volt ritka, a Columbia katasztrófájáig azonban gyakorlatilag egyáltalán nem fordítottak rá figyelmet. A NASA vezetése a felszálláskor keletkezett sérülés kijavítására két plusz napot és egy negyedik űrsétát rendelt el, hogy az ne menjen az összeszerelési műveletek rovására. Olivas a javítással harmadszor lépett ki a világűrbe, ezúttal az űrsikló robotkarjának végével összecsatlakozva közelítette meg a kritikus területet, majd visszanyomva a levált szigetelő takarót, amit sebészi tűzővel és rozsdamentes acélból készült tűkkel rögzített.
A mérnökök már vizsgálják az űrsiklót, hogy nem szenvedett-e sérüléseket a visszatéréskor keletkezett hőtől. A kifutópályán készített televíziós felvételeken nem látszott, hogy bármi gond lett volna a manuálisan visszatűzgélt szigeteléssel, a leszállás utáni közelképeken azonban úgy tűnt egy-két helyen újra fellazult az elem. Az Atlantis magyar idő szerint 21 óra 49 perckor tökéletes leszállást produkált az Edwards légitámaszpont 22-es kifutópályáján. Archambauld értékelése szerint a számukra előírt feladatokat maradéktalanul teljesítették, és az űrsikló is jó állapotban tért vissza.
Pedig a küldetést hátráltatta az orosz parancsnoki modul három navigációs és irányító számítógépének meghibásodása, ami nagyjából az első űrsétával egy időben következett be. A gépek a szintén három egységből álló központi számítógéppel együtt képtelenek voltak újraindulni egy rendszerösszeomlást követően. Háromnapnyi hibaelhárítás után az orosz mérnökök végül azt kérték az űrállomáson szolgálatot teljesítő honfitársaiktól, Fjodor Jurcsikin parancsnoktól és Oleg Kotov repülési mérnöktől, hogy áthidaló kábelek beiktatásával próbálják kiiktatni a gyanúsnak talált másodlagos energiaellátó kapcsolókat.
A javaslat bevált, a két rendszer két-két számítógépét újra szolgálatba állították, míg a fennmaradó kettőt backup módba kapcsolták. A mérnökök első elmélete szerint az új nappanelek okozhattak némi változást az állomás energiahálózatában és ennek hatására léptek működésbe a kapcsolók, melyeknek az a feladatuk, hogy ha a számítógép áramellátása nem stabil, akkor kapcsolják le a gépeket a hálózatról. Egy pénteken elvégzett teszt azonban ennek ellentmondani látszik, mivel a számítógépek elszigetelve az új szegmenstől továbbra sem voltak hajlandók elindulni, ekkor hidalták át a kapcsolókat és a hat gép újra működni kezdett.
A hiba, melynek okáról gyakorlatilag fogalmuk sincs a szakembereknek, tehát még most is fennáll, ezért a következő, július 22-én induló Progressz teherűrhajó jó pár számítógép alkatrészt is magával visz majd, addig azonban mindenképpen meg kell állapítani a hiba pontos okát.
A NASA következő küldetése augusztus 7. környékén indul, az Endeavour űrsikló egy kisebb szegmenst visz magával, ami az S4 jelű tömbhöz csatlakoztatva lehetővé teszi egy újabb nappanel tömb, az S6 felszerelését, amire 2008-ban kerül sor. Az Endeavour emellett egy külső tároló platformot is eljuttat az űrállomásra, valamint fedélzetén utazik a Challenger tanárnő utasa, Christa McAuliffe egykori helyettese, Barbara Morgan, aki ma már teljes jogú asztronauta, azonban ez lesz az első alkalom számára, hogy végre kijuthasson a világűrbe.
Az STS-117 jelű űrrepülés a külső üzemanyagtartályon keletkezett sérülés miatt három hónap késéssel, június 8-án vágott neki az útnak, hogy hét fős legénységével folytassa a Nemzetközi Űrállomás összeszerelését. A küldetésben Rick Struckow parancsnok, Lee Archambauld pilóta, Steve Swanson, Pat Forrester, Danny Olivas, Clay Anderson és Jim Reilly asztronauták vettek részt. Anderson számára még koránt sem ért véget a kaland, ő váltotta ugyanis az idő közben rekordot döntő Sunita Williamst, aki immár az űrben legtöbb időt töltött nőnek mondhatja magát.
A küldetés összesen 13 napon, 20 órán, 11 percen és 34 másodpercen át tartott, 219-szer kerülték meg a Földet, 9,3 millió kilométert téve meg. Az Atlantis rakterében egy több mint 16 tonna súlyú, 367 millió dollár értékű S3/S4 jelű nappanel tartó vázszegmenst szállított.
Az S3/S4 a bedokkolást követő napon került rögzítésre a fő energiaellátó nappanel tömb jobb oldalára, teljes installálásához összesen három űrsétára volt szükség, amit Reilly, Olivas, Swanson és Forrester hajtottak végre. Az asztronauták ezen felül befejezték egy másik tömb összecsukását, amit még az idén át kell pozícionálnia egy másik űrsikló legénységnek.
A mostani repülésnél sem maradt el az űrsikló szigetelésének sérülése, ami régebben sem volt ritka, a Columbia katasztrófájáig azonban gyakorlatilag egyáltalán nem fordítottak rá figyelmet. A NASA vezetése a felszálláskor keletkezett sérülés kijavítására két plusz napot és egy negyedik űrsétát rendelt el, hogy az ne menjen az összeszerelési műveletek rovására. Olivas a javítással harmadszor lépett ki a világűrbe, ezúttal az űrsikló robotkarjának végével összecsatlakozva közelítette meg a kritikus területet, majd visszanyomva a levált szigetelő takarót, amit sebészi tűzővel és rozsdamentes acélból készült tűkkel rögzített.
A mérnökök már vizsgálják az űrsiklót, hogy nem szenvedett-e sérüléseket a visszatéréskor keletkezett hőtől. A kifutópályán készített televíziós felvételeken nem látszott, hogy bármi gond lett volna a manuálisan visszatűzgélt szigeteléssel, a leszállás utáni közelképeken azonban úgy tűnt egy-két helyen újra fellazult az elem. Az Atlantis magyar idő szerint 21 óra 49 perckor tökéletes leszállást produkált az Edwards légitámaszpont 22-es kifutópályáján. Archambauld értékelése szerint a számukra előírt feladatokat maradéktalanul teljesítették, és az űrsikló is jó állapotban tért vissza.
Pedig a küldetést hátráltatta az orosz parancsnoki modul három navigációs és irányító számítógépének meghibásodása, ami nagyjából az első űrsétával egy időben következett be. A gépek a szintén három egységből álló központi számítógéppel együtt képtelenek voltak újraindulni egy rendszerösszeomlást követően. Háromnapnyi hibaelhárítás után az orosz mérnökök végül azt kérték az űrállomáson szolgálatot teljesítő honfitársaiktól, Fjodor Jurcsikin parancsnoktól és Oleg Kotov repülési mérnöktől, hogy áthidaló kábelek beiktatásával próbálják kiiktatni a gyanúsnak talált másodlagos energiaellátó kapcsolókat.
A javaslat bevált, a két rendszer két-két számítógépét újra szolgálatba állították, míg a fennmaradó kettőt backup módba kapcsolták. A mérnökök első elmélete szerint az új nappanelek okozhattak némi változást az állomás energiahálózatában és ennek hatására léptek működésbe a kapcsolók, melyeknek az a feladatuk, hogy ha a számítógép áramellátása nem stabil, akkor kapcsolják le a gépeket a hálózatról. Egy pénteken elvégzett teszt azonban ennek ellentmondani látszik, mivel a számítógépek elszigetelve az új szegmenstől továbbra sem voltak hajlandók elindulni, ekkor hidalták át a kapcsolókat és a hat gép újra működni kezdett.
A hiba, melynek okáról gyakorlatilag fogalmuk sincs a szakembereknek, tehát még most is fennáll, ezért a következő, július 22-én induló Progressz teherűrhajó jó pár számítógép alkatrészt is magával visz majd, addig azonban mindenképpen meg kell állapítani a hiba pontos okát.
A NASA következő küldetése augusztus 7. környékén indul, az Endeavour űrsikló egy kisebb szegmenst visz magával, ami az S4 jelű tömbhöz csatlakoztatva lehetővé teszi egy újabb nappanel tömb, az S6 felszerelését, amire 2008-ban kerül sor. Az Endeavour emellett egy külső tároló platformot is eljuttat az űrállomásra, valamint fedélzetén utazik a Challenger tanárnő utasa, Christa McAuliffe egykori helyettese, Barbara Morgan, aki ma már teljes jogú asztronauta, azonban ez lesz az első alkalom számára, hogy végre kijuthasson a világűrbe.