Egy Amerikában tanító iráni atomtudós szerint nem országa atomfegyver tervei, hanem egy lehetséges nukleáris baleset jelent igazi veszélyt.

Egyre több álmatlan éjszakát okoznak az iráni nukleáris balesetek a nukleáris biztonság egyik vezető szakértőjének, a szintén iráni származású Najmedin Meshkati professzornak. Legutóbb egy iráni atomtudós lelte halálát az ország egyik uránium átalakító létesítményében, miután uránium-hexafluorid gáz végzett vele. A New Scientist magazinnak nyilatkozó Meshkati attól tart, hogy az orosz technika és az emberi mulasztások újabb, a csernobili katasztrófához hasonló esethez, vagy esetekhez vezethetnek.

Meshkati az egyetemről kikerülve a döntéselemzéseknél alkalmazható matematikai modelleket kutatta, az 1979. március 29-én a Three Mile Island-en bekövetkezett atombaleset azonban megváltoztatta kutatásainak irányát, sőt az egész életét is. A balesetet egy konstrukciós és egy emberi hiba okozta. Meshkati ezután az atom- és egyéb erőművek operátorainak munka közbeni mentális terhelését kezdte tanulmányozni, majd haladt tovább a komplex műszaki rendszerek, mint az atomerőművek biztonsága felé, melyek közül három katasztrófát vizsgált alaposabban. A Three Mile Island után 1984-ben a bhopali vegyi üzem, majd 1986-ban Csernobil következett. A három baleset közös tényezője a hatalmas méret és a bennük tárolt veszélyes anyag, illetve a kiváltó okok között az emberi és szervezési hibák.

Csernobilban 10 napon át égett a radioaktív tűz, 190 tonna mérgező anyagot juttatva a légkörbe. Egyetlen más emberi létesítmény sem okozott ekkora kárt környezetében, nem is szólva arról, hogy a káros anyagok a szél segítségével igen messzire eljutottak.

Meshkati személyesen is ellátogatott a helyszínre, megkérve szovjet kollégáit, hogy beléphessen a 4-es reaktor vezérlőtermétől mindössze pár száz méterre elhelyezkedő 3-as vezérlőjébe. A tudós számos ilyen helységet látott már világszerte, a csernobili vezérlő kialakítása azonban teljes megdöbbenéssel töltötte el. A visszajelző műszerek esetleges elhelyezkedése és magassága minden logikát nélkülözött, legtöbbjüket alig lehetett leolvasni. A párt által a leolvadás kivizsgálásával megbízott Valerij Legaszov, a Szovjet Tudományos Akadémia fizikusa nem véletlenül vonta le azt a következtetést, mely szerint a baleset elsődleges oka az emberi tényezőkben gyökerezett, megemlítve a vezérlőterem zavaros kialakítását, az elégtelen működtetési procedúrákat és a biztonsági kultúra hiányát. Később öngyilkosságot követett el.

Úgy tűnik senki nem tanul a korábbi hibákból, Csernobilban ugyanis az összes olyan tényező jelen volt, ami az előző - fentebb említett - két esetben katasztrófához vezetett. Ezzel együtt az orosz vezérlők kialakítása és atombiztonsági kultúrájuk jelenleg is a legrosszabbak közé tartozik a világon, állítja Meshkati.


Irán büszkesége, a bushehri atomerőmű
Irán egyike azon országoknak, melynek atomreaktoraiban teljes egészében az orosz technika képviselteti magát, ez pedig elsősorban az országot sújtó szankcióknak köszönhető. Ez meggátolja, hogy képzett nyugati alvállalkozókkal végeztessék el a biztonsági elemzéseket és a minőségellenőrzési vizsgálatokat, így az erőművek építése mellett a felügyeletet is az oroszok látják el. Gyakorlatilag ugyanazok a cégek végzik a munkákat, amelyek Csernobilban voltak megbízva ezzel a feladattal. Mindemellett az irániak nem is tudnak hatni az oroszokra, akik teljesen a saját fejük után mennek az erőműveket illetően, nélkülük azonban Irán még itt sem tartana. Így nem marad más, mint az alkalmazkodás, foglalta össze a helyzetet Meshkati.

Egy nukleáris katasztrófa azonban nem helyi probléma, erre Csernobil a legjobb példa, melynek szennyeződése bejárta egész Európát és a volt Szovjetuniót. Egy iráni katasztrófa főként a Perzsa-öbölre lenne hatással, de beteríthetné Szaúd-Arábia egészét, Kuvaitot és Dubait is.

Az atombiztonságban kizárólag a Mohamed ElBaradei által elnökölt Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) segíthetne Iránnak, hiszen az Atomsorompó Szerződés (NPT) értelmében minden aláíró, köztük Irán is jogosult a műszaki segítségre. Azonban február 9-én amerikai nyomásra az IAEA 55-ből 22 műszaki együttműködési projektet felfüggesztett Iránnal, melyek között számos közvetlenül összefüggött az atombiztonsággal, így Iránnak most nincs hová fordulnia.

Az USA lépése Irán atomfegyverkezési kampányára volt válasz, az Egyesült Államokban tanító Mashkati szerint azonban nem ez lett volna a megoldás. AZ NPT megadja a jogot és a lehetőséget az országoknak, hogy békés célú polgári nukleáris létesítményeket építsenek, ennek meggátlása jogtalan és nem is logikus. "Ha azt szeretnék, hogy ne építsenek atombombát, akkor kezdjenek tárgyalásokba, az atombiztonság megvonásával azonban az iráni nukleáris fenyegetést nem egy támadás, hanem egy baleset jelenti" - véli Mashkati. Míg az atomfegyverkezés kordában tartása politikai kérdés, az atombiztonságnak nem lenne szabad azzá válnia, Clemenceau szavaival élve ez egy olyan kérdés, amit nem szabad diplomatákra és politikusokra bízni.